Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
1955.05.17
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 25 
Az utókornak
  2017-04-26 21:39:02, szerda
 
  Somlyó Zoltán

Az utókornak

Az utókornak írom ezt
a szélben, amely elereszt,
mint fáknak levelét.

Ha reám már az éther ül,
fordítsák majd le héberül
e bús magyar zenét!

Gerezdek alján rossz sövény:
gubbaszkodón - ez voltam én -
Kanóc a mécs felett.

És égtem, égtem reszketőn,
amíg a sötét háztetőn
az eső megeredt.

Sötét lett és a mécsolaj
így sóhajtozott: jaj, jaj, jaj!...
S e sóhaj messziszállt.

Sötét falak közt elveszőn
küldtem a múltba könnyezőn
a sok, sok, sok niszánt.

Egyszer Hebronba jártam én,
ott karomat kitártam én
a rózsák közt bizony...

Egy rózsa volt, mely megfogott -
azóta minden elfogyott;
s most könnyemet iszom.

Már nem libegek csók között,
elszürkülve a szók között,
időmet így nyögöm.

Takarva olcsó holmiba,
lógok, mint fáradt trombita
a pókhálós szögön.

Temető szobám padlata.
Csak fajtám véres tudata:
mi bennem eleven...

Márványok sima lapjain
tapogatódznak ujjaim:
és érzem a nevem!
 
 
0 komment , kategória:  Somlyó Zoltán versei  
Bölcsődal
  2017-04-26 21:37:46, szerda
 
  Somlyó Zoltán

Bölcsődal

Ott künn tavaszi lomb fakad,
a nyitott ablakok alatt
új szellő bomladoz a lombban:
aludj, fiacskám, csak nyugodtan!
Álmodj a szív vörös egéről!
Gazdaggá lett rongyos szegényről!
Álmodj a fényes napsugárról,
mely proletárszivekben lángol!
Álmodj szelíden, csendesen.
Meg nem zavarhat senkisem.
Veled vagyunk mindannyian:
eljött a te időd, fiam!

Míg robotba járt az apád,
csak szégyenét hagyhatta rád,
azt mondták rája, hogy "ebadta!"...
még a kutya is megugatta.
De hallod-e, mit súg a szellő:
az idő késik, ámde eljő!
Megkondították a harangot
a "hazátlan rongy bitangok"!
Álmodj szelíden, csendesen.
Meg nem zavarhat senkisem.
Veled vagyunk mindannyian:
eljött a te időd fiam!

Tevéled beszél most a szél.
Te vagy az ok, te vagy a cél!
A bölcsődön egy orkán hajt át
s vörös katona a te dajkád!
Az úri hintó, hogyha vágtat,
már nem piszkol be, mint apádat:
s a léha nőknek csipkefodra
le nem röhög az asszonyodra...
Álmodj szelíden, csendesen.
Meg nem zavarhat senkisem.
Feltámadtunk mindannyian:
eljött a te időd, fiam!
 
 
0 komment , kategória:  Somlyó Zoltán versei  
Játék
  2017-04-04 13:06:49, kedd
 
  Somlyó Zoltán

Játék

Egy nap szerelembe
hullunk hirtelen.
Az is puszta játék,
hidd el ezt nekem!
Porcelán-babácska,
meg játék-huszár...
Oly rövid az élet,
játszani muszáj!...

Régen gőzvasúttal,
pénzzel azután...
Később meg szívekkel -
játszani muszáj!
Játék ez az élet,
hogy is lenne más!
Mosollyal és könnyel
való sorshúzás...

Szerelembe estem,
rám nyitott egy száj...
Játékot találtam -
játszani muszáj!...
Bárhogyan is játszol,
bölcsességhez érsz:
Ha játszol: veszítesz...
ha nem: nem is élsz!...
 
 
0 komment , kategória:  Somlyó Zoltán versei  
Álmodás
  2011-06-19 11:20:07, vasárnap
 
  Somlyó Zoltán

ÁLMODÁS

... S a napok szállnak, mint az álmodás
s a szavak sírnak és a szívek vernek,
mint reccsenése sudár tölgynek, csernek.
A napok szállnak, mint az álmodás...

Az idő nyúlik és az idő vész
s az eddig alvó, ránkleselgő árnyak
halottainkból föltámadva, járnak
és zöngve búgnak, mint a kelevéz.

