Regisztráció  Belépés
1vargaildyko.blog.xfree.hu
...Légy, amivé legszebb hajlamaid által válhatsz - de elsősorban maradj ember. (Tatiosz) Tücsök Ildykó
1901.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/39 oldal   Bejegyzések száma: 383 
A Lélekpillangó meséje ( 2016. ápr. 01-i történet )
  2016-04-02 12:38:25, szombat
 
 



A LélekPillangó meséje véget ért. Jövőre újra találkozunk.









Linkhttp://www.lelekpillango.hu



 
 
0 komment , kategória:  ♥ A Lélekpillangó Meséi  
A Lélekpillangó meséje ( 2016. márc. 31-i történet )
  2016-04-02 12:37:48, szombat
 
 



A Lélekpillangók ma nagy napra készültek...
A kék madár dalára körberepülték a szikomorfát, s nászrepülésükben a fa ikerodvaiba rejtették a következő esztendő LélekPillangó generációját.
Boldog, szépséges táncuk belveszett a tavaszi napsütésbe, s elrepültek oda, amiről az emberek semmit nem tudhatnak. A titokzatos tündérlények óvón takarták be a fa odvait, hogy majd ha a szívekben a legtöbb lesz a szeretet, újra elindulhasson a LélekPillangó meséje.
Magdolna kinézett a repülőgép ablakán, s a szárnyon két csodálatos, hétszínű pillangó ült. Olyanok voltak, mint a szivárvány. Elhatározta, hogy ha újra hazaér a műtermébe, majd megfesti őket. Elszenderedett, s mire felébredt, elfelejtette a tervét ...










Linkhttp://www.lelekpillango.hu





 
 
0 komment , kategória:  ♥ A Lélekpillangó Meséi  
A Lélekpillangó meséje ( 2016. márc. 30-i történet )
  2016-03-30 11:05:05, szerda
 
 



A Lélekpillangók életében egyszerű volt a szerelem. Kirepültek és néhány hét alatt egymásra találtak. Nem volt hosszú fejlődési folyamat ez számukra. Nem kellett "farkasokkal futniuk", gyerekkori rossz mintákat feldolgozniuk és átírniuk. Nem volt bántalmazó mintájuk, amik miatt agresszorokat vonzottak volna magukhoz. Igaz, egészséges kötődési mintát sem örököltek szüleiktől. Nekik egyszerűen el volt rendelve, hogy találkozniuk kell, s mikor minden összeállt, akkor találkoztak.
Nem úgy volt ez a Balerinával. Hosszas tépelődés után, ma szakított DJ Attitude-el, alias Chrissel. Túl komolytalan volt számára a fiú, s most Anita vállán sírt, mert úgy érezte, sosem lesz képes elérni azt, hogy egy rendes, igazi férfi szerelmét elnyerje. "Mindig csak a hülyéket kapom! Miért van ez? Mit nem tanultam meg még mindig? -zokogott, s közben mardosta szívét a fájdalom. Anita a haját simogatta, s hagyta, hogy barátnője kiengedje összes fájdalmát. Tudta, hogy így lesz a legjobb. A könnyek gyógyítanak. Eközben Chris a Törökkel együtt egy kocsmában a sokadik töményet gurították le a torkukon. Bölcselkedésnek szánt, flegma hangon analizálták a nőket, hogy mennyire az érzelmeik után mennek. "Ciklusfüggő, érzelemorientált, idióta pipik. Csak ne náluk lenne az összes punci! Mennyivel könnyebb volna".
A Balerina nem sejtette, hogy Chris volt számára a vizsga, s mivel átment a vizsgán, a két Lélekpillangó közelebb terelte hozzá azt a szívet, akiért már régóta epekedett. Chris még nagyon messze volt attól, hogy igazi, elmélyült, elkötelezett párkapcsolata legyen, de épp az egyik videó megosztó csatornán, egy neves, külföldi menedzser az ő felvételét hallgatta s komolyan elkezdett érdeklődni a fiú iránt.
Ezalatt a Nagyváros egyik belvárosi kis lakásában Eszter és András egy wellness hétvégét terveztek. Eszter nyerte még tavaly, egy Boldogságnapos rendezvényen, s mindig úgy tervezte, hogy a pasijával fog elmenni, eddig azonban nem volt kivel. András teljesen bezsongott a vidéki utazástól, imádta a kicsi wellness szállókat, a friss levegőt, a falusi hangulatot. Mellettük a szomszédban, Kati és Vili pezsgővel koccintottak. Start up projektük, elstartolt, fellőtték a társkeresőt az internetre. Csináltak neki facebook oldalt, s már volt néhány beregisztrálójuk is. Vili átölelte kedvesét, s randevúra hívta, egy elegáns étterembe. Tudta, hogy Katival sosem bántak még szépen a férfiak, s nehéz lesz elhitetnie vele, hogy férfitól származik értékes is, nem csak rossz, azonban mindent megtett volna azért, hogy a lány szívét elnyerje. Kati imádta az ötletet, sosem vacsorázott még elegáns étteremben.
A Lélekpillangók tovább repültek szívről szívre, aranylócsillámról, aranylócsillámra....










