Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 50 
Fohász
  2011-07-24 04:11:57, vasárnap
 
  Döbrentei Kornél

Fohász

Seregek ura, mindenható Isten!
Hozzád kiáltok:
Őrizd meg a népet, amelyből vétettem,
óvjad meg Hazánkat,
Szent István által Boldogasszony Anyánk
oltalmába ajánlott Magyarországot.
A Szent Korona erejével
sokszorozd meg akaratunkat,
a balsorsból menekíts ki,
és vezérelj jobb sorsra minket.
Ámen
 
 
0 komment , kategória:  Misztikus és vallásos versek  
Zsoltár
  2011-06-29 12:38:42, szerda
 
  Torquato Tasso

ZSOLTÁR

Égi Atyám, most, hogy fekete felleg
borult az igaz útra s tébolyogva
járok, s alattam süpped a morotva,
e siralmak völgyén, ím esdekellek:

igazgasd lépteim, s te szent kegyelmed
lámpását gyújtsd fel bennem, hogy lobogva
égjen, s az ösvényt újra megmutassa,
melyet bolyongó lelkem elfelejtett.

S mielőtt behavazná a sivár tél
e fürtöket, s napom gyarló világát
a végleges sötétség el nem oltja:

add, hogy lábaim utad megtalálják,
s öltözködvén kéklő mennyei tollba,
Uram, legeltess, Uram, adj te kvártélyt!

(Jékely Zoltán fordítása)
 
 
0 komment , kategória:  Misztikus és vallásos versek  
Kölcsey utolsó imája
  2011-06-29 12:11:12, szerda
 
  Udud István

Kölcsey utolsó imája

Mindenható, ki trónolsz fönn a mennyben,
s a végtelen tér pályáit betöltöd,
lakozván roppant csillagokban éppúgy,
mint bennünk, romló földi porszemekben,
hallgasd, hallgasd meg, esdekelve kérlek,
hűlő ajkamnak elhaló imáját.

Ki a Mindenség alkotója vagy
és számon is tartója mindeneknek,
Te jól tudod, ó Egyetlen Tudás:
miért, mi végre lettem én e földön;
mért kellett válnom létem hajnalán
máiglan sajgó-égő bélyegessé;
miért vetted el tőlem, akiket
- vér a vérükből - annyira szerettem;
s miért hagytál meg, gyönge gyermeket,
még gyöngébbeknek hitvány gyámolául;
kétségbeesve, kételkedve hányszor,
hányszor zokogtam-kérdeztem: - miért?

De rendeléd, hogy elcsituljanak
a test s a lélek csahos kínjai,
s a csüggedésnek béklyóit lerázván
létküzdelemre vértezzem magam.
Akartam - tudni! Szomjú lelkemet
kábítottam holt eszmék mákonyával
a létezőknek lényegét kutatván,
célját keresve vizsgálatba vonni;
fölemelni az elesetteket,
a gőgösöket alázatra intvén
munkálkodni együtt a köz javáért:
erre tettem föl akkor éltemet.
Szent neved után legszentebb nekem
a Hon neve volt: érette akartam
küzdeni, tenni. Nála nemesebb célt
nem láttam, melyért élni érdemes.
Hányszor faggattam önmagam: megérte? -
Mert nem fogytak el számról a miértek.

Ki szeretetre szomjaztam szünetlen,
mért vett körül annyi gáncs, megnemértés,
sanda gyanakvás, fröcskölő gyűlölség?
Miért, rokonim, pályatársaim?
Miért? Feleljetek ti is, barátaim!
S jaj, hányszor perzseltél meg olthatatlanul
lángoddal, kínok kínja, szerelem!
De mint hűs leplek lázas beteget,
úgy hűtötték le pillantásaikkal
vágyaimat a szépek, kik felé
sóhajaim bús madárraja szállt.
Tudom, ne mondjátok, tudom, miért.

