Regisztráció  Belépés
bossi.blog.xfree.hu
Kút fejemből születtek ezek az írások. Mottóm: "Vedd a kezedbe ezt a könyvet, ha elolvasod, meglásd, hogy a lelked mennyivel lesz könnyebb." ... Bossányi Kálmán Miklós
1954.10.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 31 
Zárt osztály
  2016-10-09 00:28:56, vasárnap
 
  30. fejezet.

Mikor volt Kedves elmesélte a hírt, hogy mi történt Öcsémmel, Aporral nem tértem magamhoz. Sokáig gondolkodtam, és próbáltam az időt visszatekerni a fejemben, hogy mi volt köztünk, és melyik évben szakadtunk el egymástól. Nem igen emlékeztem vissza az eseményekre. Szobámban fel -- alá járkáltam. Lányok már szerencsére nem voltak ott, így nem látták, hogy idegesebb vagyok a kelleténél.
Kis idő múlva megnyugodtam, lementem a parkba sétálni. Néztem a halastavat. Kishalak vidáman úszkáltak a számukra megfelelő hőmérsékletű vízben. Legalább ők boldogok, gondoltam magamban, Valaki megérintette a vállamat. Hátra néztem, és Hilda nővér volt.

- Látom, hogy gondba van, Csaba.
- Hát, izé.....
- Na, nyögje ki, hátha segíteni tudok. Lányokkal van gondja?
- Áh, nem. Velük nincsen. Szerencsére.
- Akkor mesélje el, hátha tudok segíteni.
- Nem, hiszem, de Kedves Öntől, Hilda.
- Ahogy akarja, Csabi, pedig én sokat láttak, és hallottam. Nem csak itt bent, hanem kint is a Városban. Egy Emberről, aki.., no, nem is mondom, mert nem érdekli. Ahogy akarja. Viszont látásra, fiatalember.

98. oldal

Az utolsó mondat megütötte a fülét Csabának. Hilda nővér, egy kissé molett, aranyos Hölgy volt. Nagyon járatos volt az Ember ismeretben, mindenkiről tudott minden. Kész hír forrás volt. Ha, bárkiről tudni kellett valamit, akkor hozzá fordultak.
Csabi mire észbe kapott, akkor már messze járt Hilda. Hiába kiabált utána.

-----------

Hilda hallotta, de nem fordult meg. (Gondolta, ha, ott nem kellett az, amit mondtam volna, akkor most miért kiabálsz.)
Na, ennek is bottal üthetem a nyomát, morfondírozott Csabi. Most mit csináljak. Az, Öcskös valamilyen más szervezetnek a tagja, itt van a fél süket, s néma másik testvérem, és Inez. A gyönyörű szemre való húgom. De, nem lehet úgy szórakozni, udvarolni, vagy ha, jobban tetszik járni vele, mert a húgom. Igaz, hogy nem egy apától származunk, de Anyánk csak egy van. Óh, Anyám, ott fent miért szültél ilyen csinos, és kedves leányt, mint Inez? Miért? Csak nehezített az életem. Nórám is elhagyott, vissza nem mehetek, az hülyén néz ki, hogy visszasírom magam hozzá. De, mégis jó lenne tudni, hogy valójában ki, is a másik tesóm Apor. Nem ártana, mert így kiderülne sok minden. Valóban, engem nem is Apor személye, hanem Inez érdekel. Mennyire fél testvér. Ezt kellene, kiderítem. Mert az a NŐ, egy álom. Három nap, is tudta, hogy mit kell tennie. Jó, oké megvolt az ilyenkor szokásos női baj, de másképp pozitívan állt a dolgokhoz. csodálatos Nő, Inez. Nos, most van nehéz dolgom. Nem baj, de most utána fogok járni, Hilda segítségével. Megkérem, hogy ha, tud, segítsen, mert ez fontos nekem, és neki is. Tudom, és érzem, Őt. Ő, is így érez irántam, ahogy én, Ő iránta.

99. oldal.


Siettem Hilda után, és megkértem, hogy segítsen. Boldog volt. Mosolygót.

- Magának Csabi, bár mikor segítek.
- Köszönöm, Kedves.

Megkértem, hogy miben segítsen, Hilda megígérte, hogy utána járok a titokzatos Öcsémnek.
Most, már nyugodtan mentem a bent lévő lakásom felé. Elhatároztam, hogy végére járok ennek az ügynek. Tisztába teszem a testvéri kapcsolatokat. Felkeresem a volt Kedvesemet, és bocsánatot kérek tőle. Ez a legkevesebb, amit tehetek az ügy érdekében.

Késő volt már, hallottam a repülőgép felszálló süvítő hangját. Csak hallgattam a gép madarakat. Valami furát éreztem közben. Azt, hogy én, is szállok. Szemem-behunytam, és kellemes érzés volt.

Szállok!
Szállok!
Szállok!

Kiabáltam, kezem-kitártam, úgy, mint a madarak, és szálltam.
Valaki megfogta a vállam.
Uram! Uram! El kell hagynia a terminált! Bomba riadó van.

100. oldal.

A hang még egyszer ismétlődött. Már többen voltak körülöttem, is megpróbáltak az álmomból felébreszteni.
Valakinek sikerült. Felnéztem, egy sárga mellényes nő állt előttem, és megkért, hogy hagyjam el a Terminált. Megígértem. Nem tágított mellőlem. Elkísért a kijáratig.

Kint a fehér ruhások vártak, egy fehér személy autóba tessékeltek, bekapcsolták a szirénát, és elhajtottunk a helyszínről.


----------------------------------- vége ------------------------------------------------------



Köszönöm, hogy olvastátok!

Ezt egy elhunyt BARÁTOM emlékére írtam. Vannak benne olyan szavak, mondatok, amit Ő mondta el nekem, mikor bent volt az "Intézetben".









101. oldal.
 
 
0 komment , kategória:  Zárt osztály  
Zárt osztály
  2016-08-30 19:24:42, kedd
 
 
29. fejezet.

Beengedte az Intézmény területére Nórát. Aki, tudta, hogy Csabát merre keresse. Útközben találkozott Hilda nővérrel is, és útbaigazította. Irányba állította, mert Nóra nem jó irányba ment.

- Látja, az fa melletti, kis házat?
- Igen.
- Ott van Csabi, abba lakik.
- Köszönöm.

Nóra, a bejárathoz ért.
Kopogtat.

Egy hang, mondja, hogy tessék. (de, nem a Csabáé volt)

Nóra, benyit, és meglepődve látja, hogy Inez, és Teréz félmeztelen isszák a kávét a nappalinak kinevezett helységben.

- Csabát, hol találom?
- Még alszik. - felelik a lányok.
- Merre, alszik?
- Ott, fent a galérián.

Nóra, felmegy a lépcsőkön, és látja, hogy alszik, elnyújtva, mind egy béka, és horkol
Megpróbálja, ,,életbe" hozni. Párszor megbillenteti a testet. Nem reagál rá. Egy nagyot kiállt.

- Csabaaaaa!


96. oldal.


- Csabaaaa! Jó reggelt! Ébredj fel, beszédem van Veled.
- Mi, az, mi történt?

Csabi komótosan, kelt fel, lassan nyitotta ki a szemét. Megdörzsölte, hogy jól lásson.

- Te, hogy kerülsz a szobámba? Ki engedet be? Mit keresel itt?
- Most nem a kérdés, Csaba, hogy én itt vagyok, vagy sem. Látom, jó éjszakát volt! Egyszerre két nővel voltál. Nem fáradtál el? Egyet is alig bírsz, most kettőt.
No, de nem is ezért jöttem, hogy számon kérjelek, hanem, azért, hogy mit tudsz testvéredről, Aporról?
- Mert?
- Igaz, semmi közöd hozzá, de el kell mondanom, hogy nagyon jó éjjelt töltöttünk együtt.
- Tudtam, hogy elmegyek, akkor rá veted magad, a fiatal srácra. Szinte éreztem.
- Csabi, hallgass meg! Miután elkészítette a kávét, kapott egy titokzatos telefont, annyit elárult, hogy fontos küldetése van, és fél év múlva fog majd jelentkezni, azaz haza jönni. Úgy néz ki, hogy a taxi állása, csak alibi volt.
- Érdekes, ezt nem árulta el. Pedig sokat beszélgetünk, tervezgettünk.
Nórám, bocsáss meg a kitörésemért, nem akartam, csak úgy kijött a számon.
- Most mit csinálunk, Csaba? Ez, az ember KI? Hol szolgál? Mit tud, rólad, rólam, és többiekről?
- Most megfogtál, Nórám. Nem tudom, teljesen tanácstalon vagyok. Nem tudom, hogy mit kellene tennünk.
- Csak ezt szerettem volna mondani. Elmegyek, hogy éld a további életed.

