Regisztráció  Belépés
suzymama.blog.xfree.hu
Aki szeretetet vet boldogságot arat!! Suzy Mama
1901.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
A lélek csendje - Máriagyűd 6. befejező rész
  2015-07-27 17:24:32, hétfő
 
  Álomtündér korán megérkezett, aranyporral hintette be pillám, hogy álmom szép legyen.
Reggel kipihenten ébredtem. Este mindent előkészítettem az induláshoz. Kiadós reggelit kaptam, az útra is jutott belőle. Kása úr a ház gondnoka várt rám, hogy a buszmegállóba levigyen. Elköszöntem a kedves családtól, akik cselekvő szeretettel, gondoskodással, keresztény értékrendet gyakorolva tették emlékezetessé a házban töltött napjaimat. Örök hálával és szeretettel gondolok rájuk.
Perzselte a nap az üveget a megállóban. Jól öltözött férfi közeledett felém, szemével pásztázta a környéket. Mögöttem lévő padra tette a vélhetően aktákkal megpakolt keskeny diplomatatáskáját, majd elindult a játszótér felé. Üres sörös dobozt vett fel a földről, a szemetesbe dobta, majd helyszíni szemlét tartott egy letört padnál és körbe sétálta a teret. Amint rövid körútjáról visszatért megszólítottam, a felől érdeklődtem tudja-e a Pécsi megállóban hányas állomásra szokott beállni a járat. Készségesen válaszolt, 15 vagy 16-os valamelyikébe. Az információ rendkívül fontos volt számomra, mivel az átszállásra mindössze 8 perc állt rendelkezésemre.
Megérkezett a járat. A férfi nem szállt fel, valószínű másik buszra várt. Nem voltunk sokan. Második, vagy harmadik megállóban középkorú pár szállt fel. A férfi helyet foglalt, a hölgy megállt a sofőr mellett. Az úton áthatóan jókat beszélgettek. A megállók kijelzőit olvasva és az órát nézve aggódni kezdtem... A városban mindahány lámpához érve, pirosat kaptunk. A temető mellett jártunk, amikor idő szerint már a pályaudvaron kellene lenni. Szerencsére a hátralévő megállóban sem felszálló, sem leszálló nem volt, így sikerült 3 perc késéssel beérni. Furcsa látvány lehettem, - amint egy öregasszony futólépésben húzza maga után görgős bőröndjét...
A csomagot elhelyeztem a busz gyomrába, felszálltam. Azonnal indultunk. A légkondíció kellemes hőmérsékletet biztosított. Kevesen voltunk. Elővettem a szemüvegemet és olvastam. Fogyott alattunk az út... Pontosan érkeztünk Nagykanizsára. Amint befordult a járat, Apuskát pillantottam meg elsőnek a pályaudvaron.
Pár perc múlva otthon voltunk. Fájó szívvel vettem tudomásul, hiányomnak nyomát sem tapasztaltam Maxi kutyánknál. Elmaradt a nagy öröm, ugrálás, ami a falkavezérnek kijárt.
Finom ebédet kaptam, abból, amit még én főztem le előre, készítettem be a hűtőbe, legyen főtt étel az otthon maradottaknak. Szinte érintetlenül találtam nagy részét. A párom kijelentette, nem volt étvágya, hiányoztam. Ámbár mindez mellett az is hozzájárulhatott, nem volt kedve elővenni, melegíteni, az ételek elfogyasztása után mosogatni.
Étkezés után sokáig ültünk az asztalnál, csak meséltem, meséltem a csodákról, melyeket megéltem.

Itthon vagyok, sorsommal megbékélten, lelkemben megtisztulva élvezem a hitemben megélt Isteni kegyelmet.
Lelkem a tökéletes harmónia ölelésében-, testem a remény pamlagán az Úr lába előtt pihen, arra várva, hogy gyógyító szeretetével betakarja és erővel töltse fel.

Katarzis kellett ahhoz, hogy végig járjam azt az utat, melynek a végén megtisztulva az Úrhoz visszatérjek.

Mához egy hétre MR vizsgálat, kiderül, vajon megérdemlem a csodát?

forrás:Lélek Sándor Gizella
2015 07 27.
 
 
0 komment , kategória:  A lélek csendje  
A lélek csendje - Máriagyűd 5.
  2015-07-26 20:15:55, vasárnap
 
  Minden lépés nehezemre esett az út egyre meredekebbnek tűnt. Az egyik kanyarban somszerű vörös bogyó kínálta magát, megkívántam. Nem tudtuk mi lehet, meg kóstolni nem mertem, csak megpihentettem a fa mellett. Hajam, testem, ruhám csurom latyak volt és a talpam égett.
-Nincs már messzire, nem sokára feljutunk. - vigasztalt kísérőm, miközben ismét a kezét nyújtotta felém.
A kanyarvégén megállt a fánál, melyre két tábla volt erősítve. Meghatottan olvastam a sorokat, olyan volt, mint egy ima, -hozzám is szólt. Könnyek vegyültek a verejtékcseppekkel, végig csurogva az arcomon szám sarkához érve éreztem a sós ízt. Pár lépéssel arrébb a Szent Keresztnél végre letettem batyumat, mit egész eddig magammal cipeltem. Megkönnyebbülve sóhajtottam fel.
Ezután felemeltem és bemutattam az Úrnak magammal hozott szeretteimet, családomat, barátaimat - titeket, és a betegeket, szenvedőket, nélkülözőket. Áldást és segítséget kérve mindenkire és mindenre, ami fontos nekem: Szent Hazámra, népemre, nemzetemre. Hazánk és a Kárpát-medence minden jóakaratú vezetőjére, szolgálójára.
Isten tenyerén ott fenn a hegyen a Szent Keresztnél sebezhetetlenné válik az ember az ellenséggel és rosszakarattal szemben. Az aggodalom és kétség elhagyott, amitől tegnap még halni készültem, mára halhatatlanná váltam. A megpróbáltatás arra volt jó, megtanultam hittel és reménnyel felépíteni önmagam, és sorspoggyászomtól megszabadultam. A félelem pipogyák tarisznyájába való, akit az Úr szólít meg, annak Istenbe vetett bizalom az útitársa!
Nekem az Úr utat mutatott, küldött egy angyalt asszony képében, ki rá vett arra, hogy a lehetetlent legyőzzem.
A Nap már elköszönt, sugarait a fák közül hazahívta, mikor elindultunk, azt hittem, lefelé könnyebb lesz... Nehezen vettem a meredek kanyarokat, az avarszőnyeg közötti gyökereken többször a fák gallyaiba kellett kapaszkodnom. Egy két helyen, a keskeny ösvényen megdöbbenve vettem észre, alig 30 centire tőlem, mély szakadék tátong fákkal, bokrokkal benőve... Mezsgyén jártam...
Így érkeztünk el a következő állomásra, a szépséges Magyarok Nagyasszonyához. Neki szánt ajándékomat, egy hosszú rózsafüzért a kezére helyeztem, kértem tekintsen le ránk, tárja ki karját Hazánk, nemzetünk fölé.
Innen ismét szilárd út és lépcsők vezettek, megkönnyítve a hátralévő utat. A temető alatt a Kálváriát elhagyva hamarosan az új szabadtéri oltár befejezés előtti állapotában pompázott előttünk. A ház közelében vettem észre, a megérkezésemkor még dombnak látszó emelkedésen, hófehér márványnak tűnő lépcsősor vezetett felfelé... Ennek is üzenet értéke van számomra, a megújulás ékes bizonyítéka...
Szűz Mária elöl is eltűnt a vastalicska, és az építési kellék, törmelék, teljes szépségében pompázik újra.