Linkhttp://www.lelekpillango.hu




 
 
0 komment , kategória:  ♥ A Lélekpillangó Meséi  
A Lélekpillangó meséje ( 2016. márc. 29-i történet )
  2016-03-30 11:04:32, szerda
 
 



A LélekPillangók ma egy apró lakótelepi lakás konyhájába, a tegnapról még ott maradt, nyúl és tojás nyomatokkal díszített asztalterítővel fedett, jácinttal ékített konyhaasztal köré gyűltek, ahol két ember ült egymással szemben. Egy olyan szerelmes pár, akik több, mint két évtizede nem látták egymást. Egy pár, akinek volt egy közös gyereke, és akik most ezt a gyereket várták. A férfi, aki egy bérelt, fehér autóval érkezett, csinos farmerban és ingben, most zavarban volt, mint egy kamasz.
Árpád - mert ő volt a közös gyerek - éppen Sacinál volt, estefelé ígérte csak magát, kikapcsolták a mobilt a moziban.
Az egyre sötétedő konyhában pedig, mint az égre a nap rajzolódik ki hajnalhasadtával, úgy feslett elő az évtizedes történet.
- Szóval rám találtál. - mondta Mariann.
- Rád. - szólt János.
Hosszan hallgattak, mint a székelyek szokta, noha egyiknek se volt senki felmenője Erdélyből való.
- Az úgy volt - kezdte János, hogy apád, mikor az a nagy balhé volt, hogy járunk - tudod ... na szóval apád felajánlotta, hogy szerez nekem egy melót, míg a kedélyek lecsillapodnak. Akkor rúgtak ki épp, nem volt egy fillérem sem, és azt akartam, hogy megszökjünk együtt. Szóval azt az állást a tengerjáró hajón az apád szerezte. Úgy volt, hogy félév, de anyám beteg lett és igyekeztem pénzzel rendbe jönni. Végig vártam, hogy írj anyámon keresztül, de nem jött tőled semmi. Itthon senki nem tudott rólad semmit. Azt hittem, hogy nem keresel már, mert elhagytalak. Ahogy apád kérte, búcsú nélkül. Hibásnak éreztem magam, vádoltam magam. Nem is nagyon mertem hazajönni. Toltam a melót. Sosem nősültem meg. Titokban mindig vártam egy levélre ...
- Amikor eltűntél - mert én így tudtam apámtól - azt mondta, hogy egy pernahajder vagy. Egy senkiházi. Neki adtam oda a leveleket, amiket küldeni akartam neked, én is bíztam benne. Nagyon jó volt az öreg ebben, hogy bízzunk meg benne. Azok a levelek soha nem kerültek el anyádhoz. Mikor Árpika született, lementem vidékre - állítólag azért, mert ott nyugodtan lehetek. Ma már tudom, hogy azért, hogy senki ne tudjon a gyerekről. Mire hazajöttem átköltöztetett mindenkit ide, ebbe a lakásba. Azt mondta, azért, mert kell a külön szoba az unokájának. Valójában azért, hogy ne tudj a nyomomra bukkanni. Ma már tudom. Anyámtól, aki elbőgte most az egészet, miután felhívtál.
- Mindig akartam egy gyereket, a legrosszabb volt, hogy azt hittem, gyerek nélkül halok meg. Mondjuk nagyon sajnálom, hogy nem ismertem kicsinek.
- Árpi remek fiú. Van most ez a barátnője. Nem szólok bele, elég határozott kislány, tanárok a szülei. Árpinak még nem volt ilyen komoly nője. Várjm mutatok fotót.
- Ne - állította meg a nő kezét János. - Mindjárt megjön. Úgy akarom látni!
Végszóra zörgött a zár. Kinyílt az ajtó és belépett a srác. Az a srác, aki Március idusán a múzeumnál megvédte őt. Összenéztek, döbbenten, mint akik csodát látnak.
- Kisfiam! Ismerd meg az édesapádat!
Árpi, mint egy kisgyerek, zokogni kezdett. Nem kérdezett semmit, csak átölelte a férfit, együtt sírtak. Évek könnyei jöttek most felszínre. Elmesélte mindenki a maga történetét a maga szemszögéből. János megígérte, hogy mostantól mindenben számíthat rá a családja, majd megtette azt, amit akkor kellett volna, amikor elfutott. Letérdelt a lakótelepi linóleumra, elővett egy jegygyűrűt, és Mariannra nézett: Most kérem meg a kezed. Mindig ezt akartam. Gyere hozzám feleségül, amikor majd neked is jó, de most fogadd el tőlem a gyűrűt vezeklésül, bocsánatkérésül, szerelmi zálognak, és persze egy erős szándéknak, hogy összetartozunk.
A LélekPillangók ma azzal a békés tudattal repültek tova, hogy egy család egyesült...