Szia, Csaba!
Szia, Nórám! Köszönöm, hogy figyelmeztettél.

97. oldal.


Ez alatt bent az Intézetben, állt a bál. Ugyanis, az egyik beteg, úgy gondolta, h hogy, már ott halastó, kiszedi a halakat, és megeszi őket. Persze ezt az ápolók meglátták, és mindjárt vitték a szobába. Hogy meg ne szökjön, ráhúztak egy zubbonyt, és a kezét az ágyhoz bilincselték. A szó szoros értelemben.

Persze, ez a durva eljárás jogszabályt sértett. Ezt azonnal jelenteni kellett volna az Intézmény Vezető Főorvosának, hogy ilyen történt, és mit tettek ez után a beteggel. Elfelejtették.
Eltelt, már három nap is. Az alatt a beteg, aki úgy volt az ágyba rögzítve, a szobában teljesen egyedül, már képzelődött. Látta, hogy lepkék repülnek felette, a lámpákon, pedig patkányok sétáltak. Kezdte az épp elméjét elveszteni.

Ráadásul olyan szobába helyezték el, ahol nem igen szoktak takarítani. Takarító szertár melletti helyiségbe. Takarítónő, épp vételezett kéztörlőket, és meghallotta a beteg hangját. Benyitott!
Jaj, Istenem! Felkiáltással, rohant le az emeletről a felvételi szobába. Elmesélte, hogy mit látott.

Ott, is szörnyülködtek, és mentek fel azonnal, hogy segítsenek a betegen. Csak egy probléma volt, hogy a bilincs kulcsa, csak a Doki fiókjában van.

Most elkérni, nem igen jó ötlet, mert egy Dél - Afrikai személy van nála tanulmányúton.
Ezt tudta, Hilda főnővér. Az estet neki jelentették. Hilda, szalad Csabához, hogy valahogy segítsen. Mert, az beteg elég rossz állapotban volt. Ágyat, szétszedték, a zubbonyt levették róla, megitatták, és ételt is adtak neki.
De, azoknak, aki ezt művelték felelniük kell. A belső szabályzat szerint is ez törvényellenes, volt a cselekedet. - már, mint a bilincselés. - Ezt, csak a Doki adhatja ki.

98. oldal.

 
 
0 komment , kategória:  Zárt osztály  
Zárt osztály
  2016-08-28 22:17:07, vasárnap
 
 
28. fejezet.

Reggel, mikor felkeltek Apor a konyhába sietett, hogy elkészítse a reggeli kávét, Nóra, pedig bement a födőszobába, zuhanyozni.
Nóra a testére törülközővel csavarta be, s úgy ment a konyhába.
Apor ezt nem vette észre, mert épp a kávét öntötte ki a poharakba, háttal volt Nórának.

- Vihetem a kávét?
- Igen, hozhatod.

Apor a bögréket megfogja, megfordul, és majdnem elejtette őket. Előtte állt álmai Nője, széttárt törülközővel. Csak annyit tudod mondani, hogy gyönyörű.
Átölelte, és megcsókolta, finomam, hosszan, és hevesen. Majd felemelte Nórát, és bevitte a hálószobába. Hosszú idő eltelt, mikor Aport kijött onnét. Boldogan, és mosolyogva.
Aport követve, kijött Nóra is.

- Kedvesem a kávé!
- Óh, igen köszönöm, de kimegyek érte.
- Persze, de inkább menjünk mind a ketten érte, és igyuk meg, ha már elkészítettem.
- Jó, tegyük úgy.

Boldogok voltak, reggeli közben elhatározták, hogy együtt fognak a hátralévő időben élni. Igaz, korkülönbség volt köztük, de azt áthidalták a szerelemmel.

- Hírtelen megszólalt Apor mobilja. Bocsánat, fel kell vennem.
- Csak nyugodtan.


94. oldal.


Telefonálás után, Apor visszament a konyhába.

- Ne, haragudj, de most mennem kell. Valószínűleg hat hónap után térek vissza. El kell mennem.
- Fél évre mész el, az sok idő! Nem ezt beszéltük meg az előbb, tervezgettük a jövőnket, s Te már is elmész. Itt hagysz! De, miért? KI vagy Te, Terszánszki Apor! Ki vagy Te!
- Kedvesem, ezt most nem mondhatom el, de ha visszatérek, akkor mindent elmondok. Ígérem. Negyedóra múlva jelentkeznem kell, és fogy az időm! Majd jövők, visszatérek Hozzád, az Álmaim Nőjéhez.

E szavak még Nóra fülében csenget. Mikor Apor az ajtót becsukta.

Most jó helyzetbe vagyok. Végre találtam egy megfelelő férfit, aki kielégíti a szexuális életemet, összhangba voltunk egymással, és tessék, most Valaki hívta, és mint egy kiskatona távozik a szálláshelyéről.
Csak azt tudnám, hogy Ő, ki, és milyen posztot tölt be, ahová megy. Fura egy helyzet. Idegesítő, hogy végre összejön az ember egy megfelelő társsal, és volt i, meg nincs is. Pedig csak két napot voltunk együtt, boldogan. Nem, ezt nem bírom. Fel alá járkált a konyhában. Nem tudta, hogy mi tévő legyen. Eszébe jutott Csaba. Tán szólni kéne neki, hogy tudja Ő, is, hogy mi van a testvérével.
De, nem mert összevesztek, és elküldte Őt. Tudta, ha most felkeresi, akkor bocsánatot kel kérnie, ezt nem akarta. De hát mégis tudatni kell Csabával, hogy Apor milyen, és fél évre eltűnt. Nem tudni róla semmit, se telefon, se semmilyen kapcsolat nincs köztük. Csak a remény, hogy vissza fog jönni hozzá.
Döntött, bemegy Csabához.

95. oldal.


Gyorsan felöltözött, Taxit hívott, és várt.
Taxi negyed óra múlva érkezet. Bemondta címet, és elindultak.

- Ne, haragudjon, kérdezhetek valamit?
- Csak tessék Hölgyem, válaszolok mindenre. - felelte a Taxis.
- Ismeri Aport?
- Az, ki?
- Hát a kollégája, Terszánszki Apor.
- Neve ismerős, de nem a Taxitól, így nem ismerem.
- De, hát Ő, is a Vállalatnál dolgozott!
- Nem, Hölgyem, nem ismerem. De, várjon, hogy hívják, mert volt egy fura nevű kollégánk!
- Apor a neve.
- Igen, már beugrott, ismerem.

Nóra, boldog volt, hogy ismeri, de tovább tette fel a kérdéseket, amire ilyen, és olyan válaszokat kapott. Nem tudta, hogy ki, is Apor a válaszokból, még sejtelmese volt.

- Megérkeztünk, Hölgyem!
- Nem tudok kézpénzzel fizetni, csak bank kártyával.
- Semmi gond, van olyan készülékünk is.

Nóra, fizetett.
Besétált a kapun.

- Már megint, Ön az! Mit keres itt? - kérdezte a biztonsági őr.
- Csabát, keresem, fontos beszédem van vele. - felelte Nóra.
- Csaba úr mondta, hogy senki ne zavarja.
- Kérem, nagyon fontos lenne.
- Na, jó meglátom, hogy mit tehetek Önért, Asszonyom!
- Köszönöm.

96. oldal.
 
 
0 komment , kategória:  Zárt osztály  
Zárt osztály
  2016-08-27 18:53:09, szombat
 
 
27. fejezet.

