Regisztráció  Belépés
aranyoslila.blog.xfree.hu
"Irigyen tisztelek költőt és festőt, ki helyettem mutatja meg, hogy mi lakik mélyen a szívemben"... (Dusán) Aranyosi Violett
1971.07.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/18 oldal   Bejegyzések száma: 171 
Őszi alkony...
  2017-11-22 20:27:46, szerda
 
 


Tóthné Földesi Ilona:

Őszi alkony...


Szállnak a hajszolt színes levelek,
csapzott gallyakon elhagyott éden
hull le a mélybe, s a múlt elébe.

Álmatlan fák, szorongó lét az élet.
Az ősz ölében foglyul ejtett pára
fagyott gyöngyöt szül az ágra.

Madártávlatban már a nyár.
Mennyi játék, dráma ma arra vár,
hogy átöleljen a tavaszi illat,
minden, ami most elviríthat.

Részeges hab a folyókon
elmúlást cipelve bolyong,
titokban keresztet vet a hullám
a parton didergő fűcsomón.

Sírásomban ázik az őszi fény,
ivódnék le a mélybe, a gyökerekhez,
csak ne lennék mindig ilyen egyedül.
Fáj szívem az élőkért s ki itt hagyott
nem lehet velem, de bírni kell.

Lelkem sós, áradó, mint a tenger,
s felszínén őrzöm a Nap ragyogását.
Megnyugszik a lángoló korong
a kék vászonra festett alkonyon.







 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - T*  
Őszi árok...
  2017-11-22 20:05:08, szerda
 
 


Tóth János:

Őszi árok...


Fák alatt andalgó léptekkel járok
S egy gondolat, mint fuvallat kél,
Mellettem mély, avar lepte árok,
Egy sárga falevelet fúj bele a szél.

Mint emlékeim színes mély zsákja
Olyan, az erdőszéli bús őszi árok,
A szél leveleket hoz, s ledobálja
Én a múló időtől emlékeket várok.

Néha vihar zúg, s karja árokba fúr
Az alsó ódon leveleket föl kavarja,
Bennem az emlékezés tombol vadul,
Arcomra örömöt, s bánatot ragasztva.

Az árok mélyén, elporladt holt levél
Mozdulatlan fekszik, nem kavarog,
Már nem éri el a vágtató vad szél,
S tudom, örökre én sem maradok.






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - T*  
Szeretni jó...
  2017-11-21 18:33:10, kedd
 
 


Tamás Sári:

Szeretni jó...


Nem csak megszerezni
kell a társat, hanem
megtartani is kell.

Ehhez nem kell sokat tenni,
csak szeretni kell, hogy
érezze azt, a legfontosabb
csak ő neked, és egyedül
csak őt szereted,
mindenek felett.

Hisz számodra
ő a legszebb, mert
ilyen a szerelem,
édes ködöt borít reád,
és csak ő létezik neked.

És ezért, nem kell többet
tenned, mint önzetlen
szeresd, mert ő számodra
az egyetlen, mindenek felett.






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - T*  
Őszi idő...
  2017-11-20 22:05:03, hétfő
 
 


Tóth Kálmán:

Őszi idő...


Őszi idő, - alig jöhet fel a nap,
Fészkeikből elszálltak a madarak;
Boldog, a ki szerettivel elrepül -
Egy kínos csak: ugy maradni - egyedül!
Egyedül!

Sétálgatok a szobában föl - alá,
A nagy magány mintha léptim' hallgatná,
Kandallóban kialvó tűz hamvadoz -
Nézem - nézem - ugy hasonlit magamhoz!
Magamhoz!

Ifjuságom - minden, minden oda van,
Körülnézek egy vigaszért - hasztalan!
A mik engem az élethez kötöttek:
Mind széttépve szálai az örömnek,
Örömnek!

Ablakomon ide szürkül be az ég,
Kérdem tőle: leszek-e én boldog még?
Őszi eső hull szomorún, csendesen -
Minden csöppje azt susogja: soha sem!
Sohasem!







 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - T*  
Van úgy...
  2017-11-20 19:41:35, hétfő
 
 


Takács Gábor:

Van úgy...


Van, hogy már nem kell szólni,
Van, hogy elég csak ülni,
S így csendben, háttal
A kedvesnek dűlni.

