Regisztráció  Belépés
skorpiolilike.blog.xfree.hu
"A szeretet és a bizalom elválaszthatatlanok! Egyik sem létezik a másik nélkül." Pné Marika
2016.01.12
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 28 
Johann Wolfgang von Goethe: Napindító
  2018-04-23 16:45:48, hétfő
 
  Johann Wolfgang von Goethe:
Napindító

Ha egy szép élet vágyát őrzöd,
A múlttal nem szabad törődnöd,
S mindig úgy tégy, ha veszteség ér,
Mint hogyha újjászülten élnél.
Mit akar? - kérd meg minden naptól.
És minden nap felel majd akkor:
Tetteidnek tudjál örülni,
Más tetteit tudd megbecsülni;
Főként ne gyűlölj egy embert se,
S a többit hagyd az Úristenre!

 
 
0 komment , kategória:  JOHANN WOLFGANG GOETHE  
Johann Wolfgang Goethe: A KEDVES KÖZELLÉTE
  2016-08-01 19:10:37, hétfő
 
 

Johann Wolfgang Goethe:
A KEDVES KÖZELLÉTE

Eszembe' vagy, ha tenger tükrén látszik
A déli fény.
Eszembe' vagy, ha hold remegve játszik
Az ér vizén.

Veled vagyok, ha porfelhő borít el
S köd fojt sürűn,
S ott reszketek veled és lépteiddel
Keskeny bürűn.

Hallak, midőn a zúgó hab megrekken
A szírt fokán,
És hallgatózom, mint súg a berekben
A halk magány.

Bármerre szállj, mindég nyomodba' járok
Közel, közel...
A nap lenyugszik... csillagomra várok.
Jövel! jövel!

(1797.)
 
 
0 komment , kategória:  JOHANN WOLFGANG GOETHE  
Johann Wolfgang Goethe: Behramgur
  2014-05-16 09:31:16, péntek
 
  Johann Wolfgang Goethe

Behramgur



Behramgur a rím titkát kitalálta,

mondják, s lelkéből áradt dala szét.

Gondűzője, Dilaram, szaporázva

rokon hangon kísérte énekét.



Erre vagy szánva, kedves, életemben

víg-boldog öröm: leljen meg rimem

s a szasszanídát én se irigyeljem,

miként Behramgur: ez jutott nekem.



Te ihletted, te sugalltad e könyvet:

mit teli szívből szóltam, féktelent,

szelíd sorsodból nekem visszazengett,

mint szembe szem néz s rím a rímre cseng.



Tovább is zsong, elér messze az ének,

bár színe, hangja fakuljon bele.

Ez a boltja a csillaglepte égnek?

Ez a szerelem égi ereje?

Fordította: Rába György
 
 
0 komment , kategória:  JOHANN WOLFGANG GOETHE  
Johann Wolfgang Goethe: Behramgur
  2014-05-16 09:31:13, péntek
 
  Johann Wolfgang Goethe

Behramgur



Behramgur a rím titkát kitalálta,

mondják, s lelkéből áradt dala szét.

Gondűzője, Dilaram, szaporázva

rokon hangon kísérte énekét.



Erre vagy szánva, kedves, életemben

víg-boldog öröm: leljen meg rimem

s a szasszanídát én se irigyeljem,

miként Behramgur: ez jutott nekem.



Te ihletted, te sugalltad e könyvet:

mit teli szívből szóltam, féktelent,

szelíd sorsodból nekem visszazengett,

mint szembe szem néz s rím a rímre cseng.



Tovább is zsong, elér messze az ének,

bár színe, hangja fakuljon bele.

Ez a boltja a csillaglepte égnek?

Ez a szerelem égi ereje?

Fordította: Rába György
 
 
0 komment , kategória:  JOHANN WOLFGANG GOETHE  
Johann Wolfgang Goethe: A kedves közelléte
  2014-05-16 09:29:24, péntek
 
  Johann Wolfgang Goethe

A kedves közelléte



Rád gondolok, ha nap fényét füröszti

a tengerár;

rád gondolok, forrás vizét ha festi

a holdsugár.



Téged látlak, ha szél porozza távol

az útakat;

s éjjel, ha ing a kis palló a vándor

lába alatt.



Téged hallak, ha tompán zúg a hullám

és partra döng;

a ligetben ha néma csend borúl rám,

téged köszönt.



Lelkünk egymástól bármi messze válva

összetalál.

A nap lemegy, csillag gyúl nemsokára.

