Regisztráció  Belépés
sacimama.blog.xfree.hu
Fordulj el a rossztól és tégy jót, keresd a békét és azt kövesd!" Zsolt 33,15 Németh Jenőné Saci
1952.06.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/10 oldal   Bejegyzések száma: 91 
Spirituális "végrendelet"
  2018-01-17 21:12:12, szerda
 
  Ferenc pápa a chilei papokhoz, szerzetesekhez, szeminaristákhoz: Egy sebeket hordozó egyház képes megérteni a mai világ sebeit

Ferenc pápa január 16-án, kedden délután Santiago de Chile székesegyházában találkozott a papokkal, szerzetesekkel, szerzetesnőkkel, szeminaristákkal. Beszédében felhívta figyelmüket: ,,Nem létezik a hivatásbeli selfie (vagyis, hogy mi csinálunk önmagunkról képet). A hivatáshoz arra van szükség, hogy a fotót egy másik személy készítse el. Mit lehet tenni, ez így van." Nagy örömmel fogadták a Szentatyát a székesegyházban. Ricardo Ezzati bíboros, a chilei főváros érseke köszöntő beszédében kifejezésre juttatta a nagy várakozást, amellyel e találkozó elé tekintettek.
A pápa a felolvasott evangéliumi részből (Jn 21,1-19) indult ki beszédében. Ez alapján Péter és az első keresztény közösség három fontos pillanatát emelte ki: Péter és a csalódott közösség, Péter és a megbocsátást nyert közösség, valamint Péter és az átalakult közösség témakörökhöz fűzte gondolatait. Az apostolok tapasztalata ugyanis mindig erre a kettős, személyes és közösségi oldalra épült, amelyek elválaszthatatlanok egymástól.

A pápa beszéde első pontjában a csalódott Péterről és a csalódott közösségről szólt. Felidézi az evangéliumi jelenetet, amikor a tanítványok még nincsenek tudatában Jézus feltámadásának. Csalódottak. Mesterük halála miatt üresség él bennük. A zavar és az elveszettség pillanatai ezek számukra. Itt Ferenc pápa utalt a chilei egyházat sújtó szexuális visszaélések közelmúltbeli eseteire, amelyek megtépázták a helyi egyház hitelét. ,,Ismerem a fájdalmat, hogy mit jelentenek ezek a kiskorúak ellen elkövetett esetek és nagy figyelemmel követem, hogy mit tesztek e súlyos és fájdalmas rossz leküzdésére. Ismerem a fájdalmat az áldozatok, a családjaik szenvedése miatt, akik az egyház szolgáiba vetett bizalmukban csalatkoztak. Ismerem a fájdalmát mindazoknak, akik a lelkes munkavégzés fáradtságán túl megéltétek a gyanú, a kétség okozta kárt, amely sokakban félelmet és bizalmatlanságot kelthetett a történtek miatt."

Ferenc pápa ezzel kapcsolatban arra hívta a helyi egyház tagjait, hogy kérjék Istentől a világosságot, hogy a valóságot saját nevén nevezzék, a bátorságot, hogy bocsánatot kérjenek és a képességet, hogy megtanulják és meghallgassák, mint mond az Úr, és ne nyalogassák a sebeiket. A társadalom változóban van, tekintsünk előre és nézzünk szembe a személyes, közösségi és társadalmi valósággal úgy, ahogy van - tanácsolta a Szentatya.

Beszédének második pontja a megbocsátást nyert Péter és a megbocsátást nyert közösség volt. Felidézte a vezető, Péter esetét, aki ugyanolyan bűnös volt, mint a többiek és csalódást okozott annak, akinek védelmet ígért. Krisztus azonban nem veti ezt a szemére, nem ítéli el, csak azt kérdezi tőle, hogy szereti-e Őt. Az egyetlen célja, hogy megmentse Pétert a saját bűnébe zárkózás veszélyétől, attól, hogy rágódjon a saját korlátaiból fakadó kétségbeesésén. Amikor Péter reális választ ad az Úrnak, hogy tudja, hogy szereti Őt, akkor Jézus megerősíti küldetésében. Ezáltal véglegesen apostolává válik. Mi erősíti meg Pétert? - tette fel a kérdést a pápa. Az irgalmasság. Mi is tegyük ezt. Jézus sem sebei nélkül jelent meg övéinek. Tehát arra kaptunk meghívást, hogy mi se titkoljuk el vagy rejtsük el sebeinket. Egy sebeket hordozó egyház képes megérteni a mai világ sebeit, képes magáévá tenni, elszenvedni, elkísérni és begyógyítani azokat. A sebeket hordozó egyház nem magát helyezi a középpontba, nem gondolja azt, hogy tökéletes. Ehelyett azt állítja a középpontba, aki meg tudja gyógyítani a sebeket, vagyis Jézus Krisztust.

Jézusban a sebek feltámadást nyertek. Szolidárissá tesznek bennünket, ösztönöznek, hogy hidakat építsünk és elinduljunk az irgalmas szeretetre szomjazók felé. Isten népe nem azt várja tőlünk, hogy emberfeletti hősök legyünk, hanem pásztorokra van szüksége, megszentelt életű férfiakra és nőkre, akik ismerik az együttérzést, akik ki tudják nyújtani kezüket, akik meg tudnak állni az elesettek előtt és mint Jézus segítenek kikerülni az ördögi körből, hogy kétségbeesésükön rágódjanak, amely megmérgezi a lelket.
Ferenc pápa harmadik szempontja az átalakult Péter és az átalakult közösség volt. Jézus a megkülönböztetésre hívja Pétert és így kezd erőt nyerni sok minden Péter életében. Az Úr pedagógiája az, hogy nem fél elindulni és szolgálni a megsebzett emberiséget. Péter felismerte Jézusban, hogy sebei a Feltámadás útját jelenthetik. A csalódott, majd átalakult Pétert látva arra kapunk meghívást, hogy a csalódottak, elkeseredettek egyházából váljunk egy olyan egyházzá, amely a mellettünk élő sok csalódott embert szolgálja. Legyünk egy olyan egyház, amely képes Urát szolgálni az éhezőben, a bebörtönzöttben, a szomjazóban, a hajléktalanban, a betegben. Olyan szolgálat ez, amely nem a segélyezéssel vagy az atyáskodással azonosítja önmagát, hanem a szív megtérésével. A probléma nem abban áll, hogy ételt adjunk a szegénynek, gondozzuk a beteget, hanem, hogy figyelembe vegyük: a szegénynek, a betegnek, az elítéltnek méltósága van, hogy asztalunkhoz üljön, hogy otthon és családban érezhesse magát közöttünk.