Visszatérve szállásomhoz, a szobába érve lerogytam a tükör előtti padra egy hangyányit pihenni.
Lemosva az út porát és verejtéket magamról, korán lefeküdtem. Egy-két óra múlva felkeltem és olvasni kezdtem, aminek során egy újabb csodára leltem.
Születésem évében hirdetett Mária-évet Mindszenty József bíboros-hercegprímás, ez óriási hatással bírt a Máriagyűd-i kegyhelyre, a következő év júniusában ünnepelte a templom 800 éves fennállását. Az ünnepségen részt vett Mindszenty bíboros, ennek hírére közel százötvenezer zarándok érkezett a kegyhelyre.

Folyt. Köv.
forrás : Lélek Sándorné Gizella
2015 .Július .26.
 
 
0 komment , kategória:  A lélek csendje  
A lélek csendje - Máriagyűd 4.
  2015-07-26 19:59:02, vasárnap
 
  Asztali ima után jól esett a finom zöldségleves, rántott hús vegyes körettel és a káposzta saláta. Már említettem Andrea igen csak emberes adagokat szolgál fel. Egyik tenyérnyi husit későbbre tartalékoltam.
Szilvike felajánlotta, kora este szívesen elkísér a hegyre a Fájdalmas Szűzanyához. Megköszöntem szívességét, bár szomorúan mondogattam, nem biztos, hogy képes leszek rá, nem tudom tenni azt az utat. Földi angyalom erősítette, biztos benne, sikerülni fog. Ennek reményében köszöntünk el egymástól. Ebéd után kicsit ledőltem erőt gyűjteni.
Kora délután újra a templom falai között találtam magam, még egyszer körbe jártam. Kedden nincs mise, így búcsúzni jöttem.

Az oltárhoz érve elköszöntem a Máriagyűdi búcsús ének szövegével:


,, Isten hozzád szent Szűz, nékünk el kell menni,
Ütött már az óra, útra kell indulni.
Kesereg a szívünk, mert búcsút kell venni,
Drága szent képedtől, jaj meg kell válni.

Oh, mily nagy öröm minékünk itt lenni,
Gyűdi szép kegyes Szűz, benned gyönyörködni.
De már meg kell válni, könnyeink hullanak,
Az árvák, özvegyek velünk együtt sírnak.

Köszönjük Szűzanyánk nagy szeretetedet,
Ki megvigasztaltad szomorú szívünket,
Anyai áldással bocsáss el bennünket!
Jaj, mert nem tudhatjuk, láthatunk -e többet?

Elődbe borulunk, oh szép Szűz Mária,
A gyűdi templomnak ékes szép csillaga,
Te szent oltalmadba ajánljuk magunkat.
Oh, tárd ki felettünk, Anyánk karjaidat!"

Pár perc csendelés után, visszafelé menet, Jézus lába előtt ( a ,,Kifosztottak" szobornál) köszönetet mondtam minden egyes pillanatért, amit megltem és az új születésnapomért...
A kijárathoz közeledve megálltam a tábláknál. - Az álombéli, mégis valóságos táblák előtt.
Visszatérve a házba átöltöztem, túrához alkalmas bő vászon nadrágot húztam, kényelmes szandálba léptem.
Korai vacsorához készültem a hosszú út előtt. Az ebédlőbe érve Szilvia jelent meg kicsi üvegben egy szál piros rózsával és egy nagy könyvvel a kezében, ,,A PÉCSI SZÉKESEGYHÁZ" c. gyönyörű képes kiadvánnyal. Mikor átadta, teljesen elérzékenyültem, ekkora figyelmességet nem is reméltem. A könyv belső lapján az alábbi szöveget találtam:

Kedves Gizella!

Fogadja tőlünk -e könyvet
Találkozásunk és Születésnapja
Emlékéül

Sok szeretettel

Kása Zoltán és Szilvia

Máriagyűd 2015 július 21


A vacsora is megérkezett, a megbeszélt változás szerinti összeállításban. Örömmel és boldogan falatoztam. Gondoltam, ez után jót fog tenni majd egy kis séta
Pár perc múlva elindultunk, közben beszélgettünk, vitt a lábunk előre. A felújításnak köszönhetően a hegyi útra lépcső vezetett. Amint haladtunk felfelé egyre jobban éreztem fogy a levegő, és nyirkos a testem, de folytattuk az utat. Kísérőm észrevehette, mert egyre többször nyújtotta felém a kezét.
A Fájdalmas Szűz Anyához - Pieta szoborhoz érve újabb csodát éltem meg. Megértettem, nem hiába jöttem az Úr, hívó szavára.
Ruhám testemhez tapadt, hátamon csorgott a verejték, remegtek a lábaim, de álltam a Fájdalmas Szűz Anya előtt, ki kezében tartja élettelen fiát...
Milyen semmiség az én fájdalmam az Övéhez képest... Elszégyelltem magam. Imádkozás után földi angyalom felvetette a Szent Kereszthez is felmegyünk, el kell olvasni, mi van oda írva, így lesz teljes a búcsúm. Úgy éreztem egy tapodtat sem bírok tovább menni, főleg nem felfelé, ürülök, ha épségbe lejutok... Hallottam ismét kísérőm biztatását, nem ellenkeztem tovább, elindultam a keskeny erdei ösvényen a gyökérlépcsőkön botladozva, ahol inkább csúszkálni lehetett, mint megkapaszkodni. Ziháltam, megálltam fulladoztam, kicsit megpihentem majd folytattam...

Folyt. Köv.
forrás Lélek Sándorné Gizella

2015. július 25.,
 
 
0 komment , kategória:  A lélek csendje  
A lélek csendje - Máriagyűd 3. rész
  2015-07-26 19:49:23, vasárnap
 
  Este elhatároztam, születésnapom nagy részét Isten házában fogom tölteni. Boldog várakozással aludtam el, olyan mélyen, hogy reggel az álmomra sem emlékeztem.
Kiadós reggeli után a kegytárgy-bolt felé vezetett utam, ahol úgy válogattam, hogy áldást kérve rájuk adom majd át családtagjaimnak, barátaimnak a ,,búcsúfiát". Zarándoklatom nem titkolt célja segítségkérés betegségem gyógyulásának reményében, valamint bűneimért való vezeklés volt. Mindezt egy pillanatra sem felejtettem el.
A templomba lépve ismét megcsodáltam a főoltár ékességét a Mária szobrot, melynek csodatevő erőt tulajdonítanak. Ott létem alatt arany sugaraival takarta be fáradt testem, és ragyogásával simogatta a lelkem. Éreztem nem jöttem hiába, a csodát itt megélem.

