Belépés
aranyoslila.blog.xfree.hu
"Irigyen tisztelek költőt és festőt, ki helyettem mutatja meg, hogy mi lakik mélyen a szívemben"... (Dusán) Aranyosi Violett
1971.07.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/25 oldal   Bejegyzések száma: 240 
Pörög...
  2018-09-04 19:10:53, kedd
 
 


Thándor Márk:

Pörög...


Az élet pereg,
S újra termi gondjait,
S mi volt, újra lesz,
Mint nyárutó gondoló
Halk tücsök nesz,
Mely csak véget él,
S ezt beszéli el.

Az ember bánatában
Örömének távolába
Nem tekint.
S boldogságban nem
Bánkódik gondjain.

Ó hirtelen gondolat,
Mi felkavar, köszöntlek.
Tág ajtókon utam
Tán egyszer, tán egyszer
meglelem.





 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - T*  
Lopott pillantás...
  2018-09-03 21:04:20, hétfő
 
 



Túri Tamás:

Lopott pillantás...


Lopott pillantásod
Megigéző tánca,
Selyem-kék mosolyod
Érintetlen bája

Felhevült lelkemet
Felhők fölé zárja,
Majd zordul eltemet
Kínköves poklába.

Rímek mögé rejtem
Gyűlölt gyávaságom,
Tehetségként élem
A legnagyobb átkom.





 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - T*  
Már vége a nyárnak...
  2018-09-02 20:25:24, vasárnap
 
 


Tóth János:

Már vége a nyárnak...


Izzó vörös szív a nap, a reggeli ég tövén
Lüktetése megcsillan a föld harmatos kövén.

Őszi ruhát hullató színes tarka fákon
Kicsi madár didereg, egy hajladozó ágon.

Csöppnyi feje legubbasztva, szárnya összezárva
Reménykedve föl-föl pillant, a nap melegét várja.

S lám az erdő túlsó végén nyújtózik a pirkadat
A sötétség szertefoszlik, híre-hamva sem maradt.

Virágszirmok nyílnak méhek, lepkék szállnak
Utolsó kortyát isszák, az elmúló nyárnak.

Szellők szárnya csípőssé vált, a napsugár gyenge
A nyár virágpor zászlaja mélyen leeresztve.

Mint a hold fogytak el, az izzasztó napok
S királyságuk eljöttét ünneplik a fagyok.

A természet lassan lehunyja szemét, s takaróját várja
Hosszú álma után köszönti majd, a tavasz kis virága.





 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - T*  
Ébredésre várva...
  2018-09-02 19:34:01, vasárnap
 
 


Tandari Éva :

Ébredésre várva...


Őszi szélben, száz sugárban
száll egy Dal a némaságban.
Szívemre száll pille-lágyan,
eső cseppben, hervadásban...

Szívemre száll könnyű szóban;
Nyár-temető altatóban.
Szívemhez ér könnyek árján,
ősznek - télnek suttogásán.

Szívemhez ér halk fohászban,
simulva az éjszakában,
semmivé lett, halott ágban,
emlékké lett, dús kalászban.

Semmivé lett, halott ágban,
hazuggá lett, igaz szóban...
~ Így lépek a Csendnek árnyán
áthajolva a múlt homályán...

Áthajolva múlt homályán,
zokogva még száz halálán,
mégis - mégis Tavaszt várván,
Sors - tenyerén elnyugodván.

Sors tenyerén elnyugodván,
szállva Égi szavak szárnyán,
Őszt kutatván, telet várván
Nyárt' lelve az Isten álmán...

Nyárt' lelve az Isten álmán:
Tiszta Fényt az ősz homályán,
Új Életet Végzet szárnyán,
Mindent lelve Semmi árnyán...






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - T*  
Lennék...
  2018-09-02 19:00:12, vasárnap
 
 



Tóth Juli:

Lennék...


Lennék virág, kit csókkal
ébreszt hajnali sugár.
S illatának bölcsőjében
megpihen a nyár.

Patak lennék, víg csobogó,
gyémánt vízű tiszta,
Kiben arcát meríti a vándor,
égő szomját oltja.

Harang lennék, aki
hitét dalolva hírdeti,
Oltárokról száll az égig,
hű reménye élteti.

Csend is lennék
mély néma csend.
S ami bennem szólna,
álmok húrján örökké,
hangtalan dalolna.





 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - T*  
Ősz így is, úgy is...
  2018-09-02 18:30:50, vasárnap
 
 

Tóth János:

Ősz így is, úgy is...


