Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 25 
Szelíden, mint a szél
  2017-04-27 13:39:20, csütörtök
 
  Váci Mihály

Szelíden, mint a szél

Szőkén, szelíden, mint a szél,
feltámadtam a világ ellen,
dúdolva szálltam, ténferegtem,
nem álltam meg - nem is siettem,
port rúgtam, ragyogtam a mennyben,
cirógatott minden levél.

Szőkén, szelíden, mint a szél,
minden levéllel paroláztam;
utamba álltak annyi százan
fák, erdők, velük nem vitáztam:
- fölényesen, legyintve szálltam
ágaik közt, szép suhanásban,
merre idő vonzott s a tér.

Szőkén, szelíden, mint a szél,
nem erőszak s akarat által,
ó, szinte mozdulatlan szárnnyal
áradtam a világon által,
ahogy a sas körözve szárnyal:
fény, magasság sodort magával,
szinte elébem jött a cél.

Szőkén, szelíden, mint a szél,
a dolgok nyáját terelgettem,
erdőt, mezőt is siettettem,
s a tüzet - égjen hevesebben,
ostort ráztam a vetésekben:
- így fordult minden vélem szemben,
a fű, levél, kalász is engem
tagad, belémköt, hogyha lebben,
a létet magam ellen szítom én.

Szőkén, szelíden, mint a szél;
nem lehetett sebezni engem:
ki bántott - azt vállon öleltem,
értve-szánva úgy megszerettem,
hogy állt ott megszégyenítetten
és szálltam én sebezhetetlen:
- fényt tükrözök csak, sár nem ér.

Szőkén, szelíden, mint a szél,
jöttömben csendes diadal van,
sebet hűsít fényes nyugalmam,
- golyó, szurony, kín sűrű rajban
süvített át, s nem fogott rajtam,
s mibe naponkint belehaltam,
attól leszek pusztíthatatlan,
s szelíden győzök, mint a szél.
 
 
0 komment , kategória:  Váci Mihály versei  
Tavaszi szél a rügyekhez
  2017-04-20 14:07:21, csütörtök
 
  Váci Mihály

TAVASZI SZÉL A RÜGYEKHEZ

Tavaszi vizek lehelete vagyok én,
partok ínyének édes illata,
a frissen metszett szőlővenyigén
kicsordult könnyek illant bánata.

Első füvek kardéle-zúgásából
támadtam, s a földekre ballagó
ajkáról rebbentem fel, mint pacsirta
riad arrébb lovak lába alól.

Az ajtórések sípján muzsikáltam,
sóhajtoztam hideg kéményeken.
Párnákba felszívódott zokogás van
az én fuldokló ütemeimen.

Küszöbök aljáról tépődtem én fel,
szűk kulcslyukakon szöktem át,
s tudom a késtfenők s az ablak-mélyben
tűbe cérnát fűző nénék dalát.

Kelet felől sóhajtok egy országnyit,
hol minden porszem ízét ismerem;
a hajszálgyökerek égő ajkáig
csókol mélyre e bujtó szerelem.

A kemény rügyek bezárt kézfejére
kérlelő Tavasz kézcsókját hozom:
- tenyerek a rügyek öklében,
áldjátok meg a homlokom!
 
 
0 komment , kategória:  Váci Mihály versei  
Áldott vagy Te
  2017-04-20 14:03:15, csütörtök
 
  Váci Mihály

Áldott vagy Te

Áldott vagy Te az asszonyok között,
kinek szívét szaggatva járja át
a fájdalom, hogy elveszik, akit
imádsz, a férfit, az ácsnak fiát,
a teremtőt, a csodákat tevőt,
halászok és pásztorok mesterét,
ki a pusztába ment, árva tanyák
népe közé, nyírségi sivatag
kísértőivel szembeszállani,
kenyérré változtatni a sziket,
ki felkereste a szántóvetőt,
szelíd barmai közt jászolra ült,
bölcsek és öregek jöttek köré,
hallgatták mezítlábas kisdedek,
- s visszaadta a vakoknak a fényt,
süketeket tanított hallani,
szavára a bénák fagyott keze
felemelkedett s ökölbe szorult,
akit a nép várt és akitől új
országot vártak, új törvényeket,
csodákat, nagy-nagy megvendégelést.

Áldott vagy Te az asszonyok között.
Kezed virágát tördeli a kín,
könnyeid súlyos kalásza pereg,
mert elvették azt, akit te szeretsz,
a fiadat, szerelmed, férjedet,
- csúfolják Pilátus-itéletek:
kétségek, vádak, bogozott gyanúk
töviseiből fonnak koronát
feje köré, simító tenyerét
átüti a robotok vasszege,
keresztre vonják csürhe bajai,
kezét, lábát, reccsenő tagjait
töri a törtetés, tülekedés
s végül kegyetlen átdöfik szivét
a csalódások dárdahegyei,
s ajkaihoz keserű ecetet
nyújtanak fel csúfoló vigaszul.