Mindenható, ki trónolsz fönn a mennyben,
hallgasd, hallgasd meg, esdekelve kérlek,
hűlő ajkamnak elhaló imáját!
Érzem, immár az út végére értem,
melyet pályámul nékem kijelöltél.
Szenvedni - hosszú; érdemet szerezni,
hatni, alkotni, gyarapítani,
a hon üdvéért munkálkodni - rövid volt.

De nem panaszlok. Megnyugszom Tebenned,
ki mindenek szülője, mozgatója
s végső nyugpontja vagy. Hálás szavakkal
megköszönöm, mint irgalmaddal adtál:
életemet, mely gátjaim dacára
haszon nélkül tán mégsem múlik el;
a négy folyam partján a drága földet,
mely táplált s fölnevelt, s bár mint magam,
szegény s nyomorult vala, de nekem
egyetlenem: HAZÁM volt!
Köszönöm ezt az ezerszer áldott-átkozott
nyelvet, amelynél nincsen édesebb,
noha sorsánál nincsen mostohább,
melyen, ha kellett, szólnom adatott.

Mindenható, ki trónolsz fönn a mennyben,
hallgasd, hallgasd meg, esdekelve kérlek,
hűlő ajkamnak elhaló imáját.
Áldd meg a gyermeket, kit úgy szerettem,
mintha enfiam volna; ó vezesd el
az igazaknak ösvényére, váljék
- vágyam szerint - honunknak hű fiává!
Engem is áldj meg, én Uram! Kímélj meg,
megbocsátván, a gyötrelmes haláltól!
És áldd meg, áldd meg mindenekfelett
e népet, mely már annyit bűnhödött,
teremtő ISTEN, ÁLDD MEG A MAGYART!
 
 
0 komment , kategória:  Misztikus és vallásos versek  
Himnusz a mulandóságról
  2011-06-29 11:00:43, szerda
 
  Himnusz a mulandóságról

Ki az emberélet
lapját olvasod,
halld, a végzet ahhoz
mily glosszát adott:
gyengét úgy mint izmost
a vad halál biztos
prédául kapott.

Codrust úgy mint Croesust,
szolgát, szabadot,
soványat, kövéret,
urat és rabot
leüt egy ütéssel
s harca végeztével
koporsóba dob.

Nézd a kis virágot:
alig született!
Nyomd rá végső csókod,
amíg teheted.
Ezt vedd tanulságnak,
milyen hiúságnak
véld az életet!
 
 
0 komment , kategória:  Misztikus és vallásos versek  
Fohász
  2011-06-29 10:59:22, szerda
 
  Víg Béla

Fohász

Uram, Te hű, titokban éber Isten,
Kit árva hittel annyiszor kerestem,
E bús, magába roskadó vak esten
Emeld öledbe kínaszalta testem.

Tudom, hogy ismered mogorva múltam.
Fanyar keservek üldözöttje voltam.
Magasba vágyakozva mélybe hulltam -
Ölelj magadhoz Élet Atyja holtan.

A büszke homlokot s a vézna mellet
Ujjad faragta-gyúrta, Téged illet.
S ha lelkemért a test halála kellett:
Merengj Uram, csodád bukása mellett...

Merengj, a gyászt aláíratta Véled
Visszavonhatatlan ős ítéleted.
S midőn erőd e döbbenetbe mélyed:
Meríts a fénybe s vond reám az éjet...
 
 
0 komment , kategória:  Misztikus és vallásos versek  
A szeretet himnusza.
  2011-06-18 11:26:24, szombat
 
  13. Fejezet Pál apostol első levele a korintusiakhoz

A szeretet himnusza.

Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén,
Ha szeretet nincs bennem,
Csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom.
Legyen bár prófétáló tehetségem,
Ismerjem bár az összes titkokat és minden tudományt,
Legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak,
Ha szeretet nincs bennem,
Mit sem érek.
Osszam el bár egész vagyonom a szegényeknek
S vessem oda testem, hogy elégessenek,
Ha szeretet nincs bennem,
Mit sem használ nekem.
A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
A szeretet nem féltékeny,
Nem kérkedik, nem gőgösködik,
Nem tapintatlan, nem keresi a magáét,
Haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója,
Nem örül a gonoszságnak,
De együtt örül az igazsággal.
Mindent eltűr, mindent elhisz,
Mindent remél, mindent elvisel.
A szeretet soha el nem múlik.
A prófétálás megszűnik,
A nyelvek elhallgatnak,
A tudomány elenyészik.
Tudásunk csak töredékes,
Töredékes a prófétálásunk is.
Mikor azonban eljön a beteljesedés,
Ami töredékes, véget ér.
Amikor még gyermek voltam, úgy beszéltem, mint a gyermek,
Úgy gondolkodtam, mint a gyermek, úgy itéltem, mint a gyermek.
De mikor férfivá nőttem, elhagytam a gyermek szokásait.
Ma még csak tükörben, homályosan látunk,
Akkor majd színről-színre.
Most csak töredékes a tudásom,
Akkor majd úgy ismerek,
Ahogy én is ismert vagyok.
Most megmarad a hit, remény, szeretet,
Ez a három,
De köztük a legnagyobb a szeretet.
 
 
0 komment , kategória:  Misztikus és vallásos versek  
Aranymiatyánk
  2011-06-12 14:04:53, vasárnap
 
  Aranymiatyánk

Virág-szombaton este
Mária fiát kérdezte
Jövő héten mit fogsz tenni
Szent fiam mit fogsz szenvedni

Virágvasárnapján mit fogsz tenni
Szent fiam mit fogsz szenvedni
Akkor anyám király leszek
A Jeruzsálemba bé megyek

Hát nagy hétfőn mit fogsz tenni
Szent fiam mit fogsz szenvedni
Akkor anyám beteg leszek
A templomba nem mehetek

Hát nagykedden mit fogsz tenni
Szent fiam mit fogsz szenvedni
Akkor anyám vándorolok
Az utcákon le s fel járok

Nagyszeredán mit fogsz tenni
Szent fiam mit fogsz szenvedni
Akkor anyám hamis Júdás
Engem harminc pénzért elád

Nagycsütörtökön mit fogsz tenni
Szent fiam mit fogsz szenvedni
Anyám Getszemáni kertben
Felmegyek az olajok hegyikbe

Jézus a Getszemáni kertben
Fenn az olajok hegyikbe
Térgyen állva imádkozik
Piros vérrel izzadozik

Nagypénteken mit fogsz tenni
Szent fiam mit fogsz szenvedni
Akkor anyám egy keresztre
Fel leszek én majd feszítve

Te a kereszt alatt leszel
Szent kezeddel el nem érhetsz
Szent kezeddel el nem érhetsz
Szűz öledbe le nem tehetsz

Hát nagyszombaton mit fogsz tenni
Szent fiam mit fogsz szenvedni
Akkor anyám koporsómba
Bészállok a gyászos síromba

Húsvét napján mit fogsz tenni
Szent fiam mit fogsz művelni
Akkor anyám feltámodak
Mennyországba uralkadok

Húsvét után ötven napra
Piros pünkösd hajnalára
Elküldöm a vigasztalót
A fehér színű galambot

Pünkösd után nyolcvan napra
Nagyboldogasszony napjára
Felviszlek a mennyországba
A mennyei boldogságba

Ámen
 
 
0 komment , kategória:  Misztikus és vallásos versek  
Himnusz a nap-istenhez
  2011-03-26 10:40:16, szombat
 
  Babiloniai vallásos ének

Himnusz a nap-istenhez

Sámás, óh isteni nap,
amikor a nagy hegyből kilépsz,

amikor a nagy hegyből, a mélytavú hegyből kilépsz,
amikor az ég és föld határa mögül kilépsz,

eléd borul a többi isten,
óh Sámás, isteni Nap!

