Regisztráció  Belépés
aranyoslila.blog.xfree.hu
"Irigyen tisztelek költőt és festőt, ki helyettem mutatja meg, hogy mi lakik mélyen a szívemben"... (Dusán) Aranyosi Violett
1971.07.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/22 oldal   Bejegyzések száma: 210 
Ahol nincs más...
  2018-02-16 21:56:38, péntek
 
 


Varjú Zoltán:

Ahol nincs más...


Szeretnék jókor lenni, jó helyen,
veled utazni a folyón, a tengeren,
s célba érve, végre révbe érni
a gyönyörű szép szíveden...

A hegyeim ormán magasan fenn,
megpihenni a Jóisten tenyerén.
Átkarolva a mindenség mezején,
együvé válva az örökkévalósággal,
ahol nincs más, csak Te...meg Én.






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - V*  
Téli táj...
  2018-02-15 21:05:42, csütörtök
 
 


Váji László:

Téli táj...


Emlék.

Eljött a Tél megint.
Havas már a tájék,
hóval takart fenyő
a téli ajándék.

A kis széncinegék
vidáman röpködnek,
fittyet hányva hónak,
fagynak és a ködnek.

Fákat és bokrokat
betakarja a hó.
Mint kis unokáját
a jó, öreg nagyanyó.

Megfagyott már a víz,
s a jeges föld nem ázik.
A havas buckák között
hideg szél tanyázik.

Néha föl-föl ébred,
és fújja a havat.
Jéggé dermeszti
az öreg halastavat.

Fagyott dér lepi el
a száraz akácot,
János bácsi vígan fütyül,
mert éppen disznót vágott.

Forr az abálólé
a hatalmas üstbe`,
öltöztet a Tél
szikrázó ezüstbe.

Az ágakat szorítják
a dérből font jégpántok,
szórják a fényüket,
mint sok pici gyémántok.

Hó lepi, s szél süvít
a halvas puszta fölött.
A réti varjú kényszerből
a városba költözött.

Feketén kavarog
a fehér házak felett.
Hangosan károgja
a hideg, fagyos telet.

De nem sokáig tart ez,
mert egy-két hónap múlva.
Kizöldül a vidék,
és Tavasz lesz újra.





 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - V*  
Merlin búcsúja...
  2018-02-14 21:47:49, szerda
 
 


Végh Tamás:

Merlin búcsúja...


Meghagyom néktek a szivárványos áldozatot,
kósza lelkek ábrándjait, varázslatos éveket.
Széppé szabadult irgalmát a nyári egeknek,
csönddé olvadó indulatát káprázatainknak.

Meghagyom néktek a főnix szárnyalását,
tavi tündérek selymesen omló álmait,
Lancelot veretes nyugalmát, túlpartokon
delelő álmok dérverte alázatát.

Meghagyom néktek a látás hatalmát,
fénylő érzelmek szabad áradását,
hitek és káromlások arany-hídjait,
ha örvénylő folyókon keltek át.

Meghagyom néktek a remete barlangját,
napnyugaton túl, hová nem ér a fény,
világtól, ha elvonultok, mert fáraszt a szó,
és áttetsző tündérfátyol a remény.






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - V*  
Minden jelben…
  2018-02-14 21:25:06, szerda
 
 


Vas István:

Minden jelben...


Minden jelben tegnap óta csak te vagy.
Uj dalomnak ringatója csak te vagy.
Reggel, délben, alkonyatkor néztelek
és most minden gyöngyszem-óra csak te vagy.

Leng szivemben rózsakendőd, kék ruhád;
csillag hull sötét folyóba: csak te vagy.
A virágok szép nevére megtanitsz:
kosbor, bükköny, mályvarózsa csak te vagy.

Bőröd, ajkad, lélekzésed boldog íz:
életemnek fűszersója csak te vagy.
Zöld szemedből vígarany rezeg felém:
nap ha fényét lombra szórja, csak te vagy.

Árnyaival üldözött az alvilág,
szól a kakas virradóra: csak te vagy.
Élet fája, hajtsd ki ágadat fölém!
Kajszinarcod néz le róla: csak te vagy.

Nyár és hajnal, rét és erdő, Duna, domb:
versem édes csattanója csak te vagy!






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - V*  
Tél közepén...
  2018-02-14 18:57:43, szerda
 
 

Vasile Alecsandri:

Tél közepén...


Csörren a cserfák csupasz ága,
Kegyetlen a hideg!
Csikorgó tél van, s zordon éjjel,
S a világ didereg;
Gyémántmezőket lát az ember,
Amerre elhalad;
A hókristályok ezre csillog,
Ropog a láb alatt.

