Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
Szomoruság
  2011-05-24 12:46:42, kedd
 
  Alfred de Musset

Szomoruság

Elvesztém erőm és életem
Jó barátim s kedvem egyaránt
Elvesztettem az önérzetem,
Hogy az Isten nagy dolgokra szánt.

A Valót kerestem széltiben,
Hogy köszöntsem barátnőm gyanánt
S hogy megleltem, s már megérthetem,
Beleuntam, s ábrázatja bánt.

Oh, pedig örök a létele,
S aki el bir lenni nélküle,
Vakon él, mert nem lát mitse nyiltan.

Szólit Isten, s várja szavamat.
Nékem már csak egy üdvöm maradt:
Az, hogy itt a földön néha sirtam.

/Ford.: Radó Antal/
 
 
0 komment , kategória:  Alfred de Musset versei  
Szonett
  2010-08-07 01:32:26, szombat
 
  ALFRED DE MUSSET

SZONETT

Erőm és éltem elvesztettem,
S barátim és vigságomat,
Még hiuságom sem maradt
Meg; kétkedem már szellememben;

Azt hittem egykor: majd akad
Barátom, az igazság. Ez sem.
Most átértettem, átéreztem,
S lelkemhez oly csömör tapad.

S az mégis tán örökké tartó,
S kik egyszer eltávoztak attól,
Azoknak itt minden hamis?!

Isten beszél, kell rá felelnem;
Csak egy maraszt e földön engem,
Az, hogy néhányszor sírtam is.

/Babits Mihály/
 
 
0 komment , kategória:  Alfred de Musset versei  
Victor Hugóhoz
  2010-08-07 00:41:32, szombat
 
  ALFRED DE MUSSET

Victor Hugóhoz

Sokat kell e silány földön szeretni, s főleg
megtudni végre, hogy az ember mit szeret:
cukorkát, óceánt, játékot, kék eget,
a rózsát és babért, paripákat s a nőket.

El kell taposni most-virágzó, zsenge tőket,
sok búcsút mondani, hullatni könnyeket.
Majd ráébred a szív, hogy megöregedett,
s a múló benyomás valahány okra fényt vet.

A félig élvezett, oly tűnékeny javak
legjobbjaként a hű barát miénk marad.
Veszekszünk, szétmegyünk. - Ha összehoz a sorsunk,

közeledünk, mosoly ragyog, kéz kézhez ér,
s visszaemlékezünk, hogy egy úton haladtunk,
hogy múltunk a jövőnk, s lelkünk örökkön él.

Kálnoky László
 
 
0 komment , kategória:  Alfred de Musset versei  
A Hold balladája
  2010-08-07 00:40:12, szombat
 
  ALFRED DE MUSSET

A Hold balladája

A hold a barna éjben
a torony sárgaszín
hegyében
ült, mint a pont az i-n.

Óh hold! tán cérnán enged
egy bús kéz föld iránt
és lenget
s szemközt s profilba ránt?

Félszemmel néz az este?
Vagy egy álcás cherub
les le:
és sárga maszkja rút?

Vagy épp egy labda lennél?
s mint egy nincs-lábu pók,
mennél,
s gurulsz csak, rest pufók?

Vagy ócskaság vagy, lom-vas,
vén óraszerkezet?
S hogy kongass,
pokol lesi neszed?

S most is, míg orcád bujdos,
néz mutatódra s vár:
a súlyos
örök kín múl-e már?

Vagy féreg, rág tapadva,
mikor, kormos korong,
apadva
véknyulsz, s félhold borong?

Mi tépte így fel orcád
a múlt éjjel? Talán
egy zord ág
egy szúrós ormu fán?

És jöttél, mint ki sorvad,
s megtámasztád fakón
a szarvad
a rácsos ablakon...

Menj, hold haló világa!
Óh szőke Phébe! Dúlt
és drága
tested tengerbe hullt.

Nem látni már, csak arcod,
s a homlok bús ivén
a karcot, -
mily hervadt vagy s mi vén...

Te voltál rég a berken
a tegzes égi szűz,
ki serken
és karcsú gímet űz?

Óh, hol a zöld platánfa!
S a mogyorós berek!
Diána!
S a víg agársereg?

- Fülelt az éjszin zerge
szédítő szirttetőn:
zörg-e
lépted közelgetőn?

S riadt a falka, rajta!
Réten s völgy s halmon át
hajtva
a futó lakomát...

Majd esti szél száll resten -
S már lábad vízbe lép,
s az estben
egy ifjú megles épp...