Beragyogod a sötétséget, az ég boltozatát,
elpusztítod a gonoszt fent és alant.

Tüzed hálóba fogja a földet,
a bércek ormát sugarasra gyújtod.

Lángban tündöklik a négy világrész,
minden orvosságot beborít rémületes fényed.

Hatalmas szemeid behatolnak az óceán mélyébe
és sugaraidat látják a tenger szörnyei.

Ujjongva fogadnak az emberek,
óh Sámás, fényedre szomjúhozik a világ.

Segíted fáradtságos útján a vándort,
bátorítod a hajósokat a hullámok özönében.

Nincs gazember, aki megszökhetne a hálódból
és hurkodból nem menekül a gonosztevő.

Leleplezed a bűnöst,
aki felebarátja feleségére emelte a szemeit.

Ha ráfogod a fegyvered, nem szabadulhat,
s még az apja sem segíthet rajta a bíró előtt.

Akit nem lehet megvesztegetni, aki gyámolítja a gyengét,
tetszik Sámásnak és hosszú életű lesz a földön.

Alázattal, térdre borulva, könyörögve és imádva,
hangos szóval hív téged a szűkölködő.

A nyomorult, a beteg, az elnyomott, a rabszolga
mind tehozzád küldi vezeklő imáját.

Akinek rokona távol, akinek városa messze,
a szörnyű pusztákon eléd borul a pásztor.

A szorongatott juhász, a csordás, akit ellenség rohant meg,
tehozzád könyörög veszélyes útjain a karaván, óh Sámás!

A vándor kereskedő, az erszényes kalmár,
tehozzád könyörög a hálós halász, óh Sámás!

A vadász, a mészáros, a tevehajcsár,
a rejtőző madarász hozzád könyörög.

A betörő, a tolvaj, a napfény ellensége,
aki a pusztába vetette be magát, hozzád könyörög.

A kóbor halott, az eltévedt kísértet,
hozzád könyörög mindenki, óh Sámás.

Aki térdre borul, megszenteled azt,
aki hódol neked, meghallgatod imáját.

Alázatosan dicsérik a nevedet
és nagyságodat magasztalják mindenek mindörökké!

/Ford.: Szabó Lőrinc/
 
 
0 komment , kategória:  Misztikus és vallásos versek  
Tagadó vallomás
  2010-10-11 12:20:40, hétfő
 
