Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 21 
Merre tart az életem, és ki viszi magával?
  2017-11-22 12:59:28, szerda
 
  Fernando Pessoa

Merre tart az életem, és ki viszi magával?

Merre tart az életem, és ki viszi magával?
És miért teszem mindig azt, amit nem akarok?
Milyen sors sodor magával a vakhomályban?
S a titkos erő, mely vezet, az is én vagyok?
 
 
0 komment , kategória:  Fernando Pessoa versei  
Kevéssé fontos, hogy a szellő
  2017-08-08 13:37:04, kedd
 
  Fernando Pessoa

Kevéssé fontos, hogy a szellő

Kevéssé fontos, hogy a szellő
Az illatot merről is fújja.
A szívnek nem szükséges, kellő,
Hogy a jó mi, azt tudja.

Legyen nekem elég ez órán,
Énem ringatja eme ének.
Mit számít, hogy megbabonázván,
Elnémítva erő s lélek.

Ki vagyok, hogy világ veszítsen
Annyit, mit álmodni remélek?
Úgy élek csak, körülkerítsen,
Ha körülkerít az ének...

(Bernát Éva fordítása)
 
 
0 komment , kategória:  Fernando Pessoa versei  
Behúzódom
  2017-03-06 17:11:57, hétfő
 
  Fernando Pessoa

Behúzódom

Behúzódom és magamra zárom az ablakot.
Behozzák a gyertyát és jóéjszakát kívánnak,
s én is elégedetten jóéjszakát kívánok.
Bárcsak mindig ilyen lehetne életem:
napfényes, eső-puha nap,
vagy viharos, mintha a Világ összedőlne,
puha este és a járókelők,
akiket érdeklődve nézek ablakomból,
egy utolsó barátságos pillantás a néma fákra,
aztán bezárni az ablakot, meggyújtani a gyertyát,
nem olvasni, nem is gondolni semmire, nem aludni,
csak érezni, hogy áramlik át rajtam az élet, mint folyó a medrében,
s odakint, mint egy alvó isten, az óriási csönd.
ford.: Somlyó György
 
 
0 komment , kategória:  Fernando Pessoa versei  
Elemzés
  2011-06-30 15:35:49, csütörtök
 
  Fernando Pessoa

Elemzés

Oly elvontan létezik a lényed,
Hogy míg elnézlek, s fürkészem szemed
Két szememmel, képed szertefoszlik,
És nem őrzök meg belőle semmit:
Szemem elől a tested ellebben,
Csak képzete marad itt előttem,
Oly közel, ha úgy hiszem, hogy nézlek,
S magam úgy tudom, hogy tudlak téged,
E tudásban ön-lényem nem érzem.
S így, hogy téged már nem is lát szemem,
A benyomás képzetét hazudom,
S álmodom - nem látva-tudva rólad -
Hogy látlak, s hogy vagyok, és mosolygón
Nézem bús, benső homályvilágom,
Ahol álmodva érzem a valómat.
Mely álom, s kevéske élet.

(Ford.: Pál Ferenc)
 
 
0 komment , kategória:  Fernando Pessoa versei  
Keresztút
  2011-06-30 12:16:52, csütörtök
 
  Fernando Pessoa

Keresztút

Elfelejtek minden téveteg órát...
Az ősz telepít bánatot a dombra,
Rőt-lilával a vízpartot bevonja...
Ostya az út, a döbbent lelkek ostyák...

Megtörtént ez a táj, sírjai ontják
Nimfák orgiáját... Arcod égboltja
Búza-arany, s árkád alatt susogva
A színeket húnyó kévék kioltják...

Klastrom mélyén foglyul esett a fény,
A húnyt extázis gyűlöli a vágyat,
Fedélzetről megcsodált szigetén

A napot fáradt, hűlt létemnek adja,
S a tarka ősz halottas vonulás csak,
Fülsértőn zenél zsibongó utamra...

Lackfi János fordítása
 
 
0 komment , kategória:  Fernando Pessoa versei  
Nem elég kinyitni az ablakot
  2011-06-20 11:21:49, hétfő
 
  Fernando Pessoa

Nem elég kinyitni az ablakot

Nem elég kinyitni az ablakot,
Hogy az ember lássa a mezőket és a folyót.
Nem elég, ha csak nem vagyunk vakok,
Hogy lássuk a fákat és a virágokat,
El kell dobni minden filozófiát.