Áldott vagy Te az asszonyok között,
ki megváltást szültél és új hitet,
ki erőt adtál nékem - szólani,
csodatevő erőt adtál nekem,
s nagy, térítő, hegymozdító hitet.
Áldott vagy Te az asszonyok között,
ki most is itt sírsz kínjaim előtt,
míg sírok nyílnak, úgy remeg a föld,
mindenki elhagy, elfut, csak Te nem!
Bizony, íme a test megtöretett,
meghurcoltatott, megaláztatott,
a szellem, a megváltó akarat
de keservesen elítéltetett!
S megvert vagy Te az asszonyok között,
mert anyaságod gyümölcse lehullt!
 
 
0 komment , kategória:  Váci Mihály versei  
Betlehemes
  2016-12-14 12:48:27, szerda
 
  Váci Mihály

BETLEHEMES

Fehérszakállas mennyek bóbiskolnak
a törten megkönyöklő tornyokon.
Pillámra hull virágzón és elolvad
a súlyos égből egy könnyű szirom.

Elhangzott lépteket őriz a mellem,
szemem gyerekkori csillagokat.
Három fáradt bölcs kételkedik bennem
a betlehemi fényesség alatt.

Létek-fehér tájon át sorakozva
a gyermekkorba tartó lábnyomok,
a harangzúgás hömpölyögve hozza
a fény gyűrűin ringó templomot.

Báránybéléses köd borul a tájra;
kifordított kucsmákban állanak
az oszlopok; vasalt csizmátlan járja
a kopogós földet a fürge fagy.

Mindnyájunk szíve ma-született Jézus,
imádatlan, meztelen didereg.
Várja köré terelt örömök nyáját,
hogy forró párát ráleheljenek

Parasztok, pásztorok ájtatos gondban
virrasztanak, - szemük a csillagon;
jönnek vörös fényét követve: - hol van,
amire oly rég vár a bizalom.

 
 
0 komment , kategória:  Váci Mihály versei  
Messze-hívás
  2011-07-19 13:24:23, kedd
 
  Váci Mihály

Messze-hívás

A fű zölden kiált,
kéken suttog az ég,
mint hívó trombiták,
harsog a messzeség.

S az erdők felszakadt
sötétkék sóhaja,
a hegyek bágytag,
kékellő kórusa!

A szél, a lágy vonó,
hegedül csábítón
a halkan dúdoló
nyírfa-ág húrokon.

És ellágyul a föld
amerre elmegyek,
elém omlik a rög,
csendben peregni kezd.

Előttem fű fakad,
a nyomomban virág;
a föld is meghasad,
ha várok még soká!
 
 
0 komment , kategória:  Váci Mihály versei  
Anyám, add ránk áldásodat!
  2011-07-10 12:24:48, vasárnap
 
  Váci Mihály

Anyám, add ránk áldásodat!

Ül az Anyám a templomban,
térdeplő, guggoló padban.
Imádkozik s feleletre
sem méltatja az isten, de
ő szegényke egyre szédül
a távoli üdvösségtől.

Szegény, papot, - énbelőlem! -
azt akart nevelni ő. Nem,
nem azért, mert a szentegyház
hatalmát vagy tán ilyen más
szervezetet támogatna,
csak mert azokról hallotta,
hogy áldott gyertyák fényénél
mind isten nagy bőségén él.

Nem lettem pap. Térítgetni
nem fogok, - sem engem senki.
Csak egy nagy missziót bánok:
egy meleg, csendes világot
nem jártam be, térden, kérve,
térdeplő mély alázattal,
nem rogytam le lágy szavakkal
anyám előtt, és szívemre
tett kézzel az én hitemre
forró szóval nem eskettem
azt, kit annyira szerettem.

Nem istenét elrabolni,
sem szép hitét letarolni
nem akartam: - nem lehet
úgysem azt a nagy eget
benne elérni s rombolni.

De az fáj, jaj! csak az fájna,
ha meghalni úgy találna,
hogy mindarra, mit én hittem,
hiszek, s mire sorsom tettem,
áldását ő nem adná rá,
két szent karját ki nem tárná,
mosolyogva, életünkre,
s nem tenné kezét fejemre,
elrebegve:- "Hát segítsen
meg titeket a jó Isten!"

Ó, mert akkor, tudom, biztos
győz, ami küszködik itt most:
- hogyha ő és minden anya
mireánk áldását adja:
ha minden egyszerű ember
mélyen meghatódva felkel,
s karjaikat felénk tárják:
- Legyen munkátokon áldás!
 
 
0 komment , kategória:  Váci Mihály versei  
Pipacsok a búzamezőben
  2011-06-06 12:20:40, hétfő
 
  Váci Mihály

Pipacsok a búzamezőben

Búza, búzakalász!
véle szél hadonász:
hajlik, lengedezik,
amíg cseperedik.
Búza, búzakalász.

Színe még nem arany:
mint a fű, csak olyan.
Szerte búzamező
zöld színben repeső,
- színe még nem arany.

Amíg érik a mag,
lassan, jó nap alatt,
- könnyű kis pipacsok
szirma, lángja lobog,
amíg érik a mag.

Messze virítanak.
Lenge szirmaikat
rázva vérpirosan,
mag felett magasan,
messze virítanak.

