Regisztráció  Belépés
aranyoslila.blog.xfree.hu
"Irigyen tisztelek költőt és festőt, ki helyettem mutatja meg, hogy mi lakik mélyen a szívemben"... (Dusán) Aranyosi Violett
1971.07.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/44 oldal   Bejegyzések száma: 435 
Mit ér az élet?
  2017-11-17 19:59:27, péntek
 
 


Soproni G László:

Mit ér az élet?


Mit ér az élet,
ha ködbe vész a léted,
ha nem marad senki,
ki emlékezne rád?

Mit ér az álmod,
ha nem találod
emlékek közt
a léted hajnalát?

Az élet nem több,
csak csupán ennyi,
de mégis illik
komolyan venni.

Pár évig élhetsz,
ennyi a részed,
aztán eltemet
majd az enyészet.

 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - S*  
Levél barátomhoz...
  2017-11-16 19:07:14, csütörtök
 
 


Simonyi Imre :

Levél barátomhoz...


Tudod
egy napon majd
mindent megbocsát az ember.
(Csak épp
semmit el nem felejt.)
- És ezen a napon
az ember megöregszik.

S egy napon majd
megtudja az ember
hogy mindenki közelebb áll a másikhoz


mint hozzá bárki is.
És ezen a napon
megérti hogy magányos.
- És azt hiszi hogy meghasad a szíve.

Aztán eljön az a nap is
amikor az ember már képes
a dolgoknak pontosan akkora
fontosságot tulajdonítani
amekkorát valójában megérnek.
S akkor a dolgokat
mellékes mozdulattal
- anélkül hogy meghasadna a szíve -
leírja a kiadás rovatba.

Ám ezen a napon valamiképp
körülbelül vége is a világnak.
 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - S*  
Legyék te…
  2017-11-11 19:09:03, szombat
 
 

Sepsi Sándor:

Legyél te...


Most kellesz! Most, de nagyon,
hogy te legyél a jövőm s a holnapom.
Te vagy az igazi, már elmondhatom.
Legyél te a mindent elsöprő akaratom.

Nem számít a múltad, a tegnapod.
Hadd legyek én a jövőd s a holnapod.
Engem az élet, téged a sors alakít.
Mindegy nekem, csak legyél valakim.

Nem érdekel, mi volt eddig.
Ami ezután lesz, csak az számít.
Te vagy nekem a jelen és a jövő.
Az igazi érték, a szívből jövő.

Legyél te a reggel és az este.
A kincs, szívembe temetve.
A boldogság örök mámora.
A jelenem s a jövőm záloga.






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - S*  
Télbe réved...
  2017-11-10 18:34:34, péntek
 
 

Sckvalm Rózsa:

Télbe réved...


Az ősz lassan télbe réved,
új ruhát ölt a természet.
Álomszépet, hófehéret,
leple alatt alszik mélyen.

Altatódalt szél fuvoláz,
nem olvas ő soha kottát.
Néha, ha kell, ügyes szobrász,
hópelyhekből oltárt formáz.

Zúzmaraszőtt csipkefátyol
hull a fákra, jő Karácsony.
A Szeretet mindent átfon,
földre tekint a Menny áldón.

Idő útján óra ketyeg,
gyorsan múlnak röpke percek.
Homokórán Ó lepereg,
új csizmába lép a reggel.

Az új csizma talpa kopog,
alatta hó, s a jég ropog.
Nap sugara felmosolyog,
a tél - némán elsompolyog.






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - S*  
Beengedtelek...
  2017-11-08 23:11:42, szerda
 
 

Sylvester Anita:

Beengedtelek...


Helyet kaptál lüktető szívemben,
örökkévalóság a pillanat.
Felfénylett előttem a végtelen,
mi minden múló időt betakart.

Kerestelek távoli utakon,
míg lelkem végül bennem megtalált.
Egymásba simulhatnak a partok,
létezésünk legyőzi a halált.

A szerelem kapui kinyílnak,
hova indulsz, oda megérkezel.
Mi tesszük világok között hídnak,
fel nem foghat a földi értelem.

El nem mondhatják emberi szavak,
a végső titkot, ami megmarad.






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - S*  
Közös csillagút...
  2017-11-08 23:06:05, szerda
 
 

Sylvester Anita:

Közös csillagút...


Fel nem foghat a földi értelem,
ahogy összecseng bennünk a lélek.
Rád nézve magamat felismerem,
szíveden belém dobban az élet.

Úgy kerültünk közös csillagútra,
ahogy bolygó kering a Nap körül.
Létünk összesimul mindig újra,
örök táncában egymásban örül.

