Regisztráció  Belépés
aranyoslila.blog.xfree.hu
"Irigyen tisztelek költőt és festőt, ki helyettem mutatja meg, hogy mi lakik mélyen a szívemben"... (Dusán) Aranyosi Violett
1971.07.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/13 oldal   Bejegyzések száma: 128 
Óh, szánj meg engem! óh, ne csábíts!
  2017-05-21 16:49:57, vasárnap
 
 


Reviczky Gyula:

Óh, szánj meg engem! óh, ne csábíts!


Óh, szánj meg engem! óh, ne csábíts!
Én nem hozzád való vagyok.
Az én vergődő bús szivemmel,
Neked nem illik játszanod.

Nehéz, nagy harcz után lemondtam
Én rólad és kerültelek.
Mért mentem hozzád akkor egyszer,
Óh, mért találkozám veled!

Tudtam, meg fogsz jelenni; rólad
Én már ezerszer álmodám,
Te mosolyogtál könnyeim közt,
Te fényes égi látomány.

Epedve vártalak, s hogy íme
Valóság lett a képzelet:
Feljajdulok: nem ezt akartam!
Óh, mért találkozám veled!

Óh, szánj meg engem, óh, ne csábíts!
Ne fájjon emléked nekem.
Te boldog vagy, feledni tudsz csak,
Én meg folyvást emlékezem.

A lemondás is fáj, nagyon fáj,
Emmám; de százszor nehezebb
A hűtlenséget elviselni...
Óh, mért találkozám veled!

Ha tudnék sírni, elzokognám
Mint kis gyerek bubánatom',
S ha így tudnálak elfeledni,
Sirnék soká, sirnék nagyon;

De könnyeim' rég mind kisírtam,
S ki mint én téged, úgy szeret,
Az soha, soha sem feledhet!
Óh, mért találkozám veled!

Óh, szánj meg engem! óh, ne csábíts!
Hisz' az enyém te nem leszel.
Selyem-rongyban, nagyúri gőggel
Valami gavallér vesz el.

A küzdelem s a vágy keserve
Majd szétszakítja szívemet
S kerüllek, hogy megmentsem álmom'...
Óh, mért találkozám veled!

És hogyha majd lázas szivemben
Az emlék búja felzokog:
Jelenj meg néha álmaimban,
Fog várni a te dalnokod.

Azt fogom én mindig dalolni,
Mért nem lehettem a tied,
S dalomnak vége lesz a sírig:
Óh, mért találkozám veled!






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - R*  
Ha tiszta a gondolat...
  2017-05-10 20:00:05, szerda
 
 


Rostás-Farkas György:

Ha tiszta a gondolat...


Ha tiszta a gondolat
és vitára nyitott a beszéd
akkor torz ideológiák
nem gáncsolják el a reményt
mert a bölcsesség
átsegít bennünket kiagyalt ingoványon.

Szivárvány leszünk és fény
hajszolatlan szívverés
ha megnyitja börtönét
és eldobja mindörökre az előítélet
kulcsát az emberiség
 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - R*  
Májusi sóhaj...
  2017-05-04 21:43:49, csütörtök
 
 


Radványi Sándor:

Májusi sóhaj...


Május! te régi bűvös álom,
Te elszállt gyönyörű tavasz . . .
Az ifjúságom nem találom,
Bandukolok a nyári tájon . . .
Szívembe új vágyat fakassz!

Fehérfürtös akácvirágok
Temessétek el álmaim . . .
Míg múltam ablakánál állok,
S egy régi estre visszavárok;
Elszáll a dal, halk szárnyain . . .
 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - R*  
Egy hamvazószerdán küldött csokorra...
  2017-04-02 20:13:28, vasárnap
 
 

Rémi Belleau:

Egy hamvazószerdán küldött csokorra...


Fogadd e kis csokor virágot,
s legyen ez intő tanuságod,
hogy az ifjúkor elvirít,
mint a virág, s ne várd sokáig,
szakítsd le a gyönyört, ha rádnyit,
és sose halaszd másnapig.

Ne tétovázzunk, míg a dermedt
öregség rideg tele meglep,
és megfagyasztja tagjaink,
de mulassunk szerelmi lázban,
szerelmetes nyájaskodásban,
míg ifjuságunk napja int.

Mert ott virraszt a büszke párka
a kikötőben, egyre várva,
hogy koporsónkba betegyen:
higgy nékem, szívem, kérve kérlek,
vidáman élj, mert múlik éved,
s minden mindegy lesz odalenn.