Megjött az Ősz, s ecsetét elővette,
Tarka színeket festett a falevelekre.
Sárgát kavart, hol gyönyörű vöröset
Rajzolt sok-sok apró narancsos köröket.
Szebbnél szebb színek olvadtak egymásba,
S lett az erdő a szivárvány pompás földi mása.

Kéklő égen bárányfelhők között,
Ezernyi fecske cikázva körözött,
Készülődnek lassan indulnak az útra,
Szólítja az ösztön őket a tengeren túlra.
Rájuk szegezem fájó, bús szempillantásom,
"Gyertek Tavasszal, csicsergő ezernyi barátom!"

Szél támad fel, az avarba belefúr,
Tudja nem sokára Ő lesz itt az úr.
Fölkap egy levelet, s meg is forgatja,
Roppant erejét Nékem ekképp fitogtatja.
Mosolyogtam magamban: Ez aztán az erő!
De eszembe jut mikor hatalmas fákat tépett ki Ő!

Haza indulok apró andalgó léptekkel,
Keverem a jelent a múltbéli képekkel,
Eszembe jutnak rég feledésbe merült arcok,
Történetek, lelkemnek kedves meghitt pillanatok.
Az őszi természet szépsége szomorúsággal keveredik,
Mert az idő, mit Nékem kiszabtak egyre gyorsabban telik!






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - T*  
Már mindennap...
  2018-08-18 20:36:24, szombat
 
 


Tamás Menyhért:

Már mindennap...


Nyárba-szédülő fák terhével
zuhant közénk a szerelem;
végighorzsolta halántékom,
vér serkent a kezeden.

Már mindennap így várnak ránk a
kisebesedett éjjelek,
rejtőzhetsz a Hold mögé, kőbe,
mindenütt rád lelek.

Egymásra villanó szemünktől
robbannak föl a hajnalok,
sugár-mosolyod záporában
kitakart arcú ég vagyok.





 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - T*  
A szív mécsese...
  2018-08-17 21:12:38, péntek
 
 


T.Fiser Ildikó:

A szív mécsese...


Sárgulnak már a falevelek,
szívem még mindig érted dobog,
a meleg napsugár közt
te voltál a legfényesebb ,
most te vagy a legszínesebb lomb.

Ha esőt ígérnek az égen a felhők,
frissítő csepp vagy, kit várok nagyon,
ha a világosságra sötétség jő,
te jelented a felkelő napot.

Ha az idő hidegre fordul,
szívem pótolja testem melegét,
az öröm, hogy te vagy
felmelegíti lüktető környezetét.

Olyan láng ez, mit nem olthat el
holmi langy eső, sem zivatar,
nem fújja el a szél és
nem söpörheti el hóvihar.

Egy örök mécses, mely világít,
fényénél mindig láthatók leszünk
egymásnak, ha együtt érzünk,
és együtt is hiszünk.





 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - T*  
Velem...
  2018-08-08 21:30:38, szerda
 
 


Tollhegy:

Velem...


Áradó folyóvá lehetnél velem,
Én elnyelnélek, mint zúgó óceán.
Nagy vihart kavarnánk a nyílt vízen,
Majd csitulnánk egy szikla oldalán.

Zúgó vad szélvész lehetnél velem,
Én forgószélként magamba zárnálak.
Szédítő táncot járnánk az égen,
Majd zuhannánk zöldlombok árnyába.

Lobogó tűzzé válhatnál velem,
Én belőled máglyát gyújtanék.
Felégetnénk a világot, szívem,
Szerelem lobogó lángjaként.





 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - T*  
Szeretlek...
  2018-07-17 21:43:32, kedd
 
 



Tóth János:

Szeretlek...
(Télies vallomás)


A szerelem ablakán jégvirág vagyok
S forró leheletedtől lassan olvadozgatok.
Összeállt cseppjeim, mint rohanó kis patak
Futnak lefelé, hogy lábad előtt tavat alkossanak.

Édes tested rám helyezed, s én izzó bőrödhöz érek
Majd lázas sistergés között átadom magam a légnek.
Emelkedem lassan szárnytalan repüléssel fel az ablakig
Elérve a szent üveget a jégvirág újra nyitja boldog szirmai
 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - T*  
     1/25 oldal   Bejegyzések száma: 240 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 3724 db bejegyzés
Összes: 15213 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 225
  • e Hét: 1835
  • e Hónap: 23316
  • e Év: 408465
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.