Regisztráció  Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 34 
Ábrahám István
  2011-10-24 09:18:19, hétfő
 
  ÁBRAHÁM ISTVÁN versei :

......



...... ........... .....



.Itt a beírt versek címe van.A versei című lap kommentjeiben elolvashatod a verseket!
Kérlek oda a kommentbe, írd be a verset, amit hoztál!...... .............. Előre is köszönöm!


...... ........... .....







CÍMEK...... ........... ........... .......HÁNYADIK KOMMENTBEN TALÁLOD?......KI GYŰJTÖTTE?

A feltaláló_________________________(#)- Gizella Lapu
A lovagok búcsúja_________________________(#)- Gizella Lapu
Amatőr bárdok_________________________(#)- Gizella Lapu
A második hullám_________________________(#)- Gizella Lapu
Aratók éneke_________________________(#)- Gizella Lapu
A rebellis_________________________(#)- Gizella Lapu
Ars poetica_________________________(#)- Gizella Lapu
A találkozás_________________________(#)- Gizella Lapu
A tánc_________________________(#)- Gizella Lapu
A vágy mohósága_________________________(#)- Gizella Lapu
Az elhagyott_________________________(#)- Gizella Lapu
Az esküvő_________________________(#)- Gizella Lapu
Az én hazám_________________________(#)- Gizella Lapu
Azon a reggelen_________________________(#)- Gizella Lapu
Az utca királya_________________________(#)- Gizella Lapu
Elfutottam_________________________(#)- Gizella Lapu
Embernek maradni_________________________(#)- Gizella Lapu
Este a teraszon_________________________(#)- Gizella Lapu
Élet, csend, csendélet_________________________(#)- Gizella Lapu
Félreértés_________________________(#)- Gizella Lapu
Folytatni kell_________________________(#)- Gizella Lapu
Hogyha hagytam volna_________________________(#)- Gizella Lapu
Hűség_________________________(#)- Gizella Lapu
Jövedéki történet_________________________(#)- Gizella Lapu
Juliska néni nem látta_________________________(#)- Gizella Lapu
Két évszak között_________________________(#)- Gizella Lapu
Levél odaátról_________________________(#)- Gizella Lapu
Maskarások_________________________(#)- Gizella Lapu
Megadott szavak_________________________(#)- Gizella Lapu
Megszelídülve_________________________(#)- Gizella Lapu
Mennék_________________________(#)- Gizella Lapu
Még hányszor_________________________(#)- Gizella Lapu
Mint kő a patakban_________________________(#)- Gizella Lapu
Mint Sisyphos_________________________(#)- Gizella Lapu
Mi van?_________________________(#)- Gizella Lapu
Negyvenhárom_________________________(#)- Gizella Lapu
Névsorolvasás_________________________(#)- Gizella Lapu
November 1._________________________(#)- Gizella Lapu
Nyílt levél a mai lányhoz_________________________(#)- Gizella Lapu
Óda a nyelvhez_________________________(#)- Gizella Lapu
Őket énekelem_________________________(#)- Gizella Lapu
Porszem_________________________(#)- Gizella Lapu
Requiem_________________________(#)- Gizella Lapu
Rút madár kiszökött_________________________(#)- Gizella Lapu
Siralomházban_________________________(#)- Gizella Lapu
S ki Zofrénnel vitázol én_________________________(#)- Gizella Lapu
Soká jöttél anyu!_________________________(#)- Gizella Lapu
Szilágyi Kira emlékére_________________________(#)- Gizella Lapu
Tollba mondott karácsony_________________________(#)- Gizella Lapu
Tudom ki volt_________________________(#)- Gizella Lapu
Túrós tészta_________________________(#)- Gizella Lapu
Várom az éjt_________________________(#)- Gizella Lapu
Veled s velem Velemben_________________________(#)- Gizella Lapu
Visszanézőben_________________________(#)- Gizella Lapu




Gyűjtők névsora

Juhászné Szunyogh Mária
Gizella Lapu- Ausztráliából
 
 
0 komment , kategória:  Ábrahám István 1.  
x
  2011-10-23 14:20:10, vasárnap
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... .............. 2011-02-26 07:39:06

Hűség
Buszmegálló koszos porában láttam,
Ott feküdt a roskadt, csapzott szőrű eb,
Feküdt erőtlen mozdulatlanságban,
Mint kiről a világ megfeledkezett.

