Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
Visszatekintés
  2018-01-17 18:48:45, szerda
 
  Sulyok Vince

Visszatekintés

Vasy Gézának, a 65. évfordulóra
Nagyrabecsüléssel és szeretettel


Hisz tudtam, mindig tudtam,
bár elhinni nehéz volt,
szinte már lehetetlen,
hogy nem tart majd örökké,
hogy nem örök itt semmi,
és minden arra intett,
minden arra ma is még,
hogy nem örök a létünk,
nem örök az enyém se,
nem örök a tiéd se,
elrohannak az évek,
,,memento mori" mondták
az öreg paptanárok,
,,emlékezz a halálra"
(szinte károgta hangjuk),
de fülemet bedugtam,
hallani se akartam,
mert akartam csak élni,
mert akartam csak ülni
az élet asztalánál,
mindenből falatozni,
kóstolót harapni
roskadozó tálakból,
húsokból, gyümölcsökből,
részelni gyönyörökből,
betölteni a vágyat,
a szépet megcsodálni
leányban, gondolatban,
tájakban, tengerekben,
mindenben, mit elértem,
mihez hozzájutottam.

S most arra kell riadnom
a legszebb éveken túl,
mögöttem álmaimmal,
álmaim legtöbbjével,
magam könyvekbe írva,
betűkbe vésve évek,
hogy éhes vagyok egyre,
hogy továbbra is szomjas,
s bármi várna is rám még,
bármily csillogó órák:
az élet asztalától
évtizedek múltán is
majd éhesen kelek fel,
mert betelni a léttel,
a lét csodáival
halálig se leszek képes!
 
 
0 komment , kategória:  Sulyok Vince versei  
Minthogyha
  2017-07-31 13:20:38, hétfő
 
  Sulyok Vince

Minthogyha

Minthogyha lenne választásra mód,
minthogyha másutt s másképp
is élhetnék, kívánnom kellene
s akarnom csak, s lehetnék gazdagabb
és sikeresebb, jöhetnék és mehetnék
egy másik kertben, más égtáj alatt,
másfajta virágok és fák között;
minthogyha én választhattam volna ezt is
itt, mintha nem egy messzi
Nagy Akarat tologatna az élet
sakktábláján, apró kis figurát;
minthogyha sejtjeinkbe beépülve
(s beépülve mindenbe) nem létezne
valami Törvény, megmásíthatatlan
s felfoghatatlan, mit csak az eszmélés
rövidke perceiben sejthetek,
villanásnyi időre csak: amíg
fejem - kínban - fölemelem a porból
s rácsodálkozom vizekre-egekre -
fényvillanásnyi pillanatra csak,
mielőtt porrá omlok vissza újból.
 
 
0 komment , kategória:  Sulyok Vince versei  
Kapaszkodom az Időbe
  2011-02-23 16:10:06, szerda
 
  Sulyok Vince

Kapaszkodom az Időbe

Kapaszkodom tíz ujjal, tíz körömmel
az Időbe,
ebbe a sebesen tovatűnni akaróba,
kapaszkodom a Jelenembe,
amíg van Jelenem, beléje kapaszkodnom,
tíz ujjam van csak ehhez,
ujjaimhoz tollam és ceruzám,
maréknyinál alig több szavam
s papírdarabokra hiú reménykedéssel
ráfirkált mondatok,
amiket bármikor tovafújhatnak,
magukkal sodorhatnak léghuzatok-szelek
s olvashatatlan kis darabokká tépdeshetnek -
öröklétük, lehet, ennyi lesz csupán,
s ennyi lesz talán az én saját "öröklétem" is,
egy szóval, egy sorral se több talán:
meg-megzökkenő monológ
valamelyik kopott füzetem oldalán,
hisz pontosan tudom már most is,
hogy ami hátralenne esetleg,
azt is szorgosan csomagolja már
november a maga saját
dértől ezüstlő papírzsákjaiba.

