Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Segíts nekem
  2017-07-31 12:04:16, hétfő
 
  Gellért Oszkár

Segíts nekem

Segítsd nekem megkeresni azt a szót,
Amit tavaly ilyenkor mondtam neked.
Az utat hozzá, amit tavaly óta benőtt a bozót.
A helyet, ahol mondtam; zamatját
A hangnak, ahogy mondtam; a szemeket,
Amik rátűztek, megvilágították;
A sóhajt, ami kísérte.
Segítsd nekem megkeresni a tavalyi szót,
Ami fölolvaszt s összeéget.
Hogy odaadhassam neked érte
A tavalyi üdvösséget,
A tavalyi magamat s téged.
 
 
0 komment , kategória:  Gellért Oszkár versei  
Amiből a sóhaj támad
  2017-07-10 13:15:25, hétfő
 
  Gellért Oszkár

Amiből a sóhaj támad

Szívemnek ősi erdejét
Magas kerítés védte eddig.
Lerontom. Ó, hiszem, hiszem:
Akad még tán kiváncsi szem,
Lesőn, vajh mit lát bent elébb:
Közönségest, vagy... földfelettit?

Hát nem. Színes, tüzes reményt
Kiváncsiság sose is élessz.
Benézni, ó minek? Ne tedd.
Üres, üres a rengeteg.
Falát ledöntém az imént,
S bent? Minden ember szíve véres.

Ó volt, ó volt, hogy egykoron
Zúgó viharszél járta által
S rátámadt szörnyű tengerár,
Hogy azt hivém: most! most megáll.
De ma? Kitisztult ég s orom,
S én lenn a völgyben szürke bárddal.

Egy szürke bárd. Sok barna fa.
Sok sárga lomb. És sok, sok emlék.
Pirosló lánggal ó regélj
Pattogva fám, ha jő a tél,
Ha jő a tél ezüst hava:
S én ázva-fázva elpihennék.

Most csönd. S szivemnek erdején
Hány számüzöttem, hány halottam!
Kigyóraj, tigrishad helyett
Kiholt vadon, mi rámmered.
S ezer vad indulat helyén:
Csitt, Csitt! Egy szív ver elhagyottan.

S tanúl. Tanulja gyászdalát.
Csak ránca már, mi kínja hajdan,
Jövőt sirat és multot ás.
Zenét hozzá bősz tombolás
Emlékké foszló jajja ád
Egy tompa, elfuló sóhajban.

A mult sohajja... Ó, de nem.
Tünődni mért letűnt világon?
Gyúlölni mért? Szerettelek.
A szél sóhajtott... ég veled.
Ó, hogy az én bús szellemem,
Szelid, jó szellemem megáldjon!
 
 
0 komment , kategória:  Gellért Oszkár versei  
Salaktalan bocsánatot adj
  2017-07-04 17:09:41, kedd
 
  Gellért Oszkár

Salaktalan bocsánatot adj

Ne kívánd, édes, hogy kevélységemben én közelítsek.
Lábam nyomán csak bogáncs hajt ki a földből,
Kigyó sziszeg, kén fojtogat.

Te jöjj felém, te bocsáss meg, édes, lásd, csak egyet léptél:
S talpad alatt kék nefelejcs fakadt,
Még egyet lépj: ibolya feslik,
S még egyet: pipacs üti föl fejét.
S most nézz csak vissza, innen a karomból:
Hátad mögött egy egész viruló mező!

Óh mért néztél vissza! bódult szemed sugarától
Elhervadt, lásd, végig a viruló mező.

Hát kezdjük újra. Most jöjj felém.
Egy!: s lábad nyomán katicabogár libbenti szárnyát,
Kettő!: s aranylepke hintáz a fűszálon,
Három!: s pihenés fürjecske nyitogatja csőrét.
Csak vissza ne nézz! - Késő. Már aléltan hull le mind a földre.

Sehogysem lehet hát? Még egyszer talán.
Egy!: s talpad alatt megreped a föld most,
Kettő, három!: s kis kráterekből piros-kék láng tarajlik.
Óh, beh csodás tüzijáték!
Csak vissza ne nézz! - Jaj, sima minden újra s kihamvadt.

Most még egyszer, utolszor.
S ne gondolj többé földi gyönyörre.
Salaktalan bocsánatot adj.
Egy, kettő, három!: s talpad alatt,
Lásd, csillagok fakadnak.
S most nézz vissza bátran, nézd, csillagok, csillagok!
S hogy fénylenek, égnek s ki nem alszanak soha.
Mert ez már a háromszor szent egyszerüség.
Mert ez már a mennyei szerelem.
 
 
0 komment , kategória:  Gellért Oszkár versei  
Nagypéntekre
  2017-04-13 01:48:55, csütörtök
 
  Gellért Oszkár

Nagypéntekre

Ha én az Ő Fia volnék,
Minden katonára álmot varázsolnék.
Karomon altatnám,
Úgy eldajkálgatnám,
El is babusgatnám,
El is csitítgatnám.
Fegyverüket álmuk közben garmadába raknám!
S néznék rájuk megbocsátva, szomorúan, szeliden.

Ha én az Ő Fia volnék,
Minden vadat aztán oda parancsolnék.
Jönne tenger vadja,
Levegőég vadja,
Erdő-mező vadja,
Sivatagok vadja,
Seregestül gyűlne alvó emberszagra.
S mind csak nézne értelmetlen, csudálkozva, szeliden.

Ha én az Ő Fia volnék,
Megpróbálnám mégis: van-e egy akol még.
S az ember aludna.
Pénteken aludna.
Szombaton aludna.
Ájultan aludna.
Vasárnapra ébredőre talán élni tudna!
S elindulna, hazafelé, szemlesütve, szeliden.
 
