Regisztráció  Belépés
aranyoslila.blog.xfree.hu
"Irigyen tisztelek költőt és festőt, ki helyettem mutatja meg, hogy mi lakik mélyen a szívemben"... (Dusán) Aranyosi Violett
1971.07.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/40 oldal   Bejegyzések száma: 395 
Álmodjunk együtt...
  2017-07-04 21:32:54, kedd
 
 

Sepsi Sándor:

Álmodjunk együtt...


Álmodjunk együtt valami szépet,
örök időkig tartó békességet.
Igaz szerelmet, el nem múló vágyakat,
csodás napokat, meghitt pillanatokat.

Álmodjunk együtt valami olyat,
amitől nem múlik el a tudat,
s megmarad a hit, a vágy, a remény,
ahol a vasakarat nem önző, hanem kőkemény.

Álmodjunk együtt igazat, valót,
minden gátat lerombolót,
szemeinkbe örök fényeket.

Szívünkbe szerelmet, nem gyarlót,
inkább nevetni, mosolyogni valót,
s hosszú, hosszú boldog éveket.







 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - S*  
Aranyló nyár...
  2017-07-03 22:21:02, hétfő
 
 

Szabó Edit :

Aranyló nyár...


Lemenő nap aranyfénye
végig ragyog tó vizébe,
messze tekint szét a tájon,
mosolygása elvarázsol.

Hulló cseppek ölelik át
múló esték imádóját,
utolsóként végig tekint,
víz fodrában gyönyörködik.

Nyári napnak ragyogása
életünket felvidítja,
mosolygása a világra
tova repül boldogságba.

Szabadságnak az érzése
beleég a tekintetbe,
a mosoly is szépen ragyog,
napsugárban feloldódott.

Tó vizének pezsdülése
örök emléke az évnek,
enyhülést hoz a kék vize,
élvezetet lelünk benne.

Messze repít nyár öröme,
jelen van ő mindörökre,
aranyfények tisztasága
repít vissza a világba.







 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - S*  
Út...
  2017-06-14 22:28:29, szerda
 
 


Szirmay Endre :

Út...


Sárga homokon sárga virágok
vigyáznak rám, ha arra járok,
ahol a fény, a víz és a messzi út,
a ringató csöndben elaludt.

Eltűnődöm: hány esztendő telt el
virág nélkül, édes gyötrelemben;
mennyi konok szikla törte lábam,
amíg ezt az utat megtaláltam.

Nem tudom, hogy ki járt már előttem,
s látott-e itt virágot a földben;
gondolt-e rá, hogy zsibbadó lába
miért éppen ezt az utat járja?

Mit dalolt a föld a vándoroknak,
hogy gyógyított, mikor megbotlottak;
hol született ez a makacs szándék,
amely minden sötét gödröt átlép?

Sárga homokon sárga virágok
terelnek utamon, ha arra járok,
ahol egyek az út, a föld, a virág
és a sorsukban zengő harmóniák.






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - S*  
Mért ébredünk?. . .
  2017-06-14 21:08:25, szerda
 
 

Somló Sárika:

Mért ébredünk?. . .


Ha két sziv ily forrón szeret.
Hogy tűrhetik el az egek,
Hogy egymástól igy elszakítva,
Köny s gyötrelem közt éljenek ? . . .

Ha két lény ily boldog lehet,
Ha együtt van, mint én - veled,
Hogy tűrhetik, hogy mégis annyit
Vagy nélkülem, s én nélküled ? . . .

S ha szíved minden éjjelen
Egy boldog álmot sző velem,
Mért engedik, hogy megvirradjon
S mért ébredünk föl, - kedvesem ?. . .
 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - S*  
Mért ébredünk?. . .
  2017-06-13 21:57:36, kedd
 
 


Somló Sárika:

Mért ébredünk?. . .


Ha két sziv ily forrón szeret.
Hogy tűrhetik el az egek,
Hogy egymástól igy elszakítva,
Köny s gyötrelem közt éljenek ? . . .

Ha két lény ily boldog lehet,
Ha együtt van, mint én - veled,
Hogy tűrhetik, hogy mégis annyit
Vagy nélkülem, s én nélküled ? . . .

S ha szíved minden éjjelen
Egy boldog álmot sző velem,
Mért engedik, hogy megvirradjon
S mért ébredünk föl, - kedvesem ?. . .
 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - S*  
Ballagok...
  2017-06-12 20:59:29, hétfő
 
 


Monika Szentendrei:

Ballagok...


