Regisztráció  Belépés
joetoth.blog.xfree.hu
pax Tóth József
1937.09.06
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 30 
Online lelkigyakorlatból30/166
  2011-05-29 16:47:49, vasárnap
 
 


Békesség a Jézussal együtt járt életúton.
Ezen az utolsó héten szeretnénk felismerni, hogy mi változott bennünk, és hogy merre vezet az út tovább. A Reggeli ima ebben segít:
Ami ma én vagyok, amit tenni próbálok, minden találkozást, visszatekintést, minden kínlódást és botlást a Te kezedbe helyezek, Uram. Uram, az életem a kezedben van. Kérlek add, hogy ezen a napon a Te dicsőségedre éljek.A kegyelem, amit ezen a héten kérünk, igen egyszerű: hogy az Úr vezessen minket a választásainkban, hogy életünket egyre inkább Jézussal és Jézusban éljük.
Ennek a lelkigyakorlatnak az inspirálója Loyolai Szent Ignác, aki a jezsuita rendet alapította, és Lelkigyakorlatok címen írt könyvet. Szent Ignác nyomán fedeztük fel Isten szabadságunkra szóló meghívását, Isten kegyelmét, Isten tervét a mi megmentésünkre, Isten hívását, hogy csatlakozzunk Jézus küldetéséhez és Isten kegyelmét,amely megengedi, hogy Jézussal bensőséges közösségben szolgáljunk. Sokszor előfordult, hogy miután befejeztek egy-egy lelkigyakorlatot, Szent Ignácnak levélben panaszkodtak, hogy milyen nehéz a mindennapi életben tovább elmélkedni. Mindig azt válaszolta, hogy az élet sűrűjében fontosabb elmélkedni, mint egy lelkigyakorlaton. Azt mondta,hogy akik bensőséges viszonyba kerültek Istennel az imában, azoknak könnyű lesz megtalálni ezt a bensőséges kapcsolatot bármi egyébben is. Természetesen csak akkor, ha továbbra is meghalnak az önszeretetnek és ellenállnak mindannak, ami elszakítaná őket a szabadságtól, hogy másokat szeressenek.
Ezen a héten naponta tegyük fel magunknak ezeket a kérdéseket:
. Hogyan tudom majd megnevezni Isten előtt a vágyaimat?
. Hogyan figyelhetek Istenre továbbra is mindennapi életemben?
. Milyen szokásokat akarok kialakítani magamban?
. Milyen szokásoktól akarok megszabadulni?
. Kit és hogyan fogok úgy szeretni, ahogy engem szeretnek?
. Mit jelent számomra meghalni az önszeretetnek?
. Milyen választásokhoz vezet, ha Jézussal, Jézusban élek...
- ...életem mostani és jövőbeli céljaival kapcsolatban?
- ...az életvitelemmel kapcsolatban?
- ...a kapcsolataim terén?
- ...a szegényekkel való törődés terén?

Visszatekintünk a lelkigyakorlatra, megfigyeljük, hogyan ömlött Isten kegyelme a szívünkbe. Meg szeretnénk látni, hogyan, milyen ösvényen értünk oda, ahol most állunk, azért, hogy megtudjuk, merre tovább. Arra szánjuk el magunkat, hogy elmélkedésünket tevékeny életünk közepette éljük meg, mindenben rátalálva a Jézussal való bensőséges kapcsolat lehetőségére.
Az a vágyunk, hogy Isten olyan döntésekhez vezessen minket, amik által egyre inkább Jézussal és Jézusban élhetünk.
A múlt héten hálánk mindazért, amit Isten értünk tett, szeretetre és szolgálatra ösztönzött minket. Nagyon fontos, hogy megmaradjunk és növekedjünk ebben a hálában, hogy kifejezzük önátadásunkat az imában: "Fogadd el,Uram, szabadságomat." Keressünk rá alkalmat, hogy elmondjuk ezt az imát vagy egy átalakított, saját változatát,minden nap, egy meghatározott időben, hogy beleégjen a tudatunkba. Ezen a héten meg akarjuk nevezni, hogy mi az,amit életünk részévé akarunk tenni ebből a lelkigyakorlatból. Arra vágyunk, hogy életünk tevékeny részévé váljon -Isten pedig velünk vágyakozik.
Mostanra kialakultak a lelkigyakorlatban bizonyos szokásaink. Most tudatosítjuk őket, és kérjük Istent, hogy mutassa meg az előttünk álló utat.
Ahogy a nap elkezdődött
. Mit tettem reggelente, hogy a napot azzal kezdjem, hogy a vágyott kegyelemre koncentrálok?
. Mit választottam, hogy a reggelemben minden nap legyen egy imapillanat?
. Mit fogok ezek közül tovább folytatni?
Ahogy befejeztem a napot
. Hogyan fejeztem be esténként a napot, összegyűjtve az emlékeket, hálaadásban?
. Milyen szokást alakítottam ki az imához?
. Mit fogok ezek közül tovább folytatni?
Ahogy a mindennapok zaját felhasználtam napjaim során
. Hogyan folytattam a beszélgetésünket az Úrral egész nap, ha csak húsz-húszmásodperces időkben is?
. Felhasználtam a rövid időközöket teendőim között, hogy elmélkedhessek?
. Mit fogok ezek közül tovább folytatni?
További szokások, amelyek nyitottá tettek a kegyelemre
. Milyen új formákban engedtem be életembe az imádságot?
. Máshogy éltem-e meg a konfliktusokat és nehézségeket, mert Jézussal megélt közösségembe helyeztem őket?
. Mit fogok ezek közül tovább folytatni?
Más lehetőségek
Választhatunk online források anyagaiból1.
Néhányunkban talán felébred a vágy, hogy elmenjenek egy lelkigyakorlatos házba. Ez a választás nagy ajándékká válhat.
Döntsünk arról, hogyan lesz kevésbé önző az életünk. Válasszunk ki konkrét személyeket, akik felé kifejezzük a szeretetünket.
Keressünk lehetőséget, hogy szolgálni vágyásunkat kifejezésre juttassuk, ha arra érzünk hívást, akkor túl a családunk, a munkahelyünk vagy az egyházközségünk körén. Istennel való kapcsolattartásunk jele lehet szolidaritásunk a szegényekkel és az elesettekkel.
Lelkigyakorlatunk kegyelmeit megoszthatjuk másokkal is. Ezáltal elmélyíthetjük a lelkigyakorlat ránk tett hatását, és tovább is adhatjuk a kegyelmeket, amit kaptunk. A megosztásban nagy erő lakik.
A szentmise végén a pap többféleképpen is elbocsáthatja a híveket. Az egyik nagyon illik ennek a lelkigyakorlatnak a végére: "Menjetek békével! Szolgáljátok Istent és embertársaitokat!" A hívek pedig válaszolnak:"Istennek legyen hála!"

Most engedjük, hogy Isten vonzzon minket Jézus útja felé. Persze mindig meglesz a magunk útja, amely elkanyarodhat Jézusétól. Láttuk, ahogy Jézus a mi utainkon járt, és hallottuk, amint elítélte ennek a világnak az útjait: az erőszakot, a kapzsiságot, a hatalmat. Beismertük, hogy Isten hívása és az evilági vonzások feszültségében élünk.
Imádkoztunk, hogy Isten elfogadja felajánlott szabadságunkat, emlékezésünket és akaratunkat. Ráébredtünk, hogy lassan, vagy talán nem is olyan lassan, vissza akarjuk majd kapni ezeket az ajándékokat. De ez nem ok arra, hogy csalódottak legyünk vagy álszentnek tartsuk magunkat. Szeret minket az Isten a teremtésben, a hívásban, megmentésünkben és zarándoklatunkban.
Hisszük, hogy Isten előtt kedves, ha kitartunk. Kilépünk ebből a lelkigyakorlatból, csak hogy visszatérjünk majd hozzá, és meglássuk, merre mentünk, és meghalljuk a hívást Isten szeretetére.

Tépelődések
Ötven évem jött, elhagyott,
Ültem Londonban a szokott
Teázóban, mégis magam,
A könyvem, üres poharam
A márvány asztallapon.
S míg nézek üzletet, utat
A testem lázas lángra kap,
Ha húsz perc volt, még annyi se,
A szívem - nagy örömtől-e? -
Áldott volt, áldással tele.
/ W. B. Yeats Tépelődések (Vacillations) c. verséből, Mesterházi Mónika fordítása/

Békesség költözött a szívembe, és tudom, hogy semmi sem zavarhat meg. Együtt sétálunk végig ezen a világon, ezen az életen, és én azt a szeretetet és törődést érzem, ami megváltoztatta az életem. Más most az életem, mint volt harmincnégy héttel ezelőtt. Bizonyos tekintetben megváltoztam, bizonyos tekintetben ugyanaz maradtam, mint aki voltam.
Úgy tűnik, másként fogok tenni az életemmel ezután. Tudom, hogy fogok olyan választásokat hozni, amiket mások nem értenek majd meg, és szembe kell majd néznem olyan döntésekkel, amelyek megijesztenek. Néha visszaesek korábbi helyzetembe, és a könnyebb utat választom, a rossz döntést hozom. De tudom, hogy Hozzád mindig odafordulhatok, belenézhetek a szemedbe, és beszélhetek Hozzád.
Segíts, Jézusom, amikor önátadó életet akarok élni, mások szükségét fontosabbnak tartva a magaménál. Adj nekem bölcsességet és bátorságot, hogy jó döntést hozzak, higgyek, és gondoskodjam a szegényekről.
Tudom, hogy nem vagyok tökéletes, és talán most már megértettem, hogy ez olyasvalami, aminek lehet örülni is. Lehetek boldog tökéletlenségemmel és gyöngeségeimmel együtt, mert éppen ezekben jössz hozzám, hogy gyengéden támogass és szeress engem.
Mindenkor érzem, hogy itt vagy velem, mindenben, amit teszek, és mindenkiben, akit meglátok. Adj nekem türelmet, hogy meglássalak Téged mindazokban, akik félelmet keltenek bennem vagy bosszantanak, mindazokban,akiket nem értek meg. Hadd lássam a Te szemedet nézni vissza az ő tekintetükből, amikor velük beszélek.
A legnagyobb vágyam az, hogy életem a Te szolgálatodban teljen, azáltal, hogy embertársaimat szolgálom. Ott akarok lenni, ahol Te akarod, hogy legyek, és úgy akarok élni, ahogy te akarod, anélkül hogy meghallanám a világ önzésre csábító hangjait.
Kérlek, segíts engem a küzdelemben, hogy szabad maradhassak mindattól, ami elválasztana a Te szeretetedtől
és szolgálatodtól. Mindaz, amire életemben vágyom: Téged szeretni.
Köszönöm, hogy beléptél az életembe. Kérlek, fogadd el a könnyeket a szememben, a szeretetet a szívemben és az életet, amit felajánlok. Ez mindenem.Csak szeretetedet és kegyelmedet add nekem. Nem kívánok semmi mást.

 
 
0 komment , kategória:  Online lelkigyakorlatból/103-  
Online lelkigyakorlatból29/165
  2011-05-26 17:23:03, csütörtök
 
  Békesség Isten ajándékainak tudatából.
Az a vágyunk ezen a héten, hogy telve
legyünk a kapott ajándékaink mély tudatával, s így feltöltekezve mély hálával, Isten szeretetére és szolgálatára indulunk minden tekintetben, a mindennapjainkban.
Két meggyőződés vezesse elmélkedésünket:
. A szeretet inkább tettekben nyilvánul meg, mint pusztán szavakban. A szeretet az énünk ajándéka a másik számára.
. A viszonzott szeretet növekedik. A szerelmesek önmagukból adnak egymásnak, s minden mélyről jövő ajándék mélyebbről jövő feleletre talál.
Ezen a héten felidézzük a szeretet összes ajándékát, amit ebben a lelkigyakorlatban kaptunk. Emlékezni fogunk,hányféle módon kaptunk kegyelmet Istentől, melyek az én ajándékai voltak. Egyre hálásabbak szeretnénk lenni az Isten szeretetteljes tetteiért, különösen az értünk adott Jézus ajándékáért, s azokért az esetekért, amikor megáldattunk azzal,hogy ismerhetjük, szerethetjük és szolgálhatjuk Jézust.
Ezen a héten Isten szeretetének az általunk elképzelhető legszélesebb spektruma felé szeretnénk a szívünket megnyitni. Olyan képek használatával, mint a napsugarak meleg fénye, vagy egy vízesés elsöprő ereje, tekintetünket arra szegezzük, hogy Isten életét hogyan adta nekünk és értünk - a jelenlétét és szeretetét keresztül hömpölygetve az egész teremtésen. Ezen a héten használd a forrásokat arra, hogy részleteiben lépj be az elismerés gyakorlatába.
A hála minden szintjével a szeretetünket szeretnénk kifejezni. A válaszunk, és az én szeretetteljes felajánlása pecsételi és erősíti meg az Isten és köztünk lévő szeretetteljes köteléket. Oly módon fogunk növekedni, hogy tudjuk,minden, amit kaptunk, ajándék. Ahogyan növekedtünk a szabadságban, egyre és egyre teljesebben rendelhetjük alá
magunkat a szeretetben is.
Egész héten, növekvő hálával és mélyülő ragaszkodással fogjuk magunkat újra és újra felajánlani ezekkel a szavakkal, míg a szavak a sajátunkká válnak:
Fogadd el, Uram, egész szabadságomat,
fogadd el emlékező tehetségemet,
értelmemet és egész akaratomat.
Amim van, és amivel rendelkezem,
mind Te adtad nekem;
mindezt visszaadom Neked egészen;
és mindenestől átadom szent akaratodnak,hogy rendelkezzél vele.
Csak a Te szeretetedet és kegyelmedet add nekem,és én eléggé gazdag leszek,
és nem kívánok többé semmi egyebet.

Indító gondolatok, gyakorlatok
Elmélkedésünk Isten szeretetén és a mi válaszunkon történhet a héten néhány imaperiódusban és a köztes időkben is.
Az eddig eltelt hónapokban fontolóra vettük Istennel való kapcsolatunkat. Most mindezt összeszedjük, hogy megértsük és megbecsüljük mindazt, amit Isten adott nekünk ebben a lelkigyakorlatban, az életünkben, s amit folyamatosan ad:
. A teremtés, a megváltás áldásait, és a különleges kegyelmeket, amiket kaptam.
. Isten a teremtés minden részletében ott lakik, s különösen bennem magamban.
. Hogyan munkálkodik értem Isten az egész teremtett világon, adva és fenntartva az életet.
. Hogyan ereszkednek le az áldások és az ajándékok - ahogyan a nap fénye és a hömpölygő víz a szökőkútban.
S fontolóra vesszük válaszunkat.
A vágyunk erre a hétre az, hogy telve legyünk a kapott ajándékaink mély tudatával s így feltöltekezve a mélységes hálával, Isten szeretetére és szolgálatára indulunk minden tekintetben, a mindennapjainkban. Az e heti ima segít, hogy ezt a kegyelmet kérjük.
Nagyon fontos, hogy ezen a héten figyelmünket az Isten szeretete fölött érzett hálára összpontosítsuk. A két
meggyőződés a Kalauzból a szeretetről kifejezetten fontos: a szeretet sokkal inkább tettekből áll, mint szavakból, s a szeretet magában foglalja a szerelmesek közötti ajándékozás kölcsönösségét. Nagy segítség lehet elkülöníteni magunknak néhány rövid imaidőt, melyekben a következők segíthetnek:
. Kezdem azzal, hogy megérzem Isten jelenlétét.
. Azt a kegyelmet kérem, amire vágyom - Isten irántam való szeretetének bensőséges érzését.
. Elmélkedem Isten szeretetén: Mit tett értem Isten? Mit adott nekem Isten? Hogyan tart engem életben Isten? Mit ajánl fel nekem Isten?
. Beszélgetünk, mint szerelmes a szerelmével, szavakkal, a hála érzésével.
. Leírom, mire szeretnék emlékezni.
Ezek nem csak intellektuális reflexiók. Mi itt intimitást kérünk, s a célunk az, hogy emlékezetünk s Isten ajándékainak a
számon tartása mély és meghatott hálával tölt el bennünket, s szívünket a szeretet és a szolgálat válaszára mozdítja.

