Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
Síró dalocska
  2017-07-10 10:48:25, hétfő
 
  Percy Bysshe Shelley

Síró dalocska

Gyorsabban, mint az elfutó nyár,
mint ifjúságunk, mely múló már,
mint csókos éjszakánk, a sóvár,
jöttél és mentél, vége van.
S én, mint a föld az őszi sárba,
és mint éj, álomra várva
és mint a szív, a bús, az árva,
magam vagyok, magam, magam.

A fecske Nyarat újra látom,
a bagoly Éj ül majd az ágon,
de a vad hattyú, Ifjúságom,
elszállt tevéled, édesem.
Szívembe csak jajok teremnek,
az éjet érzem végtelennek,
zöld lombokat szegény telemnek
nem lelhetlek már sohasem

A nászi ágyra liliom kell,
matrónának szelíd szirom kell,
holt lánynak rózsa, milliom kell,
de énnekem árvácska kell:
ó jöjjetek és nem zokogva
szórjátok eleven síromra,
tekintsetek sötét soromra
s feledjetek, barátok, el.
 
 
0 komment , kategória:  Percy Bysshe Shelley versei  
Sorok
  2011-07-06 19:13:13, szerda
 
  Shelley

SOROK

Ha a lámpa eltört,
porba fúl a sugár:
ha oszolnak a felhők,
a szivárvány is tovaszáll;
lant húrja ha pattant,
édes dala semmibe vész:
ajk csókja ha csattant,
jön utána a gyors feledés.

Mint mécset a szikra
nem él túl, s húrt a zene,
nem zendül a szív, ha
a lelket csend töri le:
csak gyászdala hallik,
mint szél romokon ha fut át,
s tenger ha morajlik
halottért sírva imát.

Fészket mire sző két
szív, a szerelem kiröpűl,
s ott hagyja a gyöngét
a multtal egyedül.
Szerelem, ha szégyen,
hogy minden ingatag,
mért kell neked éppen
a szív, a legingatagabb?

Vad láza sodor majd,
mint vihar a varjakat;
hidegen gunyol majd
az ész, mint téli nap;
nem véd puha ketrec,
sas-fészked elrohad,
s csupaszon didereghetsz,
ha hull a levél, s jön a fagy.

(Szabó Lőrinc)
 
 
0 komment , kategória:  Percy Bysshe Shelley versei  
A lepke vágya
  2011-06-06 10:43:05, hétfő
 
  Percy Bysshe Shelley

A lepke vágya

A szót, mit a sárba rántanak,
nem szennyezem én be.
Az ízérzést, mit úgy gyaláz a vak,
még te is ne nézd le.
Van remény, mi kétséggel rokon,
megfojtani hát ki merész,
s kedvesebb tőled a szánalom,
mint mástól a józan ész.

Mit az emberek így hívnak: szerelem,
nem azt adom én neked,
de az áhitatot, mit rejt szívem,
s mi megindítaná az eget,
a lepke vágyát a csillag után,
fényszomjat, mit érez az éj,
vágyat, mely a lét sötét kapuján
kiröppent az ég felé.
(Kálnoky László fordítása)
 
 
0 komment , kategória:  Percy Bysshe Shelley versei  
Indián szerenád
  2011-06-06 10:07:23, hétfő
 
  Percy Bysshe Shelley

Indián szerenád

Első álmom rólad volt,
első álmom elröpült.
Még az esti szél nyögött,
még az égen csillag ült.
Lábaimban lakik egy
szellem: az rejtélyesen
húzott, hozott, vezetett
ablakodhoz, édesem!

Csitt! A fekete folyón
illet és szél úgy alél,
mintha mákos álmokat
tépegetne ott az éj.
Apadoz a zokogás
a csalogány csöpp szivén,
mint ahogy a tieden
kell hogy elapadjak én.

Jaj, bűvölj föl a füből!
Halk! Hullok! Ájulok!
Szórja csókkal szám-szemem
szerelmed, mint záporok!
Arcom fagyos és fehér,
szívem dobzörgése vad:
szorítsad szíved fölé,
talán ott majd megszakad...