Mikor a Dokival összefutottam csodálkozott, hogy ismét itt vagyok. Vállamra tette kezét, és felvitt az irodájába. Keze finom szorítása olyan volt, mint egy markolóé. Erőss.

- Foglalj helyet, és meséld el, hogy kerültél ismét ide. Van időm, tehát kezd el. Szívesen meghallgatlak, mert érdekel. Ha, jól tudom, akkor nem volt olyan komoly viszály köztetek. Lám mégis itt vagy: Visszajöttél. Bocsánat, majdnem elfelejtettem, megkínálhatlak valamivel? Egy kis Russia Vodkát, vagy Heineken sört kérsz?
- Maradjunk a Vodkánál, és utána jöhet a sör is.
- Ez, a beszéd.

Doki, hozta poharakat, leültek a tárgyaló asztalhoz, töltött.

- Mesélj!
Elkezdtem, mesélni attól a perctől kezdve, miután elhagytuk a Doki szobáját, Nóra, Apor, és én.
Észrevettem, amikor mondtam a történteket, doki, csodálkozó arccal figyelt. Időnként, úgy csinált, mintha nem értette volna az egészet. Visszakérdezet. Persze igyekeztem, az eseményeket tényszerűen elmeségi. Nem hitte el a történteket. Leült az íróasztalához, hosszan nézet felém, majd kinyitotta a szivaros dobozát, rám tekintett, s megkérdezte, kérsz?

90. oldal.

Mielőtt megszólaltam volna, belefújt a levegőbe. Nagy tömény füst keletkezet közte, és köztem.

- S, Te mit tettél volna, Doki, ebben a helyzetben.
- Őszintén, nem tudom. Tán, elbeszélgettem volna, vagy tudtára adtam volna, hogy Nóra a legjobb Nő a Világon. Ezt választottam volna a helyedben. S nem itt lennék a többiek között. Tudom, hogy itt van Inez, a volt szerelmed, s Hilda Nővér, (akinek szimpatikus vagy), és a Büfés lány, is. Aki oda van érted. Nagy kópé vagy Csaba. Kint van egy szép Hölgy, akitől eljöttél, itt bent pedig három Hölgy rajong érted. Ezt, hogy csinálod? Áruld el. Nekem csak egy Nő jött be az évek során, a jelenlegi feleségem Tália. Ő, a mindenem, erre Te Kedves barátom habzsolod a Hölgyeket. No, mindegy erre iszunk, hogy itt vagy. Addig maradsz a szobádban, amíg csak akarsz. Kulcsot nem kell leadnod, magádnál tarthatott.
- Köszönöm, Doki. Nagyon Kedves, és jó vagy Velem szemben. Mivel érdemeltem ki ezt a jóságot?
- Sok mindennel. Dalárdával, kinti helyezéssel, összefogtad a betegeket, erőt, és hitet adtál nekik, hogy amit elkezdtek azt végig csinálják, és még sorolhatnám. Rájöttem az együttműködésünk során, hogy Te Csaba egy nagyszerű Ember vagy.
- Köszönöm még egyszer az elismerő szavaidat.
- Ja, bocsáss meg töltők.
- Egészségedre, Csabi.
- Egészségedre, Doki.

91. oldal.

Dokitól elköszönve, lefelé mentem a lépcsőn, kiértem az udvarra velem szembe jött Tímár. Meglátott, és átölelt. Elmagyarázta, hogy látót, egy tavat halakkal, s elindult, hogy megmutassa a helyét. Követtem, mert tudtam, hogy ha ott hagyom, akkor depresszióba esik. Megnéztük közösen a tavat, boldog volt, hogy megmutatta.
Már délután Két óra volt. Megéheztem. Tímártól elköszöntem, és mondtam neki, hogy ne idegeskedjen, mert itt bent fogok lakni. Megnyugodott, hogy láthat minden nap.
Büféhez siettem. Nem a csinos Büfés lány volt a pult mögött, hanem egy idősebb Hölgy.

- Kézcsókom, Terike?
- Ja, Teri! Beteg. Elkapott egy vírust, ami mostanság minden napos. Nem csodálom ennyi Ember között, beesik egy rossz vírus.
- Miért van jó, is?
- Fiatalember ne vicceljen, ez nem vicc, ez komoly dolog. Itt bent.
- Bocsánat, tudom, és köszönöm, de fel akartam vidítani, egy kicsit.
- Jó, nincs semmi baj. Mivel szolgálhatok?
- Szeretnék ebédet rendelni minden napra.
- Persze, meg tudjuk oldani, a menü az lesz, mint az Intézmény Vezetőinek. Ha, így megfelel.

92. oldal

- Köszönöm, megfelel.
Elköszöntem, és sétáltam a Parkban, néztem a jó öreg gesztenyefát.
Miközben néztem a gesztenyefát, azon tűnődtem, hogy mekkorára nőt. Valaki belevéste 1978. 08. 18. dátumot, egy szívbe, áthúzva egy nyíllal. Érdekes, szegény fa meglombosodott, sok szelídgesztenye hullott, már le. Itt vannak a fa körül, senki se szedi össze. Na, majd erre is lesz gondom. Gondoltam magamba.
Éreztem, hogy valaki átölel. Hátrafordultam, Inez volt. Meglepődött.

- Hát, Te?
- Igen, én vagyok, itt fogok lakni. Nóra, elküldött, többé nem mehetek vissza hozzá.
- De, miért? Azt, hittem, hogy Te, és Nóra házasok vagytok.
- Nem, Inez, nem voltunk, de több mint öt évig voltunk együtt. Itt maradok, mostantól kezdve, Ti vagytok Családom.
- Akkor egyedül vagy most már?
- Igen.
- Az, jó, mert sűrűn fogunk találkozni.

Ez volt Inez utolsó mondta az este, láttam rajta a boldogságot. Már tudtam, hogy mire készül. Elhatároztam, hogy nem bánom, jöjjön, aminek jönni e kell. Majd kialakul a helyzet. Nem erőltetem.

93. oldal.
 
 
0 komment , kategória:  Zárt osztály  
Zárt osztály
  2016-08-25 22:17:31, csütörtök
 
  26. fejezet.

Reggel vidáman ébredtem, emlékezetem élt, hogy még ilyenkor nincs nyitva a Büfé. Így, hát Nescafét ittam. Ez mindig van nálam. Lementem a Parkba, s nézegettem a virágokat. Láttam, hogy az Intézmény fejlődött, mert volt egy halas tavuk is. Ezt, úgy kell elképzelni, hogy a tóban apró kisharcsák úsztak. Mindenkép érdekes. Nem tudtam, hogy a Dokinak evvel mi a célja. Harcsák egy Intézmény tavában. Hm.
Érdekes, és szép látvány. De, miért kisharcsákat, tettek be, miért nem díszhalakat? Ezen tűnődött Csaba, mikor látta messziről Doki közeledését.

...... ........... .......

Nóra, felkeléskor izgatott volt. Eszébe jutott, hogy mit tett. Csak azt nem tudta, hogy helyesen cselekedet, vagy sem. Elküldte Csabát. Most nincs senki akihez, ha hazajön, szóljon. Ja, itt van a kiskutyája, de ő nem Ember, hanem állat. Tudta, hogy az állatok mindent megéreznek, de még is. Azért Csabi, ha nem is volt olyan Ember, de jó volt hozzá bújni, jó volt az ölelése. kiment a konyhába főzőt, kávét, és kivette a hűtőszekrényből a tejet is. Tomi, a kutya gazdája előtt ült, és picit nyüszített, de csak annyira, hogy észrevegye.
Nóra lehajolt, és megsimogatta Tomit.
Tudom, hogy te is itt vagy. Nem feledkeztem meg rólad. mindjárt hozom a reggelit. Közben még egyszer megsimogatta. Könny csordult ki a szeméből. Sajnálom, ne haragudj, de így kellett döntenem.

87. oldal.