Isten nem küld oklevelet,miszerint "Ön sikeresen teljesítette a kurzust". Pál maga írta, hogy nem ért el a célvonalhoz, hanem belehúzott. Így mi most befejezzük a kezdőgyakorlatokat, s folytatjuk az utunkat, ahol Isten szeretete alakít és újjáalkot minket. Szent Ignác számára két dolog volt nagyon fontos az utolsó gyakorlatok alatt: a szeretet sokkal inkább tettekből áll, mint szavakból, s a szeretet kölcsönösség, melyben átadjuk egymásnak mindenünk, amink van.
Az első Útravalóban arra kaptunk bátorítást, hogy utazásaink során ne a fejlődést, vagy annak hiányát keressük. Ehelyett arra kaptunk bátorítást, hogy figyeljük, amint a Szeretet munkálkodik, melyből világosan meglátjuk,hogy amit nekünk ajánlottak, az a szeretet tettekben nyilvánul meg és abban, hogy az élet és a kegyelem összes
ajándékát kaptuk vele.
Ezen a héten a gyermekek fogékonyságával imádkozunk, akik érzik, milyen mély az irántuk való szeretet.
Szent Ignác azt írta a Lelkigyakorlatokban, hogy legyünk nagyon személyesek, így az általános "mi"-től eljuthatunk a személyes énünkig. Vannak a kultúránkban olyan gyerekek, akiknek az összes karácsonyi ajándék kibontása után olyan
érzésük van: "Ennyi az egész?" Talán, miután látta a testvérei ajándékát, becsapva és kevésbé szeretve érzi magát. Ez nagyon is emberi és érthető.
Minket itt arra bátorítanak, hogy az a gyerek legyünk, aki a karácsonyi ajándékok kibontása, s a többiek ajándékának értékelése után oda akar fordulni a szüleinkhez, azt kérdezve: "Miért ilyen jók, és miért szeretnek engem ennyire?"
Ennek a hálával telt csodának a szellemében kér minket Ignác, hogy szabadon adjam a szeretet válaszát.
"Mindenem, amim van, tőled kaptam. Amit cserébe adni tudok, annyi, hogy önzőn és kizárólagosan birtoklom őket.
Csak azt kérem, hogy áldj meg engem és kegyelmezz nekem az együtt töltött időnkben. Nekem ez elég, s Neked ez egy kezdet lenne."
A teremtett ajándékok világán sétálunk keresztül. Rengeteg fajtájú és méretű fa, virág, madár, bámulatosan sokfélék, s mind az én ajándékaim. Felnézek a holdra és a csillagokra, csodálom az időjárás változásait, ahogyan a nap oda-vissza költözködik, s a világot az élethez és a növekedéshez éppen megfelelő hőmérsékleten tartja. Mindezt Isten rám bízta. Újra rácsodálkozom az apró dolgokra, mint a gyerekek, és elmerengek hogy Isten mindig is azon dolgozott, s most is azon van, hogy átadjon nekem dolgokat. Isten mindig azon van, hogy ne kényszerítsen, hanem vonzzon engem arra, hogy meglássam az isteni ujjat és kezet és kart és ént, Aki engem formál s minden mást is számomra. Ez a gyakorlat azt a tudatosságot növeli bennem, hogy minden ajándék, ugyanakkor meghívó is. Én vagyok a címzett és a válaszadó is egyben. Miután tudatában vagyok, hogy Isten mindenben ott van, és minden Istenben létezik, hogyan
tarthatnám vissza az éneklést, a figyelést és a hallgatást, a megosztani, és a tudni akarást, hogy mi az, amit Ő az élet bármely pillanatában felajánl nekem? Az Isten szeretetének folyója akkor is folyik, ha figyelek az ajándékaira és a jelenlétére, és akkor is, ha nem. Szeretnék kevésbé elérhetetlen lenni a Szeretetet Adó számára, Aki azért dolgozik és tesz dolgokat az életemben, hogy az Ő rácsodálkozó gyermekévé formáljon engem, aki valójában vagyok. Az "Isten gyermeke" az a felnőtt ember, aki tudja, mik a dolgok, honnan jönnek, és hova viszik őt. Minden, ami Istentől jön,Őhozzá megy vissza, beleértve engem is.
Úgy fejezzük be ezt a lelkigyakorlatot, hogy folytonosan visszaszerezzük látásunkat és érzékenységünket az Isten jósága és az Isten által szeretett énünk, azaz önmagunk jósága iránt

Legkedvesebb barátom, Jézus!
A szívem úgy megtelt. Újra és újra szeretettnek, megbecsültnek, kegyelmezettnek, hibásnak és újra szeretettnek érzem magam. Telve vagyok annak a szeretetnek a csodálásával, amit Tőled és irántad érzek. Nagyon is tudatában vagyok a hibáimnak, s hogy azok mennyire távol tartanak, hogy érezzem azt a szeretetet, amit Te minden pillanatban rám
zúdítasz. De épp most azt is érzem, mennyire mélyen szeretsz engem, és mennyire vigyázol rám, különösen éppen itt, a gyönge részeimen, melyeket szeretnék a sötétben rejtegetni. A szereteted a melegséged fényére hozza őket, s hirtelen szabadabbnak érzem magam ezektől.
Ez után a sok hónap után, mikor egész új módon beszéltem Veled, szerettelek, s fogadtam el szeretetedet,látom, hogy mindig velem leszel, még a gyengeségeimben is, sőt, különösen azokban.
És az ajándékok! Annyi ajándékkal halmoztál el eddigi életem során. Mélyről érzem a szereteted irántam.Látom, hogy milyen sokféleképpen mutatod ki irántam szeretetedet nap mint nap, az engem körülvevő világban, abban a sok emberben, akiket körém helyezel.
A Szentírás sorai újra és újra eszembe jutnak, amint erre az örömteli talányra gondolok: "Mivel viszonozzam az Úrnak, ami jót tett velem?" Mivel, Jézus? Hogyan fejezhetném ki valaha is azt a szeretetet, amit irántad érzek?
Hogyan köszönhetném meg mindazt, amit nekem adtál? Neked akarok adni mindent, amim csak van.Erre a sok ajándékra úgy szeretnék választ adni, hogy az a lényem legmélyéről jöjjön, s akárhányszor csak a sokszor kinyilvánított szeretetedre és ajándékaidra gondolok, tudom, hogy neked akarom adni mindenem, amim van Jézus, annyira sokat adtál nekem, mint az ima is mondja: egész szabadságomat, emlékező tehetségemet,értelmemet, egész akaratomat és lényemet. Minden, ami vagyok ebben az életben, azért vagyok, mert Te adtad nekem.
Mit tehetnék, hogy valaha is megköszönjem? Kedves Barátom, visszaadhatnám neked ezeket az ajándékokat?Kérhetem, hogy használd őket ebben a világban, a Te világodért, ahogyan csak szeretnéd? Elég szabad szeretnék lenni ahhoz, hogy neked ajánlhassam az életem. Mit szeretnél tenni vele? Hogyan használhatnám az életem arra, hogy Téged szolgáljalak ebben a világban? Hogyan szerethetek másokat olyan módon, ahogy Te szeretnéd?
Nagy örömmel nézek az elkövetkezendő hetek és hónapok elébe, drága Jézus, hogy ahogyan tovább beszélgetünk, fel fogom fedezni a választ ezekre a kérdésekre.Köszönetet mondok Neked az életemért, az életemmel.


 
 
0 komment , kategória:  Online lelkigyakorlatból/103-  
Online lelkigyakorlatból28/164
  2011-05-22 20:47:25, vasárnap
 
 


Békesség Istennek teremtettségünk átéléséből.
Ezen a héten arra szeretnénk reflektálni, és azáltal feltöltődni, hogy Isten teremtő vágyának és a teremtés egészének részei vagyunk.
Loyolai Szent Ignác ezt olyan egyszerűen fogalmazta meg:Isten megteremtett minket, hogy dicsőítsük, féljük és szolgáljuk Őt, és ezáltal megmentsük a lelkünket. Isten minden mást azért teremtett, hogy segítsen nekünk beteljesíteni a tervet, amelyet Ő kitűzött számunkra.
 Legyen ennek az egész hétnek a háttere, alapgondolata két csodálatos, képzeletünket megmozgató reflexió: 
Egyszerűen menni, és csinálni, amit minden nap szoktam, de minél inkább tudatosítva, hogy miért vagyok teremtve: hogy dicsőítsem Istent, hogy féljem Őt: szeretetben és tiszteletben növekedjem Felé, hogy szolgálatban legyek: Isten szolgálatában.
Tudatosabban észlelni a teremtés többi részét, és hogy mindaz, amit észreveszek, hogyan illeszkedik Isten tervébe, hogy segítsen nekem - hogy mind értem van teremtve.

Még egyszer: az egész a háláról szól. Szeretnénk jobban értékelni, érzékenyebbé válni rá, és jobban figyelni Istenre: Isten szándéka, hogy segítsen nekünk elérni azt a célt, melyet szeretettel készített számunkra. E hét figyelmével és gondolataival tehát Istent ismerjük meg jobban.
Ezen a héten hátralépünk egy kicsit, és megszemléljük magunkat a teremtés egészének nézőpontjából. Egy héten át a táguló kilátású világ képe legyen segítség a perspektívák észlelésében. Ezen a héten ne hagyd, hogy valami eltakarja, vagy megzavarjon a kilátásban.
A szándékról van szó. A figyelmes koncentráció nagyon sokat segít. Ezen a héten gondolkodj el azon, hogy mire valók a dolgok. Tudjuk, mire való a kávéscsésze, mire a kenyérpirító, mire jó a az iratkapocs és a telefon. De ha tudatosan fókuszálunk az életünkben lévő dolgok céljára, fokozatosan érezni fogjuk Szent Ignác szavainak építő erejét. Itt minden azért van, hogy segítsen nekem elnyerni azt, amiért teremtettem.
Emlékezz arra, mit gyakorlunk. Szeretnénk növekedni a meglátás, megtalálás, megtapasztalás képességében, kapcsolatot találni Istennel minden egyes dologban - pontosan a nyüzsgő és elfoglalt életünk kellős közepén.

Ne feledd az előző hetekből való segítségeket sem. Fontos megnevezni, amiért hálás vagy. Köszönetet mondani szintén. Próbáld kimondani - mi az, amit kaptam e héten? "Uram, köszönöm, hogy mutattál nekem nagyobb képet." "Uram, köszönöm, hogy emlékeztettél arra, hogy Te mit szeretnél velem."
Ne feledd a testedet. Melyik testtartás fejezi ki legjobban, amit ki szeretnék fejezni? Például elképzelem magam, ahogy ott állok a fényképen, a domboldalon, és karomat kitárom hálaadásra vagy Isten dicséretére. Aztán esetleg, mikor fölkelek az ágyból, vagy mielőtt lefeküdnék, ugyanúgy kitárhatom a karomat dicsőítésre, csak egy pillanatra. Vagy, ahogyan végignézek a tág kilátáson, érezhetem, hogy térdre borulok Isten előtt, aki sokkal-sokkal nagyobb, mint amekkorának én valaha hagytam, hogy legyen. Ugyanígy térdepelhetek az ágyam mellett egy röpke percre. Vagy elképzelem, ahogyan ott ülök a székek egyikében, kezem nyitva az ölemben, jelképezve a nyitottságot a szolgálatra, amire elhivattam. Aztán, ahogy dolgozni kezdek nap mint nap, kinyithatom a kezem az asztalon vagy a konyhai pulton egy pillanatra. Ezek nagyon erős gesztusok, melyek segíthetnek belülről is átélni mindazt, amit próbálunk kifejezni a testünkkel - és mindössze néhány pillanatba kerülnek.

Egy épület pincéje egyben az épület alapja is. Szent Ignác a Lelkigyakorlatait egy nagyon alapvető kijelentéssel kezdi. Egy igen egyszerű mondattal, amelyet azonban nem mindig könnyű elfogadni. "Az embert megalkották." Mindegyikünk Isten kegyelméből teremtetett, és abból, amit az életünk során tapasztalunk nap mint nap.
Az egyik legnehezebb tényező a teremtettségünk elfogadásában az, hogy életünk véges; mindenféle korlátok közé vagyunk szorítva. Van korunk, testi adottságaink, képességeink, személyiségünk és talentumaink, de mind behatárolt, mivel nem vagyunk Isten. Az vagyunk és olyan, amilyenné Isten alkotó szeretete formált. Szent Ignác ott kezdi, ahová reméljük, idővel és Isten gondoskodásával egyszer mi is eljuthatunk. 
Hogy miért vagyunk teremtve, ez a második nagy témája ennek az "alapnak". Szent Ignác tudatában volt, hogy az emberiség rengeteg válasza irányul e felé a nagy kérdés felé. Elfogadta, hogy van Isten, és mi teremtmények vagyunk, de ezután a következő nagy kérdést kell megoldani. Hogy ő hogyan válaszolta meg ezt a kérdést, és hogy mi hogyan vagyunk meghívva, hogy választ adjunk rá; ez meghatározta az ő életformáját, és alakíthatja a miénket. Szent Ignácnak e nagy kérdések nagyon egyszerűek voltak, de korántsem könnyen megélhetőek. Korlátok közé szorított önmagunkkal arra teremtettünk, hogy dicsőítsük Istent azért, Aki: a végtelen Teremtő; és azért, hogy megteremtett bennünket ezekkel a néha talán nehezen elfogadható korlátokkal. Azért is teremtettünk, hogy szolgáljuk ezt a teremtő Istent azokkal az ajándékokkal, amelyeket kaptunk - természetesen ugyanezen korlátaink között. Egyetlen talentumot sem csupán a magunk számára kaptunk: ezek mind ajándékok Istentől nekem, és rajtam keresztül a többieknek.
Ezen alap harmadik aspektusa az, hogy ahhoz, hogy Istent dicsérve szolgálhassuk, tisztelnünk kell a teremtményeket, melyek az Ő keze nyomát viselik. Az Isten tisztelete életmóddá fog válni azáltal, hogy Isten szent jelenlétét felfedezzük a teremtett világban. Feladatunk az imáinkban, hogy annyira tiszteljük a saját határainkat, hogy egyenesen hálásan tekintsünk rájuk az Isten szolgálatára kapott életünkben.
 
Így vagy hasonló szavakkal...
Drága Atyám!
Ahogy ma reflektáltam a körülöttem lévő világra, a hála az első dolog, ami az eszembe jut.
A lelkigyakorlatban ezen a héten megpróbálom egyszerűen észlelni az életemet, valóban meglátni a természet ajándékait, melyek keresztezik az utamat. 
Ma reggel munkába menet nem tudtam nem észrevenni a hihetetlen szépségű napfelkeltét a felhőkön át. Leírhatatlan színekkel volt teli. Az udvaromon álló kis fa majdnem teljesen megszínesedett, ragyogó vörös lett, ami elüt minden egyébtől, ami még zöld. A paradicsomaim még mindig érlelnek gyümölcsöt, és virágok kezdik keretezni a járdát.
Teljesen biztos vagyok benne, hogy ezek ajándékok számunkra - nekünk - de azt hiszem, még sosem vettem észre, hogy mindemellett ezek ajándékok Tőled nekem is. Hogyan tudnék a Te irántad való szereteted mélyére hatolni - hogy Te minden egyes virágot, minden levelet az én gyönyörűségemre teremtettél? Az igazat megvallva, Uram, én általában nem érzékelem ezeket a dolgokat. Általában nem figyelek a természet szépségeire, melyek szó szerint a lábaim alatt hevernek.
Most, ahogy imádkozom, ahogy figyelek, az eheti vezérfonal vezet: Isten vágyva vágyott szándéka, hogy segítsen nekünk elérni azt a célt, melyet szeretettel készített számunkra. Vágyhattál valóban, igazán az én életemre? Mivé válok majd, nem csupán mint egy a milliárdnyi ember közül, akik örökségül kapták ezt a földet, hanem mint egyén?
Nézem kint a természetet, bent a családomat és a barátaimat, akiket küldtél számomra, és igen-igen hálás vagyok. Kérlek, Uram, segíts tökéletesen kifejezni a hálámat irántad, az életemért, és azért, ahogyan vigyázol rám! Segíts, hogy felismerjem, mi a valódi kívánságod az életemmel. Szeretnék úgy élni, hogy Neked szolgálhassak!
 