Mondják harmadszor virradt rá a hajnal,
Azóta ott volt, s gazdájára várt,
Ki csatát vesztett e századi bajjal,
S fekete fóliát vont rá a halál.

Hiába kutatták párás szemei,
Buszlépcsőn nem dobbant két nehéz bakancs,
Már nem érinthették kérges kezei,
Nem paroláz vélük többé kutyamancs.

A délután úgy még el nem múlhatott,
E megállóban ne leste volna szavát,
Mindig érkezett, ha reggel búcsúzott,
És magával hozta a város szagát.

Csahos boldogság volt az, örömünnep,
Lehetett nyár heve, vagy zord hideg tél,
Kedves szitkai a semmibe tűntek:
"- Ejnye te Kópé, hát megint kiszöktél?"

***

Volt már ő kitagadott, kitaszított,
Száműzött a sors kegyelmére bízva,
Robogó autóból kihajított,
Feledve lesz-e szenvedése, kínja.

Mi válthat ki oly kegyetlen haragot?
Tán nyerte a papuccsal vívott csatát?
Védtelent eldobnak mint egy vacakot,
Elrabolva tőle házat és hazát.

Mikor csak hálni tért belé a lélek,
Ott lelt rá Márton, hol bodzák hajlottak,
Érces szavai édesen zenéltek:
"- Hát téged kópé honnan szalajtottak?"

Férfi, kinek gyász volt addig a társa,
Mely zúzós deresre festette fejét,
Hogy magány sötétjét kelő nap váltsa,
Reménnyel fogadta e bús remetét.

***

S csak várt. Nem engedte bánat, fájdalom,
Őrködött akár a pompeji strázsa,
Nem csalhatta étket nyújtó szánalom,
Nem űzhette kőhajítók gazsága.

Mondják, sokszor vontak rá az éjek
Párás lepelt, hűs, kristályos ég alatt,
Mire szeméből kihunytak a fények,
És hőn szerető szíve megszakadt.
Ábrahám István
(2000. november 19.)
 
 
0 komment , kategória:  Ábrahám István 1.  
x
  2011-10-23 14:17:27, vasárnap
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... .............. 2011-02-26 07:17:53

Névsorolvasás
Korán kezdte tanítani az élet,
Hogy a szerelem lassan ölő méreg,
Mely hályogot von, s nem látni a veszélyt,
Míg mohón emészti a férfi eszét.

Szerintem én mindig szerelmes voltam,
Mit tehet, ki már benne van a korban,
S az a sok lány is illegette magát,
S mindnek csengeni hallottam szavát.

Először Kati karjába omlottam,
Amim csak volt, azt véle megosztottam,
Persze, hogy tőlem mindent elfogadott,
Majd barátommal lazán elballagott.

Adrienn, mint a szép virágkoszorú,
Vigasztalgatott, szálljon el a ború,
Ezért nőtt ő a szememben oly nagyot,
Amint sikerrel járt, faképnél hagyott.

Sebaj! nékem igazán Dóra kellett,
Gyakran étkeztünk közös asztal mellett,
Bár kissé zavart a fitymálgatása,
Ebédturkáló kényes nyavalygása.

Jobbnak találtam, ha jobbat találok,
Csak ne lenne rajtam e szörnyű átok.
Zsuzsi szívesen vonult velem félre,
Azt mondta egyszer, legyek én a férje.

Mindig is tetszett homlokán a fürtje,
S midőn puszit adtam, csendesen tűrte,
Csak a piciny, helyes, pisze orrába,
Középső ujja oly gyakran ne mászna.

Az ilyen szerelem biz` gusztus dolga,
Talán ha földön más leány nem volna,
De szerencsére széles a paletta,
Így vetült igaz szerelmem Anettra.

Szülei szerint csóró a családom,
Hát vélem szóba nem állt - nem is bánom -,
Magam kihúzva büszkén adtam jelét,
Hogy Anettokból is van éppen elég.

De nem. Szívesebben néztem Marikát,
Adtam néki függő arany karikát,
Melyet pirulva a fülébe tett be,
Emlékszem, anyám de mennyit kereste.

Hamar világosult mennyire csalfa,
A galád némbert még az sem zavarta,
Hogy ajándékomat adta zálogul
Másnak, akiért a szíve úgy szorult.

