Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 45 
Kettesben önmagammal
  2018-08-06 13:43:02, hétfő
 
  Váci Mihály

Kettesben önmagammal

Aki voltam, milyen messze van tőlem!
S aki leszek, az már milyen közel.
Már utolér, mellém lép, támogat,
és átölel.

Bíztatva suttogja: Ne félj!
Valahogy majd csak megleszünk.
Hiszen szívünk marad a régi,
s ketten talán csak megőrizzük
az eszünk
 
 
0 komment , kategória:  Váci Mihály versei  
Pacsírta
  2018-06-21 01:36:04, csütörtök
 
  Váci Mihály

PACSIRTA

Tetszik lentről a vergődő, merész,
örökké hajszolt felemelkedés;
a mindig magasabb, az örökös,
az egyre feljebb feszített körök,
a fel! csak fel! az elkápráztató,
szívet robbantó vad kapaszkodó.
Tetszik a fojtogató szívverés.
Ki tudja: e meredek mily nehéz!
Mit kell legyűrni, milyen terheket,
mily súlyos a szív a világ felett,
mikor lehúzza minden oda,
hol igazán boldog volt valamikor.

Körözni csak fenn, mindig afelett,
amit bevallhatatlanul szeret,
és távolodni mindattól, ami
szárnyra bocsátotta: - a hajdani
mezők, a föld meleg lehelete,
az ismerős táj áldó tenyere;
a fészek lenn a porban, fű között
már rég nem látszik, de csak afölött
száll, csak az a föld pólusa neki,
- szívét bénítják hű mágnesei.
De lentről egyre űzik hangosan;
csak feljebb szállhat, - mérik pontosan!
Madárnak addig tartják csak, amíg
az égre írja haldoklásait.

Addig pacsirta csak a nyomorult,
amíg sikolt, vergődik, s lángragyúlt
röpte veszélyes szép csóváival
önhullásán nyer újult diadalt,
amíg könyörgése spiráljain
parittyaként csavarja fel a kín,
s mi átszegezi: a lelkesedés
dárdája magasra tartja szívét,
oda, ahol, ha szól, kiált, dalol,
a szív vére a torkon át kiforr.

És ő csak száll, lobogva egyre fel.
Már nem hallani - sír vagy énekel?
Már nem is látni - hol van, merre tart?
Csak magasabbról hallani a dalt.
A láthatárra, égre száll, s tovább;
- csillagok közt zengi a föld dalát.
 
 
0 komment , kategória:  Váci Mihály versei  
Virág
  2018-06-17 16:07:24, vasárnap
 
  VÁCI MIHÁLY:

VIRÁG

Hajamban mennyi csók illata fészkel,
mint rozs tövén a fürj-sírású szél,
szememben szomjas vágyak nyája térdel
szerelmed kóborló vizeinél.

Állad remegve fogom kezembe,
és arcodat, mint lámpát fordítom
a homlokomra: - Láss! És mondd, szeretsz-e,
mikor szeretni magam nem tudom.

De jó is lenne még dúdolva-sírva
átcsavarogni néhány éjszakát,
s nézni, mikor ruháidból kinyílva
karcsún derengsz, illatozó virág.

 
 
0 komment , kategória:  Váci Mihály versei  
Szigeten
  2018-06-07 11:39:33, csütörtök
 
  Váci Mihály

Szigeten

Az állatok tekintetét irigylem,
az erdők sóhajait reggelente.
Fenn, magasan kísér a lélek,
ha a hegyi uton sétára indulok.

A szem éhségeit imádom.
Falánk csordák úgy nem legelnek,
mint két szemem
a lét tolongó dús csodáit.

A gyönyörűség ma is megfejthetetlen.
Ha szépet látok, szinte sírni kell.
S a világon nekem minden,
mi él és dolga van,
meghatóan titokzatos varázs.

Értetlenül bolyongok e világban.
Nem értem, amit rajongva imádok.
Nem tudom, hol van gyönyöreim kulcsa.
Az állatok mély titkot hordanak,
tudásukat fürkészem egyre.
Bölcsebbek a növények,
s én nem tudom
megközelíteni őket.

Szárny kellene nekem,
hogy eszméletlenül énekeljek
a kicsorduló világ felett, mint a pacsirta.
Megtartó gyökér kellene,
a hűvös földben, erdők testvéreként
osztozni az öntudatlan lét diadalában.

