Regisztráció  Belépés
aranyoslila.blog.xfree.hu
"Irigyen tisztelek költőt és festőt, ki helyettem mutatja meg, hogy mi lakik mélyen a szívemben"... (Dusán) Aranyosi Violett
1971.07.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/18 oldal   Bejegyzések száma: 174 
Nyári est...
  2018-08-18 19:55:19, szombat
 
 



Reviczky Gyula:

Nyári est...


Szállj le halkan a vidékre,
Nyári alkonyat!
Szőjj a drága lány szivébe
Színes álmokat.

Bontsd ki fátylad' s hintsd a földre
Balzsamos lehed',
S szárnyaiddal född be, född be
Titkos üdvemet.

Titkos üdvem, mint az illat,
Hangtalan legyen;
Csak ragyogjon, mint a csillag
Derüs éjjelen.

Néma hold, csak te tekints le
Meghitten reám;
Mig mélázó szemeimbe
Könnyet csalsz, leány.





 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - R*  
....esti séta a Balatonnál...
  2018-08-08 21:14:29, szerda
 
 


Rutai Éva:

....esti séta a Balatonnál...

(részletek)

Hullámokat a Hold fénye lovagolja,
Csillogva táncolja át az éjszakát,
Vadul csapkodja a víz a partot,
De élvezed morgó hangját és illatát.
Lelked átjárja az érzés,
Mit elmondani nem lehet,
Pont úgy érzed most magad,
Mint egy meglepődött kisgyerek.

Ez igazán valami különleges,
Mit egyből felfogni nem lehet,
Nézed a távoli messzeséget,
S kérded magadtól, ez igaz lehet?
Mellkasodban szíved vadul kalapál,
Érzed, lüktet benned az öröm és a nyár,
Sötétség ellenére benned fénylik, hogy
Mily szép festői e táj.

Álom és valóság határán játszva
Mondasz most el egy Imát.
De jó volt ma itt lenni, és a
Sötétségbe karolva sétálsz tovább.
Hullámokat a Hold fénye lovagolja,
Csillogva táncolja át az éjszakát,
Vadul csapkodja a víz a partot,
De élvezed morgó hangját és illatát.





 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - R*  
Mióta vagy...
  2018-06-28 19:33:35, csütörtök
 
 


Ryszard Kapu¶ciński:

Mióta vagy...


Mióta vagy
minden szín megváltozott
mások lettek árnyalatai -
miattad

mióta vagy
megváltoztak a hangok -
átitatták a szavaid

mióta vagy
az erdők és a fák
a te illatodat árasztják

mióta vagy
megérinthetem a világot
az egész
az egyetlen világot.





 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - R*  
Az élet álom...
  2018-06-17 15:25:59, vasárnap
 
 


Rónay István:

Az élet álom...


Azt kérdezem az égi csillagoktul:
Honnan, hova, miért e küzdelem ?
Elmém a bölcsek jóslatához fordul,
Ismerni vágyva földi végzetem'.
Rejtély, titok, megfejtve nem találom:
Az élet álom.

Bolyongok itten váltig Öntudatlan,
Mint alvajáró csöndes éjeken;
Egy fényalák vezet sötét utamban,
Oh, drága lény maradj, maradj velem !
Hiába kérem, itt hagy ideálom -
Az élet álom.

Csalogatott az élet délibábja,
Intett felém sok álnok, tünde kép;
Ott benn a szomorú nagy pusztaságba'
Fo'rrás, oáz ködképe eltünék.
Kihunyt világ, üres homály a tájon -
Az élet álom.

Már újra hull a fáknak sárga lombja,
Ösz van megint, bús szellő száll felém ;
Mig szép tavasz volt, jártam álmodozva,
A rózsa nyilt, s én észre nem vevém.
Nekem virultál hervadó virágom !
Az élet álom.

