Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 17 
Mária látogatása
  2017-07-01 01:41:25, szombat
 
  Rainer Maria Rilke

/ ford: Farkasfalvy Dénes/

MÁRIA LÁTOGATÁSA

Kezdetben még könnyen vitte lépte,
de a hegyoldalban néha már,
teste csodája ötlött eszébe,
kifulladt, s a júdeai táj

csúcsain megállt. Nem a vidék,
saját belseje terült köréje,
s érezte, hogy nagysága fölébe,
mely betölti, ember sose lép.

Vitte vágya, hogy a másik testre,
mely vonzotta, rátegye kezét,
s a két asszony most egymást kereste,
míg hajuk s ruhájuk összeért.

Mind a kettő szentélyt hord ölében
s rokonánál oltalmat keres.
Ó az Úr csak bimbó, de a méhben
már a Keresztelő örömében
ugrándozva vígan fölrepes.


KRISZTUS SZÜLETÉSE
("Mária életé"-ből)

Egyszerű ha nem vagy, hogy jön létre,
mitől most az éj feltündökölt?
Isten hangja dörgött minden népre,
most szelíd lett s benned földre jött.

Tán nagyobbnak képzelted el őt?

Mi a nagyság? Nyílegyenest futva
szel keresztül tért és anyagot.
Csillag nincs, mely képes ilyen útra.
Nézz a királyokra: ők nagyok,

mint ajándék ölednél ragyog
ami nekik a legtöbbet érő,
s tán te is ámulsz e kincseken -:
de a szoknyád ráncai közt, nézd, Ő
már itt maga túltesz mindenen.

Minden mirrha túl a tengeren,
aranyékszer és illatos fűszer,
mely kábítja az érzékeket:
mindez kurta gyorsasággal tünt el,
s mindent végül megbánás követ.

Ám ő, meglásd, mit hoz: örömet.


PIETA

Most nyomorom betelt: névtelen, mély
kínnal betölt: és mint belül a kő,
tömör s kemény,
csak egy dolog mered elő:
Te nagy lettél -
...és nagy lettél,
s a kín oly nagyra nő,
a szív értését meghaladja
túláradón.
Keresztben fekszek, át sem ér
ölem: nem tudlak már
megszülni.
 
 
0 komment , kategória:  Rainer Maria Rilke versei  
Vénusz születése
  2017-06-29 14:47:40, csütörtök
 
  Rainer Maria Rilke

VÉNUSZ SZÜLETÉSE

Elmúlt a csüggedt éjszaka, jelek,
nyugtalanság, felrettenések éje -
reggel sikoly vetette föl a tengert.
Amint a jaj lassan elhalt s az ég
alján a sápadt nap pirulni kezdett
s lehullt a néma, haljárt, mély fenékig -
a tenger szült.

Az első napsugár ragyogva tört meg
a széles hullámöl habján s a szélén
ott állt a lány: nedves, zavart, fehér.
Amint a zsenge zöld levél mozog,
nyújtózik s fodrát lassan szétteríti,
úgy tárta ki testét a lenge szélbe
s ölelte az érintetlen szelet.

Mint páros hold, úgy úsztak fel a térdek,
s a combok felhőjében elmerültek,
az ikrák keskeny árnya visszahullt,
a láb is megfeszült és fényt kapott,
s az izmok éltek, mint a szomjazónak
kiszáradt torka.

És a medence kelyhében a test
pihent, mint friss gyümölcs gyermek kezében.
Szűköblű köldök serlegébe bújt
e fénylő élet egyetlen homálya.

Alatta egy kis hullám fénybeszökkent,
kitartón tört az ágyéka felé,
hol csöndes harmat hullott néha még.
De áttetszőn és árnyéktalanul, mint
a nyírligetek tavasszal, meleg,
csupasz volt s rejtetlen az öl.
Már fürge mérleg karjaként a vállak
egyensúlyban álltak a nyurga testen,
mely csipőből vízsugárként szökött fel,
karjai hosszán tétován lehullva
és gyorsabban hajának telt esésén.

Az arc is lassan felmerült esett
tartásából, a csökkenő homályból;
tisztává, vízszintessé magasult.
Szorosra-zártan követte az áll.

Majd kinyujtózott sugárként a nyak,
s - virágok szára, melyben nedv kering -
két karja úgy nyúlt ki, akár fehér,
partra áhító hattyúk szép nyaka.