A kegyszobrot a szatmári béke után Nesselrode Ferenc pécsi püspök adományozta az eredeti faszobor helyébe, ami sok hányadtatás után az eszéki ferencesek templomában áll.
1714-ben a pécsi zsinaton ,,Szűz Mária csodás szobrával és templomával" ékesített Gyűdöt emlegettek. Ez időtől kezdve írtak Mária jelenésekről és csodás gyógyulásokról. A Kápolna védőszentjéhez távoli vidékről egyre többen zarándokoltak.
,,Mater Consolatrix afflictorum" (Vigasztalás Anyja a szorongattatásban, kétségbeesésben)

Nem tudom mennyi idő múlhatott el, nem akartam mozdulni az oltár elől. Újaim között rég elfogytak szemek...
21-én délelőtt bejártam, megcsodálkoztam a templom minden zugát. Utolsó állomásnál a kijárat közelében betértem Szűz Máriához. Tőlem jobbra pont olyan (ha nem azok?) táblák terítették be a falat, amelyeket utazásom előtt álmomban láttam. Talán emlékeznek rá kedves barátaim, olvasóim. Mindegyiken köszönet és a hála betűi volt olvasható.
Volt még egy feladatom. A kegytárgyakat megfürösztettem a szenteltvízben, majd Jézus lábaihoz helyeztem, mellette gyertyát (sajnos csak elektromosra van lehetőség) gyújtottam és áldásáért imádkoztam.
Ezt követően elindultam a Zarándokházba, közeledett az ebédidő. Már délutánra vágytam, hogy ismét a templom falai között lehessek.

Folyt. köv.
forrás: Lélek Sándorné Gizella
 
 
0 komment , kategória:  A lélek csendje  
A lélek csendje - Máriagyűd 2. rész
  2015-07-26 19:43:53, vasárnap
 
  Máriagyűd 2.

A szobában igényes intarziás bútorok sorakoztak, kecses lábú asztalkán az olvasólámpa mellett Biblia. Minden megtalálható volt, melyre a lélek vágyik. Kiadós zuhany után lepihentem, pár pillanat múlva, imám közepette, pilláim elnehezedtek..
Észveszejtő roppanással váltak semmivé óriássziklatömbök, melyeket a keserűség és bánat tartott egyben, körülöttük fénylények ünnepeltek. Kórusuk semmihez nem hasonlítható szépsége, ébredésem után is a fülembe csengett. Álmomat az építkezés látványának, a nehéz gépek zajának tulajdonítottam, annak ellenére, hogy a szobában oly nagy volt a csend, hogy a nesz is elszégyellte volna magát.
Felöltöztem, vacsorámat fél hatra kértem. Esti misére készültem, minek előtte voltak feladataim. Szilvikének megemlítettem, szentelt vizet szeretnék haza vinni, és mivel a szenteltvizes kút felújítás alatt van, rákérdeztem, hogyan oldhatnám meg. Megígérték mise után azt is megoldják.
Vacsorához szépen megterített egyszemélyes szervírozás várt rám a nagy asztal sarkán. Imádkozás alatt diszkrét matatást hallottam a kiadó ablak mögötti konyhában. Hamarosan megjelent egy hölgy, kezében nagy tányéron három, emberes szelet grill csirke mellel, melyet saláta ágyra fektettek. Gusztusos, illatos és étvágygerjesztő fogás került elébem. A hölgy mosolygott, bemutatkozott. Többször leveleztünk egymással, egyeztetésünk során, így nem tűntünk teljesen idegennek. Andrea tűzről pattant menyecske benyomást keltett bennem. Megbeszéltük a másnapi reggeli, ebéd, vacsora időpontját, egyeztettük a menüt. Jó étvágyat kívánva távozott. A Zarándok házba Ő szállítja, tálalja fel a rendeléseket. Minden nagyon finom volt, megvallom, annyira ízlett, hogy szokásomtól eltérően, túlettem magam, sajnáltam ott hagyni a felesleget.
Éppen annyi időm maradt, hogy a plébános úrnak szánt ajándékkönyveket magamhoz vegyem, elindultam a templomba. Szilvikéék kikísértek, a kapuban vártunk egy-két percet, a plébános úr is megérkezett. Bemutatkozásunkat pár rövid mondat követte, majd átadtam Antológiánkat a Tárogató Hangján baráti közösségünk nevében, és A lélek húrja c. kisregényemet. Zsolt Atya megígérte kiolvassa és a plébánia könyvtárában elhelyezi.
A templomban való találkozásunk reményében elindultam Isten házába.
Miséig arra is volt időm, hogy küldetésem célját beteljesítsem. Igen csak meglepődtem, amint megláttam, egy kis teremben két egymással szemben lévő széken -szinte családias hangulatban folyik a gyónásnak beillő beszélgetés. A fiatal plébános úr tiszta tekintete, megnyugtató halk szava olyan erőt sugárzott mindenkire, olyat, amilyenre minden embernek szüksége lenne. Egyetlen emberhez tudtam hasonlítani, az én lelki vezetőmhöz, a vallásomtól eltérő református lelkipásztorhoz, vigasztalómhoz, lelki segítőmhöz.
A misét egy másik atya celebrálta, a plébános úrnál még vártak... Hétfő lévén nem voltunk sokan, de három áldott állapotban levő kismamát számoltam sebtében, egyikük pocakját elnézve, akár minden órás is lehetett. A férje volt a sorban az utolsó plébános úrnál. Elég sokáig beszélgettek.
A mise végeztével a plébános úr elvegyült közöttünk. Hozzám még egyszer odalépett és megköszönte az ajándékot. Ígéretet tettem, ha a lélek és az Úr akarata megegyezően hozzásegít az időben, írok még egy könyvet. -Mi lesz a címe? Érdeklődött felőle. - A lélek csendje, gyógyulásom története.
Mosolyát elnézve éreztem Ő is hisz benne.
Megígértem az első tiszteletpéldány az övé lesz.
Együtt léptünk ki az ajtón a többi hívőkkel. Már útközben a másnapi templomlátogatásokra vágytam.
Hazaérve esti ima előtt a Bibliát találomra megnyitottam: a 108. zsoltárt olvashattam... Isten jóságának háladatos elismerése és kegyelmének várása.
Mi ez, ha nem kegyelmi állapot? -kérdeztem magamtól elégedetten.