Hisz emberséged ott letetted,
s nincs ott már vér, s erek se vernek,
nincs agy, se máj, se szív, se láz,
sem érzés nincs benned, sem élet,
csak könnyű árny vagy, és férgek
és föld zsákmánya, semmi más.

Tudod, mit mond a pap, ha jobbja
keresztet ír homlokodra
szürke hamuból kegyesen.
Nyíltan megmondja: emlékezz meg
felőle, ember, hogy a tested
porból lett és porrá leszen.


/Ford.: Rónay György/







 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - R*  
Hiányzol...
  2017-03-30 22:12:04, csütörtök
 
 


Robesque :

Hiányzol...


Porlepte úton
Csillaglepte úton
Járok egyedül, nélküled.

Hiányzol.
Hiányzol az életemből.
Minden lpésemből.
Veled más lenne ...

Próbáljuk meg egyszer! Ne?
Megajándékozhatnánk
Egymást
Egymással.

De addig mi marad?
A vágyakozás súlyától,
Csukódik le a szemem este,
Rejtőzöm a hidegség alatt,
S hozzám bújik a Semmi teste.
 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - R*  
Szeretem a magányt....
  2017-03-30 22:08:29, csütörtök
 
 



Reviczky Gyula:

Szeretem a magányt....


Szeretem a magányt, a csendet,
Ha odahúz édes titok.
Ott szövök álmot, ott merengek,
Megenyhülőn csak ott sirok.

Szeretem a világi lármát,
Hol elkábúl az öntudat,
Ha vérező szivembe vágják
Unalom, kétség karmukat.

S ha örömem van, úgy szeretném
Kitárni más előtt magam
És ráfonódni, mint a repkény
A szívre, mely virágtalan.





 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - R*  
Rózsák...
  2017-03-27 21:36:40, hétfő
 
 


R. Beck Blanka:

Rózsák...


Úgy se nyílnak többé rózsák az én éltem mezején,
Megelégszem a tövissel, az legalább az enyém.
Mit bánom én, ha megtépnek hogy ha szúrnak s vérzem,
A tövisen szerzett álmok, bús gyönyörét érzem.






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - R*  
Tavaszodik...
  2017-03-02 19:26:46, csütörtök
 
 


Reviczky Gyula:

Tavaszodik...


Tavaszodik már az idő,
Beköszönt a napsugár.
Lelkem édes gondolatja
Fönt, a felleg-honba jár.

Nem tudom, de olyan édes
még a bánat is nekem,
Kék egével, napsugárral
A tavasz, ha megjelen...






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - R*  
Fénykör...
  2017-02-27 21:13:24, hétfő
 
 


Rimanóczy Ildikó:

Fénykör...


Köreimet csendben porba rajzolom,
nézd, opáljaim kavicsokká váltak,
jövőjük nincs, s nem díszei a mának -
hiányod ezentúl némán vonszolom.

Már sosem fogom elsuttogni neked
az áloműző, szerelmes szavakat -
nem tudhatod, mennyire akartalak,
hisz csókom nem égette rád a jelet.

De az érzés, mit fényből fontam köréd
tiéd, s ápol, ha elesel sebzetten,
betakar, ha rád tör a gyilkos sötét -

arcod simítva - mit én nem tehettem -
rád borítja az emlékek lágy ködét.
Álmodd hát, hogy te voltál, kit szerettem!






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - R*  
Tavasz felé...
  2017-02-20 20:28:12, hétfő
 
 


Réz Gyula:

Tavasz felé...


Még barna fent az erdő bársonya,
De már a szél nem zúgni jár oda,
Finom ütemmel lengi, zsongja át,
Próbálja rajt' az élet nászdalát.

S felzeng a csók-szonáta újra ím
Az erdő-hegedű gally-húrjain!
A föld figyel és lázban megremeg . . .
Megérzik ezt a lények, emberek.

A csók bűvös varázsa szerte száll . . .
Amerre ifjú még az élet,
A szem soká egymásba mélyed . . .
- Új fészket rak a gerle pár.

Az élet kulcsa lesz a csók.
Forgatják gyors tündérkacsók.
A kincsek tára megnyílik,
Ha elhat a csók a szívig.

S míg ajk ajakra boldogan tapad,
Új élet ébred, új virág fakad.
 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - R*  
     1/13 oldal   Bejegyzések száma: 128 
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 215 db bejegyzés
e év: 1278 db bejegyzés
Összes: 9791 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 943
  • e Hét: 2156
  • e Hónap: 31454
  • e Év: 156006
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.