Hogy szép valál, ifjú valál, mi haszna?
A holt örömből élő fájdalom.
Az ifjúság félisteni alakja
Mi most ? Rom és hamu . . . sirathatom.
Mely elveszett, nem tér meg szép világom -
Az élet álom.






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - R*  
Óh nem az élet...
  2018-06-15 21:23:47, péntek
 
 

Rudnyánszky Gyula:

Óh nem az élet...


Óh nem az élet, nem a világ rossz,
Mi vagyunk benne rosszak, emberek;
És nem a véglet kegyetlen honánk,
Mi vagyunk mindig a kegyetlenek.
Mély bánatunkat mások nem érzik,
Kacagnak akkor, ha mi könnyezünk,
Ezrek tapossák durva közönynyel,
Min a mi lelkünk féltő gondja csüng.

S mi se fizetjük a rosszat jóval.
Nálunk is vígan súg, harsog a dal,
Mikor a szomszéd szűk odújában
Sárga gyertyák közt áll a ravatal.
Nagy veszteségét, mely őt lesujtá,
Észre se veszszük, oly könnyű, kevés !
Hímes örömnek csúf a fonákja,
S csak festett felhő minden szenvedés.

Ha sir is olykor a ravasz részvét,
Önzés lappang a szép álarcz alatt:
Csak azért adunk egy-egy fát másnak,
Hogy vissza egész erdőt adjanak.
A ki vakot nem akar vezetni,
Ez a mentsége: Hát ő vezetett ?
A szörnyü, véres harcz mezejére
Csak az érdek visz, nem a szeretet.

Fukar irigység rabja az ember,
Pokol kohója az emberi szív,
Gyűlölet mérge szítja a lángját,
Eréből a vágy minden vért kiszív.
Hogy bűnhődjék, nem kell végítélet,
Hogy kipusztuljon, nem kell ősi vész:
A szenvedélyek fojtó gőzében
Lassan elsatnyul, satnyán elenyész.







 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - R*  
Mire vársz még ?
  2018-06-15 21:11:37, péntek
 
 


Rudnyánszky Gyula:

Mire vársz még ?


Mire vársz még ? mit remélsz még ?
Óh szegény sziv, mért epedsz ?
Meddig tart a nyár, - ne kérdezd !
Szívd mohón a drága mézet,
A mit nyújt a röpke percz !

Minden, a mi él, mulandó,
Bánat és kéj elrepül;
Az érzés mind pillanatnyi,
A mi tartós tud maradni,
Csak az emlék egyedül.

S tán épen a mulandóság
Az a titkos vonzerő,
Mely szivünket fogva tartja,
Melytől rózsa hull az arczra
S ég a lázas agyvelő !

Búnak, üdvnek az varázsa,
Hogy nem tudni, meddig ér;
A jövő bizonytalanja,
- Mint a báj félig takarva, -
Nyílt valónál többet ér !

Mért remegsz hát ? mért sóvárogsz ?
Oh szegény sziv, légy nyugodt !
A boldogság bölcsesége:
Nem gondolni ébredésre,
Míg az álmot álmodod.






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - R*  
Milyen szép ez a világ...
  2018-06-07 20:24:28, csütörtök
 
 

Rostás István:

Milyen szép ez a világ...


Járd be a világot,
akkor majd meglátod,
bejárva ismeretlen tájakon
mennyire szép ez a világ,
milyen szép ez a világ.

Mesés helyeket láthatsz,
megismerve kultúrájukat,
mindenhol szeretet várhat,
ugye milyen szép ez a világ,
milyen szép ez a világ.

Álmodban sem láthatsz szebbet,
amit az életben elképzelhetsz,
indulj vándor bottal kezedben,
olyan szép, mesés ez a világ
milyen szép ez a világ.







 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - R*  
Dal...
  2018-05-27 21:31:33, vasárnap
 
 


Rakovszky Zsuzsa:

Dal...