A filozófiában nem fák, csupán ideák vannak,
Csak mi magunk vagyunk, üres önmagunkban,
Csak egy bezárt ablak van, s odakint az egész világ;

Egy álom arról, amit látni lehetne, ha nyílna az ablak,
És mégsem láthatni meg soha, ha végre kitárul.
 
 
0 komment , kategória:  Fernando Pessoa versei  
Esik, csend szitál.
  2011-06-20 11:15:11, hétfő
 
  Fernando Pessoa

Esik, csend szitál. A cseppek lágy neszének

Esik. Csend szitál. A cseppek lágy neszének
Álma oly szelíd, akár a végtelen.
Esik. Nem-tudását gyászolván a lélek
Érzi: sorvadó, vak minden érzelem.
Esik. Én (ki vagyok) nem vagyok velem...
Oly nyugodt eső ez, lanyha, porladó, halk
(Mintha nem felhőből hullna, oly szelíd),
Mormolás csupán, egy sóhaj, mely ha sóhajt,
Önmagáról végleg elfeledkezik.
Esik. Kedvem most a semmiben telik.
Szél se rezdül, nincs ég, nem vigyázza létünk.
Esik hosszan, lassan, mindig ugyanúgy.
Mint a bizonyosság, mely hazudik nékünk,
Mint a sanda vágy, melyben hazudva égünk.
Esik. Az érzések lámpája kihunyt...
 
 
0 komment , kategória:  Fernando Pessoa versei  
Lélekharang
  2011-06-20 11:14:12, hétfő
 
  Fernando Pessoa

Lélekharang

A szívemet megragadtam,
Tenyerembe beleraktam.
Néztem őt, mint aki nézne
Homokszemre, falevélre.
Néztem félénken, merengve,
Mint a holt a sírverembe;
Megindultan, puszta lélek
- Álom ez és kicsit élet.
 
 
0 komment , kategória:  Fernando Pessoa versei  
Nem tudom, valóság-e vagy álom
  2011-06-20 11:13:27, hétfő
 
  Fernando Pessoa

Nem tudom, valóság-e vagy álom,

Nem tudom, valóság-e vagy álom,
Vagy álom- s életnek keveréke;
Ama szelíd földet hol találom,
Elfelejtve? Délnek szigetére
Vágyódunk messze. Amott, amott
Ifjú élet s szerelem ragyog.

Talán soha-nem-volt pálmaerdők
S a fasor, mely távolba veszik,
Nyugodt árnyékkal várják a hívőt,
Ki hiszi, hogy e föld létezik.
S mi, boldogok? Ó, talán, talán,
Azon a földön, mint hajdanán.

De álom-látván már színevesztett,
Gondolván fárad a gondolat,
A pálmák alatt, hold fénye mellett
Hideg érzik, hold vet árnyakat.
Ezen, ezen a földön is, óh,
A rossz nem szűn', s nem marad a jó.

Nem világvégi szigeten, távol,
Álmok vagy valóság ligetébe'
Gyógyul meg a lélek mély bajából,
És a jó a szívbe nem úgy lép be.
Bennünk van minden. Amott van, ott,
Hol ifjú lét s szerelem ragyog.
 
 
0 komment , kategória:  Fernando Pessoa versei  
Önlélekrajz
  2011-06-18 13:35:10, szombat
 
  Fernando Pessoa

Önlélekrajz

A költő színlelő-müvész.
Oly jól ért már a mímeléshez,
hogy tetteti a bánatot,
a bánatot, mit tényleg érez.

S az olvasók az olvasott
bánatból érzik helyesen
nem azt a kettőt, mit a költő
ismert, de amit ők sosem.

S így fogaskerékszerkezetben
forgatja játékát az ész,
a kis felhúzós-vasutat, mely
a szívről kapta a nevét.

Nemes Nagy Ágnes fordítása
 
 
0 komment , kategória:  Fernando Pessoa versei  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 21 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 8 db bejegyzés
e hónap: 194 db bejegyzés
e év: 2355 db bejegyzés
Összes: 8754 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4124
  • e Hét: 20346
  • e Hónap: 72053
  • e Év: 800461
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.