Ferenc pápa ezért azt kérte: újítsuk meg elkötelezettségünket, hogy nem várunk el egy ideális világot, közösséget, tanítványt, hanem teremtsük meg a feltételeket, hogy minden csalódott személy találkozhasson Jézussal. Nem az ideális helyzeteket és közösségeket szeretjük, hanem a személyt. Hagyjuk tehát, hogy Jézus megújítsa szívünket! Végül arra kérte a chilei papokat, szerzeteseket, szeminaristákat, hogy hazatérve szívükben készítsenek egyfajta spirituális ,,végrendeletet". Tegyék fel a következő kérdéseket maguknak: Milyen az az egyház, amelyet szeretek? Szeretem-e ezt a megsebzett egyházat, amely életre lel Jézus sebeiben?

Forrás: Varikáni Rádió Magyar Műsor Link

 
 
0 komment , kategória:  - Ferenc pápa  
Lépjünk ki a saját kényelmünkből
  2017-10-19 21:41:24, csütörtök
 
 
Lépjünk ki a saját kényelmünkből


Link

FERENC PÁPA ÜZENETE
A 2017. ÉVI MISSZIÓS VILÁGNAPRA

A misszió a keresztény hit szívében

Kedves Testvérek!
A Missziós Világnap ebben az évben is Jézus személye köré gyűjt össze bennünket, aki ,,az örömhírnek első és legnagyobb hírnöke" (VI. Pál, Evangelii nuntiandi apostoli buzdítás, 7), aki folyamatosan hív bennünket, hogy hirdessük az Atyaisten szeretetének örömhírét a Szentlélek erejében. Ez a világnap arra indít most bennünket, hogy ismét gondolkozzunk el a lényegen: a misszió a keresztény hit szívében. Valóban: az Egyház természetét tekintve missziós, ha nem volna az, már nem lenne Krisztus Egyháza, hanem csak egy a sok egyesület közül, amely csakhamar teljesítené célját és meg is szűnne. Ezért fel kell tennünk magunknak néhány kérdést, amelyek a saját keresztény identitásunkra és hívőként viselt felelősségünkre vonatkoznak, ebben a számos illúzió által megzavart világban, amit nagy csalódások sebeztek meg és számos testvérháború dúl, amelyek igazságtalanul sújtják főként az ártatlanokat. Mi tehát a misszió alapja? Mi a misszió lényege? Mik a misszió éltető magatartásai?
A misszió és Krisztusnak, az Út, Igazság és Élet örömhírének átalakító ereje

1. Az Egyház missziója, amellyel minden jóakaratú ember felé fordul, az Evangélium átformáló erején alapszik. Az Evangélium olyan örömhír, amelynek öröme tovaterjed, mert új életről szól és azt kínálja fel. Ez az élet a feltámadt Krisztusé, aki életet adó Lelkét adva Utunkká, Igazságunkká és Életünkké válik (vö. Jn 14,6). Ez az Út arra hív bennünket, hogy bizalommal és bátran lépjünk rá. Ha követjük Jézust, a mi Utunkat, megtapasztaljuk az Igazságot és az Életét kapjuk tőle, amely teljes közösség az Atyaistennel a Szentlélek erejében, és megszabadít bennünket az önzés minden fajtájától, és a kreativitás forrása a szeretetben.

2. Az Atyaisten azt kívánja, hogy gyermekei létükben alakuljanak át: ezt az átalakulást jelzi, hogy lélekben és igazságban imádják Istent (vö. Jn 4,23-24), a Szentlélek által vezetett életben, a Fiút, Jézust követve az Atyaisten dicsőségére. ,,Isten dicsősége az élő ember" (Irenaeus, Adversus haereses IV, 20, 7). Ilyen módon az Evangélium hirdetése élő és hatékony szóvá lesz, amely meg is valósítja azt, amit hirdet (vö. Iz 55, 10-11), vagyis magát Jézus Krisztust, aki folyamatosan megtestesül minden emberi helyzetben (vö. Jn 1,14).
A misszió és Krisztus kairósz-a

3. Az Egyház missziója tehát nem egy vallási ideológia terjesztése, vagy egy fenséges etika hirdetése. A világon számos mozgalom létezik, amely magasztos eszményeket képes megalkotni és jelentős etikai teljesítményre képes. Az Egyház misszióján keresztül mindig Jézus Krisztus az, aki evangelizál és cselekszik, s ezért képviseli a kairósz-t, az üdvösség alkalmas idejét a történelemben. Az Evangélium hirdetése révén Jézus mindig újra kortársunkká válik, hogy az, aki őt hittel és szeretettel befogadja, megtapasztalja a Feltámadott Lelkének átalakító erejét, amely termékennyé teszi az embert és a világot, amiképpen az eső termékenyíti meg a földet. ,,Az ő feltámadása nem múltbeli dolog; életerő lakik benne, amely átjárta a világot. Ahol úgy látszik, hogy minden meghalt, ott apránként mindenfelől a feltámadás csírái jelennek meg. Olyan erő ez, amelynek nincsen párja." (Evangelii gaudium apostoli buzdítás, 276.)