139. ZSOLTÁR (138)
Az ember a mindentudó Isten előtt 1 A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Uram, te megvizsgáltál és ismersz engem, 2 tudod, ha leülök és ha fölkelek. Messziről ismered gondolataimat, 3 szemmel tartod akár járok-kelek, akár pihenek. Előre ismered minden utamat. 4 Még nyelvemen sincs a szó, és te már érted egészen, Uram. 5 Minden oldalról körülveszel engem, és fölöttem tartod kezedet. 6 Oly nagy, oly csodálatos nekem ez a tudás: ésszel föl sem érhetem! 7 Hová mehetnék lelked elől, hová bújhatnék színed elől? 8 Ha fölmennék az ég magasába, te ott vagy, ha alászállnék az alvilágba, jelen vagy. 9 Ha felölteném a hajnal szárnyát, s a tenger szélső határára szöknék, 10 ott is a te kezed vezetne, és jobbod tartana engem. 11 Mondhatnám: >Borítson be a sötétség, s váljon éjszakává köröttem a fény<, 12 de neked nem sötét a sötétség, s az éj mint a nappal, oly világos előtted. Fény és sötétség közt neked nincs különbség. 13 Hiszen te formáltad bensőm, s anyám méhében te szőtted a testem. 14 Dicsőítlek téged, mert olyan csodálatosan alkottál, és tudom jól, milyen csodálatos minden műved! 15 Létem nem volt titokban előtted, amikor a föld ölén rejtve formálódtam. 16 Még alakot sem nyertek tagjaim és szemed már látott engem. Könyvedben már minden fel volt jegyezve rólam: napjaim már eltervezted, mielőtt egy is eltelt volna belőlük. 17 Milyen tiszteletreméltók előttem gondolataid, Istenem, milyen hatalmas a számuk! 18 Megszámlálnám őket, de számosabbak a homokszemeknél, s ha végükre is érnék, még mindig csak nálad tartanék. 19 Bárcsak megsemmisítenéd a gonoszokat, Istenem, és eltávolítanád tőlem a vérszomjas embereket, 20 akik gonoszul beszélnek: hiába kelnek föl ellened. 21 Ne gyűlöljem, Uram azokat, akik gyűlölnek téged, ne utáljam ellenségeidet? 22 Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeim lettek. 23 Vizsgálj meg Istenem és ismerd meg szívemet; tégy próbára és ismerd meg utaimat, 24 lásd, vajon a gonoszok útján járok-e, és vezess az örökkévalóság útján engem.


 
 
0 komment , kategória:  Online lelkigyakorlatból/103-  
Online lelkigyakorlatból27/161
  2011-05-12 11:28:37, csütörtök
 
  Megbékélés a Jézussal együtt betöltött hivatásból.
Az utolsó evangéliumi jelenet, melyen elmélkedünk, már a lelkigyakorlat végére készít fel bennünket. A keresztre feszítés utáni napokban vagyunk. Péter így szól: "Megyek halat fogni." Nem tudja, mit is kezdjen Ura feltámadásának tényével. Bármelyikünk mondhatja e lelkigyakorlat után is, hogy visszamegy, ott folytatja életét, ahol előzőleg abbahagyta.
Az emlékezés jelenete ez. Mikor Jézus megkérdezi őket, fogtak-e valamit, majd megmutatja, hogy igenis képesek annyi halat kihalászni a tengerből, hogy hálójuk majd beleszakad, ismerik csak újra fel hivatásukat. Ezen a héten, még a háttér-időkben is, engedhetjük, hogy imádságunkban újra éljük eddigi tapasztalatainkat. Mert az Isten, Aki él, és minden pillanatban velünk van, aki annyi mindent megmutatott számunkra az elmúlt hetekben, ugyanaz az Isten,Aki a lelkigyakorlat előtt is volt.
Ő velük van, ételt készít a számukra, de arra hívja őket, hozzák magukkal mindazt, amit általa kaptak. Nem valami hasonlót tapasztaltunk az elmúlt hónapokban: hogy jelenléte akkor a leginkább megerősítő, ha elfogadjuk az Ő meghívását: hozzunk az asztalhoz mindent, amit csak Tőle kaptunk? Nem fedeztük fel, hogy mindez ajándék, de valahogy mégsem úgy kaptuk, hogy vártunk volna rá? Nem került-e valamennyi munkába részünkről, hogy értékes tapasztalatokat szerezzünk, hogy még többet kapjunk utána?
Jézus megkérdezi Pétert, mennyire is szereti Őt. Látjuk, hogy az az ember, aki korábban háromszor tagadta meg, hogyan képes kifejezni, mennyire erős is a szeretete Jézus iránt. És Jézus ekkor tud hivatást adni számára: "Ha szeretsz, legeltesd juhaimat!" Nem ez-e az a mozzanat, amit mi is megtapasztaltunk a lelkigyakorlat során? Most válik igazán gyümölcsözővé örömünk Vele. Nem azért küld bennünket, mert szeretjük. Ahogyan mélyül hitünk, elköteleződésünk iránta, úgy növekszünk szeretetben, és válunk egyre inkább képessé, hogy küldetésünket vállalni tudjuk.

Tudva, hogy lelkigyakorlatunk a végéhez közeleg, reflektálunk eddigi élményeinkre. Visszatekintünk, de ugyanakkor előre is.
Kegyelmet kérünk: Még mindig keressük az örömöt, amit a Jézussal való együttlétkor tapasztalhatunk meg.
Jézus feltámadt, és él, mindörökké. Meg akarjuk tapasztalni jelenlétét, különösen, ha visszatértünk megszokott hétköznapjainkba a lelkigyakorlat után. Most azt tapasztalhatjuk meg, ahogyan megújítja számunkra meghívását, hogy vele töltsük be küldetésünket itt, a Földön.
Hétköznapi szemlélődéseink: A napokban a Tibériás tavi jelenetet szeretnénk megtapasztalni, minden egyes részét külön.
. Péter visszatér a halászathoz. Befejezhetem a lelkigyakorlatot, és mondhatom: "Ezután is folytatom."
. Jézus újra megmutatja tanítványainak hatalmát: ismét megújítja meghívását. Ismertem már eddig is erejét, hatalmát, most mégis vágyom, hogy számomra is újítsa meg meghívását.
. Jézus reggelit készít nekik, és arra hívja őket, hogy hozzák azt, amit már megkaptak.
Megtapasztaltam, ahogyan táplált engem, és hívott, adjam oda, amim van, amit tőle kaptam.
. Jézus Péter háromszori tagadását háromszori meghívássá változtatja. Arra hívja, hogy vigyázzon az embereire. Tudom, hogy szeretett bűnös vagyok én is, és felnőttem a szeretetben arra, hogy képes legyek őt szolgálni, bárhová is szólít engem.
. Jézus így szól Péterhez: "Kövess engem!" Hallom hívását én is. Igent mondok.
Minden reggel, a legelső teendőim között tartok egy rövid szünetet, és rátekintek a kegyelemre, amit ezen a héten kaptam. Ahogy felhúzom a cipőmet, újra végiggondolhatom: az életem, annak mindennapjai szintén részei ennek a misztikumnak. A lelkigyakorlat végéhez közeledem. Megtapasztalhattam az elmúlt hónapok során, hogyan munkálkodik bennem az Isten. Most újjászülethettem ezekben az élményekben, és szeretnék minél mélyebben egyesülni Jézussal, együtt lenni Vele földi küldetésemben.
A nap folyamán, amikor csak időm lehetővé teszi, szeretnék visszatérni ezen gondolatokhoz. Ezáltal tudom tudatosabbá tenni önmagam számára is, hogy Jézus velem van. Mellettem van. De ez a gyakorlat segítségemre lehet abban is, hogy jobban meglássam a kegyelmet, amit ezekben a napokban is átélhetek. Egy-két példa, feladat:
Vannak-e napomnak olyan pillanatai, amikor visszatérek azokhoz a motívumokhoz, amelyek áldások voltak ugyan a lelkigyakorlatban, de valahogy mégsem olyanok, mint amilyeneket vártam, kerestem? Ezen a héten végig mindennek a tudatában szeretnék lenni. Mert pontosan ez az a pont, ahol Jézus újra és újra hív engem, emlékeztet rá,hogy Velem van, nem hagy el soha.
Talán kicsit mellékvágányra is tévedek. Már tapasztaltam ilyesmit az elmúlt hónapok során. Ez konfliktus,harc, hiszen fel kell adnom önmagam, az érdekeimet, hogy valaki máson segítsek. De megállok egy pillanatra. Magam előtt látom Jézust, ahogy reggelit készít a számomra. És annyira nyugodtan, olyan megértéssel és biztatással mondja:
"Hozz valamit te is ehhez az ajándékhoz! Valamit, ami általam lehetett a tiéd. Ez a perc megerősíthet, ha valóban azt hozod, amit én adtam neked, ami tőlem van."
Rengeteg különleges pillanat áll előttünk a hét során. Számtalanszor kérdezzük magunkat: "most ezt a valamit így vagy úgy tegyem?", "ide vagy oda menjek?" Akarom-e megpróbálni megmenteni az életemet a mások iránt érzett szeretet által, vagy veszni hagyom az egészet? De a kérdések kereszttüzében megállhatok egy kicsit, és meghallhatom,ahogyan Jézus kérdezi: "Szeretsz engem?" Halkan válaszolok: "Igen, Uram, tudod, hogy szeretlek." Ebben a nagyon is konkrét helyzetben engedem, hogy Jézus kimondja: "Tedd azt, ami mások számára is buzdító, megerősítő!"
A nap során, ahogy egyik helyről a másikra megyek, vagy autóba ülök, és elindulok a következő találkozóra,még hallhatom Jézust, ahogy mondja: "Kövess engem!" És ebben a csöndes pillanatban békében elsuttoghatom: "Igen,Uram, itt vagyok Veled!"
Minden este kell, hogy találjak alkalmas helyet és időt, hogy visszatekintsek a napomra. Minden este szeretném megköszönni, hogy erősödhettem a bizonyosságban, hogy Krisztus velem van, bátorít és küldetésre hív engem is!
Ahogy a héten a többi blokkot olvasom, elmélkedem, imádkozom, egyre erősebb leszek. Egyre több "IGEN"-nel teli pillanatot élhetek meg. Nem egyszerű szavak ezek, hanem csodálatos megtapasztalások, melyek valóban arra vezetnek, hogy életemet Isten nagyobb dicsőségének és mások, testvéreim, társaim szolgálatának szenteljem.

Útravaló
Simon Pétert a Halász újra hálójába fogja. Most újra és újra erre figyelünk.
Napkelte van, már régen nem éjjel. Jézus mint a fény jön közénk, hogy eloszlassa a sötétséget. Péter az éjjel háromszor tagadta meg mesterét, a sötétben, a tűz mellett melegedve.Lehet, hogy Jézus arcán szerető mosoly ül, ahogyan tanitványait maga köré gyűjti, hogy előkészítse a kiengesztelődést a tűz mellett. A jelenet fontos. Te hol állsz vagy ülsz? Talán éppen Jézus mellett, ahogyan emlékezteti barátait,nélküle semmit sem tudnak tenni. Még halászni sem képesek. Ezért kérdi őket, hogy fogtak-e valamit. Mély, lemondó válaszuk tovább fokozza a drámát.
Esetleg Jézus téged is megkérdez, hogy eljött-e már nagy fogás ideje életedben. Ők volnának azok az emberek,akiket Jézus irányításával fognál ki a vízből. A tanítványok mélyre vetik hálójukat, Mesterük is így tesz. Péternek különös érzése támad, mintha már látta volna valahol ezt a képet, a vízbe ugrik, és amilyen gyorsan csak tud, úszni kezd. A hal már sül, Jézus mégis megkéri Pétert, hozzon valamit abból is, amit frissen fogtak. Jézus hallal és kenyérrel kínálja őket, ezzel is kifejezve: valóban velük van, köztük van. Azért jött, hogy a megbocsátás hálóját mutassa meg övéinek.
Mégsem ez az a bizonyos "happy end". Ahogyan köztük ülsz, láthatod, Péternek többre van szüksége, mint egy finom reggeli. Neki szavak kellenek, beszélgetni szeretne Urával, hogy valóban elhiggye, mindez megtörtént. Így Jézus, pontosan ismerve ezt a mindannyiunkban jelen levő emberi vágyat, egyenesen megkérdezi Pétert: "Szeretsz engem?" Péter válaszul háromszor oldja fel tagadása éjszakájának bilincseit. Jézus nem firtatja a történteket. Megszabadítja Pétert szégyenéből, gyengeségéből. De még ez sem a "happy end"!
A boldog befejezés ott visszhangzik a boldog kezdetben, mikor Jézus először így szól Péterhez: "Ne félj.Gyere és kövess!" Péter visszanéz oda, ahol addig volt, majd előre, az ismeretlenbe, amit a jövő hozhat számára.
"Mikor fiatal voltál, derekad köré kötötted övedet, és arra mentél, amerre te szerettél volna. De ahogy öregszel, kitárod kezed, valaki más csatolja rád az övet, és arra visz, amerre egyáltalán nem is szeretnél menni."
Hát ez az a várva várt "happy end"! Talán most nagyon ijesztően hangzik. Péter követi Jézust, de kétségei vannak például Jánossal kapcsolatban. "Mi lesz vele?"
A héten megint arra hívatunk, hogy fogadjuk el szeretetét. Azt kéri, hagyjuk gyengeségeinket, hűtlenségünket elégni ott a tűzben. Mi persze megint csak a saját jövőnkért aggódunk. De ő ugyanúgy a dicsőségre hív minket is, mint testvéreit, barátait ott a tűz mellett. Akár a parton is maradhatunk, kenyeret és halat fogyasztani. Építhetnénk ott három sátrat. Már eleget imádkoztunk a héten, hogy tudjuk, Őt küldték nekünk, hozzánk, értünk. "De ahogy az Atya küldött engem, úgy küldelek én is benneteket." Megbékélést, bátorítást, biztonságot és szeretetet tapasztal mindaz, aki földi hivatását Jézussal együtt tölti be.
Úgyhogy elteszünk néhány falat kenyeret, egy darab halat, hogy mindvégig emlékeztessenek bennünket arra, azért jött,hogy örökre velünk maradjon. Minden emberrel!

Így vagy hasonló szavakkal...
Drága Jézus,
micsoda öröm Veled lenni, itt a vízparton! Az elmúlt hetek izgalmai, drámái után azt érezhetem, talán jó lesz visszatérni az életemhez, ahhoz az élethez, amit azelőtt éltem, hogy találkoztam volna Veled.
Ahogy ott ültem Péter mellett a hajóban, egy iszonyatosan hosszúnak tűnő éjszaka utolsó perceiben, tudva,hogy nem fogtunk semmit, egyszerre csak megpillantottunk Téged a parton. Hívtál bennünket. Péter a vízbe ugrott, és úszni kezdett feléd, mi többiek nevettünk, és a part felé irányítottuk csónakunkat. Te vagy az! Annyira boldog vagyok,hogy Veled lehetek, újra! Tényleg azt gondoltam volna, hogy az életem visszatér a régi kerékvágásba? Mit gondoltam?Mit is vártam? Mi most ebben a világban a "normális" a számomra? Most itt ülök Veled, kedves, szeretett Barátom,figyelem, ahogyan reggelit készítesz a számomra, és közben kérdezed, hogy vagyok, mi újság velem. Igen, kicsit megviseltek az elmúlt hetek eseményei, de megpróbáltam mindvégig kitartani melletted. Annyira örülök, hogy újra közöttünk vagy! De vajon mit jelent mindez számomra, Krisztusom?
Mi fog most történni velem? Hogyan élhetem meg ezt az örömöt Benned? Azt kérdezed, gondolok-e Rád,aggódom-e Érted. Igennel válaszolok! Igen, kedves Barátom, nagyon-nagyon szeretlek! És legeltetni fogom juhaidat! A szegények és kirekesztettek felé fogok fordulni, ahogyan Te is tetted. Ez az, amire kérsz most engem? Ez az, ahogyan megtapasztalhatlak Téged további életem során is? Így tudom őrizni nyájadat?

Úr Jézus, köszönöm Neked ezt az örömöt, amit most megélhetek! A szívem telve van irántad érzett szeretetemmel. Köszönöm, hogy mindvégig fogtad a kezemet, mellettem álltál az ismeretlenben, a bizonytalanságban,és mindvégig hívtál. Most még nem tudom, mit is jelent pontosan az "igen" a részemről, és hova fog engem szólítani,de a válaszom továbbra is, egyértelműen, és határozottan: IGEN!