Ó, jössz-e már!

Fordította: Szabó Lőrinc
 
 
0 komment , kategória:  JOHANN WOLFGANG GOETHE  
Johann Wolfgang Goethe: A lány beszél
  2014-02-02 19:17:19, vasárnap
 
  Johann Wolfgang Goethe: A lány beszél


De morc vagy, édes! Arcod szobormását
mérem össze veled, hogy néz merően;
benned sincs élet, mint ebben a kőben;
hozzád képest a márvány csupa lágyság.

Ellenség bújik pajzs mögé: ne lássák,
a barát nyújtsa homlokát redőtlen.
Téged kereslek, s te? hogy fuss előlem;
utánozd hát a kő halott varázsát!

Kihez hajoljak? Mindkettő taszít csak.
Mért késztet e két jégarc fuldokolni:
te, aki élsz, s e márvány holttetem.

De hogy tovább már szót ne szaporítsak:
addig fogom e holt követ csókolni,
mig le nem tépsz róla féltékenyen.

(Ford.: Jánosy István)
 
 
0 komment , kategória:  JOHANN WOLFGANG GOETHE  
Johann Wolfgang Goethe: MARIENBADI ELÉGIA
  2014-02-02 19:01:37, vasárnap
 
 



JOHANN WOLGANG VON GEOTHE

MARIENBADI ELÉGIA

Mit adhat a viszontlátás ma nékem,
mit rejt e nap még bimbózó csodája?
Nyitva előtted a pokol, az éden;
a szellemet mily kétkedés dobálja! -
Nem, már nem! Tárul a menny kapuja,
s egy lány emel égi karjaiba.

Úgy fogadott az éden, íme, mintha
az örök üdvösséget érdemelnéd;
betelt szived reménye, vágya, titka,
célod lelkében, ott voltál te vendég,
s mig szemeid a Szépségre tapadtak,
sóvár könnyeid rögtön elapadtak.

Gyors szárnyaival a nap hogy repült el,
maga előtt hajtva a percek árját!
Az esti csók pecsét volt, tele üdvvel,
hogy másnap is ily gyönyör fénye vár rád!
A vándor órák testvérnépe halkan
jött s tűnt: egy öröm sok-sok változatban.

A csók, a végső, a borzalmas-édes,
örömök mily szövetét vágta ketté -
A láb siet, s vár; a küszöbre? Vége!
Kardját ott mintha tűzangyal emelné!
A szem borúsan néz a komor útra;
és visszanéz: a kapu már becsukva.

S ezzel bezárult ez a szív magába,
mintha nem nyílt volna meg soha, és nem
gyúlt volna a csillagok ragyogása
versenyre benne kedvese körében;
s megbánás, rossz kedv, önvád s gond szakad rá,
füledtté téve légkörét s nyomottá.

De hát vége a világnak? A bércek -
szent árny fejüket már nem koszorúzza?
Folyóparton zöld tájak nem kísérnek
erdőn-mezőn át? Nem érik a búza?
S roppant Ég nem ível odafent, Ő,
a Formateremtő és Formadöntő?

Mily frissen, tisztán, bájosan, csodásan
leng most elő, komoly felhők alatt,
a lányt idézve, éteri varázsban,
egy páraszőtte szeráfi alak:
Ő leng így, láttad, mikor táncba kezdett,
Ő, a legszebbek között is a legszebb.

De futó percig szabad csak csodálnod
ködképét, mely a valóság helyett van!
Vissza a szívbe! Jobban rátalálsz ott,
ott jár-kel ő sok változó alakban,
s az egyből lassan száz lesz és ezer lesz,
ezer és ezer, s mindig kedvesebb lesz.

Ahogy lent várt a kapuban, s azontúl
ahogy vitt, föl, lépcsőnkint boldogítva,
s a végső csók után jött, hogy bolondul
a legvégsőt is ajkamra szorítsa:
tisztán él minden mozdulata-képe,
lángrajzként a hű szívbe beleégve.

A szívbe, mely, mint bástyafal, szilárdan
őrzi magát és őt, egymásba zárva,
érte örül, hogy itt van e világban,
és csak általa eszmél már magára,
szabadság neki ez a drága börtön,
s csak azért ver, hogy mindent megköszönjön.