4. Emlékezzünk rá mindenkor, hogy ,,A keresztény lét kezdetén nem egy etikai döntés vagy egy nagy eszme áll, hanem a találkozás egy eseménnyel, egy Személlyel, aki életünknek új horizontot s ezáltal meghatározott irányt ad." (XVI. Benedek, Deus caritas est, 1.). Az Evangélium olyan Személy, amely folyamatosan felajánlja magát és folyamatosan meghívja azt, aki alázatos és tevékeny hittel befogadja, hogy osztozzon életében, vegyen részt ténylegesen a halál és feltámadás húsvéti titkában. Az Evangélium ilyen módon, a keresztség révén új élet forrásává válik, amely megszabadít a bűn uralmától, a Szentlélek világítja be és alakítja át; a bérmálás révén megerősítő kenetté lesz, amely ugyanezen Léleknek köszönhetően a tanúságtétel és a testvéri szolgálat új útjait és eljárásait jelöli ki; az Eucharisztia révén az új ember tápláléka lesz, ,,a halhatatlanság orvossága" (Antióchiai Szent Ignác, Az efezusiakhoz írt levél, 20,2).

5. A világnak égető szüksége van Jézus Krisztus Evangéliumára. Ő az Egyház révén folytatja küldetését: irgalmas szamaritánusként begyógyítja az emberiség vérző sebeit, Jó Pásztorként fáradhatatlanul felkutatja a kanyargós és céltalan utakon tévelygőket. Istennek hála nem hiányoznak az olyan jelentős tanúságtételek, amelyek megmutatják az Evangélium átalakító erejét. Gondolok itt annak az afrikai dinka törzsbeli diáknak a gesztusára, aki az élete árán védelmez egy nuer törzsbeli másik diákot, akit meg akarnak ölni. Vagy arra a Kitgumban, Észak-Ugandában mondott szentmisére, amely terület egy csoport lázadó kegyetlensége miatt vérrel áztatott vidék volt. Azon szentmise közben egy misszionárius Jézusnak a kereszten elmondott szavait ismételtette az emberekkel: ,,Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?", mint a keresztre feszített Úr testvéreinek kétségbeesett kiáltását. Ez a szentmise az emberek számára a nagy vigasz és a bátorság forrását jelentette. És gondolhatunk még számtalan tanúságtételre, amely megmutatta, hogy az Evangélium hogyan segít legyőzni a bezártságot, a konfliktusokat, a rasszizmust, a törzshöz ragaszkodást, és elősegíti minden ember között a megbékélést, a testvériséget és az együttérzést.
A misszió olyan lelkületet szül, amely folytonos kilépésre, zarándoklatra és száműzetésre ösztönöz

6. Az Egyház misszióját a folytonos kilépés lelkisége mozgatja. Ez azt jelenti, hogy ,,lépjünk ki a saját kényelmünkből, legyen bennünk bátorság eljutni az összes perifériára, ahol szükség van az evangélium világosságára" (Evangelii gaudium apostoli buzdítás, 20). Az Egyház missziója folyamatos zarándoklatra ösztönöz az élet különféle sivatagjain át, az igazságra és igazságosságra való éhség és szomjúság tapasztalatain keresztül. Az Egyház missziója felszítja a folyamatos száműzetés tapasztalatát, hogy a végtelenre szomjazó ember megérezze számkivetett állapotát az örök haza felé tartó úton, az Isten országának ,,már megléte" és ,,még eljövendő volta" között.

7. A misszió azt hirdeti az Egyháznak, hogy nem önmagáért való cél, hanem az Isten országának alázatos eszköze és közvetítője. A pusztán önmagával foglalkozó Egyház, amely a földi sikerekben tetszeleg, nem Krisztus Egyháza, nem az ő megfeszített és megdicsőült Teste. Ezért kell tehát jobban szeretnünk ,,egy olyan Egyházat, amelyet baleset ért, amely megsebesült és bepiszkolódott, miközben kiment az utcákra, mint egy olyan Egyházat, amely belebetegedett a zártságba és a kényelembe, mert a saját biztonságához ragaszkodott" (Uo., 49.)

A fiatalok, a misszió reménységei

8. A fiatalok jelentik a missziók reménységét. Jézus személye és az általa hirdetett Örömhír változatlanul számos fiatalt vonz. Ők olyan utakat keresnek, amelyeken megélhetik a szívükben lakó bátorságot és lendületet az emberiség szolgálatában. ,,Sok az olyan fiatal, aki felajánlja szolidáris segítségét a világ bajaiban, és részt vesz a mozgalmiság és az önkéntesség különböző formáiban. [...] Milyen szép, hogy a fiatalok 'a hit vándorai', s boldogok, hogy elvihetik Jézust minden utcára, minden térre, a Föld minden zugába!" (Uo., 106). A következő Püspöki Szinódus rendes ülésszaka, amelyet 2018-ben tartanak ,,A fiatalok, a hit és a hivatásgondozás" témakörében, gondviselés adta alkalom, hogy a fiatalokat bevonjuk a közös missziós felelősségvállalásba, ahol szükség van az ő gazdag képzelőerejükre és találékonyságukra.
A Pápai Missziós Művek szolgálata

9. A Pápai Missziós Művek igen értékes eszköz arra, hogy minden keresztény közösségben felkeltse a vágyat a kilépésre a saját korlátokon és biztonságon túlra, hogy a 'mélyre evezve' hirdessék mindenkinek az Evangéliumot. A nap mint nap megélt mély missziós lelkület, a misszióra képzés és buzdítás iránti kitartó elkötelezettség révén gyermekek, fiatalok, felnőttek, családok, papok, szerzetesek és püspökök osztoznak abban, hogy mindenkiben növekedjék a missziós szív. A Missziós Világnap, amelyet a Hitterjesztés Műve szervez, kiváló alkalom rá, hogy a keresztény közösségek missziós szíve az imádság, az élet tanúságtétele és a javakban történő osztozás révén hozzájáruljon az evangelizáció súlyos és kiterjedt szükségleteihez.
Misszió Máriával, az evangelizáció édesanyjával

