Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 41 
Zokogtató
  2018-05-12 08:55:21, szombat
 
  Váci Mihály

Zokogtató

Milyen szánalmas is az ember, szenvedélyei
oroszlánvermébe esve,
és milyen védtelen, ha szépen
megmozdul ellene a teste,
ha felkelnek ellene szárnypróbálgatón
az éhescsőrű vágyak
és habzsolja belül egy fuldokló,
lüktető éhű állat,
a ragadozó szív: - sötét mélységeink
lebegő szépiája,
mely polip karjaival ráfonódna
az áramló világra.
Bennünk az értelem mennyi
fenevadat terelget!
És milyen nyájakba bújnak bennünk
a bégető félelmek!
Hány millió karom mar naponkint
véres húsunkba, hány fog
vicsorít bennünk és mennyi esendő
féreg tátog;
őserdők éhe bőg bennünk és kúsznak
csontra éhes sakálok,
és partokon rekedt szarvasbikák bőgnek
a túlsóparti nyájhoz.
Ó, aki szembe száll a csillagot
zúdító egekkel:
önmaga ellen milyen védtelen;
fegyvertelen az ember.
Aki legyőzi ezt a sürgő világot, amely
zakatol itt körbe:
csak tűri, eltűri, hogy vágyai belefojtsák
a körötte gyűrűző
zokogtató gyönyörbe.
 
 
0 komment , kategória:  Váci Mihály versei  
Levél a földről
  2018-04-27 14:56:35, péntek
 
  VÁCI MIHÁLY

LEVÉL A FÖLDRŐL

Mi is vagyok? - most újra kérdezem.
S a világról minél többet tudok,
eltörpül, egyre jobban, szerepem,
és nem tudom, miért is alkotott
a Lét? A Mindenség énnélkülem
is száll, kering és nem azért osztódott
naprendszerekre, hogy végül én boldog
élő legyek; - hát mi célja velem?

Kihűlt világunknak, mely közönyös
halálos ájulásban, végtelen
megsemmisülés űrjében köröz,
- a Mindenségnek nem is létezem!
Miért játssza hát a komédiát
az ember, és miért él a vak hitben,
hogy szerepe van, s küldetése itten,
holott csak ő képzelheti magát.

Csak Kedvesem, szülők és pár barát
tudatában vagyok olykor jelen:
néhány sejtben fellobbant villanás;
- ó, érdekelhet hát a Végtelen?!
Itt akarok maradni, koponyák
űrjében cikázni, kedves erekben;
idegek rejtsenek! Csak ami engem
érez, megért, - az nekem a Világ.

Az embernek nincsen értelme csak
az emberben. E sivár, mostoha
önzésű, részeg örvényű anyag
világa nem sejtheti meg soha.
Csak együtt és csak egymásban lelünk
létünk értelmére, s annak csodálatába,
mit mi hoztunk el e méltatlan világba.
Más hívőnk, más istenünk nincs nekünk!

Ó, nem a naprendszer és nem a Föld,
nem ország, temető, nem ez a táj,
csak néhány elviselhetetlenül gyötört
agykéreg mindenségem és hazám;
csak ez a pár sejt sejti a csodát
halványan derengő plazmái mélyén,
aminek társult tenyészetem szövevényén
bújdosó énem képzeli magát.

Ez az elektromost fehérje-közeg
számomra az egyetlen éltető-elem;
e szféra delejes mezőinek
határán kívül nincsen életem;
itt kell az egymást-jelző emberek
között, a Mindenség háttere nélkül,
megfelelni feloldozó menedékül
az életre erőt adó hitet.

S hinni, ahogy csak a mindentudó
ember képes nagy kétségeiben,
és keresni e mindent tagadó
emberiségnek megtartó igent;
a csillagok közé szórt milliók
világ-felfedező hördülésére
hihető üdvöt igérni, hogy élve
tűrjék el a fagyos űrt, - a Valót.

Kire a felfedezett Minden rászakadt,
s hisztériás orgiákba menekül,
- kezéből kivenni kést, poharat,
s hitetni őt, bár csúfos egyedül,
s ha mellettünk Jel sem tanúskodik,
összecsiholódni a Reménytelennel,
s szikrázni: - Őrizd magad Ember!
Még meg kell érned valamit!