Ő, jó Ember volt, de ha sokat ivott, -ritkán- akkor nem lehetett vele bírni. Ezért küldtem el. Megleszünk mi ketten, hidd el.
Adom, már.
Nóra, kivette a kutyus tálját a mosogatóból, és a konzervet bele tette. Tessék, egyél szépen. Nekem, most el kell mennem, de hamarosan visszajövők hozzád.
Sietve becsukta az ajtót, s bezárta. Kiskutya, még egy keveset nyüszített, majd érzékelte, hogy gazdája nincs mellette lefeküdt a helyére.
Nóra, felszáll a buszra, és ment két megállót, hogy találkozzon egy fiatal férfival. Negyven évesen érezte teste minden porcikájába, hogy számára boldogságot, egy fiatal férfi adja meg. Pechére e férfiú Csaba öccse Apor. Amikor találkoztak a lakásban, akkor döntötte el Nóra, hogy megfogja magának a férfit. Nagyon összejöttek pár perc alatt, mikor ketten kint a konyhában együtt voltak. Tulajdonképpen nem volt semmi köztük, de lehetett érezni, hogy Ők, itt, és most egymásra találtak.
Még benne volt, hogy netán Csabi figyeli, és ezért ment busszal. Elfelejtette, hogy elküldte.
Megállóban látta Aport, nem szállt le, de jelezte, hogy tovább megy egy megállót.
Apor elindult a következő megálló felé. S, ott látta Nórát. Boldog volt. Átölelte, megcsókolták egymást. Szintem már ebben a pillanatban érezték egymást. Nem is látszott a korkülönbség kettőjük közt. Nóra megfiatalodott. Gyönyörű volt. Tovább sétáltak, kéz a kézben. Járókelők megnézték Őket, annyira összeillettek. Felmentek a Gellért hegyre. Sokáig voltak ott, bejárták. lenéztek a Dunára. Megállapították, hogy a Világ legszebb Parlamentje van a túlsó parton.

88. oldal.

Szinte eljátszottak a gondolattal, hogy bent ülnek az ülésteremben, és döntéseket hoznak.
Esteledet, lassan komótosan haladtak lefelé. Apor kihasználta a szabad kártyáját, és Taxit hívott.
Haza szállítatta magát, és Nórát. Sokat nem kellet várni, hogy most már nyugodt körülmények között egymásra találjanak. Szép éjszakájuk volt.
Mikor felkeltek, Boldogságot lehetett látni rajtuk.
Zuhany alatt, ismét eljátszották azt a jelenetet, amikor a Nő, megismeri a Férfi testét.
Mikor befejezték a zuhanyzást, Apor kiment a konyhába, és főzőt, kávét.

- Kedvesem, kérsz kávét?
- Igen, ha megcsinálod. Két cu...
- Ne, fojtasd tovább, tudom, hogy iszod.

Nóra, elmosolyodott. {Milyen jó fej. két hónapja jártak nálunk, és tudja, hogy iszom a kávét.}
(Tesztelnem kéne, hogy még mit tud rólam, de most ezt kihagyom. Inkább nézem a srácot, és boldog vagyok, ha Ő itt van velem. Élvezem a jelenlétét. Kihasználom, elkényeztetetem magam egy kicsit. Jár nekem. Hagy pattogjon a srác, szolgáljon csak ki. Meg engedem, mert élvezem, ha Ő kiszolgál.)
Így gondolkodott Nóra, mikor törülte a testét.

89. oldal.


 
 
0 komment , kategória:  Zárt osztály  
Zárt osztály
  2016-08-25 22:15:21, csütörtök
 
 
25. fejezet.

Aporral boldogan sétáltunk hazafelé, közben megbeszéltük a történteket. Az egész kint létünket átbeszéltük. Boldog voltam, hogy egy ilyen betegekből álló énekkarral milyen eredményt értünk el. Közben betértünk egy - egy kiszolgáló helyiségbe, s megittunk fejenként két korsóval. Utána mentünk tovább. Így, mire haza értem már elég késő volt. Úgy 23 óra lehetett. Persze, Kedvesem ezt szóvá, is tette.
- Mikor jöttetek meg?
- Délután 17 órakor érkeztünk az Intézménybe. - feleltem
- Akkor merre voltál?
- Intézményben megünnepeltük a sikerünket, utána Aporral jöttünk haza gyalog. De, nem voltunk sehol. Miért Kérdet?
- Csak úgy, kíváncsi voltam, hogy mit mondasz. Mert az első emeletről Béla bácsi elmondta, hogy találkozott Veletek a ,,Kék Fogadó" kiszolgáló helyiségben. Te, nem ismerted fel, de, Ő igen.
- Nagyszerű, és hiszel neki. Nórám? Kérlek, NE kezd el, mert fogom magam és elmegyek.
- Csabi, akkor fogd a holmikat, amit hoztál, és menj el. De, most azonnal. Ne, is lássalak többé.

Nóra, bevágta a szobaajtót. Kis idő múlva, kidobta az utazótáskámat az össze holmimmal együtt.
Lehajoltam, és csak úgy pakoltam, gyűrtem be a cuccaimat a táskába. Bementem, és ittam még egy jóízű kávét. Lakáskulcsot letettem az asztalra. Pár sort írtam az ott lévő papírra.

,,Nórám, kár, hogy véget ért, köszönök mindent. Csabi"

84. oldal.


Nem volt mit tennem, sétáltam a Körúton. Szerencsére az időjárás nekem kedvezet, eső nem eset. Pedig a Meteorológia azt jósolta, hogy zápor-zivatar, Északnyugati erős szél is lesz ebben, esti órákban. Úgy látszik a szerencsétlen embert is megsajnálta az időjós.

Pár óra eltelt, mire visszakerültem arra a helyre, ahonnét elindultam. Az Intézménybe.

Becsöngettem.

Biztonsági őr, nyitotta az ajtót. Meg is lepődött!

- Ön, itt? Mit keres itt?
- Ez, most hosszú lenne elmagyaráznom, beenged?
- Természetesen.
- Kérem, ha reggel találkozik a Dokival, mondja meg, hogy visszatértem. Most megyek, és megkeresem a Főnővért, hátha van egy szabad ágya.
- Persze, megmondjuk, átadom a kollégámnak a hírt. Legyen nyugodt.
- Köszönöm. Jó, éjt!

Elindultam megkeresni a szobát, ahol nem rég voltam. Úgy négy éve! Bíztam benne, hogy még van hely a szobában, mert a bent lévők a kórtermet szobának nevezték. Megtaláltam, de már egy beteg volt az ágyamban. Gondoltam, hogy megnézem a Nővér szobát. folyóson Jánossal az ápolóval találkoztam.

- János, nem tudja, hogy Helén merre van?
- Most a másik szárnyban van dolga, de hamarosan vissza fog jönni. Miért kérdi?
- Szeretnék vele beszélni.

85. oldal.


- Rendben, mindjárt hívom.
- Ráér, nem sürgős. {Mire ezt kimondtam, János már el is tűnt a folyóson}

Pár per c múlva, sietve jön felém Helén.

- Mi baj van Szárnyasló? Bocsánat Csaba. Tudja, nehéz ezt megszokni, hogy itt bent Valakit a nevén neveznek.
- Semmi gond, elmeséltem, hogy mi a helyzet, és kértem, hogy segítsen.
- Természetesen, van megoldás. Még mindig ott van az üres szoba, az épület nyugati szárnyában. Teljesen kulturált, oda el tudom helyezni. De, valamennyit fizetni kell érte.
- Persze, nem kérem ingyen, de ezt megbeszélem a Dokival is.
- Jöjjön, megmutatom, és hozom a kulcsot is. Habár, ezt a helyiséget ismeri már, ha jól sejtem.
- Igen, kedves, hogy törődik velem, és köszönöm.

Mikor mentünk a kiadó szoba felé, Helén kacér mosollyal jelezte, hogy törődik velem, és Ne feledjem el. Mert ennek oka van, hogy most megkaphatom az üres helyiséget.