10. Kedves testvérek, úgy végezzük a missziót, hogy Szűz Máriáról veszünk példát, aki az evangelizáció édesanyja. A Szentlélek indíttatására befogadta az élet Igéjét alázatos hitének a mélységében. A Szűzanya segítsen nekünk kimondani a mi ,,igenünket" a sürgető szükségben, hogy Jézus Örömhírét hirdessük a mi korunkban. Esdje ki számunkra a feltámadottak lelkesedését, hogy el tudjuk vinni mindenkihez a halálon győztes élet Evangéliumát. Járjon közbe értünk, hogy megkapjuk a szent bátorságot, amellyel új utakat kereshetünk, hogy így eljusson mindenkihez az üdvösség ajándéka.

Vatikán, 2017. június 4.
Pünkösd ünnepén
FERENC



 
 
0 komment , kategória:  - Ferenc pápa  
Amikor meghalunk
  2017-10-18 21:37:53, szerda
 
  Amikor meghalunk, Jézussal találkozunk, aki kézen fog minket
Ferenc pápa katekézise
2017. október 18.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
Ma a keresztény reményt a halál valóságával szeretném szembesíteni. Olyan valóság a halál, amelyet modern társadalmunk egyre jobban szeretne eltüntetni. Így amikor elérkezik a halál, akár a közelünkben élőké, akár a mienk, nem vagyunk felkészültek, a megfelelő ábécénk sincs meg arra, hogy értelmes szavakkal szóljuk a halál misztériumáról, mely továbbra is megmarad. Mégis az emberi civilizáció első jelei éppen e talányon keresztül érkeztek el hozzánk. Kijelenthetjük, hogy az ember a halottak tiszteletével született.

A miénket megelőző más civilizációknak volt bátorsága arra, hogy a halál szemébe nézzenek. Olyan esemény volt, amelyet az öregek elmeséltek a fiatalabb nemzedéknek, mint elkerülhetetlen valóságot, mely rákényszeríti az embert, hogy valami feltétlenért éljen. A 90. zsoltár ezt mondja: ,,Taníts meg számba venni napjainkat, hogy eljussunk a szív bölcsességére!" (Zsolt 90,12). Napjaink számbavétele teszi bölccsé a szívünket! Ezek a szavak egy egészséges realizmushoz vezetnek vissza minket, elutasítva a mindenhatóság érzésének őrületét. Mik vagyunk? ,,Szinte semmik", mondja egy másik zsoltár (vö. Zsolt 88,48); napjaink gyorsan robognak tova: még ha száz évig élnénk is, a végén úgy tűnne, hogy csak egy pillanatig éltünk. Sokszor volt alkalmam idősektől hallani: ,,Olyan gyorsan elszaladt az életem, mintha csak egy percig tartott volna."

Így a halál lecsupaszítja életünket. Ráébreszt, hogy gőgünk, haragunk, gyűlöletünk mind hiábavalók voltak. Szomorúan vesszük észre, hogy nem szerettünk eléggé, és nem arra törekedtünk, ami lényeges. Ezzel szemben látjuk majd, mit tettünk valóban jól: azokat az embereket, akikre szeretetünket áldoztuk, és akik fogják a kezünket.

Jézus megvilágította a halál misztériumát. Magatartásával feljogosít minket, hogy szomorkodjunk, amikor valamelyik szerettünk eltávozik. Ő ,,mélyen" megrendült barátja, Lázár sírja előtt, és ,,könnyekre fakadt" (Jn 11,35). Amikor sírni látjuk, nagyon közel érezzük magunkhoz, testvérünknek érezzük Jézust. Barátját, Lázárt siratta.

És akkor Jézus imádkozik az Atyához, az élet forrásához, utána pedig megparancsolja Lázárnak, hogy jöjjön ki a sírból. És úgy történik. A keresztény remény Jézusnak ebből a halállal szembeni magatartásából merít: ha a halál jelen van is a teremtett világban, az egy sebhely, mely elcsúfítja Isten szeretettervét, és a Megváltó be akarja gyógyítani.

Más helyütt az evangéliumokban egy olyan apáról találunk elbeszélést, akinek van egy súlyosan beteg lánya. Az apa hittel Jézus fordul, és kéri, hogy mentse meg a lányát (vö. Mk 5,21-24.35-43). Nincs megrendítőbb látvány egy beteg gyermek apjánál vagy anyjánál. Jézus rögtön útnak indul azzal a férfival, akit Jairusnak hívnak. Egyszer csak érkezik valaki Jairus házából, és elmondja neki, hogy a lánya meghalt, és nem érdemes tovább fárasztania a Mestert. Jézus azonban így szól Jairushoz: ,,Ne félj, csak higgy!" (Mk 5,36). Jézus tudja, hogy azt a férfit elfoghatja a harag és a kétségbeesés kísértése, amiért meghalt a kislánya, és azt kéri tőle, hogy őrizze meg a szívében égő lángocskát: a hitet. ,,Ne félj, csak higgy!" ,,Ne félj, csak arra figyelj, hogy tartsd égve azt a lángot!" Aztán, amikor a házhoz érnek, felébreszti a kislányt a halálból, és visszaadja - immár élve - szeretteinek.

Jézus a hit eme ,,választóvonalára" helyez minket. Mártával, aki testvére, Lázár elvesztése miatt sír, egy dogma világosságát állítja szembe: ,,Én vagyok a feltámadás és az élet; aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog; mindaz, aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökre. Hiszed ezt?" (Jn 11,25-26). Ezt ismétli Jézus mindegyikünknek, valahányszor jön a halál, hogy szétszakítsa az élet és a bennünket összekötő szeretet szövetét. Egész létezésünk dől el itt, a hit hegyoldala és a félelem szakadéka között. Azt mondja Jézus: ,,Én nem a halál vagyok, én a feltámadás és az élet vagyok. Hiszed ezt? Hiszed ezt?" Mi, akik ma itt vagyunk a téren, hisszük ezt?