Hát nincsen többé mire várnom:
dicsérnem azt kell, ami még hátravan,
dicsérnem a ködöt kell, az esőket,
dicsérnem a fagyot, a havakat,
s megénekelnem a viharzó tenger
háborgó vizét és a síkos zátony
sziklái közé beszorult hajók
segélykiáltozásait - megénekelnem
őszöm, novemberem, mindazt, amire
rekedt torkom erejéből futja még:
az örök pusztulást és örök elmúlást.
 
 
0 komment , kategória:  Sulyok Vince versei  
A csend folyója
  2010-08-22 12:25:09, vasárnap
 
  Sulyok Vince

A csend folyója

A csend folyója ez. A rettenetes
csendé. Benne hangtalanul
úsznak, sodródnak tova évek,
arcok. Az egész elmúlt élet.

A Léthe vize ez. Szemlélem kavargását,
amíg csak látom, amíg látni tudom
mindezt, amíg elúszó képeit
érzékelni tudom, s felfogni ezt a sebesen
tovairamló időt, ezt a már lábszáramig
csapódó vízörvényt, amely bármikor
magával ragadhat már engem is.

Az ijesztő elmúltakat csak nézem,
a mésznél és a télutó szennyes havánál
fakultabb testeket, élettelenné
vált arcukat, kiürült szemgödreiket -

jól tudva, hogy nincsen remény sehol,
hogy többé nincs, mit várjunk:
darabjaira széthullt csonthalomként
hányódom hamarosan magam is

az enyészet folyója jéghideg vizében,
ahonnan nincs, nem lehet visszatérés
többé a fénybe, a csodálatos
élet gyönyörébe és vigaszába
a léttelenség és időtelenség
felfoghatatlan mélységeiből,
a megszűnés szakadékából.
 
 
0 komment , kategória:  Sulyok Vince versei  
A boldogság egykor
  2010-08-10 12:11:38, kedd
 
  Sulyok Vince

A boldogság egykor

A boldogság egykor egy rét volt,
nagy rét, szelek járta lapályon,
szertebóklászó tehenekkel,
fűzfákkal körül, jegenyékkel
s a láthatáron borzas dombsorokkal.

A boldogság egykor vékonyka ér volt
a rét aljában, fölezüstlő vízzel,
benne békákkal és ebihalakkal,
ritkahangú, kedves csörgedezéssel
s a hátán gyöngyszínű; felhők hasaltak.

A boldogság egykor egy dűlőút volt,
szélében búzavirágokkal, pipacsokkal,
gémeskúttal, föl-le bukóval;
arcomba loccsanó hideg vize
égőbb volt, mint az izzó délután.

A boldogság egykor egy szőlőskert volt
homokos, meleg domboldalban,
kunyhóval, szilvafákkal, barackfákkal,
kék és arany szőlőszemekkel
s mindmáig elfeledhetetlen zöld egekkel.

A boldogság egykor egy kisfiú volt
réteken és dűlőkutaknál,
szőlősorok mézillatában.
Évtizedek mélyéről olykor idehallom
a nevetését - nevetésem ...
 
 
0 komment , kategória:  Sulyok Vince versei  
Tegnapodban élsz
  2010-08-10 11:54:23, kedd
 
  Sulyok Vince

TEGNAPODBAN ÉLSZ

Életedből egyetlen egy napot
se tudsz elhagyni,
kinullázni teljesen s végérvényesen:
veled marad múltadból
mindig valami fontos-lényeges
(avagy éppen lényegtelen)
s magad is ott maradsz valamiképpen
örökre azokon a helyeken,
ahol valaha éltél és járkáltál,
a házakban, szobákban, amiket meglaktál
együtt nevüket vesztett emberekkel,
ködbe mosódott arcúakkal.

S valamiképpen ott maradtál
a dombhátak virágzásba ájult fái között is
valószínütlen távol került tavaszokban
s a kisalföldi réteken, hol valaha
szelek dagasztották rajtad az inget,
mikor száradni favillával
,,forgattad" a lekaszált szénarendet;
mögülük egy kihúnyni sose akaró
nyárvégi alkony
pirossága-feketesége sziporkázik
feléd - mintha tenné már ezer éve!