- Meddig szeretne nálunk lenni, Csabi?
- Azt még nem tudom, de sokáig, ha Doki engedi.
- Az, jó lenne, találkozunk még Csabi. {S, puha kezét, végig húzta az arcomon, és bájosan rám mosolygót}

Csaba! Mondtam magamba, most bejöttél a csőbe! Itt van, Helén a Főnővér, a szomszéd szobában, lakik, itt van Inez, a gyönyörű leány testvér, és Jonatán, a Büfés nő. Igaz, hogy megbeszélted, Inezzel, hogy csak testvéri a kapcsolat, de Ő nem vértestvéred. Így semmi akadály nincsen, hogy...
Evvel a gondolatmenettel hajtottam álomra fejem.

86. oldal.
 
 
0 komment , kategória:  Zárt osztály  
Zárt osztály
  2016-08-25 22:13:23, csütörtök
 
 
24. fejezet

Reggel találkoztam Öcsémmel, az este megbeszéltük, hogy bemegyünk az Intézetbe.
Ugyanis említettem neki, hogy az Országos dalárda versenyen, II. helyezést ért az általam vezetett kórus. Pénz díj mellett kaptunk egy külföldi meghívást Vatikánba. Mivel, repülővel nem lehet vinni a kórustagokat, mert veszélyes, így marad a szárazföldi szállítás. Apornak van összeköttetése, ott dolgozik a Taxi vállalatnál, ő szívesen kivinne Minket a találkozóra.
Ezt, kell megbeszélni a Dokival.
Igaz, az Intézmény kicsit messze volt, de gyalog mentünk, mert jó idő van, s hazafelé meginnánk egy sört valamelyik,,kultúrházban", ahogy mi a Sörözőket neveztük.
Telefon megszólalt Apor zsebébe. Hirtelen nem tudta, hogy reagáljon rá.
Össze-visszakapkodott, nem tudta, hogy melyik zsebében van. Kénytelen voltam rászólni.

- Apor! Vedd fel azt a telefont.
- Veszem, de ki hívott, azt nem tudom.
- Hát, nézd meg! Ilyen egyszerű.

Megnézte, majd rám, nézett, s félre vonult. Később visszajött.

78. oldal


- Megkérdezhetem, hogy ki volt? Ha, bár semmi közöm nincs hozzá, de furdal a kíváncsiság.
- Apor, kissé elgondolkodott, majd kinyögte, hogy Villő a barátnőm.

Egyből levettem, hogy nem az volt, akit mondott. Sejtettem, hogy Nóra volt a vonal túlsó oldalán, csak nem mondta meg. Nem piszkáltam, ráhagytam. Teljesen mindegy, hogy ki volt, de most már sietnünk kell a Dokihoz.

Úton, még beszélgettünk mindenről. Elmeséltem, hogy kerültem be az Intézetben, és bent mit csináltam, megemlítettem azokat az eseményeket, amíg érdekes módon nem velem, történtek, hanem hallottam őket.
Majd, a Doki személyét is bemutattam, hogy testvérem, ha találkozunk, ne lepődjön meg a viselkedésén. Elég érdekes figura, azt meg kell említeni.
Bejutottunk az Intézetbe. Itt, nagyon sok ismerősöm van, mondtam Apornak. Véletlenül a húgival is találkoztunk. Kacsintott, és mosolygót rám. Ezt szerencsére a tesó nem vette észre.
Felmentünk az I. emeletre, kopogtam, s benyitottam. Csak az ápoló volt bent, pakolt valamit.

- Józsi, Doki merre van?
- Kiment a parkba, mindjárt jön vissza.
- Köszi.

79. oldal.

Kis idő múlva, hallottam a Doki komótos, lassú lépteit.
Mikor bejött a szobájába, már beszélgettünk Aporral.

- Doki, bemutatom testvéremet Tersánzki Aport.
- Üdvözlőm, én vagyok e nemes Intézménynek a vezető Főorvosa.
- Igen, hallottam Önről, sok jót.
- Ennek örülők.
- Na, oké, megtörtént a bemutatkozás, így rátérhetünk a tárgyra. Azért jöttünk, hogy elmondjam, Apor tud szerezni egy nagyobb kocsit, azaz, egy buszt, és Ő fog kivinni a versenyre.
- Figyeljetek, el kell mondanom, hogy az énekkar tagjai között vannak erősen vallásosak is. Tehát, ha kimegyünk Vatikánba, akkor fel kell készülnünk az ilyen tagokból is.
- Rendben, ez nekem nem okoz semmi gondod, mert kicsit én, is gyakorlom a vallást, de nem annyira. - válaszolta Apor.
- Ha, nem jelent problémát, hogy be tudna tenni egy vallás tartalmú CD-t.
- Nem.
- Busz, útiköltség, Ön bére, mennyire nyúljunk be a kasszába?
- Doki, ha hívhatom így.

Nem szólt semmit, csak bólintott.

80. oldal.


- Következő a helyzet: Busz, ingyen van, mivel én kérem ki a Taxi Vállalattól, hogy az én bérem az útra, mivel segítek, így egy jelképes összeget kérek öntől Tízezer Ft-ot, tankolást az Intézmény állja. Mivel a legújabb technikájú Busszal megyünk, sokkal olcsóbb lesz, mint gondolná.
Busz környezet barát ,,Elektromos" meghajtású. Csak ott tudunk ,,tankolni" hazai környezetben, ahol ki van építve az erre rendszeresített töltő állomás.
Határ előtt feltankolunk, és határon túl, már minden Benzinkútnál lehet feltölteni. Ezt, megúszhatjuk úgy Ötven Euróba, kint. Mostani árak mellett. Evvel tudok segíteni Önöknek. - fejezte be, Apor.
- Köszönjük, evvel megkötöttük az egyességet.

Mikor, kiértünk, ismét rákérdeztem, hogy ki hívta. Mert izgatott. Mert tudjam, hogy mikor haza megyek Nórához, mi vár rám.

- Lenne, egy kérdésem Apor.
- Tedd fel.
- Ki hívott?
- Ezt már megkérdezted, és válaszoltam is rá. Nem?
- De. Azért újból felteszem a kérdést. Ki hívott?
- Villő. Most, jó.
- Az, ki?
- Barátnőm, ha tudni szeretnéd.

81. oldal

Belenyugodtam a válaszába. Hála, hogy nem Nórámat mondta, mert akkor nem is tudom, hogy mi lett volna.

...... ............

Nóra, megfőzte a vacsorát, mire haza megyek, tudjunk együtt enni.
Izgatott volt, mikor beléptem.

- Mi történt?
- Semmi, csak kicsit izgulok, hogy fogod fogadni.
- Mit?
- Hát,....

Azt gyanítottam, hogy ki fogja mondani a testvérem nevét.

- Mond már meg, hogy miért vagy ilyen? Tán, más van a léktérben, mással kel megosztanom az ágyat?
- Mos, ez hogy jön ide?
- Nóra! Te, hoztál fel valamit, és nem árulod el, hogy mi az!
- Jól van.

Most figyelj!

82. oldal.




- Tomi!
- Ő, ki? Ki, a Tomi?

Szobából, egy aranyos kiskutya fut elő, csahol, és csóválta a farkát. Jobban megnéztem, barátkoztam vele. Tényleg aranyos. Most, már hárman vagyunk. Mivel nincs gyermekünk, így Nóra egy kiskutyával lepett meg. Nem bántam, mert tényleg szép.




83. oldal
 
 
0 komment , kategória:  Zárt osztály  
Zárt osztály
  2016-05-01 20:20:19, vasárnap
 
  23. fejezet.

Nóra a beszélgetés után kiment a konyhába. Főzőt magának egy kávát, hogy megnyugodjon. Még a fejében a beszélgetés szavai kavarogtak. Nem tudta, hogy hogyan tovább.
Bent a szobában, Csaba a fejét fogta. Persze, Ő szerette volna, ha Nórával a kapcsolat rendbe jön, és most már, hogy vannak, testvérei új Életet kezdhet. De, neki is el kell számolnia a múlttal. Nem szeretné megismételni, amikor nagyon mérges volt.
- Csaba, valaki csönget, légy szíves menj ki, és nézd meg, hogy ki.
- Megyek, rendben.

