Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Minthogyha
  2017-07-31 13:20:38, hétfő
 
  Sulyok Vince

Minthogyha

Minthogyha lenne választásra mód,
minthogyha másutt s másképp
is élhetnék, kívánnom kellene
s akarnom csak, s lehetnék gazdagabb
és sikeresebb, jöhetnék és mehetnék
egy másik kertben, más égtáj alatt,
másfajta virágok és fák között;
minthogyha én választhattam volna ezt is
itt, mintha nem egy messzi
Nagy Akarat tologatna az élet
sakktábláján, apró kis figurát;
minthogyha sejtjeinkbe beépülve
(s beépülve mindenbe) nem létezne
valami Törvény, megmásíthatatlan
s felfoghatatlan, mit csak az eszmélés
rövidke perceiben sejthetek,
villanásnyi időre csak: amíg
fejem - kínban - fölemelem a porból
s rácsodálkozom vizekre-egekre -
fényvillanásnyi pillanatra csak,
mielőtt porrá omlok vissza újból.
 
 
0 komment , kategória:  Sulyok Vince versei  
Kapaszkodom az Időbe
  2011-02-23 16:10:06, szerda
 
  Sulyok Vince

Kapaszkodom az Időbe

Kapaszkodom tíz ujjal, tíz körömmel
az Időbe,
ebbe a sebesen tovatűnni akaróba,
kapaszkodom a Jelenembe,
amíg van Jelenem, beléje kapaszkodnom,
tíz ujjam van csak ehhez,
ujjaimhoz tollam és ceruzám,
maréknyinál alig több szavam
s papírdarabokra hiú reménykedéssel
ráfirkált mondatok,
amiket bármikor tovafújhatnak,
magukkal sodorhatnak léghuzatok-szelek
s olvashatatlan kis darabokká tépdeshetnek -
öröklétük, lehet, ennyi lesz csupán,
s ennyi lesz talán az én saját "öröklétem" is,
egy szóval, egy sorral se több talán:
meg-megzökkenő monológ
valamelyik kopott füzetem oldalán,
hisz pontosan tudom már most is,
hogy ami hátralenne esetleg,
azt is szorgosan csomagolja már
november a maga saját
dértől ezüstlő papírzsákjaiba.

Hát nincsen többé mire várnom:
dicsérnem azt kell, ami még hátravan,
dicsérnem a ködöt kell, az esőket,
dicsérnem a fagyot, a havakat,
s megénekelnem a viharzó tenger
háborgó vizét és a síkos zátony
sziklái közé beszorult hajók
segélykiáltozásait - megénekelnem
őszöm, novemberem, mindazt, amire
rekedt torkom erejéből futja még:
az örök pusztulást és örök elmúlást.
 
 
0 komment , kategória:  Sulyok Vince versei  
A csend folyója
  2010-08-22 12:25:09, vasárnap
 
  Sulyok Vince

A csend folyója

A csend folyója ez. A rettenetes
csendé. Benne hangtalanul
úsznak, sodródnak tova évek,
arcok. Az egész elmúlt élet.

A Léthe vize ez. Szemlélem kavargását,
amíg csak látom, amíg látni tudom
mindezt, amíg elúszó képeit
érzékelni tudom, s felfogni ezt a sebesen
tovairamló időt, ezt a már lábszáramig
csapódó vízörvényt, amely bármikor
magával ragadhat már engem is.

Az ijesztő elmúltakat csak nézem,
a mésznél és a télutó szennyes havánál
fakultabb testeket, élettelenné
vált arcukat, kiürült szemgödreiket -

jól tudva, hogy nincsen remény sehol,
hogy többé nincs, mit várjunk:
darabjaira széthullt csonthalomként
hányódom hamarosan magam is

az enyészet folyója jéghideg vizében,
ahonnan nincs, nem lehet visszatérés
többé a fénybe, a csodálatos
élet gyönyörébe és vigaszába
a léttelenség és időtelenség
felfoghatatlan mélységeiből,
a megszűnés szakadékából.
 
 
0 komment , kategória:  Sulyok Vince versei  
A boldogság egykor
  2010-08-10 12:11:38, kedd
 
  Sulyok Vince

A boldogság egykor

A boldogság egykor egy rét volt,
nagy rét, szelek járta lapályon,
szertebóklászó tehenekkel,
fűzfákkal körül, jegenyékkel
s a láthatáron borzas dombsorokkal.

A boldogság egykor vékonyka ér volt
a rét aljában, fölezüstlő vízzel,
benne békákkal és ebihalakkal,
ritkahangú, kedves csörgedezéssel
s a hátán gyöngyszínű; felhők hasaltak.

A boldogság egykor egy dűlőút volt,
szélében búzavirágokkal, pipacsokkal,
gémeskúttal, föl-le bukóval;
arcomba loccsanó hideg vize
égőbb volt, mint az izzó délután.

A boldogság egykor egy szőlőskert volt
homokos, meleg domboldalban,
kunyhóval, szilvafákkal, barackfákkal,
kék és arany szőlőszemekkel
s mindmáig elfeledhetetlen zöld egekkel.

A boldogság egykor egy kisfiú volt
réteken és dűlőkutaknál,
szőlősorok mézillatában.
Évtizedek mélyéről olykor idehallom
a nevetését - nevetésem ...
 
