Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 15 
Csabai Lajos: Emlékvers nőknek negyven után
  2014-04-04 07:21:09, péntek
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Csabai Lajos  
Csabai Lajos: Férfi gondolatok
  2013-11-08 07:58:21, péntek
 
  Csabai Lajos:

Férfi gondolatok


Annyi mindenre képes lennék még.
A szív ereje töretlen, makacs, de az
Éji álom már nehezen talál meg, és
Bizony, szégyen, de fáj a derekam.
Mikor kecses láb ellibben előttem,
Az esztétika öröme sokszor győz
A vágyon, már nézni a szépséget,
Nem birtokolni, hevesen, mint
Régen - ebben békémet
Megtalálom.

Az otthoni harmónia látszat csupán.
Szépen csináljuk, de boldog nem
Vagyok. Félem elveszteni a napok
Rutinját, s egy forgószélhez, fájó
Szívvel már bizton nem alkalmazkodok.
A megszokott, kedves bútorok hiánya
Fájna, sokat vagyok a meleg, szép
Otthonban, eljárni már sokkal ritkább,
Mint a hajlobogtató időkben.
Hová is lennék, ha nem találnám
Meg biztos pontomat a szokott
Térben, a lassan feledett időben?


Furcsán nézem kicsit telt alakját,
Ahogy magát mindig feltalálva,
Otthonosan mozog. Kezéből
Megszokott az étel, a jó szó,
S máshol mit kapok?

A szerelem emléke is elmosódott.
Könnyed, tünékeny, kedves szeretet.
Hol van a régi lángolás már, bocsásd
Meg, hogy elkerülöm egykor oly
Hamvas testedet.

De nem is bánod - te ezt jobban éled.
Bennem még fölforrnak néha nagy
Akaratok, aztán a mazna csendbe
Visszahullva, végleg megtudom,
Egyedül vagyok.

Néha megőrjít a látszat. Máskor meg
Hálás vagyok érte, s az eszem tudja,
Most már ez a jó.


Egy hamvas nyakat tenyérrel
Végigsimogatni, utoljára, s
Aztán végleg, méltón
Eltűnni volna

 
 
0 komment , kategória:  Csabai Lajos  
Csabai Lajos: Egy napon, tudom
  2013-11-06 08:39:59, szerda
 
  Csabai Lajos:

Egy napon, tudom


Egy napon, tudom, nekem is
Meg kell vívni végső harcomat.
Mennem kell, ha testem fogva tart is
És meg kell mutatnom lélek arcomat.

Egy napon egy ősz informatikus
Egy fájlba tömöríti lényemet,
S elindulok majd a fény hullámain
Számonkérésre vinni éltemet.

Volt hatvan valahány szép évem
Mert gondokkal is szép volt, nem tagadom.
Volt ez alatt ezer bűnös tettem,
S millió, rút gondolatom.

Életem fájl-lemezét Isten
Égi számítógépébe helyezi
Egy gombnyomás lesz a végítéletem
S bízom, ami bűn volt életemben
Megbocsátja, s mint rút vírust kiveszi.

S megtisztulva állhatok majd előtte,
Mert gonosz szándékom nem volt soha,
De ha úgy találja, tengernyi a vétkem,
Visszaküld, s vár majd újra rám
Idelent, a föld szürke pora.
 
 
0 komment , kategória:  Csabai Lajos  
Csabai Lajos: Ősz van
  2013-11-04 10:00:23, hétfő
 
  Csabai Lajos:

Ősz van


Hullanak a mesés, sárga levelek,
Manhattan ilyenkor maga a bűbáj.
A csónakban éppen gondoltam rá,
Meddig tarthatom még arcom, kis
Sápadt, nagy szeműt, ebbe a fénybe.
El kell mennem, mert a szívem egy
Centet nem ér, műteni nem lehet.
Húsz évesen vagyok két lábon járó,
Előjegyzett halott...
S akkor megláttalak téged, mert
Pont a te éttermed kellett, hogy
Megüljük vidáman a születésnapom.
Te odajöttél, alig később mesés
Kifogást kerestél és elsodort minket
A végre - szerelem...
Mivel neked minden sikerül, azt is
Gondoltad - elhozod nekem a
Sebészek sebészét, hogy foltozza
A lehetetlent, csak neked maradjak,
Még egy kicsit megmaradjak ...
Belém égett, gyönyörű, angyalian
Romlott lényed, melyben annyi
Báj feszült és tudtam, velem minden,
Tebenned jóságos, változatlan, mint
Mikor romlatlanul el nem sodort a
Nagyvilági, könnyű lét....
Nekem jobban fájt, hogy nem ujjongva
Várhattam meg a hatalmas, égi teraszon
A tüneményes fát, bár bízva- bíztam, s
Az órádat, mit zálognak elvettem tőled,
Ajándékként becsomagoltam, mert már
Hittem - éretted van menekülés...
Jó a másik világ, nem érintlek, de látlak.
Lányoddal, kicsi unokáddal, békédet
Megtalálván - ringatózol a kis tavon,
S tudom, bár mindig fáj - nagyon,
Szerelmünket semmiért el nem
Árulnád többé, s vagyok neked,
Mi nem válunk, mert én lélek
Vagyok, te vagy a test és így
Kiegészülve hordozzuk
Egymást - mindörökre...
 
 
0 komment , kategória:  Csabai Lajos  
Csapó Lajos: Szerelemről
  2013-07-18 10:45:09, csütörtök
 
  Csapó Lajos:

Szerelemről


Szerettem, mert szerettek,
Öleltem, mert öleltek,
Égtem lázban, lobogva,
Zokogtam keblekre omolva.
Szerettem szelíden, gyengéden,
Szerettem csikorgó télben,
Szenvedélytől izzó ajkak,
Tüzes ajkamra tapadtak.
Szerettem szilajul, vadan,
Szerettem platóian,
Szerettem gyönyörben, kéjben,
Csillagtalan nyári éjben,
Önpusztító szenvedélyben, -

- Aztán, nem szerettem.
Mert öleltek, - csak öleltem,
Csókoltam, - mert csókoltak,
De ez hamis csók volt csak.
Kiégett, feloldódott bennem,
A szenvedély végtelen
Izzású tüze, lángja?
- Élesztgetném, -de hiába.
 
 
0 komment , kategória:  Csabai Lajos  
Csabai Lajos: Mindenszentek
  2011-11-01 07:15:22, kedd
 
  Csabai Lajos:

Mindenszentek


Ha majd kint nyugszom a fűz alatt,
Ne hozz majd drága koszorút nekem!
Az ezer virágú krizantémok
Nem segítenek már szívemen.

Hiába mennek mások ezer virággal,
Jön a november, s elfagy mind.
Ne tarts a sírt versenyben díszítőkkel!
Nem lesz könnyebb a föld odakint.

Könnyebb csak lelkiismeretük lesz,
Mely hordja a vissza nem vont szavakat,
S százszor elmondják majd: köszönöm,
Mit szemükbe mondani nem tudtak.

A bántó szavaknak léleksebei
Millió virággal nem gyógyíthatók,
Hisz, kit köszönöm nélkül engedtek el,
Azok az órák vissza nem hozhatók.

Te ne légy köztük! Ha szívedben
Az őszben emlékek szép virága kél.
Csak egy szál gyertyát gyújts szobádban,
Kit szerettél, ott lesz veled majd, ne félj!
 
 
0 komment , kategória:  Csabai Lajos  
Csabai L: Ha szólitana az Úr
  2010-08-04 19:44:35, szerda
 
  Csabai Lajos:

Ha szólitana az Úr


Ha elszólítana engem most az Úr
Egy dolgot bánnék nagyon
Ami szeretet szívemben lakik,
Köztetek azt már szét nem oszthatom.

Évekig éltem szeretetlenül
Kenyérharc szívta el maréknyi erőm
De rájöttem egy napon: e szívet itt belül
Szeretni adta nékem Teremtőm.