Folyt. Köv.
forrás :LÉlek Sándorné Gizella
 
 
0 komment , kategória:  A lélek csendje  
A lélek csendje - Máriagyűd 1. rész
  2015-07-26 19:35:23, vasárnap
 
  Indulás

Tikkasztó melegben vártunk a buszra, miközben Apus morgolódott, nem értette, miért ragaszkodom a buszhoz, ebben a hőségben. Nem magyarázkodtam újra, többször elmondtam zarándoklatom a város elhagyásával megkezdem.
A busz pontosan érkezett, alig hogy felszálltam kellemes idő fogadott. Kevesen utaztunk, kényelmesen elhelyezkedtem. A kerekek falták a kilométereket a forró flaszteren. Szemem megpihent a tájon, a Nap sugarai szikráztak a learatott búza néhány centis óarany kalászon. Szalmaóriás-kerekek sorakoztak a mezőn gondosan lefóliázva. Amott egy másik parcellában szemet gyönyörködtető napraforgó tányérok érlelték a magot. Élő ecsetjével meseszép nyári képet festett a természet. Itt-ott a kék eget visszatükröző tavat véltem felfedezni. Nem tudom merre jártuk, amikor tudatomból végleg kizártam a külvilág zaját. Semmi nem zavart tovább ölébe vett a csend és elringatott. Pécsre érve, az átszállási idő kissé hosszúra nyúlt, melyet a visszaút információ begyűjtésével és a terep feltérképezésével töltöttem. Rohantak a percek, megérkezett a Siklósi busz, félóra elteltével a Máriagyűdi fordulóba értünk, a megállóban a házgondnoka várt rám. Bőröndömet elhelyezte az autóban, s elindultunk a házba. A templom közeléhez érve óriási felfordulás fogadott, a Széchenyi Tervnek köszönhetően teljesen megújul a tér és a zarándokút. A plébánia elé érve magam is meggyőződhettem róla, volt ott dömper, daru és minden egyéb munkagép. Dolgos kezek szorgoskodtak. Kása úr egy dombra mutatott, ahol szép fehér lépcsők vezetnek majd felfelé...
Elmosolyodtam a furcsa látványon.
Áll a templom a maga gyönyörűségében, körötte minden feldúlva, nehéz gépekkel körülvéve, alig pár méterre a Lelkigyakorlatos Ház emelkedik a maga méltóságában, udvarában bokaficamító, kő, kavics, homok.
Pont olyan, mint én vagyok... Állok még és járok botladozva a romokon...
Szememmel kapaszkodom a meglévő szépségbe, a reményt adó templomba, a lelkem megnyugvását váró házba ...
A nagy rumli nemsokára eltűnik, felváltja helyét a megújulás szépsége, mely körül öleli a kegyhelyet.

A házba lépve egy másik dimenzió küszöbére értem. Az időt, teret érzékeltem, még is ég és föld között lebegtem. A vastag falak hűse a bőröm simogatta, a falépcsőn feljutva csillogó kőpadlón napsugár-gyerekek kergetőztek.
A folyóson a gondnok felesége Szilvia várt, a szobába vezetett. Pár pillanatig nem tudtam megszólalni, ilyen szépséget soha nem reméltem. Kedvesen felsorolta, mit, hol találok, majd részletezte miért javasolja azt a szobát, de nézzek szét, ha másra gondoltam, választhatok, hiszen az egész házban egyedül vagyok.
Abban a szent pillanatban ismét tanúságot kaptam, mennyire szeret engem az Isten. Egyedül szerettem volna lenni, csak vele beszélgetni, megpihenni, átgondolni az életem, hibáimat, mulasztásomat megbánni, élőktől, holtaktól bocsánatot kérni és megbocsájtani mindenkinek. Megtisztulni, megújulni, és lám mindezt megkaptam, nemcsak a lelkemmel, a szememmel is láthatóvá tette... A gyógyulást így remélhetem, ha kiérdemeltem...

Folyt. Köv.
forrás:Lélek Sándorné Gizella
július 22.,
 
 
0 komment , kategória:  A lélek csendje  
Kész, vége...
  2015-07-26 19:25:07, vasárnap
 
  2015. június 6., 14:12
Elég volt az önsajnálatból, tovább kell lépni. Tudjuk semmi nem történik ok nélkül, mindenből tanulnunk kell, legyen az bármi, betegség, tragédia, vagy maga a csoda. Kedd óta sebeimet nyalogatom, mind e közben a barátaim szenvednek miattam. Szent II János Pál pápa lámpását kellett megtalálnom ahhoz, hogy megvilágítsa sorsunk labirintusának kijáratát, hogy megkapjam a kulcsot.
,,Ne féljetek!"
Tegnap óta nem félek. Életem, sorsom az Úr elé letettem, Ő az egyetlen, aki tudja mi jó nekem, ezért így szólok hozzá: - Uram legyen meg a Te akaratod!
Az első csodát már is megkaptam, olyan élményben van részem, ami nem sok embernek adatik meg...
Kezdődött Verácskával, azonnal felajánlotta családja segítségét, ha olyan gyógyszert kell beszerezni, ami hazánkban nem kapható, és éjjel nappali ügyeletet "vállalt", ha úgy érzem, fel szeretném hívni, Katánk naponta többször biztosít lélektestvéri szeretetéről, imáival kér az Úrtól számomra erőt, miközben tudom, szenved, ,,fájok" írta, és imára buzdít másokat. Ilonka orvos családja segítségét ajánlotta fel, Rné Marcsika Budapestről leutazna segítséget nyújtani bármiben, Ica barátnőm, naponta többször rám ír, hív, vasárnap délután gitáros misére megyünk az Úr napja tiszteletére. Miklós a Kistárogató irodalmi főadminja, a mi szigorú -de jó lelkű, morgós lektorunk, anonimus névvel indított imaláncot az oldalunkon, melyhez minden barátunk csatlakozott. Váratlanul jött egy telefon Zsámbékról, Kata az otthonát ajánlotta fel, ha esetleg Pestre kell menni vizsgálatra, onnan könnyebben eljuthatok bárhova. A legmeghatóbb levél Lenhárdt Ibolya barátnőmtől érkezett. Felajánlotta az egyik veséjét, megadva vércsoportját és minden paramétert, amit az élő donornak tudni kell. Ma tisztáztuk, hogy nem veséről van szó, a mellékvese egy önálló más funkciójú szerv, mely az élethez fontos hormonokat termel, de ha vese lenne, sem fogadhatnám el, (még transzplantációra alkalmasan sem), hiszen családja van, akikért felelős, és egészségesnek kell maradnia. Ervin mielőbbi gyógyulást kívánva kért írjak, ne várassam sokáig a barátaimat a gyógyulásommal és az írásaim olvasásával.
Bocsánat, ha valaki véletlenül kimaradt, jönnek a telefonok, emailek és üzenetek, a rengeteg jó kívánság, bátorítás, nem tízesével, több, már több, mint száznál tartunk.
Nem hagylak cserben benneteket, Isten és ember előtt ígéretet teszek, ha rajtam múlik meggyógyulok! Tartozom ezzel a családomnak és a férjemnek, akivel 45. éve, együtt megyünk az úton, és oly sok akadályt elhárítottunk, komoly harcokat megvívtunk. Gyógyulásaimban a legfőbb támaszom volt eddig is, bénulásomból talpra állított, nem tehetem meg szeretteimmel, hogy pánikba esek, mi több magamat sem hazudtolhatom meg, hiszen soha nem szeretettem, ha valaki a betegségéből érzelmi, vagy anyagi hasznot akar kovácsolni, abból akar megélni, mi több jól élni. Nem! Nem adok esélyt a depressziónak, és hol-mi féle pszichiátriai nyavalyának, eddig elkerültem, most sem teszem másként!
Apussal leültünk, megbeszéltük, mit tegyünk, mi lenne jó nekem, mire van ebben a helyzetben szükségem.
Pár napos magányra vágyom, olyan helyen, hol az Úr közelében lehetek. Leteszem elé sorspoggyászom, bocsánatot kérek, és megbocsájtok mindenkinek, élőknek és holtaknak egyaránt.
Máriagyűd? -kérdezte a párom.
Soha nem jártam ott, de gondolkodás nélkül rábólintottam, ,,igen". Az este írtam levelet, segítséget kértem, hogy a templom közelében találjak szállást, étkezési lehetősséggel, legyen az panzió, apartman, vagy magán személy. Amennyiben sikerül, július 21-e körül elvonulok pár napra és megtisztulva, talán a csodát is megélve, az Úr kegyelméből és a Szentlélekkel töltekezve, elkezdhetem írni, ,,A lélek csendje, avagy a gyógyulásom története" című életem nagy művét.
A terv megszületett, a pillér több lábon áll, hitem, akaratom, családom és a barátaim... akik imával, imalánccal, Zita külön imájával erőt ad, hogy soha össze nem omló várat építhessünk közösen, az Úr közbenjárásával.