 
0 komment , kategória:  Sulyok Vince versei  
Tegnapodban élsz
  2010-08-10 11:54:23, kedd
 
  Sulyok Vince

TEGNAPODBAN ÉLSZ

Életedből egyetlen egy napot
se tudsz elhagyni,
kinullázni teljesen s végérvényesen:
veled marad múltadból
mindig valami fontos-lényeges
(avagy éppen lényegtelen)
s magad is ott maradsz valamiképpen
örökre azokon a helyeken,
ahol valaha éltél és járkáltál,
a házakban, szobákban, amiket meglaktál
együtt nevüket vesztett emberekkel,
ködbe mosódott arcúakkal.

S valamiképpen ott maradtál
a dombhátak virágzásba ájult fái között is
valószínütlen távol került tavaszokban
s a kisalföldi réteken, hol valaha
szelek dagasztották rajtad az inget,
mikor száradni favillával
,,forgattad" a lekaszált szénarendet;
mögülük egy kihúnyni sose akaró
nyárvégi alkony
pirossága-feketesége sziporkázik
feléd - mintha tenné már ezer éve!

S ott állsz te még mindig egy dunántúli
szőlő végében is, nem is észlelve,
hogy közben kiszántották a szőlőtöveket,
a kunyhót felperzselték s kiírtották
körül a szilvafákat: méznél édesebb
gyümölcseiken darazsakkal osztozkodtál...

Elszállt óráiddal, múltaddal
élhetsz csak, amig élsz,
s ha tán nem is akarnád: mádban is
a tegnapodban élsz!
 
 
0 komment , kategória:  Sulyok Vince versei  
Mindenre ráesteledik
  2010-08-10 11:48:50, kedd
 
  Sulyok Vince

Mindenre ráesteledik

Arca alig dereng már
az évek fáradt mélyéből felém
ajka elszürkült elszíntelenedett
elmosódott a mosolya
évtizedek zajaiba veszett a hangja
vállain sem csillan feszes arany bőr többé —
lassan mindenre ráesteledik
álmokra is és emlékekre is
közösekre s különvalókra egyként
amíg alakját mint alant a tájat
a gyülekező novemberi köd
el nem nyeli végleg az idegenség.

Oslo, 1998. november 10.
 
 
0 komment , kategória:  Sulyok Vince versei  
Nyárutó
  2010-08-10 11:47:56, kedd
 
  Sulyok Vince

Nyárutó

Egy falevélként billegő
kicsi hajót
villant fel búcsúzóul most felém
a tenger, nyárutói tengerem,
párákba vesző opálos vizek
szivárványos bőrzését-borsódzását
s a Costa Blanca fehér gyöngyfüzérén
vakítón izzó apró városok
ablakait, falait, háztetőit.

Az augusztusi teljes
hőben és ragyogásban
bódultan így
búcsúzom a látványtól magam is
s indulok — vonakodva s meg-megállva —
afelé, ami még vár,
ami vár még rám valahol
a száját elnyelésre tátó
s pusztulásomat kínáló Időben.

Torrevieja, La Mata 1997. augusztus 31.
 
 
0 komment , kategória:  Sulyok Vince versei  
Krumplit hámoz a kedves
  2010-08-10 00:17:01, kedd
 
  Sulyok Vince

KRUMPLIT HÁMOZ A KEDVES

Mikor krumplit hámoz a kedves
s csillog a kése friss kezében,
szeretek akkor ülni csak mellette
s elnézni a dert szemében.
A tálban krumplik mocorognak,
a héjjuk herseg s szalagokban
hullong az asztallapra. Tiszta vízben
nagy sárga arcuk lágyan csobban.
Gyémánt szelek a hegyek hátán
szikrázó völgyeknek szaladnak.
Az utakon tankok zörögnek szakadatlan
s elfáradnak a forradalmak..

Veszprémvarsány, 1956. november 26.
 
 
0 komment , kategória:  Sulyok Vince versei  
Hajnali zsoltár
  2010-08-05 00:05:43, csütörtök
 
  Sulyok Vince

Hajnali zsoltár

A mindennapok fényektől virágzó,
szagokba fúló szép reggelei,
az ébredések, jó lustálkodások
veled vannak teli.

Szememet kell csak álmosan lehúnynom,
hogy érezzelek, viszontlássalak.
A hajnal pirul piros csókjaidtól,
s nevetnek a falak.

Te vagy nekem a távoli reménység,
a biztonság és igaz nyugalom,
ok és okozat minden dolgaimban,
amig csak akarom.

S mindig akarlak, és nagyon akarlak,
mert szép vagy, mint a kint nyíló bokor,
mely úgy lobog az örjöngő tavaszban,
hogy szinte fuldokol.

Tetőled édes minden ébredésem,
teveled töltöm napjaim teli,
hiányod veled pótolom, amíg csak
a sors így rendeli.
 
 
0 komment , kategória:  Sulyok Vince versei  
Időtlen hegytetők
  2010-08-05 00:04:50, csütörtök
 
  Sulyok Vince

Időtlen hegytetők

A hegyek sose mosolyognak
nekidőlnek a végtelennek
fönséges gyönyörű magányban
s önarcukat nézik a tó vizében

Csak nézik önnön arcukat a tóban
csak néznek bele az időbe
mindent tudón?
vagy semmit se remélve?

Olykor kiülök én is a hegyekre
homlokmagasba sziklaorcáikkal
s megcsöndesítem zajló szívemet
s elnézem én is arcomat a tóban
a futkosó fényt a gyöngy vizeken
és nézek bele az időbe
mindent tudón és semmit se remélve.
 
 
0 komment , kategória:  Sulyok Vince versei  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2017.07 2017. Augusztus 2017.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 228 db bejegyzés
e év: 1630 db bejegyzés
Összes: 8049 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2774
  • e Hét: 11055
  • e Hónap: 77624
  • e Év: 537831
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.