Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
Ének a kis halálról
  2011-06-06 12:33:57, hétfő
 
  Federico Garcia Lorca

Ének a kis halálról
/Canción de la muerte pequena/

Holdak halotti rétje,
vért rejt a földek árka.
Öreg vér pusztasága.

Fűből halálos égbolt.
Mult és jövő sugára.
Por éje, csillogása.

Halállal találkoztam.
Föld rétje holtra válva.
Egy ember kis halála.

Eb néz a háztetőről.
A sok fonnyadt virágba
csak bal kezem túrt, óriási bércét
szertezilálva.

Hamuból székesegyház.
Por éje, csillogása.
Egy ember kis halála.

Halál és én: egy ember.
Egy ember egymagában.
Az ember kis halála.

A hold halotti rétje.
Ajtó mögött zihálva
vonít a hó világa.

Egy ember, és...? Tudod már.
Egy ember - s ő a társa.
Rét, vágy, por csillogása.

(Eörsi István)
 
 
0 komment , kategória:  Frederico Garcia Lorca versei  
Nyári madrigál
  2010-10-07 12:07:44, csütörtök
 
  Garcia Lorca

NYÁRI MADRIGÁL

Piros ajkad szomju ajkamnak add,
Estrella, szép gitána!
Dél napja izzó aranya alatt
hadd marjak az almába.

A dombtetőn, zöld olajfák felett,
egy mór minaret szétnéz,
színe, akár a te vad hús-szined,
íze, mint hajnal és méz.

Égett-barna tested felém kináld:
ott az isteni étek,
mely folyóparti fűznek rügyet ád
és csillagot a szélnek.

Mért lettél enyém, te bronzbarna fény?
szerelmed telt edénye,
liliomos öled mért lett enyém
s kebled halk rezzenése?

Talán, mert arcom bús és színtelen
és járásom esetlen?
Talán megszántál, mert az életem
elfonnyad énekekben?

Mért nem szeretsz gyászdalaim helyett
egy réti Szent Kristófot,
kinek combjai lomha-léptüek,
de jól értik a csókot?

Velem kéj Danaidája vagy,
ó asszonyi Szilvána!
Csókjaid ontják nap-illatukat,
mint a nyárvég buzája.

Dalod fátylával takard be szemem.
Hajad pompáját tárd szét,
bomoljon szerte ünnepélyesen,
mint síkságon az árnyék.

Vérző ajkaddal festesz: föllobog
ege a vonzalomnak
s a bús háttér előtt a kín ragyog,
e biborlila csillag.

Andaluz pagazusom rabja lett
kerek sötét szemednek;
bánkódva röppen, tünődik, remeg,
ha látja elveszettnek.

Ha nem szeretsz is: szeretlek, tudod,
szemed mély bánatáért,
akár pacsirta a kelő napot,
csupán a harmatáért.

Piros ajkad szomjú ajkamnak add,
Estrella, szép gitána!
Legyen enyém e déli hő alatt
tested édes almája.

(Weöres Sándor)
 
 
0 komment , kategória:  Frederico Garcia Lorca versei  
A hűtlen menyecske
  2010-10-07 12:05:57, csütörtök
 
  Garcia Lorca

A HŰTLEN MENYECSKE

Lydia Cabrerának
és néger leánykájának

S még a vízhez is kivittem!
Nem mondta, hogy ura is van,
asszony volt, de szűznek hittem.
Szent Jakabkor, éjjel történt.
Nem szerelem volt, csak illem
s kötelesség. Tücskök gyúltak,
lámpák húnytak el szelíden.
Én meg ott a szélső háznál
alvó mellét megérintem,
s íme, tömzsi jácint-melle
hozzám bukik át az ingen.
Keményített alsószoknya
ropog, sikolt füleimbe,
tíz kés mintha feszes selymet
hasogatna, szétrepítne.
Nőttek a fák óriásra,
ezüstjüket elveszítve.
Túl a folyón láthatár sincs,
ebcsaholás csak a híre.
*
Szederfákon, csipkefákon,
nádasokon túlra vittem.
Kontya alá a fövenybe
gödröt kellett kerekítnem.
Én levetem nyakkendőmet,
ő a szoknyát, hederintve,
én revolvert, derékszíjat,
ő mellénykét s mindent szinte.
Nincs oly fínom bőrü nárdus,
oly bársonyos kagyló nincsen,
holddal áldott drága kristály
nem süt olyan mese-színben.
Combjai mint riadt halak
szöktek tőlem eleinte,
egyik mint a hó lehűtött,
másik mint a tűz hevített.
Hosszi út volt az az éjjel,
gyöngyház-kanca vitt nyerítve,
lovagoltam kengyel nélkül,
kantárt, féket elveszítve.
Férfi vagyok, nem kereplő,
magam nem is dicsőítem,
mit ő mondott: nem is mondom,
tiltja azt az ész, az illem.
Csók és homok maszatolta.
Illendően hazavittem.
Liliomok sötét szellőt
űztek fehér tőreikkel.
*
Úgy tettem, mint igaz cigány,
ügyelve a névre, hírre.
Varródobozt adtam néki,
szalmasárga volt a színe.
Megkedvelni mégse bírtam,
asszony volt, de szűznek hittem,
nem mondta, hogy ura is van,
mikor a folyóhoz vittem.

(Nagy László)
 
 
0 komment , kategória:  Frederico Garcia Lorca versei  
A kiszáradt narancsfa dala
  2010-08-06 20:41:11, péntek
 
  Frederico Garcia Lorca

A kiszáradt narancsfa dala

Favágó.
Vágd le, vágd le árnyam.
Ments meg a kíntól, önmagam
narancstalan ne lássam.

Tükrök közt mért születtem?
A nap forog köröttem.
És minden éj lemásol
arany csillag-körökben.

Éljek, s magam ne lássam.
S majd álmodom magamba,
hogy levelem, hogy madaram
bogáncs és közte hangya.

Favágó.
Vágd le, vágd le árnyam.
Ments meg a kíntól, önmagam
narancstalan ne lássam.

(Ford.: Nemes Nagy Ágnes)
 
 
0 komment , kategória:  Frederico Garcia Lorca versei  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
2017.06 2017. Július 2017.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 14 db bejegyzés
e hónap: 307 db bejegyzés
e év: 1321 db bejegyzés
Összes: 7757 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 676
  • e Hét: 10717
  • e Hónap: 72343
  • e Év: 444438
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.