Regisztráció  Belépés
lambert.blog.xfree.hu
Bár úgy tűnik ma, mintha csak a hamisak, a gazok és gonoszok számára gyümölcsözne az élet; ne irigyeld őket! Összeomlik alattuk a csalásra épült világ. A jövend... Magyar Anya
2006.07.04
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/10 oldal   Bejegyzések száma: 92 
Friedrich Klára: Arany János időszerűsége
  2017-12-05 23:18:26, kedd
 
  A 2017-es év Arany János éve, és idei legszebb irodalmi élményem verseinek
újra olvasása volt. A budapesti, XVII. kerületi rovásírás versenyre is műveiből
állítottam össze a feladatokat.

Különösen az a tisztánlátását bizonyító irónia ragadott meg, amellyel a
hivatalos tudomány néhány nyelvész-történész szakemberét megverselte. A
szakemberek szemlélete 140 év alatt nem sokat változott, csak a
finnugristákkal szemben előbbre verekedték magukat azok, akik török, bolgár,
kazár, mongol stb. rokonsággal sértegetik a magyarságot. Minél több magyart
kiirtott a ,,kedves rokon", pl. török, mongol, annál népszerűbb egyes
tudományos berkekben.

,,Kisütik, hogy a magyar nyelv
Nincs, nem is lesz, nem is volt;
A mi új van benne, mind rossz,
A mi régi, az meg tót."
(1878 körül)

,,Motto: Üsd, nem anyád! Közmondás.
Bonczold csak nyelvész! hát baj, hogy az áldozat elvész?
Tartozik ez tereád?... Egy bizonyos: nem anyád!"
(1879)

Ez is pontosan így van. Bizonyára nem anyanyelve a magyar a finnugrista,
szlavista, törökös, mongolos nyelvészeknek, történészeknek.

A nagy munka

,,Szót, ragot és képzőt idegentől mennyit oroztál
Attól fogva, hogy e négy folyam árja itat,
Miklosich és Dankovszky nyomán s irigyelve babérjok'
Egy sereg ifju tudós rád bizonyitja mohón.
S minthogy utánok a szláv böngészni valót nem igen hágy,
Most jön a német, oláh, új-görög és talián,
Perzsa, tatár, török és a mit száz évig az átkos
Újító szellem vak dühe fúrt-faragott.
E nagy munka ha kész, (sietős!), a többivel aztán
Visszamehetsz Magyarom, Scythia téreire"
(1881 vagy 1882)

Pontos a látlelet, bizony még a Karácsony szavunkat is elvennék tőlünk. Például
az Ethnographia, 1914/80-89 oldalán így ír dr. Beszkid Miklós:

,,Az bizonyos, hogy a karácson név a magyar nyelv szókészletéből nem fejthető
meg. Ezt már a Magyar Nyelv Szótárának a készítői is észrevették. Éppen ezért
kutatnunk kell: vajjon másutt nincs-e meg e szó ? Nem is kell messzire
fáradnunk, megvan a románoknál (craciun alakban) és kívülök feltaláljuk egyes
szláv töredékeknél is: a keleti tótoknál és a ruthéneknél: kracjun, kracun,
keretűn, krecun alakban... Kétségkívül mindez pogány emlék s az ébredő
mindent megtermékenyítő szláv Krak-isten kultuszából örököltük.
Világos ebből, hogy a karácson szó nem csupán szláv közvetítés, hanem
etimologiailag is szláv."

Beszkid Miklós XXI. századi követői az ,,elszlávosodott bolgárok" Kracsun
istenének nevéből eredeztetik Karácsony szavunkat, ünnepünket, holott Fehér
Mátyás Jenő nagy tudású, magyar és hazaszerető történész nyomán az az
igazság, hogy a Karácsony ősi magyar szó és a sólyom ünneppel hozható
kapcsolatba. A Karácsony és a kerecsen ugyanannak a szónak a mély és magas
hangrendű változata.
Az örök szkíta-hun-avar-magyar sors időtlen látlelete az Utolsó magyar c.
elbeszélő költeménye (1858 Részlet)

,,...E nép ajkának ott körül
Siket vala mindannyi fül;
E nép fülének bárha szólt
A szomszéd ajka néma volt;
Hegyen, völgyön, lapályokon
Lakott ember - de nem rokon.
S mind szűkebb lőn a szűk határ,
Nyomá összébb mongol-tatár,
Vérszomjú, hűtlen, ronda nép,
Rézsútszemű, ebarczu kép,
Harczon veszett, békében ál;
Így is halál, úgy is halál..."






Arany János
 
 
0 komment , kategória:  Friedrich Klára,Szakács Gábor  
Megjelent Friedrich Klára új könyve: Mély titkú rovással
  2017-11-25 23:20:13, szombat
 
 



A szerző a 2017-es Arany János év és a költő újraolvasott verseinek hatására a "Mély titkú rovással..." címet adta könyvének.
A kiadvány az előző művekhez hasonlóan tartalmaz új ismereteket a magyar rovásírásról, megfejtéseket, művelődéstörténeti adatokat, rovásírásos olvasógyakorlatokat, tanulságos szakirodalmat, sok ábrát, továbbá egy összefoglalót arról a terjesztő, oktató, kutató munkáról, amelyet a szerző ősi írásunk területén végzett férjével, Szakács Gáborral együtt az elmúlt negyed században. Ezen fejezet címe: 25 év a rovásírás bűvöletében és szolgálatában.


A cím az Arany János év hatására a költő egyik elbeszélő művéből, a Buda halálából származik és egyéb verseinek időszerűségéről is szó esik.

Nagy, összefoglaló tanulmány és megfejtés készült a szarvasi, avar kori tűtartóról, mely leghosszabb magyar nyelvemlékeink közé tartozik. Bemutat a szakirodalomban eddig meg nem jelent rovásemlékeket, másokat friss ismeretekkel egészít ki.

A szerző hangsúlyozza a papírkönyvek fontosságát a világhálóval szemben, ahol sok a pontatlan adat, a valótlanság. ,,A megalapozott ismeretek eléréséhez továbbra is nélkülözhetetlenek a papírkönyvek".

*

A ,,Mély Titkú Rovással" című ezen kiadványt a kötet alábbi gondolataival ajánljuk:

Nemzeti írásunkat, a magyar rovásírást szkíta, hun, avar elődeinktől örököltük. Régészeti, tárgyi emlékek alapján elmondhatjuk, hogy ez a legelső »egy hang-egy betű« írás a Földön.

A rovásírás tehát a magyarok régi és értékes művelődéstörténeti kincse, a hagyományőrzés legnemesebb formája. Krónikásaink, történetíróink is megemlékeznek róla, többek között Kézai Simon, Kálti Márk, Thuróczy János, Antonio Bonfini, Verancsics Antal, Szamosközi István, Bél Mátyás, és szkíta-hun írásnak nevezték. A rovásírás elnevezést a XX. század elején Tar Mihály, aki juhász őseitől tanulta és Fadrusz János, a kolozsvári Mátyás szobor alkotója adta régi írásunknak, mellyel tökéletesen kifejezték fába róható, kőbe véshető, papírra egyaránt írható jellegét. Székely-magyar rovásírásnak is nevezik, mivel legtöbb emlékét a székelyek őrizték meg számunkra. 1945 utáni fennmaradása a cserkészmozgalomnak is köszönhető.

Rovásírásunk nyelvünkkel együtt fejlődött, mert magyar nyelvünk minden hangjára van benne jel, ezért mondhatjuk, hogy a mienk, és nem vettük át senkitől...
*
Ápoljuk Tovább Kitartóan!!!


A KÖNYV MEGVÁSÁROLHATÓ A MAGYAR MENEDÉK KÖNYVESHÁZBAN IS VAGY A KÖVETKEZŐ LINKRE KATTINTVA INTERNETEN IS MEGRENDELHETŐ: Link


Friedrich Klára és Szakács Gábor írásai saját honlapjukon, a Forrai Sándor Baráti Kör oldalán is olvashatóak az alábbi linken:


Link
 
 
0 komment , kategória:  Friedrich Klára,Szakács Gábor  
Szakács Gábor: Történelmi párhuzam
  2017-11-25 23:08:24, szombat
 
 


Zrínyi Miklós magyar államférfi, hadvezér, költő

Egyre szemtelenebbül követeli Nyugat- és Dél-Európa egy része az iszlámvallású bevándorlók Magyarországra történő beengedését. Mintha a történelem ismételné önmagát, ha felidézzük a költő és hadvezér Zrínyi Miklós idejében történteket.

Orbán Viktor miniszterelnök a nemzeti konzultáció eredményeire alapozva kijelentette, Brüsszel tervezett, az országot sújtó minden büntetőintézkedése ellenére a kormány a népesség akaratát tartja tiszteletben, azt fogja képviselni a nemzetközi tanácskozásokon.

Történelmi példa mutatja, hogy amennyiben nem ezt tenné, ugyanaz következne be, mint a XVII. században, három részre szakadt Magyarországgal. Akkor a középső részét a Török Birodalom olvasztotta magába, keleti fele volt az Erdélyi Fejedelemség, amelynek látszólagos függetlenségét szintén a török biztosította. A fiumei öböltől kezdődő, a Balatontól nyugatra, valamint északra lévő területei, továbbá a Felvidék képezte az önálló Magyar Királyságot. A jelző csupán névleges, hiszen minden külpolitikai lépését a Habsburg Birodalom érdekeinek kellett alávetnie.