Linkhttp://www.lelekpillango.hu

 
 
0 komment , kategória:  ♥ A Lélekpillangó Meséi  
A Lélekpillangó meséje ( 2016. márc. 28-i történet )
  2016-03-28 14:54:52, hétfő
 
 



Az embereknél húsvét hétfő volt, a Lélekpillangók azonban azt érzékelték ebből, hogy mindenki ünnepel. Járják a vidéket, sokfelé fiúk mennek csoportokban, hogy a régi hagyomány szerint meglocsolják a lányokat. Leánykék és nagylányok festett hímes tojásokkal várják a fiúkat. süteménytől, hidegtálaktól roskad az asztal - de amerre a pillangók jártak, ott nem nagyon volt semmi az asztalokon. Magdolna és Richard indult kora hajnalban egy búcsú túrára az országban. Magdolna komoly döntést hozott, ma megmutatja kedvesének, hogy honnan származik. Az amerikai olasz családba született férfi nagy figyelemmel vezetett. Tudta, hogy kedvesének mennyire fontos ez. Tudta, hogy itt végezte iskoláit, s hogy mennyit köszönhet régi tanárnőjének. Tudta azt is, hogy min ment itt keresztül a lány, s hogy mennyire nehéz neki újra ide jönnie. Egykori osztálytársnői már több gyerekes anyák, van akinek már több füle van mint foga, de Magdolna szeretettel készült velük a találkozóra. Sokféle édességet vásárolt össze a gyerekeknek és a kocsi hátuljában ajándékcsomagokat vigyáztak. Az egykori tanárnőnek pedig egy festményt készített Magdolna. Először a kedves Nóri néninél álltak meg, ölelések, gratulációk, kedves szavak és boldog invitálás fogadta őket. Ahogy mentek egyre távolabb, be a faluba, majd ki a falu széle felé, a cigánysoron végig, egyre nagyobb feltűnést keltett a szép autó, s egyre rosszabb házak sorakoztak, egyre több gyerek szaladt elő, egyre több lett a szemét. Megálltak a régi házuk előtt - bár sosem adták el, már mások laktak benne. Kicsit szégyenkezve jött ki a családfő, szabadkozott, nagy a család ...
Magdolna csak annyit mondott, hogy maradjanak, nekik ez a ház már nem kell. Richard ámult. Tudta, hogy van ilyen szegénység, de arra, hogy ez valóság, s hogy kedvese itt mennyire otthonosan mozog az elegáns kis francia kabátjában, meg a lapos talpú geox csizmácskájában, egyszerűen nem is számított.
Négy házba mentek be, mind a négyben hatalmas szeretettel köszöntötték őket. Richard úgy érezte, mintha otthon az olaszok között lenne. Magdolna az asszonykáknak - vele korúak voltak mind, osztálytársak, barátnők - odaadta az ajándékokat. Nemigen tudtak ételt kínálni, ahol volt mégis, ott összehordták a vendégek tiszteletére, nagy volt az öröm. Az utolsó házhoz összefutott mindenki. Jöttek locsolók, meglocsolták Magdolnát, nőtt a sokaság.
Egyszer csak bejött egy fiatal férfi. Magdolna arcából kifutott a vér, s amikor bejött utána egy másik, akkor odasúgta Richardnak: ők voltak azok.
Durván viccelődni kezdtek a halál sápadt lánnyal: - Na tündérem, visszajöttél? Mi már egyszer meglocsoltunk. Biztos hiányzik, azért jöttél vissza. Gyere kaphatsz újra ...
Richard, bár egy szót sem értett az egészből, megfogta a kedvese kezét és az ajtó felé indult. Röviden elköszöntek a háziaktól, akik szintén tartottak ezektől a vad, erőszakos suhancoktól. Magdolna régi barátnője mindig sejtette, hogy valami ilyesmi történt az éltanuló, szorgalmas lánnyal a szökésekor. Most lett benne bizonyos.
Az autó előtt ott állt a négy fickó. Hangos, pálinka gőzös, kötekedő hangulatban. Viselkedésük egyértelművé tette, hogy nem engedik beülni a párt a kocsiba. Richard már látott ilyet. Amikor kisiskolás volt, egy időben rászálltak a nagyobbak. Akkor iratkozott be önvédelmet tanulni. Bár az utolsó pár évben hanyagolta az önvédelmi edzéseket, most úgy gondolta, hogy elégtételt vesz. Olasz volt. Forró vérű, gazdag, szerelmes és nem szokta meg, hogy az útjába állnak. Elengedte a lány kezét, és megvárta, míg az első suhanc üt. Néhány másodpercen belül ájultan hullott a kocsi mellé. A második és a harmadik egyszerre támadtak, összenagoltan, az egyik egy bicskát is elővett. Richard elvette a bicskát a bal oldalitól, fojtó fogással a nyaka alá nyúlt és odatette a kést az ütőeréhez.
- Kér bocsánatot! - utasította a fiúkat. Nem nagyon beszélte kedvese anyanyelvét, de a szerelemből ismert szavakat jól tudta. A két talpon maradt srác, döbbenten állt, majd egy gyors bocsit rebegve elfutottak. A késes srácot Richard fellölte, majd odébb rúgta a földön éledező negyediket. Félreérthetetlen mozdulattal elhúzta az ujját a nyaka előtt, jelezve, hogy aki közelít azt kinyírja. A verekedés nyelvezete nemzetközi.
A megfutamodott fiúk futásán az egész faluvég nevetett. Sok lányt bántottak már ezek a srácok, de senki nem mert megszólalni.Féltek tőlük, s most az amerikai fiú végre leckét adott nekik. Magdolna félt is, de büszke is volt a kedvesére.
Amikor visszaültek a kocsiba, elbőgte magát. Richard nem szólt, hagyta, hogy kisírja magát. Ők erőszakoltak meg ők négyen. Váltották egymást, rángattak a sárban. Köptek az arcomba és elkenték. Összevéreztek, elvették a nadrágomat, és nevettek ahogy próbálok véresen és sárosan, meztelenül hazajutni. Rettegtem, hogy beteg lettem tőlük, de végül csak teherbe estem az erőszak után. Mindenem fájt, a testem és a lelkem. A kisbabám amikor kiutaztam a tengeren túlra, elment. Nem örültem neki de nem is gyászoltam a babát, inkább magamat, az álmaimat és a vágyaimat. Amikor megverted őket, az olyan volt, mintha meggyógyítottál volna. Mintha visszakaptak volna valamit abból, amit okoztak. Köszönöm, Richard!
Nem érezték jól magukat, de megkönnyebbüléssel a szívükben értek haza Magdolna édesanyjához. Magdolna elhatározta, hogy többé nem megy abba a sáros utcába. Belátta, hogy egyszer és mindenkorra eltávolodtt abból, ami régen a mindennapokat jelentette. Választott, nagy döntést hozott, nagy szerencséje volt és ő mert vele élni. Úgy gondolta, hogy ezt a múltat immár leradírozhatja élete vásznáról.
A Lélekpillangók pedig megnyugodva tértek vissza a szikomorfa odvába.