És összefogva, kergetőzve jönnek,
mint hírnökei a halotti csöndnek
és csont az arcuk s a szemeik zöldek.

Így őrlödnek le a napok halomba;
a szavak sírnak s nevetnek naponta,
mint gyerekajkon napkeleti monda...
 
 
0 komment , kategória:  Somlyó Zoltán versei  
Álmok szőnyegén
  2011-06-06 10:16:02, hétfő
 
  Somlyó Zoltán

Álmok szőnyegén

Az álmaimból és reményeimből
szines, süppedő szőnyeget fonok.
És éjjel-nappal fonok egyre-egyre,
a munka édes, sürgető, konok.

Beléfonom a jelen bús magányát
ciprus-színével is kegyetlenül.
Amely fölött az őszi alkonyatban
lágy tétován fehér galamb repül.

Ha elkészül a ritkamívű szőnyeg,
nagyboldogan terítem majd eléd:
menj végig rajta s érezd meg a lelkem
különös, vágyó, rezgő ütemét...
 
 
0 komment , kategória:  Somlyó Zoltán versei  
Költészetem
  2011-05-24 13:15:09, kedd
 
  Somlyó Zoltán

Költészetem

Költészetem: úgy sétálok veled
a bús völgyek és bús dombok felett,
mint aki maga se tudja, kivel jár...

Hol dús karodba öltöm a karom,
hol fátylaiddal szívem takarom,
hol úgy figyellek, mint rabot a foglár...

Arcodnak minden izmát ismerem,
mégis a legforróbb titok nekem -
jaj, szerelem ez, jaj, ez féltékenység!

Ami szép benned: fellobogtatom,
hogy száz szépséggé váljék a napon,
hogy mások is, hogy mások is szeressék...

Amit te súgsz, oly mélyen hallom azt,
mint a legfénylőbb, mennyei vigaszt;
sem ébren lenni, sem aludni nem hagy...

Költészetem, ragyogó szőke lány,
senki sem tudja, magam sem talán:
törvénytelen lányom, vagy kedvesem vagy?
 
 
0 komment , kategória:  Somlyó Zoltán versei  
Én költő voltam
  2011-05-24 13:12:54, kedd
 
  Somlyó Zoltán

ÉN KÖLTŐ VOLTAM

Az emberöltő, mit a test leélhet,
a lélek vágyainak oly kevés.
Mámorral és haraggal zúg az élet
és fáj az álom s fáj az ébredés.
Mi szenvedés a testnek, azt a lélek
el nem felejti lent a föld alatt...
Minden dalomban lelkem énekeltem:
én költő voltam teljes életemben!...

A testem oly törékeny és felejtő,
száz púppal terhes, romlott és avult.
Mióta itt van, csak a rosszra vágyott,
mindég rosszabb lett, sohasem javult;
s ha napfényben ég is az epidermis,
de haj, halálba mártva a belek...
Minden dalomban lelkem énekeltem:
én költő voltam teljes életemben!...

Mért bántotok most, hogy az alkonyégen
a lelkem egy kis nyugalmat talált!
Hogy testemben, mint üvegbúrán által,
oly tisztán látja szemem a halált!
Mért sajnáljátok tőlem, ami földi,
hisz dicsősége porbul porba száll...
Minden dalomban csak ezt énekeltem:
én költő voltam teljes életemben!...
 
 
0 komment , kategória:  Somlyó Zoltán versei  
Oktáv
  2011-02-23 18:13:18, szerda
 
  Somlyó Zoltán

Oktáv

A rím, ha rossz szivek tapintják s rossz szemek:
fonák.
A kéz, ha hűs kezek szorítják össze álnokul:
kihűl.
A szív, ha sanda szem tekint belé s belékacag:
remeg.
A nő, ha rossz szívvel megvádolod igaztalan:
zokog.
Az éj, ha sápadt arcon ömlik el:
kinoz.
A víz, ha tisztátlan edénybe jut:
nem tiszta már.
A csók, ha nem csókolják vissza már:
a sírba fut.
A könny, ha nem hiszik, ha éri gúny:
mérges patak.
A költő sorsa átkozott s a könnye is.
Ő tudja csak!
 