(Babits Mihály fordítása)
 
 
0 komment , kategória:  Percy Bysshe Shelley versei  
Óda a nyugati szélhez
  2010-08-08 20:48:36, vasárnap
 
  Percy Bysshe Shelley

ÓDA A NYUGATI SZÉLHEZ
I

Nyugati nyers Szél, Ősz sóhajja, vad!
Te láthatatlan! jössz, és mintha mord
varázsló űzne szellemrajt, szalad

a sárga s éjszín s lázpiros csoport:
a pestises lombok holt népe - Te,
kinek szekere téli sutba hord

sok szárnyas magvat, hűs sötétbe le,
aludni, mint a test, mely sírba dőlt,
míg azur húgod, a Tavasz szele
megint kürtjébe fú, s riad a föld,
s édes bimbónyáj legel a napon
s völgyet-hegyet szín s illat lelke tölt;

Vad Szellem! szálló, élő mozgalom!
ki rontasz és óvsz! halld, óh, halld dalom!

II

Te, kinek - míg az ég reng - áramán
omló felhő, mint hullt lomb, andalog,
hullatja busa ága: Menny s Óceán

s zápor zuhan, s villám, bús angyalok,
s kibomlik már kék útad tág legén
mint vad menád-haj s szikrázik s lobog

az ég aljától, hol kihúnyt a fény
az ég ormáig a közelgető
vihar sörénye! - Óh, Te, a szegény

év gyászdala, ki zengsz, míg rest tető
gyanánt az Éj, e roppant sírhalom
borúl körül s bús boltját reszkető

páráid terhelik, s a hűs falon
vak víz s tűz s jég tör át! - óh, halld dalom.

III

Ki felvered nyár-álmából a kék
Földközi-tengert, mely lustán pihen
kristályos habverés közt fekve rég

habkő fokoknál, Baiae öbliben,
s álmában agg kastélyok tornya ring
a hab sürűbb napfényén égve lenn,

s azúr moszat s virág lepi be mind,
oly szép, hogy festve sem szebb - óh, te Szél,
ki jössz, s Atlant vad vízrónája ing

s fenékig nyílik s látszik lent a mély
tenger-virág s mit az iszap bevon:
a vízi vak lomb, mely zöldelni fél,

mert hangod csupa sápadt borzalom,
melytől remeg s széthull - óh, halld dalom!

IV

Ha lomb lehetnék, s vinnél, bús avart,
vagy felhő, szárnyaid közt lengeni,
vagy hullám, mely, bár zúgasd és kavard,

szabad, majdnem miként Te s adsz neki
erőt, erős úr! - vagy ha csak kora
kamaszidőmnek térne gyermeki

víg lelke vissza, óh, ég vándora!
Midőn társad valék s hivém: elér
a lélek s túlröpül - óh, tán soha

nem zengne jajszóm, mely most esdve kér:
ragadj el hab, felhő, vagy lomb gyanánt,
mert tövisekre buktam, s hull a vér,

s zord órák súlya húz s lánccal fon át,
lelked szabad, vad, büszke rokonát!

V

Legyek hárfád, mint hárfád a vadon,
hulló lomb vagyok én is, ne kimélj!
Ha vad zenéd felzúdul szabadon,

lomb s lélek hadd kisérje őszi, mély
dallal, mely édes, bár fáj - óh, te zord
lélek, légy lelkem, én s te: egy személy!

Holt szellemem a Tér ölén sodord,
tört lombként, melytől sarjad újra más!
S dalom égő zenéjét messzi hordd,

mint oltatlan tűzhelyről a parázs
röpül, óh, szórd szét, hol csak ember él!
Ajkam szavából prófétás varázs

kürtöljön az alvóknak! Óh, te Szél!
késhet a Tavasz, ha már itt a Tél?

TÓTH ÁRPÁD
 
 
0 komment , kategória:  Percy Bysshe Shelley versei  
A hold
  2010-08-07 01:58:03, szombat
 
  Percy Bysshe Shelley

A Hold

Sápadt vagy a sok bujdosástól,
csak kóborolsz s a földre nézel,
magányos árva, éji vándor,
körötted lángok szerteszéjjel -
bús rém vagy, amely ide-oda les
és érzi, nézni mit sem érdemes.

fordító: Kosztolányi Dezső
 
 
0 komment , kategória:  Percy Bysshe Shelley versei  
Egy mezei pacsirtához
  2010-08-07 01:47:43, szombat
 
  Percy Bysshe Shelley
(1792-1822)

Egy mezei pacsirtához

Köszöntelek, víg szellem!
Nem is vagy te madár,
ki fönn a messze mennyen
lágyan dalolva jár
s csorog a szívedből az édes dallam-ár.

Pályádnak íve felnő
a mennyig, égre kelsz,
akár a tűzi felhő;
a mély kéken kerengsz,
dalolva röppensz és röppenve énekelsz.