Feladata csupán egyfajta ütközőövezet fenntartása volt, amelynek határait a két nagyhatalom tetszés szerint tologatta, előfordult, hogy a török 326 falut csatolhatott büntetlenül magához. A két fél csak abban értett egyet, hogy katonailag minél gyengébb e köztes terület, ellenük annál kevésbé tudja megvédeni magát, ráadásul nyugodt hátteret biztosított az 1618-1648-ig tartó harmincéves háborúban részes Habsburg Birodalomnak.

Jellemző, hogy 1625-ben a Porta és a bécsi udvar követei éppen a magyarok részvétele nélkül erősítették meg a zsitvatoroki béke határozatait. Sajátos helyzet állt elő. Amikor 1645-ben I. Rákóczi György erdélyi magyar fejedelem támadólag lépett fel a királyi Magyarországot uraló III. Ferdinánd német-római császár, magyar és cseh király ellen, éppen a török tiltotta meg az ilyetén hadviselést. A másik oldal ezt az előzékenységet azzal viszonozta, hogy amikor az utód II. Rákóczi György követet küldött az osztrák nemzetiségű magyar királyhoz, hogy részvételét ajánlja egy törökellenes szervezkedéshez, az uralkodó arról azonnal tájékoztatta a szultánt.

Ebben a zavaros időszakban lépett színre a horvátországi bán, Zrínyi Miklós, aki egyre tisztábban látta, hogy a török elleni harc legfőbb akadálya maga Bécs. Ennek hangsúlyozására írta meg 1656-ban "Mátyás király életéről való elmélkedések" című művét, amelyben az utolsó magyar uralkodót és az általa megteremtett, központosított nemzeti királyságot állította középpontba. Ezt követően, 1660/61-ben A török áfium ellen való orvosságban már egyetlen megoldásként a nemzeti hadsereg felállítását javasolta. Mivel a király részéről nyomát sem látta ilyen jellegű lépéseknek, maga cselekedett és a muraközi Kanizsával szemben építeni kezdte Új Zrínyivárat. A török természetesen azonnal tiltakozott, ennek nyomán a bécsi udvar a már elkészült falak azonnali lerombolását rendelte el. Zrínyi ennek nem engedelmeskedett, és jól tudta, miért.

1661 nyarán az olasz Montecuccoli vezette császári sereg ugyan győzedelmesen bevonult Kolozsvárra, de onnan vissza is fordult, jelentősebb haderőt sem hagyott a megszerzett terület megvédésére. Az addig örömmámorban úszó magyarok megütközéssel értesültek erről a hadászatilag érthetetlen lépésről. Sőt Pozsonynál állomásozó seregével be sem avatkozott a felvidéki Érsekújvár elleni török támadásba. A török elfoglalta a hadászatilag fontos magyar várost.

Zrínyit azonban nem tántorították el szándékától az összetűzéseket szándékosan elkerülő császári lépések. 1664. február 2-án felgyújtotta a török seregek haladását biztosító, a Dráván átvezető, több kilométer hosszú, tíz méter széles eszéki tölgyfahidat, majd elvonult. Az építmény két napig égett, Európa pedig ünnepelte a magyar hadvezért. Sándor pápa egyenesen segélyadományok nyújtására bíztatta az uralkodókat, mondván, hogy Zrínyi "ereje félelmet önt az ottomán birodalomban, reménységet és lelket a föld keresztény népeibe".

Lipót császár és hadvezérei azonban nem éltek a kínálkozó lehetőséggel, hogy állandó katonasággal akadályozzák meg a híd újjáépítését. Kihasználta viszont a semmittevést Köprülü Ahmed nagyvezír, részlegesen helyreállíttatta a hidat, és roppant seregei májusban már Új Zrínyivárat vették ostrom alá. Montecuccoli, immáron az egyesült keresztény hadak főparancsnokaként a helyszín közelében figyelte a vár fölrobbantását, védőinek legyilkolását, azt követően visszavonult. A török követte, és a két sereg 1664. augusztus 1-én Szentgotthárd mellett megütközött, ahol az oszmánok megsemmisítő vereséget szenvedtek.

Ekkor ismét megdöbbentő eset történt. A bécsi udvar követe a győzelem kihasználása helyett megalázó egyezséget kötött Vasváron. Ajánlata: húsz évre szóló béke, a Temesköz török kézen hagyása és újabb területek átadása, a császári hadak Erdélyből történő kivonása, sőt óriási, 200 ezer tallér értékű ajándék átadása IV. Mohamed szultánnak.

Egy még felháborítóbb lépésre is sor került, és bár hitelt érdemlően mind a mai napig nem sikerült bizonyítani, a fentiekből mindenképp következik. A szégyenletes, a magyarság érdekét sértő békekötést el nem fogadó Zrínyi Miklós néhány hónap múlva, november 18-án állítólag egy megsebzett vadkan áldozata lett. A következmények ismertek. A vasvári békekötés egyértelművé tette, hogy a Habsburg-császár egyrészt tovább kívánta gyöngíteni az ellene lázadozó magyarokat, másrészt hosszú távra megvásárolta a nyugalmát, hiszen Buda visszafoglalására is csak huszonnégy év múlva került sor.

A bécsi udvar számára a szentgotthárdi győzelem tehát nem a török által elhódított területek visszavételét célozta, hanem időnyerést, hogy a szétesett magyar ellenállás helyett egyedül foglalhassa vissza a töröktől a Kárpát-medencét, és azt fegyverrel meghódított területként kezelhesse. Kollonich bíboros nem titkolt szándéka - hogy a százötven éves állandó, sokszor magyarnak magyar elleni háborúskodás miatt lakatlanná vált magyarlakta területekre más nemzetiségű lakosságot, főleg németeket hozhasson, telepítsen - megvalósult.

Napjainkban Soros György ugyanezt a politikai szándékot elevenítené fel az európai uniós Zöldek javaslatával együtt, utóbbi még muszlim migráns településeket is létesítene magyarlakta környezetben. Ezzel két legyet ütnének egy csapásra: felhígulna a magyar többség, a koldusszegény bevándorlók tömegének ellátásához pedig külföldi kamatokkal terhelt pénzügyi kölcsönökre lenne szüksége az Orbán-kormánynak. És akkor nem beszéltünk az egymástól etnikailag, vallásilag, szellemiségében és életfelfogásában különböző népcsoportok között állandósuló és egyre erősödő feszültségekről.

Érdemes tanulmányozni a történelmet, a párhuzamokból sokat lehet tanulni.

Szakács Gábor
Magyar Demokrata 2017. július 5.


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  Friedrich Klára,Szakács Gábor  
Friedrich Klára: Kápolna Istennek, Embernek...
  2017-11-25 23:04:03, szombat
 
 
"Valaki járt itt egyszer és minden lábnyomából
forrás fakadt vagy kápolna kerekült…"

Galgamácsai levelező társam, Ballán Mária küldött képeket a település határában, Kiskúton épült körkápolnáról. Megálmodója, létrehozója Negyela Zsolt vállalkozó, akiben három éve, egy zarándokúton merült fel ez a szép gondolat, mely idén testet is öltött.




Fénykép a kápolna ismertetőjéből

Azon kívül, hogy a körtemplomok az ősi magyar építőművészet jellemző részei, Negyela Zsolt a kápolna díszítéséhez a magyar rovásírást is felhasználta. Ő égette fába a betűket, amelyek a kapu és a bejárat felett, valamint a berendezési tárgyakon is megjelennek. Nem csak díszítések ezek a betűk, hanem a velük kifejezett gondolatot meg is nemesítik, mint a gyémántot a foglalat. A kápolnát 2017. június 24-én szentelte fel Beer Miklós, a váci egyházmegye püspöke.

Körkápolna és rovásírás - mindkettő erősen vonzott minket, így Szakács Gáborral Galgamácsára utaztunk. Negyela Zsolt édesapjával, valamint Ballán Marikával és Attilával egy békés órát töltöttünk a kápolnában és az azt körülvevő varázslatos őszi tájban. Elmerültünk Negyela Pál kápolnáról szóló történeteiben és a gyönyörű oltárkép felhőiből és vízfodraiból elősejlő alakok szemlélésében.

A kapu felirata: "Ez a kapu nem kizár, hanem megmutatja a befelé vezető utat."




A kapu felirata Fényképezte: Ballán Mária

A bejárat felirata: "Hálából a Mindenható Atyaistennek, ki mikor meggyengültünk lélekben, közénk született Jézus Urunk képében, hogy a szeretetre szóval és cselekedettel megtanítson, hogy ki benne hisz, örök élete legyen."




A bejárat felirata Fényképezte: Friedrich Klára

A kápolnában időnként énekléssel, imádkozással virrasztanak a hívek. Ottlétünk alatt is érezhető volt, hogy a Jó Isten és az ő Szentjei elfogadták házuknak a Galgamácsa-Kiskút-i körkápolnát.




A kápolna keresztje
Fényképezte: Ballán Mária

(A cím alatti idézet Búcsú Székelyföldtől c. versemből származik.)


