Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 31 
A büszke szem...
  2017-10-02 19:26:27, hétfő
 
  Somlyó Zoltán

A büszke szem...

A büszke szem az égre bámul;
a néma szájban titok él.
A büszke kéz, az összezárul;
a büszke szív, az nem remél.
Én feléd nézek két szememmel
s a szájam zárt, mert titka van.
S feléd lengetem két kezemmel
a szívem, amely nyitva van.
 
 
0 komment , kategória:  Somlyó Zoltán versei  
Szeptember
  2017-09-18 16:42:35, hétfő
 
  SOMLYÓ ZOLTÁN

Szeptember

Mitől oly terhes minden ősz
s mért kábulunk el illatában?
S ha lágyan perg a sok levél,
mért látjuk, hogy ott a halál van?

Ha szőlőgerezdhez nyulunk,
mért járja hő az ujjainkat?
S az érett nő mért gyengül el,
mint rózsa, mit a szél megingat?

És mint a vágyó anyaméh,
miért járunk szívig kinyílva?
S miért cseng és mért mosolyog
az érett körte, alma, szilva?

Ezt kérdi öntudatlanul
így őszidőn a gyötrött lélek.
Bámulván csöndes betüit
a kalendárjom levelének.

S míg leterítve áll az ágy
s a kályhának még lángja nincsen
az ablakon az őszi fény
beszáll s megcsúszik a kilincsen.

S kopogtatás nélkül benyit
az ősz, adója legjobb jónak;
az érett magzatot hozó
anya: a kilencedik hónap.
 
 
0 komment , kategória:  Somlyó Zoltán versei  
Igy nyárutón...
  2017-09-08 00:12:46, péntek
 
  Somlyó Zoltán

Igy nyárutón...

Így nyárutón már hűvösebb az éj.
Hallgass szivedre. Szívedtől ne félj.

A csillag csillog télen-nyáron át
s felvillogtatja szíved bánatát.

S ha holdtöltekor bánatod vagyon,
csak csöndben könnyezz, ne kínlódj nagyon.

Csak virrassz te a csillagok alatt
és számláld a sok sötét madarat,

amely szíveden keresztülsuhog,
mint templomon a béna koldusok.

A szomorúság istentől való,
csak akkor érzi a szív, hogyha jó.

A meghalt mult a szép jövőbe néz.
A házad épül és te tönkremész.
 
 
0 komment , kategória:  Somlyó Zoltán versei  
Még nem...
  2017-07-31 12:25:56, hétfő
 
  Somlyó Zoltán

Még nem...

Még nem ment le a nap,
még nem jött föl a hold,
valami furcsa fényt
mutat az égi bolt...

Valami furcsa fényt
a láng és árny között:
fehér és fekete
félgyászba öltözött...

Ó, ez még nem sírás!
De már nem nevetés...
Már nem bölcsői dal,
de még nem temetés...

Csak szépen, lassudan
az életem felett
csöndben bealkonyult;
egyszerűn este lett...
 
 
0 komment , kategória:  Somlyó Zoltán versei  
Orgonával
  2017-07-05 17:01:59, szerda
 
  Somlyó Zoltán

Orgonával

Ez az, amit még akarok:
menni még egy darabon és gyalog.

Nézni a tájat, a füvet,
mikor harmattól csillog, mint az üveg.

És látni, hogy borul a fény
a külvárosi kertek ölén;

s hogy feszíti pilléreit
az összekötő vasuti híd.

A vándort, aki a rozson át
oly görnyedten cipeli magát;

a holdat, amíg a kertek alatt
oly sokatmondóan leszalad...

S este hétkor, a séta után
megsimogatni kis fehér kutyám

és nézni az ablakon át
hogy bólint az orgonaág...

Az ablakot kinyitani
s az orgonával bólintani...
 
 
0 komment , kategória:  Somlyó Zoltán versei  
Mimóza
  2017-05-04 16:21:07, csütörtök
 
  Somlyó Zoltán

MIMÓZA

Mély, puha álom - sárga féltés
ez a mimóza-virág!
Vasárnap reggel, tavaszi daccal
ezzel köszöntök reád...
Egy szál mimóza... Te is egy szál vagy:
egyetlen, az élethez nekem...
Reáfűződtél a szivemre, nyakamra
s ragyogsz az életemen...

Nyugtalan álom - fekete féltés,
ha fenn vagyok, ha aluszom...
Mimóza-ágával mit hoz a március?
Mi lesz ezen a tavaszon?
Jó még a sárga féltés is érted,
amíg a szivembe vág...
Maradj a szívemen, maradj a nyakamon,
maradj, mimóza-virág!...
 
 
0 komment , kategória:  Somlyó Zoltán versei  
Az utókornak
  2017-04-26 21:39:02, szerda
 
  Somlyó Zoltán

Az utókornak

Az utókornak írom ezt
a szélben, amely elereszt,
mint fáknak levelét.