Mindannyian kicsinyek és védtelenek vagyunk a halál misztériumával szemben. De micsoda kegyelem, ha abban a pillanatban is őrizzük szívünkben a hit lángocskáját! Jézus kézen fog majd minket, amint kézen fogta Jairus lányát, és még egyszer megismétli: ,,Talita kum!", ,,Kislány, kelj fel!" (Mk 5,41). Ezt fogja nekünk is mondani, mindnyájunknak: ,,Állj fel, támadj fel!" Arra hívlak most titeket, hogy csukjátok be szemeteket, és gondoljatok arra a pillanatra: a halálunkéra. Mindenki gondoljon a saját halálára, és képzelje el a pillanatot, amikor Jézus kézen fog minket, és azt mondja: ,,Gyere, gyere velem, kelj fel!" Ott befejeződik a remény, és a valóság veszi át a helyét, az élet valósága. Gondoljatok bele: Jézus maga jön el mindannyiunkhoz, és kézen fog minket, a maga gyengédségével, szelídségével, szeretetével! Mindenki ismételje meg magában Jézus szavát: ,,Kelj fel, gyere! Kelj fel, gyere! Kelj fel, támadj fel!"

Ez a mi reményünk a halállal szemközt. A hívő számára ez egy teljesen kitáruló ajtó, a kételkedőnek egy teljesen be nem zárt ajtón kiszűrődő fénysugár. De mindannyiunk számára kegyelem lesz, amikor ez a Jézussal való találkozásból áradó fény beragyog minket!

Fordította: Tőzsér Endre SP
Forrás: Vatikáni Sajtóközpont
Magyar Kurír
 
 
0 komment , kategória:  - Ferenc pápa  
A házasságon nap mint nap dolgozni kell
  2017-03-11 21:01:16, szombat
 
  1. ,,A házasságon nap mint nap dolgozni kell. Azt is mondhatnánk, olyan, mint egy mesterember munkája, mint az aranyművesség, hisz a férj feladata, hogy még inkább nővé tegye a feleségét, a feleség feladata pedig még inkább férfivá tenni a férjét. Az emberségben is együtt növekednek, férfiként és nőként."

2. ,,A szeretet kapcsolat. Olyan valóság, amely napról napra növekszik. Ha példával szeretnénk illusztrálni, azt mondhatnánk: úgy épül, mint egy ház. Együtt építitek a házat, nem egyedül!"

3. ,,A házasságot ne az érzelmek homokjára építsétek, melyek jönnek-mennek. Építsétek a valódi szeretet sziklájára, a szeretetre, amely Istentől való."

4. ,,Nem csak az a fontos, hogy sokáig tartson a házasság. A házasság minősége is számít."

5. ,,Amikor a Miatyánkot imádkozzuk, azt kérjük: mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. A házastársak megtanulhatnak így imádkozni: Urunk, mindennapi szeretetünket add meg nekünk ma."

6. ,,Szabad? Így kérhetjük kedvesen, hogy beléphessünk a másik ember életébe, tisztelettel és figyelemmel. Tudjuk, hogyan kell köszönetet mondani? Jegyesként, hamarosan házaspárként fontos éltetni magatokban annak tudatát: házastársatok Isten ajándéka. És amikor az ember ajándékot kap Istentől, azt mondja: Köszönöm."

7. ,,Mindannyian jól tudjuk, nem létezik tökéletes család, tökéletes férj, tökéletes feleség. A tökéletes anyósról nem is szólva... Mi létezünk, mi, bűnösök. Jézus jól ismer minket, és elárul nekünk egy titkot: soha ne fejezzük be úgy a napot, hogy ne kérnénk bocsánatot, ne bocsátanánk meg egymásnak."

8. ,,Tegyetek róla, hogy [az esküvő] valóban ünnep legyen, mert a házasság ünnep. Keresztény ünnep, nem világi. Arra gondoltatok, teát iszogattok majd? Semmi esetre se, bor nélkül nem ünnep az ünnep. (...) Ami kétezer évvel ezelőtt Kánában történt, valójában minden esküvőn megtörténik: az Úr jelenléte lesz az, ami teljessé, mélyen igazzá teszi a házasságotokat. (...) És az Ő jelenléte az, ami megadja a jó bort."
Ferenc pápa
 
 
0 komment , kategória:  - Ferenc pápa  
Hogy a remény előrehaladhasson
  2016-12-09 17:26:47, péntek
 
  Ferenc pápa 2013 szeptemberében, Calgaryban a szegényeknek és munkanélkülieknek mondott beszédéből idézet:

"Ebben a pillanatban, a mi gazdasági rendszerünkben, a nekünk felkínált globalizált érték redszerben egy bálvány áll a középpontban. A pénz. Ezt nem lehet csinálni! Küzdjünk mindannyian együtt, hogy a középpontban...a férfi és a nő legyen, a család, mi, mindannyian, hogy a remény előrehaladhasson...

Ne engedjétek, hogy elrabolják tőletek a reményt!

Imádkozzunk!

Uram! Neked volt munkád, ács voltál, boldog voltál.
Uram, nekünk nincs munkánk.
A bálványok el akarják rabolni méltóságunkat.
Az igazságtalan rendszerek el akarják rabolni tőlünk a reményt.
Uram, ne hagyj magunkra!
Segíts minket, hogy segíthessük egymást.
Hogy egy kicsit elfelejtsük az önzést és megérezzük szívünkben a "mi"-t, mi, a nép, amely előre akar haladni.
Úr Jézus, neked volt munkád, adj munkát nekünk is, és taníts, hogy küzdeni is tudjunk a munkáért, és áldj meg mindannyiunkat...!"