És jött az első lélegzet e testnek
hajnalsötétjén, pirkadati szél.
Ér-fáinak sok finom, gyönge ága
susogni kezdett s mélyei fölött
áradva, zúgva indult meg a vére.
És ez a szél nőtt, újuló erővel
immár az új keblekbe behatolt
s úgy betöltötte fuvallata, hogy
távoltól duzzadó vitorlaként a
könnyűtestű lányt ez hajtotta partra.
Így ért az istennő a földre.

Nyomában,
míg gyorsan tovatűnt az ifju parton,
egész nap bódult cserjék és virágok
éledeztek, mint ölelés után.
De ő már messzejárt, már elfutott.

A legnehezebb déli órán ujra
magasra csapott még a tenger és
egy delfint vetett partra ugyanitt.
Holtan, véresen, felhasítva
 
 
0 komment , kategória:  Rainer Maria Rilke versei  
Mindent mily messze rejt
  2017-04-27 14:13:15, csütörtök
 
  Rainer Maria Rilke

MINDENT MILY MESSZE REJT

Mindent mily messze rejt tőlünk a kép.
És bámuljuk és elnevezzük: Igaznak.
És vele váltjuk, mit az évek adnak.
Mégsem látjuk sosem, mi bűvöl épp.

Így hát, vesztesz-e, ne gyötörd magad.
Nincs messzeség, min a szív túl nem érhet.
Hallván saját hangod magasra csap,
a világ szól, csillagaid zenélnek.

fordította: Tandori Dezső
 
 
0 komment , kategória:  Rainer Maria Rilke versei  
Advent
  2016-12-13 11:51:08, kedd
 
  Rainer Maria Rilke

Advent

Havat terel a szél az erdőn,
mint pehely-nyájat pásztora.
S néhány fenyő már érzi sejtőn,
miként lesz áldott-fényű fa,
és hallgatózik. Szűz utakra
feszül sok ága, tűhegye-
szelet fog- készül, nő magasba,
az egyetlen szent éj fele.
 
 
0 komment , kategória:  Rainer Maria Rilke versei  
A szökőkutakról
  2011-06-19 16:42:48, vasárnap
 
  Rainer Maria Rilke

A szökőkutakról

Nem tudtam ennyit a szökőkutakról,
e képtelen üvegfákról sosem.
Szólhatnék róluk, mint a könnypatakról,
amit nagy álmoktól megszállva egykor
ontottam, majd feledtem bűnösen.

Feledtem hát, kezét mint nyújtja gyakran
az ég sokaknak, gondban, zűrzavarban?
Páratlan nagyszerűt tán sohse láttam
az ősi park kaptatóján, a halkan,
reményhozón közelgő alkonyatban,
az idegen lányok sápadt dalában,
amely már túlcsordult a dallamon,
s valóvá változott, hogy szabadon
tükröződjék a tág szemű tavakban?
Mi a szökőkutakkal összekapcsol,
föl kell idéznem emlékeimet,
s a leborulás súlyát érzem akkor,
amelyben viszontláttam a vizet:
s tudok ágakról, melyek földre néztek,
hangokról, melyek apró lánggal égtek,
tavakról, mik balgán a partszegélynek
vonalát szajkózták, s görbék maradtak,
esti égboltokról, melyek nyugatnak
üszkös erdőitől eltávolodtak,
s másképp domborultak és alkonyodtak,
mintha csalódtak volna a világban. . .

Feledtem hát, hogy megkövült magányban
él a csillag, s szomszédjához mogorva?
Hogy a világok csak a zokogásban
társak a térben? — Tán az égnek orma
miénk, ott élünk más létekbe fonva,
s fölnéznek este ránk. Talán gyakorta
dicsérnek minket költőik, s fohászok
szállnak felénk. Tán ismeretlen átkok
célpontja vagyunk, melyek sohse fognak,
szomszédai egy istennek, akit
szintünkön vélnek, míg árván zokognak,
kiben hisznek, s kiből kijózanodnak,
s képmása annak, ha lámpásaik
őt kutatják, s tűnő, hatástalan
fényük szórakozott arcunkon átsuhan...

/Kálnoky László ford./
 
 
0 komment , kategória:  Rainer Maria Rilke versei  
Minden dologból ideleng...
  2011-06-19 16:31:10, vasárnap
 
  Rainer Maria Rilke

Minden dologból ideleng...

Minden dologból ideleng az érzés
s minden fordulatból ez: Ne feledd!
Olyan nap, melynek nem láttad a fényét,
idővel ajándékként int neked.