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  Friedrich Klára,Szakács Gábor  
Szakács Gábor : Múltunk a bódorgó köveken
  2017-11-23 22:26:50, csütörtök
 
  Székelyföldön mindig érik az embert kellemes meglepetések. Ezek közé tartozik, hogy gyakran bukkanhatunk a magyarság ősi, rovásírásnak nevezett emlékeire. Maroshévíz határában, a helyiek szerint egykor Attila várának helyszínt adó dombon székely-magyar betűkkel vésett köveket találtak.




Mintha Isten kardjának legendája elevenedett volna meg. Abban egy pásztorfiú figyelt fel arra, hogy a gondjaira bízott legelő állatok közül az egyik üsző sántít. Megvizsgálta és megállapította, hogy éles tárgy okozta sérülését, aminek keresésére indult. S rövidesen rábukkant a földből kiálló kard végére, kihúzta, és csodálatosan megmunkált fegyvert talált, amelyet a legendák az Isten által Attilának ajándékozott kardnak tartanak.

2017-ben Csíki András juhász bukkant Maroshévíz közelében birtokhatárt jelző kövekre, melyeken a székely-magyar rovásírás betűit fedezte fel. Székelyföldön ezeket "bódorgó kőnek" nevezik, mivel arrébb lehet őket mozdítani a birtokhatár alakulásának függvényében. A közelben olyan írásjeles kövekre is talált, amelyek egy ház alapjából kerültek elő. A leletekről először Czirják Károly helytörténész-rovásírót, a Dr. Urmánczy Nándor Egyesület elnökét értesítette, aki Friedrich Klára rovásírás-kutatót és a Magyar Demokratát kérte fel közös bejárásra.

A helyszínen a parcellahatárokat a földből kiálló, kizárólag egyező irányban haladó, kisebb-nagyobb méretű kövekből álló sorok jelzik. A csupán fűvel borított, a környezetből kiemelkedő dombtetőről azonnal észrevehető bármely közelítő személy. A helyszín meglepetésszerű megközelítése lehetetlen, ellenséges szándék esetén pedig a dombtetőről segítségkérés vagy csupán tájékoztatás céljából távolabbra is fényjelek adhatók. Ezt a célt szolgálhatták a néhány vaskosabb kövön látható mesterséges mélyedések, amelyekbe a tűzgyújtásra alkalmas olajat önthették. Tehát hadászati szempontból a dombtető kitűnő őrhely.





A csaknem minden kövön megtalálható vésett jeleket Csiki András mutatta meg csoportunknak. Szakember számára a jelek jól elkülöníthetők a természetes repedésektől, noha a napjainkban ismert rovásjelekkel nem minden estben azonosíthatók. Ezek a vésetek azonban nem is hosszabb szövegek rögzítésére szolgáltak, hanem a földtulajdonosok névjelei.

-Találtunk olyan különleges jelet is, amely Kiszely István egyik könyvében a hunok birtokhatárjelzései között szerepel, de megtalálható a Nagyszentmiklósi Kincsen is. Ez alátámasztja azokat a legendákat, hogy Attilát ideiglenesen a Tászok-tető térségében temették el, mielőtt továbbvitték volna végleges nyughelyére - magyarázza Friedrich Klára.

Amit az évezredek megőriztek az ősi írásból, hagyatékként kell tovább adni napjaink és a jövő embere számára. Sajnos ellenpéldák is akadnak szép számmal. A budapesti Margit-sziget közepén, a rózsa-kert határán évtizedekig háborítatlanul fekvő rovásjeles kő - melyről Harmatta János nyelvész, akadémikus tanulmányt is készített - története néhány évvel ezelőtt fordult viszontagságosra. 2013-ban, a terület átalakításakor csak az utolsó pillanatban sikerült biztonságba helyeztetni, bár ekkor már a markológép fogai erős rombolást végeztek a jeleken. Hiába került azonban az Aquincumi Múzeum kőtárába, szabadtéri tárolása egy rozzant raklapon nem használ neki, miközben a jellegtelen római emlékek, szobrok védetten vészelik át az évszakok változását.

Nem kedvezőbb a helyzet Székelyföldön sem. A közeli Tászok-tető egyik igen méretes, földből kiálló rovásjeles kövét nemrég nyomtalanul eltüntették. S hasonló esetet mesélt el Farkas Aladár borszéki tanár, helytörténész. A gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeumból a fedett és védett helyen lévő két nagyfontosságú Tászok-követ kitették az udvarra, a szabad ég alá, ami könnyen a rovásjelek pusztulását okozhatja. Márpedig a kövek jelentőségéről Friedrich Klára elmondta:

Tarisznyás Márton (1927-1980) történészhallgató korától odaadóan gyűjtötte Gyergyó néprajzi emlékeit, majd később a múzeum igazgatója lett. A két követ az 1960-as években vitette be a múzeumba. A 3-as és 5-ös kő a kapun belüli boltozat alatt, fedett helyen volt. Felettük a falakon ismertető, magyarázó ábrák, táblák voltak, amelyeket Lükő Gábor néprajzkutató állított össze dr. Kovács István, az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem és Régiségtárának munkatársa 1913-ban készített rajzai és fényképei alapján. Nincs a világon még két olyan megalit, amelyen annyi jel lenne, mint ezeken, s nincs még egy olyan hely, ahol olyan felelőtlenül bánnának a hivatalosságok régi műveltségünk kincseivel, mint a Kárpát-medencében!

De maradjunk a Maroshévíz közeli kősoroknál! Felfedezésükről, további sorsukról Czirják Károly az alábbiakat mondta:

- Miután Csíki András tájékoztatása nyomán a helyszínre érkeztünk, rovásírásos köveket találtunk, valamint egy emberalakosat. A kövekről a környékbeliek mind a mai napig nem igazán tudnak. Helyeslem, hogy nincs pontos helymeghatározásuk, hisz Romániában egyesek szeretnének eltüntetni, összetörni minden emléket, ami ősiségünkre utal. Ennek ellenére az lenne a jó megoldás, ha múzeum vállalná a rovásjeles kövek összegyűjtését, azoknak megfelelő helyet biztosítana, ahol az érdeklődők bármikor megtekinthetnék.





Amennyiben a kövekről szóló felfedezés híre a környék több településére is eljutna, a helytörténész szerint, többeknek eszükbe juthatnának olyan történetek, amit egykor szüleiktől, nagyszüleiktől hallottak. Szerinte nem lehet véletlen, hogy a környéken ilyen sok az Attila elnevezés. Nagy királyunkat, akire minden székely büszke lehet, állítólag a Tászok-tetőn temették el. Névjele Maroshévíz közelében kövön is látható, és akik jártasak a hely történetében, tudják, hogy a tető egyik szikláján régen többször is szerepelt.

- Az Attila-várról 2004-ben két környékbeli ismerősömtől hallottam először, a helyét is megmutatták. Ők már gyerekkorukban, vagyis az1930-40-es években úgy tudták, hogy ott volt Attila vára. Ha ugyanis a dombról lenézünk, Váralja falu alig pár száz méterre, van tőle - magyaráz a helyszínről Czirják Károly.

A hunok rovásbetűi a napjainkban is létező népek közül egyedül a magyarokéval mutatnak rokonságot. Mivel a helyszínen még meglévő rovásvésetes kősorok ennek bizonyítékai, e rokonságot szívükön viselők feladata, hogy meg is maradjanak, és ne kerüljenek elzárt raktárakba, vagy pusztuljanak el végleg.

Fényképek: Veres Nándor
Magyar Demokrata 2017. június 7.




Néhány gyűjtött jel rajza

Kiegészítés: Legérdekesebb számunkra az 1, 2, 3-as jel, mert különleges jelek, betűk. Az 1-es és 2-es ugyanazon a kövön van. A többi jel mind más-más kövön van. A betűk 6 és 10 cm. közöttiek.

Az 1 -es megtalálható a Nagyszentmiklósi Kincsen és a hunok birtokhatár jelző betűi között. Hogy Attila hun királlyal kapcsolatos, azt az O hangértékű germán runa támasztja alá, ennek neve Othila vagy Ethel. Bővebben: Megfejtések könyve II. 61-62. old.

A 2 -eshez hasonló az ENT hangértékű bogárjel, amely megtalálható többek
között a botnaptáron, a Nikolsburgi Ábécében, Thelegdinél. Legjobban azonban arra az ENT jelre hasonlít, melyet Barabás György fedezett fel a vizsolyi templomban. Bővebben: Megfejtések könyve II.75. old.

A 3 . betű L hangértékű, előfordul a Homoródakrácsonyfalvi és a Torjai rovásemléken is.


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  Friedrich Klára,Szakács Gábor  
Monumentális Magyar titok a kőkori Erdélyben ! Szakács Gábor
  2017-10-25 00:15:16, szerda
 
  Egy csodálatos régebbi előadás:

Monumentális Magyar titok a kőkori Erdélyben ! Szakács Gábor és Friedrich Klára



Link




 
 
0 komment , kategória:  Friedrich Klára,Szakács Gábor  
Az Arvisura egy magyarellenes gúnyirat
  2017-09-18 22:30:34, hétfő
 
  Sámánrajcsúr című írásom tíz évig hevert íróasztalom fiókjában. Nem tudtam eldönteni, mi a tisztességesebb, tekintettel lenni az Arvisura rajongók érzékenységére, vagy rámutatni, hogy az Arvisura, célját nem is leplezve a finnugor rokonság elmélet egyik bástyája, és őstörténetünk kigúnyolása.
AZ ARVISURA EGY MAGYARELLENES GÚNYIRAT

Tászok-tetőtől a bosnyák piramisokig, 104-107. o.