 
 
0 komment , kategória:  Online lelkigyakorlatból/103-  
Online lelkigyakorlatból26/159
  2011-05-05 15:14:53, csütörtök
 
 
Békesség útitársunkként felismert Jézus erejéböl.
Mindennapjaink misztériuma, hogy Jézus velünk van, de gyakran nem ismerjük föl. A héten e jelenlétével fogunk foglalkozni, miközben továbbra is a föltámadt Jézussal örvendezés kegyelmét kérjük.
Mikor Jézus megjelent két tanítványnak az emmauszi úton, ők nem tudták, ki van velük. Kellőképpen belesüppedtek a kedvetlenségükbe. A nagypéntek pusztító hatással volt a reményeikre - azért voltak ennyire maguk alatt, mert azon a pénteken meghaltak a várakozásaik. S a nagy önsajnálatban nem maradt a képzeletükben hely annak az Örömhírnek, amelyet Isten próbált leleplezni előttük.
Ezen a héten be akarunk lépni az emmauszi út eseményeibe, hogy fölismerjük ugyanezt a mintázatot a saját életünkben. Mindennapi köztes reflexióink segítségével megpróbáljuk észlelni, hogyan és mikor merülünk el annyira a problémákban, kedvetlenségben, aggodalomban, hogy képtelenek vagyunk meglátni Jézust magunk mellett.
Két kulcsfontosságú részre fókuszálunk. Jézus kétféleképpen töri át a falat, amely elválasztja őket. Azzal kezdi, hogy "mindent megmagyaráz nekik, ami az Írásokban róla szólt". Ez egészen pontosan az, amit Jézus tesz velünk ezen a lelkigyakorlaton. Megértettük a történetet, és megörültünk, hogy egész teljességében belépett az életünkbe. Már ismerjük azokat a mintázatokat, amelyek által nem fogadjuk el teljesen az életünket,amikor ellenkezünk az elmúlásunkkal, a halállal; a gazdagság, a becsület, a büszkeség kísértéseit. Jézus szembeszállt az elbátortalanodásunkkal: kinyilatkoztatta nekünk önmagát, és meghívott, hogy szeressünk Bele és abba, ahogyan az életét adta. S láttuk a kereszt botrányát, és azt, hogy az életét nekünk ajándékozta. Milyen gyakran lángolt a szívünk!
Jézus azután betér az otthonukba, és egyfajta rituális utat mutat nekik, hogy fölismerjék és emlékezzenek rá.
Mikor "fogta a kenyeret", akkor látniuk kellett mint Azt, Aki a mindennapi kenyérrel táplálja őket, amelyről megígérte,hogy megtartja őket. Mikor "megáldotta", emlékezniük kellett, hogyan adott hálát Istennek, és helyezte az életét az Ő
kezébe. Mikor "megtörte", tudták, hogy Ő az, akinek élete megtöretett, hogy megmutassa nekünk a szolga szeretetét. És
végül mikor "odanyújtotta nekik", rájöttek, kik ők ismét - a tanítványai. Nem ez az, ahogyan ma ráismerünk?
Örömünk Jézussal úgy növekszik a héten, ahogyan megtudjuk a kenyértörésben való önkinyilatkoztatása révén, hogy él, és köztünk van.

Indító gondolatok, gyakorlatok
A titok, amelyet szemlélünk: Jézus él és jelen van köztünk, akkor is, ha lankadtságunkban nem vesszük észre.
A kegyelem, amelyet kérünk: ismét a Jézussal való öröm elmélyülése. Legtöbbünk könnyebben érez szomorúságot, mint örömöt, különösen a más örömét. Egész héten azután vágyakozunk, hogy még mélyebben belépjünkJézus örömébe: Jézuséba, Aki föltámadt és él örökké.
A héten elnézzük Jézust, ahogy megy az emmauszi úton azzal a két megzavart tanítvánnyal. A lehető legjobban bele akarunk helyezkedni a jelenetbe: azonosulni azzal, ahogy így dünnyögnek: "mást reméltünk". Fölidézni a megváltást és Jézus életének értelmét, amelyet az egész lelkigyakorlat során szemléltünk. Osztozni az élményben,ahogyan ráismernek a kenyértörésben.

A nap során a háttéridőkben visszatérek ezekhez a gondolatokhoz: ez segíteni fog megmaradnom Jézus jelenlétének tudatában. Abban is segíteni fog, hogy az elbátortalanodott és igazán sötét perceimen egészen másképp lássam.
Nézzünk egy-két példát.
Egy találkozón vagyok több nehéz emberrel (vagy éppen egy barátomat hallgatom telefonon egy családi konfliktusáról beszélni, vagy a tévében látok rémes erőszakos bűnöket). Amint megérzem, hogy a kedvem romlik - az ellentétek, a kiengesztelődésre való képtelenség vagy a felháborító gonoszság láttán -, elvégzek egy nagyon rövid gyakorlatot. Elképzelem Jézust, amint kezébe veszi, megáldja, megtöri és átadja a kenyeret. Abban a percben megnyithatom magamat a kegyelemnek, hogy lássam Őt: jelen ebben a helyzetben, megtöretve és odaadva.
Vagy azon kapom magam, hogy kezdek ellankadni, magam körül forogni. (A lelkigyakorlatnak ezen a pontján már tudom, mi hajthat errefelé.) Elvégzem a gyakorlatot, hogy ellene hassak ennek a mozgásnak. Elképzelem Jézust,amint kezébe veszi, megáldja, megtöri és átnyújtja nekem a kenyeret. Attól a perctől fogva nem vagyok egyedül.
Megnyílok a szeretet és a szabadság átélésére. Istennek a bűnön és a halálon aratott győzelme egészen valóságossá
válik. A kenyértörés e pillanatában, a hétköznapi életemben, észreveszem, hogy ott van.
Esténként rászánok egy rövid időt, és összerakom a napot, hálával. Visszaemlékszem azokra az alkalmakra a napban, mikor éreztem az Ő jelenlétét, és egyszerűen kifejezem a hálám. Érezhetem, ahogy ezek a percek előkészítenek a nyugodt alvásra: ennek a gyakorlatnak óriási hatása lehet az életemre.
Ahogyan sűrűsödnek a kenyértörő pillanatok, egyfajta szövetet képezhetnek a jelenlétből, amely nem csak a kedvemet fogja javítani, hanem a maradandó jelenlét ajándékával is megismertet, amelyet Jézus Lelke vágyik mindannyiunknak megadni Isten nagyobb dicsőségére és mások szolgálatára.

Útravaló: Társak
Lukács evangéliumához fordulunk egyedülálló feltámadás-elbeszélése végett. Jézus két követője, akik nem látták meg a saját reményeik megtöretésében, és a tanítványok társaságának széttöredezésében, most ráismer "a kenyértörésben".
Jézus mint "társ" vagy szó szerint "kenyérrel"/ companion ('társ') latin eredetű angol szóra: cum pane a. m. 'kenyérrel'./
közelít e két kedvetlen tanítványhoz. Lógatják az orruk, és úgy látják, nincs a világon semmi remény arra az új életre, amely után Jézus tanításában sóvárogtak. Ő társként csatalkozik hozzájuk e sötétségükben, és szelíden vezeti őket a gondolataikban a jeruzsálemi eseményekről. A szemük tompább a kedvüknél, és nehezen hiszik, amit láttak történni és hallottak a föltámadásáról. Nem látták megtörténni, így nekik meg sem történt.
Nézzük és hallgatjuk, ahogy osztoznak a föltámadás örömében, míg lángol a szívük e titokzatos útitárs hallatán. Ő összegyűjt, megtalál, és azokért is föltámadt, akik keresik Őt, meg azokért is, akik visszaindulnak Emmauszba.
Vigaszt és nagy örömünket leljük abban, ahogy Jézus együttérzőn utánamegy a megtört szívű- és reményűeknek. Olyan emberi kételkedni és elrejtőzni a saját Emmauszunkban. Szabadon indultak a saját sírjuk felé,hogy eltemessék frusztrált terveiket és töredezett barátságaikat. Magunk választotta sírjaink oly kényelmes
nyugvóhelyek lehetnek! Ezek a férfiak visszafelé mennek, de a Jézussal való találkozás nyomán mégsem arra akarják folytatni, hanem vissza, Jeruzsálembe.
Az elmúlt hetekben gyakran imádkoztunk a saját sírjainkkal és búvóhelyeinkkel. Félelemből épült falaikat, az önmagunk iránti negatív érzések és az örökös megbánás lelakatolt ajtóit elhagytuk, mégis túl jól ismerjük a kényelmüket, és túl könnyen rátalálunk a mindig nyitva álló kapuik felé vivő útra. Odabenn rémségesen sötét van, és Jézus szüntelen hívogat bennünket ki, a napsütésbe. A vigasz(talás) szó szó szerint annyit jelent: 'napsütéssel', és hasonlóan a vigasztalanság: 'kívül a napsütésen'./Con-solation ill. de-solation./
Az emmauszi tanítványok megérik a nap melegét a szívükben, ahogyan előhívatnak a saját sötétségükből. Az eukarisztikus "kenyér-közösség" emlékezteti őket, s újra csatlakozni akarnak a társaikhoz, akik maguk is kihívattak.
A héten a megtaláltatás örömével imádkozunk, a napfényre hívatáséval. Annak a tudatnak az örömét is átéljük,hogy Ő mindig össze fogja gyűjteni a követőit, amikor azoknak megtörik a szívük és a reményük. Azért támadt föl,
hogy az Ő kegyelmében jobban bízhassunk, mint saját törékeny valónkban. A húsvét örök.

Így vagy a hasonló szavakkal...
Drága Jézus,
olvastam azoknak az embereknek a történetét, ott az Emmausz felé vezető úton. Csak a fejemet csóválom, és nem értem,
hogy lehetséges, hogy láttak Téged, akit annyira szerettek és bíztak Benned, mégsem ismertek fel? Én biztosan felismernélek, ha mellettem jönnél az úton. ugye?
Úgy érzem, rengeteg mindent megéltünk, együtt. Hogy lehet, hogy most nem látlak? Talán túl sokat gondolkodom azon, hogy sikeres vagyok-e, vagy túl sokat "agyalok" másokon. És nem értem, miért kellene
felszólalnom például a szegénység ellen, mikor magam is nagyon elfoglalt vagyok. Tudom, olyan sokszor nem sikerül a
legjobbat nyújtanom, de nagyon hálás vagyok, hogy megtapasztalhatom, Te ott vagy minden bukásban is.
Megbocsátasz és támogatsz.
És most velem vagy a megtört kenyérben is; ajándékot adsz: nemcsak egy módot, hogy emlékezhessek Rád, de azt is megmutatod újra és újra, hogy Veled, általad kivé is válhatok. Tanítványod vagyok. Veled járok az úton, bár sokszor elkanyarodok, eltévedek, elbizonytalanodok, mégis, Te mindig ott vagy, és szelíden a helyes irányba terelsz engem. Megmutatod mindazt, amit valóban szükséges tudnom. Álruhában érkezel, barátként, vagy kicsi gyermekként mellém, de néha Te vagy az idegesítő szomszéd, aki kopogtat hozzám. Mindegyikükben ott vagy, csak néha kicsit nehezebben vagy felismerhető.
De ma, itt és most, ebben a pillanatban tudom, hogy velem vagy, és dicsőítelek Téged ezért! Azt is tudom,hogy még ha elfelejtem is, vagy nem látok tisztán, akkor is ott vagy a szívemben, vezetsz, bátorítasz, támogatsz és nagyon szeretsz. Ahogyan beszélgethettem veled, ott az Emmausz felé vezető úton, a szívem nem csupán csak forró volt, Jézus. Lángolt. Annyira más az életem Veled, Uram! Egyszerűen felolvadok az egyre mélyebbé váló kapcsolatban,
ami Hozzád fűz. Nem akarom, hogy ez elmúljon egyszer!
Így bocsátok most meg magamnak, tudva, hogy te is megbocsátasz nekem, újra és újra. Segíts, hogy ne bántsak, vagy megbántsak másokat, hanem felfedezzelek Téged minden emberben, aki hozzám jön!
Köszönöm, Uram, hogy Jézust ajándékozod nekem. Köszönöm az örömöt, a boldogságot, amit mindezért érzek! Most valóban tapasztalom a húsvét valódi üzenetét és örömét a szívemben! Most lángol.

Szentírási olvasmány
Találkozás a Feltámadottal az emmauszi úton Lk 24,13 Aznap ketten közülük egy Emmausz nevű helységbe mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan stádium távolságra volt, 14 s beszélgettek egymással mindarról, ami történt. 15 Miközben beszélgettek és tanakodtak, egyszer csak maga Jézus közeledett, és csatlakozott hozzájuk. 16 De a szemüket akadályozta valami, hogy fel ne ismerjék. 17 Megszólította őket: >Miről beszélgettek egymással útközben?< Ők szomorúan megálltak. 18 Az egyik, akinek Kleofás volt a neve, azt felelte: >Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban?< 19 Ő megkérdezte tőlük: >Micsoda?< Azt felelték: >A Názáreti Jézus esete, aki tettben és szóban hatalmas próféta volt Isten és az egész nép előtt. 20 Hogy hogyan adták őt a főpapok és főembereink halálos ítéletre, és hogyan feszítették meg őt. 21 Pedig mi azt reméltük, hogy ő fogja megváltani Izraelt. Azonfelül ma már harmadik napja, hogy ezek történtek. 22 De néhány közülünk való asszony is megzavart bennünket, akik hajnalban a sírnál voltak, 23 s mivel nem találták a testét, visszajöttek azzal a hírrel, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt mondták, hogy él. 24 Társaink közül néhányan a sírhoz mentek, és úgy találták, ahogy az asszonyok mondták, de őt magát nem látták.<
25 Erre ő azt mondta nekik: >Ó, ti oktalanok és késedelmes szívűek arra, hogy elhiggyétek mindazt, amit a próféták mondtak! 26 Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Krisztusnak, hogy bemehessen dicsőségébe?< 27 És kezdve Mózesen és valamennyi prófétán, mindent megmagyarázott nekik, ami az Írásokban róla szólt. 28 Mikor odaértek a faluhoz, ahová mentek, úgy tett, mintha tovább akarna menni. 29 De marasztalták: >Maradj velünk, mert esteledik, és lemenőben van már a nap!< Bement hát, hogy velük maradjon. 30 Amikor asztalhoz ült velük, fogta a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odanyújtotta nekik. 31 Ekkor megnyílt a szemük, és felismerték, de ő eltűnt a szemük elől. 32 Ők pedig így szóltak egymáshoz: >Hát nem lángolt a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, és feltárta előttünk az Írásokat?< 33 Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket. 34 Azok elmondták: >Valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak!< 35 Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és azt, hogy hogyan ismerték fel őt a kenyértöréskor

 
 
0 komment , kategória:  Online lelkigyakorlatból/103-  
Online lelkigyakorlatból25/157
  2011-04-28 20:03:53, csütörtök
 
  Békességünk Jézus feltámadott élete megtapasztalásának öröméböl.
Az elmúlt hónapok során megkaptuk a kegyelmet, hogy bensőséges barátokká váljunk Jézussal, aki megmutatta nekünk az életét, s hogy ki ő. Most egyszerűen azért imádkozunk, hogy megtapasztalhassuk feltámadott életének örömét Jézussal.
Jézus valóban meghalt, és holttestét egy sírban helyezték nyugovóra. A sír üres! Örök jele ez Isten felszabadító hatalmának - amellyel megszabadít bennünket a bűntől és a haláltól.
Jézus él! És örökké él, egy olyan életet, amely túlmutat a mi képzeletünkön. A következő hetekben meg szeretnénk ízlelni ezt az új életet: hiszen Jézus megszabadításának ünneplésével növekszünk az általa megnyitott saját új életünk elővételezett örömében is.
A héten a Szentírás és a képzeletünk segítségével azt az élményt személjük, amit Jézus számára jelentett a halottaiból föltámadás, és ennek a megtapasztalásnak a megosztása a szeretteivel. Micsoda kifejezhetetlen örömet kellhetett éreznie az örök élet fölött, neki, a valóságos embernek! Miután megtapasztalta a szenvedésünket és halálunkat, most már tudja, milyen lesz átélnünk a feltámadás utáni örök életet.
És milyen gyönyörűsége telhetett abban, hogy ezt az örömöt megoszthatta azokkal, akik keresztje lábánál gyötrődtek vele! Csak elképzelhetjük, micsoda öröm töltötte el Mária, az édesanyja szívét, mikor meglátta élve. Ki élhette volna át teljesebben az örömet Jézussal?
Végezetül azt is szemügyre veszem, ahogyan Feltámadott Urunk megosztja az örömét velem. Eleven örökre, és képes velem lenni minden percben, de továbbra is rajta viseli a sebeket - most is ugyanaz a személy, akinek az életét hónapokig szemléltem. A múlt és a jelen kapcsolódik össze számunkra e találkozásban a Föltámadottal.
Egész héten próbálunk abban az érzetben megmaradni, hogy Jézus él és velünk van. Minél jobban engedem Jézust elevenen és jelen lenni életem eseményeiben, annál teljesebben kerül szembe feltámadása a félelmemmel, kétségeimmel,bátortalanságommal, reménytelenségemmel, amelyet talán érzek.
Ahogyan tudatosítom, hogy Jézus velem van életem legvilágibb és leghétköznapibb pillanataiban is, ez a tudat az Ő Lelkét fogja lehelni a szívembe. És valóban részesülni fogok az örömében.