Mert éltem én már minden ember módján.
Szolgálni akartam és áldozódni,
s ezért feladtam boldogságomat.

Éltem két évtizeden át
betegségekben, munkában kifosztva,
mint vadak közé hullott térítő,
s az út miatt már sokszor megvádoltam
a beláthatatlan célt.
S talán ma már másként ragyog előttem.

Szerettem én az embert.

De már nem mindenkiben.

Már egyre jobban csak őt szeretem,
akit magamban végső erővel
megvalósíthatok.

Talán elég lesz,
ha megőrzöm
mindazt, amit az emberről hiszek,
és önmagamban, mint egy szigeten,
tovább mentem, amit tízezer éve
magából tűzzel-vassal, hittel alkotott.
 
 
0 komment , kategória:  Váci Mihály versei  
Zokogtató
  2018-05-12 08:55:21, szombat
 
  Váci Mihály

Zokogtató

Milyen szánalmas is az ember, szenvedélyei
oroszlánvermébe esve,
és milyen védtelen, ha szépen
megmozdul ellene a teste,
ha felkelnek ellene szárnypróbálgatón
az éhescsőrű vágyak
és habzsolja belül egy fuldokló,
lüktető éhű állat,
a ragadozó szív: - sötét mélységeink
lebegő szépiája,
mely polip karjaival ráfonódna
az áramló világra.
Bennünk az értelem mennyi
fenevadat terelget!
És milyen nyájakba bújnak bennünk
a bégető félelmek!
Hány millió karom mar naponkint
véres húsunkba, hány fog
vicsorít bennünk és mennyi esendő
féreg tátog;
őserdők éhe bőg bennünk és kúsznak
csontra éhes sakálok,
és partokon rekedt szarvasbikák bőgnek
a túlsóparti nyájhoz.
Ó, aki szembe száll a csillagot
zúdító egekkel:
önmaga ellen milyen védtelen;
fegyvertelen az ember.
Aki legyőzi ezt a sürgő világot, amely
zakatol itt körbe:
csak tűri, eltűri, hogy vágyai belefojtsák
a körötte gyűrűző
zokogtató gyönyörbe.
 
 
0 komment , kategória:  Váci Mihály versei  
Levél a földről
  2018-04-27 14:56:35, péntek
 
  VÁCI MIHÁLY

LEVÉL A FÖLDRŐL

Mi is vagyok? - most újra kérdezem.
S a világról minél többet tudok,
eltörpül, egyre jobban, szerepem,
és nem tudom, miért is alkotott
a Lét? A Mindenség énnélkülem
is száll, kering és nem azért osztódott
naprendszerekre, hogy végül én boldog
élő legyek; - hát mi célja velem?

Kihűlt világunknak, mely közönyös
halálos ájulásban, végtelen
megsemmisülés űrjében köröz,
- a Mindenségnek nem is létezem!
Miért játssza hát a komédiát
az ember, és miért él a vak hitben,
hogy szerepe van, s küldetése itten,
holott csak ő képzelheti magát.

Csak Kedvesem, szülők és pár barát
tudatában vagyok olykor jelen:
néhány sejtben fellobbant villanás;
- ó, érdekelhet hát a Végtelen?!
Itt akarok maradni, koponyák
űrjében cikázni, kedves erekben;
idegek rejtsenek! Csak ami engem
érez, megért, - az nekem a Világ.

Az embernek nincsen értelme csak
az emberben. E sivár, mostoha
önzésű, részeg örvényű anyag
világa nem sejtheti meg soha.
Csak együtt és csak egymásban lelünk
létünk értelmére, s annak csodálatába,
mit mi hoztunk el e méltatlan világba.
Más hívőnk, más istenünk nincs nekünk!

Ó, nem a naprendszer és nem a Föld,
nem ország, temető, nem ez a táj,
csak néhány elviselhetetlenül gyötört
agykéreg mindenségem és hazám;
csak ez a pár sejt sejti a csodát
halványan derengő plazmái mélyén,
aminek társult tenyészetem szövevényén
bújdosó énem képzeli magát.

Ez az elektromost fehérje-közeg
számomra az egyetlen éltető-elem;
e szféra delejes mezőinek
határán kívül nincsen életem;
itt kell az egymást-jelző emberek
között, a Mindenség háttere nélkül,
megfelelni feloldozó menedékül
az életre erőt adó hitet.