Linkhttp://www.lelekpillango.hu





 
 
0 komment , kategória:  ♥ A Lélekpillangó Meséi  
A Lélekpillangó meséje ( 2016. márc. 27-i történet )
  2016-03-28 14:53:57, hétfő
 
 


Feltámadás, újjászületés. Ezt ünneplik az emberek húsvétkor. Volt két szív, kik úgy érezték újjászülettek ma. Vízkelethy bácsi és az idősebb Magdolna szívén telepedett meg ma a két Lélekpillangó. Az öreg ezermester átment vacsorára, Alexandra nem volt otthon, Gáborral találkozott. Így ketten ültek neki a gulyáslevesnek és a buktának, amit a szerelő szaki annyira szeretett.
-Huhh Magdika, úgy főzöl, hogy még a lábujjaim is megnyalnám, ha hajlana a hasam!
-Ne viccelj már, csak egy szimpla vacsora volt. -mosolygott szerényen a nő.
-Hadd segítsek elmosogatni. -ajánlkozott Vízkelethy bácsi. Magdolna szabódott, de végül hagyta, hogy az öreg segítsen leszedni az asztalt. Ahogy a konyhában mosogattak és beszélgettek egyre felszabadultabbá vált a beszélgetés és úgy kerültek közelebb egymáshoz. Dolguk végeztével leültek a nappaliban a kanapéra és malmot játszottak. A játék közepén egyszerre nyúltak a tábla felé s kezük összeért. Vízkelethy bácsi gyengéden két tenyere közé zárta az asszony vékony, csontos kezét. Simogatni kezdte, közben mosolyogtak egymásra, ám nagyon zavarban voltak. -Annyira szép vagy, Magdi, s azzal egy finom csókot lehet a nő ajkaira, ki nem restellt azt viszonozni. Magdolna anyja kicsit szédült, sosem történt még vele ilyen lélekemelő dolog. Vízkelethy bácsi pedig úgy érezte, mintha fiatalodott volna vagy 30 évet, újra életerős férfinak érezte magát. Elengedték egymás ajkait, majd Vízkelethy bácsi szorosan magához ölelte a nőt, s órákig ültek ott, csöndben, egymás karjaiban megpihenve. Mindketten úgy érezték, hogy ez húsvét most az ő számukra is újjászületés. A két Lélekpillangó pedig továbbrepült, s egy másik Magdolna szívét látogatták meg...










Linkhttp://www.lelekpillango.hu





 
 
0 komment , kategória:  ♥ A Lélekpillangó Meséi  
A Lélekpillangó meséje ( 2016. márc. 26-i történet )
  2016-03-28 14:52:29, hétfő
 
 



A Lélekpillangó pár repülése közben észrevette a templom körüli tömeget, amely épp a Férfikör legújabb gyűlésére érkezett. Az épületbe lépőkkel tartottak, biztos búvóhelyre telepedve várták a ma esti eseményeket.
-Üdvözlök mindenkit a Férfikörben! - kezdte Főnök. - Legutóbb arról beszélgettünk, hogy a férfi még ebben a változó világban is megmarad férfinak, megőrzi a fontos értékeket. De mi van akkor, ha olyasmit is megőriz, amit már rég a társadalom és a történelem szemétdombjára kellett volna hajítania...? A ma esti témánk: Erő, agresszió, és uralkodás. Górcső alá vesszük a jól használható, és a tiltott használatú örökségünket. Ki lesz az első hozzászóló?
-Amikor gyerek voltam - kezdte az egyik résztvevő - otthon rendszeresek voltak a veszekedések. Volt, hogy apám megütötte anyámat. Ahogy kamaszodtam és felnőttem, éreztem, hogy ez nem normális házasság, de nem tudtam, mitévő legyek. Nem láttam ellenpéldát. Ám egy barátomat baleset érte gimis korunkban. Bent voltam vele a kórházban, amíg helyre nem tették a lábát, közben a szülei is megjöttek... Amíg a röntgen felvételekre vártunk a szüleivel, elkezdtünk beszélgetni, mert feltűnt, hogy ők milyen békések... Sok mindent kérdeztek, és én mertem őszintének lenni. Azzal, hogy feljártam a barátomhoz a lábadozása alatt, bepillantottam az ő életükbe, és ők adták az alapot ahhoz, hogy mára egy jó családot alapíthassak én is. Jobbat, mint ami volt.