Ha reám már az éther ül,
fordítsák majd le héberül
e bús magyar zenét!

Gerezdek alján rossz sövény:
gubbaszkodón - ez voltam én -
Kanóc a mécs felett.

És égtem, égtem reszketőn,
amíg a sötét háztetőn
az eső megeredt.

Sötét lett és a mécsolaj
így sóhajtozott: jaj, jaj, jaj!...
S e sóhaj messziszállt.

Sötét falak közt elveszőn
küldtem a múltba könnyezőn
a sok, sok, sok niszánt.

Egyszer Hebronba jártam én,
ott karomat kitártam én
a rózsák közt bizony...

Egy rózsa volt, mely megfogott -
azóta minden elfogyott;
s most könnyemet iszom.

Már nem libegek csók között,
elszürkülve a szók között,
időmet így nyögöm.

Takarva olcsó holmiba,
lógok, mint fáradt trombita
a pókhálós szögön.

Temető szobám padlata.
Csak fajtám véres tudata:
mi bennem eleven...

Márványok sima lapjain
tapogatódznak ujjaim:
és érzem a nevem!
 
 
0 komment , kategória:  Somlyó Zoltán versei  
Bölcsődal
  2017-04-26 21:37:46, szerda
 
  Somlyó Zoltán

Bölcsődal

Ott künn tavaszi lomb fakad,
a nyitott ablakok alatt
új szellő bomladoz a lombban:
aludj, fiacskám, csak nyugodtan!
Álmodj a szív vörös egéről!
Gazdaggá lett rongyos szegényről!
Álmodj a fényes napsugárról,
mely proletárszivekben lángol!
Álmodj szelíden, csendesen.
Meg nem zavarhat senkisem.
Veled vagyunk mindannyian:
eljött a te időd, fiam!

Míg robotba járt az apád,
csak szégyenét hagyhatta rád,
azt mondták rája, hogy "ebadta!"...
még a kutya is megugatta.
De hallod-e, mit súg a szellő:
az idő késik, ámde eljő!
Megkondították a harangot
a "hazátlan rongy bitangok"!
Álmodj szelíden, csendesen.
Meg nem zavarhat senkisem.
Veled vagyunk mindannyian:
eljött a te időd fiam!

Tevéled beszél most a szél.
Te vagy az ok, te vagy a cél!
A bölcsődön egy orkán hajt át
s vörös katona a te dajkád!
Az úri hintó, hogyha vágtat,
már nem piszkol be, mint apádat:
s a léha nőknek csipkefodra
le nem röhög az asszonyodra...
Álmodj szelíden, csendesen.
Meg nem zavarhat senkisem.
Feltámadtunk mindannyian:
eljött a te időd, fiam!
 
 
0 komment , kategória:  Somlyó Zoltán versei  
Játék
  2017-04-04 13:06:49, kedd
 
  Somlyó Zoltán

Játék

Egy nap szerelembe
hullunk hirtelen.
Az is puszta játék,
hidd el ezt nekem!
Porcelán-babácska,
meg játék-huszár...
Oly rövid az élet,
játszani muszáj!...

Régen gőzvasúttal,
pénzzel azután...
Később meg szívekkel -
játszani muszáj!
Játék ez az élet,
hogy is lenne más!
Mosollyal és könnyel
való sorshúzás...

Szerelembe estem,
rám nyitott egy száj...
Játékot találtam -
játszani muszáj!...
Bárhogyan is játszol,
bölcsességhez érsz:
Ha játszol: veszítesz...
ha nem: nem is élsz!...
 
 
0 komment , kategória:  Somlyó Zoltán versei  
Álmodás
  2011-06-19 11:20:07, vasárnap
 
  Somlyó Zoltán

ÁLMODÁS

... S a napok szállnak, mint az álmodás
s a szavak sírnak és a szívek vernek,
mint reccsenése sudár tölgynek, csernek.
A napok szállnak, mint az álmodás...

Az idő nyúlik és az idő vész
s az eddig alvó, ránkleselgő árnyak
halottainkból föltámadva, járnak
és zöngve búgnak, mint a kelevéz.

És összefogva, kergetőzve jönnek,
mint hírnökei a halotti csöndnek
és csont az arcuk s a szemeik zöldek.

Így őrlödnek le a napok halomba;
a szavak sírnak s nevetnek naponta,
mint gyerekajkon napkeleti monda...
 
 
0 komment , kategória:  Somlyó Zoltán versei  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 31 
2017.09 2017. Október 2017.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 107 db bejegyzés
e év: 2077 db bejegyzés
Összes: 8481 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1383
  • e Hét: 12830
  • e Hónap: 52297
  • e Év: 690029
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.