Fénnyé szegezte sorsunk az égre,
ragyogja át a széles világot.
Csillogjon csak némán a sötétbe,
velem te is a végtelent látod.

Ami bennünk örökre itt marad,
el nem mondhatják emberi szavak.
 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - S*  
Végső titok...
  2017-11-08 22:53:23, szerda
 
 

Sylvester Anita:

Végső titok...


El nem mondhatják emberi szavak,
ahogy szívedben békére leltem.
Minden kósza vágy messzire szaladt,
hűvös kezem megpihent kezedben.

Mi most már együtt indulunk útnak,
lépcsők tetején áll a sziklavár.
Gyűrűdet karcsú ujjamra húztad,
Nap lángjában ég a látóhatár.

A múltat messzire elvetetted,
jövődet remény fokára tűzted.
Lelkünk megnyugodott a jelenben,
a félelem többé el nem űzhet.

Tiszta ég alatt kongja a harang
a végső titkot, ami megmarad.








 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - S*  
A nagy találkozás...
  2017-11-08 18:29:54, szerda
 
 

Szerencsés Tünde:

A nagy találkozás...


Mikor még nem tudtam, ki vagy,
Már akkor éreztem, hozzám tartozol,
Egyszer a sors az utamba sodor,
Lesz majd hangod édes dallam,
Szemedben ezer csillag
Fénye engem kedvesen betakar,
Szívedben lángok gyúlnak,
Perzselő lesz szerelemünk,
Ha karjaidba fonsz.

Tudtam, ha rád találok,
A legféltettebb kincsed leszek,
Más után már nem kutatsz.
Úgy lett, ahogy gondoltam,
Megtörtént
A nagy találkozás.
Jaj, hány éve is már?

Szép időink
Oly gyorsan tovaszálltak,
De bennünk még
Izzik a parázs.







 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - S*  
Ősz...
  2017-10-29 18:41:04, vasárnap
 
 


Sinka István :

Ősz...


Fű, fa, virág, dal ma mind olyan szomorú,
Ó, ősz rőthajú Október, te zöld aranyú
pergesd csak, pergesd ezernyi sárga, holt
leveledet s mondd nekik így: Hullongjatok!
S míg édes mákonyoddal ízesül új borod
s drága, ritka fényt szór hideg, kába hold,
jöjj, hervadt ősz s hallgasd: sír az őszi síp.

Ma még úgyis szeretlek, ma még úgyis imádlak,
te rőthajú kedves, képe a méla bájnak.
Mert holnap már, lehet: egy holt sziget
leszel te is s körötted néma roncsok
vergődnek majd, te szép, te múló! Sárguló lombot,
piros levelet adsz most nekem? A nyár, ugye, messze ment?

Csatold le hát ragyogó övedet s várj míg lehet,
Ó, ősz, te szép, te múló, te hervadt, te szent.






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - S*  
Őszi este...
  2017-10-26 21:33:10, csütörtök
 
 


Sántha Károly:

Őszi este...


Verőfényes szép őszi alkony,
A fa levele hulldogál,
Lehulló piros falevélre
Bágyadtan süt a holdsugár.
Én ifjúságom, oda vagy :
Örömeimnek rózsabokra,
Csak az emlék, mi megmaradt,
S mélázva néz a szép napokra.

Hogy elsiettél, ifjúságom,
Mint fényes pára, eltünél!
Ez alkonyon el-eltünődöm
A feslő regg emiékinél.
A mindenható szeretet
Panaszomat virágba vonta,
Álmodtam szépet, gyönyörűt,
S beszövődött álmom dalomba.

Hogy elsuhansz te is fölöttem,
Gyümölcsigérő hév nyaram,
A melyben a munka-veríték
Drágább, mint gyöngy és színarany.
Élni családért és honért,
Oh ez magasztos égi pálya!
Vágyam : legyenek boldogok,
Ha jutok éltem alkonyára.

Az alkony itt. Már már közelget
Az enyém is. Napom hajol;
De mindig hallok dalt. Az égből ?
Vagy e száraz bokrok alól ?
Bárhonnan jő, engem leköt
Egy édes, egy varázsigézet:
Szeretettel olyan a szív,
Mint a verőfényes természet.






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - S*  
     1/44 oldal   Bejegyzések száma: 435 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 334 db bejegyzés
e év: 2625 db bejegyzés
Összes: 11065 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1143
  • e Hét: 10423
  • e Hónap: 25527
  • e Év: 382742
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.