-Jó az, ha valaki egy nem túl jó közeg ellenére is képes jobb jövőt alkotni magának - bólogatott Lukács. - Tanultál a két szülőpár példájából.
-Igen, azt, hogy az agresszió nem vezet sehová, és azt, hogy milyen más út van, ha esetleg valamilyen probléma adódik. Mindkét oldalnak hálás vagyok ezért.
-Egyvalamit nem értek - szólalt meg középtájról egy hang. - Nagyanyáink idejében ez nem volt akkora gond. A férfi volt az úr a háznál. Patáliák is voltak, de mennyi...! Mégis együtt maradtak a családok. Ma meg már egy rossz irányból jött fuvallat is szétviszi! Mert elveszett az erő, elfelejtették, ki az úr.
Főnök vállat vont:
-Tény és való, egykor ez volt az általános. Az akkori körülmények nem is engedtek sok más választást. Igaz, a családok is összetartottak, de összetartották a szenvedést is, ami nem lehetett jó akkoriban sem. Mára óriásit fordult a világ, sok a lehetőség, amivel élnek is az emberek. Nem veszett el a tekintély, de már nem az erőn alapszik, vagyis nem azon kéne alapuljon. A családok ma is összetartanak, de talán már nem akarják megvédeni a bántalmazókat. Egyre több családban már nem a tekintély elvén. Hanem a szeretet okán.
A Lélekpillangók repkedtek szívről szívre, és mindenkihez elvitték a megértést.
-Egyébként jó az a szó, hogy “örökség". Ha nem vagyunk résen, észre sem vesszük, hogy velünk van, annyira örök - sóhajtott Csaba.
-Mire gondolsz?
-A kapcsolatomra Zsuzsával. Eddig még nem maradt velem nő ilyen hosszan, és általa jöttem rá, hogy miért. Ismertek, elég féltékeny típus vagyok. Sajnos tényleg szeretem magam mellett tudni a páromat, állandóan bennem van az ellenőrzési vágy. Pedig a józan eszem régen is tudta, hogy ez mekkora marhaság. Zsuzsa reakciói végre a lelkemben is rávilágítottak erre. Most már odafigyelek az érzéseimre, igyekszem kitörölni a negatívokat közülük. De fogadjunk, hogy nagyon sok sorstársam van még. Olyanok, akik észre sem veszik, milyen régi berögzöttségeket hordoznak magukban.
Kisebb moraj támadt a padok között, többekből halk hangon kis is bukott a belül megfogalmazott kérdés: mi maradt bennünk régről? Milyen jó és rossz dolgok?
- Mondogatja is az asszony, hogy néha rátelepszem... - hallatszott egy motyogás előröl, Csaba buzgón bólogatott.
-Látod, barátom, erről beszélek - bökte oldalba mosolyogva. - Mondogatjuk, hogy modern világ, le a sztereotípiákkal, a macsó uralkodókkal, és a többi... Közben mégis bennünk él tovább az, amitől látszólag azt hisszük, közünk nincs hozzá. Pedig valójában ösztönösek.
Főnök ugyan helyeselt, de ezúttal a hátrébb álló Atya felelt:
-"Nyitott szem, nyitott szív". Egyre inkább erről szól a ma valósága. Erről is kell, hogy szóljon. Mert csak így vághatjuk sutba az agresszión, uralkodási vágyon alapuló énképet. A ma családfője ugyanúgy tekintély, mint rég, csak most már a belső értékei alapján. A lelkiereje teszi tekintéllyé, nem a fizikai.
A LélekPillangók elindultak a kék madarak fészke felé, érezték, hogy lassan az ő napuk is közeleg.