Ajtó előtt Apor állt.
Csaba kinyitja az ajtót, és meglepődtem kérdezte Aport.

- Te, mit keresel itt, és mit szeretnél.
- Tulajdon képen semmit, csak kíváncsi voltam, hogy fogadsz.
- Megmondom, hogy most rosszkor jöttél, menj haza.

Konyhából Nóra kiszólt.

- Csabi, ha már itt van a testvéred, akkor enged be.
- Hallottad, bejöhetsz.
- Kösz, tesó.
- Azért, az Asszony sokkal jobb, mint Te.
- Légy szí, ne hergelt Csabát. Komoly beszélgetésünk volt kettőnk közt.
- Bocsi, ezt nem tudtam, hogy köztetek mi fojt.
- Kérsz egy kávét, Apor.
- Ha, van, megköszönném. Két cukorral, és kis tejjel.
- Apor, te mennyi idős vagy?
- Nórám, húszon hét. Szép életkor. Nem, igaz? Miért kérdet?
- Csak úgy kíváncsiságból. Mivel Csaba a bátyád, Helén a nővéred, Tímár az öcséd.
- Igen.
- Elgondolkodtam, hogy mennyi korkülönbség van köztetek.
- Nem sok, Nóra. Hidd el, nem sok.

Mikor e szavakat mondta Apor, Nóra felé fordult, és jól megnézte a fiatalembert.

75. oldal.

Csak azért kérdeztem, hogy helyre tudjam rakni a dolgokat a fejemben. Hogy ki, kinek tartozik, és mivel ebben a közösségben.
Közben Csaba kijött a szobából, és megállt a konyhaajtóban. Végig hallgatta a beszélgetést, amit a bent lévők nem vettek észre.

- Szép volt, gratulálok.
- Te, végig hallottál mindent?
- Igen, Nórám végig hallgattam ezt a nagy beszélgetést, és ahogy a tesómra néztél az fenomenális. Tán tetszik? Jóval fiatalabb, mint én, izmosabb, jobb a teste felépítése, s másabb nálam. Kinézetével hódító típus.
- Csak azt ne mond, hogy féltékeny vagy!
- Á, nem. Nem vagyok, csak érdekes, hogy ahogy ránéztél.
- Oké, de, én nem hoztam fel a leány testvéred, és közted lévő kapcsolatot. Vagy, tán igen? Erre felelj. De, ha szeretnéd, akkor itt az öcséd előtt elbeszélgethetnénk, hogy mi volt köztetek.
- Nem kellene, nem érdekes. Nem szóltam semmit, nem vettem észre semmit, Nórám.
Csaba fogta magát, és visszasétált a szobába, bekapcsolta a TV-ét, és nézte a filmet.
- Miért, mi volt köztük?
- Ez, most nem téma Apor. Először magába kell elszámolnia, utána ha, akarja, akkor megosztja, vagy sem. Ez, csak rajta múlik. Hidd, el.
- Oké, értem, de most megyek, nem akarok tovább zavarni.
- Senkit se zavarsz, ne menj. Maradj, beszélgessünk még egy kicsit.
- De, nem lesz ebből baj?

Megszólalt Csaba mobilja. Helén hívta.

- Szia, mit szeretnél?
- Csaba, csak annyit, hogy nem tudlak Téged hová tenni.
- Ezt, hogy érted?
- Mint testvérem nem igen ismerlek, de jó partnerem voltál, és kellemes időt töltöttünk el együtt.
- Drága, Helén, ezt most ne. Értem, hogy mire kérsz meg, de ez nem aktuális, mármint a beszélgetés. Erre későbbiekben visszatérünk. Különben, neked van mobilod?
- Nincs, csak bent vagyok a Doki szobájában, és azon hívlak. Belenéztem, és megtaláltam a neved. így történt.

76. oldal.

- Ugye, Ő nincs bent a szobában?
- Nincs.-
- Akkor megnyugodtam. Most tedd le a készüléket, és menj a szobádba, majd
beszélgetünk.

Helén, szót fogadott bátyának.

Nóráék, még beszélgettek a konyhában. Este, nyolc óra volt, mikor befejezték a beszélgetést.
Apor, elköszönt.

Nóra, bement a szobába, nem szólt semmit Csabának, mellé ült, és együtt nézték a TV-ét.
Egyik sem szólt a másikhoz.
Végül, adás után Csaba szólalt meg.

- Sikeres volt a beszélgetés?
- Igen, sokat beszélgettünk, megismertük egymást.
- Téged, ki hívott?
- Helén.
- S, mit akart az a szerencsétlen Nő.
- Semmit, csak beszélgetni egy kicsit, unatkozott.
- Tudtommal egy beteg nem kaphat telefont az Intézetben.
- Igen, jól tudott, csak Helén bement a Doki szobájába, és ott volt a készülék, benne megtalálta nevem, és felhívott.
- Bátor lány, a testvéred.
- Igen.

Nem szóltak e beszélgetés után semmit egymáshoz. Csaba megágyazott, és lefeküdtek.
Nézték a plafont, egymás mellett, aludni nem tudtak.
Kis idő után Csaba keze, hozzá ért Nórához.

- Mit akarsz?
- Téged?
- Haragszol rám, drágám?
- Egy, picit igen, és nem, fura ember vagy Csabi.
- Megnyugtattál. Köszönöm. Mindent neked köszönhetek.
- Tudom, Csabi, de most későre jár, aludjunk.
- Jó.
- Egymás felé fordultak, s megpuszilták egymást.

77. oldal.


 
 
0 komment , kategória:  Zárt osztály  
Zárt osztály
  2016-03-20 17:26:02, vasárnap
 
  22. fejezet

- Ez igazán érdekes, hogy itt találtál rá a testvéreidre, Csaba. - szólt a Doki.
- Igen, nekem is fura, de Boldog vagyok, hogy megvannak, s élnek.
- Na, erre koccintunk.

Doki, a szekrényajtót kinyitotta, s elővette a Konyakot, és töltőt mindenkinek, kivéve Apornak.
Mikor megitták a szeszt, Csabának volt az ötlete, hogy meghívja testvéreit az otthonába. Dokitól elköszöntek, és a kijárat felé vették az utat.
Csaba, Aporhoz fordult, és elmondta az útirányt.
Beültek a Taxiba, Apor ,,pihenőbe" helyezte a Taxiórát. Beszólt a diszpécsernek, hogy saját fura van, és kilép hálózatból. Holnap fogja folytatni a munkát, a megszokott időben.
Kis idő múlva megérkeztek Csaba háza elé.
Megérkeztünk, gyertek, szálljatok ki, és menjünk beljebb.

- Szép lakásod van Csaba! - mondta Apor.
- Te, építetted?
- Nem, Te, hanem MI. Testvérem, és én. Megvettük a terveket, és hozzáláttunk. Akkor lehetett, így Családiasan építkezni.
- Csaba, haza viszem a kocsit, és jövök vissza. - szólt Apor.

Apor, az utca másik részén lakott Csabáéktól. Csak két utcasaroknyira. Szintén családi házban. Hamar visszaért Bátyához.
Mikor belépett az ajtón, látta Apor, hogy teljes a jó kedv.

Csaba, igazi házigazda volt. Kint a konyhában, készítette a szendvicseket, és a kertben lévő asztalra helyezte, majd hozzá tette a különböző méretű poharakat. Kivitte, a söröket, pálinkát is. Invitálta a bent lévőket, hogy jöjjenek ki, mert jó idő van. Szépen süt a Nap, és kellemes tiszta az égbolt is. Meg kínált mindenkit, a szendvicsekből, és töltött szeszt a poharakba.

Majd, feláll, és így szólt a Testvéreihez:

Szeretnék, egy ünnepélyes pohár köszöntött mondani.

Halljuk! Halljuk!

Először is szeretném megköszönni a sorsnak, vagy nem tudom, hogy kinek, hogy Ma, Ti testvéreim itt vagytok, és együtt vagyunk.

71. oldal


Sajnos Szüleinkről nem tudok semmit.

