Regisztráció  Belépés
aranyoslila.blog.xfree.hu
"Irigyen tisztelek költőt és festőt, ki helyettem mutatja meg, hogy mi lakik mélyen a szívemben"... (Dusán) Aranyosi Violett
1971.07.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/14 oldal   Bejegyzések száma: 130 
Hogy szállhassak...
  2017-07-11 21:24:42, kedd
 
 

Nabi Hazri:

Hogy szállhassak...


Évek szállnak, napok. Betelnek, mind a vágyak.
Kószáltam szerteszét a földtekén.
De szívem rabja még egy furcsa vágynak:
álmomban oly rég nem repültem én.

Álmok, gyönyörűek. Merre, hová suhantak?
Este, alighogy lehunytad szemed,
szálltál lebegve már. A földbolygó alattad.
Ó, hogy repültem én hegyek-völgyek felett!

Repültem, mint a szél. Forró erő telített,
cseréltem őszt, tavaszt, ahogy kedvemre volt.
Álmom csillagsereg között repített,
lábam alatt már ott kéklett a Hold.

Szállnék most újra! Magasra, előre
életem nyarából, mint a madár,
még egyszer, vissza, csak egy kis időre,
ahol gyerekkorom tavasza vár.

Ó, adjatok csak egy órára szárnyat
és álmomban utat mutassatok,
hogy abba a koromba visszaszálljak
szálljak, szálljak, s le is szállhassak ott.




 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - N*  
Alkonyat...
  2017-07-04 20:26:07, kedd
 
 


Nichi-ya Nikoletta:

Alkonyat...


Béke költözik a lelkembe, míg a naplementét nézem,
önmagamat igazán szabadnak csak ilyenkor érzem.
A világ összes kincsénél többet ér e ritka pillanat,
mikor szárnyakkal ruház fel egy békés alkonyat.

A Nap csendben búcsúzik, nézem, ahogy földet ér,
az égbolt szinte lángol, oly vörös, mint a vér.
A Nap gyengülő sugara még megcsillan az arcomon,
s egy angyal csókját érzem e tűzforró alkonyon.

A végtelen pici lámpásai lassan felragyognak,
drágakőként fénylenek, s a Holdra mosolyognak,
mely sietve érkezik, hogy felváltsa a Napot.
Köszönet az égnek, hogy megélhettem e pillanatot.






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - N*  
Így akarlak...
  2017-05-10 20:12:30, szerda
 
 


Nagy Gusztáv:

Így akarlak...


Így akarlak, jobban, mint tegnap,
Mert amíg itt vagy: nincs tér, nincs idő.
Lágy dallamok zsonganak benne,
S mosolyod rám hulló aranyeső.

A pillanat varázsa csak annyi,
Amíg itt vagy glóriás fényekben.
De ha ellobbansz, hiányzol majd -
Maradj velem, legalább a versben.
 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - N*  
Szép tudom...
  2017-05-02 21:41:06, kedd
 
 


Nagy Csaba /Gyémánt/

Szép tudom...


szeretni, szeretni, s csak szeretni,
éden, örökké,
mert engem is
/érzem/, hol járok,
összesuttogva szeretnek a fák,
látod, nekem integet
a völgyek mélyén szaladgáló szél,
s elém szór illatot
áldott tavaszával
minden
rózsaszín, s fehér virágba-hullt ág,

csak e fejem fölötti tél,
mely újra engem szeret,
állna már tovább, s álmot nyitnál,
mert tenyeremben csend,
önbiztatással reá hajtom fejem,
holnap a május hív,
s velünk nyílnak majd
lila-illatukkal a feledett orgonák...









Link

Mondd, mit tegyek, hogy érezd?
 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - N*  
Egyedül...
  2017-04-22 21:11:27, szombat
 
 



Nagy Lajos:

Egyedül...


Kinek mondjam el mit érzek?
Hogyan tud fájni a nemlét.
Ki gyógyítja sebem, ha vérzek?
Ha felszakad egy emlék.

Ki értheti meg bánatom?
Melyet kimondani sem lehet.
Eltévedt bennem pár atom,
Gyógyszer itt mit sem tehet.

Ki segít fel, ha elestem?
A hosszú út során.
Ki mondja meg mit kerestem?
Akkor még, idejekorán.