A héten elképzeljük a találkozásokat Jézus és a legközelebbi tanítványai, barátai között. Akik meggyászolták a kereszt alatt, azoknak adatik meg elsőként annak a hitnek az ajándéka, hogy Istennek hatalma van a halál fölött. Azzal kezdem, hogy elképzelem, amint Jézus megjelenik Máriának, édesanyjának; s a hét során afelé tartok, ahogyan személyesen nekem is megmutatkozik.
Reggelente az első cselekedeteim között egy pillanatra megállhatok, és fókuszálhatok arra a kegyelemre,amelyet a héten kérek. Miközben haladok végig a nap különböző feladatain, tudatosítok magamban egyfajta könnyebb,könnyedebb lelkületet; biztosabban tudom, hogy semmi sem választhat el Isten szeretetétől. Napközben többször
magamba nézek: olyan-e a hangulatom, mint akinek a legjobb barátja éppen új életre támadt. A köztes időkben
mondogathatom magamnak: "A sír üres", vagy "Jézus él örökké", vagy "Nem válok meg a békességemtől", vagy "E világon úgy akarok élni, hogy a szívemet a túlvilághoz kössem, amelynek soha nem lesz vége, Jézussal". Amikor a bűn vagy a halál azon megjelenéseibe ütközöm, amelyeket a múlt héten vettem szemügyre, most egészen megfürdetem őket Jézus feltámadásának fényében. Ha ehhez a gyakorlathoz hű maradok nap nap után, az eredményeket észre kell vennem, mikor ilyeneket hallok: "Valahogy másnak látszol ma - könnyebbnek, boldogabbnak, szabadabbnak." Az aggodalmak nem tűnnek el, de így imádkozva megnyugodhatok a hitben, amely megszabadít pusztító hatásuktól.
Esténként egy rövid időre összerakom a napot, hálával. Amikor a reggel kért kegyelem és nap valamely konkrét eseménye összetalálkozik, ezt el kell ismernem ajándékként, és hálát adnom érte. Az esti áhitat növeli a várakozásomat a feltámadás másnapi örömére.
A hetet talán egy kis bátortalansággal kezdtem ("s nem tudom, hová tették"). Isten kegyelméből azonban a végére érezhetem az örömöt, hogy Jézus él, és új bátorságot, ahogyan azt mondja nekem: "veled vagyok mindennap".

Szent Ignác Jézus tudatos követőit arra hívja, hogy tapasztalják meg Krisztus feltámadásának kegyelmét. Fontolóra vettük, mivel jár, ha hűek maradunk a társaságához. Hallottuk azt mondani korai társainak: a világ gyűlölni fog titeket, amint engem is gyűlöl. Meghívattunk, hogy legyünk a világban,de ne a világból. Imádkozott, nem azért, hogy vétessünk ki a világból, hanem hogy válljunk áldássá számára és benne.
Mária, aki ott állt a kereszt lábánál, az első, aki számára az ígéret megtartatott. Szent Ignác kegyes képet fest Jézus első megjelenéséről Anyjának. Korábban láttuk riadtan az angyali üdvözlettől; most Anya és Fia legintimebb találkozásának vagyunk a tanúi. Korábban láttuk és hallottuk Józsefet és Máriát amint rátalált a templomban; most örömmel látjuk és halljuk Jézust amint megtalálja Máriát a gyászában. Ott álltunk Máriával, amikor Jéuzs testét levették a keresztről, és sírba tették; most hálásan nézzük, ahogyan Jézus vigasztalja őt és a többieket, akik felismerik saját feltámadásukat is az Övében. Hosszasan állhatunk ott ebben a képben, átgondolva, hogyan szabadított ki Jézus bennünket is a sírunkból -
ahogyan az édesanyját vigasztalja, úgy akar bennünket is megvigasztalni.
A kereszt alatt ott állt Mária Magdolna is: János beszámolójában a Feltámadott ennek a másik hívő asszonynak jelenik meg először. Ez a jelenet egy kertben játszódik, és Mária Magdolna a kertésznek hiszi Jézust. Így az üdvösség harmadik kertjébe lépünk. Az első az engedetlenség kertje volt, ahol a teremtmény nem volt hajlandó figyelni, a második az engedelmességé, ahol a Második Ádám küzdött és hűséges maradt . Most a feltámadás kertjében találkozunk.
A Kertész megkezdi gondoskodását a szőlővesszőkről, amelyeket ültetett. Gyöngéden nevelgeti a hajtásokat,miután mindet megmetszette. Szent Ignác arra hív, hogy legyünk ott, és halljuk a nevünket a Kertész szájából, ahogyan Mária is hallotta az övét. Látjuk munkálkodásában a bensőségességet, vigasztalást, testeket és lelkeket föltámasztani.
Szeretnénk itt kószálni tovább is, figyelni a Kertészt, amint magához öleli a világát.
E jelenetben, ahogy a Feltámadás többi epizódjában is, látjuk Jézust, mert Ő a Krisztus, arra buzdítani mindenkit, akivel csak találkozik, hogy térjen (vissza) küldetéséhez, a kert ápolásához: "Ne ragaszkodj hozzám, hanem menj..." Az intimitás mindig gyümölcsöt hoz. A feltámadás öröme az, hogy Isten szeretete nem korlátozódik a sírra,hanem megsokszorozódik minden megtalált életében.

Érzem a bensőmben a Te életedet, furcsán, élénken. Öröm, energia. Újfajta létezés, újfajta élet. Új, ahogy a világot látom. Élsz, Jézusom. Köszönöm, hogy ilyen mélyen belegyökereztél az életembe. Köszönöm, hogy Te vagy az életem.
Szentírásból
Mt 28,1 -lat-fr-nem-ang -j A szombat befejeztével, abban az órában, amely a hét első napjára virrad, Mária Magdolna és a másik Mária elment megnézni a sírt. 2 És íme, nagy földrengés támadt: az Úr angyala leszállt az égből, odament, elhengerítette a követ és ráült. 3 Olyan volt a megjelenése, mint a villám, és a ruhája fehér volt, mint a hó. 4 Az őrök megrettentek tőle való félelmükben, és mint a holtak, olyanok lettek. 5 Az angyal megszólalt és azt mondta az asszonyoknak: >Ti ne féljetek! Hiszen tudom, hogy Jézust, a megfeszítettet keresitek. 6 Nincs itt, mert feltámadt, amint megmondta. Jöjjetek, nézzétek meg a helyet, ahol feküdt. 7 Menjetek gyorsan, mondjátok meg tanítványainak: >Föltámadt a halálból, és előttetek megy Galileába. Ott majd meglátjátok őt! Íme, megmondtam nektek!< 8 Rögtön el is mentek a sírtól. Nagy félelemmel és örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt tanítványainak.
Jézus megjelenik az asszonyoknak9 Ekkor íme, Jézus jött velük szemben és így szólt: >Üdv nektek!< Ők pedig odamentek hozzá, átkarolták a lábát és leborultak előtte. 10 Akkor Jézus azt mondta nekik: >Ne féljetek! Menjetek, vigyétek hírül a testvéreimnek, hogy menjenek el Galileába. Ott majd meglátnak engem.<
A főpapok csalása11 Amikor elmentek, az őrségből néhányan a városba mentek és hírül vittek a főpapoknak mindent, ami történt. 12 Erre azok összegyűltek a vénekkel, tanácsot tartottak, majd sok pénzt adtak a katonáknak, 13 és azt mondták nekik: >Mondjátok azt: `A tanítványai éjjel eljöttek és ellopták őt, amíg mi aludtunk.' 14 Ha a helytartó meghallja ezt, mi majd meggyőzzük őt, és kimentünk titeket.< 15 Azok átvették a pénzt és úgy tettek, ahogy kioktatták őket.< Ez a szóbeszéd el van terjedve a zsidóknál mind a mai napig.
A tanítványok küldetése16 A tizenegy tanítvány pedig elment Galileába, arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket. 17 Amikor meglátták őt, leborultak, bár egyesek még kételkedtek. 18 Jézus odament és azt mondta nekik: >Nekem adatott minden hatalom a mennyben és a földön. 19 Menjetek tehát, és tegyetek tanítvánnyá minden népet. Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, 20 és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek! És íme, én veletek vagyok minden nap a világ végéig!<



 
 
0 komment , kategória:  Online lelkigyakorlatból/103-  
Online lelkigyakorlatból24/155
  2011-04-21 10:05:44, csütörtök
 
  Jézus békesség adása küldetésének teljesedéséböl.
Kevés bensőségesebb idő van, mint valaki szeretett személlyel lenni élete utolsó óráiban. Be akarunk lépni a jelenetbe, be a Jézus halálát övező díszletek közé, bele az első keresztény közösségek kincsként őrzött emlékeibe.
Szeretnénk Jézus értünk halt halálának értelmét a mindennapi életünkkel is összekötni. Úgy akarjuk élni az életünket, hogy fokozzuk magunkban annak a tudatát, ahogyan az Ő halála reményt ad a hűségünknek, küzdelmeinkben, nap mint nap.
Kezdésképpen imádságos lélekkel elolvassuk a Kálvária jeleneteinek leírását Lukácsnál és Jánosnál. A képzeletünkkel lépünk be ezekbe a képekbe: hol állunk, merre nézünk, mit mondanak a többiek, mit érzünk? Igen fontos elképzelnünk, amint leveszik a keresztről, s talán gyöngéden bekapcsolódni a test megmosásába, és fájdalmas eltemetésébe. A halál valósága teljes. Azután hagyjuk, hogy e képek megtöltsék a napjaink hátterét. A legelső reggeli éber pillanatainktól egészen az utolsó, összegző gondolatokig meg akarunk érintődni Jézus halála által.
Életünk négy olyan területén különösen tudatosak lehetünk, amelyekbe Jézus halála életet és szabadságot hozott.
. Bűnünk. Amit tettünk, teszünk, vagy kísértést érzünk megtenni, hogy elválasszuk magunkat Istentől; s mindaz, amiben nem ütjük meg az önfeláldozó szeretet mércéjét.
. Elmúlásunk. Bármi, amiben megtapasztaljuk a halált: öregedésünk, romló egészségünk, testi vagy lelki hátrányunk, talán saját közelítő halálunk; mindaz, amit megalázónak élünk meg;
alkalmatlanságunk, visszautasítottságunk, pénzügyi nehézségeink, családi feszültségek, megtört kapcsolatok, a reménytelenség érzése, a kiábrándultság, a depresszió, egy szeretett személy elvesztése.
. Nehézségek másokkal. Mindennapjaink valamennyi nehéz embere, konfliktusa, amely kölcsönös szenvedéshez, fájdalomhoz vezet, s az egység megbomlásához.
. Bűn a világban. A hírek címei és a hétköznapi események: háború, népirtás, a társadalmi struktúrák elembertelenítése, a föld erőforrásainak és a javaknak az igazságtalan elosztása, politikai elnyomás,abortusz, droggazdaság, értelmetlen erőszak, halálbüntetés, bigottság, demagógia, környezetpusztítás,
őszintétlenség, hűtlenség, kapzsiság, konzumerizmus.

Adjunk hálát minden este érte, Aki megmutatja nekünk az Örömhír legmélyebb jelentését: szabadok vagyunk a bűn és a halál uralmától. Azáltal, hogy Jézus mindenestül magára vette emberi természetünket, az életet és a halált, a szerető Isten kezébe helyezkedett, Aki életre keltette Őt és bennünket is, mindörökre megváltván a bűnt és a halált.