Ne higgye senki, hogy feladtam volna,
A folytatásról másik vers dalolna,
Hisz máshogy nem láttam, csak szerelemmel,
S faltam a nőket mérhetetlen kedvvel.

Csak óvónéni nem nézte jó szemmel.
Ábrahám István


 
 
0 komment , kategória:  Ábrahám István 1.  
x
  2011-10-23 13:48:23, vasárnap
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... .............. 2011-02-26 07:17:53

Este a teraszon
A teraszon ért utol az alkonyat,
Egyedül ültem, feledve gondokat,
Száműzve a napom sebző karcait,
Szőnyeg alá söpört apró harcait.

A halódó nap bágyadtan búcsúzott,
Szunnyadni térve páraköntöst húzott,
Reánk pazarolva maradt erejét,
Lágy csókkal illette a föld peremét.

Lába nyomába hűvös este lépett,
Az égen halovány hunyorgó fények,
Mint feltámadó lelkek végső órán,
Csillag milliárd az éj takaróján.

Kutattam darabját az égi képnek,
Melyet hittünk egykor csak a miénknek,
Mely miattunk gyúlt és mosolygott kedvesen,
Mikor lelked megpihent a lelkemen.

Szertefoszló vágyaink ködbe vesztek,
S vélem maradtak a magányos estek,
Mégis mintha itt léteznél e tájban,
Megleltelek minden mozdulatában.

Tán kezed érint szellő fuvallatban,
Hajad illatoz a jázminillatban,
Sóhajod idézi nád susogása,
Szemed mintázza csillag csillogása.

Nékem ajándékoz minden alkonyat,
Hunyó fényeiben vágyom arcodat,
S míg érintem a libbenő árnyadat,
A sötét ég roppant súlya rám szakad!
Ábrahám István




 
 
0 komment , kategória:  Ábrahám István 1.  
x
  2011-10-23 13:31:52, vasárnap
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... .............. 2011-02-26 07:31:52

Soká jöttél anyu!
Soká jöttél anyu! Már úgy vártalak!
Jaj ne szoríts! Ne húzd meg a csöveket!
Vigyázni kell, tudod, mert ha kicsúszik,
Akkor megint megszúrják a kezemet.

Múltkor sokat fészkelődtem az ágyon,
A néni nagyon haragudott énrám,
Mert földre csöppent a drága gyógyszer
És nehezen találta meg a bénám.

Doktor bácsi mondta már, szép a vérem.
Anyu! Ugye biztos hazudott nekem,
Becsapott. Ezt a szomorú szemében
Láttam, míg közben simogatta fejem.

Ne sírj anyu! Mondok néked vicceset,
A bohócdoktorok tegnap jártak itt,
Ekkora piros cipőben felbuktak,
Aztán tölcsérrel hallgattak egy kicsit.

Kék haját az egyik földre levágta,
Azt mondta, sárba kell elhajítani,
Mert ez a sok gyerek divatot csinál,
Mondta, hogy ránk akar hasonlítani!

Anyu! Reggelre elvitték Tomikát,
Aki itt mellettem feküdni szokott,
Azt mondták, fáradt, nagyon mélyen alszik.
De én láttam ám, hogy már nem szuszogott!

Anyu, vigyél haza! Nem szeretek itt!
Nem sokára lesz a születésnapom,
Azt ígérted, ha okos leszek, akkor
A hat gyertyát otthon elfújhatom.

Az éjjel sokat sírtam, meg hánytam is!
Nagyon fájt, hogy sokáig beteg vagyok.
Anyu! Én jó leszek, csak vigyél haza
És megígérem hamar meggyógyulok!

Jó leszek! Meg a Morzsi is hiányzik!
Ügyesen játszanánk a dombok között
És az összes gyógyszert mindig lenyelem,
Ne hagyj itt egyedül, mert hazaszökök!

Ha nagyobb lennék, egyedül utaznék.
Csak néznél, mikor hirtelen megjövök!

Anyu! Egyszer majd én is megnövök?
Ábrahám István


 
 
0 komment , kategória:  Ábrahám István 1.  
x
  2011-10-23 13:29:18, vasárnap
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... .............. 2011-02-26 07:17:53

Megszelídülve
Konokul daccal már nem rázzuk fejünk,
Mert túl vagyunk mi minden lázadáson,
Nem töprengünk holmi számadáson,
Csak megszelídülve őrizzük helyünk.