Tőlük piros a táj!
_"Ime itt van a nyár!"
Őket nézegetik,
szép csokorba szedik.
Tőlük piros a táj.

A zöld búzamezők,
észrevétlenek ők!
De lehull a pipacs,
s felragyognak a nagy
érett búzamezők!
 
 
0 komment , kategória:  Váci Mihály versei  
Bodza
  2011-06-06 12:13:36, hétfő
 
  Váci Mihály

Bodza

Virágodat a méh kerülte,
nem tépték, mint az orgonát:
kalapjához senki se tűzte,
s nem szívta senki illatát:
mert május-esten, mikor sírnak
a holdfény-húrú hegedűk,
ki is kötözné bús csokornak
lelked , a fürtös-keserűt?

Míg tavasszal körüllobog
a Föld övén virágok lángja,
és bűnbe hullott angyalok
vér-ajkával suttog a mályva,
ökölnyi tűz-parázs a rózsa,
a pipacs ég, mint könnyű seb:
- kertek alól zokogva hozza
a szél tömjénes ihleted.

Ó, te földben megfogant átok!
Milyen sors ültetett, milyen
kín facsar ágadra virágot,
mit nem vesz észre senki sem.
Virágba borulni-bomolni,
csak magadnak, mert úgy sem lát más!
Nem a hervadás tud gyilkolni,
de ez a hasztalan virágzás!

Fűnek, gaznak te magas voltál.
Te már tudtad, hogy mi a Nap.
Kiket taposnak, kikre por száll,
felsziszegtek rád:- Te fa vagy!
S nem voltál elég magas fának,
mert nem érted el az eget.
Ágaidra sasok nem szálltak,
így hívtak:- Ó, csak bodza ez!

Erdőkbe vágytál, ligetekbe,
hervadt kertekbe legalább,
vagy csak oda, hol útkeresztre
szórod fürtöd virágporát:
hegyek felé húzó fasorban
estek patkónyomát követni,
a csillagokkal egy csokorba
kötözve - lelked ellehelni:

a lehunyódó ég szemét be-
pillázni, mint a jegenyék,
elzokogni ezüstbe égve
porlepte füvek énekét:
lángjegenyék kivont-kard lelkét
vágytad, kik utak elején
megnyíló egekbe vezették
a tájat a tavasz szelén.

De megmaradtál egyedül,
átkok, panaszok görcsös bokra,
aki csak térdelve feszül
árkok partján a viharokba.
Botladozó, tördelt zarándok,
árnyak nagy kazlai alatt,
keserűn áldod a világot,
s szórod rá csillagaidat.
 
 
0 komment , kategória:  Váci Mihály versei  
Semmi az egész
  2011-06-06 10:13:01, hétfő
 
  Váci Mihály

Semmi az egész

Várom, hogy visszatérj,
szótlan szemembe nézz,
mosolyogj szomorún:
- Semmi az egész!

Semmi az egész .
Minden volt - ennyi lett!
Vezess már haza engem.
Szorítsd a kezemet.

Éjjelenként majd néha,
ha erősek leszünk,
amit remélni kellene
- arra emlékezünk.
 
 
0 komment , kategória:  Váci Mihály versei  
Május
  2011-05-03 11:09:07, kedd
 
  Váci Mihály

Május

Széles szeleket
az ég tereget:
kibomlik a fény lobogója.
Tapsos levelek
csapnak tenyeret:
fellép a Nap a magas dobogóra.
Láng jegenyék
friss lelke ég,
kifeszítik az égre az út-szált,
és sorakozva
mennek a dombra,
s kivágják az égre a harsona hurrát!
Himnuszokat énekelők,
mennek a felkelt tájak előtt:
madarat csalogat zokogásuk.
Viharban vezérek.
A szelekbe tévedt
bokrok bodorodnak utánuk.
Szítja az álnok
szél bennük az álmot:
üvölteni, fájni,
a fényre kiválni!
- Gyökerüknél fájnak az árkok.
Gyönyörű göngyölű
fátylakban az akácok, az áldott arák,
mennek a mennynek
elérni a fényre kitárt kapuját.
Fésülve a fűzek,
az aranyhajú szűzek:
rajtuk a rügyek aranykönnye patak:
hegedűlik
a fejfákra kottázott dallamokat.
Parti angyalraj:
égtüzű hajjal
tettenérve remegnek a nyírfák:
térdeik közt
feszített ki a szél sikolyos hintát.
A büszke ekék
tekintete ég,
s a gazok gyökerét szaggatva vonulnak.
Utánuk örök
sorban a zömök
barázdák egymás vállára borulnak.
Esküre ujjak:
a fényre kinyúlnak,
fogadalmat súgnak, a hű búzaszálak:
s a tavasz írt
jelszavait
egekre terítve a vadludak szállnak.
 
 
0 komment , kategória:  Váci Mihály versei  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 25 
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 120 db bejegyzés
e év: 937 db bejegyzés
Összes: 7407 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1209
  • e Hét: 6538
  • e Hónap: 44710
  • e Év: 269371
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.