Regisztráció  Belépés
joetoth.blog.xfree.hu
pax Tóth József
1937.09.06
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/20 oldal   Bejegyzések száma: 192 
Bibliából és lelkésztől203/592
  2015-06-21 10:59:52, vasárnap
 
  Békesség Istentől adott célhoz érésből.
,,És ô bemenvén a hajóba, követék ôt tanítványai. És íme, nagy
háborgás lôn a tengeren, úgy hogy a hajócska elboríttaték a haboktól;ô pedig aluszik vala'' (Máté 8,23).

a) Az egyház hajója az idôk tengerén, a nagy kincsek hordozója
örvények fölött s viharok közt... Az emberiség legfôbb kincse a hit s
a műveltség; a kettôt egymástól elszakítani nem szabad. Nem lehet azt mondani, hogy az emberiség szerencséje más hajón evez. Van sok önfejű,vakmerô hajós; sok kalóz; de nem szolgálják sem a közjót, sem önlelkük boldogságát. Mi az admirális hajón vagyunk; folyton új tengerekre evezünk, vállalkozó kedvvel, kifeszített vitorlákkal. Eleségünk ki nem fogy; az élet vizei el nem apadnak; irányt nem téveszthetünk.

b) E hajón van Jézus; alszik, vagyis titokzatos az ô jelenléte;
de a hajón vannak evezôs, küzdô nemzedékek, melyeknek meg kell fogniok az evezôt; szemmel kell kísérniök minden szélváltozást. Viharok járnak, csak küzdve boldogulnak. -- Az Isten az erkölcsöt a fizikába állította bele, az egyházat pedig a történelembe; még a hitszakadást sem zárta ki terveibôl. Ne zavarjon semmi. Ne kérdezzük: miért engedi meg az Úr ezt meg azt? Az Úr pihen köztünk; erôt ad, hitet, bizalmat.Eltűrte az árulást, s kínszenvedésen ment át; íme a példa; mi meg viharokon megyünk át, egyet higgyünk erôsen: Isten van lelkünkben,
Krisztus az egyházban.

c) ,,És hozzájárulván tanítványai, felkölték ôt, mondván: Uram,
szabadíts meg minket, elveszünk.'' Kiáltani szabad, a kiáltás önként
tör ki szívünkbôl; de kételkedni nem szabad. Kiáltsunk, imádkozzunk,de ne kételkedjünk; s ugyancsak kiáltsunk, de dolgozzunk is. Ez a reális idealizmus kell belénk. Az Úr Jézus is szívesen vette a kiáltást, csak a kételyt gáncsolta: ,,Mit féltek, kicsinyhitűek? Akkor fölkelvén, parancsola a szeleknek és tengernek, és nagy csendesség lôn''. Ha egyszer viharban tengeren mégysz, imádd Jézust abban a hatalomban, mely a tengereknek parancsol.
/Prohászka Ottokár püspök +1927.Budapest/
 
 
0 komment , kategória:  Prohászka Ottokár  
Bibliából és lelkésztől199/547
  2015-01-11 11:27:06, vasárnap
 
  Békesség Isten gondolataira irányított igaz életből
,,Jézus is Názáretbôl eljöve a Jordán mellé, hogy
megkereszteltessék. János pedig ellenzé... Felelvén pedig Jézus,
mondá: Hadd ezt most, mert így illik teljesítenünk minden igazságot''(Máté 3,13).

a) Minden élet programmja: teljesíteni minden igazságot, tehát
átélni azt, amivel Istennek, embernek s önmagunknak tartozunk. Mi egyéb ez, mint a valóságnak megfelelô eligazodás Isten<nel>, önmagunk-s a világgal szemben. Abból ered az egyensúly, a harmónia, a béke s az öröm; ez az az érzületben, akaratban, életben kiváltott igazság. A ,,veritas'' önmagunknak, tehetségeinknek s bűneinknek fölismerése! A ,,justitia'' ez ismeret átvitele az érzületbe; a ,,veritas'' az Istennek s uralmának s fölségének fölismerése; a ,,justitia'' ez ismeret szerint való érzület. ,,Veritas'' a világnak s az életnek fölismerése; a ,,justitia'' a helyes elhelyezkedés benne! Váltsuk hát ki a ,,veritas'' készleteit égretörô ,,justitia''-ban; az átérzett igaz valóság, a harmóniában kialakított lét kell nekünk. Körülöttünk pihen a nagy valóság; érintsük meg a lelkek érintésével, s ,,pax'' és ,,gaudium'', béke és öröm lesz belôle. Mi legyünk alakítói a világunknak, teremtsünk bele erényünk által világosságot s napsugárt,harmóniát és szépséget. Ne várjuk ezt mástól, mert a lélek nem passzivitás, hanem aktív, alakító erô.