Van, hogy a szél a nyelved,
Van, hogy a fény a hangod,
S ha hozzáérsz, kedvesed
Teste a lantod.

Van, hogy elég a csöndből,
Van, hogy elkezdesz futni,
S nem érdekel az sem, hogy
hova fogsz jutni.




 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - T*  
Dalol a csend...
  2017-11-17 21:51:14, péntek
 
 



Tábori Piroska:

Dalol a csend...


Ma megint csupa muzsika a csend,
Öléből lágyan zsongó dalok kelnek,
Az árnyak, álmok, vágyak énekelnek...

Orgona búg, csodás összhangú dalban:
Minden, mi történt, jó. Így kellett lenni,
Csak a tavaszt nem hozza vissza semmi.







 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - T*  
Őszi-szép...
  2017-11-17 18:13:24, péntek
 
 


Tóth János Janus:

Őszi-szép...



lassan földre lép a fagy
sápad a fű lábnyomán
kettévágott napkorong
haldoklik a délután

fényvér serken ég sebén
bíbor ömlik rengeteg
csontváz szerű fák testét
lüktető fény tölti meg

varjúk csőre csendet tör
deres földre rápereg
szilánkjain szisszenve
szitkozódó szél biceg

mozaikos kupolát
építget az alkonyat
fele bíbor fele kék
megremeg a boltozat

fekete gyász fellegek
hátán az est bevágtat
patkó koppan szikrája
csillagfény a világnak

vézna holdfény mosolyán
est szigora szelídül
Göncöl bakra ráhuppan
könyöklőnek nekidűl

fut az idő est megáll
lenn a mezőn körbe néz
holdfény mosta fák alatt
avar csillog sárgaréz






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - T*  
A múlandóság...
  2017-11-13 22:01:57, hétfő
 
 

Tekse Antal:

A múlandóság...


Galléromon egy levél
remegve hajadhoz ér,
izgatottan elpirul,
meghal és a földre hull.

Elmúlt a nyár és az ősz,
a tél nyakunkban időz,
számolgatja éveim,
zenél arcom húrjain.

Körém fonódik a csend,
múltam koponyámban zeng,
látom, ifjú már nem vagyok,
halántékomon századok
nyomora, rejti el a kint
mit a tél idéz, megint,
bennem őseim szava cseng,
halott táncol ha meghal a rend,
és hogyha a hegy mögött
a nappali fény elszökött,
másnap lesz-e hajnal még,
mit annyira szeretnék.

Vajon a tél elsodor ?
emlékeim közt kotor,
hallom a múlt jajjait,
a haldokló felvidit.

Gallérunkon egy levél,
remegve egymáshoz ér,
elmúlt a nyár és az ősz,
a tél nyakunkon időz.






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - T*  
Jó lenne...
  2017-11-12 18:13:42, vasárnap
 
 

Tóth István:

Jó lenne...


Kezed kezembe
Lenne,
Szemed szemembe
Nézne
Hajad vállamhoz
Èrne
Csókosan mennénk
A csendes őszbe

Jó lenne?






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - T*  
Őszi erdő...
  2017-11-10 19:50:07, péntek
 
 



Tamás Tímea:

Őszi erdő...


Már csak a kényszer ölel át
őszi fák alatt ő szeret
miközben pereg a nap
s hullanak szüntelen levelek

a mindennapok akár egy bő ruha
lötyögnek rajtam,
nyoszolyám takaróját gyönggyel
lelkem égi malaszttal
rég kivarrtam

fekszem halkan a csöndben
köröttem rőt mókus netez,
s őrült szerelmek emlékével
szállnak tova a levelek

egyedül vagyok, de nem elhagyott
messze tőlem a sivatag

szívemet belepi a pára
szemem körül az ősz matat

meleg és sima a keze
sokat tudó és eres
pergamen neki az arcom
látja rajta a jelet

mit én a balga
meg nem fejthetek
s tovább fekszem a csöndben
s hullanak szüntelen levelek






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - T*  
     1/18 oldal   Bejegyzések száma: 171 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 457 db bejegyzés
e év: 2744 db bejegyzés
Összes: 11166 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 951
  • e Hét: 9769
  • e Hónap: 35816
  • e Év: 393031
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.