Ki áll mellettem, ha sírok?
S könnyeim papírra vetem.
Ki fogja kezem, ha írok?
Ha van pár jó ötletem.

S ki kérdi majd meg tőlem:
"Barátom, hogy érzed magad?"
Ki érdeklődik majd felőlem?
Ha életem filmje kettészakad.
 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - N*  
Szerelmedért...
  2017-04-20 20:58:34, csütörtök
 
 


Németh Anikó:

Szerelmedért...


Szerelmedért szótlan, sírva írok,
Betűkbe vésem égő kínomat.
Ne félts, nem ölhetnek meg a gondok!
Csak őrizem a fájó titkokat.

Néma vágyak járnak újra táncot,
Strauss csendül egy kopott lemezen.
Nappal kísértenek színes álmok,
Éjjelente rájuk emlékezem.

S ha eljő majd a vágyott pillanat,
Hogy érezzem kezed a bőrömön,
Tudod, hogy mindig téged vártalak:
Szerelmed édes, örök börtönöm...






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - N*  
Őrizd meg...
  2017-04-07 21:29:45, péntek
 
 


Nemes Andrea:

Őrizd meg...


Sokan bántottak, mennyien tették.
Én nem foglak! Maradj szép emlék.
Ne várj vissza, többé nem megyek,
Ha várnál is, záporként szeretlek.

Elzokogott mellettünk a nyarunk,
És benne észrevétlen maradtunk,
Kopár már a domb mögött a rét.
Vigyázz rá! Őrizd tarka bukfencét.
 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - N*  
Ölelő karodban...
  2017-03-28 20:47:24, kedd
 
 



Nagy Károly:

Ölelő karodban...


Ölelő karodba
hajtom le fejem,
álomba ringatom
megfáradt szívem.

Álomnak hajóján
ébredni veled,
arcomon érezni
szerető kezed.

Dúdoló hangoktól
dobbanó szívek,
édesen ringatnak
kócoló szelek.

Járni a végtelent
együtt szerelmem,
szomjazó érzésre
csókkal felelve.

Álomnak világa
messzire repít,
boldogság virága
hozzád így segít.

Mézédes vágyakkal
karjaid fognak,
ébredni szemeim
nem is akarnak.






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - N*  
Szerelmedért...
  2017-03-28 20:09:26, kedd
 
 




Németh Anikó:

Szerelmedért...


Szerelmedért szótlan, sírva írok,
Betűkbe vésem égő kínomat.
Ne félts, nem ölhetnek meg a gondok!
Csak őrizem a fájó titkokat.

Néma vágyak járnak újra táncot,
Strauss csendül egy kopott lemezen.
Nappal kísértenek színes álmok,
Éjjelente rájuk emlékezem.

S ha eljő majd a vágyott pillanat,
Hogy érezzem kezed a bőrömön,
Tudod, hogy mindig téged vártalak:
Szerelmed édes, örök börtönöm...







 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - N*  
Karomba zárva Neked szánt virágom...
  2017-03-24 21:58:33, péntek
 
 


Nagyné Kiss Erzsébet:

Karomba zárva Neked szánt virágom...


Élet és halál. A temetőt járom,
karomba zárva Neked szánt virágom.
Ünnep, mi csak Tiéd, enyém a bánat,
múltunk s a jelen, elcsendesült vágyak.

Múlik az élet, fakulnak a fények,
hozzád érkezem, újból visszatérek.
Súlyosak a terhek, tengernyi emlék,
szívemben cipelem, ami volt nemrég.

Pisla kis fényeknek játékát nézem,
arcod vonását százszor felidézem,
hajad aranyát, bőrödnek illatát,
karodnak féltőn ölelő bársonyát.

Minden rezdülésed, mit Tőled kaptam,
őrzöm én és vigyázom lankadatlan,
de zsarnok az idő, csitul a bánat,
kétkedő kérdésre nem jöhet válasz,

csak sejtelmes-sárgán gyertyaláng lobban,
játszik a széllel, mely elillan nyomban,
egy levelet felkap és továbbgörget,
arcomon lassan lecsordul egy könnycsepp.







 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - N*  
     1/14 oldal   Bejegyzések száma: 130 
2017.06 2017. Július 2017.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 158 db bejegyzés
e év: 1569 db bejegyzés
Összes: 10070 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 414
  • e Hét: 414
  • e Hónap: 29887
  • e Év: 232365
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.