Tépelődésem közben begyűrűzött Herribert Illig és magyar követőivel együtt keményen megvámolta a rajongók tájékozatlanságát és hiszékenységét. A nagy tudású történész, Fehér Mátyás Jenő és kedves avarjai hiába forogtak a sírjukban. Illig és magyar követőinek kasszasikere arra indított, hogy mégis csak leporolgassam az Arvisuráról írt gondolataimat. Nem a magyar olvasók zsebéből kivettpénzt irigyeltem, hanem azt sajnáltam, hogy ezek a forintok idegen zsebekbe vándoroltak, pedig fontosabb lett volna egy magyar, nemzeti érzelmű történész, régész, nyelvész, néprajzos csapat kutatásaira fordítani.

30-40 évvel ezelőtt még nem voltak nemzeti könyvesboltok és könyvterjesztők. Akkoriban a Nemzeti Múzeumban működő Széchényi Könyvtárba jártam 1945 előtt írt történelmet, vagy a tiltott írókat, pl. Hamvas Bélát olvasni. Így került kezembe a Magyarság őstörténete című, Ligeti Lajos nyelvész, keletkutató által szerkesztett, 1943-ban a Pázmány Péter Tudományegyetem és a Franklin Társulat általkiadott gyűjteményes munka. Ne tessenek azt hinni, hogy valami szkíta-hun-avar-magyar rokonság lehetősége felmerült benne. Nagyon finnugor, nagyon magyargyűlölő, nagyon sértő, nagyon gúnyolódó munka volt ez. Két szerzőt lehetett elviselni benne, László Gyulát és Czeglédy Károlyt. A többiek, Ligeti Lajos, Kniezsa István, Nemeskéri János, de különösen Zsirai Miklós mintha köpködték, pofozták volna az embert soraik olvasása közben.

Az 1970-es években egy barátunktól titokban terjesztett 50-60 oldalnyi gépelt szöveget kaptunk, ez volt, ennyiből állt akkoriban Paál Zoltán Arvisurája! Átolvasva felmerült bennem a kérdés, miért kellett ezt ilyen titokban terjeszteni, hiszen teljesen megfelelt a hivatalos történelmi és politikai elvárásoknak: a manysik rokonaink, a szovjet partizán jó ember, a német katona rossz ember, régi vallásunk papjai szibériai sámánok és nem táltosok. Azonnal ,,bekattant"a Ligeti Lajos által szerkesztett Magyar őstörténet is, ebből különösen Zsirai Miklós őstörténeti csodabogarak című gúnyirata. Vagy Ligeti és Zsirai köre, vagy e könyv alapján néhány magyarokon élősködő magyargyűlölő hozta össze a manysi sámán unoka Arvisuráit. Ne tessenek azt hinni, hogy csalással vádolom Paál Zoltánt! Ő szovjet partizánoktól készen kapta az iratokat, amelyeket eredetileg nem is neki, hanem a Szőnyi Márton nevű ,,híres ellenállónak" hoztak, aki a szovjetek oldalán harcolt. Paál Zoltánt azért sem lehet csalással vádolni, mert az Arvisurában szereplő néhány történelmi nevet és helyszínt sem ő, sem a manysik nem ismerhették. (Többek között Oannész, Arszák, Ruga, Ojbársz, Ordosz, Hattusas) A finnugor népeknek pedig, köztük a manysiknak még a XIX. században sem volt saját írásuk, főként nem rovásírásuk, csupán az egyszerűbb számrovást ismerték. (Dr. Sebestyén Gyula és Zichy István gróf alapján) Így rovó sámánjaik sem lehettek. Az Arvisurákban szereplő történelmi nevek többsége megtalálható a már fent említett Magyarság őstörténeté-ben és a Németh Gyula által szerkesztett Attila és hunjai című könyvben. (1940, Reprint Akadémiai Kiadó 1986) Ebben Lige-ti Lajos két dolgozata is olvasható, az Attila hunjainak eredete és az Ázsiai hunok.

Véleményem szerint az Arvisurát e két mű alkotói közül írta valaki, valakik. Hangsúlyozom, hogy közülük kizárható László Gyula és Czeglédy Károly. A gúnyirat szerzőinek kezdetben talán nem is volt más céljuk, mint jót nevetni a magyarokon, akiknek Nemeskéri János szerint: ,,...testarányaik durván tagoltak, homlokuk alacsony, az orrgyökük széles és benyomott, az arcuk nagy fokúan lapos, az arcuk fogmedri része pedig előreálló". (Mint a majmoknak) Gondolom, az antropológus szerző egy tükör előtt ült, amikor ezeket írta.

A tréfás kedvű magyargyűlölők később úgy gondolhatták, hogy a háború borzalmait és zűrzavarát kihasználva, a ,,hős ellenállóval" összefogva, a szovjet ejtőernyős partizánokat használják fel a gúnyirat szibériai eredetének hitelesítésére. Még arra is ügyeltek, hogy az ,,égből" érkezzen az Arvisura, mintegy a finnugor panteon főistene, Numi Tórem ajándékaként. Ez az ajándék végül a palóc Paál Zoltán, ózdi kohász ölébe hullott, aki becsületesen igyekezett megfelelni a regényes nevű Szalaváré Tura sámán unoka elvárásainak. Sikerült.

Az ország nagyobb része behódolt a hivatalossá, kötelezővé, államvallássá tett finnugor származás és nyelvrokonság elméletnek. Az ország kisebbik részének nagyobb része pedig fanatikus hívévé vált a kezdetben látszólag üldözött, manapság megtűrt, szintén finnugor őstörténetnek, az Arvisurának. Ügyes. Nagyon ügyes. De végül is lehet, hogy ezek az emberek azért váltak a finnugor elmélet követőivé, mert ők valóban a finnugor, helyesebben obiugor népek utódai, azaz manysiké, hantiké, osztjákoké, voguloké és még néhány szerencsétlen, elmaradott népcsoporté, akiket Zichy István gróf még a XIX. században is kőkorszaki állapotban talált.

Szeretném leszögezni, hogy ezzel az írással nem célom senki hitét megsérteni. Célom a magyar őstörténet megtisztítása a mindenféle rendeletekkel és cselvetésekkel ránk erőszakolt finnugor elmélettől és őseink sértegetésétől. A sumér-szkíta-pártus-hun-avar-magyar őstörténetet nem manysi sámánok írták és nem szovjet partizánok hozták az égből. Tehát 1997 szeptemberében a következőket gondoltam az Arvisuráról és az eltelt évek csak megerősítettek ebben.

Sámánrajcsúr (1997 szeptember)

Őstörténetünk még ismeretlen mélységeket rejtő tengeréből időről-időre felmerül egy szörnyeteg, az Arvisurák. A terjesztés kétes dicsőségét vállaló ózdi illetőségű Paál Zoltán előszava szerint az Arvisurákat 1944-ben ejtőernyőn(!) hozta le nekünk a német megszállók ellen hősiesen harcoló Szalaváré Tura, aki nem volt kisebb személyiség, mint egy manysi fősámán unokája. Ez az unoka ebben a hősies harcban el is esett, de még előtte, a hősies harcok közepette átadta nagyapja örökségét Paál Zoltánnak és az egész magyar nemzetnek. Ez az örökség pedig 347 (!) fő-, illetve rovósámán elbeszélése volt őstörténetünkről. A dolog már itt az előszónál nem stimmel, mert a szüleim szerint a megszállók az oroszok voltak. Megszállás és fogság tekintetében egyébként is lehetetlen összekeverni Németországot a Szovjetunióval. Elég itt csak annyi, hogy a németek 1944-ben már ismerték a fogmosást, az angol WC-t és a kézcsókot. Hogy a szovjet felszabadítás és 46 évig tartó megszállás milyen borzalmakat jelentett, azt most már meg lehet írni, de a tankönyvekre még mindig a borzalmak elhallgatása és nem tényszerű közlése a jellemző. Azt meg nem csak a szüleimtől, hanem hazaszerető történészeinktől is tudom, hogy a manysikhoz csupán annyi közünk volt, hogy néhány északra vándorolt hazánkfia tanította meg őket vadászni, halászni, ruhát varrni, sőt beszélni is. Ettől ők még nem a rokonaink, legfeljebb a tanítványaink.