Ez ad értelmet kozmikus
arányoktól megsemmisült
életemnek, s e cinikus
Univerzum, vad Idő újra szült,
hogy dacból higgyem: - már közel
kell lenni annak, ami még nincs,
s amit a fáradt lélek csak azért hisz,
mert már annyira kell!
 
 
0 komment , kategória:  Váci Mihály versei  
Aztán
  2018-03-19 00:38:51, hétfő
 
  Váci Mihály

AZTÁN

Emlékszel? Aztán milyen jó volt
hozzád fordulni - és Te édes! -
hogy doromboltál hogyha csókot
súgtam égő füleid tövéhez.

S alvás előtt egymás ölében
még fészkelődni, s megfordulva
fel-felkérdezni, félig ébren:
"Szeretsz? " "Szeretsz még?! " - újra, újra.

Emlékszel? Engem elfeledhetsz.
De a percekre emlékezzél,
mikor odabújtál szívemhez
és magadról megfeledkeztél.
 
 
0 komment , kategória:  Váci Mihály versei  
Eső-imádó
  2018-03-13 20:57:31, kedd
 
  Váci Mihály

Eső-imádó

Eső. dícsérlek alázattal ázva,
mint meghajlott fűszállal a mezők,
s mint fák alatt, kalapjukat lerázva,
kezüket kinyújtva, a szántó-vetők.

Valami omló, hulló vágyat érzek,
szétporladni langy cseppjeid alatt,
hogy mint a párolgó kék messzeségek
rögei, sejtjeim úgy igyanak.

Kitárulni, mint szomjazó barázdák,
mélyen az új fogamzó magvakig,
hogy a csírákig, gyökerekig járj át,
s mindent befogadóvá porhanyíts.
 
 
0 komment , kategória:  Váci Mihály versei  
Minden teérted
  2018-02-13 00:50:20, kedd
 
  Váci Mihály

Minden teérted

Minden Teérted, minden csak Tenéked.
Veled vitázik minden gondolat.
És mindenik csak tebelőled éled,
te vagy, kit szoroz, kivon, összead

az elme, - pontos összeg csak tevéled
lesz a világ: - tökéletes , ha vagy!
Míg észreveszel, látsz - csak addig élek:
benned, veled hiszem még harcomat.

Épülő sorsod világot megértet
velem - s milliók sorsára mutat:
szerelem bennem már csak érted ébred,

s csak tetőled kelhet bennem harag.
Te bátoríthatsz csak, hogy másokért éljek:
így adva - csak tenéked magamat.
 
 
0 komment , kategória:  Váci Mihály versei  
Ha itt nem találsz
  2018-02-13 00:49:13, kedd
 
  Váci Mihály

Ha itt nem találsz

Ha itt nem találsz, keress meg ott.
Újra kell kezdeni mindent,
minden szót újra kimondani.
Újra kezdeni minden ölelést,
minden szerelmet újra kibontani.
Újra kezdeni minden művet
és minden életet
kezünket mindenkinek
újra odanyújtani

Újra kezdeni mindent e világon,
megteremteni, ami nincs sehol,
de itt van mindnyájunkban
mégis,
belőlünk sürgetve dalol,
újra hiteti, hogy eljön
valami, valamikor, valahol.
 
 
0 komment , kategória:  Váci Mihály versei  
És mi élünk!
  2018-02-10 14:29:17, szombat
 
  Váci Mihály

És mi élünk!

Élni, élni, élni, élni...-élni kell!
Félni, sírni, könyörögni, menekülni nem lehet!
Élni bátran, szembenézve, csak azért is, dacosan vagy összetörve!
Betegen és elhagyottan, városokban, börtönben vagy föld alatt,
szerelmessel együtt sírva, gyermekekbe kapaszkodva - élni kell!

Élni kell, mikor kimondják:-"Rák!"-"Gümőkór!"
Élni kell és állni kell és nem lehet ott összerogyni, felzokogni!
Élni kell, ha tudatják:-"Létszámfeletti!"
Élni kell, ha sziszegik:"Már nem szeretlek!"
Élni kell, ha zokogják Anyánk ágyánál:-"Későn jöttél!"
Élni kell, ha hirdetik:-"Életfogytiglan!"
Élni kell, ha dob pergeti:-"Golyó által!"
Élni kell még, élni kell még pár óráig!

