Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 28 
Áldott vagy Te
  2017-08-30 12:40:15, szerda
 
  Váci Mihály

Áldott vagy Te

Áldott vagy Te az asszonyok között,
kinek szívét szaggatva járja át
a fájdalom, hogy elveszik, akit
imádsz, a férfit, az ácsnak fiát,
a teremtőt, a csodákat tevőt,
halászok és pásztorok mesterét,
ki a pusztába ment, árva tanyák
népe közé, nyírségi sivatag
kísértőivel szembeszállani,
kenyérré változtatni a sziket,
ki felkereste a szántóvetőt,
szelíd barmai közt jászolra ült,
bölcsek és öregek jöttek köré,
hallgatták mezítlábas kisdedek,
- s visszaadta a vakoknak a fényt,
süketeket tanított hallani,
szavára a bénák fagyott keze
felemelkedett s ökölbe szorult,
akit a nép várt és akitől új
országot vártak, új törvényeket,
csodákat, nagy-nagy megvendégelést.

Áldott vagy Te az asszonyok között.
Kezed virágát tördeli a kín,
könnyeid súlyos kalásza pereg,
mert elvették azt, akit te szeretsz,
a fiadat, szerelmed, férjedet,
- csúfolják Pilátus-itéletek:
kétségek, vádak, bogozott gyanúk
töviseiből fonnak koronát
feje köré, simító tenyerét
átüti a robotok vasszege,
keresztre vonják csürhe bajai,
kezét, lábát, reccsenő tagjait
töri a törtetés, tülekedés
s végül kegyetlen átdöfik szivét
a csalódások dárdahegyei,
s ajkaihoz keserű ecetet
nyújtanak fel csúfoló vigaszul.

Áldott vagy Te az asszonyok között,
ki megváltást szültél és új hitet,
ki erőt adtál nékem - szólani,
csodatevő erőt adtál nekem,
s nagy, térítő, hegymozdító hitet.
Áldott vagy Te az asszonyok között,
ki most is itt sírsz kínjaim előtt,
míg sírok nyílnak, úgy remeg a föld,
mindenki elhagy, elfut, csak Te nem!
Bizony, íme a test megtöretett,
meghurcoltatott, megaláztatott,
a szellem, a megváltó akarat
de keservesen elítéltetett!
S megvert vagy Te az asszonyok között,
mert anyaságod gyümölcse lehullt!
 
 
0 komment , kategória:  Váci Mihály versei  
Zsoltár
  2017-08-07 12:23:09, hétfő
 
  VÁCI MIHÁLY

Zsoltár

Legyen áldott a Te neved,
melytől most is remeg az éj.
Áldott legyen a szégyened,
amelybe elrejteztél.

Magasztaltassék a Te neved,
és arcodon a mályvák,
és első pirulásodat
angyalok zavartan imádják.

Áldassanak örök mámorral
a felujjongó idegek,
és első remegéseid értem
megszenteltessenek.

Kegyelmed, mellyel hozzám voltál,
legyen az égben kedves,
s amivel Te megáldottál engem,
legyen malaszttal teljes.

Szenteltessék meg ajkadon a csók,
fénylőbben mint az ostya,
és sóhajaid áhítatát
zarándok sereg áhítozza.

Gyönyörtől felkent arcodat
templomi zászlókra hímezzék.
Imádják ölelésed
kitárt-kar keresztjét.

Testedre hintessék liliom,
s amerről jöttél - pálma.
Csípőidet szentelt olaj
avassa, lehelje ámbra.

Homlokodra glória nyíljon;
galamb lebegjen, hol ledőltél,
hol ég felé fordult az arcod,
a helyet imádja örök tömjén.

Magasztaltassék az idő,
zümmögje zsoltár.
Legyen kápolna e helyen,
épüljön testednek oltár.

Harang remegje majd tovább,
mit bennem elringattál.
 
 
0 komment , kategória:  Váci Mihály versei  
Virág
  2017-07-11 12:00:55, kedd
 
  Váci Mihály

VIRÁG

Hajamban mennyi csók illata fészkel,
mint rozs tövén a fürj-sírású szél,
szememben szomjas vágyak nyája térdel
szerelmed kóborló vizeinél.

Állad remegve fogom kezembe,
és arcodat, mint lámpát fordítom
a homlokomra: - Láss! és mondd, szeretsz-e,
mikor szeretni magam nem tudom.

De jó is lenne még dúdolva-sírva
átcsavarogni néhány éjszakát,
s nézni, mikor ruháidból kinyílva
karcsún derengsz, illatozó virág.
 
 
0 komment , kategória:  Váci Mihály versei  
Egy-rangú nép
  2017-07-11 11:57:58, kedd
 
  Váci Mihály

EGY-RANGÚ NÉP

Olyan kis ország a hazám,
- ha szívemre szorítanám:
átütne rajta szívverésem,
mint szivárgó vér a kötésen.