Ferenc pápa
 
 
0 komment , kategória:  - Ferenc pápa  
Megbocsátani nem könnyű
  2016-07-28 11:23:18, csütörtök
 
 
Link




Ferenc pápa Skype-os beszélgetése olasz fiatalokkal

Ferenc pápa miután megérkezett a krakkói Érseki Palotába, egy Skype-on keresztül válaszolt az éppen fesztiválozó olasz fiatalok három kérdésére
,,Jó estét kívánok, Szentatya! Mindenekelőtt köszönjük, hogy talált időt arra - jóllehet most érkezett meg Krakkóba -, hogy kapcsolódjon hozzánk. Nem akarta elutasítani, hogy itt legyen velünk ma este. Köszönjük, Szentatya! Olyan fiatalok állnak itt, akik a Krakkóban jelenlévő 90 ezer olasz nevében szeretnének pár kérdéssel fordulni Önhöz. Tehát, itt vannak a fiatalok! Tessék!"

1. kérdés

,,Coratóból jöttem, az egyik városból, amely a július 12-i vonatbalesetben érintett volt. Félünk vonatra szállni. Én minden nap vonattal járok egyetemre. Azon a napon egyszerűen valamiért nem voltam a vonaton. Minden nap az első vagonban ülök, és ott mindig üdvözöltem Lucianót, az egyik masinisztát, aki életét vesztette a balesetben. Ezeken a vonatokon otthon éreztük magunkat, de most félünk. Szeretném kérdezni, hogyan térhetünk vissza a hétköznapokhoz, hogyan tudunk megküzdeni ezzel a félelemmel? Hogyan tudunk ismét boldogok lenni - a vonatokon, amelyek a mi vonataink, a mi második otthonunk?"

Ferenc pápa:

,,Ami veled történt, az egy sebesülés. Néhányan fizikailag sérültek meg a balesetben, de te a lelkedben, a szívedben sérültél meg. Ezt a sérülést félelemnek hívják. Amikor félelmet érzel, egy sokk sajgását érzed. Rögtön sokkot kaptál, mely nem hagy nyugton, fáj; de ez a sokk lehetőséget ad arra, hogy felülmúld, meghaladd önmagad, és - ahogy mindig, amikor megsérülünk - ottmaradnak a nyomai, a sebhelyek. Az élet tele van sebhelyekkel! Mindig eszedbe fog jutni Luciano, vagy másvalaki, aki már nincs többé, mert ott maradt a balesetben. Te pedig minden nap, amikor vonatra szállsz, érezni fogod ennek a sebnek a »nyomát«, ezt a sebhelyet, amitől szenvedsz. Te még fiatal vagy, de az élet tele van ilyenekkel.
Az emberi bölcsesség, megtanulni, hogyan válhatunk bölcs férfivá vagy nővé, éppen ez: tovább vinni az élet szép és rossz dolgait. Vannak dolgok, melyek nem folytatódhatnak, köztük gyönyörűek is akadnak. De megtörténik az ellenkezője is: Mennyi hozzátok hasonló fiatal nem képes tovább folytatni az életét a szép dolgok örömével, inkább annyiban hagyják, a drog bűvkörébe esnek és engedik, hogy legyőzze őket az élet. Végül is a mérkőzés ilyen: vagy te győzöl, vagy az élet győz le téged. Te győzd le az életet, ez jobb! Tedd ezt bátran, s néha fájdalommal! S amikor ott van az öröm, tedd örömmel, mert az megment téged egy szörnyű betegségtől: nem válsz idegbeteggé! Kérlek, ne, azt ne!
***

2. kérdés

,,Kedves Ferenc pápa! Andreának hívnak, 15 éves vagyok és Bergamóból jöttem. 9 évesen érkeztem Olaszországba, mintegy 6 éve. Az osztályomból a fiúk, amint beléptem, körbevettek és igencsak sértő szavakkal illetek. Az elején, mivel nem értetem jól olaszul, még nem értettem a szavakat, így annyiban hagytam. Később, amikor már kezdtem érteni is azokat, nagyon rosszul estek, de nem válaszoltam: nem akartam leereszkedni az ő szintjükre. Így telt el sok év, egészen az általános iskola végéig, amikor gyakorlatilag a közösségi oldalakon túllépték a határt a támadó jellegű üzenetek, ami miatt haszontalannak éreztem magamat, és úgy döntöttem, hogy véget vetek ennek, mert úgy éreztem, hogy abban a pillanatban nem érek semmit, azt éreztem, hogy a környéken minden ember kirekeszt engem. Ezért úgy döntöttem, hogy véget vetek ennek, megpróbáltam megölni magamat. Nem sikerült, így kórházba kerültem. Ott megértettem, hogy nem én voltam az, aki beteg, nem nekem volt szükségem ápolásra, nem én voltam az, aki megérdemelte, hogy zárt osztályra kerüljön. Ők voltak azok, akik hibáztak, nekik van szükségük ápolásra, nem nekem. Így fölálltam és eldöntöttem, hogy nem vetek véget az életemnek, mert nem éri meg, mert lehetek erős is. Most valóban jól vagyok, és igazán erősnek érzem magam. Egyrészt, magamnak is köszönhetem, hogy ilyen szörnyen gondolkodtam magamról, s azt, hogy ma erős vagyok, egy kicsit nekik is köszönhetem, mert ilyen helyzetbe hoztak. Erőssé váltam, mert hittem már magamban, a szüleimben; továbbá hittem abban, hogy képes vagyok megcsinálni, s meg is csináltam. Most pedig itt vagyok, és büszkén vagyok itt.
Azt szeretném kérdezni Öntől: az miatt, mert egy kicsit már megbocsátottam nekik, hiszen nem akarok senkit sem gyűlölni, egy kicsit megbocsátottam nekik, de kicsit még rosszul érzem magam... azt szeretném kérdezni Öntől: hogyan bocsáthatok meg nekik? Hogyan bocsáthatok meg nekik mindenért, amit tettek velem? "