...és még mondják nincs önzetlen barátság, élőben, vagy virtuálisan, erre rácáfol a jelenlegi helyzetem.
Az Úr áldása legyen veletek, drága Barátaim!
Folyt. Köv.
szerző:Lélek Sándorné Gizella
 
 
0 komment , kategória:  A lélek csendje  
A lélek csendje -befejezés
  2014-11-27 21:42:14, csütörtök
 
  Napok óta próbáltam megfejteni Gábor további történetét. Visszapörgetve az elmúlt üléseket, valami nagyon stimmelt nála, feladta a leckét. Szenvtelen arroganciája inkább lehetett a sajátja, mint az utóbbi idők fegyelmezettsége, hiszen csak is ez lehet a varázsa, amivel hatott a körülötte lévőkre és lehet a falka vezér, hiszen követik a társai. Sajnálom, hogy nem várt egészségügyi nehézségem megszakítja további szolgálatom. Szerettem a javítóba járni. Minden esetre tudásom legjavával felkészültem az angyalarcúval való újabb beszélgetésre.
A terembe lépve feltűnt, mindössze hárman vártak az első
sorban. Igen, erre lehetett számítani az erkölcsi téma nem sokáig köt le olyanokat, akik nem ismerik annak élményét és hozadékát. Nem volt előttük követendő példa, nem beszéltek ilyen helyzetekről.
Gábort körülvevő két kigyúrt kopasz gyermekember az utcán valószínű félelmet keltett volna bennem, de itt más a helyzet. Mielőtt belevágtam az aznapi témába, rákérdeztem a tengerszeműre, beszélgetünk az előadás után?
- Igen, napok óta erre vártam. -válaszolta.
Hangjában nem volt semmi érzelem, ennek ellenére bennem feszültséget keltett. Elővettem a paksamétámat és elkezdem.
- A mai napon olyan személyiségzavarról fogok beszélni, amely nagymértékben megnehezíti az egyén társadalomba való beilleszkedését, de ugyanakkor ezek az emberek önmaguktól is szenvednek.
Bordenline személyiségzavart szigorúan 18 éves kor felett szabad diagnosztizálni. Ezeknek a betegnek a viselkedésükben a mindenkori kiszámíthatatlanság van jelen, melynek következménye a szélsőség megjelenése. A betegség jelei sok esetben már gyermekkorban is megmutatkozhat, azonban erre nem mindig figyelnek fel a környezetükben.
Ebben a betegkörben gyakran fellelhető a függőség bármely formája, úgy, mint a droghoz, alkoholhoz, vagy egyéb szenvedélybetegséghez való társulás. A betegek minden környezeti változást szélsőségesen élnek meg, nem képesek kontrollálni önmagukat, ezért állandóan szoronganak, kezelésük során a szorongás gátlóktól azonban függővé válnak.
A betegség egyik feltűnő tünete, hogy ugyanazt a személyt képesek szenvedélyes szeretetben részesíteni, akit gyűlölnek egyazon időn belül. Viselkedésük kettőssége a kemény támadásban, akár súlyos tettlegességig is fajul, majd rövid időn belül az agresszió visszahúzódó szerénységbe megy át. Egyik pillanatban a mindenáron való kötődést bizonygatják, másikban a nagyfokú szabadságra törekednek. A sehová nem vezető önmutogatás, és a különféle -képzelt- betegségekbe való "menekülés" paranoiáig is elmehet. Hajlamosak a sűrű partnercserére, feszegetve saját és környezetük határait. Azonban rettegnek a magánytól, ennek ellenére soha nem képesek kialakítani egy biztos kapcsolatot.
Instabil énképük zavaros. Mivel nincsenek hosszú távú céljaik, érdektelenné válik minden kezdeményezésük. Ők azok, akiket a szélsőséges csoportok vonzzák, és gyakran kerülhetnek összeütközésbe a törvénnyel. Nagyon nehezen kezelhetőek, mivel a betegségükhöz társuló depresszió, paranoia és az öngyilkossággal való fenyegetések, a gyógyszerfüggőség kialakulásának veszélye, megnehezítik a szakemberek helyzetét a terápiával kapcsolatban. -fejeztem be a témát.
Nem volt kérdés, de egymás között felvetették, ez szinte mindenkire jellemző az intézetben...
Nem szóltam közben, hagytam őket kibontakozni. Pár perc múlva ketten felálltak és a nevelővel eltávoztak. A folyosóra nyíló ajtót nyitva hagyták maguk mögött. Gáborral szemben ültünk egymással. Elővettem egy már felnyitott doboz bonbont, megkínáltam a fiút. Elfogadta. Lehajtotta a fejét és belekezdett a saját mondókájába.
- Nem hiszek maguknak, nem hiszek senkiben, csak magamban. Nem hiszem el, hogy nem tudja, miért vagyok itt, de mindegy, nem érdekel. Maga öreg már nem sokáig él, nem érdeke, hogy visszaéljen vele, amit most elmesélek.

Résnyire összezárt szemmel, szigorú tekintettel nézett rám, várta a hatást.

Megvallom, egy kicsit megzavart a nyers őszintesége, de igyekeztem magam türtőztetni, hogy rajtam se látsszon semmi érzelem. Mikor látta az álcázott közönyömet folytatta.

