Regisztráció  Belépés
lyzbet3.blog.xfree.hu
A sikeres ember az, aki reggel felkel, este lefekszik, és közben azt csinálja, amihez kedve van. Köszöntelek a blogomban. ...... Elizabeth
1970.10.13
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Arany-Tóth Katalin : Magamban találtam Rád...
  2012-04-18 14:58:05, szerda
 
  Szótlanul pihen
most minden bennem
ébredő gondolat.
Nincs bennem harag,
sem csalódott percekbe
fojtott indulat.
Égre szállt a tikkadt
könnyekbe száradt
szomorúság - álom ez,
vagy valóság?

Hová tűnt a bánat
melynek terhét vittem?
Reményeim sóhaját,
én már régmúlt idők
földszínű feledésébe
temettem - s talán
árvuló hitem is,
mely egykoron
még úgy bíztatott
(hűvöse, lelkemben csak
nyirkos árkokat hagyott.

Már tagadtam, hogy
ha gyengén is,
de még hiszem:
nem csak keresztem
nehezét viszem,
s hogy talán
lesz egyszer még
ringó bölcsője is
az elfeledett jónak,
s hogy nem csak
vágyakat szövök
a hiányból, könnyű
álomtakarónak

Ó, de azt nem hittem én,
hogy e lét, lehet még
ily könnyeden vigasztaló!
Teljességben áradva,
szavak nélkül is,
a végtelenbe szárnyaló...

Távolodó rímek
intenek most búcsút:
előttem terül
megannyi bejáratlan,
ismeretlen, új út.
Szelíd mosollyá
húzódtak már
a tenyerembe
barázdált évek,
s felcsillannak
az elmosódni látszó,
gyengén pislákoló
fények

Elhalkulnak szívemen
a nemrég még
hangosan zúgó
harsonák,
s békés csendet
ölelnek körém
a lombtalanul
szunnyadó fák

- magamban találtam Rád
 
 
0 komment , kategória:  Arany-Tóth Katalin  
Arany-Tóth Katalin: Itt élsz bennem...
  2012-04-18 14:57:10, szerda
 
  Még hallom hangod selymes bársonyát,
ahogy kimondod nevem, szerelmesen
és gyönyörködsz, ahogy az ablakon át
beszűrődő holdvilág sejtelmesen
simogatja testem árnyalt zegzugát.

Még érzem édes vágyam hevében
ölelésed bénító mozdulatát,
ahogy átkarol két karod az estben,
mint a fűre kapaszkodó folyondár
az öreg szülőház melletti kertben.

Még őrzöm kezeid mozdulatát,
behunyt szemmel is látlak. Itt élsz bennem.
Álmok sem űzték el a bódulatát
csókjaidnak. Hangok harsognak fennen.
Csak az est szállt le csendben már odaát...

Még érzem, hogy mosolyod szelíden
lebontja arcomnak rőt bánat-fátylát
és csendes boldogság árad szívemben.
Összefonódott ujjainkat látják
a csillagok, s ragyognak ránk fényesen.
 
 
0 komment , kategória:  Arany-Tóth Katalin  
Arany-Tóth Katalin : A semmi peremén...
  2012-04-18 14:56:22, szerda
 
  Van-e még út, s ha van, merre visz tovább,
ki kísér rajta, ki takarja be lépteim nyomát,
ha nem látom, ki hallaná a kiáltásom,
ha nem karol már többé senki vállon,
nem születik sóhaj egy-egy rezdülésre,
s nem lesz, ki magához húzna egy ölelésre,
mikor könyörgő könnyek hullnak arcomon;
ha majd elnémul a válasz mindegyik kérdésre,
s elmarad a csendes vigasz az örök szenvedésre,
amikor hiányzik egy szó, mi lehetne simogató,
vagy arcomba csapva, vádlón, bűnöm korholó:
ringasson reménybe, vagy szítsa haragom,
roppantson szét, hogy fájjon - nagyon!
Csak érezzem, hogy létezem.

Vezet-e út az üres tétlenségbe?
- hangom félve hajtom félbe
s gyűröm lelkem legmélyére
a ki nem mondott szavakat.
A semmi peremén guggolva
építek magam köré új falakat.
 
 
0 komment , kategória:  Arany-Tóth Katalin  
Arany-Tóth Katalin : A szerelemhez...
  2012-04-18 14:55:47, szerda
 
  Táncoltam a tavaszban,
a kikelet madárdallamában,
fürdőztem hajnali harmatok
frissítő párájában

Dúsan virágzó hársfák tövében
szelíd álmokat szőttem a széllel,
bódultam az illat mámorában,
köréd fonódó, lázas szenvedéllyel

Újjá születtem benned:
elnyújtóztam a fényselymű nyárban,
ahogy zsenge pázsit zöldje éled
az anyaföld oltalmában

Együtt szálltam veled s a Fénnyel,
(a tisztulni vágyó reménnyel)
de lelkemre ólomeső hullott,
s beborított fojtó sötétséggel

Most gyom fedte útjait bolyongom
- fáradnak vállamon az évek -
s nélküled kísérget hű Sorsom
megtörve, markomban az élet.
 
 
0 komment , kategória:  Arany-Tóth Katalin  
Arany Tóth Katalin : Veled és nélküled
  2012-04-18 14:54:42, szerda
 
  Veled és nélküled,
hozzád láncoltan élek,
távol egy másik városban,
az utcákon vontatottan lépek.

Gyötrő hiányodban, félek.

Veled és nélküled,
az éjjeli űrben széltáncot nézek,
s a rám kiáltott átkos szavak alól
gyertyafénynél feloldozást kérek.

Nem követellek - csak kérlek.