Emelem poharam Húgunkra, Helénre, Öccseimre, Aporra, és Tímárra, aki sajnos elveszítette hallását, és hangját egy baleset következményében. Ő, csak szájról tud olvasni, és testbeszéddel fejezi ki gondolatait.

Tímár, mikor ezt leolvasta Csaba szájáról, lehajtotta fejét. Csaba, Tímárhoz lépett, felemelte fejét, és mondta, hogy nyugodj meg, azért, Te teljes értékű Ember, és jó testvér vagy. Helén, és Apor odamentek Csabáékhoz, átölelték egymás, ami végül is örömkönnyekkel végződött.
Szóval, hogy folytassam, ismét szólt Csaba, Köszönöm a Mindenhatónak, hogy hosszú évek után, a Testvérek újra együtt vannak, és itt előttetek ígérem, hogy VIGYÁZNI fogok Rátok!

Emelem poharam a Tersánszky Testvérekre.

. . . . . .

Ebben a pillanatban jött, ki a házból a kertbe Nóra.

- Csabi, mi folyik itt!
- Nórám, drágám, ezt Te még nem tudott, hogy Ők, akiket itt látsz a Testvéreim.
- Kik! Jól hallottam!
- Igen! Jól!
- Na, jó! Hogyan tovább? Itt fognak lakni nálunk?
- Nem tudom, de ezt még megbeszéljük, egyelőre Húgom, és Öcsém vissza mennek az Intézetbe. Apor, pedig nem messze lakik tőlünk. Ő, közelebb van hozzánk.
- Nagyon jó, gratulálok.
- Csabi! - szólt Helén.
- Igen, figyelek.
- Most, Ő örül nekünk?
- Ki? Nóra?
- Igen.
- Persze, csak nagyon fárad, és kimerült egy kicsit, de boldog, hogy Ti itt vagytok, Helén.


Egyedül Apor vette le, Nóra viselkedését. De, reméli, hogy nem lesz köztük nézeteltérés, és rendbe jön majd a kapcsolat.

Még két órát maradtak együtt a Testvérek, beszélgettek, hogy jobban megismerjék egymást. Itt, csak Apornak kellett megismerkedni a többiekkel, mert már hárman nagyon jól ismerték egymást.

Sötétedés előtt Apor visszavitte Helént, és Tímárt az Intézetbe.

72. oldala


Nóra, mikor ketten voltak feltett néhány kérdést Csabának, hogy tisztázzák a jövőt.
Csaba, megnyugtatta, nincs semmi baj, csak most így jött össze.

- Tudom, hogy most így jött össze, de nem Te voltál három napot a kedves Húgoddal, Bakonybélbe?
- Hát, izé! Hogy is mondjam, hogy...
- Na! Most, és itt fejezd be! Nem kell a hazugság, azt hitted, hogy nem vettem észre, és nem tudtam, hogy mire megy ki a játék? Azt, hiszed, hogy nekem nem mesélték el, hogy Te, és Kedves Húgod között mi folyik! Vagy, még mindig tart? Nem vagyok vak, Tisztelt itt élő társam! Most hogyan viszonyuljak Hozzád? Szerető, vagy lakótárs, vagy bejárónő, vagy albérlő, vagy hogyan? Segíts, mert nem tudom, Csaba.
- Drágám, nem így kell felfogni, nem történt semmi köztünk. Hidd el. Oké, kicsit füllentettem, de nem volt semmi köztünk. Már, megint felbosszantasz Buta kérdéseiddel, jó lenne, ha nem tennéd meg, mert különben...

Erre a végszóra lépett be Apor.

- Különben mi lesz, Bátyám?
- Te, hogy jöttél be?
- Nyitva volt a kerti kapu, így.
- Jó, és mit akarsz?
- Hoztam egy üzenetet Heléntől.
- Tessék, ugye megmondtam, tudtam üvöltött Nóra!
- Rosszkor jöttem?
- Dehogy, csak kimerült. - felelte Csaba.

Gyere, Öcsém ki kísérlek.

Csaba, átfogja Apor vállát, és elindultak a kertkapu felé, lassan.

Közben, át adta az üzenetet, Apor.

- Na, mit üzent a Kedvesed!

Csaba, összehúzta szemöldökét, emelte a kezét, és lekevert egy pofont Nórának.
Nóra, a lendülettől.
Kibontott egy sört, és beleivott.

- Most, megnyugodtál, ez kellett Neked? Ha, akarod, akkor minden nap így kezdjük, hogy észhez térjél, Nórám.

Nóra, felkelt megnézte magát a tükörbe.


73. oldal


Csak az arca volt piros, semmi más nem jelezte, hogy pofont kapott.

- Csaba, tudott mit. Azt csinálsz, amit akarsz, tedd magadévá Helént, bánom is én, csak engem hagyjál békén.

Nóra, bement a szobájába, leült az ágyra, fejét kezébe hajtotta, s sírt. Nehéz volt kiismerni, és megérteni élettársát. Tulajdon képen, egy jó lelkű, becsületes, csendes Ember volt, de ha felidegesítették, akkor 'Istent nem ismert. Nos, ezt megtörtént.
Nóra, mikor befejezte a sírást, akkor elgondolkodott, a történteken. Rájött, hogy kár volt megemlíteni a történteket. Azt nem tudta, hogy testvérek között milyen kapcsolat van, hogy KI kitől származik.

Kis idő múlva Csabi az ajtón kopogtat.

- Mit akarsz, megint bántani?
- Nem, Nórám. Bocsánatot szeretnék kérni.
- Nem hiszem el!
- De, komolyan! Megbántam, azt, amit tettem. Gyere, ki vagy engedj be, és beszéljük meg nyugodtan.
- Te, és nyugodtság, két külön fogalom.
- Nórám!
- Jó, kimegyek a kertbe, ott jobban tudunk beszélgetni.

Nóra, arra számított, hogy a ,,szabad"-ban a hang jobban terjed, és valamelyik szomszéd hallja a beszélgetésüket, ezt, majd későbbiekben fel lehet használni.

Leültek, a kerti padra, s Csabi elmesélte, a Testvérek közötti kapcsolatot. Elmesélte, a kapcsolatát a Húgával is. Már, Ő is megbánta, azt, amit tett. Most csak abban reménykedik, hogy nem jelenti fel a Rendőrségen. Ha, igen, akkor, mint visszaeső le kell ülnie a kiszabott, ítéletet.

- Rendben, értem. Most legszívesebben összecsomagolnák, és elmennék Tőled. De, ilyen őszinte voltál, így mérlegelem a történetet. Gondolkodom a folytatáson, sokba ne reménykedjél.
- Köszönöm, Nórám.







74. oldal
 
 
0 komment , kategória:  Zárt osztály  
Zárt osztály
  2016-02-20 08:06:24, szombat
 
  21. fejezet.

Másnap izgatott voltam, hogy folytatjuk a beszélgetést. Agyamba rémlett, hogy megvannak valahol az eltűnt testvéreim. Bátyám, és a húgom. Most már tudom, hogy élnek, és léteznek. Soha nem szoktam imádkozni, de az éj folyamán hálát adtam a teremtőnek, hogy sikerült legalább elméletben megtalálni őket.
10 óra lehetett, mikor a munkahelyemet, ami úgy is szabad volt, mert akkor mentem be, és akkor mentem el az irodámból, amikor akartam. Soha senki nem kérdezte, hogy merre felé járok, és hová megyek. Legfeljebb, ha akartam, akkor egy cédulára felírtam a tartózkodási helyemet. No, most ezt nem tettem meg. Különben tervező mérnökként dolgozom, de meg van a vegyész diplomám is, nem sokára azt is meg kell védenem. Ami, komoly szaktudást igényel, mert az utóbbi években nem foglalkoztam a valaha álmaim mesterségével, a vegyészettel. Élet, úgy hozta, hogy a tervezés sokkal jobban fizető állás, és ami fő, hogy szabadabb. Nem kell mindig a négy fal között lenni.
Mikor kiléptem az Irodám ajtaján a csinos, és vonzó kolléganőm, Zita szólt utánam.

- Csabi, telefon!
- Kérlek, most ne, sietnem kell.
- Nagyon fontos, Csabikám gyere, már vissza.
- Puszi neked kedves, intézd már el. Kérlek?