Ahogyan életünk valamennyi olyan aspektusát megszemléljük, amelyet Jézus halála megérintett (amint a Kalauzban láttuk), minden napot befejezhetünk a hála néhány szavával. Lehet, hogy az érzéseimet hangosan vagy éppen írásban szeretném majd kifejezni. A hála és az intimitás kifejeződése minden estével gyarapodik. Talán van egy keresztem otthon, talán éppen a hálószobámban, amelyre rátekinthetek vagy amelyet megérinthetek tisztelettel. Lehet,hogy arra érzek indíttatást, hogy a homlokomra vagy a szívem fölé keresztet rajzoljak, mikor fölébredek és mielőtt elalszom. Ez oda fog vezetni, hogy annyira tudatába kerülök az erőnek, amelyet Jézus értem vállalt halála a hitemre, reményemre és szeretetemre gyakorol, hogy soha többé nem leszek képes úgy tekinteni egy feszületre, hogy ne
emlékezzem a szeretetre, amelynek ez a jele.
Isten, Aki eddig elvezetett bennünket, velünk lesz ezután is, hogy többet adjon, mint amennyit valaha is kértünk vagy el tudnánk képzelni.
Útravaló: A kereszt lábánál
Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged, mert fölemeltél bennünket, miközben fölemeltettél a keresztre. A fájdalom önmaga körül forgóvá tudja tenni az embert, ám Jézus útközben is szolgál gyöngéd szavaival és gesztusaival. Nézzük és hallgatjuk szavait a kereszt trónusáról. "Bocsáss meg nekik..." Képzeletünk révén abban a kiváltságban részesülünk,hogy hallhatjuk Isten végső kinyilatkoztatását arról, kik vagyunk.
Figyeltük a korbácsolást, a tövissel koronázást, a rogyadozást a kereszt terhe alatt, a kínzók gúnyolódádát.
Most Máriával állunk ott, ahol nincs erőszak, csak biztonság. A kereszt lábánál bármit mondhatunk, amit általában mondunk magunkról, de e szavak és képek jelentősége elhalványul Jézus lábánál, az Ő szavait hallva. Itt biztonságban vagyunk, álldogálunk a kereszt árnyékában. Ez az árnyék eltörli a saját személyes árnyékainkat, bűntudatunkat és szégyenünket. Egy kis árnyék lehet még a lelkünkben: ennek kellett történnie, hogy végre fölismerjük, mennyire szeretve vagyunk minden kóborlásunkban és tévelygésünkben.
Ahogy haldoklik, a tömeg abbahagyja a csúfolódást, és elvonul, hogy a városon belül ünnepelje a Pészachot.
Mi maradunk "az új és örök szövetség" csendes ünneplésében. A kétségek és félelmek legtöbb barátját elűzték, de Ő hű maradt, s mi imádkozunk, hogy mi is hűek tudjunk maradni Hozzá. A kereszt árnyékától eltávolodva a saját árnyékaink megnyúlnak, s régi hűtlenségeink arra indítanak, hogy ne higgyünk mindannak, amit az eltörlés keresztje felé vivő úton mondott rólunk. Hálásan térünk vissza megfigyelőhelyünkre. Hallgatjuk az utolsó áldását és az Atya gondviselésébe vetett hite megvallását.
Szent Ignác azt kéri a lelkigyakorlatot végzőtől, hogy e második Eukarisztia- ünneplésben csöndben fogadjon el mindent, ami adatik neki. Föltekintünk e keresztforma oltárra, és Izajás szavain elmélkedünk: "Megvetett volt, utolsó az emberek között, a fájdalmak férfia, aki tudta, mi a szenvedés; olyan, aki elől iszonyattal eltakarjuk arcunkat, megvetett,akit bizony nem becsültünk sokra" (Iz 53,3). Kitárt karral könyörgünk, hogy befogadhassuk ezt a misztériumot, hogy ennyire szeretnek bennünket most és örökké. A kereszt lábánál az érveink eloszlanak, s a kérdéseink a méltó voltunkról abszurdummá válnak. Figyelünk, hallgatunk, biztonságban vagyunk, és egyszer csak azon érjük magunkat, hogy
újjáteremtettünk, ismét.
"Ki hitt abban, amit hallottunk?" (Iz 53,1) Mi igen, ahogyan nem fordulunk el a méltatlanságtól és szégyentől összeszorított kézzel. Addig állunk ott, míg elérkezettnek nem érezzük az időt, hogy engedjük levenni a keresztről. Ez egyfajta szent állásfoglalás a befogadás e napjaiban. "A mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmaink nehezedtek rá,mégis (Istentől) megvertnek néztük, olyannak, akire lesújtott az Isten, és akit megalázott" (Iz 53,4).
Így vagy hasonló szavakkal...
Mi történt? Drága Jézus, hogy jutottak idáig a dolgok? Hogy lehetséges, hogy én nézek föl Rád, amint függesz ebben a hihetetlen haláltusában? Most össze vagyunk zavarodva, félelemben és hitetlenségben. Édesanyád. A másik asszony. János, és még néhányan.
Rád tekintek, ahogy vonaglasz a fájdalomtól, nem kapsz levegőt, felhúzod magad szögekkel átvert kezeddel,csak hogy egy kis lélegzethez juss. Látom, ahogy lenézel rám ismerős, meleg pillantásoddal, melyet fájdalom fátyoloz,de még mindig te vagy az. Látom a kedves barátomat, az egyetlent, aki velem volt életemnek minden rettenetes pillanatában. És most itt állok veled, és képtelen vagyok bármit is tenni.
Jézusom, miért? Miért történik mindez? Az elmémmel tudom, hogy mindezzel teljesen belépsz az életembe és a fájdalmaimba, ahogy mindenki más szenvedéseibe is. De ennyi fájdalommal? Hogyan képes bárki is mindezt elviselni?
Aztán érzékelem, hogy itt állok, és hogy édesanyád karját tartom, aki annyira bánkódik, hogy alig áll a lábán,Mária, aki együtt ült velünk, ahogy oly sokszor beszélgettél velem az életemről. Most szinte meggörnyeszti a fájdalom.
Ó, Jézusom, nem akarom még azt sem, hogy lásd őt így szenvedni, mert fokozza a Te fájdalmaidat!
Ő nagyon is érti, hogy a te életed elmúlóban van. Figyelünk, imádkozunk, szorítjuk egymás kezét, kis csomóban azok az emberek, akik oly nagyon szeretnek Téged. Aztán megértem, hogy bármennyit jelentesz is nekem,bármennyire is nem akarom, hogy meghalj, a szenvedésed látványát sem bírom elviselni. Kérlek, Istenem, adj neki békét már! Hagyd elmenni, hagyd meghalni, ne engedd, hogy ennyi sokat szenvedjen!
De Te mégis folytatod a levegőért való küzdelmet, hogy föl-fölhúzod magadat, a szörnyű fájdalom ellenére,melyet a szögek okoznak, amint csuklód idegeit szaggatják. Hallgatjuk, ahogyan imádkozol, kéred Atyádat, hogy segítsen, s végül, hogy átadod magadat Neki. Sárral és vérrel borított falfehér tested még utoljára megremeg, majd elernyed. Mária a testvére karjába hull, már elfogytak a könnyei. Mi, többiek csak állunk, szorítjuk egymást némán és zsibbadtan. Egy katona jön, leveszi a testet, s amint a földre dobja, Mária magához emeli.
Jaj, micsoda fájdalom van az arcán, ahogy Rád néz! Segíteni szeretnék neki, ott lenni mellette, mert tudom,hogy ezt szeretnéd, ha tenném. Úgy tartja, olyan gyengéden és annyi szeretettel élettelen tested, ahogyan tette ugyanezt annyi éven át. Csendesen, mély gyászban tekint rám. Találok egy korsó vizet, és a ruhámmal nedvesítem meg a bőröd.Bárcsak lemoshatnám a vért az arcodról, ha megállíthatnám a tövisek okozta sebek vérzését! Akkor Mária nem látna Téged ekkora fájdalomban. Mária Magdolnával leemeljük a töviskoronát, és letöröljük az arcodat, édesanyád megcsókol.
Istenem, segíts nekünk! Légy velünk ebben a mély fájdalomban és zavarodottságban! Jézusom, segíts, hogy szenvedésed megindítson minket! Add látnunk, hogy mi módon vagy részese fájdalmainknak minden egyes nap, s hogy hogyan kapcsolt e cselekedet a legmélyebb szenvedéseinkhez!
Atyám, köszönöm Neked Jézust. Valahogy mégis érzem, mindennek ellenére, hogy része vagy az életemnek,Jézusom - köszönöm az életedet az enyémben.
Szentírási olvasmányok
Lk 23,26 Miközben elvezették, megragadtak egy bizonyos Simont, Cirenéből valót, aki a mezőről jött, és rátették a keresztet, hogy vigye Jézus után.
27 Nagy népsokaság követte őt, köztük asszonyok is, akik jajgattak és sírtak miatta. 28 Jézus odafordult hozzájuk, és így szólt: >Jeruzsálem leányai, ne miattam sírjatok! Magatokat és gyermekeiteket sirassátok! 29 Mert jönnek majd napok, amikor azt mondják: `Boldogok a meddők, az anyaméhek, amelyek nem szültek, és az emlők, amelyek nem szoptattak!'
30 Akkor azt kezdik majd mondani a hegyeknek: `Szakadjatok ránk!' És a halmoknak: `Takarjatok el minket!' {Óz 10,8}31 Mert ha a zöldellő fával ezt teszik, mi lesz a szárazzal?<
32 Vele együtt vittek két gonosztevőt is, hogy kivégezzék.
33 Amikor a Koponyahelynek nevezett helyhez értek, megfeszítették őt ott, és vele a gonosztevőket is, az egyiket jobbról, a másikat balról. 34 Jézus ekkor így szólt: >Atyám! Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.<
A ruháit elosztották, és sorsot vetettek rájuk {Zsolt 22,19}. 35 A nép bámészkodva állt ott, a főemberek pedig így gúnyolták őt {Zsolt 22,8}: >Másokat megmentett, mentse meg most magát, ha ő a Krisztus, az Isten választottja!< 36 A katonák is gúnyolták őt. Odamentek, ecettel kínálták, 37 és azt mondták: >Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magadat!< 38 Felirat is volt fölötte: >Ez a zsidók királya.<
39 A megfeszített gonosztevők közül az egyik szidalmazta: >Nem a Krisztus vagy te? Szabadítsd hát meg magad, és minket is!< 40 De a másik megrótta ezekkel a szavakkal: >Nem félsz Istentől? Hiszen te is ugyanazt a büntetést szenveded! 41 Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetését vesszük, de ez itt semmi rosszat sem cselekedett.< 42 Aztán így szólt: >Jézus, emlékezz meg rólam, mikor eljössz országodba.< 43 Ő azt felelte neki: >Bizony, mondom neked: még ma velem leszel a paradicsomban!<
Jézus halála44 A hatodik óra körül sötétség támadt az egész földön, a kilencedik óráig. 45 A nap elsötétedett, a templom függönye középen kettéhasadt. 46 Jézus ekkor hangosan felkiáltott: >Atyám! Kezedbe ajánlom lelkemet!<  {Zsolt 31,6} E szavakkal kilehelte a lelkét.
47 Amikor a százados látta, ami történt, dicsőítette Istent, és így szólt: >Ez az ember valóban igaz volt.< 48 Az egész sokaság, amely összeverődött, a történtek láttán mellét verve hazatért.
49 Jézus minden ismerőse, és az asszonyok, akik Galileából követték őt, távolabb állva figyelték mindezt {Zsolt 38,12}.
Jézus temetése50 Volt egy József nevű, derék és igaz férfi, a főtanács tagja, 51 aki nem értett egyet a határozatukkal és tetteikkel. Arimateából, a zsidók egyik városából származott, és maga is várta az Isten országát. 52 Elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. 53 Aztán levette, gyolcsba göngyölte, és egy sziklába vágott sírba helyezte, amelyben még senki sem feküdt. 54 A készület napja volt, és közeledett a szombat. 55 Az asszonyok, akik Galileából jöttek vele, utánamentek, és megnézték a sírt, hogy miképpen helyezték el a testét. 56 Aztán hazatértek, illatszereket és keneteket készítettek, de a szombatot a parancs szerint nyugalomban töltötték.
31. ZSOLTÁR (30)
Isten, a biztos menedék 1 A karvezetőnek. Zsoltár Dávidtól. 2 Uram, tebenned remélek, soha meg ne szégyenüljek, igazságodban szabadíts meg engem! 3 Hajtsd hozzám füledet, siess, szabadíts meg! Légy oltalmazó sziklám és megerősített házam, hogy megszabadíts engem! 4 Mert erősségem és menedékem vagy, a te nevedért légy vezérem és viseld gondomat! 5 Ments ki ebből a csapdából, amelyet ellenem titokban felállítottak, hiszen te vagy erősségem. 6 Kezedbe ajánlom lelkemet, ments meg engem, Uram, igazság Istene! 7 Gyűlölöd azokat, akik üres hiúságok után futnak, én azonban az Úrba vetem bizalmamat. 8 Ujjongva örvendek irgalmasságodnak, hisz megláttad megalázottságomat, észrevetted ínségemet, 9 és nem juttattál ellenség kezére, sőt tágas térre állítottad lábamat. 10 Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongatnak engem, szemem, lelkem, testem a búsulástól elsenyved, 11 mert fájdalomban enyészik el életem, és éveim siránkozásban. Az ínségtől ellankad erőm és remegnek csontjaim. 12 Temérdek ellenségem miatt csúfsággá lettem, szomszédaim és ismerőseim nagyon félnek tőlem: akik meglátnak az utcán, elfutnak előlem. 13 Mint a halott, feledésbe mentem a szívekben, mint összetört edény, olyanná lettem. 14 Mert hallottam sokak szidalmazását, az iszonyatot mindenfelől; amint egybegyűltek ellenem mindannyian, s azon tanakodtak, hogy elveszik életem. 15 Én azonban benned bízom, Uram; azt mondom: >Te vagy az én Istenem! 16 Sorsom a te kezedben van.< Ments meg ellenségeim kezéből s üldözőimtől! 17 Ragyogtasd fel szolgád fölött arcodat, szabadíts meg irgalmasságodban. 18 Uram, ne hagyd, hogy szégyen érjen, hisz segítségül hívlak téged. Érje szégyen a gonoszokat és némuljanak el az alvilágban. 19 Némuljanak el az álnok ajkak, melyek az igaz ellen gonoszat szólnak, kevélyen és megvetéssel. 20 Uram, milyen bőséges a te édességed, amelyet elrejtettél a téged félők számára, amelyet a benned bízóknak juttatsz az emberek fiai előtt! 21 Elrejted őket arcod rejtekében az emberek háborgatása elől; megoltalmazod őket hajlékodban a perlekedő nyelvektől. 22 Áldott az Úr, mert csodásan megmutatta irgalmát nekem a megerősített városban! 23 Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: >Elvetettél szemed elől engem!< Te azonban meghallgattad könyörgésem szavát, amikor kiáltottam hozzád. 24 Szeressétek az Urat, szentjei mind, mert az Úr megőrzi a hűségest, de bőségesen megfizet a kevélyen cselekvőknek. 25 Legyetek bátrak és erősítsétek meg szívetek, mindnyájan, akik az Úrban reménykedtek!

 
 
0 komment , kategória:  Online lelkigyakorlatból/103-  
Online lelkigyakorlatból23/154
  2011-04-17 15:43:13, vasárnap
 
  Jézus szolidaritásából nyert békességünk.
A Jézus passiójáról szóló beszámoló századok óta segíti a hívőket megismerni a szenvedés titkát és azt, hogy Jézus önfeláldozása hogyan győzte le a halál és a bűn hatalmát.
Lelkigyakorlatunkban ezen a ponton arra készülünk, hogy részleteiben elmélkedjünk Jézus szenvedésén.
Vágyunk, hogy belépjünk az evangélium történetébe, és ott legyünk Jézussal. Szeretnénk megérintődni ezen esemény
által. A szeretett személy, akivel annyira szeretnénk együtt lenni, maga hív meg bennünket a saját történetébe, hogy
Vele együtt tapasztaljuk meg saját szenvedését. Részvétünk mélysége még erősebb meghittségbe vezet bennünket Vele.
Vegyünk részt a történet minden részében, és tapasztaljuk meg jelentését. A kerti gyötrődés a lemondásért, az árulás, a
letartóztatás és ahogyan a tanítványok elhagyják, a kihallgatás, a gúny, a tövissel koronáztatás, az ütlegelés, és az út a kereszttel - azok az események, amelyeknek szeretnénk mi is nagyon tudatosan részesei lenni ezen a héten.
A hét napjai folyamán szeretnénk megismerni Jézus irántunk való mélységes szeretetét. Amint haladunk életünk szokásos küzdelmein keresztül, és szembesülünk életünk legnehezebb kihívásaival, szeretnénk megtapasztalni
Jézus velünk való szolidaritását. Amint szemléljük szenvedésének értelmét, szeretnénk meglátni az Ő szolidaritását mindazokkal, akik valaha szenvedtek, most gyötrődnek, vagy ezután fognak.

A hetet Máté Jézus szenvedéséről szóló beszámolójával kezdjük (Máté 26,14-27,66). Talán ez a legismerősebb történet
képzeletünkben, de felfrissíthetjük azáltal, ha hagyjuk, hogy tudatosan központba kerüljön a héten. Ez élő képet ad majd nekünk, amelyet szemlélhetünk majd mindennapi életünk eseményeiben.
Link Az utolsó vacsora (Máté 26,14-30)
A múlt héten az utolsó vacsorán elmélkedtünk. Most a szenvedés kezdetére koncentrálunk. Amikor Júdás árulásáról olvasunk, és Péter ígéretéről, hogy sohasem tagadja meg Őt, megtaláljuk hetünk gyümölcsét. Mi is mondhatjuk Péterrel:"Ha meg is kell halnom Veled, sohasem fogom azt mondani, hogy nem ismerlek Téged." A héten én is egyre inkább tudatára ébredhetek, miként rejtem el időről időre, hogy mennyire ismerem Jézust.
LinkA kert (Máté 26,36-56)
A kert erőteljes kép Jézusról, amint kéri tanítványait, hogy imádkozzanak vele. Ehelyett ők elalszanak. Egész héten, a
kisebb köztes időkben, emlékeztethetjük magunkat arra, hogy mennyire vágyik a héten is Jézus arra, hogy vele legyünk
szenvedéseiről való imádságában. Fontos, hogy lássuk Jézust imádságában gyötrődni az önátadása fölött. Szavai hatnak
ránk egész héten, hogy úgy formálják választásainkat, hogy megnyissuk magunkat Isten bennünk élő vágyaira.
Elidőzünk itt Jézussal, amint egy barátja csókkal árulja el, és amint az összes többi barátja elfut, erőteljes képe az egységünknek az Egy szeretettel, aki a mély elhagyatottság e pillanatait éli meg.
LinkA vallási per, Jézus a főtanács előtt (Máté 26,57-68)
Kajafás és a vallási vezetők szívében nincs nyitottság Jézus felé. Milyen fájdalmas lehet szembe-néznie kudarcával:éppen azokhoz nem jutott el, akiket megmenteni jött. Önkinyilatkoztatását mint saját kivégzésének vádiratát hallania
keserűen fájhatott. Egész héten összpontosíthatok szenvedésének erre a részére, amint megfigyelem, milyen kevéssé
elfogadott Ő a mai kultúránkban.
LinkJúdás és Péter (Máté 26,69- 27,10)
Mindketten elárulják. Júdás nem képes érzékelni, hogy Isten meg tudna bocsájtani neki, és megöli magát. Mennyire búsulhatott Jézus Júdás kétségbeesésén. Péter átalakul tagadása által. Képessé válik arra, hogy Jézus használhassa vezetésre, alázattal és hálával.
LinkA polgári per, Jézus Pilátus előtt (Máté 27,11-21)
Ez a tárgyalás csupa irónia. Halálos ítélete nem lesz megváltoztatva. Pilátus megmossa a kezét az egész ügytől, és azt mondja, hogy ártatlannak találja, aztán mégis megvereti és kivégezteti. A héten emlékezetünkbe véshetjük e kihallgatást, mikor tele vagyunk szomorúsággal, felháborodással, és hálával mindazért, amit Jézus tett, értünk.
LinkA keresztre feszíttetéshez vezető út (Máté 27,22-66)
Egy online imatapasztalatot ajánlottunk, hogy segítsünk a szenvedés e részén elmélkedni. Talán megtehetünk naponta
egy-két állomást, hogy még mélyebben lépjünk bele Jézus útjába. A kegyelem, amire vágyunk: növekvő együttérzést
élni át Jézussal, és ráébredni, hogy mindez az Ő irántam való szeretetének megtapasztalása.
Imádkozzuk a 22. zsoltárt. Az evangélium írói bizonyára erőteljes inspirációnak találták a sorait Jézus küzdelmének és
az Atyába vetett bizalmának leírásához.
Kezdjünk minden napot úgy, hogy e misztérium egy részletére koncentrálunk, talán csak néhány pillanatig, amíg szokásos feladatunkat végezzük (papucsot húzunk, letusolunk, felöltözünk). A nap során tudatunk hátterében idézzük fel ezeket a gondolatokat. Ismerjük fel Jézus szenvedésének misztériumát napunk legkisebb dolgaiban, amiket csak látunk vagy tapasztalunk. Fejezzük be minden napunk a héten úgy, hogy kifejezzük valamiféleképpen hálánkat azért,amit tanultunk, éreztünk Jézus szenvedéséből.