Linkhttp://www.lelekpillango.hu


 
 
0 komment , kategória:  ♥ A Lélekpillangó Meséi  
A Lélekpillangó meséje ( 2016. márc. 25-i történet )
  2016-03-25 11:31:32, péntek
 
 



A Lélekpillangók egy boldog kicsi gyermekszívet repült körül. Mária ma hozta el végre a kisfiát. Az összes papírt sikerült benyújtani, az összes intézni valót elintéznie, amit kértek tőle azt leadni, amit vártak tőle megtenni. Összepakoltak együtt a gyerek nevelőjével, végig hallgatta amit a kedves nő elmondott a gyerekről. Átadta az előző napok élményeit a gyerekről, az életükről. Titokban, egy kis táskában néhány csokoládé nyulat és tojást adott Máriának, arra kérte, hogy mondja majd meg Zsoltinak, hogy az ő nyuszikája hozta őket. Mária elérzékenyült. Tudta, hogy a gondozók szeretik a fiát, de mindig kicsit ellenségként, fogvatartókként gondolt rájuk, nem látta bennük az embert, akik vigyáznak a gyerekére. Most ez megfordult, szövetségesekre, emberi hangra lelt náluk. A fiatal pszichológus is odajött - ő írta a jellemzést Zsoltiról és Máriáról - sok sikert kívánt, sőt kivitte Zsoltit és Máriát a csomagokkal a vonathoz. A hazaút vidáman telt. Zsolti már nagyon várta, hogy végre anyával lehessen újra. Úgy fogta a kezét, hogy Mária azt hitte, eltörik, annyira szorította. Nem volt hajlandó elereszteni, mert félt, hogy anya megint elmegy.
Az ölébe bújt és figyelték a tájat. Meghitt volt az út, szeretet volt benne és mégis sok-sok félelem a jövőtől. Mária tudta, hogy még három hónap van, amit át kell vészeljenek. Anyósa ellen távoltartási végzést kapott, a rosszindulatú öregasszonyra nem kellett számítaniuk.
De volt amire nem is gondoltak. Ahogy beléptek a templomkertbe, mindenütt lufik voltak, felötve a gallyakra, az ajtóra a kerítésre. Az ajtón felirat: Isten hozott Zsoltika!
A szobában középen egy nagy doboz új építőjáték, az asztal roskadozott a finomságoktól, egy jókora tálca aprósüti, torta, gyümölcsök, kancsók friss narancslével. Mária meglepetten nézett körbe. Előugrottak a takarásból a barátok. Isten hozott benneteket! Kiáltották. Ott volt a Főnök -az ő ajándéka volt az építőjáték - ott volt Eszter, ő sütötte a sütiket. Ott volt az idősebbik Magdolna és Alexandra, ők készítettk a szendvicseket, Magdolna dekorált a lufikkal mindent. Réka a Főnök felesége hozta a gyümölcsöt és a gyümölcslevet. A Nővér is beszaladt, Lukáccsal. Megnézték a kisfiút, mindent rendben találtak nála, hoztak egy kevés édességet és egy kisebb zacskó kinőtt ruhát a fiúcskának. Méltón, nagy boldogságban megünnepelték Zsolti hazaérkezését. Mindannyian véglegesnek tekintették a kisfiú ottlétét.
Este, amikor a vidám, de fárasztó nap után összebújtak újra, ahogy régen, Zsolti apró kezét rátette anyukája szemére, belesúgta a fülébe:Anya - most ne a szemeddel nézzél, hanem a szíveddel, úgy nézz rám hogy mennyire szeretlek!
Mária szemét elfutotta a könny. Tudott a szívével nézni, s a boldogságot látta ma, amiben már hosszú évek óta nem nagyon volt része.