Bánom nagyon már a sok közönyös napot
Mikor bennem önbaját siratta a lélek
Nem tudtam sokáig, nincs értelme másnak
Csak ha szeretek és másoknak élek.

Mit eddig adtam, tudom, bántóan kevés
Szívemben egyre a kétely szava dúl
Vajon életemre hányast érdemelnék?
Ha elszólítana engem most az Úr..
 
 
0 komment , kategória:  Csabai Lajos  
Csabai Lajos: Barátod az...
  2010-05-10 20:36:33, hétfő
 
  Csabai Lajos:

Barátod az...


Mondják egyesek: barátod az,
Ki melletted őrültségeidben is kitart
Ha mással vitába kerülsz
Igazat mindig néked ad.
Mondják, barátod az,
Ki bajban együtt sír veled
Bármi dologba fognál is
Mindenben segít neked.

Én azt mondom: barátod az,
Ki odaadja az utolsót is neked
Étkét megosztja, ha éhezel,
S érted vitázik, nem ellened.
Ki ha szakadék felé mégy
Nem veled tart, de elédbe áll!
Ha téveszme gyötri lelkedet,
Tükröt tart, segít, míg szíved
A jó útra ismét rátalál.
Ő kölcsön adja két szemét neked,
Ha nem engednek látni könnyeid,
S ha néha nem ért egyet veled,
Nem ellenséged ő! Ne hidd!
Mert abszolút igazság nincsen,
De van ki messziről jön, többet lát
S ha vehemens is, még nem kötekedő
Csak óvna, hogy ne kövess el hibát.
És ha mennie kell,
Mert vére, sorsa hajtja őt,
Nem úgy dob el Téged mint
Kiszolgált, megunt keszkenőt.

 
 
0 komment , kategória:  Csabai Lajos  
Csabai Lajos: Ha majd a végső
  2010-02-20 15:31:32, szombat
 
  Csabai Lajos:

Ha majd a végső órán


Ha majd a végső órán
A szeretett kedvest a sír torka várja,
Eszedbe jut-e majd néked akkor,
Vajon nem várt-e rád hiába?

Emelte-e reménykedve rád
Sóvár tekintetét?
Nem horgasztotta-e le némán
Csalódott bánatos fejét?

Közönyös szavaid után
Megláttad-e szomorú szemét?
Nem toltad-e félre konokul
Simogatásra nyújtott kezét?

Amíg élünk, addig kell szeretni.
Nem pótolható, mit elmulasztunk ma.
Többet ér most egy simogató jó szó,
Mint majdan a sírnál száz könnyes ima.
 
 
0 komment , kategória:  Csabai Lajos  
Csabai Lajos: Érintés
  2010-02-18 18:26:52, csütörtök
 
  Csabai Lajos:

Érintés
 

Mikor szép fejed álomra hajtod
Tudom, nincs veled senki sem
Leeresztett redőnyöd, zárt ajtód mögött
Altatódajkád csak a gyötrelem

Mikor bús fejed álomra hajtod
S a köddé folyt időbe néz szemed
A fájdalom is csak egy imbolygó folt csupán
Te nem tudod, de én ott vagyok veled

Kulcslyukon át osonok be hozzád
Szellemszárnyon, mint a képzelet
Megigazítom rajtad gyűrött takaród
Gyengéden megsímogatom fejed

Egy pillanat, s újra itthon vagyok
Sugárzik, melegség járja át szívem
Ha te nem is érzed, öröm, hogy én tudom
Veled a fényt sikerült ma megérintenem

Mert senki vagyok, ha nem szerethetek
Poshadt vizű tó csak egész életem
De ha van, ki szomjazza érintésemet
Kristályvizet adó forrás lesz szívem.
 
 
0 komment , kategória:  Csabai Lajos  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 15 
2017.08 2017. Szeptember 2017.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 223 db bejegyzés
e év: 2484 db bejegyzés
Összes: 28913 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4916
  • e Hét: 4916
  • e Hónap: 120161
  • e Év: 1344366
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.