Már nem hamvadunk lángos tűzviharban,
De szenvedélyünk él, lélegző parázs,
A kelő nappal kél bennünk új varázs,
Hangunk, mint dallam röppen zúgó zajban.

Mi már hittel értjük hű felünk szavát,
- Ó, a mindent bíró drága félszavak, -
Midőn befejezzük egymás mondatát.

Rút kétely sem verhet bensőnkben tanyát,
Szinusz görbénk több, mint pontos másolat,
Szelíd lélekkel nem vágyunk új hazát.
Ábrahám István


 
 
0 komment , kategória:  Ábrahám István 1.  
x
  2011-10-23 13:27:53, vasárnap
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... .............. 2011-02-26 07:17:53

Hogyha hagytam volna...
Hogyha hagytam volna, más ember lennék!
Folytonos vonalba zárt kicsinyke pont,
Kit szűkülő tér szürke lepelbe vont,
S monoton robotom lenne az emlék.

Nékem is megvolt a bevésődésem.
A kapott minta rányomta bélyegét,
De lázas hangom tagadta lényegét,
Félelmem kért, legyek szüntelen résen.

Nem akartam lenni hitvány töredék,
Ki örül, ha gyűlt tömegbe tömörül,
S boldog, ha tudja sohasem lesz felül,
Az elégtelen cél nékem nem elég!

Nem voltam több mint gyúrható nyersanyag,
Melyből önnön kezem formált új testet,
Bensőjére más motívumot festett,
Magam találtam ki saját arcomat.

Tudom, én nem vagyok teremtő Isten!
A lét rajzolja színnel kontúrjaim,
S radíroz, ha kell, kósza vonalain,
Vagy tán még hagy élni álmodott hitben.
Ábrahám István




 
 
0 komment , kategória:  Ábrahám István 1.  
x
  2011-10-23 10:40:32, vasárnap
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... .............. 2011-02-26 07:17:53

Negyvenhárom...
A pilóta tudta, hogy történelmet ír,
Midőn az Enola Gay felemelkedett,
És nem gondolt véle, hogy ott lesz majd a sír,
Hol célpontra talál a rideg célkereszt.

Bűntudatot ölt a parancstól gyűrt ököl,
Az Arizona sorsa lelket nyugtatott,
S a vörösre festett Pearl Harbor-i öböl
Holtjai űzték, ha bosszúra szomjazott.

Mint vemhes bálna úszott a gép a légben,
Vajúdása foszlott fellegek felett,
Míg a "kisfiú" némán szunnyadt méhében,
Testében őrizve a roppant végzetet.

Fentről a lenti táj csak mozaik ábra,
Lentről kékben sikló szürkécske pont a gép,
Fentről nem látható kit cipel a járda,
Lentről nem sejthető mennyi még a lét.

És megszülte végre iszonyatos terhét,
Negyvenhárom másodperc amíg földet ért,
Mint esetlen zuhanta töredék percét,
Oly kevés maradhatott, mi még belefért.

Mennyit engedett negyvenhárom pillanat?
Bezárulhattak-e ölelni tárt karok?
Mennyi utat járt be az indult mozdulat,
S pontra találtak-e megkezdett mondatok?

Tán volt elég idő érezni fontosat,
S tettekre is feszült az izmokban erő,
Tán helyet követelt a dolgos akarat,
És sóhajtásra is jutott levegő.

Negyvenhárom.
Ne aggódj anyám, este érkezem...
Negyven.
Ne piszkold össze kincsem a ruhád...
Harminc.
Maradj még kicsit drága kedvesem...
Húsz.
Jó reggelt néném, hol hagyta urát...
Tíz.
Jöjj fiam, itt a finom reggeli...
Öt.
Kenyeret jegy nélkül a pék nem ád...

Még sosem volt fény, a vég küszöbre lépett,
Ki látta hihette, reá szakadt a nap,
S koordináták közt rekedt megannyi lélek,
Párolgott semmibe egy pillanat alatt.

Megtette az ember és eltört a palack!
Új kor nyitánya e fény s az isteni szél,
Hol ma is csak becsült a veszteség adat,
Hol gammától szennyes test halált remélt.

Az ember megtette, hát eltört a palack,
S a kiszabadult szellem örökre szabad...
Ábrahám István
(In memoriam Hirosima)



 
 
13 komment , kategória:  Ábrahám István 1.  
x
  2011-10-22 22:08:13, szombat
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... .............. 2011-02-26 07:15:47

Requiem
"Halló! Szia, Apuci! Képzeld, nagyapa leszel!"

