Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 25 
Vers arról, hogy mi a szerelem
  2018-01-19 18:05:01, péntek
 
  Jankovich Ferenc

VERS ARRÓL, HOGY MI A SZERELEM

Ó, szép szerelem... Csak mint éggel betellőn
egy piciny kis vágy, több se vagy talán -
Gyöngyvirágot szedni csipkéző erdőn,
menve egy szende virágszag után.
 
 
0 komment , kategória:  Jankovich Ferenc versei  
Barátaim, a fák
  2018-01-19 17:41:13, péntek
 
  Jankovich Ferenc

BARÁTAIM, A FÁK

Barátaim is vannak hát:
régi barátaim, a fák -
kik rám gondolnak szüntelen
és várnak úton-útfelen.

Előkelő mind, koronás:
platánfa, jávor, tölgy, akác, -
- ha nem fuj szél, egy sem susog -
szerények ők, mint én vagyok.

Ha rám talál ,,a méla fűz",
lelkem tavában elbetűz,
és kiolvassa, mennyi rém
szorong sötétlő fenekén.

A gesztenyefa rám nevet,
olykor eperfa integet,
eperfa, - édes ifjúság,
leveleiden hernyó rág...

Aztán csak ő is rám talál,
a cserje, káka, a fűszál,
valamit ők is mondanak,
ha mást nem, azt, hogy süt a nap.

Süt a nap, aztán elborul,
hallgatnak a fák jámborul,
azután jön a förgeteg
s vele együtt üvöltenek.

Az ég is általuk beszél,
csak rajtuk ordíthat a szél,
nélkülük az sem volna más,
csak egy fogatlan óriás.

Ha jön a fehér téli nap,
levetik koronáikat,
és így alázkodnak meg ők
a kín előtt, a jaj előtt...

Búcsúként egy piros bokor
vállamra roskad, átkaro
s elbámulunk, két önfeledt,
könnyezve a világ felett.
 
 
0 komment , kategória:  Jankovich Ferenc versei  
Az elmúlt jövőről
  2018-01-19 17:11:38, péntek
 
  Jankovich Ferenc

AZ ELMÚLT JÖVŐRŐL

Istenem, hogy repülnek az évek,
s mindig csak egy színe van az égnek!
Néha felhős, néha köd borítja:
épen olyan, mint az ember útja.

Január van - s elmúl február is.
Jön a tavasz - s elmúlik a nyár is,
még nem is volt; hátra minden dolga -
s olyan, mintha régen elmúlt volna.

Minden évszak a másik adósa:
mégis mindig rózsa lesz a rózsa.
Kit igazol, mint felrémlő emlék?
Néha olyan, mintha nem is lennék.

Bár az ember is, mint virág, volna:
mint a rózsa, mássá ne fajulna;
s tőle, mint a pára, el ne szállna
erényei múló ragyogása!...

 
 
0 komment , kategória:  Jankovich Ferenc versei  
Téli látogatás
  2018-01-19 17:00:18, péntek
 
  Jankovich Ferenc

TÉLI LÁTOGATÁS

Hej, gyönyörű vidék, szelíd nyári szeretőm,
hányszor haltam én el lágy öledben epedőn,
hányszor pihentettek zsenge, tejes dombjaid,
hányszor szenderegtem ölelő karodban itt!

Ősz tört bájaidra, megcsúfolt rút kelevény,
rideg lettél hozzám - kitartottam veled én,
téli ágyba dőltél s most is itt vagyok veled,
nézem paplanodra kifektetett két kezed.

Nagy fehér ápolód föléd hajol könnyedén,
halk vereskeresztként pislan a nap a fején
s míg borogatást rak homlokodra: kék ködöt,
meg se rezzen tőle erdős, bús szemöldököd.

S még az ablakot is rád tárta a konok ég:
élősdi rajokban szállnak rád a hópihék,
belepik homlokod, szemed sarkát, könyöked,
nem fordulhatsz tőlük, itt tolongnak fölötted.

Hej, szomorú vidék, összetépett, letiport,
hát megismersz-e még? Én se vagyok, aki volt
erős, vad poétád, hanem aki meggörhed,
hófehér ágyadnál sötét fejem lecsügged...

Vágy indít engem is, vacogásod ha látom,
reád terítenem szitakötő kabátom,
lábadhoz leülnöm s megszorítván kezedet
a megváltó lázban összeforrni teveled.

Vágy indít, hogy fejem hűlt kebledre lehajtsam
s utolsó fohászom te füledbe sóhajtsam,
meztelenségemet a lelkembe takarván
mosolyodni végsőt görcsbe fagyott nyugalmán.
 
 
0 komment , kategória:  Jankovich Ferenc versei  
Tavasz
  2018-01-19 16:58:12, péntek
 
  Jankovich Ferenc

TAVASZ

Jaj, mekkora virágzás -
micsoda nyár fogan!
Ideges, szűzi rángás
remeg az ágakon.

Bujkál a nyár a fákban,
dömböl a hegyeken -
nőnek a hegyek lágyan,
zölden és kereken.
 