b) Istennel szemben helyzetünk teljes, föltétlen hódolattá válik;észben hitet, szívben áldozatot, erôinkben könnyeink s verítékünk
gyöngyeit s küzdelmeinket ajánljuk föl neki. Semmit sem igényelünk, de ôt bírni akarjuk. Szívbôl szolgálunk neki s nem képzelôdünk, hogy különös kegyelmeink s hivatásunk van; elég nekem Krisztus szeretete.Kinyilatkoztatásokat nem várok; mit várjak, mikor Ô néz szemembe, Ô,az én napom, kinek én mezei virága akarok lenni. Jelenéseket nem várok; minek? Hiszen Krisztus ragyogott föl lelkünkben, ,,illuxit in cordibus nostris''. Csupa lélek közé állít, melyek úgy ragyognak, mint kvarcszemek a fövényben; úgy kandikálnak ki a nagy világba, mint virágok az erdôszélrôl a pusztába. Tiszta, nyilt szemmel akarok kinézni a végtelenbe; tudom, hogy testet hordozok egy darabig, azután átsiklom más világokba.

c) A világgal szemben ,,justus''-nak kell lennem; látnom kell benne az erôt s a jót is, hiszen isteni; de a rosszat s a veszedelmet is, mert fejlôdésre szánt, ütközô erôk rendszere. Nagy erôszisztéma a világ s arra való, hogy a halhatatlan lélek kicsiszolódjék rajta; föl
kell tehát használnom az isteni világot erôim, tehetségeim
kialakítására; de egyszersmind mértéket kell tartanom, hogy a föld termôföldem legyen s ne sírhantom! Erôm a világ, mint a fának a föld;lábam alá való, de lábam inkább gyökér; erôt szí! Necsak félni, necsak undorodni; hanem fölhasználni s a pelyvás földi létbôl az arany szemet kiszedni; különben a világ fiai okosabbak lesznek; az pedig kár!

d) Önmagammal szemben ,,justus'' leszek, ha sem túlsokat, sem túlkeveset nem követelek magamtól. Mértéket kell tartanom mindenben,az önmagammal való elégedetlenségben is. Aki gyorsan akar valamit,akinek nincs türelme, aki nem veszi tekintetbe a természet folyását s fejlôdését, aki bizonyos hibák miatt, melyek természetébôl folynak, fönnakadást szenved tökéletesbülésében, s azért aztán tele panaszolja a világot, az nem érti a ,,justitiát''. Ide tartoznak azok is, akik a természetet a kegyelemmel s a kegyelmet a természettel ütik agyon: a
szigorú, sötét, fanatikus zelóták, kiknek fáj, hogy testük van,
jóllehet Isten is így akarta; vagy megfordítva: a kényes, tehetetlen,
finnyás nyavalyások! Ó értsük meg magunkat! Érezünk mi sokat, de nem tehetünk róla. Valamint külsônk nem függ tôlünk, úgy belsônk is adva van bizonyos értelemben. Vannak bennünk hatalmak, melyek nem egyhamar hallgatnak ránk, s Isten is nem azt mondja: menj s parancsolj, hanem inkább azt: evezz és boldogulj!
Ha ezt a hármas ,,justitiát'' eltaláltuk, rányitottunk az Isten
gondolataira s azzal együtt a ,,pax et gaudium''-ra. Be jó ott; be jó
meleg van ott; virágoznak a lelkek: ,,justus ut palma florebit''; ott erô van, ,,sicut cedrus Libani multiplicabitur'', az igaz úgy nô, mint a pálma s úgy erôsbül, mint a cédrus. Számtalan csalódástól, sok bajtól s vigasztalanságtól szabadulunk!/Prohászka Ottokár +1927 Budapest /
 
 
0 komment , kategória:  Prohászka Ottokár  
Bibliából és lelkésztől198/544
  2015-01-01 11:38:17, csütörtök
 