De vissza az Arvisurákhoz. A magyar őstörténettel foglalkozó könyvek ismerete alapján (legyen az hazaszerető, vagy magyargyűlölő) arra a következtetésre jutottam, hogy az Arvisurák egy magyarellenes gúnyirat. Szerzője, vagy szerzői történészek, esetleg valamely társtudomány művelői, erre utalnak olyan nevek, évszámok, adatok, amelyekhez az ejtőernyős manysi sámánok a legmélyebb vodkás révületben sem jutottak hozzá. Tippelnék Ligeti Lajosra vagy Zsirai Miklósra, akik rögeszmés aprólékossággal gyűjtötték össze és kárörömmel vágták arcunkba a legyőzöttek krónikásainak minden hazug mocskolódását. Elképzelhető szerzőként Diószegi Vilmos is, aki megszállottan bizonygatta, hogy tudós, orvos, tanító, pap táltosaink azonosak voltak az általa a helyszínen tanulmányozott szibériai, irás-tudatlan, részeg, vagy bolondgombától kábult sámánokkal, akik még Diószegi látogatása idején is kőkorszaki szinten éltek. Az Arvisurák célja: a finnugor-manysi rokonság és a szovjet partizánok népszerűsítése, az igazi magyar őstörténet nevetségessé tétele a medvetoros évekkel, Góg furmányosaival, hasonló idétlenségekkel és sértésekkel. Őseink asszonyait és leányait szinte minden oldalon többször rimalányoknak nevezik. Vajon tudják-e az Arvisura rajongói, hogy mit jelent ez a szó?

Czuczor-Fogarasi: A magyar nyelv szótára (1862). Rima: Kurva, szajha, lotyó, czurhó stb. Eredeti értelme: ringy v. rongy.

Ballagi Mór: A magyar nyelv teljes szótára (1873). Rima: kéjhölgy, örömleány.

Magyar Értelmező Kéziszótár (1972). Rima: szajha.

Gúnyiratot a Biblia Ószövetségi részéről is lehetne, de ezt nem merik megtenni azok, akik a magyarok őstörténetét csúfolják.

Befejezésül idéznék egy jellemző részletet: ,,A gara-Zúgon túl lévő Kuszkó birodalmában, Artupi asszonynak Kecső kabar nyílkovácstól négy fia származott: Ragyolc, Miskolc, Rohonc és Tiszolc." Ezek a fiúk bonyolult úton tüzet loptak(!) és azt csuporba rejtették. Az Arvisurák szerzői szerint azonban a magyarok (akik lopnak) még egy csuporra sem képesek vigyázni: ,,Rohonc a folyóba beleesett, s a tüzes csupor odaveszett." Nagy kár, hogy nem ennek a Rohonc gyereknek adta az ejtőernyős sámán-unoka az Arvisurákat. Legalább az is odaveszett volna. Az Arvisura azonban mégsem vicces, inkább veszélyes. Hátha valaki komolyan veszi.


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  Friedrich Klára,Szakács Gábor  
Friedrich Kl.:A kolozsvári Szent Mihály templom mesterjegyei
  2017-04-25 00:03:51, kedd
 
  A kolozsvári Szent Mihály templom mesterjegyeiről

A magyar rovásírás régiségéről a mesterjegyek is tanúskodnak. Az évek során sok példát gyűjtöttem erre, többször írtam a témáról. Pl. Rovásírásunk tovább élése mesterjegyes címereken (2007), Lőcsei céh mesterjegy gyűjteménye (2014), A székely-magyar rovásírás fennmaradása címereken, mesterjegyeken, nemzetségjeleken, tulajdonjegyeken, billogokon (2013).

2016-ban Karsay Péter, a Salzburgi Magyar Kör vezetője a kolozsvári Szent Mihály templom tornyának padlásán készített fényképeit megmutatta Szondi Miklósnak, aki volt szíves nekem továbbítani azokat.



Link
Fénykép: Karsay Péter

A képeken lévő ábrákat mesterjegyek öntőmintáinak feltételeztem, ezért különösen érdekeltek, mert véleményem szerint a mesterjegyekben régi rovásírásunk elemei vagy egész betűi maradtak fenn. Mivel nem tudtam eljutni Kolozsvárra, a Szent Mihály templomba írtam a világhálón talált elérhetőségre. (szentmihalykolozsvar@yahoo.com)
Erre azonban választ nem kaptam, így kolozsvári születésű kedves levelezőtársamat Ballán Máriát kértem meg, hogy segítsen valakit elérni a templomban. Így került az ügy Bräutigam Ilonához, aki sok követ megmozgatott, végül felment a toronyba Szőcs Katalinnal együtt és fényképeket is készítettek.

Bräutigam Ilona Guttmann Szabolcstól, a Romániai Építészeti Kamara Erdélyi Fiókjának vezetőjétől a következőket tudta meg: ,,Az 196o-as években renoválták a templomot és a faragott köveken lévő kőfaragó mesterjegyekről lenyomatokat készítettek, azzal a szándékkal,hogy egy kis múzeumot hozzanak létre. Ezek a mesterjegyes kövek természetesen a templommal egyidősek."

A templomot a 13. században már létezett régi Szent Mihály templom helyére
kezdték építeni a 14. században, de csak a 15. század elejére készült el. Tornya a
legmagasabb erdélyi templomtorony, 76 méter.



Link
Fénykép: Bräutigam Ilona



Link
Fénykép: Szőcs Katalin

A fényképek alapján a következő rajzokat készítettem:



Link

A rajzokon látható mesterjegyek a következő hangértékű rovásjelekből
származhatnak, bár nem biztos, hogy a mesterek tudták ezt.

Karsay Péter fényképeiről: 1: TDS 2: CS vagy K, 3: Két S vagy V, 5 : , 6: DA, 7: A vagy Á, 8: IN vagy DN, 9: LSZL vagy PD, megfordítva: ZS, 10: I vagy D, 11: DADA és talán N vagy csak a talpa, 12: KD ugyanilyen jel van Czirják Károly deszkáján, Maroshévízen. 13: Ü ?, 14: ASZ vagy ÁSZ és talán N, 15: JBJ vagy IBI vagy nemzetségjel, 16: Ü, 17: JTD, 18: JD vagy ID, 19: V.



Link

Bräutigam Ilona fényképeiről: 20: CM, és talán SS, Nap és Hold a címerpajzsonszékely
jelkép, 21: DSKoch könyvéből: Kőfaragó jel a ,,Miserere mester"
sírkövéről (Halászbástya kőemléktár), 22: S vagy 5- ös számjegyszámjegy, 23: Többezer
éves jel, megtalálták Tordoson, lengyeli őskori telepen, trákok, hettiták, India,
Kína, Egyiptom, Égei - tengeri szigetvilág őstörténeti leletei között is. Koch
svasztika keresztnek nevezi, napjelképnek tartja, szerintem a forgás, mozgás,
haladás, változás, pl. évszakok változása, újjászületés jelképe. Napjainkban
használata, mint diktatúra jelkép betiltott, ugyanakkor a kommunista diktatúrák
jelképe, az ötágú vörös csillag nincs betiltva, tömegesen találkozunk vele az
üzletekben, különösen Karácsony előtt és sörmárkán is. 24: SJ vagy SI, 25: A, 26: STJD, 27: JTD, 28. ZS, 29: TY, (pl. egy "névtelen" ábécéje az 1700-as
évekből - Forrai , 1985/195), 30: ID vagy SZD, 31: B, 32: T, 33: Szintén
kőkori jel - BABAösszerovás, 34: T, 35: G vagy NO összerovás.



Link

Szőcs Katalin fényképeiről: 36: C, 37: JTD vagy STD, 38: JTS, 39: STJ, 40: SD, 41: B, 42: B (Koch Szent András keresztnek nevezi), 43: K (A Rohonci Kódex egyik jeléhez hasonló), 44: IK, 45: TS, 46: lásd 23-as jegy. 47: K vagy R, 48: SZN, 49: JN, 50: ZS, 51: DS (S), 52: CD vagy SD, 53: KD vagy KI, 54: Ü.

Tehát ismétlem, a mesterjegyek, családjegyek alkotói, használói nem minden
esetben voltak tisztában a jelek hangértékével, így ezek nevük kezdőbetűinek
sem felelnek meg szükségszerűen, viszont bizonyára az ő korukban még sok
rovásírásos tárgyat, feljegyzést láttak maguk körül, ez is befolyásolta a
mesterjegy kialakítását.

Bräutigam Ilona meg is mérte a gipsztáblákat, a legnagyobb 32x29 cm-es volt.
Volt 28x22 és 17x18 cm-es is. A mesterjegyek többségének nagysága 4x4 és
4x5 cm között váltakozik.

A mesterjegyek néhány párhuzama:

Kassai dóm mesterjegyei,
1390-1460 között, (Sebestyén, 1909/126).
Hasonló: 4, 6, 21, 43-as rajz.

Okolicsnói zárda-templom, 15. sz. (Felvidék, napjainkban Liptószentmiklós
része, Sebestyén, 1909/128).
Azonos: 15-ös rajz.
Hasonló: 6, 11, 17, 18-as rajz.

Lőcsei céh mesterjegyei, 17. sz. (Sebestyén, 1909/129).
Hasonló: 4, 12, 15, 28, 46-os rajz.

Fel-csíki fajegyek: (Sebestyén, 1909/140. Sebestyén Gyula gyűjtése)
Azonos: 4, 42, 36-os rajz.

Gyergyói fajegyek: (Sebestyén, 1909/141. Sebestyén Gyula gyűjtése)
Azonos: 42-es rajz
Hasonló: 7, 21, 33-as rajz.

Kémenes Antal tanár tulajdonjegy gyűjtése a gyergyóalfalvi, gyergyószárhegyi,
ditrói temetőkből (1914)
Azonos: 42-es rajz
Hasonló: 6, 8, 15, 20, 25, 43, 47, 49, 50, 54-es rajz.