Az áldozó aranyban,
az alkonyi ködön,
szállsz a felhőkbe halkan,
öröktől-örökön,
mint fiatal, vidám, test nélküli öröm.

A bíbor is merőben
halvány röptöd felett;
mint csillag a verőben
alig-alig remeg,
oly láthatatlan vagy, s halljuk vad éneked.

mely éles, mint ezüsttől
nyilas, virradti ég,
mikor lámpája füstöl
fehér hajnalba rég,
s érezzük, itt a nap, de alig látni még.

Trillád, a drága lárma
eget-földet betölt,
akár a hold, hogy árva
felhőn remeg s a zöld
özönbe fürödik a táj, az ég, a föld.

Ki vagy te, én madárkám,
mi vagy kedveske, mi?
Nem szebbek a szivárvány
villámló gyöngyei,
mint a te éneked csillámló gyöngyei.

Olyan vagy, mint poéta,
ki elbújt valahol,
a föld körötte néma,
s merész-új szava szól,
azután az egész világ vele dalol:

mint ó kastély-toronyba
nagyúri, méla lány,
ki gyötrődik szorongva,
vágyaktól halavány,
s egyszerre csak dallal könnyít a bánatán:

mint fénybogár a tarló
harmatkönnyes gyepén,
mely szétveti aranyló
szikráit könnyedén
s fű és virág között remeg a szende fény;

mint a rózsa, mely a lombba
édes-nyugodtan él,
s egyszerre letarolja
a forró déli szél
és illatától a vad rabló elalél;

szép a tavaszi zápor,
a kikeleti ág,
a langy eső zajától
fölébredő virág,
de vidorabb, tisztább a te friss muzsikád.

Mondd el, madárka, lélek,
mért ujjongsz annyiszor:
boldogság nincs itt mélyebb,
a szerelem, a bor
nem ád oly mély gyönyört, mint mi torkodba forr.

Óh lakodalmi kar-dal,
éneklő diadal,
ki is verseng e dallal,
oly édes, fiatal,
hiába itt a harc, meddő a viadal.

Micsoda ez az ihlet,
mi adja ezt a színt?
A rét, a víz, a szirtek?
Milyen táj képe int?
Szeretsz-e? vagy sosem ismerted-e a kínt?

Vad örömödbe lanyha
ábránd sosem vegyül,
se fáradság unalma,
mely a lélekbe gyűl;
a tiszta szerelem nevet rád, szent kegyül.

Te tudva s öntudatlan
látod, hogy mit müvel
a halál s igazabban,
mint e sok porhüvely,
és mégis énekelsz, kristályos derüvel.

Mi ide-oda nézünk,
sírunk azért, mi nincs,
őszinte nevetésünk
sötét kapun kilincs,
fanyar méz a dalunk, és fáj az is, mi kincs.

De ha itt sose lenne
gőg, jaj, meg gyűlölet,
és nem könnyezne rendre
az ifjú és öreg,
akkor se érhetnők utol az örömed.

Szebb ez, miként a lázadt,
hullámzatos zene,
és mint a könyv, a lázak
tudásával tele,
te földet megvető, poéták mestere!

Tanítsd örömre félholt
szivem, vidám menád,
adj zengő, égi tébolyt
és részeg citerát,
s rám úgy figyel a föld, mint mostan én reád.

(Kosztolányi Dezső fordítása)
 
 
0 komment , kategória:  Percy Bysshe Shelley versei  
A szerelem filozófiája
  2010-08-07 01:28:00, szombat
 
  Percy Bysshe Shelley

A szerelem filozófiája

Forrás folyóba ömlik,
folyó az óceánba;
az egeknek folyton özönlik
vegyülő suhogása;
magány sehol; isteni jel
s rend, hogy minden tünemény
keveredjék valamivel -
Mért ne veled én?

A hegy csókolva tör égbe,
habot hab ölel, szorít, átfog;
egymást ringatva, becézve
hajlonganak a virágok;
a földet a nap sugara,
a hold a tengereket:
minden csókol... - S te soha
engemet?

Szabó Lőrinc fordítása
 
 
0 komment , kategória:  Percy Bysshe Shelley versei  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
2017.06 2017. Július 2017.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 352 db bejegyzés
e év: 1366 db bejegyzés
Összes: 7802 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1589
  • e Hét: 19506
  • e Hónap: 81132
  • e Év: 453227
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.