Linkhttp://www.lelekpillango.hu



 
 
0 komment , kategória:  ♥ A Lélekpillangó Meséi  
A Lélekpillangó meséje ( 2016. márc. 24-i történet )
  2016-03-25 11:31:06, péntek
 
 



A Lékekpillangók ma észrevették, hogy a világ ma sokkal zöldebb, mint eddig. Nem csak a tavasz volt ma zöldebb, hanem még sokmás dolog is. Zöld volt ma Saci új poncsója, amit nemrég vásárolt. Zöld volt Olga bögréje, amiből zöld teát ivott...
Zöld volt az Atya ebédje amit Mária főzött meg, s nem tudta, vajpn Zsolti szereti-e ezt az ételt. Sóksa főzelék volt, most hús nélkül, sok krumplival. Eszter konyhájában és blogján is minden zöldre váltott. Cukkinis fogásokat kínált mára. Volt cukkini spagettis fogás, cukkinis lapcsánka, meg medvehagymás cukkinis lepények.
Daniel - megtartva hazája szokását - ma a sohoban zöld tésztát rendelt bazsalikomos pestoval, parmezánnal, abban a kis olasz étteremben, amit Richard ajánlott neki még korábban. Kért egy adagot Elmírának is, akiről tudta, hogy éhesen fog hazaérni imádott lovaitól. Küldött róla SMS-t, egy fotóval kísérve, s megírta azt is, ha már arra járt, hogy mennyire szereti őt.
Magdolna ma nem evett zöldet - hanem festett zöldet. Aprócska képeket csinált mostanában, luxus órák számlapjainak sarkába, lupét szorítva a szemére, miniatűr alkotásokat készített, amelyeket aztán komoly haszonnal adott el Elmíra cége. Ez az ötlet telitalálatnak bizonyult. Magdolna először Elmírának adott egy ilyen órát ajándékba, innen indult ki az ötlet. Az okos óra gyártó cégek pillanatok alatt lecsaptak a kínálkozó dizájner holmira. Az arab piacon hatalmas volt a kereslet ezekre a kis képes alkotásokra.
Volt azonban, akinek ma nem is jutott eszébe a böjt, meg a zöld ételek. Chris, meg a Török egy jókora húsos szendvics mellett dumáltak. Nagyon megkedvelték egymást.
A Balerina és Mákos patkó spenót főzeléket ettek, a plázában, ahol Zsuzsa első boltja volt, s vittek belőle Anitának és a kis Ábrahámnak is. Zsuzsa soha nem szerette a spenótot, ezért ma alma napot tartott. Zöld almákat evett reggel óta és úgy érezte, hogy mindjárt éhen hal. De ezt az egy napot kibírja ...
Egy koldus az utcán lassú léptekkel tartott a kifőzde felé. Tudta, hogy minden nap kap egy tál ételt, és remélte, hogy mint régen odahaza, talán egy kis spenőt lesz tükörtojással. Utána az Atyához készült, mert segítséget ígért neki.
A Főnök egy kis bisztróban telepedett le, gyors ebédjét - brokkolis csigát egy pohár zöld turmix kíséretében - szinte futva dobta be. Indultak az adományokkal nemsokára. A LélekPillangó boldog volt, hogy ma mennyi - mennyi zöld van a világon, s egy olyan rügyre szállt, amely éppen egy pillanattal előtte bontotta ki zöld levélkéjét.