Tavasz, esők, emlékek évszaka -
hányszor láttam már, még hányszor fogom?
Fordul a Föld: fél nap, fél éjszaka.
Áttűz a nap a zsenge lombokon.
Üvegszilánk az udvar friss füvében,
s mindaz, mit őriz az emlékezet -
az árnyakkal, kiket táplál a vérem -,
mi lesz velük, ha én már nem leszek?

Kik álmomban följárnak föld alatti
fekvőhelyükről, felhős éjjelen
köddé lett arcuk, hangjuk visszakapni,
még egyszer, újra eltűnnek velem?
Egy régi hang esőben, hóesésben,
régmúlt szemek, rég elsüllyedt kezek:
mindaz, mi volt, minden, amit megéltem -
mi lesz velük, ha többé nem leszek?





 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - R*  
I. Ábrándjaim derűs világát...
  2018-05-27 21:10:25, vasárnap
 
 

Reviczky Gyula:

I. Ábrándjaim derűs világát...


Ábrándjaim derűs világát
Beárnyékozta szenvedés.
Hol a nap még szivembe süthet,
Immár csak egy parányi rés.
Oda van a tavasz bübája,
Ibolya többé nem terem!
Mégis, mikor te jutsz eszembe,
Szép májusról zeng énekem.

Tavasz volt; édes, szelid ábránd
Himbálta ifju szívemet.
Örök tavasznak, szerelemnek
Álmodtam én az életet.
Madár dalolt, akácz virágzott,
Mikor először láttalak.
Virágos rét fölött repültek
A sárga cserebogarak.

Mikor a virágok születtek,
Szerelmünk akkor ébredett.
Te még rövid ruhába' jártál,
S én bujtam még a könyveket.
Gyakran találkozánk az utczán
S némán hüséget esküvénk
Egymásnak. Oly bohó nekem most
Még dalban is a mi regénk!

Dalaim édes zokogása
Akkor zendült szivembe' meg;
És ha mi bántott, elcsitítni
Dallal a bajt oly jól esett.
Mint napsugár a könnyü felhőt
Bearanyoztad vágyamat.
Imádkozám: Szép így az élet!
Ne légyen soha alkonyat...

Ha visszanézek most a multra,
Álomnak tetszik az egész.
Hisz' ily bolondot nem müvelhet
Soha a józan emberész.
És mégis, sokszor úgy ohajtom:
Legyen ily álom életem.
Kaczagjon rajta minden ember,
Csak engem boldoggá tegyen!

Sütkérezem elálmodozva
A bágyadt, őszies napon.
Lelkembe' nincs virág, verőfény,
Csak hervadt, néma fájdalom.
Tévedt madárként egy-egy emlék
Repűl át néha szívemen,
S szelíden, könyeimet áldva,
Te újra megjelensz nekem.






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - R*  
Nem is volt még...
  2018-05-22 21:49:10, kedd
 
 


Reviczky Gyula:

Nem is volt még...


Nem is volt még valami régen,
Három-négy éve sem lehet.
Veled sétáltam kint a réten,
Terólad irtam verseket.

Sok jámbor szerkesztő lefőzött
S szidá hitvány dorombomat,
S ez a doromb hiába győzött:
Én akkor voltam boldogabb.

Hogy vártam, hívtam azt a perczet,
Mikor, ha majd nagyok leszünk,
Téged az oltárhoz vezetlek
S a pap előtt megesküszünk.

Elváltunk s röpke év után már
Szebbnek találtuk a jelent,
Ám gúny a múltat még se érje;
Az ifjúság emléke szent.

Megnyugszom ime, bárha sirva:
A múlandóság hű barát.
Magunkkal visszük, le a sirba
Az első szerelem dalát !






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - R*  
     1/18 oldal   Bejegyzések száma: 174 
2018.07 2018. Augusztus 2018.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 235 db bejegyzés
e év: 3565 db bejegyzés
Összes: 15062 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 606
  • e Hét: 2471
  • e Hónap: 19201
  • e Év: 313810
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.