- Nem ezt vártam... Szóval magának elmesélem a történetem. Miután apám hamvai a földbe kerültek bosszút esküdtem, kemény bosszút. Anyám könnyeiért, meggörnyedt tartásáért, idő előtti megöregedéséért, amit a napi 12 óra munka rakott rá nehezékként, a testvérem betegségéért, az én szenvedésemért, a kulcsos gyerek szeretet nélküli éveiért. Nem tudtam milyen eszközökhöz folyamodok, csak azt, hogy megfizetek annak a némbernek, aki miatt apánk elhagyott bennünket, és aki őt is megalázta a szeretőjével a betegsége alatt. Teltek a napok, hetek, hónapok miközben a bosszú gondolata vezérelte minden percemet. Elérkezett a hagyatéki tárgyalás. Úgy jelent meg a perszóna, mint aki a divatlapból lépett ki. Anyám úgy nézett ki mellette, mint egy lerobbant vécés néni valamelyik aluljáróból. A közjegyző gyorsan végzett. Apánk nevén más nem volt csak egy öreg furgon, amivel az anyagot szállított. Ez lett az örökségünk. Az asszony felcsapta a fejét, egy gúnyos mosolyt kíséretében távozott.
Ez a jelenet máig megjelenik álmomban. Megváltoztatta az életem. A gimnáziumban elsőből az utolsó vált belőlem. Nagyszüleim fizették a tanulmányaimat, ebben az időben már nem a munkában segítettem őket, hanem a pénzt pumpoltam belőlük, különböző kitalált dolgokra. Egy olyan bandában találtam magam, akik hétvégeken bulikba jártak, drogoztak. Beszálltam én is, elindultam lefelé a lejtőn. Egyik nap az egyik bevásárlóközpontban összefutottam az asszonnyal és a szeretőjével, vihogva bóklásztak a gondolák között. Hozzájuk csapódtam, közöltem fenyegetően, kellene egy kis lóvé kölcsön, mondjuk úgy kétszázezer, mikor mehetek érte. A spiné hápogott, mit gondolok én, miből adjon. Az apám több mint egy évtizedes keresetéből, az elcsalt gyerektartásból, vágod! Kiabáltam kikelve magamból. Szó szót követett megfenyegetett, ha nem tűnök el azonnal, rendőrt hív, ekkor beszállt a pali is, nyúlt felém, hogy ellők, de lefejeltem. Nem sokkal később megjelentek a rendőrök, és a mentő. A férfi már észnél volt, engem is elvittek. Pár óra múlva elengedtek, az eljárást megindították, bírósági figyelmeztetéssel megúsztam, de ettől fogva elszabadult a pokol. Ráálltam a nőre, zaklattam, követtem, úgy, hogy észrevegye. A nem büntethető megfélemlítés minden eszközét bevetettem. Egy idő után nem ment ki egyedül az utcára, mert tudta, hogy bármelyik pillanatban megjelenek előtte. Anyám közben megbetegedett, kemóra hordtam egy másik városba, aszalódott szegény, a haja kihullott, egy év múlva meghalt. Tesómmal nagyanyámékhoz költöztünk. Kevés volt a pénz, egyre többet csavarogtam, kábultan már otthon is balhéztam. Jött a hétvége kellett az anyag, de pénz egy fillér sem volt a bugyellárisban. Összeálltunk a haverokkal feltörtük a léha asszony kocsiját, mivel nem volt benne érték, megrongáltuk. Naná, hogy én voltam a gyanúsított, végig tagadtam. Nagyapám egyetlen örökségét az aranyórát és láncát eladta, hogy ügyvédet fogadjon nekem, persze, hogy a jogdoktor kinevette, mikor az öreg elő állt az összeggel. Kirendelt ügyvédet kaptam, egy vén rókát, aki addig csűrte csavarta a témát, míg az egyik haver köpött. Aztán jött az ítélet, hát itt a vége Ön előtt. - fejezte be.
Nem tudtam azonnal megszólalni, pár pillanatra szükségem volt, majd egy nagy levegővétel után mélyen a szemében néztem.

- Köszönöm a bizalmat Gábor, ugye nem várja, hogy megdicsérjem, vagy felmentsem? A története viszont megrendített. Maga nem nehéz fiú, nem bűnre, bosszúra született. Életerős fiatalember, akinek ráadásul jó képessége is van arra, hogy nagy tervet szőjön és azt meg is megvalósítsa. Keresse meg az élete értelmét, elemezze ki, mit csinálna szívesen. Kezdjen hozzá, hogy mielőbb elfoglalhassa helyét a családban, az asztalfőn. Idős nagyszülei lassan segítségre szorulnak, testvérét magának kell segíteni. Higgyen abban, hogy az életük megrontója is megkapja a maga büntetését, amikor eljön a számadás órája. A felhalmozott energiáját saját felemelkedésére használja. Tudja mit, kössünk egyezséget, ha bármire szüksége lesz, vagy beszélni szeretne valakivel, üzenjen nekem.
- Miért kellene üzennem, kéthetente úgy is találkozunk.
- Nem tudok jönni, öreg vagyok és beteg, nem régen maga mondta, már úgy sem sokáig élek.
- Nem gondoltam komolyan, csak bántani akartam, hogy lássa, milyen kemény vagyok. Kérem, ne haragudjon, és ne hagyjon magamra -lágyult el hangja.
Megfogtam a kezét, és megígértem, amikor üzen, én itt leszek.
Felálltunk az asztal végéhez egyszerre értünk. Pár lépés választott el bennünket a nevelőtől, amikor így szólt hozzám:
- Megölelhetem?
A nevelő bólintott mögötte.
- Igen. -válaszoltam és kitártam a karomat.
Pár pillanatig lehajolt hozzám, vállamra hajtotta a fejét, majd kibontakozott a karjaimból. Tengerkék szemében elültek a hullámok, két igazgyöngy bukott ki a szemei sarkából és angyalarcán elmélyült a gödröcskék.

Vége

Lélek Sándorné 2014.
 
 
0 komment , kategória:  A lélek csendje  
A lélek csendje -4.
  2014-11-19 18:37:03, szerda
 
  Nehezen teltek a napok. Az ősz már távozni készült, a közelgő tél első jégvirág csokrával beköszöntött, a szobákban duruzsoltak a kályhák, a kandallókban pattogtak a lángok, máshol konvektorok ontották a meleget, vagy a radiátorokban cirkuláló meleg víz tette kellemessé az otthonokat.
Az átmeneti kabátok levendula illatú szekrényekbe költöztek tavaszig. Testünket gyapjúba, szőrmébe, tolldzsekibe öltöztetjük, amely alatt nem talál menedéket a hideg.
Az intézet ablakszemei minden szinten fényesen világítottak, korán sötétedik. Kíváncsi várakozásom a végéhez közeledett. Végre megtudom, mit oszt velem az angyalarcú.
Amint beléptem a teremben örömmel vettem tudomásul mindenki a helyén van. Ismerősként köszöntöttük egymást,
majd gyorsan elkezdtem a munkám, amivel készültem, a találkozásról értekeztünk.

- Mielőtt elkezdenénk, taglalni a találkozásokat le kell szögeznünk, hogy nincsenek céltalan találkozások. Mindegyikben egy tanulófolyamat kezdete rejlik, amely hatással lesz az életünk jelenlegi szakaszára. Vannak emberek, akik gyakran önmagukhoz hasonló embereket vonzanak magukhoz, mintegy tükröt használják a másikat. Ezek a legrövidebb időtartamú kapcsolatok, hiszen senki sem szeret a saját hibájával szembesülni.
A másik eset az, amikor olyan embereket vonzzunk magunkhoz, akik rendszeresen áldozatokká válnak. Ezek arra tanítanak bennünket, hogy megvédjük magunkat a hasonló helyzetektől, mégis gyakran magunk is hasonló áldozatokká válunk.
Kérdezhetné valaki, akkor mi célja van?
Valószínű azért történhet ez meg, mert meggyőzzük saját magukat, hogy velünk nem fordulhat elő, hiszen előttünk áll a szomorú példa. Csak egyre nem figyelünk, amikor az egészséges önbizalom fölé kerekedik az ego, figyelmetlenné válunk. -fejeztem be a rövid témát.
Első alkalom volt, hogy sikerült jól körbejárni a témát, szinte mindenki hozzá szólt. Mivel magánbeszélgetésre vállalkoztunk, negyed órával hamarabb véget ért a csoportos ülés. Gáboron kívül mindenki eltávozott. A nevelő jelezte pár perc múlva visszatér. Megkérdeztem a fiút, mit szól hozzá. Nem válaszolt, megvonta a vállát. Megkértem a nevelőt, ameddig a fiúval beszélgetek, várjon az ajtó előtt, - ha lehet.