Ha a szerelem képessége, vágya
aludt, s a viszontszerelem igénye,
egyszerre derűs tervek ifjusága
támadt fel, döntés és gyors tett reménye!
Ha frissült már szellem a szerelemben,
én frissültem, és a legédesebben;

és ezt Ő tette! - Micsoda nyomasztó
ború gyötört, testi-lelki nehézség,
körül rémképek, minden oly riasztó,
az üres szívben fuldokolt a kétség:
s kapu nyílik, remény gyúl, virradatként:
s kilép Ő maga és hozza a napfényt.

Isten békéje nagyobb üdv a Földnek,
mint az ész - mondja az Irás - s ez annak
testvére, annak a nyugodt örömnek,
mit csak a kedves jelenléte adhat:
a szív pihen, s a legnagyobb tudásban
részesül, a teljes odaadásban.

Tiszta keblünkből vágy tör fölfelé, hogy
egy felsőbb, tisztább, különb Rejtelemnek
hódoljunk, önként és hálásan, és ott
fejtsük titkát az örök Névtelennek:
e vágy: a jóság! - Ily magasba szállok,
ily mámor övez, ha előtte állok.

Szeme előtt, mint nap ha tűzne rája,
lehelletétől, mint tavaszi szélben,
megolvad, bármily jégbörtön a vára,
az önzés a dermedt-mély lelki télben;
öncél, önérdek nem áll meg előtte:
tovariasztja őket már a jötte.

Minthogyha ezt mondaná: - "Életünknek
minden órája gyönyörű ajándék,
már alig látjuk a tegnap letűntet,
ami holnap lesz, tilalmas talány még!
S noha ígért olykor az este rosszat,
örömöm is láthatta a bukó nap.

Tégy hát, ahogy én, s nézz bölcsen, vidáman
a perc szemébe! Rajta, egy se vesszen!
Használd javadra, bizakodva, bátran,
munkádban éppúgy, mint a szerelemben!
Légy mindig egész, s légy gyermek szivedben,
így minden leszel, leszel győzhetetlen!"

Könnyű teneked, gondoltam, egy isten
a perc kegyét társul rendelte melléd,
s míg veled van, magában látja minden
egy-egy pillanatra a sors kegyeltjét;
nekem baljós jel, hogy ím messzehagylak -
Égi bölcsesség mit ér itt vigasznak!

Már messze vagyok! Mit kíván e kétes
pillanat tőlem? Nem tudnék felelni.
Némi jót is fűz még ugyan a széphez;
de ez csak teher, jobb lesz eltemetni.
Féktelen vágy űz, sóvár, örök ínség -
Sírni, végtelen, nincs itt más segítség.

Zuhogj hát, könny, ömölj, föltarthatatlan -
De soha ki ne oltsd a tüzet itt benn!
Fájdalom őrjöng, egyre szilajabban,
élet és halál csatázik a szívben.
Írt lelhet a test, hűteni e nagy kínt;
de a lélekben erő, akarat nincs;

nem érti: Őnélküle hogyan éljen?
Az Ő képét ismétli, százszor, újra.
Marad a kép, majd szétszakad a szélben,
elmosva most, most sugarasra gyúlva.
Bármily kis vígasszal is hogy igézne
e vad zajlás tűnése, érkezése?

Hagyjátok el most, drága utitársak,
magány vár itt, moh, szirt, lápos vidék!
Ti menjetek! A Föld útjai várnak!
Oly gazdag a világ, s oly nagy az Ég!
Tanuljatok, a részt fürkészve, gyüjtve,
az élet titkát dadogva, betűzve.

Én, istenek áldott kedvence nemrég,
elvesztettem a Mindent s magamat;
adtak, próbául, Pandora-szelencét,
mely sok jót és még több vészt tartogat;
az üdvösséges ajkakhoz emeltek,
s most elszakítanak - és tönkretesznek.

Ford.: Szabó Lőrinc
 
 
0 komment , kategória:  JOHANN WOLFGANG GOETHE  
Johann Wolfgang Goethe: SZERELMES, MINDEN ALAKBAN
  2014-02-02 18:44:17, vasárnap
 
  JOHANN WOLFGANG GOETHE:

SZERELMES, MINDEN ALAKBAN

Bár volnék fürge hal,
mely táncol és nyilall.
Ülnél a horognál,
Engemet kifognál.

Bár volnék fürge hal,
Mely táncol és nyilall.
Bár volnék drága ló,
Kisasszonynak való,

Vagy hintód, mely ölében
Útra vinne szépen.
Bár volnék drága ló,
Kisasszonynak való.

Bár volnék én arany,
Szolgád untalan.
Kiadnál s mindig újra
Visszatérnék gurulva.

