Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
A hónapok vetélkedése
  2011-07-01 14:20:00, péntek
 
  Janus Pannonius

A hónapok vetélkedése

Mind a tizenkét hónap előáll, s Phobeus a bíró.
Frissen az első mond, Március, ily szavakat:
"Év elején a helyem, hova még Romulus helyezett rég,
Sőt, ami ennél több, nékem is adta nevét."
Április így szól:" Én jöttömre a lég szelídebb lesz,
Földön a rét kivirul, sőrü, tömött a falomb."
"Eljön időm, amikor hajlott sarló vasa lendül,
S messze terülve a fű". - Május ez, most aki szólt.
Június lép a nyomába:"Amint hevem izzani elkezd,
Künn a mezőn a paraszt, s vágja az ért gabonát."
"Mit te kalászt a földre ütöttél - Július úgymond -
Csépelem én, s a csürök hűvös ölébe kerül."
Augusztus hava most meg:"Én készítem a sajtárt,
Puttonyt, öblös edényt, én a nagy kádakat is."
Legtöbbet noha Szeptember mondhatna magáról,
Néki az új mustnak tisztes edénye elég.
Október mond:"Rám ha az égi jelek sora fordul,
Pallasi magvat vess, és mi beért, szüreteld!"
"Mit nyujtok, meg nem veti senkise, - mondja November -
Makkot a disznónak, rönköt a tűznek adok."
Bár röviden szól kurta beszéddel, víg a December:
"Isteni gyermektől lángol az én hidegem."
Janusnak kettős ajkán megzendül a szó most,
Ő újítja korunk váltakozó menetét.
Végül amely tisztít ( neve ez volt római nyelven),
Jött ama hónap, s szólt ( csak felidézze a vers):
"Ím, László, a király, szakaszomban jött a világra!
Dísznek nemde elég? Mást nem is emlegetek!"
Végzet akarta: Apolló csillagozó koszorúval
Őt koronázza s lám! szép huga ráhelyesel!

/Ford.: Kardos Tibor/
 
 
0 komment , kategória:  Janus Pannonius versei  
Nyelvemhez
  2011-02-24 15:46:55, csütörtök
 
  Janus Pannonius

NYELVEMHEZ

Én nyelvem, ki a szájnak csontöblébe darab hús lennél,
Hosszú, lomha izom, kígyó, mely tekereg,
Nincs panaszom rád, hisz remekül szolgálsz te uradnak,
Éles penge gyanánt véded a szellememet.
Tudsz minden vágást, fürgébben mozdul a tested,
Mint kormos leopárd vagy kicsi bolhafiú.
Ó, valahányszor a pisla szemek fürkészik az arcom,
S látom a publikumon, mint lesi bűvszavaim,
Elréműlve csak az jár kongva üres koponyámban:
Jaj, tán most kiderül, senki vagyok, rövid ész.
Ámde te fürge agárként jössz kisegítni a pástra,
Hetykén küzdve loholsz, megnyered ím, a csatám.
Mondhatják okosok, sejtmassza a nyelv, ugye, nem más,
Én biza vajmi Tamás módra hiszem csak e hírt.
Mert fogjunk kicsi húst, nyesegessük nyelvnyi tömeggé:
Egy fia szót sem szól - nem szüli nyelvet a hús.
Lámsza, miféle anyagból gyártva tehát muzsikája?
Ím darabokra szedem, hátha mutatja magát!
Ö nyökög, I nyihog, E mekeg, Á kavarog, kusza örvény,
Z zizeg, őszi levél, S susog, esteli lomb.
M hümmög, míg F sündisznómódra pöfögtet,
H liheg ágyi tusán, G göthös öregúr.
Ám e darabkák, mintha a testnek ezernyi zugában
Szunnyadozó szervek, lép meg a máj s a tüdő,
Semminemű létről nem valló, lomha mirígyek,
Csak kötögesd együvé, s művelik ím, a csodát!
Nos, ha Platón-ideák szövedékét szőni akarnád,
Bárha csörömpöl a hang, azt sosem érheti fel.
Hogyha viszontag a nyelvnek lelke szerint nekilátnál,
S fűznéd össze a szót, gyöngyöt aranyláncon,
Úgy már rend alakulgat a rezgő hangtömegekből,
S légnemü téreken át fülbe kering szaporán.
Így ami lomha, s a föld-kocsonyába ragadva poroszkál,
Libben a szó hátán, égi magasba szökell.
Századokon túlról jön e rend, a cserépben a lángot,
Úgy adogatta tovább kézről kézre sok ős.
És amidőn ideért dada-dúdolgatta danában,
Vagy piacon kidobolt törvény verseiben,
Vagy kapucínus atyáknak percegi tolla nyomában,
Barnult pergamenen, hisz csuhaszín az idő -
Illőn úgy fogadom, mint túlnani hírnököt immár,
Csillagokon tapodót, agylebenyen tapadót.
Ej, fura hinta a nyelv, hisz lelkemet ő kihajítja
Űrbe halálom után, lengni örök tereken,
S míg feledés eszi arcom, a szellemem ifjui testként
Tág vizeken navigál szantálrönk-tutajon,
És az idő túlpartján így lépek ki ragyogva:
Bronzszín, balzsamozott, emberi félisten.
 