A mesterjegyek egy családon belül öröklődhetnek, kiegészítésekkel.
Rudolf Koch szemléletes példája Németország területéről:



Link

Az első jel az ősé, a legidősebb fiúé, a legidősebb unokáé és ennek legidősebb
fiáé. A második jel a második fiúé és a második unokáé és a második unoka
legidősebb fiáé. A harmadik, negyedik jel a második unoka második és
harmadik fiáé. A jelzések egyre bonyolódnak, de a tulajdonosok átlátják.

A kolozsvári Szent Mihály templom mesterjegyei újabb példákkal támasztják
alá egyrészt Kémenes Antal 1914-es megállapítását:

"...Gyergyó egyik legműveltebb községében, Gyergyóalfaluban a temető
fejfáinak legalább 80 %-a a mai írás figyelmen kívül hagyásával
tulajdonjegyekkel van megjelölve.
Jóllehet az írni-olvasni tudás az egyes székely családoknál ma már elég széles
körben el van terjedve, általában mégsem a mai írással jelölik a temetők fejfáit,
hanem ennek mellőzésével a tulajdonjegyekkel, mely jelenségben a
tulajdonjegyeknek, mint ősi székely írás jegyei írásos jellegének felcsillanását
látjuk visszatükrözni."


Másrészt alátámasztják saját véleményemet is: Címerek, mesterjegyek,
nemzetségjelek, tulajdonjegyek, billogok bizonyítékok arra nézve, hogy a
magyarok szkíta-hun-avar elődeinek rovásírása adta nem csak minden vonalas
írásnak, hanem az ebből a rovásírásból származó sok európai és ázsiai
jelképnek az alapjeleit is.

Köszönet Karsay Péternek, Szondi Miklósnak, Ballán Máriának, Bräutigam
Ilonának, Guttmann Szabolcsnak és Szőcs Katalinnak.

A Szent Mihály templom részlete a felújítás alatt álló Mátyás király szoborral
(Fénykép: Friedrich Klára, 2010)





Irodalom :

Forrai Sándor: Küskarácsontól sülvester estig (Múzsák Kiadó, 1985)

Friedrich Klára: Rovásírásunk tovább élése mesterjegyes címereken (In: Tászoktetőtől
a boszniai piramisokig, 2007)

Friedrich Klára: Mesterjegyek, nemzetségjelek, tulajdonjegyek, billogok (In:
Megfejtések könyve, 2013)

Friedrich Klára: Lőcsei céh mesterjegy gyűjteménye (In: Felvidéki rovásírásos
emlékek, 2014)

Kémenes Antal: Székely rovásírás és tulajdonjegyek (Gyergyószentmiklós,
1914)

Koch, Rudolf: Jelek könyve (1923, Gondolat Kiadó, 1990)

Sebestyén Gyula: Rovás és rovásírás (1909, Tinta Kiadó, 2002)
 
 
0 komment , kategória:  Friedrich Klára,Szakács Gábor  
Friedrich Klára: Táltos vagy sámán ?
  2017-04-21 22:39:31, péntek
 
  A lenti írás 1999-ben készült és 2000-ben nyomtatásban is megjelent a Ház a hídon c. füzetemben. Sajnos a helyzet az utóbbi 18 évben sem változott, a magyar köztudatban és a ,,tudományos" szakirodalomban még mindig zűrzavar van és a zűrzavart igyekeznek is fenntartani a témát illetően. Oly annyira, hogy még Székelyföldön is, ahol aztán tényleg semmiféle hagyománya nem lelhető fel a sámánizmusnak, a Magyar Örökség(!) elnevezésű táborban néhány éve mongol sámánnő által bemutatott sámánszertartást erőltettek a székelyekre, hátha így utólag be lehet építeni a magyarság tudatába. A mongol sámánhit semmiféle előrelépést nem jelent a finnugor sámánhittel szemben, mindkettőnek célja a magyarság ősi hitvilágának meghamisítása.

A csángók színes, érdekes, ősi néprajzába sem illik a sámánhit, de a tények sosem zavarták az éppen időszerű politika kiszolgálóit. Pl. a Honismeret 1988-as 5. számában (a Hazafias Népfront folyóirata) egy Faluhelyi Andor nevű illető hangsúlyozza: "A gyűjtésben szereplő hiedelem mondák és történetek betekintést nyújtanak az ősi sámán hitünknek a Bákó vidéki magyarság passzív tudatában élő emlékeibe...Tény viszont, hogy a Bákó vidéki magyarság népünk egykori sámán-hitének számos emlékét megőrizte egészében a közelmúltig."(49.)

Ez bizony tévedés vagy félrevezetés. Sámánokkal a magyar falvakban nem találkozhattunk és a falusiak nem is ismerték ezt a szót. Nem csak én mondom ezt saját tapasztalataim alapján, hanem például Laki Károly, aki néprajzi gyűjtő útjain erre a kérdésre is kitért. Ő sem találkozott olyan idős emberrel, aki a sámán szót valamikor is hallotta volna.
Tessenek megkérni a magyarok sámánhitét erőltetőket, hogy mutassák meg a sámán szót a régi magyar nyelvi szótárakban: Ballagi, Czuczor-Fogarasi, Szinnyei, stb. Bizony sámán nincs bennük, táltos pedig van.

A magyarság sámánvallásának egyik erőltetője volt Róheim Géza, aki Sigmund Freud tanainak hatása alá kerülve, ezeket az eszméket nem tudta a helyükön kezelni és félreértelmezte a jelenségeket. Ráadásul a félreértelmezett jelenségek leírására helytelen kifejezéseket használt. Ez a kettős káosz a magyarokra a sámánvallás szégyenbélyegét sütögetők fő forrása. Természetesen Róheim-et nem mindenki olvasta a sámánológusok közül, nekik egyszerű indítékuk a régi magyarság szellemi szintjének, hitvilágának lealacsonyítása.

Diószegi Vilmos A pogány magyarok hitvilága c. könyvének elején még ezt írja: "Az e korban (19. század) uralkodó magyar sámánhit elmélete azonban nem tudományos összehasonlító kutatások eredményén, hanem elméleti szillogizmuson alapult: a finnugorok és a törökök sámánhitűek, a magyarok a finnugor, illetve török népeknek rokonai, következésképpen a régi magyarok vallása nem lehetett más, mint a sámánhit." Sajnálatos, hogy könyvének végén, talán politikai nyomásra, mégis így összegez: "Mindezek alapján úgy látjuk, hogy a mai magyar népi kultúrának van egy olyan ősi rétege, amely a sámánhitből ered: ez volt a pogány magyarság hitvilága."(1983)


Az 1999-es írásom:

A táltos lelki, testi gyógyító, radiesztéta, botanikus, diplomata, jogtudós, művész
és nem utolsó sorban a magyar történelem tudója. Táltosai csak a szkítáknak,
hunoknak, avaroknak, magyaroknak voltak és vannak.
Éppen ezért felháborító, sértő az az izzadtságszagú szolgálatkészség, ahogyan
néhány szerző igyekszik összemaszatolni ősvallásunkat a sámánizmussal.
Sem a magyaroknak, sem a germán-kelta népeknek sámánjaik nem voltak. Álljanak itt bizonyságul a táltosok és a sámánok közötti leglényegesebb különbségek:

1. A táltos isteni ajándékként fogadja el küldetését, megtiszteltetés számára,
örömmel végzi.
- a sámán menekül a feladat elől, néha a szülők eldugják hetedik gyermeküket, máshová költöznek, csapásként fogják fel a sámánképességeket.

2. A táltos ép, egészséges, erős lelkű és testű ember, szuggesztív, méltóságteljes,
tiszteletet, bizalmat ébresztő, hangja zengő, ruházata régen fehér volt, ma a kornak megfelelő, de mindenképpen tiszta, rendezett.
- a sámán beteges, gyenge idegrendszerű, neurotikus, testileg eltérő, megjelenése ijesztő, bizarr, furcsa, mozgása, ruházata rendezetlen, hangja magas, rikácsoló, gyakran részeg, vagy révült.

3. A táltos képességeit csak jó, nemes ügy szolgálatában használja, tetteinek
indítéka nagyon gyakran a hazaszeretet.
- a sámán kapható rontásra, szerelmi praktikákra, pénzzel, javakkal, zsarolással befolyásolható.

4. A táltos ritkán használ eszközöket, legfeljebb gyógyfüveket, vagy nyugtató
hatású húros hangszert (nem dobot!). Napjainkban megfelelő hatású
zenéket.
- a sámánról csüngenek az amulettek, varázseszközök garmadáját hordja magával,amelyeket jó pénzért árul. Dobjaival iszonyú zajt csap. A sámándob alsó világának totemállatai - a csúszómászók - nincsenek a magyar népművészetben. A sámándob felső világának életfája bolygónk minden népénél megtalálható, tehát semmiféle szibériai rokonságra nem bizonyíték.

5. A táltosnak volt lova, a szárnyas, táltos paripa.
- a sámánoknak lovuk nem volt, legfeljebb dobjukat nevezik képletesen annak.