Linkhttp://www.lelekpillango.hu




 
 
0 komment , kategória:  ♥ A Lélekpillangó Meséi  
A Lélekpillangó meséje ( 2016. márc. 23-i történet )
  2016-03-25 11:30:05, péntek
 
 



A LélekPillangók ma a templom kertjében játszottak, s egy szomorú, szép asszony dolgos kezeire lettek figyelmesek. Azok a kezek remegtek. A lábai pedig olyan szaporán lépdeltek, majd' felbukott egy kiállú kőben. Mária volt az, és az Atyát kereste égre-földre.
A kezében levelet szorongatott. Nem merte egyedül feltépni. A levélben volt a határozat. AZ a határozat. Amiben kiderül, hogy Zsoltit visszahelyezik-e hozzá. Sírt befelé, de próbálta az Atya előtt megőrizni az önfegyelmét. A sekrestyéből a templomba, majd a paplak felé futott, nem találta sehol. Mielőtt kétségbeesett volna, az Atya belépett a kertkapun, és azonnal látta, hogy nagyon feldúlta valami Máriát.
- Megjött! Itt a levél! - tartotta magasba Mária a borítékot.
- Mi van benne? - kérdezte az Atya.
- Maga nélkül nem mertem kibontani. - Sütötte le a szemét a nő.
- Jöjjön, akkor menjünk be, nézzük meg együtt.
Az Atya betessékelte Máriát a házba, út közben töltött neki egy pohár colát, minden eshetőségre készülve. Mellé ült és várakozva nézett rá. - Inkább maga - nyújotta Mária a levelet.
- Az az Ön levele - önnek kell kinyitni Mária. Tudom, hogy bármi is áll benne, megoldást találunk minden eshetőségre. Nyissa ki.
A nő csukott szemmel vette ki a papírt a borítékból, széthajtotta, majd lassan szinte a levegőt is visszafojtva olvasni kezdte. Hirtelen sikított egyet, majd zokogni kezdett. Atya nem tudta, hogy mi történt, kiemelte a zokogó asszony kezéből a lapot és megnézte ő is.
- 90 nap! Az három egész hónap Mária! Ha azt megcsnáljuk, akkor maradhat Zsolti örökre! Minden rendben lesz! Lassan a végére érünk! - örvendezett az Atya.
Mária szívében minden végig futott. Az örömtől a kétségbeesésig futkosott a kedve, mint egy hatalmas hullámvasút. Mindennél alkalmasabbnak és mindennél alkalmatlanabbnak érezte magát. Ugyanakkor tudta, hogy most ezen múlik minden és azt is tudta: ki fog tartani! Megitta a colát, és készülni kezdett rá, hogy elmenjen Zsoltiért és végre hazahozza. Másnap már mehetett is. Pakolt, dalolt, és tervezgetett, amikor valaki rátörte az ajtót, olyan dühvel nyitott be. A kezében tartott telefonon hirtelen ötlettől vezetve benyomta a felvétel gombot, megfordult.
- Kurvakeserves három hónapod lesz te gyilkos ribanc, te! - ordíotta suttogva az anyósa. Sütött a szeme, ahogy szemben állt a nővel. Mária - talán ahogy a LélekPillangó ült a szívén? - úgy érezte, hogy megszállja az erő és kihúzta magát.
- Most azonnal menj ki a házamból. A saját fiadból gyilkost csináltál, belőlem gyilkost csináltál, az unokádból egy lelki roncsot azzal, amit ellenünk folytatsz. A kegyetlenkedésedből elegem van.
Félreállt, benyomta a telefonban a rendőrhívót, közben forgott a felvétel. A kapitányságról érzékelték a riasztást, a járőr elindult. Az anyósa tovább fenyegette, de Mária csak állt nézett a szemébe és meg sem szólalt. A rendőrök bejöttek. Mária feljelentést tett. Az Atya alátámasztotta. Az anyósa betörése, a szitkai mind-mind ellene fordultak.
Elaludt, és azt álmodta, hogy talpig páncélos hősként lovagol egy kies tájon, s pillangók táncolnak kivont kardja körül.










Linkhttp://www.lelekpillango.hu



 
 
0 komment , kategória:  ♥ A Lélekpillangó Meséi  
     1/39 oldal   Bejegyzések száma: 383 
2017.11 2017. December 2018.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 10 db bejegyzés
e év: 250 db bejegyzés
Összes: 103870 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 6486
  • e Hét: 35477
  • e Hónap: 99974
  • e Év: 2351606
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.