Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 36 
(Még egy) őszi levél
  2017-11-29 20:10:59, szerda
 
  Somlyó György

(Még egy) őszi levél

A.-nak

Még csak próbálja. Tartja még az ág.
De érzi már ahogyan lassan leválik.
Mellette még zölden rezdül a másik
(de azt is rozsda lyuggatta át).

A szárvégen még megtapad az ágvég,
kapaszkodik a konvexbe a konkáv,
de egymásból egymást mégis kibontják,
hogy betelljen egy rajtuk túli szándék.

Már visszavonja magát közülük
a nedv, amitől forrt s bomolt a rügy.
De holt-e a levél, míg a fa él?

(Ki kérdi ezt? S választ? Kitől kívánnál?)
Megborzong. Könnyedén. És most levált. Már
Sodorja is (talán feléd) a szél.
 
 
0 komment , kategória:  Somlyó Zoltán versei  
A kertek most már álmosak...
  2017-11-15 20:58:18, szerda
 
  Somlyó Zoltán

A kertek most már álmosak...

Szalad a koraőszi szél
a burgonyaföldeken át.
Viszi az élet illatát.

Viszi a mély, fanyar szagot,
az üdvösséget és a bút...
Ez a kanyargós, örök út...

A kertek most már álmosak;
már kéken andalg a sövény
hűs réseiben a kökény.

Ő lesz az úr maholnap itt:
a csípős, meggondolt, a bölcs,
a szerény kései gyümölcs...
 
 
0 komment , kategória:  Somlyó Zoltán versei  
Csak addig
  2017-11-11 22:19:36, szombat
 
  Somlyó Zoltán

CSAK ADDIG...

Szeretnék addig élni,
míg élni érdemes.
Míg szívem nem öregszik,
hajam még nem deres.

Amíg öröm a munka
és tisztán lát a szem,
amíg a nap s az éjjel
mind, mind enyém leszen.

Szeretnék addig élni,
míg csábít az öröm,
míg bíztat a reménység
e földi körökön.

Míg szabad lesz a lábam
és erős két karom,
amíg az élet terhét
cipelni akarom.

Amíg a nyári szellő
szivemben lengedez -
szeretnék addig élni,
míg újra béke lesz...

Így szerettem volna én is,
csak nem sikeredett!
 
 
0 komment , kategória:  Somlyó Zoltán versei  
Őszi vers
  2017-10-24 15:53:44, kedd
 
  Somlyó Zoltán

Őszi vers

Megérted az őszt... a rövidült napok
susogó alkonyát, levelek rozsdabarna
szinét s a piros estet, melynek leple alá
vonul álom felé ember és minden barma.

Megérted: rádesik az ablakon keresztül
a napsugár: az égnek szőke, tömött haja.
És mustszagot lehelve és mámorát kínálva
nyílik meg lábad előtt a pince ajtaja.

Be jó is, hogy megérted. Helyetted most ki inná
gyümölcsök sárga mézét és vágyódó rimek
aromás teáját a csöndes kis szobában,
amelynek ablakán a függöny széltül remeg.

Vedd a mosolygó almát és a csengő barackot,
és vedd a szóló szőlőt s áldd meg a pillanat
mennyei tisztaságát s csillagát életednek,
mely akkor lesz legfénylőbb, amikor leszalad...
 
 
0 komment , kategória:  Somlyó Zoltán versei  
Az eső ritmusai
  2017-10-22 13:44:27, vasárnap
 
  Somlyó Zoltán

Az eső ritmusai

Ó, lásd az idők hetyke lányait,
a napokat, mik engem összemarnak,
ünnepözönnek, boldogságzamatnak.

Nézd a napok fürge legényeit,
a perceket, mik már nem az enyémek,
kék tóba hulló százszinű zenének.

S a percek bús koraszülötteit:
egy-egy csöpp esőt téli mélabúban,
ruhád ráncába temess el az úrban.

S az esők fojtott ritmusu neszét,
mely egykor ifjú testünkbe szivárgott,
tisztábbnak lásd, mint engem s a világot.
 