  Egyiptomi Halottaskönyv - CXXV. fejezet

Tagadó vallomás

Üdv néked hatalmas, isten, Törvény és Igazság Ura!
Íme, most színed elé járulok!
Engedd, hogy megcsodáljam sugárzó szépségedet!
Mert mágikus neved éppúgy ismerem,
Mint a negyvenkét istenét, kik körülvesznek téged
A törvény és igazság fénylő csarnokában,
Azon a napon, mikor előszámláltatnak a bűnök
Osiris színe előtt.
Amiatt istenek tápláléka a kárhozottak vére...
A te neved:
"A Világ Ura, kinek szemei a két isteni nővér."
Lásd, a Törvényt és Igazságot
Én a szívemben hordozom,
Mert a rosszat kitéptem belőle gyökerestől.
Nem okoztam szenvedést embereknek,
Családom tagjaival sem voltam erőszakos.
Igazságot hamisságra föl nem cseréltem.
Silány emberekkel nem közösködtem soha.
Nem tettem törvénytelent,
És nem dolgoztattam mértéken felül másokat.
Hogy gőgömet tápláljam,
Rangot nem szereztem soha.
Szolgáimat nem gyötörtem.
Nem káromoltam az isteneket.
Szűkölködők szájától nem vontam meg a falatot.
Idegen előttem minden, mi az isteneknek utálatos.
Sohasem hagytam, hogy úr a szolgáját megkínozza.
Oka nem voltam szenvedésnek,
Éhínséget sem okoztam soha.
Ember miattam sohasem könnyezett.
Nem öltem, és nem bujtattam senkit gyilkolásra.
Nem terjesztettem ragályt az emberek között.
Oltárról adományt nem oroztam,
Nem loptam el az istenek szent kenyerét.
Adományaiktól nem fosztottam meg
A szent szellemeket.
A templomban gyalázatosságot nem cselekedtem.
Áldozati adományaimat nem csökkentettem.
Nem próbáltam csalárdsággal növelni vagyonomat,
Más földjét jogtalanul a magaméhoz nem csatoltam.
Hamis súlyokat nem használtam,
A mérésnél nem csaltam soha.
Gyermekek szájától nem vontam meg a tejet.
Más marháját el nem hajtottam.
Csapdákat nem állítottam, s nem ejtettem tőrbe
Az istenek ligetében a szárnyasokat.
Szent vizeikből nem fogam halat.
Nem tartóztattam fel a vizet áradás idején,
S nem rongáltam meg a gátakat.
Nem oldottam el a templomok áldozati barmait.
Nem szálltam szembe az istenek akaratával.
Tiszta vagyok! Tiszta vagyok!
Tiszta vagyok! Tiszta vagyok!
Mint Herakleopolis hatalmas főnixe, oly tiszta vagyok!
Mert én vagyok a lélegzet ura;
A beavatottak lété én biztosítom az ünnep napjain
E föld isteni urának színe előtt,
Midőn Heliopolis fölött delelőre ér Horus Isteni Szeme.
Láttam fölkelni az Isteni Szemet Heliopolisban,
Ezért ne sújtson balsors, csapás e tájon,
Sem a Törvény és Igazság fényteli termeiben!
Mert jól ismerem az istenek nevét,
Kik Maatot kísérik, őt, a nagy istennőt,
Törvény és Igazság Istenasszonyát.
 
 
0 komment , kategória:  Misztikus és vallásos versek  
Nagy himnusz Atonhoz
  2010-08-22 14:52:37, vasárnap
 
  Ehnaton (IV. Amenhotep)

Nagy himnusz Atonhoz

Szépségben megjelensz a Mennyeknek peremén,
Ó, élő Aton, Élők között Első.
Mikor felkelsz Napkeleten,
Szépségeddel töltesz be minden földet.
Gyönyörű vagy, hatalmas, minden földek fölött magasan ragyogó.
Sugarad öleli széles e földet, s rajta mindent, mit megalkottál.
S mert te vagy Ré, határáig elérsz, s meghódítod azt a te szeretett fiadnak.
Bár távol vagy, sugaraid a Földre jutnak.
Bár ott vagy az arcokon, az ő útjuk még nem ismert.

Ha lenyugszol Napnyugaton,
A Földre sötétség száll, akár a halál.
Behúzódnak az emberek, fejük befedik, szem nem pillant szemet.
Ha meglopnák őket, akár a fejük alól, észre sem vennék.
Oroszlánok bújnak elő rejtekükből,
És minden kígyó mar.
A sötét az úr, s a Földön csend honol,
Amíg Teremtőjük nyugszik.

Felragyog a Föld, mikor felkelsz Keleten.
Eloszlik az éj nyíló sugaraid által.
A Két Föld ünnepel.
Ébrednek és lábra állnak,
Mert felemeled őket.
Megmosdanak és felöltik ruháik,
És kezük imádatra emelik láttodon.
Az egész Föld munkához lát.

A jószág békésen legel.
Fa és fű zöldell.
Madarak röppenek ki fészkükből,
Kitárt szárnyuk üdvözítik a te lelked.
A nyáj fürge lábbal szökell.
Minden, mi felröppen s leszáll,
Él, amint felragyogsz nékik.
Hajók úsznak a folyón fel, s le éppúgy,
Mert az utak megnyílnak ébredéseddel.
A vizek halai szökkenek előtted,
Sugaraid a tengerbe leérnek.

