Regisztráció  Belépés
lyzbet3.blog.xfree.hu
A sikeres ember az, aki reggel felkel, este lefekszik, és közben azt csinálja, amihez kedve van. Köszöntelek a blogomban. ...... Elizabeth
1970.10.13
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
Böszörményi Zoltán: A tél
  2012-01-02 21:10:28, hétfő
 
  Három napja szinte megállás nélkül esett a hó. Az utakra vastag rétegben taposták rá az arra haladók.



Az öreg mielőtt kilépett a házból, felvette posztókabátját, gyapjúsálat tekert a nyaka köré. A kucsmát megforgatta a kezében, hosszasan vizsgálgatta, majd visszahelyezte a bejárati ajtó előtti fogasra.

Az utcán néhány járókelővel találkozott. Úgy tűnt, mindegyikük siet valahová, de a jeges, havas járdán nehezen boldogultak. Meg-megcsúsztak, toporogtak, előre alig jutottak.
Az öreg gúnyos mosollyal szemlélte őket. Legbelül kuncogott, s apró lépéseivel sorra elhagyta a vele egy irányba közlekedőket.
,,Majd megmutatom nektek" - ismételgette magában.

A sarokra érve balra fordult, s benyitott a háromemeletes, sárgára festett bérház kapuján. Eredetileg sötétbarnára mázolták, de az évek alatt megkopott a színe, itt-ott csíkokban hámlott.

,,Elkelne egy tatarozás" - motyogta maga elé.

Azon csodálkozott, harminc éve majdnem naponta bejárt ezen a kapun, soha nem bántotta, hogy pattog róla a festék.
A lépcsőket ráérősen vette. Nem sietett. Minek is tette volna. Fia, az orvos, a hatvanöt éves, ereje teljében volt, kiterítve feküdt a harmadik emeleti lakás nappalijában. Fejénél gyertyaláng égett. Egyszer-kétszer sercegve belepislogott a csendbe, mintha búcsúzna, de valami véletlen folytán újra felviláglott.
Az öreg szuszogva ért a lépcsők tetejére, s balra fordult, a nyitott ajtajú lakás irányába. Eszelős fény, elszántság, mély gyász csillogott a szemében.
Amint belépett, s letörölte a kondenz okozta könnyet a szeméből, keresztet vetett, letekerte nyakából a sálat. Ránézett a fiára, akit életénél is jobban szeretett. Soha senkinek sem árulta el ezt az érzést, még nyomorék, húsz éve fekvő beteg feleségének sem, akit csak az előbb hagyott magára a lakásban, miután kicserélte pelenkáját, s megreggeliztette.
A sebtiben rögtönzött ravatalhoz lépett, imát morzsolt az ajka.

,,Ha látna most az anyád, azonnal utánad menne" - mondta hangosan, s megigazította a halott fekete csokornyakkendőjét. ,,De nem lát meg soha. Azt mondtam neki, hogy kiküldtek Afrikába. Mondtam, ott nagy szükség van rád, sok a beteg gyermek."

,,Nem, nem akarta megtudni, melyik országba repültél. Nem érdekelte."

,,Ne kérdezd, miért."

Vállat vont. Körbejárta a halottat.

A szomszéd szoba ajtaja nyikorogva nyílt. Reverendás pap lépett a helyiségbe.

Fejbiccentve köszöntötték egymást.

Az öreg ekkor megfordult, s amennyire lábai engedték, kisietett a lakásból.

Amikor a jégborította járdára lépett szembeszökött vele a fagyos szél. Fülét, orrát, arcizmait azonnal megbénította. Kezét a zsebébe dugta, s összeszorította fogait.
,,Nem hagyom magam, nem hagyom magam" - ismételgette. ,,Segíts meg Istenem! Ne hagyj magamra!"
Több szóra nem telt.

Megcsúszott.

Kifutott alóla a világ.
 
 
0 komment , kategória:  Böszörményi Zoltán  
Böszörményi Zoltán: Csillogás
  2012-01-02 21:08:50, hétfő
 
  Behunyta szemét.
Úgy tett, mint aki meg akarja ragadni és magába gyűrni azt a megfoghatatlan érzést, amit végső igazságnak szoktak hívni, de csak legyintésféle lett belőle. A fájdalomtól és a zsibbadtságtól alig tudott mozdulni.
Van annak tíz napja is, feküdt az ágyon kiterítve, s üszkösödő lába, egyre dagadtabb, büdösebb lett.