Mint oszlop, mely a természetnek
Ékíti templomát,
Halvány, fehér füst száll magasra
A messzeségen át;
Felette néma fenségében
Az ég hatalmas boltja,
S a tájra titkos szürke fényét
A hold világa ontja.

Ó, fantasztikus, égi festmény! -
Az apró csillagok
Pislogó szeme - mint megannyi
Kis gyertyaláng - lobog,
Oltára fent a havas orma
A büszke szentegyháznak,
És zúgó dalt a rengetegben
Viharok orgonáznak.

A szünetek közt néma csend lesz,
Nem rezzen semmi hang,
Egy szárnycsapás sincs fent a légben,
Egy lépés sincs alant...
De mégis!... Vagy csak látomás tán?...
A sápadt holdvilágnál
Prédáját lesve jő egy ordas
és meglapulva járkál.






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - V*  
Szerelmem él...
  2018-02-13 19:24:21, kedd
 
 


Vilhelem Margareta:

Szerelmem él...


A szerelmem él
meghunyászkodva a lázas lázig,
szívem gyönyörében alázatig,
fájdalmamnak foltozott foltja
testemet ölelő forró karjaidnak
darabja.

A csókom éget
borostás arcodnak mosolyáig,
gyönge érintéseid varázsáig,
hullámzó, érzéki, üde sejtjeid
szerelmet ígérnek a gyönyör útjáig,
roskadásig.

A kezem simogat
bánatos lelked titkos gyökeréig,
tépett sorsodat kiittad fenékig,
szívembe foglaltalak világ végééig,
gyönyörben ringatlak szenvedésemig
örökben.

Enyém vagy
vágyaim szívet éltető ritmusáig,
ébrenlétem örök mozdulatáig,
testemben hordozom szerelmed,
mint várakat őrző védőbástyáik,
a másvilágig.





 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - V*  
Tavaszodik...
  2018-02-08 19:23:55, csütörtök
 
 


Végváry Ferencz:

Tavaszodik...


Megujhodt tavasznak napsugaras fénye,
Nem köszöntlek téged !
Sziveket - lelkeket hevitő erődről
Ne szóljon az ének !

Nyiladozó virág kábitó illata
Nem bódit el engem,
Kikelet sejtelme többé nem suhan át
Ezen a bus lelken.

Hiába szól a dal, sziveket megrázón,
Most mikor mindenki szerelemre éled,
Engem nem zaklat vágy.

Érzem a napsugár melengő hevét,
Hallom a dal szavát,
Virágillat csap meg . . . minden olyan boldog
S e ragyogó fényben csak az én bús szivem
Fájdalma búg, zokog.






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - V*  
Béke a lélekkel...
  2018-02-06 21:52:36, kedd
 
 

Varga Margit :

Béke a lélekkel...


A lelki béke szilárd nyugalom,
de nem kérést elutasító unalom;
fegyelem, mely enged, s elfogad,
sosem fél, nem remél, csak ad.

A lelki béke tevékeny erő,
nem eltipró, hanem felemelő;
táplál, éltet, legyőzi a szenvedést,
maga alá gyűri a szenvedélyt.

A lelki béke féltő hatalom,
nem másokat lebíró akarom;
szelíd, finom, végtelenül kegyes,
meghajolva előtte, legyőzheted.







 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - V*  
Csend...
  2018-02-04 21:27:44, vasárnap
 
 


Varga István:

Csend...


A csend úgy dalol,
mint madár az ágon.
Úgy hallgat, mint éjjel az alvó.
Néha üvölt rám,
mint bűnösre a vádló.

S lassan kiderül,
mindez csak álom.
A csend az ember szíve.
Néha belezokog a lelke.

A csend nem más,
csupán visszhang.
Egysíkú, lassan-lassan
ütemes szívhang.
 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - V*  
Te meg Én...
  2018-02-04 21:17:22, vasárnap
 
 

Varjú Zoltán:

Te meg Én...


Ó, szív, szólj szép szádon, szép szavakkal,
ne hagyj árván szótlan, néma ajakkal!
Fordulj felém szeretve a márványod lágy ölén,
s öleljük egymást, míg megőszül nyarunk.

Amíg van leheletünk, amíg bírja a karunk,
és a lemenő napunk látomásában együtt,
ott vagyunk...

Te meg Én!






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - V*  
     1/22 oldal   Bejegyzések száma: 210 
2018.01 2018. Február 2018.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 480 db bejegyzés
e év: 1215 db bejegyzés
Összes: 12818 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1153
  • e Hét: 4291
  • e Hónap: 29066
  • e Év: 80271
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.