Ferenc pápa:

,,Köszönet a tanúságtételedért! Egy olyan problémáról beszéltél, amely egyaránt ott van a gyerekek között, de azok között is, akik már nem gyermekek: a kegyetlenségről. Nézd, olykor a gyermekek is kegyetlenek, és képesek megsebezni téged, ott ahol a leginkább fáj: megsebezni a szívedet, megsebezni a méltóságodban, megsebezni a nemzetiségedben, ahogyan a te esetedben is, mivel nem értettél jól olaszul, körbevettek a nyelvükkel, a szavaikkal... A kegyetlenség egy emberi hozzáállás, amely minden háborúnak az alapja, az összesé. A kegyetlenség nem hagyja növekedni a másikat, a kegyetlenség megöli a másikat, a kegyetlenség, mely megrontja egy másik ember jó hírét. Amikor valaki pletykál valakiről, az kegyetlenség: kegyetlen, mert lerombolja másik hírnevét. Tudod, szeretek használni egy kifejezést, amikor a nyelv kegyetlenségéről beszélek: a pletykálás terrorizmus; a pletyka terrorizmusa. A nyelv kegyetlensége, vagy amit te is átéltél, olyan, mint amikor ledobunk egy bombát, amely elpusztít téged, vagy bárkit, de aki ledobja, maga nem szenved kárt. Ez egyfajta terrorizmus, olyan dolog, melyet le kell győznünk. Hogyan győzhetjük le? Te a helyes utat választottad: a csöndet, a türelmet és ezzel a nagyon szép szóval fejezted be: a megbocsátással. Megbocsátani nem könnyű, hiszen valaki ezt mondhatja: »Igen, megbocsátok, de nem felejtek.« Te ott hordod magaddal ezt a kegyetlenséget, a szörnyű szavak terrorizmusát, melyek megsebeznek és megpróbálnak kirekeszteni a közösségből. Van egy olasz szó, melyet nem ismertem. Amikor először jártam Olaszországban, megtanultam: »extracomunitari« [közösségen kívüli], melyet azokra mondunk, akik más országból jönnek ide élni hozzánk. Éppen ez a kegyetlenség segíti elő, hogy te, aki egy másik országból jöttél ide, »közösségen kívülivé« válsz: kitaszítanak a közösségből, nem fogadnak be. Ez egy olyan dolog, ami ellen sokat kell küzdenünk. Bátor voltál, nagyon bátor voltál ebben! Harcolnunk kell a nyelv és a pletykálás terrorizmusa, a sértések ellen, az ellen, hogy elkergetnek embereket sértésekkel vagy olyan dolgokat mondva róluk, mely megfájdítja szívüket. Az, hogy teljesen megbocsássunk, egy kegyelem, melyet kérnünk kell az Úrtól. Magunktól nem vagyunk rá képesek: tegyünk erőfeszítéseket, te is tettél, de ez egy kegyelem, melyet megad neked az Úr: a megbocsátás, megbocsátani az ellenségnek, annak, aki megsebzett, megbántott téged. Amikor Jézus ezt mondja az Evangéliumban: »aki pofont ad az egyik arcodra, annak tartsd oda a másikat« ezt jelenti: az Úr kezében hagyni a megbocsátás bölcsességét, ami egy kegyelem. De a magunk részéről is meg kell tennünk mindent a megbocsátásért! Köszönöm neked a tanúságtételedet! Van egy másik hozzáállás, mely szemben áll a nyelv terrorizmusával, legyenek akár pletykák, akár sértések, de minden ilyennel is: ez a szelídség magatartása. Amikor csendben maradunk, jót szólunk a többiekről, amikor nem válaszolunk egy másik szörnyű dologgal. Ahogyan Jézus: Jézusnak szelíd szívű volt. A szelídség. Egy olyan világban élünk, ahol megszokott, hogy egy sértésre te is másik sértéssel válaszolsz. Megsértjük egymást és hiányzik belőlünk a szelídség. Kérjétek a szelídség, a szív szelídségének a kegyelmét! Ez is egy olyan kegyelem, amely megnyitja a megbocsátás útját. Köszönet a tanúságtételedért!"

3. kérdés
,,Kedves Ferenc pápa! Három fiatal és egy pap vagyunk a 350 veronai zarándok közül, akik elindultak az IVT-re, de múlt pénteken félbe kellett szakítaniuk az utazást Münchenben. A támadás után, melyet személyesen éltünk át, hiszen mi is ott találtuk magunkat azokban az órákban. Azt mondták nekünk, hogy menjünk haza, erre köteleztek minket, ugyan mi folytatni szerettük volna utunkat, de nem volt lehetséges. Szerencsére, amikor visszatértünk, lehetőséget kaptunk arra, hogy itt lehessünk, amivel mi nagy örömmel, nagy reménnyel éltünk is. Mindezek után, ami történt, a félelem után megkérdeztük magunktól és szeretnénk megkérdezni Öntől is: mi, fiatalok hogyan éljük meg és terjesszük a békét ebben a világban, amely ennyire tele van gyűlölettel?"