Ki méri termésünket? És a rég
elmúlt évek búcsuját, mondd, ki osztja?
Mi mást tanultunk meg a kezdet óta,
mint azt: mi él, csupán egymásban él

s hogy melegünk átsüt a közönyön.
Ó ház, lejtős rét, ó alkonyi fény,
közel jössz szinte arcunkhoz, elénk
és mellénk állsz ölelve s ölelőn.

A létezőket egy tér fogja át:
belső világtér. A madarak ott,
bennünk suhannak. Nőni akarok:
kinézek és bennem nőnek a fák.

Gyötör a gond, és bennem áll a ház.
Mentem magam s bennem a menedék.
Én, szerető... rám hajtja szép fejét
a teremtés, hogy kisírja magát.
 
 
0 komment , kategória:  Rainer Maria Rilke versei  
Haláltapasztalat
  2011-06-19 16:10:42, vasárnap
 
  Rainer Maria Rilke

Haláltapasztalat

Mit sem tudunk e végsorsról, hiszen
nem tartozik ránk. Nincs okunk soha
csodálni, szeretni s gyűlölni sem
a halált, akit egy lárvapofa

gyászos panasszal eléktelenít.
Számunkra a világ csupa szerep még.
S míg aggódunk, hogy tetszettünk-e, fellép
a halál is, bár őt nem kedvelik.

De míg távoztál, e színpadra tört be
egy sáv valóság, át a hézagon,
hol eltűntél: a zöld igazi zöldje,
igazi napfény, igazi vadon.

Játszunk tovább. A kínnal betanultat
daráljuk, és olykor elfeledünk
egy gesztust; de léted, mely darabunkat
elhagyta, és közülünk messze tűnt,

mint ama valóságnak hirdetője,
megszáll minket a magasból gyakorta,
úgyhogy elcsábulunk egy kis időre,
s életet játszunk, a tapsról lemondva.
 
 
0 komment , kategória:  Rainer Maria Rilke versei  
Szerelmes dal
  2011-06-06 10:03:57, hétfő
 
  Rainer Maria Rilke

Szerelmes dal

Mint tartsam az én lelkem, hogy ne érjen
a te lelkedhez? Mint emeljem innen
más dolgokhoz fölötted, észrevétlen?
Jaj, csak lehetne a homályba vinnem,
rég elveszett magányba, a sötétben,
hol elhagyottan néma-tompa csend ül
s nem zeng a táj, ha mélyem mélye pendül.

De az, ami megérint téged, engem,
már egybefog veled s titkom kizengem,
a két iker húr egy hangot fuval.
Milyen hangszerre vonták szíveinket?
S milyen játékos tart kezébe minket?

Ó, égi dal.

(Kosztolányi Dezső fordítása)
 
 
0 komment , kategória:  Rainer Maria Rilke versei  
A szerelmes lány
  2011-06-06 09:42:16, hétfő
 
  Rainer Maria Rilke

A szerelmes lány

Így igaz, vágyom utánad. Ejtem,
elvesztem kezemből önmagam,
nem remélve, hogy tagadni merjem,
azt, mi tőled árad rezzenetlen,
és komoly, merő, rokontalan.

...rég: ó, mily Egy voltam, semmi engem
el nem árult és nem szólított,
mint a kőé, olyan volt a csendem,
mely fölött a forrás átcsobog.

Ám e lassú, párhetes tavaszban
engemet a néma, öntudatlan
évről most letörtek könnyedén.
Összezárva, langyos, árva létem
most valaki tartja a kezében,
s nem tudja, tegnap mi voltam én.
 
 
0 komment , kategória:  Rainer Maria Rilke versei  
A hattyú
  2011-02-13 18:15:56, vasárnap
 
  Rainer Maria Rilke

A HATTYÚ

Félni egyre, élni vontatottan,
életünk, akár a hattyú útja,
melyet még le sem írt a habokban.

És meghalni, titkosan elülni,
mily elembe jártunk itt, ki tudja,
mint mikor hattyút látsz elmerülni: -

a vizen, mely nyájasan fogadja,
fodrozódik, elmúlik alatta,
s boldogan gyürűzik föl a hab;
míg a hattyú csöndesen kiválik,
mind nyugodtabb, tisztább és királyibb
méltósággal cél felé halad.

Kosztolányi Dezső fordítása
 
 
0 komment , kategória:  Rainer Maria Rilke versei  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 17 
2017.08 2017. Szeptember 2017.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 261 db bejegyzés
e év: 1932 db bejegyzés
Összes: 8336 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 896
  • e Hét: 3753
  • e Hónap: 61682
  • e Év: 618960
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.