Te, magzat alkotója az asszonyban, ki embert teremt a férfi magjából,
S táplálod a fiút az anya méhében,
Ki csitítod őt, hogy könnyei elapadnak,
Te, ki dajka vagy az anyaméhben,
Te adod a levegőt mindennek, hogy megtartsd, mit teremtettél.
Amint a méhből e világra jő, hogy lélegezzen születése napján,
Te szélesre nyitod száját, s megadod, mit kér.
Mikor a csibe csipog a tojásban,
Tőled kapja lélegzetét, hogy megmaradjon,
S te döntöd el az időt, mikor törje fel a tojást,
Hogy csipogva előbújjon, ha eljött az ideje,
S lábára állva kimásszon onnan.

Mily sokféle az, mit teremtettél, bárha szem elől rejtett is!
Ó, Egyetlen Isten, akin kívül más nincs!
Akaratod szerint alkottad a Földet, egyedüliként:
Emberek, csordák, nyájak,
Minden, mi a Földön lábon jár,
S mi magasan, szárnyakon száll.
Khor és Kush idegen földjei, s földje Egyiptomnak:
Mindenkit te küldtél az ő helyére, s táplálod őt.
Mindnek megvan a betevő,
S idejük számon van tartva.
Mind más nyelven szól, s másfajta az összes.
A bőrük is sokféle, mert különbözővé teszed az embereket.
Te alkottad a Nílust lent, az alvilágban,
S felhoztad, hogy megtartsd népedet,
Minthogy a magad kedvére alkottad őket.
Mindenek Ura, ki értük fáradozol,
Minden Föld Ura, ki nekik ragyogsz,
Napvilág Istene, dicsőségben hatalmas!
A távoli földek, kiket te éltetsz:
Égi Nílust teremtettél nekik, amely leereszkedik,
S hegyeiket hullámokkal borítja, akár a tenger,
S városaik között mezőiket öntözi.
Milyen nagyszerűek a terveid, Örökkévalóság Ura!
Égi Nílust adtál idegen népeknek,
Idegen földön járó nyájaknak,
Míg az igaz Nílus Egyiptom alvilágában születik.

Sugaraid vigyázzák a mezőket,
Ha ragyogsz, ők élnek, s érted növekednek.
Te alkottad az évszakokat, hogy tápláld teremtményeid,
A telet, hogy hűsítsd őket, a nyarat, hogy megízleljenek téged.
Teremtettél égboltot, hogy benne tündökölj,
Hogy láss mindent, mit alkottál
Egyedül, és saját alakodban felemelkedve, mint élő Aton,
Magasan, ragyogón, távol, s közel.
Millió formát létrehoztál te magad:
Városok, falvak, mezők, folyók medre,
Ahonnan minden szem téged figyel,
Mert te vagy a Napvilág Istene az égben.
...

A szívemben laksz.
Nincs más, aki ismer,
Csak fiad, Ehnaton, Ré egyetlen választottja,
Kinek megmutattad utad, s megtanítottad hatalmad.
Minden a Földön a te kezed által született, úgy, ahogy megalkottad őket,
Ha felkelsz, ők élnek,
Ha lenyugszol, meghalnak;
Te magad vagy az élet, általad él mindenki.
Minden szem szépségeden ámul, míg le nem nyugszol,
Minden munka megáll, mikor Nyugaton lepihensz.
Amint felemelkedsz, a Király kedvére lelkesíted néped,
Minden láb mozdul mióta megteremtetted a földet,
Mert felkelted őket fiadért, ki testedből való,
A Királyért, ki Maat által él, a kettős korona Ura,
Ehnaton, életében hatalmas,
És a nagy Királynőért, kit ő imád, Két Föld Úrnője,
Nefer-nefru-Aten Nefertiti, az örökkön élő.
 
 
0 komment , kategória:  Misztikus és vallásos versek  
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 50 
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 120 db bejegyzés
e év: 937 db bejegyzés
Összes: 7407 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2479
  • e Hét: 18289
  • e Hónap: 56461
  • e Év: 281122
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.