  Békesség a hit,remény,szeretet életéből.
A múlt évet azzal zártuk be, hogy hálát adtunk mindenért; hálát
életért, öntudatért, egészségért, erôért, munkakedvért -- hálát
barátságért, szülôi, hitvesi, testvéri, gyermeki szeretetért, hálát a természet s a kegyelem minden adományáért: az új évet pedig kezdjük meg

a) hittel: hódoljunk meg Isten szent fölségének. Imádjuk ôt, az
élet s halál urát s az idôk s az örökkévalóság Királyát. Ez év elsô
napján adományainak új sorozata elôtt állunk. Ô adja nekünk az idôt s buzdít: ,,redimite tempus'', vegyétek meg az idôt: idôt adok, de csak akkor lesz tietek, ha jó, nemes élettel, ha krisztusi cselekedetekkel kitöltitek. Ô ad parancsolatokat s kiszabja kötelességeinket, s nekünk minden kötelességben az ô szent akaratát kell látnunk és teljesítenünk. Ô ad tehetséget és kegyelmet, hogy tiszta szívvel s öntudatos erkölcsi motívumokkal dolgozzunk. -- Uram, élet és erô forrása, én a csepp a vedren, épúgy kezeidbôl való vagyok, mint csillagos világaid: áldlak s örülök, hogy vagyok. Ez a szent öröm hajnalt fest az év elsô reggelébe, s e hajnalban lelkem a te pacsirtád. Kérlek, adj hitet, adj világosságot: nem tudom, mit hoz ez év, de bármit hozzon, ne sötétüljön el lelkem.

b) Kezdjük meg az évet reménnyel. Tenger az idô, vihar és napsugár, szerencse és baj jár rajta; de bízzunk; Isten segít.
Remélem, hogy megóv bűntôl, tévelytôl, bukástól, rossz példaadástól,szívkeménységtôl, ezek a lelki élet sötét oldalai. Ugyancsak remélem,hogy pozitív jóra s erényre megsegít, s kialakul ez év folyamán a lelkem. Neki ajánlom gyöngeségeimet, fôleg azt, mely jobban égeti öntudatomat; azt, melytôl legelôször kell szabadulnom. Legyen új élet az új év! Lefoglalom az Isten segítségét s áldását szüleimre,gyermekeimre, hitvestársamra, testvéreimre, barátaimra!

c) Kezdjük meg az évet nagy szeretettel. Istené vagyok, ki szívet adott, hogy szeressek -- lelket adott az odaadás s bizalom érzéseire -- erôt, tehetséget sokféle tevékenységre. Szeretni akarom ôt mindenekelôtt azáltal, hogy parancsait teljesítem s gyakorlati kereszténységet űzök: a nyomorultat segítem, a mezítelent ruházom, a tévelygôt jó útra terelem; jószívű leszek
alattvalóimhoz, gondját viselem háznépemnek. S hogy ez évet szent szeretettel megszenteljem, megbocsátok ellenségeimnek s jót teszek azokkal, kik rosszat tettek nekem; aki átkoz, azt áldom, aki gyűlöl,azt szeretem. Fölteszem, hogy másokat meg nem szólok, tetteiket félre nem magyarázom, jó példát adok, senkit meg nem károsítok, senkire sem irigykedem, fösvény nem leszek; szóval fölteszem, hogy szeretek./Prohászka Ottokár +1927.Budapest /
Áldott,békés,boldog űjesztendőt mindenkinek!
 
 
0 komment , kategória:  Prohászka Ottokár  
Bibliából és lelkésztől197/542
  2014-12-24 17:27:10, szerda
 
  Békesség Jézus értünk születésének tudatából.
a) ,,És pásztorok valának azon tartományban virrasztván... és íme az Úr angyala megálla mellettük... és mondá: Ne féljetek, mert íme nagy örömet hirdetek nektek, mely leszen minden népnek, mert ma született nektek az Üdvözítô'' (Luk. 2,11).
Nem az Istennek s a csillagok világának, nem is az angyaloknak,hanem nektek. Érdemei, erényei, kegyelmei a tieitek, örüljetek tehát,hogy gazdagok lettetek! Intézményei, szentségei s szentjei a tieitek;örüljetek, hogy hatalmasok lehettek. S ô maga... ô maga is a tietek!Nemcsak gazdagok tehát, nemcsak hatalmasok, de isteniek vagytok. Ó,Uram, add, hogy e jó hírt s mesés kincseit s égi erejét magamba fölszívjam; mert ah, nem fér belém, hogy az Úr nekem született; csak ha arra gondolok, hogy mily megváltásra szorulok, akkor lefoglalom ezt az egész mérhetetlenséget, mert mindent, mindent használhatok.