 
0 komment , kategória:  Somlyó Zoltán versei  
A büszke szem...
  2017-10-02 19:26:27, hétfő
 
  Somlyó Zoltán

A büszke szem...

A büszke szem az égre bámul;
a néma szájban titok él.
A büszke kéz, az összezárul;
a büszke szív, az nem remél.
Én feléd nézek két szememmel
s a szájam zárt, mert titka van.
S feléd lengetem két kezemmel
a szívem, amely nyitva van.
 
 
0 komment , kategória:  Somlyó Zoltán versei  
Szeptember
  2017-09-18 16:42:35, hétfő
 
  SOMLYÓ ZOLTÁN

Szeptember

Mitől oly terhes minden ősz
s mért kábulunk el illatában?
S ha lágyan perg a sok levél,
mért látjuk, hogy ott a halál van?

Ha szőlőgerezdhez nyulunk,
mért járja hő az ujjainkat?
S az érett nő mért gyengül el,
mint rózsa, mit a szél megingat?

És mint a vágyó anyaméh,
miért járunk szívig kinyílva?
S miért cseng és mért mosolyog
az érett körte, alma, szilva?

Ezt kérdi öntudatlanul
így őszidőn a gyötrött lélek.
Bámulván csöndes betüit
a kalendárjom levelének.

S míg leterítve áll az ágy
s a kályhának még lángja nincsen
az ablakon az őszi fény
beszáll s megcsúszik a kilincsen.

S kopogtatás nélkül benyit
az ősz, adója legjobb jónak;
az érett magzatot hozó
anya: a kilencedik hónap.
 
 
0 komment , kategória:  Somlyó Zoltán versei  
Igy nyárutón...
  2017-09-08 00:12:46, péntek
 
  Somlyó Zoltán

Igy nyárutón...

Így nyárutón már hűvösebb az éj.
Hallgass szivedre. Szívedtől ne félj.

A csillag csillog télen-nyáron át
s felvillogtatja szíved bánatát.

S ha holdtöltekor bánatod vagyon,
csak csöndben könnyezz, ne kínlódj nagyon.

Csak virrassz te a csillagok alatt
és számláld a sok sötét madarat,

amely szíveden keresztülsuhog,
mint templomon a béna koldusok.

A szomorúság istentől való,
csak akkor érzi a szív, hogyha jó.

A meghalt mult a szép jövőbe néz.
A házad épül és te tönkremész.
 
 
0 komment , kategória:  Somlyó Zoltán versei  
Még nem...
  2017-07-31 12:25:56, hétfő
 
  Somlyó Zoltán

Még nem...

Még nem ment le a nap,
még nem jött föl a hold,
valami furcsa fényt
mutat az égi bolt...

Valami furcsa fényt
a láng és árny között:
fehér és fekete
félgyászba öltözött...

Ó, ez még nem sírás!
De már nem nevetés...
Már nem bölcsői dal,
de még nem temetés...

Csak szépen, lassudan
az életem felett
csöndben bealkonyult;
egyszerűn este lett...
 
 
0 komment , kategória:  Somlyó Zoltán versei  
Orgonával
  2017-07-05 17:01:59, szerda
 
  Somlyó Zoltán

Orgonával

Ez az, amit még akarok:
menni még egy darabon és gyalog.

Nézni a tájat, a füvet,
mikor harmattól csillog, mint az üveg.

És látni, hogy borul a fény
a külvárosi kertek ölén;

s hogy feszíti pilléreit
az összekötő vasuti híd.

A vándort, aki a rozson át
oly görnyedten cipeli magát;

a holdat, amíg a kertek alatt
oly sokatmondóan leszalad...

S este hétkor, a séta után
megsimogatni kis fehér kutyám

és nézni az ablakon át
hogy bólint az orgonaág...

Az ablakot kinyitani
s az orgonával bólintani...
 
 
0 komment , kategória:  Somlyó Zoltán versei  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 36 
2017.11 2017. December 2018.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 191 db bejegyzés
e év: 2615 db bejegyzés
Összes: 9012 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 310
  • e Hét: 310
  • e Hónap: 43939
  • e Év: 863491
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.