Ballagok az utak gazos oldalán.
Kinyújtott kézzel,semmit sem kérve,
néha-néha megérintelek téged!
Te is ott bandukolsz,szemünk találkozik,
az utak hosszúak,s elhagytuk álmaink...

Elvesztek a sarkon,
beleestek az utak sáros gödreibe!
S,ha volt is ott valami,örökre elvészett..

Ballagok,megyek,
hátamon a hegyek,
vállamon a gondok,
szivemben a gyászok.
ballagok,vadászok,
s tán egyszer ,majd csak rád találok..






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - S*  
Alkony...
  2017-06-11 20:07:49, vasárnap
 
 


Somló Sárika:

Alkony...


Kerted virágitól ha válni láttad
A kék hegyek mögött letűnt napot,
Mint lassú, gyötrő kínnal haldokolva,
Sugára gyöngült, fénye elfogyott, .

A könnye hullt - bő harmat egy világnak -
S a vére elborított egy eget -
Gondolj reám, ki minden pillanatban
Tőled, szerelmem, ily búcsút veszek.






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - S*  
Hozzám tartozol...
  2017-06-09 21:41:40, péntek
 
 


Simon Zsolt:

Hozzám tartozol...


Az vagy nekem, mint folyónak a tenger,
Mint diófa levélnek a mosolygós szeptember,
Mint lázas gyermeknek az anyai kéz,
Mint hideg földnek a tavaszi vetés.

Szeretlek, mint hold a csillagot,
Mint az eső a földbe rejtett magot,
Mint gyönge újszülött édesanyja illatát,
Mint az idős asszony fia mosolyát.

Kutatlak, mint fény a sötétet,
Mint kíváncsi gyermek szép tündérmeséket,
Mint reszkető kéz a könnyes arcot,
Mint szerelmes a messzi holnapot.

Hozzám tartozol, mint nappal az éjhez,
Mint kemény munka a töredezett kézhez,
Mint igaz szó a tiszta gondolathoz,
Mint enyhe szellő a nyári alkonyathoz.






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - S*  
Holnap...
  2017-06-08 22:27:29, csütörtök
 
 


Sárosi Árpád:

Holnap...


Nem érzem nyomorát a mának,
Szó nélkül szenvedem...
Nem fáraszt, de uj harcra biztat
E néma küzdelem...

Nyugodtan várom mikor virrad,
A holnap mikor jő?
Reményeim valóra váltja,
És megváltóm lesz ő...

Holnap, a szép boldog holnap...
Az lesz a győzelem...
Dalt zengek, mig hörögve mul ki,
A ma, az ellenem.

Holnap, te holnap, várlak, jösz-e?
S igy tünik el sok év...
És rohanok elédbe szakadatlan:
Nyugalmas, csöndes rév...

Bizva a holnap hajnalában
Lelkem előre tör...
Mig egyszer csak utamat állja
A rév - a sirgödör.






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - S*  
Bucsuzásul...
  2017-06-07 21:06:48, szerda
 
 

Szalay Mihály:

Bucsuzásul...


Isten veled! Jobb így, ha jókor válunk,
Ha egy ösvényen el nem indulunk.
A boldogság földjére úgy sem érnénk,
Csak könny jelölné tán bejárt utunk.

Előtted még vidám játék az élet,
Fényét az ég örömmel hinti rád.
Tövisbe, szirtbe nem botlott a lábad,
Körülted dal s nyiló, színes virág.

Te még nem érted, mit lehet siratni
Levélhulláson, porba dölt romon:
Nincs vesztett álmod, összetört reményed,
A bánat még sziveddel nem rokon.

Én jártam már a szenvedések utján;
Kell hordanom sok égő, mély sebet.
Az én szivem holt álmok temetője.
S újabb virágzást várni nem merek.

Lelkem borongó, mint az őszi égbolt,
Mosolygva tűr, de csak ritkán nevet.
Játékos kedved én bennem csalódna
S elveszteném úgyis szerelmedet.

Én szép szerelmem, gyermeklelkű lánykám!
Együtt érezni, jaj, ha nem tudunk,
A boldogság földjére úgy sem érnénk:
Jobb hát ha együtt el sem indulunk.







 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - S*  
     1/40 oldal   Bejegyzések száma: 395 
2017.06 2017. Július 2017.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 130 db bejegyzés
e év: 1542 db bejegyzés
Összes: 10045 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 841
  • e Hét: 6449
  • e Hónap: 26092
  • e Év: 228570
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.