Akadt a nyelvem! Tán még fel se fogtam!
Tanulhattam magam másik szerepben,
Még sosem volt-érzés, de már szerettem,
Midőn ízlelgettem szavát egyre jobban.

Tegnap még mámoros biztató szavak,
- Fehértől senki nem gondol hibáról-
Kényes az mind, ki ilyenkor nyivákol,
S ma mégis zöldben vágta a hasfalat!

Mentsd az anyát! Mentsd az anyát, te átkozott!
Vagy rád gyújtom e keserű világot,
Hidd a dühöm, markomban tüzet hozok!

Miénk volt! Lüktető monitormaszat!
Véremnek vére, mely újra összefűz,
S nem lehetett más, csak vágy, csak gondolat!
Ábrahám István

 
 
0 komment , kategória:  Ábrahám István 1.  
x
  2011-10-22 22:06:44, szombat
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... .............. 2011-02-26 07:34:23

Jövedéki történet
Nem is oly rég történt széles e határban,
Kegyes idők jártak eldugott tanyában,
Ezrével piroslott szamóca a napon,
Hamar felsejlett a nagy piaci haszon.

Két öreg ábrándos tán látni is vélte,
Bár előre ittak a medve bőrére,
Osztottak, szoroztak, de jót költekeztek,
Képzelgő vásárban sok szép holmit vettek.

Hogy teljesüljék csak szalmaszál hiányzott,
Mert hajnalra kelve zugából kimászott
Száz meg száz nyáladzó mezítelen csiga,
Vélük nem számolni volt legnagyobb hiba.

Nyálkás rút nyomaik kusza szövedéke,
S mohóságuk mondott áment a termésre.
Oda lett a munka, nem lehet mit tenni,
Dőreség piacra ily` áruval menni.

Enyhíteni a kárt és keserű könnyet,
"Főzzünk jó pálinkát!" - jött a mentő ötlet.
A megszült gondolat szaporáz tetteket,
Akkurátus munka az előkészület.

Vödrökbe gyűlt eper s indult erjedése,
Örömében nyúlt el a két öreg képe,
Lám csak elérkezett a nagy nap virradása,
Kifőző üzem lett a nyári konyhában.

Fabrikált kuktához forrasztott rézcsövek,
Szivárványos gőzből gyűjtenek csöppöket,
Ropogó tűz fölött rotyogott a cefre,
De a kontárkodás hamar fel lett fedve.

Előbb csak sziszegett, néha fel-fel horkant,
Feszülő erőtől duzzadva megtorpant,
Iszonyú robajjal mutatta nem tétlen,
S mint golyó zúgott át födémen cserépen.

Szörnyű végtől ember nem fakadhat dalra,
Eper freskó fröccsent körbe meszelt falra,
Mint bűzölgő melasz csüngött a kotyvalék,
S kuktával repült el ragacsos maradék.

Baj nem jár egyedül. Szép szürke mundérban
Finánc közelített dűlőúti porban,
Talán muslica volt némely felmenője,
Hogy hamar szagra lelt, -a nyavalya törje!

A légbe szimatolt riadalmat keltve,
Nincsen zugfőző ki szerelembe esne.
Gyanússá vált helyszín, volt rá magyarázat:
"Csak moslékot főztünk az anya kocának."

Nem hitte a mesét részeges disznóról,
Kit hülyének néznek, jogos ha megorrol,
Bizony nem ejtették a feje búbjára,
Százezres bírság lett a szabadság ára.

Néhány hónap múlva.

"Hallod-e te asszony már hullik a körte,
Veszteségtől szorul emberszív ökölbe,
Sufniban lelek még finom réz csöveket,
Főzzünk jó pálinkát az Isten verje meg!"
Ábrahám István
(Eperfalu szavai: szamóca, szalmaszál, szivárvány, szimatol, szürke, szabadság, szaporáz, sziszeg,


 
 
0 komment , kategória:  Ábrahám István 1.  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 34 
2018.03 2018. április 2018.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 1 db bejegyzés
e év: 10 db bejegyzés
Összes: 68304 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2740
  • e Hét: 46259
  • e Hónap: 277403
  • e Év: 1068267
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.