De népe, mint a többiek,
egy-rangú - annyit szenvedett.
S a nép nagyságát sorsa méri.
Máson az méri, ki nem éli.

Rangját kínjában őrzi, nem
porladó oszlopfőiben.
Rabsága román, gótikus
zord boltíve gigantikus.

Kupolái lehulltak régen,
de ott él még alatta - térden.
Dómok ívei leomolva:
- s alázatában ma is hordja.

Félelme, ahogy urat tisztel
ma is: - felér egy obeliszkkel.
Emlékműveit így emelte
lelkében az, ki leteperte.

S dalai oszlopcsarnokában
sétál: - fáraó-palotában.
Talányai és bölcsessége
szfinxe énekel ezer éve.

S mert tört, botló, kérő, esendő:
karjára veszi a jövendő.
Az örök veszteség erő lesz.
Ki nem veszthet már - az a győztes.

Annyi elbukott forradalma
örökségéből nő hatalma:
- s szenvedett múltjával előre
megváltva boldogabb jövője.
 
 
0 komment , kategória:  Váci Mihály versei  
Szelíden, mint a szél
  2017-04-27 13:39:20, csütörtök
 
  Váci Mihály

Szelíden, mint a szél

Szőkén, szelíden, mint a szél,
feltámadtam a világ ellen,
dúdolva szálltam, ténferegtem,
nem álltam meg - nem is siettem,
port rúgtam, ragyogtam a mennyben,
cirógatott minden levél.

Szőkén, szelíden, mint a szél,
minden levéllel paroláztam;
utamba álltak annyi százan
fák, erdők, velük nem vitáztam:
- fölényesen, legyintve szálltam
ágaik közt, szép suhanásban,
merre idő vonzott s a tér.

Szőkén, szelíden, mint a szél,
nem erőszak s akarat által,
ó, szinte mozdulatlan szárnnyal
áradtam a világon által,
ahogy a sas körözve szárnyal:
fény, magasság sodort magával,
szinte elébem jött a cél.

Szőkén, szelíden, mint a szél,
a dolgok nyáját terelgettem,
erdőt, mezőt is siettettem,
s a tüzet - égjen hevesebben,
ostort ráztam a vetésekben:
- így fordult minden vélem szemben,
a fű, levél, kalász is engem
tagad, belémköt, hogyha lebben,
a létet magam ellen szítom én.

Szőkén, szelíden, mint a szél;
nem lehetett sebezni engem:
ki bántott - azt vállon öleltem,
értve-szánva úgy megszerettem,
hogy állt ott megszégyenítetten
és szálltam én sebezhetetlen:
- fényt tükrözök csak, sár nem ér.

Szőkén, szelíden, mint a szél,
jöttömben csendes diadal van,
sebet hűsít fényes nyugalmam,
- golyó, szurony, kín sűrű rajban
süvített át, s nem fogott rajtam,
s mibe naponkint belehaltam,
attól leszek pusztíthatatlan,
s szelíden győzök, mint a szél.
 
 
0 komment , kategória:  Váci Mihály versei  
Tavaszi szél a rügyekhez
  2017-04-20 14:07:21, csütörtök
 
  Váci Mihály

TAVASZI SZÉL A RÜGYEKHEZ

Tavaszi vizek lehelete vagyok én,
partok ínyének édes illata,
a frissen metszett szőlővenyigén
kicsordult könnyek illant bánata.

Első füvek kardéle-zúgásából
támadtam, s a földekre ballagó
ajkáról rebbentem fel, mint pacsirta
riad arrébb lovak lába alól.

Az ajtórések sípján muzsikáltam,
sóhajtoztam hideg kéményeken.
Párnákba felszívódott zokogás van
az én fuldokló ütemeimen.

Küszöbök aljáról tépődtem én fel,
szűk kulcslyukakon szöktem át,
s tudom a késtfenők s az ablak-mélyben
tűbe cérnát fűző nénék dalát.

Kelet felől sóhajtok egy országnyit,
hol minden porszem ízét ismerem;
a hajszálgyökerek égő ajkáig
csókol mélyre e bujtó szerelem.

A kemény rügyek bezárt kézfejére
kérlelő Tavasz kézcsókját hozom:
- tenyerek a rügyek öklében,
áldjátok meg a homlokom!
 
 
0 komment , kategória:  Váci Mihály versei  
Betlehemes
  2016-12-14 12:48:27, szerda
 
  Váci Mihály

BETLEHEMES

Fehérszakállas mennyek bóbiskolnak
a törten megkönyöklő tornyokon.
Pillámra hull virágzón és elolvad
a súlyos égből egy könnyű szirom.