Veled és nélküled,
az illúziókból reményt tépek,
s a végtelent is felvértezve,
békét és nyugalmat remélek.

Nem harcoltam - mégis vérzek.
 
 
0 komment , kategória:  Arany-Tóth Katalin  
Arany-Tóth Katalin : A parázs mellett...
  2012-04-18 14:54:08, szerda
 
  Suttogó szavaink mögött
talán még hulló csillagot is
takart a fekete éj;
kívánságba karcolt vágyakat
sodort felénk szelíden
az augusztusi szél...
Lassú táncra hívtak
a fáradt lábak,
ölelő karokba bújtak
a fojtott vágyak,
s fénykoszorút
font fölénk
a meghitt pillanat.
Az égbe szökkenő
szikrák pattogó hangja
törte csak a csendet.
A szunnyadó parázsban
ezüst-szürke pernye pergett,
mint az idő ködlő kötelén
kavargó képzelet.
Szikrák fénye szállt
a végtelenbe,
arcod tükrébe libbent
a nyár múló sejtelme,
idézve a tavasz ébredő illatát,
igézve a kora ősz sárguló avarát,
s míg lelked érintette lelkem,
a boldogság büszke ragyogássá
szelídült ölemben.
 
 
0 komment , kategória:  Arany-Tóth Katalin  
Arany-Tóth Katalin : Menedékvágy...
  2012-04-18 14:53:33, szerda
 
  Felhő-tiszta mosolyra vágyom,
nem üres kacagásra.
Azt akarom, hogy ölembe hulljon
a szavak, tettek látszat-igazsága!
Előttem terülve, megadva
mutassa magát a gát!
Hallani akarom, amint
elrejtett titkaink tisztasága
lelkünk üdvéért kiált odaát.

Csak egyetlen jelet várok válaszul.
Mindegy az már, hogy Sorsomon
átok, vagy áldás simul...
csak valaki zúgja, harsogja
- ha tudja -
hány vezeklést nyom
elvétett bűneink ólomsúlya?
S vezet-e még valami
innen túlra?
- vagy csak a nyomor görbítette
csapás visz egyre beljebb
ebbe a pokoli alagútba...

Mit bánom már, mi az ára:
ébredjek életre,
vagy pusztulásra;
de taszítson végre
e kínzó lét-ketrecből
lélegző kiútba a tér
- mielőtt az Út előttem
végleg véget nem ér.

Nézzétek!
Cirkuszi mutatvány az élet
- pompázó rivaldafény
mutogat megannyi
bűvésztehetséget - s lám,
görnyedve roskadnak
lábaink előtt
a látvánnyal zsúfolt
üres varázs-szekrények.

Én felhő-tiszta mosolyra vágyom.
Nem üres kacagásra. Ha kell,
hát perzseljen az igazság
tűzben égett maradványa!

S ha hiába várok
e megváltó akarásra,
eljön az a nap is
- tudom -
mikor égre koldul konok
büszkeségem izzó lángja.

Akkor majd elsuttogom
utolsó kérésem:
utamon tovább
csillagok fénye kísérjen,
hogy megtaláljam
végső menedékem.
 
 
0 komment , kategória:  Arany-Tóth Katalin  
Arany-Tóth Katalin: Magány
  2012-04-18 14:45:43, szerda
 
  És elfáradtál...
és ott maradt egy nagy lyuk,
ami folyton fáj.
De már nincs erőd...
sem hited...
sem elég szíved...
hogy merj szeretni...
Ezért inkább falakat építesz...
ahonnan kilátsz ugyan,
de be nem jöhetnek...
 
 
0 komment , kategória:  Arany-Tóth Katalin  
Arany-Tóth Katalin: Téged kereslek
  2012-04-18 14:35:32, szerda
 
  Lábaim előtt csörgő falevél,
a sápadt ősz, szép álmokról mesél.
hűvös szellő kavarja az utca porát,
betakarja testemet a meleg kabát.
Csak a lelkem fázik nem vagy velem.
Nélküled a lét, üres gyötrelem...

Az öreg téren lassan lépkedek,
jönnek velem szemben az emberek.
Téged kereslek minden szelíd mosolyban,
Téged kutatlak minden lágy mozdulatban.
Messze vagy most, nem láthatlak. Még nem
de várlak a sóhajban, a percben...

Gondjaim közt előbukkan arcod,
s egyre erősebben hallom hangod.
Átölelsz az emlékek gyöngy-varázsában,
s boldogság ébred szívemnek otthonában.
Lágyan elringat az emlékezés
Hiányod, lelkembe karcokat vés.
 
 
0 komment , kategória:  Arany-Tóth Katalin  
Arany-Tóth Katalin : Szívemnek virága
  2012-04-18 14:34:32, szerda
 
  Akármerre járok,
bárkinek kiáltok,
jeges eső koppan,
szó a mélybe csobban

Bárkitől reméltem,
segít nekem élnem,
messzire ment mára,
csak a híre járja

Fájó szívem tétlen,
nincs nekem mit tennem,
magam útját járva
magam vagyok árva

Hangos szóm a mélyből
felkúszik, előtör,
messze száll az égbe,
a végtelenségbe

Eső jege olvad,
víz a térben árad,
áztatja a szívem,
messzire kell mennem

Hinném még a szépet,
- lehetne sokkal szebb,
mit szürkének látok,
kérnék rá virágot

Nyíljon a szívemben,
egy tőről éledjen,
míg élek, éltessen,
míg halok, temessen!
 
 
0 komment , kategória:  Arany-Tóth Katalin  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2017.12 2018. Január 2018.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2853 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 102
  • e Hét: 1830
  • e Hónap: 6155
  • e Év: 6155
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.