Ferenc pápa:

,,Mondtál két szót, melyek kulcsai annak, hogy megértsük mindezt: béke és gyűlölet. A béke hidakat épít, a gyűlölet falak építője. Neked választanod kell az életben: vagy hidakat építek, vagy falakat. A falak elválasztanak, és növekszik a gyűlölet: amikor ott van az elválasztás, növekszik a gyűlölet. A hidak egyesítenek, amikor ott van egy híd, a gyűlölet elillan, mert meghallgathatom a másokat, beszélhetek a másikkal. Szeretek arra gondolni és szeretem mondogatni, hogy mindennapos lehetőségeink közepette megvan a képességünk arra, hogy emberi hidakat építsünk. Amikor kinyújtod a kezedet egy barát, egy ember felé emberi hidat építesz. Egy hidat építesz. Ellenben, amikor megütsz, megbántasz valakit, akkor falat építesz. A gyűlölet mindig a falakkal növekszik. Néha megesik, hogy te hidat akarsz építeni, de ott hagynak kinyújtott kézzel, a másik felet nem érdekli: vannak az életben megaláztatások, melyeket el kell viselnünk, hogy valami jót tehessünk. De mindig építsünk hidakat! Eljöttél ide: megállítottak és hazaküldtek benneteket; majd eldöntötted, hogy hidat építesz, hogy elindulsz újra: mindig ez a [megfelelő] magatartás. Van egy nehézség, amely akadályoz valamiben? Visszafordulok és folytatom elölről, visszafordulok és folytatom elölről. Ez az, amit nekünk is tennünk kell: hidakat építeni. Ne hagyjátok, hogy a földre lökjenek, nem tegyétek ezt: »de, nem tudom...«. Nem, mindig találjátok meg a módját, hogy hidakat építsetek! Ti, akik ott vagytok: kezeitekkel építsetek hidakat, mindannyian! Fogjátok meg egymás kezét... így. Szeretnék sok emberi hidat látni... Így, ez az: emeljétek fel szépen a kezeteket! Így! Ez az életprogram: hidakat, emberi hidakat építeni. Köszönöm!"
D. ,,Szentatya, köszönjük, hogy ezen az estén egy rendkívüli ajándékkal ajándékozott meg bennünket! Köszönjük, Szentatya! Valóban köszönjük."
Ferenc pápa:
,,Köszönöm nektek, és az Úr áldjon meg benneteket! Imádkozzatok értem!"

Forrás: Tv2000
http://www.youtube.com/watch?v=hE6-xo5Yiss
#Krakow2016


 
 
0 komment , kategória:  - Ferenc pápa  
Adjon az Úr kegyelmet,hogy tudjunk imádkozni ellenségeinkért
  2016-06-14 22:53:11, kedd
 
 
,,A jézusi tökéletesség így fogalmazódik meg a napi evangéliumban: »Én pedig mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek benneteket, imádkozzatok azokért, akik üldöznek és gyaláznak titeket!« Ennek az útnak ez a legutolsó lépcsőfoka a legnehezebb!" - állapította meg a pápa. Személyes emléket idézett fel, amikor elmondta, hogy gyermekként kora egyik legnagyobb diktátoráért imádkozott az Istenhez, akiért úgy szoktak imádkozni, hogy mihamarabb juttassa az alvilágba. Isten ellenben azt kéri tőlünk, hogy tartsunk lelkiismeret-vizsgálatot.

,,Adjon az Úr kegyelmet, csak azt a kegyelmet, hogy tudjunk imádkozni ellenségeinkért, imádkozni azokért, akik rosszat akarnak nekünk.
Imádkozni azokért, akik rosszat tesznek nekünk és üldöznek bennünket.
Mindnyájan ismerjük őket, név szerint ismerjük őket, családi és keresztnevüket...
Biztosítalak benneteket - zárta homíliáját Ferenc pápa -, hogy ez az imádság két dolgot eredményez: jobbá változtatja őket, mert az imádság hatalmas, és bennünket pedig még inkább az Atya gyermekévé tesz."

Ferenc pápa
 
 
0 komment , kategória:  - Ferenc pápa  
Építsünk hidakat!
  2016-05-30 21:10:04, hétfő
 
  A párbeszéd készségesség, képesség a hallgatásra, az, amikor a másik helyébe képzelem magam, amikor hidakat építek.


https://www.instagram.com/franciscus
Scholas Occurrentes
Link
 
 
0 komment , kategória:  - Ferenc pápa  
Mózesi sarutlanság
  2016-05-18 21:56:49, szerda
 
 
Mi teszi ízessé az a pap életét? A mózesi sarutlanság...

,,A mi papunk a reménység és a vigasztalás olajával mindenki felebarátja lesz. Elfogadta, hogy nem rendelkezik magával, nincs egy hárító naptára, hanem minden reggel átadja magát az Úrnak, hogy a népe elé menjen. Nem hivatalnok és nem is lélektelen alkalmazott.
A mi papunk tudja, hogy a Szeretet minden. Nem keres földi biztonságot, sem megtisztelő címeket, nem kér magának semmit a valós igényén túl, nem köti magához a rábízott személyeket. Élete egyszerű és lényegi, ez teszi őt hitelre méltóvá az emberek szemében. Az élet szolgája, a szegények szívével és lépéseivel jár, meglátogatásuk teszi őt gazdaggá. A béke és a kiengesztelődés embere, Isten gyengédségének az eszköze".

Ferenc pápa beszéde az olasz püspökkar közgyűléséhez: A papnak nemcsak küldetése van, ő maga küldetés

Link
 
 
0 komment , kategória:  - Ferenc pápa  
Az öröm forrása
  2016-04-15 23:07:10, péntek
 
  A Lélek iránti szelídség az öröm forrása. "De én ezt és ezt szeretném tenni"- mondhatnánk. "Érzem ugyanakkor, hogy az Úr viszont mást kér tőlem. Az örömet pedig ott találom meg, ahol a Lélek hívása van."

A kemény szívnek, amely megnyílik a Lélek ,,szelídsége" előtt, Isten mindig megadja a kegyelmet és a ,,méltóságot" az újra felálláshoz, ,,ha szükséges" az alázatosság cselekedetével.

Ferenc pápa



http://hu.radiovaticana.va/ Link
 
 
0 komment , kategória:  - Ferenc pápa  
     1/10 oldal   Bejegyzések száma: 91 
2018.01 2018. Február 2018.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 3 db bejegyzés
e év: 26 db bejegyzés
Összes: 3945 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 53
  • e Hét: 6925
  • e Hónap: 24519
  • e Év: 55163
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.