S ott állsz te még mindig egy dunántúli
szőlő végében is, nem is észlelve,
hogy közben kiszántották a szőlőtöveket,
a kunyhót felperzselték s kiírtották
körül a szilvafákat: méznél édesebb
gyümölcseiken darazsakkal osztozkodtál...

Elszállt óráiddal, múltaddal
élhetsz csak, amig élsz,
s ha tán nem is akarnád: mádban is
a tegnapodban élsz!
 
 
0 komment , kategória:  Sulyok Vince versei  
Mindenre ráesteledik
  2010-08-10 11:48:50, kedd
 
  Sulyok Vince

Mindenre ráesteledik

Arca alig dereng már
az évek fáradt mélyéből felém
ajka elszürkült elszíntelenedett
elmosódott a mosolya
évtizedek zajaiba veszett a hangja
vállain sem csillan feszes arany bőr többé —
lassan mindenre ráesteledik
álmokra is és emlékekre is
közösekre s különvalókra egyként
amíg alakját mint alant a tájat
a gyülekező novemberi köd
el nem nyeli végleg az idegenség.

Oslo, 1998. november 10.
 
 
0 komment , kategória:  Sulyok Vince versei  
Nyárutó
  2010-08-10 11:47:56, kedd
 
  Sulyok Vince

Nyárutó

Egy falevélként billegő
kicsi hajót
villant fel búcsúzóul most felém
a tenger, nyárutói tengerem,
párákba vesző opálos vizek
szivárványos bőrzését-borsódzását
s a Costa Blanca fehér gyöngyfüzérén
vakítón izzó apró városok
ablakait, falait, háztetőit.

Az augusztusi teljes
hőben és ragyogásban
bódultan így
búcsúzom a látványtól magam is
s indulok — vonakodva s meg-megállva —
afelé, ami még vár,
ami vár még rám valahol
a száját elnyelésre tátó
s pusztulásomat kínáló Időben.

Torrevieja, La Mata 1997. augusztus 31.
 
 
0 komment , kategória:  Sulyok Vince versei  
Krumplit hámoz a kedves
  2010-08-10 00:17:01, kedd
 
  Sulyok Vince

KRUMPLIT HÁMOZ A KEDVES

Mikor krumplit hámoz a kedves
s csillog a kése friss kezében,
szeretek akkor ülni csak mellette
s elnézni a dert szemében.
A tálban krumplik mocorognak,
a héjjuk herseg s szalagokban
hullong az asztallapra. Tiszta vízben
nagy sárga arcuk lágyan csobban.
Gyémánt szelek a hegyek hátán
szikrázó völgyeknek szaladnak.
Az utakon tankok zörögnek szakadatlan
s elfáradnak a forradalmak..

Veszprémvarsány, 1956. november 26.
 
 
0 komment , kategória:  Sulyok Vince versei  
Hajnali zsoltár
  2010-08-05 00:05:43, csütörtök
 
  Sulyok Vince

Hajnali zsoltár

A mindennapok fényektől virágzó,
szagokba fúló szép reggelei,
az ébredések, jó lustálkodások
veled vannak teli.

Szememet kell csak álmosan lehúnynom,
hogy érezzelek, viszontlássalak.
A hajnal pirul piros csókjaidtól,
s nevetnek a falak.

Te vagy nekem a távoli reménység,
a biztonság és igaz nyugalom,
ok és okozat minden dolgaimban,
amig csak akarom.

S mindig akarlak, és nagyon akarlak,
mert szép vagy, mint a kint nyíló bokor,
mely úgy lobog az örjöngő tavaszban,
hogy szinte fuldokol.

Tetőled édes minden ébredésem,
teveled töltöm napjaim teli,
hiányod veled pótolom, amíg csak
a sors így rendeli.
 
 
0 komment , kategória:  Sulyok Vince versei  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
2018.04 2018. Május 2018.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 3 db bejegyzés
e hónap: 119 db bejegyzés
e év: 1195 db bejegyzés
Összes: 10285 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2777
  • e Hét: 16890
  • e Hónap: 91461
  • e Év: 498875
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.