6. A táltos az Istennel való kapcsolatot a magányban, a csendben, a természetben való elmélyülésben keresi és találja meg, ehhez semmiféle révületkeltőt nem használ.
- a sámán rettenetes zajjal, dobolással, ordítozással, esztelen ugrándozással részegen, vagy révülten próbál a szellemvilággal kapcsolatot teremteni. De vajon milyen magasabbrendű lény az, akit fetrengéssel, üvöltözéssel lehet megidézni? Az első sumer istenek, Apszú és Tiámat éppen zajongásuk miatt akarták eltörölni az embereket a Föld színéről, de Marduk, az akkád-sémita főisten a rendbontók segítségére sietett.

7. A magyar táltoshitre jellemző a bikaküzdelem. Ez a mitikus elem lehet a Bika csillagképpel kapcsolatos, de őrizheti a Gilgames eposz töredékét
is, ahol Gilgames - akit egyes szerzők Nimróddal azonosítanak - egy féltékeny
istennő által küldött bikát győz le.
- a sámánszertartásokon nincs bikával való küzdelem.

8. A leglényegesebb különbség, ami a táltosokat a sámánok fölé emeli, a
táltosok hazaszeretete, magyar nemzettudata, a magyar őstörténet igazságainak
ismerete, az ősök tisztelete, a szkíta-hun-avar-magyar nemesség és hagyomány továbbvitele, ősi írásunk, a rovásírás használata.
- a sámánvallás ellenben Szibériától Tibeten át Ausztráliáig hasonló jellegzetességeket mutat és semmiféle egyedi, nemzeti sajátossággal nem rendelkezik. Azt mondhatjuk, hogy a sámánizmus nemzetközi, internacionalista, ellenben a táltoshit nemzeti vallás.
Alexandra David Neel írja, hogy Tibetben a lámaizmus magasabb rendű a sámánizmusnál és a lámák a sámánokat BÖH-nek ,,utálatosnak" nevezik.

Gyakran hangoztatott ürügy a táltos-sámán fogalom összemosására, hogy
a táltos szót nem lehet idegen nyelvre fordítani. Ez nem igaz, mert a latinban
a magyar gyógyítókra a ,,magus" szót használták. (Lásd Czuczor-Fogarasi: TÁTOS-TÁLTOS címszó). Fehér Mátyás Jenő domonkos rendi szerzetesnek 1968-ban, Buenos Airesben megjelent a Középkori magyar inkvizíció c. könyve, amely a XIII. századtól a XV. századig tartalmaz inkvizíciós-hitvédelmi peres jegyzőkönyveket. Az üldözött táltosokat, gyógyítókat ezekben a latin szövegekben mágusnak nevezik.

Kiegészítés 2017-ben: Az 1968-ban megjelent könyvben, majd a Gede Testvérek által megjelentetett 1999-es kiadásban is a sámán szó szerepel. Ennek magyarázatára Bakay Kornélt, az 1999-es kiadás Előszó íróját idézem:

"Először is a sámánizmus nem vallás, másodszor egyre több adattal igazolható, hogy őseink egyistenhívők voltak, noha a gyógyító táltosok valóban léteztek, még pedig hosszú évszázadokon keresztül, de ez nem azonos a sámánizmussal, harmadszor maga a szerző korrigálta önmagát még 1968-ban (!), kijelentvén, a latin szövegek mágus szavát hibásan fordította sámánnak!"

Innen Fehér Mátyás Jenőt idézi Bakay Kornél:

"A mágus szó nyelvünkben ma is használatos és nem annyira idegen, mint a szibériai peremnépeknél oly nagy szerepet játszó sámán kifejezés, amelyet sokszor túlzottan kidomborítanak és általánosítanak. Ezek alapján tehát a könyvben szereplő sámán kifejezés helyére az eredeti mágus szót kell visszahelyezni."

Véleményem szerint azonban a mágus szó latinból való átvétele sem szerencsés, mert túl sok olyan tartalmat hordoz, amely inkább a varázslókra illik. A magyar szent ember pap és gyógyító, nem varázsló. A magyar lélek leginkább a táltos szót fogadja el, a sámán és a mágus idegen tőle.

A táltosok üldözésével és kiirtásával elvesztek olyan ősi gyógyszerek,
amelyeket ma a legkorszerűbb laboratóriumokban sem sikerül újból előállítani.
Így például a veszett állat gyógyítására, vagy a veszett állat által megmart
ember megmentésére, a betegség bizonyos szakaszán túl nincs lehetőség.
Fehér Mátyás Jenő, a fentebb említett írásában az inkvizíciós jegyzőkönyvekből
idézi egy veszettségben szenvedő ember meggyógyítását. Széchenyi
Istvánnak pedig Naplója tanúsága szerint a kutyáját kúrálták ki ebből
a rettenetes kórságból. A hatásos gyógyító eljárások legtöbbje tehát végleg
elveszett.

Az igen erőszakos és minden alapot nélkülöző táltos-sámán azonosításnak a kommunizmus idején egyértelmű oka volt, hogy a Szovjetunióhoz való csatoláshoz igyekezett leszármazási, néprajzi bizonyítékot adni. A nagy igyekezet eredménye szerencsére az lett, hogy e művek hazaszerető olvasója számára nyilvánvalóvá vált, hogy a sámán olyan a táltos mellett, mint a krampusz a Mikulás mellett.

Még ma is élnek közöttünk táltosok. Az ősi szentélyek romjain keresztény templomok épültek és e templomok papjai között voltak, vannak olyanok is, akik harcos, nemes bátorsággal őrzik a magyarságot. Lehet-e tagadni Mindszenty József, Márton Áron, Kiss Szaléz, Zakar András táltosságát, akiket szadista, kommunista pribékek börtönöztek be, rugdostak, ütlegeltek. Vagy a híveit testével védelmező Apor Vilmosét, akit vérszomjas szovjet megszálló lőtt
agyon. Vannak olyan keresztény magyar papok, akik tovább viszik a táltos
szellemiséget.

És vannak olyan természetgyógyászaink, akik nem csak a testet, hanem
azokat a lelkeket is gyógyítják, akiket gyökértelenné, beteggé tett sok ezer
éves ősi kultúránk elrablása, a finnugor eredet, a török-mongol eredet, a sámán vallás és s a "művelt" Európát kirabló "kalandozások" szégyenbélyege.

"Népünk között van a legtöbb látó" Magyar Adorján Az Ősműveltség (Magyar Adorján baráti Kör, 1995)

"Meg kell vonnunk a határt a sámán extatikus őrjöngése és hörgése, a varázsló és boszorkány fetrengése, valamint a démoni erőktől mentes valóban Isteni érintések között."
Dümmerth Dezső: Az Árpádok és a magyar szent kultusz kialakulása (Junior, 1997)

"A magasabb világgal való érintkezés első feltétele a csend."
Hamvas Béla: Extázis (Mérték füzetek, szerk. Dúl Antal)

"El kell utasítanunk azt a feltételezést, hogy a magyar ősvallás sámánhit lett volna... Táltosaink inkább gyógyfüves gyógyítók, mint dobszóval, mérgekkel önmagukat kábulatba ringató gyenge idegzetű emberek."
László Gyula: Árpád népe (Helikon)



Kiegészítés 2017-ben: Miután a sámánhitet nem sikerült azóta sem a még egészséges magyar köztudatba beépíteni, jelenleg azzal próbálkoznak, hogy a táltos tulajdonságokat és magát a táltos szót terjesszék ki a török-mongol-kazár-kazah és az olyan Isten tudja honnan hirtelen előrántott népecskékre, mint a "topa-tabgacs", stb, stb. Tehát megismétlem: Táltosai csak a szkítáknak, hunoknak, avaroknak, magyaroknak voltak és vannak.

Olvasnivaló:


Eliade, Mircea: A samanizmus (Osiris Kiadó, 2005)

Fehér Mátyás Jenő: Középkori magyar inkvizíció (Transsylvania-1968, Gede Testvérek-1999)

Harangozó Imre: Transzcendens trambulin (Újkígyós, 2010)

Vitebsky, Piers: A sámán (Helikon Kiadó, 1996)





Rajz: Szkíta gyógyító egy Kul-Obai vázáról (részlet)


Forrás : Link
 
 
0 komment , kategória:  Friedrich Klára,Szakács Gábor  
Friedrich Klára : A szenzációs boszniai piramisok
  2017-02-22 21:40:27, szerda
 
  Friedrich Klára : És mi a helyzet "szenzációs" boszniai piramisokkal?

Visszatekintés az eltelt 10 évre


A boszniai piramisok nagy vihart kavartak. Csaknem tökéletesen illik rájuk, amit Mandics György a
Karacsay kódex-ről írt: Mindenki szidta, senki se látta.





Röviden a nagy indulatokat kiváltó történet:

A boszniai Viszoko-ban, Szarajevotól 30 kilométerre kezdte meg ásatásait 2005-ben Semir Osmanagic piramiskutató.
A Visocica hegy piramis alakjára Dr. Senad J. Hodovic múzeumigazgató hívta fel figyelmét. Ezen kívül még négy közeli,
növényekkel benőtt dombról feltételezik, hogy piramist rejt magában. Ásatások főként a Nap és Hold piramisnak nevezett
építmények területén folytak, a feltárások bizonyították, hogy mesterséges alkotások. A Nap és a Hold piramis kora
Dr. Nadija Nukic geológusnő szerint legalább 12.000 év. A Nap piramishoz vezető alagútban a mesterséges építőanyag
közé tapadva előkerült egy fadarab, később pedig két falevél maradványa, ezeket 34.800, illetve 29.200 évesnek találták
hivatalos, lengyelországi és oroszországi szénizotópos mérések alapján.