A fiú mélyen a szemembe nézett, majd így szólt:
- Most pár percig ketten maradtunk. Nem fél tőlem?
- Miért félnem kellene? -kérdeztem vissza majdnem szenvtelenül.
- Nem tudom, csak úgy kérdeztem. -válaszolta.
Hogy valóban féltem e nem tudom, lehet, csak magamnak sem vallottam be.
Egy percnyi csend következett. Kellemetlen csend, majd a következő hangzott el.
- Elmesélek egy történetet, kíváncsi vagyok rá, mit szól majd hozzá. Semmit hozzá nem teszek, el nem veszek belőle.
Közben a nyitott ajtóban megjelent a nevelő, az utolsó sorból egy széket kiemelt és a folyóra távozott vele.
- Úgy mesélem el, ahogyan én az illetőtől hallottam:
Violaszín álmot szőtt a csend, mely a pilláira ránehezedett, miközben mirha illata takarta be gyengülő testet.
Ébredésekor megragadta a rettenet, félig fekvő helyzetéből nem látott előre, még is pontosan észlelte, a szerető egyik keze imádott asszonyának a combján matat, a férfi a másik kezével biztosan vezetett, hiszen egész életét a volán mellett tölti.
Évek óta sejtette, de húsvét óta tudta valami van köztük, azóta szerencsétlenségében gyakran talált rá a gondolat, nem bírja tovább a kétséget, el akar menni, őszintén vágyta a halált. Soha nem feltételezte, vele is megtörténhet ilyen, annak ellenére, hogy fiatal felesége akár a lánya is lehetne. Egy évtizede hagyta el az akkori családját remélve, hogy örök boldogságban sütkérezhet mellette. Addig tartott a felhőtlen élvezet, ameddig húzta az igát, munkájával megteremtette a kényelmet, szaunát és minden egyebet, mit kedvese megkívánt. Az örökké nagy lángon égő fiatalasszony egész nap a városban furikázott, vásárolt, intézkedett, sikeres üzletasszonyként brillírozott. Vállalkozásukat kezdettől fogva az asszony neve fémjelezte, a férj, mint minimálbéres alkalmazott volt bejelentve, az elhagyott három gyerek után így a legkevesebb gyerektartást kellett fizetnie. Múltak az évek, a gyerekek felnőttek. Nem sokat tudott róluk, hiszen nem kereshette őket. Az utóbbi hónapokban azonban gyakran álmodott velük, idegen helyen, kietlen tájakon kóborolva kereste őket, minden kapun bezörgetve. Szüksége lett volna egy ölelésre, amit felelőtlen döntése miatt elmulasztott...
Mit kívánhatna ezek után az élettől, ha nem azt, most itt legyen vége. A hajnali pirkadatban a homloka előtt elsuhant valami, a halál szele lehetett, hideg verejtékcseppek gyöngyöztek a homlokán, miközben a fájdalom fantomja a hasára telepedett. Hangosan felnyögött. A két ülés között tisztán látta, amint a szerető keze az asszony combjáról a kormány felé tart.
Vajon mi vonzza ebben a férfiban, aki még nála is öregebb? -morfondírozott magában.
Nincs abban a helyzetben, hogy megkérdezze, nem is akarja. Már nem!
Megérkeztek. A kórházban már várták őket. Az osztályon rövid folyosói várakozás után, egy kórtermi ágyon találta magát. Nem sokkal később, mint egy megunt rongybabát hagyták magára egy üveg, üdítő nélkül, a másnapi műtétre várva. Viaszsárga viszkető testét áporodott nyirkos hideg burkolta be, remegett. Amint felesége és annak szeretője eltávozott, reszkető kézzel kutatott a telefonja után és egy ismerősét hívta, azt, akitől betegsége alatt segítséget, és imát kért, az Úrhoz szólót, gyógyulása érdekében. Remegő hangon körvonalazta, terve megváltozott és határozottan megkérte, ne imádkozzon tovább érte, sorspoggyászát nem bírja tovább cipelni, a műtét sikerét sem óhajtja, nincs már több verseny, a távot lefutotta, végállomáshoz érkezett.
Az ismerős asszony próbálta halálvágyától megfosztani és a remény pilácsát meggyújtani, elmagyarázni, amit az autóban láthatott, a betegségéből adódó érzékcsalódása is lehet, hiszen a felesége mindenkinek azt mondta egyedül viszi a távoli kórházba a párját.

Akkor mindenkinek hazudott, minden úgy történt, ahogy elmondta, már nem akar élni, meggyógyulni, az ötödik kerék lenni. Engedjék elmenni! - zárta le a beszélgetést.

Eztán elindult a felfelé vezető úton...
Megtehette, a lélek az Úrral egyezséget kötött. Pár hónap múlva a vágya teljesült, a hazavezetés angyala megérkezett, átölelte, és magával vitte a fénybe. Hamvait gyermekeitől távol az őseire helyezték.
Özvegye szeretője karjában vigasztalódott a temetése előtt.

*
- Ennyi a történet, a férfi az apám volt. Most már ismeri az előzményeket, a folytatást legközelebb mesélem el. -jegyezte meg a fiú.
Szótlanul néztem Gábor pókerarcát, nem értettem mi lehet az oka annak, hogy az arcmimikában gazdag fiú, most teljes érzéketlenséget közvetít felém. Sajnálta a fiút, mert sejtettem, hogy a kifejezéstelen arc-, és a látszólagos közöny mögött súlyos harcot vív magával. Az asztalon nyugvó keze után nyúltam, de még időben észbe kaptam, hiszen nem ismertem a történet folytatását, a következményt...


Folyt. köv.

Lélek Sándorné
 
 
0 komment , kategória:  A lélek csendje  
A lélek csendje -3.
  2014-11-19 08:36:49, szerda
 
  Szitáló köddel köszöntött be a reggel, napközben sem változott, alig lehetett látni pár méterre. A késő délutáni szürkületben a téren áthaladva, a kandeláberek sápadt fényénél tekintetem megpihent a félig lemeztelenedett fáktól lehulló, búcsúparolázó, tarka leveleken.

Gondolataimat egész nap próbáltam másfelé terelni, de az bizony az esti beszélőre sodort magával szüntelen.

A kapuhoz érve a szívemmel kopogtattam, akkorát dobbant a mellkasomban, hogy szinte hallani véltem. A folyóson vidám csevej hallatszott a terem felől, amint a nyitott ajtóhoz értem. Az első pillanatban azt gyanítottam, eltévedtem, olyan sokan voltak. Mentem volna tovább, ha a nevelő fel nem áll a szélső sorból, és nem indult volna el felém, széles mosollyal.