 
0 komment , kategória:  Janus Pannonius versei  
Nyárdél egén ragyogó üstökös
  2010-09-01 11:07:23, szerda
 
  Janus Pannonius

Nyárdél egén ragyogó üstökös

Déli verőfényben mért villog az üstökös ott fenn,
Rendbontó csillag: nappal a földre ragyog...
Minden időszakban süt a bíbor-tüzű kométa,
Csóva uszálya nehéz háborúval fenyeget...
Add, hogy az Arcturus viharától félni ne kelljen;
Hosszú záporesőt már sohse öntsön a Kos;
Édes arany szőlőnk a Bököl jéggel le ne verje;
El ne aszalja a dús völgyet a Kánikula;
Bősz Orion a hajóst tenger mélyére ne döntse;
Szablyát és buzogányt rázva a bárka felett,
S óvja a jó Castor tarajos-habú áradat ellen,
S révbe vezesse a hét csillagú Medve kegye.
Föld a vetett gabonát majd százszor visszafizesse,
Sok halat adjon a víz, jó levegő madarat.
Kínzott földünkön veled újra viruljon a béke
Zárja be végképpen Janus a fegyvereit.

Fordította: Weöres Sándor
 
 
0 komment , kategória:  Janus Pannonius versei  
A művészetről
  2010-09-01 10:54:49, szerda
 
  Janus Pannonius

A MŰVÉSZETRŐL

Mesterség a művész istápja, igaz, de tökélyt csak
Géniusodtól nyer értelem-adta beszéd.


 
 
0 komment , kategória:  Janus Pannonius versei  
Mátyás Magyarország....
  2010-09-01 10:53:29, szerda
 
  Janus Pannonius

MÁTYÁS MAGYARORSZÁG KIRÁLYÁVÁ VÁLASZTÁSA

Hogy Magyarország trónján megpillantja a holló
Mátyást, örvend, s így károg az ősi madár:
Én, akit atyjának lobogóin vittek a harcba,
Átadnám örömest már a helyem, s ha talán
Én lehetek Mátyás zászlója s címere éke,
Több lesz mindennél és becsesebb ez a kegy.
 
 
0 komment , kategória:  Janus Pannonius versei  
Pannónia dícsérete
  2010-09-01 10:52:12, szerda
 
  Janus Pannonius

PANNÓNIA DICSÉRETE

Eddig Itália földjén termettek csak a könyvek,
S most Pannónia is ontja a szép dalokat.
Sokra becsülnek már, a hazám is büszke lehet rám,
Szellemem egyre dicsőbb, s általa híres e föld!


 
 
0 komment , kategória:  Janus Pannonius versei  
Névváltozatatásáról
  2010-09-01 10:50:47, szerda
 
  Janus Pannonius

Névváltozatatásáról

János volt a nevem s Janus, ki e verseket írta!
Megmondom, ha netán, tudni kívánod okát.
Nem buta gőgből hagytam cserben a régi nevem, nem!
Tudna-e bárki különb s szebb nevet adni nekem?
Ezt hittem magam is s lásd, Janus lettem, amint a
Múzsa magához emelt s megkoszorúzta fejem.
 
 
0 komment , kategória:  Janus Pannonius versei  
Egy dunántúli mandulafáról
  2010-08-03 01:26:48, kedd
 
  Janus Pannonius

Egy dunántúli mandulafáról

Herkules ilyet Hesperidák kertjébe' se látott,
Hős Ulyxes sem Alcinous szigetén.
Még boldog szigetek bő rétjein is csoda lenne,
Nemhogy a pannon-föld északi, hűs rögein.
S íme virágzik a mandulafácska merészen a télben,
Ám csodaszép rügyeit zúzmara fogja be majd!
Mandulafám, kicsi Phylis, nincs még fecske e tájon,
Vagy hát oly nehezen vártad az ifjú Tavaszt?

/Ford.: Weöres Sándor/
 
 
0 komment , kategória:  Janus Pannonius versei  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 120 db bejegyzés
e év: 937 db bejegyzés
Összes: 7407 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2479
  • e Hét: 18289
  • e Hónap: 56461
  • e Év: 281122
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.