Regisztráció  Belépés
pircsi09.blog.xfree.hu
"Érkezz sírva, majd gyakorold a nevetést s mosollyal távozz" /Fodor Ákos/ Papp Irén
1936.09.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
Az elhunyt tárgyai közt
  2013-11-25 18:05:13, hétfő
 
  ...... ........... .......


Czigány György (1931-)
...... ......... Az elhunyt tárgyai közt

Hiába minden szó,
ölelés, ígéret - folyton
csak távolodnak az élők.
Egyre messzebb vagyunk
egymástól, s ha együtt,
akkor is kisebbedőn,
eltűnőben.

Közel a halál tart meg.
Hiszen halottunk mindig
karnyújtásnyira van
álló időben, akár
a hátrahagyott fekete
ridikül, melynek csatja
ismerősen villog, ha reggel
a napfény megérinti; s ez
mintha dallam is lehetne,
amit riadt örömmel
dúdolgatunk: áldott,
ki az Úr nevében jő...
 
 
0 komment , kategória:  Czigány György  
Versek
  2013-11-25 17:54:52, hétfő
 
 
Czigány György versek
Ahogy


Ahogy a kamaszlány hasának
lélegzet hulláma s az ágak
leveles legyezői járnak
le-föl s félálom ringatásnak
hintáin egymás lenni vágynak,
ki szóra süket, ahogy más vak,
az érti meg s mondja el másnak -
a szűk ligetek mégis tágak,
ha hiheted, hogy rád találnak
hol egy-világ a lány s az ágak.


Majális volt


Szoknyák, fecskék, csupa hátha -
sóvárgásba csitult szégyen:
futtában pillantott hátra,
fű fénye szaladt a szélben.
Ruháján nyílt máslik, bogok
(odafönn föld, idelenn ég)
mellén kezem s úgy dobogok
benne mintha szíve lennék.


Medália


Ki eshet távolabbra,
mint Isten önmagától?
Vele vagy, övé bárhol.
Visz vígan ölbekapva.
Kezedben egy szál barka,
elvérzel: így virágzol.


Nyári este


Épp túl a világvégén
Még soká napsütés is
Példátlan nyugalom van
Rügyek a föld szegélyén
Álló ég árad mégis
Tengerbe hajt a szomjam
Mert múlás a lét őre
Volt erdők méltósága
Árnyék vagy kő a kőris
Csak mindég itt lévőre
Nem várakozunk másra
Elmúlt a jövendő is


Sanzon


Kit sose láttam, máris utoljára
pillant rám, tűntén csak tünődhetek,
nyüzsög, néha elém hozza a járda
őket: szeretteim, idegenek.
Fényüket a szembejövők örökre
fölverik szemérmes mezítlenül,
nyitott egymás szemében megfürödve -
mögöttük kettétört jelen röpül.


Szemérmetlen


Szemérmetlen szeplőkön
az ujjbegyek kalandja
ha a sárga gyümölcsnek
súlyát s melegét sejtve
szinte tapintják benne
alászállt fényeit míg
illat áhitatán kelt
simogató gyönyörben
a barack pelyhes héján
eleven testhez érnek


Vándordal


Ezt az országot józanul kell szeretni,
mint hűs kezét favágó apánknak
Ezt az országot egyszerűen kell szeretni,
mint gyermeket, aki vérünkből való
Ezt az országot szerelmesen kell szeretni,
mint a forró földeken kapáló lányokat
Ezt az országot megsiratva kell szeretni,
mint a tarka temetőt, mely anyánkból virágzik
Ezt az országot leborulva kell szeretni,
mint suttogó párunk könnyeit, melyekkel eltemet




 
 
0 komment , kategória:  Czigány György  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
2017.09 2017. Október 2017.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 3 db bejegyzés
e év: 398 db bejegyzés
Összes: 5140 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 930
  • e Hét: 14419
  • e Hónap: 38395
  • e Év: 449744
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.