- Kezét csókolom, hát ismét eltelt két hét. Jelentem, majd nem teljes létszámmal vagyunk jelen. Látom, csodálkozik, és talán valami rafináltságot sejt a létszám mögött, de higgye el, semmi nincs mögötte, ha csak nem Gábor múltkori beszámolója hatott a gyerekeimre.

- Üdvözlöm, és köszönöm szépen. - köszöntöttem viszont.

- Örömmel jöttem és higgyen nekem, soha semmi mögött mindaddig nem tételezek semmit, ameddig az ellenkezőjét meg nem tapasztalom. - válaszoltam.

A fiúk felálltak, és mint ha osztályfőnöki órán lennének, egyszerre köszöntöttek. Mosolyogva fogadtam, száguldott a lelkem. Kicsit zavart ugyan ez a nagy fegyelem.

Pár bevezető mondat után a témára tereltem a figyelmet és hozzákezdtem.

,,A férfi szerepe a családban".

- Feje tetejére állt a világ. A család fogalma lassan semmivé válik. Nő a csonka családok száma, melynek hatására gyermeki lélek satnyul. Annak szánja a sors a "férfi" szerepet, aki a megélhetést biztosítja, no és szinte szó szerint ő viseli a nadrágot. A női lélekből kihalt a romantika. Egyik fiatal ismerősöm kétségbeesve mesélte a minap, hogy kis barátnője kirúgta, olyan indokkal, hogy szentimentális nyámnyila lelkének ápolása nem fér bele az ő szabadságot igénylő minden-napjaiba.

A srác többgyermekes, szorgalmas családban nevelkedett, ahol mindig figyeltek egymásra. Testvéreivel együtt, tizenéves éves koruk óta a nyári szünetekben párhetes munkát vállaltak, hogy a szórakozásaik költségeit fedezni tudják, a szülőket ily módon tehermentesítették a plusz kiadásoktól. Minden évben keresztény táborokban töltöttek két hetet. Számukra az volt az igazi vakáció. Ketten bátya egyetemet végeztek. Egyikük a szakmájában helyezkedett el, alighogy megszáradt diplomáján a tinta. Testvérének nem volt szerencséje, ,,pályakezdőként" egy éven át hajnalban kelt, újságot hordott. Ki mehetett volna külföldre, még sem tette, nem úgy nevelték, hogy az első kudarc után elmeneküljön. Családjukban a munka nem szégyen, nem létezik megfelelő- és alantas munka, számukra csak feladat van. A szülőföld nem megélhetési hely, hanem HAZA. Nem szeretnék, ha szüleik majdan fényképről ismernék meg az unokáikat, és Skyp-on át beszélgessenek. A szülők polgári életet élnek. Középvezetők. Maguk is néha úgy érzik, hogy átértékelődő világunkban kilógnak a sorból. Nincsenek sznob allűrjeik, nem vágynak a Bahamákra. Főleg nem úgy, hogy a Kárpát- medence szépségeit még térképen sem ismerik. Békében, csendben élik a hétköznapjaikat. Szórakozásuk az olvasás, és a legközelebbi városban lévő színházi előadások megtekintése, valamint a koncertek látogatásában merül ki. Anyagi lehetőségeik erősen korlátozottak. Egy tízen év-körüli autója van a családnak, amit felváltva vezetnek. Kerékpár annál több...

Náluk is megjelennek akadályok, voltak/lesznek hullámvölgyek, ez így természetes. Arravaló a család, hogy ezeket összekapaszkodva, közösen megoldják, és ez szinte mindig sikerül, hiszen felelősséget éreznek és vállalnak egymásért.

A lány, aki sérelmezte a fiú figyelmességét és a kedvességét, az alkalmi virágcsokrát, a ,,lelkizését" valószínű más közösségben nevelkedett olyan közegben élt, ahol ezek az értékek ismeretlenek voltak számára. Talán egyszer belátja, hogy a látszólag lezser, nagyvilági alakok többségének a lelkében milyen sok sérülés lakozik, és sajnálni fogja, hogy nem az egészséges lelkű fiút választotta...

Minden ember vágyik gyengédségre, szeretetre, simogatásra, ölelésre, testi érintésre, aki nem kapja meg gyermekkorában, felnőtt korában elutasítja azt, hiszen nem ismeri, de ez nem jelenti azt, hogy nem tanulhat meg később szeretni, csak, hogy akkor már nagyon sok kitartásra van szüksége a sikeres vizsgához.

Egy elég nagyszámú családi kutatás azt bizonyítja, hogy a kitartást és állhatatosságot a gyerek az apától tanulja meg általában a kamaszkor környékén. Brigham Young Egyetem kutatói arra is rámutatnak, hogy az apától tanult kitartással szinte az élet minden területén jobb eredmények érhetők el, sőt ezek az emberek ritkábban kerülnek zűrös helyzetekbe, ugyanakkor még egy bizonyság látszik igazoltnak, hogy a kitartás, mint örökölt tulajdonság, sokkalta hatásosabbá válik, hogyha az apától, mintha az anyától származik. - fejeztem be a megállapítást.

Egész idő alatt figyeltem a fiúk arcát, mimikájukat és testbeszédét, látszólag érdekelte őket a téma, bár a feszengések arra engedtek következni, többen nem igazán értették miről beszélek. Az angyalarcú Gáboron kívül senki nem jelentkezett szólásra. Azt hittem kérdezni fog, amikor felállt. Tévedtem, mert így szólt:

- Azt hiszem, az előbb említett megállapítás egyértelműen utal arra, hogy az egyszülős minta, a társadalom elsatnyuláshoz vezethet, abban a helyzetben, ahol az anya nem képes férfi mintát felmutatni tartós barát, élettárs, vagy nagyszülő személyében a gyerek, gyerekei lelki fejlődésének érdekében. Tessék, mondani jól gondolom? - szegezte nekem a kérdést.

Ámultam a fiú megfogalmazásán, akaratlanul is pislogni kezdtem, hiszen pontosan azt kaptam vissza, amit adtam. Enyhe zavaromban, ami pontosság miatt keletkezett, egy köszönetet elrebegtem válaszul.

- Igen, ez a pontos meghatározás, a végkövetkezés, köszönöm a figyelmet, nagyon jól esett. Megkérem Önt, ha lesz lehetősége és kedve, beszélgessenek el a hallottakról.

- Ezt megígérem, de van egy feltételem, két hét múlva úgy készül, hogy meghallgat engem.

- Akár ma is, nem sietek sehova, azért jöttem, hogy beszélgessünk. - válaszoltam.

- Nem, nem még nem vagyok rá felkészültem, majd legközelebb. -vágta el a beszélgetés fonalát.

Az ülést berekesztettük, elköszöntünk egymástól. Már a kapuból visszafordultam volna, ha utánam szólt volna valaki, hogy folytassuk, olyan kíváncsivá tett az angyalarcú ígérete, de türelemre intettem magam, - majd két múlva meg tudom.

folyt. köv.

Lélek Sándorné
 
 
0 komment , kategória:  A lélek csendje  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
2017.09 2017. Október 2017.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 28 db bejegyzés
e év: 379 db bejegyzés
Összes: 6871 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1466
  • e Hét: 1466
  • e Hónap: 32124
  • e Év: 368500
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.