Nem hallottam, hogy mi volt az utolsó mondat, mert az ajtót becsuktam. Útközben a mobilról felhívtam a Taxi Vállalatot, és kértem Apor nevű kollégájukat, az adott címre.

Jó, félóra múlva meg is jött. Szegény Aport, jól letoltam.

- Hol volt, merre járt?
- Ne haragudjon, de ilyenkor, dél időben nagyon lassú a Város.
- Jól van, bocsánat.
- Semmi baj, merre menjünk.
- Oda, tudja.
- Rendben, már is indulunk.

Közben, Apor elmesélte, hogy mi történt vele. Ő, is, úgy járt, mint én, kereste az eltűnt testvéreit, a bátyát, és a húgát. Milyen furcsa, és véletlen, ebbe a cipőben, járok én, is.

67. oldal.

Lassan az Intézmény elé hajtottunk. Nehezen találtunk parkolót, így kiszálltam, és a kapuban szolgálatot tejesítő őrtől megkérdeztem, hogy bent a területen a Taxival parkolhatunk.
Szerencsénkre engedélyezték. Intettem Apornak, hogy behajthat az Intézmény területére.

Tárcsáztam, a benti telefonon, amivel csak bentre lehetett telefonálni. {Ez, érthető} Dokit hívtam, rövid beszélgetés után mentünk fel a szobájába, Aporral.
Bemutattam a Taxisomat.

- Előre törtél, Csaba. {Meglepett, hogy már a nevemen szólított, de örültem ennek.}
- Miért, is?
- Saját Taxit van.
- Igen, kicsit az enyém is, szegény Apor már annyiszor hozott ide, hogy maga se tudja.
- Beszélgetés arra terelődött, hogy mind a ketten keressük testvéreinket.
- Gyertek, átmegyünk a könyvtár egyik szobájába, ahol tartjuk azokat az iratokat, ami fontosak.

Átsétáltunk az udvaron keresztül. Útközben találkoztuk Tímárral, Hófehérkével, és még pár bent lévő emberrel.
Kertész annyira nézett Minket, hogy majdnem betolta a fűnyírót a tóba. Mikor elmentünk Hófehérke mellett rám mosolygott.
Apor észrevette, és megkérdezte, van köztetek valami?

- Bolond vagy? Bocsánat. Mi, lenne!
- De, fiúk, a könyvtár két percre van, remélem ez idő alatt nem fogtok veszekedni. - szólt közbe a Doki.
- Nem, de Ő kezdte.
- Én, hisz te néztél rá, úgy. - válaszolt Apor.
- Mi van, rokonod, vagy más? Féltékeny vagy?
- Agya ment. Doki, ez nem normális, hogy én féltékeny.
- Befejeznétek, úgy viselkedtek, mint két teaneger, akik egy lányért harcol.
- Oké, befejeztem, szól Apor.

Könyvár bejáratához értünk, lassan óvatosan bementünk, nehogy a csendet megzavarjuk.
Bent az Aulában a freskókon helyreállítási munkák folytak.
Kicsit néztük, de nem zavartuk munkásokat, akik nagy szakértelemmel végezték a helyreállítást.

68. oldal.

Doki, kiszól egy teremből.

- Gyertek már beljebb.
- Megyünk.

Elénk esz egy nagy könyvet.

- Itt vannak az össze bent lakók adatai, mint egytől egyik. Nyugodtan nézegessétek, én elmegyek nem zavarok, majd hívjál fel Csaba, ha készen vagytok.
- Köszönjük, és jelentkezem.

Mikor kiment a helyiségből, neki láttunk az adatoknak. {Nekem, ez a helyiség ismerős volt. Emlék fűződik hozzá.}

Apor, megkért, hogy hagy nézze át elsőnek.
Addig, én megnézem a többi könyvet, hátha találok én, is valamit. {visszaemlékeztem, arra az időre, mikor ide jártam.}

- Persze, csak nézd át, és ha találsz valamit, szólj!
- Köszönöm, természetesen szólok.

Úgy, háromnegyed óra telt el, mikor Apor szólt.

- Figyelj! Valamit találtam.- szólt Apor
- Gyere, itt van a tesóm, szerintem Ő, az. Megtaláltam.
- Melyiket?
- A lányt.

Azt, tudtam, hogy szüleink halála után, beteg lett. Nem tudta feldolgozni, hogy már nincsenek. Akkoriban, mint katona szolgáltam a hazámat. Mikor leszereltem, már nem volt senki otthon. Csak a szomszéd néni, Annuska, mondta meg, hogy húgomat elvitték a mentők. Sokáig kerestem, de sehol se kaptam megfelelő választ, hogy hol lehet. Belenyugodtam, hogy nem fogom megtalálni. Itt, is szép fekete hosszú haja van, és gyönyörű bőre. Ritkaság, volt ez a lány. Mit beszélek, hogy volt, ha igaz, akkor itt van bent. Csak meg kell találni.
Nézem, a képeket, és nem hittem a szememnek, mielőtt kimondtam a nevét a személynek, gyorsan befogtam a számat. Felismertem Hófehérkét. Mellette három srác volt a képen. Tisztán látszott, hogy ott vagyok a fiatal kóri képen, de ki a két srác.

69. oldal.

- Látom, érdekes, nem ismered fel Őket? - kérdeztem Aport
- Picit, jobban megnézem, és visszaemlékezek gyermekkoromra, akkor...
Hát, persze, húgom, bátyám, de ki ez a másik srác?
Csaba, akkor Te, az öcsém vagy, a lány, pedig. Emlékszel, mikor Rád
szóltam. Egyből észrevettem a hasonlóságot, köztünk, Ő pedig, a húgunk.
Neve, várj kicsit tovább, lapozok. Igen, itt van, Helén.
- Hagy nézzem, én is. Engedj ide légy szíves!
- Persze, gyere csak öcsém, nyugodtan nézd meg. Boldog vagyok, hogy megtaláltuk egymást.

Nézegetem az adatokat, és stimmelnek. Szóval most van két bátyám, és egy húgom. Nagyon boldog vagyok. Akkor, én tudtam nélkül voltam a húgommal. Szörnyű! Undorító! Majd nem... Gyorsan befogtam a számat, és rohantam ki az illemhelyre.
Mikor visszamentem, újra átnéztem az adatokat, és kiderült, hogy a húgunk, nem apai ágról származik. Ugyan is, Édesapánk, és Édesanyánk elváltak. Anya, férjhez ment egy külföldi állampolgárhoz, de itt éltek Hazánkban. Anyánk soha nem hagyta el az Országot. Tehát, nem vértestvérem Helén, hanem egy másik Apától származik. Most, egy kicsit megnyugodtam.

- Na, ugye, hogy most már minden tiszta, Öcsém!
- Látom, de nézd meg, Apor, hogy Helén, csak mostoha testvérünk, mert itt van a lapon, hogy Anyánk egy Görög férfit választót, amikor elváltak. Görögtől származik Helén.
- Tényleg, akkor hogy, is van ez?- Csaba.
- Teljesen mindegy, megtaláltuk egymást, és ez a lényeg. Telefonálok a Dokinak.
- Rendben.

Sokáig vártunk, mire az Intézet Vezetőorvosa megjelent.

- Na, fiatalok, mi a hír?
- Sikerült megtalálni testvéreinket.
- Szabadna tudnom, hogy Kinek, Kit?
- Elmeséljük, csak üljön le, mert meg fog lepődni.
- Komoly?
- Az, tuti!

Doki, kényelembe helyezkedett, és Apor elmesélte, hogy Tímár, Csaba, és én, mint Tenessiek vagyunk. Kivéve Hófehérkét, aki Helén Kasztor. Ő, származik Görög Apától.

70. oldal.
 
 
0 komment , kategória:  Zárt osztály  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 31 
2017.12 2018. Január 2018.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 19 db bejegyzés
e év: 19 db bejegyzés
Összes: 1304 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 42
  • e Hét: 1389
  • e Hónap: 5589
  • e Év: 5589
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.