 
0 komment , kategória:  Somlyó Zoltán versei  
Őszi vers
  2010-10-20 21:10:00, szerda
 
  Somlyó Zoltán

Őszi vers

Megérted az őszt... a rövidült napok
susogó alkonyát, levelek rozsdabarna
szinét s a piros estet, melynek leple alá
vonul álom felé ember és minden barma.

Megérted: rádesik az ablakon keresztül
a napsugár: az égnek szőke, tömött haja.
És mustszagot lehelve és mámorát kínálva
nyílik meg lábad előtt a pince ajtaja.

Be jó is, hogy megérted. Helyetted most ki inná
gyümölcsök sárga mézét és vágyódó rimek
aromás teáját a csöndes kis szobában,
amelynek ablakán a függöny széltül remeg.

Vedd a mosolygó almát és a csengő barackot,
és vedd a szóló szőlőt s áldd meg a pillanat
mennyei tisztaságát s csillagát életednek,
mely akkor lesz legfénylőbb, amikor leszalad...
 
 
0 komment , kategória:  Somlyó Zoltán versei  
Mária Abariendos
  2010-08-08 23:34:32, vasárnap
 
  Somlyó Zoltán

MÁRIA ABARIENDOS

1

Sűrű spanyolbort szürcsöltél-e?
Vagy ittál-e már téli estén
hajadonlány-szeretőd ajkán
legördülő parfőmös nyálból?

Vagy aludtál-e sátorában
a lángoló nő üstökének?
És húnytad-e már szemedet le,
látva egy vérző, hűs narancsot?

...Én Mária Abariendost
tartom a borok velejének!
A szeretők anyjának tartom
én Mária Abariendost!

Áldassék érte minden lépte,
mely forró combját összehajtja,
hogy egyszer húsa volt a párnám
s véréből ittam vért és óbort...

2

Ó, Mária, szüzek szüze! -
bús szájam ezt rebegte;
a Via del Pinón a bál,
a farsang lelke vagy te!

Ó, Mária, kis balkonod
magasra építették.
Én nem alszom már két hete,
oly lázasak az esték...

A Quarnero oly hűs, oly lágy,
mint - gondolom - a kebled...
Ma reggel rádgondoltam és
ráfeküdtem... Ne vess meg!

Szemem behúnytam és a víz
mellem s hasamat érte:
rádgondoltam és üdvöm volt,
légy százszor áldott érte!

Versek bús csavargója: én,
te táncosnő és nő vagy.
Én meleg ételt nem eszem
s te szótlan - öldöklő vagy.

Még ifju testem bús, mert szűz,
te csókokon kövérszel.
És mégis vézna csöppenként
korán miattad vész el.

Kapud alatt, hol buja nők
árulnak rothadt dinnyét,
itt éhezem én nap nap után
s el nem mozdulok innét,

amíg a sok fagrádicson
föl nem kerültem hozzád...
Abariendos Mária
borítsd szememre szoknyád...

3

S lejött Mária, lejött Mária,
suhogott mint a selymek.
S rekedten szólt: ölelj meg!

Bezárt szemmel nézett reám
s kínosan zárt öléből
szent füst szállt föl a mélyből.

Belémártotta körmeit
szennyes, vézna husomba;
selyme csipőm surolta.

Kivonszolt... piszkos földje volt
a Via del Pinónak;
lent fügehéj és tökmag.

Lerántott. Forró keblein
kihasadt a ruhája.
S én hanyatt rogytam rája.

Karolt a karja, mint a vész
s karolt két izmos lába. -
Fuldoklottam hajába...

A nyelve, mint piros narancs,
fogam közé úgy folyt be;
s nyála a keblén folyt le.

És ringott, mint a tengerek,
és ringtam, mint a tenger:
két égő acélhenger...

...És vége volt... És vége volt...
Egy úr állt a balkónon,
mely sötét volt és ódon.

És harsány hangon kacagott
és Mária is véle...
Vajjon még él-e?... Él-e?...
 
 
0 komment , kategória:  Somlyó Zoltán versei  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 25 
2017.03 2017. április 2017.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 14 db bejegyzés
e hónap: 253 db bejegyzés
e év: 811 db bejegyzés
Összes: 7299 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1087
  • e Hét: 7985
  • e Hónap: 54869
  • e Év: 218480
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.