Majd lengsz, vak éjbe szállva,
s egy pásztor ajka vár,
s e szájra
lecsapsz, mint halk madár...

Óh hold! év évre telhet,
de emlékünkbe még
szerelmed,
ím, lásd, ifjúltan ég!

Múltadtól szépre válva,
óh légy örökre már
áldva,
járj telve, fogyva bár!

Még néznek rád kolompos
nyájak vén őrei,
míg lompos
ebük orcádra rí...

S szeret a bárkás, míg a
nagy, halk faház halad,
ringva
a tiszta ég alatt...

S szeret a lányka, zsenge
bokáin berken át
lengve
s dudolva víg danát...

S a tenger, láncos medvéd,
lesvén hűs kék szemed
kedvét,
ormótlan ing s remeg...

És szél s hó idején is,
ha az est rám borul,
im én is
itt ülök jámborul,

és nézlek, amint éppen
a torony sárgaszín
hegyében
ülsz, mint a pont az i-n.

Ha a férj izzad részeg
ágyban a kéj előtt,
te nézed
kaján mosollyal őt.

Vagy, ha víg nászi éjnek
nyitva meg a szobát,
vejének
a mama kulcsot ád, -

lábát papucsba tolva
látod a vőlegényt:
kioltja
a pisla gyertyafényt,

míg, hogy a mennybe jusson,
a szégyellős leány-
menyasszony
didereg a nyoszolyán;

de ura meg se kérdi
s döfölni kezdi már
szegényt, ki
jajgat és kiabál.

"Ej - szól a férj -, hogy fekszel?
Én dolgozok, s te nem
igyekszel
segíteni, szivem?"

S megint elkezdi, újra...
- De mily koboldcsapat
zavarja,
hogy vágya lelohad?

"Ah - így nyög paplanán -, ki
les ott, ránk tűzve két
kiváncsi
gonosz tüzű szemét?"

Ő az! a hold! - Az éjben
a torony sárgaszín
hegyében
ül, mint a pont az i-n.

Tóth Árpád - Babits Mihály
 
 
0 komment , kategória:  Alfred de Musset versei  
Velence
  2010-08-07 00:38:57, szombat
 
  Alfred de Musset

Velence

Velencén rőt az este,
nem ing a bárka teste,
nyugszik halásza mind,
lámpás sem int.

De ülve esti parton
a bronz oroszlán zordon
s nehéz talpat emel
az égre fel.

Körül, a habban ázva,
hajók s dereglyék száza,
mint halk kócsagsereg,
úgy szendereg.

S fölöttük, míg az estben
száll vízi pára resten
és könnyű szél kereng --
zászlócska leng

A hold az Ég piarcán
elbúvik s szende arcán
csillagos fellegek
fátyla lebeg:

A Szent-Kereszt-apátnő,
ha ölti fátyolát ő,
így hull rá árnyvető
sűrű redő...

S a vén palota-ormok
s a sok bús ívü csarnok,
s lovag-lépcsőn a sok
hószínü fok,

s hidak, az út erekkel
s a mord szobrú terekkel
s a rév, mely rengni kél,
ha száll a szél,

mind hallgat : néma város,
csak egy-két alabárdos
jár, hol bástyázva áll
az arzenál.

Óh, most míg hold dereng itt,
hány drága lány mereng itt,
hány gyöngyvirág, remek,
vár, les, remeg . . .

Ragyogni báli éjen,
hány öltözik kevélyen
s éjszín álarcot ölt
tükre előtt.

Fekszik parfőmös ágyban
a szép Vanína vágyban,
s aléltan, még ölel --
így alszik el.

S Nárcisa a bolondos,
víg gondolán kalandos
mámor közt, hajnalig
dalol, iszik . . .

S ugyé, Ítáliába
é mindenki kába
s gyönyörre adja itt
bús napjait ?

Ne bánjuk hát, ha kong a
vén dózse-kastély lomha
avítt órája zord
bús óra-sort.

Számláljuk, édes, inkább
makrancos, szép, rubinszád
csókját, melyet vagy ád,
vagy megbocsát !

S számláljuk sok-sok könnyed
bájad s az enyhe könnyet,
melyet fakaszt az éj,
s a drága kéj!
 
 
0 komment , kategória:  Alfred de Musset versei  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
2017.06 2017. Július 2017.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 24 db bejegyzés
e hónap: 289 db bejegyzés
e év: 1303 db bejegyzés
Összes: 7739 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2856
  • e Hét: 2856
  • e Hónap: 64482
  • e Év: 436577
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.