Élni kell, bár tudjuk jól,hogy a világon mindenütt halálunk készül.
Élni kell, bár tudjuk azt, hogy most is, most is többen halnak
hasztalan és értelmetlen, mint ahány rózsa lehervad!
Élni kell, mikor tudjuk, hogy embereket most is ölnek!
Élni kell, mikor már sokszor érezzük: - nem lehet élni!

S élni kell, ha kuporgatva napot napra;
élni kell, ha könyörögve, reménykedve: - egy tavaszt még!
Élni kell, ha tudjuk azt: alázat, szégyen
félelmünk és rettegésünk még egy évért, még egy évért!
Élni kell, így, alkudozva, megalkudva, mindenáron!

És mi élünk! Jaj, mi élünk! Így is, bárhogy, élünk, élünk!
Szembenézve, dacosan és összetörve, reménykedve,
betegen is, elhagyottan, városokban, börtönökben vagy föld alatt,
szerelmessel együtt sírva, gyermekekbe kapaszkodva - élünk, élünk!

Élünk, bár tudjuk, hogy most is többen halnak
hasztalan és értelmetlen, mint ahány rózsa lehervad.
Élünk, élünk, bár sokszor már érezzük - nem lehet élni!
Mégis élünk, semmi másért, csak mert úgy szeretünk élni!
Élünk, jaj, mert úgy szeretjük, szeretjük az életet!
Mert annyira élők vagyunk, és annyira emberek!
 
 
0 komment , kategória:  Váci Mihály versei  
Ha rádgondolok – virágzom.
  2018-01-31 01:04:07, szerda
 
  Váci Mihály

HA RÁD GONDOLOK- VIRÁGZOM

Harangszó ver szíven:
mintha bennem zuhogna.
Hol vagy mellőlem? Hiányzol.
Minden téged kérdez;
ha madár szól,
hol hagytalak? - rámszól.
Milyen messze vagy!
Mindennek arca sírásoddal fordul felém,
s bármit mondhatok,
nem hallom, csak a te hangodat.

Te vagy az el nem ért vidék,
melyet bejárni vágyom,
a hegyen-túli ég,
hegyekből kibukkanó tenger,
hajózható láthatárom.

Bezárt szárnyaid bennem fájnak,
sírásaid mindenütt elérnek,
fűzfáim alattuk áznak.
Bennem egy hegedű érintetlenül,
- óvja puha bársony.
Csodafád vagyok,
ha rádgondolok - virágzom.

Mi él, éltet, Neked virít.
Kristályként bezár sorsom magába,
s rózsaként kinyit.
 
 
0 komment , kategória:  Váci Mihály versei  
Idomítgató
  2018-01-22 16:30:07, hétfő
 
  Váci Mihály

Idomítgató

Szelíd szerettem volna lenni,
mint margaréták kinn a szélben,
- de vissza kellett marni ennyi
idomítgató szenvedésben.

A testem, mint hűséges állat,
szolgált volna, de le-leroskadt,
- s kidőlt lovam nyakára hullva,
néha kellet hogy felzokogjak.
 
 
0 komment , kategória:  Váci Mihály versei  
Mi nem jött soha el
  2018-01-05 23:25:57, péntek
 
  Váci Mihály:

Mi nem jött soha el

Majd az idő befedi rajtunk
mohával a tört sebeket:
- elfeledjük, amit akartunk:
öregek leszünk, betegek.

Nem lesz semmink, csak az emléke
annak, mi nem jött soha el.
Csak kettőnk közt épül a fészke,
s már csak minékünk énekel.

Az éltet majd, ami naponta
meghal bennünk és körülünk.
Az eljövőért esünk gondba,
- a túlélőnek örülünk
 
 
0 komment , kategória:  Váci Mihály versei  
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 41 
2018.04 2018. Május 2018.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 94 db bejegyzés
e év: 1170 db bejegyzés
Összes: 10261 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1688
  • e Hét: 1688
  • e Hónap: 76259
  • e Év: 483673
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.