b) ,,És ez lesz nektek a jel: találtok egy kisdedet pólyákba
takarva, jászolba fektetve'' (Luk. 2,12). Ez lesz a jel, ez kijózanít
majd titeket; ha címert, zászlót, kardot, koronát kerestek, nem
találtok az Üdvözítôhöz; nektek egy édes gyermek, szent, szép,
igénytelen élet kell. A külsôségekbôl ki kell hámozódnotok, a nagyzó gondolatokkal le kell szerelnetek; ,,in indepicto fundo cordis'', a meztelen öntudatban kell keresnetek isteni értéket s ott kell föltalálnotok Isteneteket. Hatoljunk a meggyôzôdésbe, hogy annyit ér életünk, amennyire tisztává s jóvá tehetjük azt s amennyi békét,szeretetet, alázatot önthetünk bele. Tehát ne azt hajtogassuk, hogy minél többet bírjunk, s minél többet dolgozzunk, hanem hogy okos,munkás élet mellett minél szabadabban s örvendezôbben éljünk Istennel.

c) ,,És azonnal mennyei sereg sokasága jöve az angyalhoz'' (Luk.2,13). Ezt a ,,militia coelestis''-t, mely imád, nem utálja a próféta,csak az ellen dörög, melyet imádtak emberek, bálványozván a csillagokat. A csillagos angyalok hódolnak Jézusnak; egy darab mennyország telepedik le bennük a betlehemi partokon, az Isten tábora,melynek éneke a ,,Gloria in excelsis Deo''; hazájuk éneke ez; a magasból jöttek; ott élvezték az Isten dicsôségét, s itt is azt éneklik. Magasból kell jönni, hogy Isten dicsôségét énekeljük;magasban kell otthon lenni, hogy szívünk, lelkünk, egyéniségünk Isten dicsôítô éneke legyen./Prohászka Ottokár +1927.Budapest /
Áldott napokat,ünnepeket kivánok.


 
 
0 komment , kategória:  Prohászka Ottokár  
Bibliából és lelkésztől196/541
  2014-12-21 11:51:41, vasárnap
 
  Békesség Isten kegyelmi adományaival életből.
,,Ne félj Mária''... mondja az angyal. Bizalmatlankodni jó,
mert sokféle szellem jár ki-be az ember lelkében, s jónak látszik, ami rossz, s természetesnek, ami bűn, mert egyoldalúan nézzük,
szuggesztiók alatt állunk. De mikor alázatos és erôs vagy, akkor ne
félj, hogy csalódol. Ez a lelkület kizárja a kaprict, a szeszélyt, az
erôszakos, ösztönös lelket, ugyancsak kizárja a félelmet. Az Isten
angyalával szemben légy bizalmas, mint Jákob; a sötétségével szemben bizalmatlan, mint Jób. Alázódjunk meg úgy bűnösségünk s gyarlóságunk fölött, hogy az Isten segélyére való tekintetbôl ugyanakkor bátrabbak,lelkesebbek legyünk. Ami az embert élettelenné s gyávává teszi, az nem az Isten szelleme.

c) ,,Kegyelmet találtál az Úrnál.'' Tetszettél neki; ô teremtett
úgy, hogy megnyugodhassék benned, s te élvezed e mennyországot. Nem lépsz ki belôle soha. -- Nekem keresnem kell ez elásott kincset;sokszor kerülô utakon jutok el csak ismeretére; -- akkor fogom föl,hogy mily jó, mily édes, mikor hiányát érzem. Szeress, Uram, engem is;add, hogy megtaláljalak téged. Szeress úgy, hogy ne oltsa ki hideg lelkem szeretetedet. Szeress és vonzz hathatósan./Prohászka Ottokár +1927.Budapest /
 
 
0 komment , kategória:  Prohászka Ottokár  
Bibliából és lelkésztől195/539
  2014-12-14 15:03:57, vasárnap
 
  Békesség Istenhez tartozásunk megéléséből.
a) ,,Homo Dei'', Isten embere, Istenbôl indultam ki s feléje
küzködöm. Szeretnék az övé lenni. Ésszel s szívvel leszünk övéi.
Fölfogással, hittel, s az odatartozásnak legmagasabb fokán azzal, hogy ô a mienk, s hogy bírjuk s éljük. Ez kultúra, vagyis életünkbe átvitt igazság s annak harmonikus kialakítása. Az ilyen lélek ,,lát''...
látja Urát, célját, látja azt a más világot... ,,tamquam videns''
eligazodik s eligazít másokat. S nemcsak lát, de él abban, amit lát;
ez a teljes ember! Ereje, lelke van, s megérzik azt mások is. ,,Isten
embere, jöjj le'', mondják Illésnek; ,,ha Isten embere vagyok,
szálljon le tűz rátok'', feleli. Tűz, tűz, lélek... ez az Isten
emberének jellege...! Buzgalom és tevékenység fakad belôle.