Bár volnék én arany,
Szolgád untalan.
Volnék hű, szüntelen,
S újulna kedvesem.

Igéretem kötözne,
Otthon ülnék örökre.
Volnék hű, szüntelen,
S újulna kedvesem.

Bár volnék öreg,
Ráncos és hideg;
Bármit megtagadnál,
Az se volna baj már.

Bár volnék öreg,
Ráncos és hideg.
Bár volnék majom,
Mókás, víg nagyon;

Fájna valami néha;
Elűzné azt a tréfa.
Bár volnék majom,
Mókás, víg nagyon.

Volnék bárányszelíd,
Oroszlán, büszke szív;
Hiúz-szemmel figyelnék,
Szereznék róka-elmét.

Volnék bárányszelíd,
Oroszlán, büszke szív.
Volnék bármilyen,
Tiéd volnék, szivem,

Királyi adománnyal
Adnám magam által.
Volnék bármilyen,
Tiéd volnék, szivem.

De én csak én vagyok,
Vedd, amit adhatok!
És ha tán kevesled,
Fess magadnak te szebbet.
Mert én csak én vagyok,
Vedd, amit adhatok.
 
 
0 komment , kategória:  JOHANN WOLFGANG GOETHE  
Goethe: Ezer alakba rejtőzhetsz
  2013-06-12 10:22:17, szerda
 
  Goethe: Ezer alakba rejtőzhetsz

Ezer alakba rejtőzhetsz előttem,
Csupa-kedvesség, látom, mind te vagy,
futhatsz, csodák varázsfátyolába szőtten,
s Csupa-Jelen, látom, hogy merre vagy.


A karcsú ciprus ifjú erejében,
Csupa-Szépség, felismerlek: te vagy,
s folyam zsongó hullámtengerében,
Csupa-Hizelgés, ott is csak te vagy.


Ha a szökellő vizsugár kibomlik,
Csupa-Játék, nekem az is te vagy,
a felhőben amely épülve omlik,
te Csupa-Tánc, téged látlak: te vagy.


Rét szőnyegében ragyogó virágok:
te Csupa-Csillag, nekem mind te vagy,
hol ezerkarú repkényt kúszni látok,
óh Csupa-Ölelés, ott is te vagy.


Mikor hajnal gyúl rőten a hegyekre,
Csupa-Vidámság, köszöntlek: te vagy,
a tiszta ég szent legét belehellve,
Csupa-Sziv-Üdve, italom te vagy.


Tudásomnak, ha gondolom, ha érzem,
Csupa-Bölcsesség, forrása te vagy,
és mikor Allah száz nevét idézem,
minden nevének visszhangja te vagy.

 
 
0 komment , kategória:  JOHANN WOLFGANG GOETHE  
Goethe: Ezer alakba rejtőzhetsz
  2013-03-29 08:24:15, péntek
 
  Goethe: Ezer alakba rejtőzhetsz

Ezer alakba rejtőzhetsz előttem,
Csupa-kedvesség, látom, mind te vagy,
futhatsz, csodák varázs fátyolába szőtten,
s Csupa-Jelen, látom, hogy merre vagy.


A karcsú ciprus ifjú erejében,
Csupa-Szépség, felismerlek: te vagy,
s folyam zsongó hullámtengerében,
Csupa-Hizelgés, ott is csak te vagy.


Ha a szökellő vízsugár kibomlik,
Csupa-Játék, nekem az is te vagy,
a felhőben amely épülve omlik,
te Csupa-Tánc, téged látlak: te vagy.


Rét szőnyegében ragyogó virágok:
te Csupa-Csillag, nekem mind te vagy,
hol ezerkarú repkényt kúszni látok,
óh Csupa-Ölelés, ott is te vagy.


Mikor hajnal gyúl rőten a hegyekre,
Csupa-Vidámság, köszöntlek: te vagy,
a tiszta ég szent legét belehelve,
Csupa-Szív-Üdve, italom te vagy.


Tudásomnak, ha gondolom, ha érzem,
Csupa-Bölcsesség, forrása te vagy,
és mikor Allah száz nevét idézem,
minden nevének visszhangja te vagy.

 
 
0 komment , kategória:  JOHANN WOLFGANG GOETHE  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 28 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 75 db bejegyzés
e év: 2070 db bejegyzés
Összes: 54820 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 306
  • e Hét: 13915
  • e Hónap: 42890
  • e Év: 815231
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.