 
0 komment , kategória:  Gellért Oszkár versei  
Sóhajtalan szerelem
  2011-06-30 13:46:40, csütörtök
 
  Gellért Oszkár

Sóhajtalan szerelem

Olykor, veszélyes, sóhajtalan szünetekben,
Olykor, mikor a szavam elakad,
Oly rosszkor törlöd ki a könnyet szemeidből
S oly rosszkor nyújtod csókra ajakad.

Olykor oly rosszkor idézed a halált,
Mikor csupa-élet a szavam.
S oly rosszkor csicseregsz sok szörnyu semmiségről
Olykor, ha ajkamnak csókéhes vágya van.

Ilyenkor kérlek, hogy ne fogd a kezem oly erősen.
S kezemnek ilyenkor van gyötörni kedve.
Ilyenkor szorítom meg a csuklód oly vadul,
Hogy fölsikoltasz rámmeredve.
 
 
0 komment , kategória:  Gellért Oszkár versei  
Félbemaradt örök vers
  2010-10-06 02:22:57, szerda
 
  Gellért Oszkár

Félbemaradt örök vers

És nincsen könny, ami elsírhatatlan
És nincsen vers, ami megírhatatlan.
Ezerkilencszáztizennégy nyarán,
Ha elkezdtem, még folytatom talán.

Majd ha a szőlő érik a gerezden,
Majd drága ősszel tán még újra kezdem.

S tizenöt őszén lopva föllapoztam.
Nagy ég, mindennel hogy elmaradoztam,
S nagy ég, a seb még mindig eleven!
Játszam tovább? Most nem ér a nevem.

Ezerkilencszáztizenhat telén,
Kerültek újra e sorok elém.

S csak kóválygok százéves avaron.
Hol kezdődik a téboly, hol az álom?
Mint kisgyerek: «Tegnap majd megcsinálom,»
Mint kisgyerek: «Holnap már megcsináltam,»
A napokat is összezavarom.

Mikor volt, hogy a játékból kiálltam?
Tán ezredek repültek el felettem.
Tavasz! Tizenhét! Folytasd! Elfeledtem.
 
 
0 komment , kategória:  Gellért Oszkár versei  
Lélek, mennyi az
  2010-08-10 12:20:28, kedd
 
  GELLÉRT OSZKÁR

LÉLEK, MENNYI AZ?

Hidépítő mérnök,
Te tudhatod műved teherbirását.

Malommunkás,
Te tudhatod, naponta hány zsák kell ahoz,
Hogy megszakadj.

Fa ága,
Te is tudhatod,
Milyen súlyú akasztott ember alatt
Törsz ketté.

De lélek, lélek,
Tudhatod-e te, hogy mennyi az
Amit elbírsz?

Tudhatod-e te, hogy mikor a kedves bucsuzóul
Kedvese vállára ejti kezét:
Nem roskadsz-e össze öt ujja alatt.

Tudhatod-e te, hogy amit elbírsz,
Egy sziklatömb vagy egy hópehely.

Lélek, mennyi az?
 
 
0 komment , kategória:  Gellért Oszkár versei  
Gyöngyszem
  2010-08-05 00:45:05, csütörtök
 
  Gellért Oszkár

Gyöngyszem

Te jobbról fogod, én balról fogom kézen.
S csak nézed. S csak nézem.
Egy-kettő, egy... Már járni tanul.
Ó mért nem nézhetjük gondtalanul.
Habkönnyű szívvel őt,
Fekete sejtelem mért hogy éget,
Szívünkből jövendő keserűséget
Mért kell ma már kiöntenünk?!
Egy-kettő, egy... S fejünk beleszédül:
Melyik csomókon, kinek a kezébül
Siklik-csúszik ki majd előbb
A mi fölfűzött gyönyörű gyöngyszemünk...
 
 
0 komment , kategória:  Gellért Oszkár versei  
Himnusz a lendülethez
  2010-08-04 23:58:35, szerda
 
  Gellért Oszkár

Himnusz a lendülethez

Ó lendület, halld meg a fohászomat,
(Diszkoszdobó görög könyöröghetett egykor így)
Ó lendület engedd: épp abban a szögben
Vessem el én most e kenyérgalacsint,
Hogy rózsám fitos orra hegyére essék
S ő elmosolyodjon s a béke közöttünk
Szent legyen újra örökké.

Úgy néz rám, mint vadmacska a vadonban,
Ki remek szemével villogva kacsint
S próbálja előbb, vajh birja-e teste az ívet,
Mely odarepíti áldozatára.
S nyílván átkozza felette a sorsot,
Hogy az ő teste nem olyan rugalmas,
S nem is tud mást - ó ennivaló idegesség -
Mint rágni csak éles körmeit.
S jaj, nem repűlhet az asztalon át
Szemeim közzé. Fel kéne előbb
Még állnia s átsétálnia hozzám
S bárhogy sietve, de: lábakon!
Nehéz a test, nehéz az élet, ugy-e
Kismacskám?
Pár lépted alatt
A legjobb gondolat is odavész!

Ó lendület, ki csillagaid
Oly biztos kézzel kiröpitéd egykor az űrbe,
Imám feléd száll, ki ott vagy mindenekben
Szunnyadva, láthatatlanúl.
Ébredj, ébredj a karomban,
S melylyel haragós rózsámnak békítve dobok most csókot:
Ó adj biztos kezet
Világ ura, lendület-isten!
Hogy odataláljon, cuppanva, a szivéhez...
 
 
0 komment , kategória:  Gellért Oszkár versei  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 4 db bejegyzés
e hónap: 190 db bejegyzés
e év: 2351 db bejegyzés
Összes: 8750 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2582
  • e Hét: 18804
  • e Hónap: 70511
  • e Év: 798919
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.