b) Krisztusé vagyok, ,,homo Christi''. Úgyis, hogy megvett,
megváltott, úgyis, hogy tanítványa vagyok; hozzá járok iskolába; de kivált, hogy barátja vagyok: ,,nem mondalak már szolgáimnak, hanem barátaimnak nevezlek'', mondja ô. Kontempláló közelségbe jutottam s meghitt érzelmi közösségbe. Nincs más eszményem. Ô a ,,figura substantiae Dei'', az alakot, a testet öltött végtelen. ,,Figura'',igen; még pedig ideális, remek. Eltalált s belenyúlt szívembe;evangéliuma az én öntudatos filozófiám. Ó, hogy szeretem az Urat, az én Uramat... hogy szeretem szeretetének kitörésében épúgy, mint érzelmeinek mélyében... Evangélium, kereszt, eucharisztia képezik a krisztusi szeretet hármas motívumát; általuk lesz gyakorlati,áldozatos és bensôséges az én szeretetem./Prohászka Ottokár +1927.Budapest /

 
 
0 komment , kategória:  Prohászka Ottokár  
Bibliából és lelkésztől194/537
  2014-12-07 11:53:32, vasárnap
 
  Békesség a reménnyteljes várakozásból,újrakezdésből.
Jól illik adventhez az a novemberi, decemberi reggel, mely nem tud
kibontakozni ködbôl s sötétségbôl; elnyujtja a lélek vágyát is. E
hosszú, elnyujtott keltegetés egyszersmind kikezdés; az egyházi év
adventtel kezdôdik. Kópiázza a Krisztus elôtti évek borongós homályát.Tehát várakozás, keltegetés, kikezdés, ezek az advent jellegei,melyeket Szent Pál is említett: Nox praecessit, dies appropinquavit..tűnik az éj, hasad a nap; ébredjünk erôteljes, szent életre, mely Krisztus felé siet.

a) Várakozunk, mert az Úr jön; boldog a szolga, ki Urát várja.
Vigilia az élet, szent virrasztás; virrasztó éje az evangéliumi
jegyeseknek: ,,Olajjal telt lámpák velünk, Jézus elé siethetünk''.
Virrasztó éje a nagy ünnepnek, mikor Krisztust tényleg meglátjuk. Gót dómnak kapuzatában állunk; próféták, apostolok s az evangélium kerubjai várnak ránk; de a kapu még zárva van; az élet izgalma fut végig rajtunk. Expectantes beatam spem... várakozunk, reménykedünk,szemünk az örök világosság kapuin függ... Jöjj el, Úr Jézus.

b) Készülünk. Elôször is egy szent, kedves ünnepre, a kegyelmek,az ajándékok ünnepére, a szent karácsonyra. Átéljük az advent vágyait,izgalmait, reményeit, hogy a karácsonynak kegyeletes, gyertyafényes,fenyôillatos ünnepén a kis Jézust örvendezve fogadhassuk. Kivált három gyakorlatra lesz gondunk: a) penitenciára, hogy tiszta legyen a szívünk; b) sszeszedettségre, hogy valamint a természet most magába vonul s készül új tavaszra: mi is magunkbatérve jobban lássunk s erôsebben akarjunk; c) a természetfölötti élet vágyainak ébresztésére:
harmatozzatok égi magasok... Isten, én Istenem, hozzád ébredek... Nem felejtlek.

c) Különösen pedig ismét kezdôk akarunk lenni. Jézus buzdít:
kezdj! Mint ahogy a napsugár sziporkázik a zuzmarás fák bóbitáin s
ingerkedve süt be jégvirágos ablaktáblákon át szobánkba, mintha
fölszólítana: kezdjünk hát élni; úgy mint Krisztus. Kezdjünk sokszor!Furcsa kívánság, de rendkívül fontos. A kezdetnek sajátlagos mozgalma s lendülete van. Még nem ismer fáradtságot s csalódást. Van kedve.Gondolj a kikelet kezdetére; hajt a százéves tölgy és bükk is; puhul,fakad a kenettôl. Nem hajtana, ha kemény és száraz maradna. Az Isten keni föl a lelket... ,,propterea unxit te Deus...'' a jó kedv kenetével, ,,oleo laetitiae''. Nagy a föladatunk; a kezdet kezdetén állunk. Szent Pállal, amik elôttünk vannak, azok után törekszünk!/Prohászka Ottokár +1927.Budapest /
 