Szakács Gábor, aki a Magyar Demokrata hetilap újságírójaként 2006 júniusában járt először a helyszínen, azzal a
felfedezéssel tért haza, hogy a Nap piramishoz vezető alagútban, valamint a környékén lévő nagy köveken a székely-magyar
rovásíráshoz hasonló jelek vannak. Ezt követően még hétszer járt a helyszínen és egyszer Semir Osmanagic meghívására
előadóként vett részt 2008-ban a piramisokról szóló tudományos tanácskozáson Szarajevoban. Ezen a világ minden részéről
megjelentek érdeklődő tudósok, több egyiptológus is.

A dilettánsozók kedvéért hozzáteszem, hogy többségük doktori diplomával
rendelkezik. Szakács Gábor bemutatta a Tordos-Vinca műveltség, a boszniai
jelek és a magyar rovásírás alakilag azonos jeleit, valamint ismertette azt a
feltételezését, hogy a Tordos -Vinca műveltség területe a piramisokban talált
jelek következtében déli irányban kitolódik. A tanácskozás után több cikkben
tette közzé, hogy a jelenlévő szakemberek köztes megoldásra jutottak,
véleményük szerint a természetes eredetű piramis alakú dombot mesterséges
betonlapokkal fedték be, így elnevezése: Pyramid Hill, azaz piramis domb.
2009-ben Semir Osmanagic Szakács Gábor meghívására Budapesten és a
Pilisben is járt, újságírókkal találkozott, az érdeklődőknek előadást tartott.

Jómagam kétszer jártam a piramisok területén 2007-ben és 2008-ban. Az Ősök
és írások c. könyvben írtam, 2008-ban: A boszniai piramisok kapcsolatban
állnak a bolygónkon mindenütt megtalálható megalitikus kultúrákkal (
Stonhenge, Avebury, Hattusas, Málta, Mükéné, Carnac (Bretagne), Tászok-tető
(Erdély), Holdvilágárok és még sorolhatnám.... A Nap piramis alagútjában és
környékén lévő köveken található jelek hasonlóságot mutatnak az újkőkori
kultúrák jeleivel, erről több táblázatot készítettem. A viszokoi jelek többsége
véleményem szerint az építők névjele. Megfigyelésem szerint nem bevéséssel,
hanem benyomkodással kerültek a kövekre. Több kőbe vésett rovásemléket
tanulmányoztam, a Nap piramis alagútjában lévő nagy köveken azonban nem
bevésés, hanem benyomkodás van. Ez azt jelenti szerintem, hogy a kövek
valamikor egy lágy halmazállapotú építőanyaghoz tartoztak, azaz nem a
természet hozta őket létre, hanem építőanyag maradványok, mint a gipsz vagy a
cement fel nem használt maradványai.

Tíz év elteltével is ugyanez a véleményem. Meggyőző volt, hogy kezdetben, aki
kérte, elvihetett darabkákat a mesterséges lapokból és a furatokból, tehát nem
féltek attól, hogy valaki vegyelemezteti. Ezen kívül Marsigli tábornok térképei
között felfedeztem egy 1697-ben készült rajzát Viszoko-ról, melyen ott a
piramis alakú hegy! Tehát nem Semir Osmanagic hordta össze talicskával
turistacsalogatónak.

2015-ben Román Gergely hívta meg Budapestre Semir Osmanagic-ot, előadását
pedig a Két Hollós Könyvesbolt vezetője, Sárosi Zoltán szervezte.

Az eltelt 10 év alatt ,,világszenzációvá" nőtte ki magát a boszniai feltárás. A 21.
század nagy lehetősége volt ez vélemény nyilvánításra és sokan nem is haboztak
kihasználni. Nemzetközi méretű dilettánsozás, sárdobálás, zsivaj kezdődött
Semir Osmanagic ellen, Magyarországon pedig Szakács Gábor ellen, elnyomva
a józan megnyilvánulásokat.

A hivatásos zavarkeltők, lejáratók voltak a legszorgalmasabbak, változatos
nevek alatt saját maguk gyártották minősíthetetlen hozzászólásaikat,
,,kommentjeiket" és lázasan leveleztek önmagukkal a világhálón.
Megdöbbentett, hogy még szegény, 50 éve elhunyt nagyanyámat is belekeverték
a piramis ügybe. Voltak, akik azt állították, hogy Szakács Gábor véste a
kövekbe a betűket, mások pedig azt, hogy jóval előtte már bemásztak az
alagútba és felfedezték az írást.

A dilettánsozóknak is lehetőség adódott. Persze nem a "nagy nevek"
nyilvánultak meg, ők ilyesmihez nem ereszkedtek le, hanem néhány, a
tudományosság látszatának peremén kapaszkodó ,,doktorka", akik így
szerették volna a ,,nagyoknak" bizonyítani, hogy lám ők is elítélik...A
dilettánsozók legszánalmasabb fajtája is megnyilvánult, az, aki maga sem
szakember, nem régész, történész vagy nyelvész, de egyszer látott a TV-ben
egy akadémikust, és azóta jogot formál a dilettánsozásra. Egyikük még egy
kereszténységről szóló tanácskozáson is hosszasan fejtegette, mennyire elítéli a
boszniai piramisokat.

A nagy ricsajban kis ügyeskedők szorgoskodtak, lenyúlták fényképeinket,
adatainkat, ezekből saját ,,szenzációs" írásokat szerkesztettek, anélkül, hogy a
számítógépük elől felkeltek volna. Hogy leplezzék, kiktől származnak a tények,
szintén lejáratásunkba kezdtek. Egyikük televízióban pózolt, mert a Pilisben pár
szót válthatott Semir Osmanagiccal, Szakács Gábornak köszönhetően. Ez
utóbbit persze nem említette.

A hivatásszerűen szövegértelmezési zavarokkal küszködők is nagy kiugrási
lehetőséget láttak a témában. Pl. Szakács Gábor világosan elmondta a hivatalos
radiokarbon vizsgálat alapján, hogy az építőelemek közé szorult töredezett
fadarab kora 32 ezer év körül van, írás nincs rajta. Röviddel ezután
,,világszenzációs" hír kavarta fel a port: "a fadarabon 32 ezer éves rovásírás
van".

Alapvetően két ok miatt támadtak minket: A piramisok környékén kicsi zöld
emberkéket látók azért, mert ezt cáfoltuk, a hivatalos tudományhoz dörgölőzők
pedig azért, mert komolyan vettük a boszniai jeleket és kapcsolatba hoztuk a
Tordos-Vinca műveltséggel, valamint a székely-magyar rovásírással. Úgy
érezhettük magunkat, mint Tar Mihály, Király Pál vagy a glozeli Fradin apó. És
ez most így utólag még megtisztelő is.

Utórezgések: jelenleg, 2016 -ban egy vidéki nagyvárosban felvilágosító
előadás sorozat zajlik arról, hogy mekkora népbutítás a boszniai piramis.
Természetesen az adatok, képek a mi anyagainkból valók, hiszen az előadó nem
járt ott. A sorozat szerint nem a csokit hozó felszabadító szovjet katona a
népbutítás, nem a kommunista eszmék, nem a finnugor eredet, nem a türkmongol
eredet, hanem ezek a rettenetes boszniai piramisok.

Hála Istennek mindezeknél többen voltak a gondolkodó, érdeklődő, kíváncsi
emberek, olyanok, akik szeretnek maguk meggyőződni az igazságról, akik,
szeretik megnézni, mi van a hegyeken túl. Ők elmentek a piramisokhoz,
megnézték Boszniát, Viszokót, Szarajevot, vagy ha erre nem volt lehetőségük,
eljöttek az előadásokra, kiadványokat olvastak, és bármi volt a véleményük, azt
nem álnéven, vagy névtelen hozzászólásokban tették közzé.

Semir Osmanagic köszöni, jól van. 2015-ben töretlen erőben, nagy tervekkel
tele láttuk viszont Budapesten. Közben megszerezte a doktorit, amely
bizonyára hitelesebb, mint amelyeket a dilettánsozók kommunista érdemekért,
vagy Moszkvában, esetleg még távolabbi helyeken kaptak.

Végül be kell vallanom, hogy egyáltalán nem tudom elítélni azokat, akik a kicsi
zöld emberkéket látnák szívesebben őseikként azok helyett, akiket a hivatalos
tudomány rájuk akar kényszeríteni. A hivatásszerűen szövegértelmezési
zavarban szenvedőknek hangsúlyozom: Ezek itt ketten a képen nem a boszniai
piramisok építői, hanem a hivatalos tudomány szerint a magyarok ősei. Hát nem
fantasztikusabb ez, mint a boszniai piramisok?




Ősök napja, Arcok a múltból ( Kurultaj)
 
 
0 komment , kategória:  Friedrich Klára,Szakács Gábor  
     1/10 oldal   Bejegyzések száma: 92 
2017.11 2017. December 2018.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 100 db bejegyzés
e év: 1433 db bejegyzés
Összes: 22881 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 6419
  • e Hét: 14083
  • e Hónap: 134213
  • e Év: 2263741
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.