 
0 komment , kategória:  Jankovich Ferenc versei  
Örök paradicsomok
  2018-01-19 16:56:39, péntek
 
  Jankovich Ferenc

ÖRÖK PARADICSOMOK

A virágok csak élősdi gyomok,
ha benneteket látlak, csorduló
fényeses piros paradicsomok,
amint itt álltok, földre forduló
bő fejetekkel, - mely nem tartalmatlan,
álltok a hűs virágok közt hivatlan.

Mért nem öltöttetek hát szebb ruhát?
Trágya anyátok, társatok a tök.
Nem is tudjátok, hány finnyás virág
fitymálja konyhaszagu bőrötök,
s az úri helyről szinte már kinéznek
benneteket, ti elpirult cselédek.

Lám, e sok virág, fodorintott hajjal
mind abból él, hogy arca, blúza szép;
magát árulja illatos sóhajjal,
kínálja kis kezét és kebelét -
néz cinkosan a nyírott bajszu napra
s kacsint a jámbor paradicsomokra.

De jön az ősz, már közbehunyorog.
Lázas szinekkel felsikolt s
meghal a kert. S ti, paradicsomok,
megdicsőültök: piroslik a polc
szent lelketekkel, s ha a tél csikordul,
belőletek az élet nedve csordul.

Belénk karácsonykor a nyár heves
izét és pirosságát töltitek.
Száraz hidegben a legjobb leves
s pörköltre harmat lesz belőletek...
Örök paradicsomok! Két bibor
testvéretek van csak: a vér s a bor.
 
 
0 komment , kategória:  Jankovich Ferenc versei  
Kánon
  2018-01-19 16:42:30, péntek
 
  Jankovich Ferenc

Kánon

Tegnap éjjel álmomban,
rózsák nyíltak ágyamban,
a zöldbékák kánonban
énekeltek a lombban.

Tegnap éjjel álmomban
a zöldbékák kánonban
énekeltek a lombban,
rózsák nyíltak ágyamban.

Tegnap éjjel álmomban
a zöldbékák ágyamban
énekeltek kánonban,
rózsák nyíltak a lombban.

Tegnap éjjel álmomban
rózsák nyíltak kánonban,
énekeltek ágyamban,
tegnap éjjel álmomban...
 
 
0 komment , kategória:  Jankovich Ferenc versei  
Alvó szerelmesek
  2018-01-19 16:38:11, péntek
 
  Jankovich Ferenc

Alvó szerelmesek

Te őrized átölelve
homlokomat, -
álom hull ránk, miként kertre
az alkonyat.

Csukódjatok, rámcsillanó
tekintetek, Kép hozzáadása
ti gyöngyöző, ti pillanó
meleg szemek.

Fejünk alá lágy messzeség
karolt s amig
felettünk a csillagos ég
elillanik

Szived a kezemben dobog,
kis szád szögén
virágsziromnyi mosolyok
nyílnak felém -
 
 
0 komment , kategória:  Jankovich Ferenc versei  
Kedvesem...
  2018-01-19 16:33:43, péntek
 
  Jankovich Ferenc

Kedvesem...

Kedvesem, mázsás borútól beteg
szivemre könnyű ír, te sebre seb!
Ó, kedvesem, te szőke rengeteg,
úgy elrejtőzöm benned élveteg,
mint édes tó vizébe könnyű hal,
mint éj csillagos fülébe a dal,
úgy tűnök beléd borús szenvedély
szárnyán, mint isten szemébe az éj.

Fogadj be, tekintsd könnytelen síró
szemem holdfényeit, ne vess ki, ó
boldogságom maroknyi tengere,
öleld szivedre kedvesed, kire
ma este úgy rohant az alkonyat
véres haragja, mint tüzes vonat
csikorgó mozdulása - mint kire
ráment a kerék, mint egy senkire...

 
 
0 komment , kategória:  Jankovich Ferenc versei  
Éjféli döbbenet
  2018-01-19 16:32:23, péntek
 
  Jankovich Ferenc

Éjféli döbbenet

Ó szép fényük a csillagoknak,
mikor merően ránk ragyognak
szomorúsággal telve, hosszan
pillantó szemmel, elhagyottan
vergődve, mint az éles ágak
tövisére szúrt bogárhátak.

Míg néma fájdalmuk szüntelen
csordulása szivedre retten:
belátod, tüskevár az ég is,
a sors mögötte konok gébics,
a sors csak őrt áll mozdulatlan -
és veszni indul, aki rokkan.

Törj hát előre, fedd el arcod,
ember, ne nézd a tulsó partot,
ne nézz a vérző csillagokra,
sorsod konok, sovár:
felszúr kegyetlen csipkebokra
s kimúlsz, mint egy bogár.
 
 
0 komment , kategória:  Jankovich Ferenc versei  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 25 
2018.01 2018. Február 2018.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 206 db bejegyzés
e év: 558 db bejegyzés
Összes: 9662 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 707
  • e Hét: 3327
  • e Hónap: 59608
  • e Év: 159638
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.