Ezen a héten Jézussal haladunk az emeleti szobától, ahol megmosta barátainak a lábát, egészen az engedelmesség kertjéig, ahol verejtéke, mint hulló vércsepp mosta a földet. Minden támaszától elválasztatott, kivéve Atyjától, Akivel most már szemtől szembe beszél. A figyelem a héten elcsöndesedésre és alázatra vezet minket: mindez értem és értünk van. A színhely megtisztult minden más karaktertől, az apostolokhoz csatlakozunk. Látták már azelőtt egyedül imádkozni, és így félreálltak, hogy megvárják életének és az ő életüknek a következő izgalmas epizódját. Mi azonban hozzá vagyunk szokva ehhez a helyszínhez, és tudjuk, ami hamarosan bekövetkezik. Csak egy rövid ideig figyeljük ezt a szent embert a lelki küzdelmében. Ott a belső konfliktus Benne a saját vágya, hogy sok izgalmas részt élhessen még meg, és isteni természete között, amely úgy formálódott, hogy az Atya akaratát teljesítse egész életén keresztül.
Ott volt az engedetlenség kertje, ahol a dráma kezdődött. Isten irántunk érzett szeretetét félbeszakítottuk a saját magunk iránt érzett kényeztető szeretettel. Volt ott egy fa, amiről nem ehettünk. Most látjuk Jézust, az új Ádámot,térdelni a kertben, teljesen tudatában a jónak és a rossznak maga körül, arra készülni, hogy egyen annak a fának gyümölcséből, amely visszaadja nekünk az életet. A Gonosz éppen át készül venni az uralmat egy utolsó, nagy hajrával.
Most csönd van, és érzékeli az Isten Jóságának jelenlétét, amelyet érzett korábban, azt mondván: "Ő a Szeretett". Ő a
Jó, aki hamarosan harcra kel az engedetlenség erőivel.
Ezen erők zaja behatol néma figyelmünkbe. Az elhagyatás és a tagadás központi sajátossággá válik, de tartsd a szemed az Övén. A katonák és barátja, Júdás kihívja a jóságát. Halljuk, amint válaszol: "Én vagyok ". Megkezdi végső óráit Ahhoz való hűségének, akinek magát ismeri: Ő a Felkent, a Bárány, melyet most visznek feláldozni.
Ezen imaidők nyugodtak és érzékenyek számunkra. Megnyílunk a csodálatnak aziránt, ahogyan az Isten Fia küzd, hogy megmutassa nekünk hűséges szeretetét, és a magunkhoz való hűség fontosságát. Mi vagyunk a felkentek is, akiket a saját harcainkba indítanak a gonosz ellen. Figyeljük a szemét, ahogyan Pétert keresi az ő (Péter) saját kudarcai megtapasztalása alatt és után. Jézus nem bábu, amely az életet mímeli. Hallgasd a környező zajokat, és figyeld a testi válaszreakcióit az erőszakra. Szent Ignáccal nézzük, amint a Teremtő átadja nekünk az egész teremtést. Imádságunkban látjuk, miként adja át nekünk személyes ajándékait és különböző kegyelmeit, irgalmát. Ezen a héten azt figyeljük,miként adja át Jézus saját testét és mindenét értünk. Meghívást is átnyújt nekünk, hogy hűségesek maradjunk jónk és rosszunk között saját küzdelmeinkben.

Veled maradok az evangéliumban, miként megvertek, megütöttek, kigúnyoltak és megfosztottak. Nézlek, amint gyötrődsz, hogy alávesd magad Istennek. Látom a félelmet, a sebezhetőséget, amit érezhetsz, még ha bizalmad teljesen Istenbe is vetetted. Te sosem hagyod abba az imádságot, amint ők sértegetnek téged a kérdéseikkel, kicsúfolnak és megaláznak. Te Atyáddal vagy lélekben, mert az az egyetlen általad ismert út, hogy kövesd az Isten útját, amelyre küldött.
Ezen a héten Veled fogok járni és időt töltök Veled ezekben az eseményekben. Ismét csatlakozom hozzád az utolsó vacsorán és a kertben. Nem bírom látni, amint kihallgatáson vagy, és olyan tehetetlennek érzem magam, látván Téged, kedves Barátom, aki belekényszerültél e végzetes, elkerülhetetlen halálba. Tudom, hogy a következő néhány óra mennyire szörnyűséges lesz Neked, és szeretnék ott lenni Neked, de elbújva érzem magam Péterrel együtt, úgy tevén,mint aki nem ismer Téged. Féltem magam.
Csak amikor végigjárom a keresztút állomásait, tudok lépésről lépésre Veled lenni. Veled megyek minden egyes kis úton, amint látom, hogy mennyit tettél értem. Hogyan köszönhetném meg Neked mindazt, amit tettél? Egész héten keresztül hordozom ezeket a képeket magammal.

Köszönöm, hogy velem vagy. Kérlek, engedd, hogy Veled lehessek gyötrődésed minden pillanatában a héten, amint próbállak felismerni életem mindennapi szenvedéseiben.

LinkKertben/hangkép/



 
 
0 komment , kategória:  Online lelkigyakorlatból/103-  
Online lelkigyakorlatból22/152
  2011-04-10 14:59:45, vasárnap
 
  Jézus békéjének megtapasztalása a hálaadásunkban.
Ezen a héten belemerülünk ebbe a jelenetbe, hogy figyeljünk. Eggyé leszünk azok közül, aki ott vannak az eseményben. Mint a minden évben történő pészachon részt vevők, amikor a zsidók az Egyiptomi rabszolgaságból való
megszabadulásukat ünneplik, belépünk a képbe, mintha éppen velünk történne mindez.
Jézus az életét tartja a kezében, és nekünk adja azt, azért, hogy soha ne felejtsük el, hogy mit jelent az Ő élete számunkra, a kenyér, melyet felvesz az asztalról, megáld, megtör, és odaadja. A bor pedig a vére - a mi bűneink bocsánatáért ürítve ki. Mikor azt mondja: "Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre", tudjuk, hogy azt akarja, hogy soha ne feledjük mindezt, de azt is tudjuk, hogy minket is hív, hogy legyünk megáldva, megtörve, és odaadva, hogy a mi életünk is mások szolgálatában lehessen felajánlva és kiürítve.
Amikor Jézus leveti a külső ruháit, és egy törülközőt csavar a csuklójára, érezzük, Ő biztosan tudja, hogy eljött az idő, hogy beteljesítse küldetését.

Lehet, hogy a nagycsütörtöki lábmosás képeivel a képzeletünkben nagyon is tudatosakká válunk Jézusnak lábat mosó alakjára.Átérezhetjük és kifejezhetjük hálánkat is a héten. Mozgalmas és kaotikus időszakok közepette tapasztalhatjuk meg azt a békét, melyet nem a világ tud nyújtani. És végig a héten - miközben vezetünk, vagy gyalogolunk egyik
helyről a másikra, esetleg megiszunk egy pohár kávét, vagy egyszerűen csak levegőért kapkodva állunk valahol -
hallhatjuk Őt, amint mondja: "Példát adtam nektek; hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek" (Jn 13,15). Őt megtörték és kiüresítették, hogy teljesen át tudja magát adni a mi nagyon is emberi küzdelmeinknek, hogy mi is egészek legyünk, s hogy kenyérré tudjunk válni a világunk számára. Ő megmossa a mi piszokkal borított lábunkat, hogy megmutassa: ahogyan nem kell elhúzódnunk ez Ő érintése elől, nem fogunk félni attól sem, hogy másokat megérintsük az ő gyengéd, irgalmas ölelésével.
Ezekből a misztériumokból minél több találkozik a mi konkrét élethelyzeteinkkel, eseményeinkkel, annál erőteljesebbé válik ez a szemlélődés. Minden étkezés, a nagylelkű szolgálat minden cselekedete, egymás elfogadásának valamennyi gesztusa, minden "igen" kimondása bensőséges közelségbe vihet minket az egységnek ezen pillanataiba.
Ezek a reflexiók akár egy különleges, közös étkezéssel is megpecsételhetők, melyet családunknak, a szeretteinknek készítünk. Azt is lehet, hogy megváltoztatjuk a megszokott rutinunkat egy órára, és odamegyünk valakihez, akinek szüksége van arra, hogy megérintsük, megtartsuk, megvigasztaljuk. De leülhetünk, és leírhatjuk saját szavainkkal is, milyen hálát érzünk.

A Szolga megkezdi végső kinyilatkoztatását a megváltás játékának eme végső jeleneteiben. Egyszerű utat mutatott nekik, hogy az Élet kenyerének megosztásával emlékezzenek Rá és az Ő soha el nem fogyó szeretetére.
Emellett azonban életpéldát is mutatott, hogy úgy emlékezzenek, hogy egymás lábát mossák bármilyen módon, és "Ezt
cselekedjétek az én emlékezetemre". A Szolga arra kéri barátait, hogy tartsanak vele az úton, amint beteljesíti a szeretet küldetését minden egyes embernek.
Számunkra ez a hét nagyon komoly odafigyelésre való. Szent Ignác arra hív minket, hogy közelebb lépve hagyjuk, hogy a fantáziánk imádságban vigyen minket Jézus jelenlétébe.

"Uram, nem lehet, hogy rám érted mindezt!" - kiáltok fel, amikor az utolsó vacsora eseményeit olvasom, a barátaiddal.
Én a barátod vagyok, s ahogy ott ülök az asztalnál, teli csodálattal és szeretettel irántad, és összezavarodom, amikor azt
mondod, hogy egy közülünk elárul téged. "Az nem lehet, hogy rám gondolsz!" Hangosan akarom kiáltani, Júdással együtt. Hogyan tudnám elárulni azt, aki ennyire végtelenül szeret engem?Annyira megérintett az emberséged a ma esti étkezésnél. A történet azzal kezdődik, hogy mondod, mennyire szereted mindig a követőidet, szereted őket egész végig, és ezt érzem most, ebben a veled való bensőséges ücsörgésben.
Te szerettél minket,mindazokat, akik a kezdettől követnek téged, és azokat is, akik visszamaradtak, várva, hogy
megbizonyosodjanak arról, hogy tényleg te vagy az, aki megment minket.
Most mindnyájan itt ülünk az asztalodnál, és te azt mondod, hogy mi, a te legközelebbi barátaid, elárulunk téged. Milyen szomorú vagy, mikor ezt mondod! Milyen zaklatottnak tűnsz, mikor az előtted álló napokra gondolsz!
Szeretnék veled lenni aggodalmaidban és nyugtalanságodban. Veled szeretnék maradni, támogatni téged, drága barátom, mert érzem félelmedet. Mint valahányan, én is szeretnélek biztosítani arról, hogy nem árullak el téged. És akkor te leveted ruhádat, és mosni kezded a lábainkat.

Bekented lábainkat a saját könnyeiddel, és útra küldtél, hogy a te nyomodban járjunk.
Követhetlek? Nem tudom biztosan, Jézusom. Tudom, hogy szeretlek, és hogy olyan szeretnék lenni, amilyen Te vagy. Félek, hogy elárullak. És tudom, hogy bármennyire elszomorít is ez Téged, a bukásaim azok a pontok,amelyekben a legnagyobb szükségem van Rád. Ezek azok, ahol mindig velem vagy.De ma este hadd legyek Veled, barátom. Hadd énekeljünk himnuszt ennek a bensőséges vacsorának a végén,és menjünk ki a kertbe imádkozni.

Szentírási olvasmány
Máté 26,17-30 A húsvéti vacsora előkészítése17 A kovásztalan kenyerek első napján odamentek a tanítványok Jézushoz, és azt mondták: >Hol akarod, hogy elkészítsük neked a húsvéti vacsorát?< 18 Ő azt felelte: >Menjetek el a városba ehhez és ehhez, és mondjátok meg neki: `A Mester üzeni: Az időm közel van, tanítványaimmal együtt nálad fogom megtartani a pászkát.'< 19 A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát.
A húsvéti vacsora20 Amikor beesteledett, asztalhoz ült a tizenkettővel. 21 Miközben ettek, így szólt: >Bizony, mondom nektek: egy közületek elárul engem.< 22 Erre nagyon elszomorodtak és egyenként elkezdték kérdezgetni: >Csak nem én vagyok az, Uram?< 23 Ő így válaszolt: >Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem. 24 Az Emberfia ugyan elmegy, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja. Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik.< 25 Ekkor megszólalt Júdás, aki elárulta őt: >Csak nem én vagyok az, Rabbi?< Ő azt felelte neki: >Te mondtad.<
26 Miközben ettek, Jézus fogta a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odaadta tanítványainak e szavakkal: >Vegyétek és egyétek, ez az én testem.< 27 Aztán fogta a kelyhet, hálát adott és odaadta nekik ezekkel a szavakkal: >Igyatok ebből mindnyájan, 28 mert ez az én vérem, az új szövetségé {Kiv 24,8; Jer 31,31}, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. 29 Mondom nektek: mostantól nem iszom a szőlőnek ebből a terméséből addig a napig, amíg az újat nem iszom veletek Atyám országában.<
Jézus kimegy az Olajfák hegyére30 Miután elénekelték a himnuszt, kimentek az Olajfák hegyére.


 
 
0 komment , kategória:  Online lelkigyakorlatból/103-  
Online lelkigyakorlatból21/150
  2011-04-03 17:11:26, vasárnap
 