Elhangzott lépteket őriz a mellem,
szemem gyerekkori csillagokat.
Három fáradt bölcs kételkedik bennem
a betlehemi fényesség alatt.

Létek-fehér tájon át sorakozva
a gyermekkorba tartó lábnyomok,
a harangzúgás hömpölyögve hozza
a fény gyűrűin ringó templomot.

Báránybéléses köd borul a tájra;
kifordított kucsmákban állanak
az oszlopok; vasalt csizmátlan járja
a kopogós földet a fürge fagy.

Mindnyájunk szíve ma-született Jézus,
imádatlan, meztelen didereg.
Várja köré terelt örömök nyáját,
hogy forró párát ráleheljenek

Parasztok, pásztorok ájtatos gondban
virrasztanak, - szemük a csillagon;
jönnek vörös fényét követve: - hol van,
amire oly rég vár a bizalom.

 
 
0 komment , kategória:  Váci Mihály versei  
Messze-hívás
  2011-07-19 13:24:23, kedd
 
  Váci Mihály

Messze-hívás

A fű zölden kiált,
kéken suttog az ég,
mint hívó trombiták,
harsog a messzeség.

S az erdők felszakadt
sötétkék sóhaja,
a hegyek bágytag,
kékellő kórusa!

A szél, a lágy vonó,
hegedül csábítón
a halkan dúdoló
nyírfa-ág húrokon.

És ellágyul a föld
amerre elmegyek,
elém omlik a rög,
csendben peregni kezd.

Előttem fű fakad,
a nyomomban virág;
a föld is meghasad,
ha várok még soká!
 
 
0 komment , kategória:  Váci Mihály versei  
Anyám, add ránk áldásodat!
  2011-07-10 12:24:48, vasárnap
 
  Váci Mihály

Anyám, add ránk áldásodat!

Ül az Anyám a templomban,
térdeplő, guggoló padban.
Imádkozik s feleletre
sem méltatja az isten, de
ő szegényke egyre szédül
a távoli üdvösségtől.

Szegény, papot, - énbelőlem! -
azt akart nevelni ő. Nem,
nem azért, mert a szentegyház
hatalmát vagy tán ilyen más
szervezetet támogatna,
csak mert azokról hallotta,
hogy áldott gyertyák fényénél
mind isten nagy bőségén él.

Nem lettem pap. Térítgetni
nem fogok, - sem engem senki.
Csak egy nagy missziót bánok:
egy meleg, csendes világot
nem jártam be, térden, kérve,
térdeplő mély alázattal,
nem rogytam le lágy szavakkal
anyám előtt, és szívemre
tett kézzel az én hitemre
forró szóval nem eskettem
azt, kit annyira szerettem.

Nem istenét elrabolni,
sem szép hitét letarolni
nem akartam: - nem lehet
úgysem azt a nagy eget
benne elérni s rombolni.

De az fáj, jaj! csak az fájna,
ha meghalni úgy találna,
hogy mindarra, mit én hittem,
hiszek, s mire sorsom tettem,
áldását ő nem adná rá,
két szent karját ki nem tárná,
mosolyogva, életünkre,
s nem tenné kezét fejemre,
elrebegve:- "Hát segítsen
meg titeket a jó Isten!"

Ó, mert akkor, tudom, biztos
győz, ami küszködik itt most:
- hogyha ő és minden anya
mireánk áldását adja:
ha minden egyszerű ember
mélyen meghatódva felkel,
s karjaikat felénk tárják:
- Legyen munkátokon áldás!
 
 
0 komment , kategória:  Váci Mihály versei  
Pipacsok a búzamezőben
  2011-06-06 12:20:40, hétfő
 
  Váci Mihály

Pipacsok a búzamezőben

Búza, búzakalász!
véle szél hadonász:
hajlik, lengedezik,
amíg cseperedik.
Búza, búzakalász.

Színe még nem arany:
mint a fű, csak olyan.
Szerte búzamező
zöld színben repeső,
- színe még nem arany.

Amíg érik a mag,
lassan, jó nap alatt,
- könnyű kis pipacsok
szirma, lángja lobog,
amíg érik a mag.

Messze virítanak.
Lenge szirmaikat
rázva vérpirosan,
mag felett magasan,
messze virítanak.

Tőlük piros a táj!
_"Ime itt van a nyár!"
Őket nézegetik,
szép csokorba szedik.
Tőlük piros a táj.

A zöld búzamezők,
észrevétlenek ők!
De lehull a pipacs,
s felragyognak a nagy
érett búzamezők!
 
 
0 komment , kategória:  Váci Mihály versei  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 28 
2017.09 2017. Október 2017.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 121 db bejegyzés
e év: 2091 db bejegyzés
Összes: 8495 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 837
  • e Hét: 837
  • e Hónap: 60846
  • e Év: 698578
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.