S hinni, ahogy csak a mindentudó
ember képes nagy kétségeiben,
és keresni e mindent tagadó
emberiségnek megtartó igent;
a csillagok közé szórt milliók
világ-felfedező hördülésére
hihető üdvöt igérni, hogy élve
tűrjék el a fagyos űrt, - a Valót.

Kire a felfedezett Minden rászakadt,
s hisztériás orgiákba menekül,
- kezéből kivenni kést, poharat,
s hitetni őt, bár csúfos egyedül,
s ha mellettünk Jel sem tanúskodik,
összecsiholódni a Reménytelennel,
s szikrázni: - Őrizd magad Ember!
Még meg kell érned valamit!

Ez ad értelmet kozmikus
arányoktól megsemmisült
életemnek, s e cinikus
Univerzum, vad Idő újra szült,
hogy dacból higgyem: - már közel
kell lenni annak, ami még nincs,
s amit a fáradt lélek csak azért hisz,
mert már annyira kell!
 
 
0 komment , kategória:  Váci Mihály versei  
Aztán
  2018-03-19 00:38:51, hétfő
 
  Váci Mihály

AZTÁN

Emlékszel? Aztán milyen jó volt
hozzád fordulni - és Te édes! -
hogy doromboltál hogyha csókot
súgtam égő füleid tövéhez.

S alvás előtt egymás ölében
még fészkelődni, s megfordulva
fel-felkérdezni, félig ébren:
"Szeretsz? " "Szeretsz még?! " - újra, újra.

Emlékszel? Engem elfeledhetsz.
De a percekre emlékezzél,
mikor odabújtál szívemhez
és magadról megfeledkeztél.
 
 
0 komment , kategória:  Váci Mihály versei  
Eső-imádó
  2018-03-13 20:57:31, kedd
 
  Váci Mihály

Eső-imádó

Eső. dícsérlek alázattal ázva,
mint meghajlott fűszállal a mezők,
s mint fák alatt, kalapjukat lerázva,
kezüket kinyújtva, a szántó-vetők.

Valami omló, hulló vágyat érzek,
szétporladni langy cseppjeid alatt,
hogy mint a párolgó kék messzeségek
rögei, sejtjeim úgy igyanak.

Kitárulni, mint szomjazó barázdák,
mélyen az új fogamzó magvakig,
hogy a csírákig, gyökerekig járj át,
s mindent befogadóvá porhanyíts.
 
 
0 komment , kategória:  Váci Mihály versei  
Minden teérted
  2018-02-13 00:50:20, kedd
 
  Váci Mihály

Minden teérted

Minden Teérted, minden csak Tenéked.
Veled vitázik minden gondolat.
És mindenik csak tebelőled éled,
te vagy, kit szoroz, kivon, összead

az elme, - pontos összeg csak tevéled
lesz a világ: - tökéletes , ha vagy!
Míg észreveszel, látsz - csak addig élek:
benned, veled hiszem még harcomat.

Épülő sorsod világot megértet
velem - s milliók sorsára mutat:
szerelem bennem már csak érted ébred,

s csak tetőled kelhet bennem harag.
Te bátoríthatsz csak, hogy másokért éljek:
így adva - csak tenéked magamat.
 
 
0 komment , kategória:  Váci Mihály versei  
Ha itt nem találsz
  2018-02-13 00:49:13, kedd
 
  Váci Mihály

Ha itt nem találsz

Ha itt nem találsz, keress meg ott.
Újra kell kezdeni mindent,
minden szót újra kimondani.
Újra kezdeni minden ölelést,
minden szerelmet újra kibontani.
Újra kezdeni minden művet
és minden életet
kezünket mindenkinek
újra odanyújtani

Újra kezdeni mindent e világon,
megteremteni, ami nincs sehol,
de itt van mindnyájunkban
mégis,
belőlünk sürgetve dalol,
újra hiteti, hogy eljön
valami, valamikor, valahol.
 
 
0 komment , kategória:  Váci Mihály versei  
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 45 
2018.07 2018. Augusztus 2018.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 100 db bejegyzés
e év: 1659 db bejegyzés
Összes: 10740 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1115
  • e Hét: 11420
  • e Hónap: 33378
  • e Év: 670189
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.