- Hozz egy kis vizet, már megint kiszáradt a torkom - intett a tíz év körüli gyereknek, aki épp fát rakott a bádogkályhába.
- Fél perce, hogy adtam - ripakodott rá a fiú - nem jó az a sok víz, inkább ennie kéne apának.
- Csak még egy fél csuporral - kérlelte a férfi, s a fal felé fordította a fejét.
A gyerek egy vastagabb gallyal becsukta a forró kályha ajtaját. Kétszer meg is ütögette a zárat, nehogy ki találjon nyílni, s elöntse a parázs a fapadlót.
Ettől nagyon félt. Amióta tavasszal kigyulladt a szomszéd barakkja, mert az nem hajtotta rá jól a tűzhely reteszét, rögeszméjévé vált, ébren tartotta benne a félelmet.
Már aludt a bányász, az egésznapi robottól és ivászattól elfáradva, meggyulladt az egész hóbelevanc. Hiába hordták az ott lakók vödörrel, fazékkal a vizet, megmenteni nem tudták, megégett az egész tákolmány. S a férfi is benne. Csak másnap vitték el a hatóságok, miután reggel valaki a telepről lement a városba, hogy riassza őket.
Amint megérkeztek, mindenféle vizsgálatot végeztek, kikérdezték a szomszédokat, de csak annyit tudtak meg, hogy néhány éve csupán egy munkanélküli lakott a barakkban.
Jöttek a tűzrendészetiek is, de csak harmadnap. Széttúrtak mindent. Ők mondták, hogy a kályhaajtó volt a hibás.
Ez jutott most eszébe a gyereknek, miközben újra ellenőrizte a reteszt.
- Hozod azt a vizet, Janikám - nyöszörgött a férfi, s tekintetével újra a gyerek után kajtatott.
- Máris, máris, apus - fordult az asztal felé. Piszkos edénykét emelt le. Megmerítette a zöld zománcú vödörben. Letaposott sarkú cipőjében az ágyhoz csoszogott.
A férfi remegő kezébe fogta, lassan kortyolgatta a vizet. Gondozatlan szakállára is jutott.
- Orvost kellene hívnunk, apus - még nézni is rossz a maga lábát - mutatott az ágy végébe. - Harmadik nap mondtam, mikor az a semmi karcolás vörösödni kezdett. Maga meg mindig legyint.
A férfi morogva adta vissza a csuprot.
A gyerek nem értette, mit akart mondani.
Mint már annyiszor az utóbbi napokban, nem kérdezett rá arra, amit nem ért, csak térült, fordult, tette a dolgát. Főzött, takarított, kimosta, amit éppen kellett.
Kezdetben apja lábát is borogatta ecetes vízzel. Életében nem látott hasonlót. Szólt az egyik bányásznak. Behívta, hogy megmutassa, milyen lett apus lába, de az inkább töltött a borból, s kínálta a beteget is. El sem ment, amíg az üveg tartalmát ki nem itta.
- Ha meghalok, temettess az öreg juharfa alá. Ott jól fogom érezni magam - nyögött fel újra a férfi, s láztól ködös tekintetét a messzibe vetette.
A gyerek összerezzent, riadtan fordult a hang irányába.
- És akkor velem, mi lesz apus, ha maga is elmegy édesanya után.
A kályhában ropogott a tűz. Pirosra festette a dobkályha oldalát.
- Majd lemégy a városba nénjéhez. Jobb lesz neked ott. Így is félárva vagy, ha meghalok, legalább egészen az leszel - köhintett a férfi, s újra a fal felé fordította fejét. - Soha sem szerettem a félmegoldást. Vagy-vagy - jegyezte meg halkan, mintha csak magának.
Aztán becsukta a szemét. Jobb időket idézett fel. Amikor még volt munka a bányában. Az asszony is fiatal volt. Janikát a városban szülte meg. Ő idejében vitte le a szekéren. Még az orvos is megdicsérte, milyen hajszálnyira betájolta a szülés napját
Akkor a harminckilences barakkban laktak. Kétszer olyan nagy volt, mint a mostani. Szaladgálni lehetett, olyan kényelmesen elfértek benne. A konyha külön. Még mosdófülkének valót is leválasztott. Vízcsövet húzott odáig. Összemesterkedte a fiúkkal a vécét. Nem kellett kimenni a néha farkasordító hidegbe.
Abban az időben elég jól keresett. Jutott mindenre.
Spórolni kezdtek. Azt tervezték, egy kis lakásra befizetnek, s a városba költöznek. A gyerek majd oda járjon iskolába.
De közbeszólt a baj.
Egyik reggel hasfájásra panaszkodott a felesége. Délután be kellett szállítani a kórházba. Ijedten, kapkodva vitte az asszony törékeny testét a szomszéd szekerén. Estére be is értek.
Másnap meghalt.
Az orvosok szerint a belei voltak gyengék, az egyik meghasadt, elöntötte a hasüreget.
Aztán már nem volt élet az élet.
Janika, ő maradt egyetlen vigasza. Meg a bor. Ez jutott most az eszébe. S az is, talán üzennie kéne a testvérének. Valakit meg kéne kérni, aki a városba megy, szóljon be neki.
Erre gondolt, ez járkált a fejében. Mondta volna a gyereknek, küldje be a szomszédot, beszélni akar vele, de nagyon nagy fáradságot érzett. Pillái ólmosan lecsukódtak.
Puha szárnyaival érintette meg az álom.
Nem érezte sem ízét, sem illatát.
 
 
0 komment , kategória:  Böszörményi Zoltán  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
2018.08 2018. Szeptember 2018.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2853 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 19
  • e Hét: 19
  • e Hónap: 2388
  • e Év: 58352
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.