  Békesség a Jézus szemével látás tisztulásából.
Kalauz: Látni akarok
Elérkeztünk Jézus életében ahhoz a ponthoz, ahol választása tisztán láthatóvá válik. El fog menni Jeruzsálembe. Magához öleli küldetését. Az elsőként leírt evangéliumban Márk erőteljes
képet fest erről az útról. Jézus útjainak legészakibb pontján kezdődik, és délre vezet, Jeruzsálembe.
Egy drámai és szimbolikus jelentőségű csodatétellel kezdődik. Jézus meggyógyít egy vak embert,de nem azonnal. Mikor a férfi látni kezd, látása még nem tiszta. Amikor Jézus másodszor is
megérinti és teljesen meggyógyítja, megkérdezi a tanítványaitól, hogy kinek látják Őt. Ekkor értjük meg, hogy ennek az útnak a lényege, hogy felnyissa a tanítványok szemét, hogy megértsék, ki is Ő valójában, és mi a feladatuk, ha követik Őt.
Az út során Jézus három alkalommal jósolja meg, hogy mi fog vele történni. Mindhárom alkalommal félreértik. Jézus pedig mindhárom alkalommal elmondja, mit jelent az Ő tanítványának lenni. Végül, mikor Jeruzsálem szélére érnek, Jézus találkozik egy újabb vak férfival, aki azonnal visszanyerte látását, és csatlakozott hozzá útján. (Márk 10,52) Eheti utunkon látásunk kitisztul, és
megérthetjük, ki is Jézus, és hogy hogyan követhetjük Jeruzsálembe.
Amikor Jézus először beszél tanítványainak arról, hogy mi fog történni vele, Péter nem az elutasíttatást és a halált látja Jézus küldetésének Jeruzsálemben. Jézus azt feleli erre, hogy Péter úgy
lát, mint mindenki más is, nem pedig úgy, ahogy az Isten. Jézus azt mondja, hogy ha a tanítványai akarunk lenni, fel kell adnunk önzőségünket, fel kell venni a keresztünket Vele együtt. Minden
hiábavaló próbálkozásunk, amivel el akarjuk kerülni az életünk feláldozását, halálos kimenetelű. De ha életünket Isten kezébe tesszük le, az életadó. Mi felé vezet az ösvény, amin járunk? A világot akarjuk megnyerni, és el akarjuk magunkat pusztítani közben? Vagy a szabad utat választjuk, az önátadás és az élet útját?
Amikor Jézus másodszor mondja el tanítványainak, hogy mi vár rájuk Jeruzsálemben,rajtakapja őket, hogy azon veszekednek, hogy ki köztük a legnagyobb mindannyian teszünk így néha. Jézus elmagyarázza nekik, hogy a nagyság a szolgaságban, a szolgálásban rejlik. A nagyság a legkisebbek magunkhoz ölelése, azoké, akik a társadalom szélén élnek, védtelenek és szegények.
Vajon én ezt a nagyságot keresem? Kik azok a kicsinyek, akiket magamhoz ölelek? Tisztult a látásom, mire idáig értem utamon?
Jó tanító lévén, Jézus elmondja tanítványainak, hogy mit keressenek Jeruzsálemben. Még ekkor is elhomályosítja a látásukat az a dicsőség, amit Jeruzsálembe érkezésükkor vártak.
Versengés és irigység van köztük. Jézus elmondja nekik, hogy ők mint szolgálók nem élhetnek így.
Kikkel versengek? Hogyan lehetnék az ő segítségükre? Amikor Jézus azt kérdezi, mire vágysz, mit tegyek veled? , tudok-e így válaszolni: Mester, látni akarok! Mi megy végbe bennem, amikor a lelkigyakorlatban elérek a pontra, mikor Jézus így szól hozzám: szemed meggyógyult, mert hiszel ?
Indító gondolatok, gyakorlatok
Mindazok a módszerek, amiket eddig használtunk a lelkigyakorlat során, most is a segítségünkre lesznek. Kiindulópontként az olvasmányokat olvassuk el. Szeretnénk mélyen magunkba fogadni a helyzeteket, képeket az olvasmányokból.
Minden napot kezdhetünk úgy, hogy felidézzük, milyen hátteret szeretnénk a magunkévá tenni ezen a héten, milyen kegyelemre vágyunk. Minden reggel találunk egy kis időt rá míg
belebújunk a papucsunkba hogy emlékeztessük magunkat arra, hogy mi áll a napunk középpontjában, hogy Jézust tisztábban láthassuk, jobban szerethessük, hogy teljesen eggyé válhassunk vele életünk hétköznapi döntéseinek révén. A Jeruzsálembe vezető utat tartjuk szem előtt, és azt szeretnénk, hogy minden egyes napon konkrétan megjelenjen az életünkben. Arra vágyunk, hogy meglássuk Jézust, és követni tudjuk az útján. Így aztán minden reggel és minden nap amikor munkába igyekszem, elindul a nap, innen oda sétálok, felveszem a telefont, hazaérek és minden közbeeső kis időben egyszerűen ennyit mondhatok: drága Jézus, veled akarok lenni.Mutasd meg az utat a mai napon. Úgy szeretnék látni! Ezen a héten könnyen elérhetjük, hogy az elmélkedésünk belépjen életünk mindennapi eseményeibe. Nem túl nehéz felismerni Jézust, és az utat, amin Ő jár, ami az élet és a halál
misztériumába vezet.
Minden élményünk, legyen az konfliktus, félreértés, ellenállás, őszintétlenség vagy akár kegyetlenség, feltárhatja az Ő útját számunkra. Isten az út megtételére hívja Jézust,megígéri neki, hogy szerető keze közé esik majd. De az úton le kell mondania az énközpontúságról,igent kell mondania a szegénységre, az erőtlenségre. Útja gyöngeség, elutasítás és megaláztatás felé
vezet. Mindezeket saját életünkön keresztül is megláthatjuk. Minden pillanatban, amikor veszteséget, sötétséget, kínlódást, fájdalmat, erőszakot, igazságtalanságot, bármiféle halált
tapasztalunk, felfedezzük, hogy Jézus milyen mélyre jutott az emberi élmények világában.
A vakság pillanataira figyelek a magam életében ezen a héten. Különösen figyelek arra,amikor az ellenkezés üti fel a fejét a szívemben. Így szól: Nem akarom ezt csinálni. Nem. Hogyan
kerülhetem el ezt a helyzetet? Keresem a versengéssel kapcsolatos emlékeimet. Jobban megfigyelem a nagyságot meghatározó mozgásokat. Észreveszem azokat a helyzeteket, amikor szolgálatra van lehetőségem, bár ezt elvállalni nagy erőfeszítésembe telik.Mindehhez nem időre, hanem több figyelemre van szükségem. Minden egyes este, amikor már ágyba kerülök, végiggondolom az elmúlt napot, az eseményeket és a rájuk vonatkozó gondolataimat is, és hálát adok. Ez nagyon fontos. Növekszik a közvetlenség és a gyöngédség köztem és Jézus között, kapcsolatunkat minden esete azokkal a szavakkal pecsételem meg, amik kifejezik, hogy mit értettem meg Jézus útjából az önátadó szeretet felé.
A képek és a mozdulatok fontosak az imában. Van kereszt a lakásom falán? Ha nincs, talán elérkezett az idő, hogy beszerezzek egyet. Ha van, segíthet, ha rápillantok nap közben.
Hozzákapcsol reggeli és esti imáimhoz. Használhatom a testemet, hogy egy-egy egyszerű mozdulattal is kifejezzem azt, amit a szavaimmal mondok. Egy rövid percre kitárhatom a karjaimat,
tenyeremmel az ég felé, hogy a testem mondja el, mi van a szívemben megadás, bizalom,elfogadás, intimitás iránti vágy, közösség Jézussal a küldetésében, a bennem formálódó választások,a bennem növekvő igen. Mindannyiunknak van egy perce, talán többször is egy nap folyamán.
Útravaló
Kutatások és tudományos cikkek foglalkoznak azzal, hogy milyen problémái vannak azoknak a valaha vak embereknek, akik visszanyerték a látásukat. Ha hosszú időn keresztül kell valakinek a
látás képessége nélkül élni, az illető annyira hozzáidomul ehhez a helyzethez, hogy újra látni nem feltétlenül akkora áldás, amekkorának először tűnik. A látás visszanyerése újabb alkalmazkodással jár, és ez az új ijesztő, sőt bénító hatású is lehet.
Jézus két különböző embernek adja vissza a fizikai látását, és egy másfajta látást ad tanítványainak. Ez az új látás traumatikus élmény számukra, akárcsak a fizikai látás visszanyerése.
Jézus lassan közeledik Jeruzsálemhez, a végzetéhez, és arra emlékezteti követőit, hogy személyiségük és sorsuk az Övével van összekötve. Természetesen ellenállnak, más terveik vannak.
Arra kérik őket, hogy fogadjanak el egy új látószöget, lássák magukat, a feladatukat, és a megítélésüket is más fényben. Akkor látjuk őket, amikor nehezükre esik ehhez az új fényhez, új
látásmódhoz igazodni.
Az elmúlt hetekben megkaptuk vagy újra felfedeztük az Úr Jézus látásának és hallgatásának adományát. Minél bensőségesebb közelségbe engedjük magunkhoz, annál több feszültség ébred
bennünk. Vonzódás és ellenállás küzd bennünk, mint első követőiben is. Ha belép a szívünkbe és az életünkbe, annak következményei vannak, ahogyan régi követők esetében is. Nem titkolja, hogy ha igazán meglátjuk Őt, magunkat is meg fogjuk látni. Ez vezethet önmegtagadáshoz vagy elfogadáshoz Őbenne. Evvel az ismerős feszültséggel imádkoztunk az elmúlt hetekben. Íme egy kérdés: mi a teendőnk az elfogadott személyiségünkkel? Ahogy egyre közelebb értek a városhoz, a tanítványok inkább a Jeruzsálemet kikerülő utat választották volna, hogy ne kelljen megjárni az árulással és csalással teli várost. Jézus elfogadja magát mint Krisztust, és meghallja a hívást, hogy az életét ajándékként az Atya lába elé helyezze. Egyértelművé tette tanítványai számára, hogy csak az önfeláldozáson keresztül követhetik Őt, és teljesíthetik ki küldetését.
A látás visszanyerése után tehát, ahogy a tanítványoknak, úgy nekünk is szükségünk van egy kis időre, hogy magunkhoz térjünk. Krisztus követése,hűségünk saját Jeruzsálemeiben kérdéseket
ébreszt bennünk. Minden Mi? és Hogyan? első barátainak kérdéseit visszhangozza. Minél közelebb engedjük magunkhoz, annál inkább csodálkozunk, hol is lehetett az a kerülőút. Ezen a
héten vele és első követőivel együtt imádkozunk. Ott vagyunk velük együtt. Tiszta látásra vágyunk?A látás visszanyerésére? Hogy hűségesen követhessük Őt? Szabadságért imádkozunk a
döntéseinkhez.Megvan még az a meghívás?
Így vagy hasonló szavakkal...
Drága Jézus,
Hogy lehettek ilyen vakok? Olvasom a történeteket az apostolokról, akik Téged hallgattak, és arról beszéltek, hogy mit jelent belépni a Te királyságodba. A belépés megpróbáltatás, megaláztatás és halál. De az apostolok már nem figyelnek, miután meghallották: királyság. Csak annyival reagálnak, hogy megkérdezik, kiemelt helyet biztosítasz-e majd nekik abban a királyságban.Felbosszant, hogy mennyire sekélyesek és érzéketlenek.Számítasz egyáltalán nekik? Épp elmondtad, hogy hogyan fogsz meghalni, ők meg azt kérdik,hogy jó helyük lesz-e a királyságban. De Te fáradhatatlanul ismétled az üzenetet: rabszolga légy, ne úr. Légy a többiek szolgálója. Mit nyersz, ha megnyered a világot, de elpusztítod önmagad? Mi adhatná vissza a lelkedet? Ha azt akarod, hogy megbecsüljenek, légy szolga, szolgálj másoknak.
Várjunk csak! Nem csak az apostolokhoz beszéltél? Megint csak rájövök, hogy hozzám is szólsz. Attól tartok, nem figyeltem Rád. Barátom, elfelejtettelek segíteni, mikor hozzám fordultál
szeretetért. Érzem, hogy nő a feszültség, ahogy egyre közelebb érsz Jeruzsálemhez. Ott szeretnék lenni Veled, segíteni, de nem vagyok túl jó konfliktushelyzetekben, Jézusom. Szeretnék elvegyülni a tömegben, és távolról segíteni Téged.Hadd figyeljek újra. Azt kéred, hogy engedjem el azt az elképzelést, amit a saját életemről alkottam, azt a téveszmét, hogy teljesen én uralom az életem. Arra hívsz, hogy egyre jobban bízzak Benned, hogy engedjelek segíteni, amikor küszködöm. Minden egyes alkalommal, amikor felismerem, hogy nem egyedül kell végigmenjek az úton, magamhoz ölelem a határaimat és velük együtt Téged. Mindig, mikor alázattal elfogadom a gyengeségeimet, épp magamat nyerem meg, a Téged visszautasító világ helyett.
Jézusom, drága barátom, válaszúthoz érkeztem. Nem folytathatom tovább az életemet úgy,ahogy eddig éltem, ez pedig rémisztő. Meg akarok változni, de egyedül küzdök, míg rá nem jövök,hogy velem vagy. Fel kell hagynom az irányítás illúziójával, és bíznom kell Benned. El kell fogadnom Téged mint Uramat, fel kell adnom a tökéletesség és siker istenét, amit oly sokáig követtem.
Kitárt karral Eléd állok, segítséget kérek. A csöndben érzem, hogy velem vagy, még ha szavaim a legegyszerűbbek is. Légy velem, Istenem! Süket voltam az üzenetedre. Gyógyíts meg!Vak voltam mindarra, amit meg akartál osztani velem. Gyógyíts meg engem! Köszönöm, hogy beléptél az életembe!
Szentírási olvasmányok
Meg kell, hogy feledkezz magadról.
Egy ember szeme világának küzdelmes visszaadása.
Kinek tartotok engem?
A délre, Jeruzsálembe vezető út.
Az első jóslat a kereszthalálról.
Az első félreértés.
A tanítványság értelme.
Márk 8,22-37 A betszaidai vak meggyógyítása22 Azután Betszaidába érkeztek. Egy vakot vezettek hozzá, és kérték őt, hogy érintse meg. 23 Ő kézen fogta a vakot, kivezette a helységből, és a szemére köpve rátette a kezeit, aztán megkérdezte tőle, hogy lát-e valamit. 24 Az föltekintett és azt mondta: >Látom az embereket, mintha a fák járkálnának.< 25 Azután ismét a szemére tette a kezét, mire az látni kezdett, meggyógyult, és tisztán látott mindent. 26 S ő ezzel küldte őt haza: >A faluba ne menj be!<
A JERUZSÁLEMBE VEZETŐ ÚT: Mk 8,27-10,52
Péter vallomása27 Jézus ezután elment tanítványaival Fülöp Cézáreájának falvaiba. Az úton megkérdezte tanítványait: >Kinek tartanak engem az emberek?< 28 Ők azt felelték neki: >Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, mások pedig egynek a próféták közül.< 29 Erre megkérdezte őket: >És ti kinek tartotok engem?< Péter felelt neki: >Te vagy a Krisztus.< 30 Ő ekkor a lelkükre kötötte, hogy ezt senkinek se mondják el róla.
Első jövendölés a szenvedésről és a feltámadásról31 Ezután elkezdte őket tanítani arra, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie. El kell, hogy vessék a vének, a főpapok és az írástudók, meg kell, hogy öljék, és három nap múlva föl kell támadnia. 32 Egész nyíltan mondta el nekik ezt a dolgot. Ekkor Péter félrehívta őt, és kezdte lebeszélni. 33 De ő megfordult, a tanítványaira tekintett, és megdorgálta Pétert ezekkel a szavakkal: >Távozz előlem, Sátán! Mert nem az Isten dolgaival törődsz, hanem az emberekével.<
Jézus követése; az önmegtagadás34 Azután magához hívta a tömeget a tanítványaival együtt, és azt mondta nekik: >Aki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl keresztjét és kövessen engem. 35 Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt. 36 Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, lelkének pedig kárát vallja? 37 Hisz mit adhat az ember cserébe a lelkéért? 38 Mert aki szégyell engem és az én igéimet ebben a házasságtörő és bűnös korban, az Emberfia is szégyellni fogja azt, amikor eljön Atyjának dicsőségében a szent angyalokkal.<
A második jóslat a kereszthalálról.
A második félreértés.
A tanítványság értelme.
Márk 9,30-37
Második jövendölés a szenvedésről és a feltámadásról30 Ezután eltávoztak onnan és átmentek Galileán; ő azonban nem akarta, hogy valaki megtudja ezt. 31 Oktatta ugyanis tanítványait, és elmondta nekik, hogy az Emberfiát az emberek kezébe adják, megölik őt, de miután megölték, harmadnapra feltámad. 32 Azok nem értették ezt a beszédet, de nem merték őt megkérdezni.
A tanítványok vetélkedése33 Megérkeztek Kafarnaumba. Amikor már a házban volt, megkérdezte őket: >Miről beszélgettetek az úton?< 34 Azok csak hallgattak, mert az úton arról tanakodtak, hogy ki a legnagyobb közülük. 35 Ekkor leült, odahívta a tizenkettőt, és azt mondta nekik: >Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki közül az utolsó, és mindegyiknek a szolgája.< 36 Majd odahívott egy gyermeket, közéjük állította, magához ölelte, és azt mondta nekik: 37 >Aki egy ilyen gyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be; és aki engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki engem küldött.<
Követte az úton Jézust.
A harmadik jóslat a kereszthalálról.
A harmadik félreértés.
A tanítványság értelme.
Egy vak meggyógyítása könnyebben.
A meggyógyított követi Jézust Jeruzsálembe.
Márk 10,32-52Harmadik jövendölés a szenvedésről és a feltámadásról32 Mikor úton voltak, hogy fölmenjenek Jeruzsálembe, Jézus előttük haladt. Az emberek megcsodálták, tanítványai pedig aggódva követték. Ekkor újra maga mellé vette a tizenkettőt, és elkezdett nekik beszélni mindarról, ami rá vár: 33 >Íme, fölmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát át fogják adni a főpapoknak és az írástudóknak. Halálra ítélik őt, és átadják a pogányoknak. 34 Kicsúfolják, leköpdösik, megostorozzák és megölik; de harmadnapra föltámad.<
Az uralkodásról és a szolgálatról35 Ekkor eléje járultak Zebedeus fiai, Jakab és János, és így szóltak: >Mester! Azt szeretnénk, hogy amit kérünk, tedd meg nekünk.< 36 Ő megkérdezte tőlük: >Mit akartok, hogy megtegyek nektek?< 37 Azt felelték: >Tedd meg nekünk, hogy egyikünk a jobbodon, másikunk pedig a bal oldaladon ülhessen a te dicsőségedben.< 38 Jézus erre azt mondta nekik: >Nem tudjátok, mit kértek. Tudtok-e inni a kehelyből, amelyből én iszom? Vagy meg tudtok-e keresztelkedni a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?< 39 Ők azt felelték neki: >Meg tudunk.< Ekkor Jézus azt mondta nekik: >A kehelyből, amelyből én iszom, inni fogtok ugyan, és a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, ti is meg fogtok keresztelkedni. 40 De azt megadni, hogy a jobbomon vagy a balomon ki üljön, az nem az én dolgom. Az azoké lesz, akiknek készítették.<
41 Amikor a tíz meghallotta ezt, haragudni kezdtek Jakabra és Jánosra. 42 Jézus azonban magához hívta őket, és azt mondta nekik: >Tudjátok, hogy akiket a nemzetek fejedelmeknek tekintenek, azok uralkodnak rajtuk, és a nagyok hatalmaskodnak felettük. 43 Köztetek azonban ez nem így van, hanem aki nagy akar lenni, az legyen a szolgátok; 44 aki pedig első akar lenni köztetek, az a szolgája lesz mindenkinek. 45 Hiszen az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.<
A jerikói vak meggyógyítása46 Ezután megérkeztek Jerikóba. Amikor kiment Jerikóból tanítványaival és a nagy sokasággal, a vak Bartímeus, Tímeus fia az útfélen ült és kéregetett. 47 Amint meghallotta, hogy a Názáreti Jézus az, elkezdett kiáltozni: >Jézus, Dávid Fia! Könyörülj rajtam!< 48 Sokan leintették őt, hogy hallgasson. Ő azonban annál jobban kiáltozott: >Dávid Fia! Könyörülj rajtam!< 49 Jézus megállt és megparancsolta, hogy hívják őt eléje. Erre odahívták a vakot, ezekkel a szavakkal: >Bízzál! Kelj föl, hív téged!< 50 Mire az ledobta a felső ruháját, felugrott és odament hozzá. 51 Jézus megszólította és megkérdezte: >Mit akarsz, mit cselekedjek neked?< A vak azt felelte neki: >Mester! Hogy lássak!< 52 Jézus erre azt mondta neki: >Menj, a hited meggyógyított téged.< Erre azonnal látni kezdett, és követte őt az úton.





 
 
0 komment , kategória:  Online lelkigyakorlatból/103-  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 30 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 6 db bejegyzés
e év: 93 db bejegyzés
Összes: 842 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 93
  • e Hét: 483
  • e Hónap: 3647
  • e Év: 45065
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.