 
0 komment , kategória:  Prohászka Ottokár  
Bibliából és lelkésztől193/535
  2014-11-30 11:57:51, vasárnap
 
  Békesség a megtisztult,Istenhez kapcsolódó lélekben.
A természetnek áprilisa a napsugár s a tavaszi fuvalom; a
léleknek áprilisa a mély, bensôséges vágy. Az adventi vágy végigjárja a lelket, kitör indulataiban, elégedetlenkedik, sír és panaszkodik;epedô szemmel, félig nyílt ajkkal, lihegô mellel néz föl az égre s mondja: Rorate coeli desuper... Excita potentiam tuam ... Excita corda nostra! Ó jöjj, ébredj hatalom, járj át szíveket! A mi adventi vágyunk eke, mely hantot forgat... erôszak a mennyországért. Hármas irányban kell azt fokoznunk.

a) A szubjektivizmus túltengései ellen. Elfogultság ítéletben,
ízlésben gyakori betegség. Rokonszenv s ellenszenv pókhálóiba akadunk bele. Kicsinyeskedés, nevetséges ingerlékenység, apprehenziók, furcsa igények jelentkeznek bennünk elismerésre, kitüntetésre,megbecsültetésre. Belsô világunk hasonlít a parókás, copfos, harisnyás barokkhoz; csupa mesterkéltség, kényesség, finnyásság. Föl,természetesség s kegyelem lelke, adventi lélek! Ha savanyodom, ha érzékenykedem, ha elringatom magam beteges gondolataimban, föl, föl a hegyekre! Szétvetem elzárt gondolat- s érzelemköröm deszkafalait;fölpezsdítem aludt véremet, mely ily halavány érzéseket szuggerál!Utat nyitok az adventi léleknek...

b) Az érzékiség angolbetegsége ellen. Tele vagyunk érzékiséggel,mely ellepi a lelket. A szépség mint forma kápráztat, s megfeledkezünk a tartalomról... elborul lelki szemünk! Érzékiségünk olyan, mint a liciumbokor, kiirthatatlan... sok bennünk az édes érzés, az a cukros tapadás; az ilyen bornak sokat kell erjednie... lelkünk nyúlós mint a tészta, tapad mindenhez; jól kell meggyúrnunk, hogy szolgáljon az életnek. Adventi, erôs lélek kell, mely nem kényeztet, nem becéz!Nyúlós fantáziánkat ki kell józanítanunk; szuggesztiói alól ki kell szabadulnunk; a világtól nem szabad elbódulnunk.

c) A lélek megöregedése ellen. A lélek öregszik, amikor elfárad s tétlenségre hajlik. Fizikai erônk mindenesetre hanyatlik, s amennyiben a lélek munkájához ilyen erô is kell, annyiban az elöregedés nem baj.De a fôdolog a lelki életben nem a fiziológia, hanem a belsô világosság, az akarat készsége, az erkölcsi motívumokra való eleven visszahatás! Kell, hogy a lelkünk a hit fényében éljen az élet öreg estéjen is, s hogy érzéseinek világa friss s üde legyen. Kell, hogy ne vegyen rajtunk erôt a lomhaság érzete, s hogy el ne borítsa lelkünk kilátásait lomha, sűrű fülledtség; kell, hogy ne legyünk laposak,hanem hogy hegyek váltakozzanak lelkünkben völgyekkel... szél zúgjon végig lelki világunkon; kell, hogy ne legyünk fásultak, hanem hogy
hajlékonyságunkat megôrizzük. A lélek hajlékonysága az affektus, az indulat. Ime a derült, emelkedni s megindulni, lelkesülni s remélni tudó lélek fiatal, adventi lélek! Ébresszük föl gyakran az erényes indulatokat s neveljük magunkat ruganyosságra lelkileg s testileg is.Testgyakorlat, sport, a természet szeretete is eszköz a ruganyosságra.Isten szívén s a természet ölén mindig friss, erôs, eleven lesz lelkünk.
/Prohászka Ottokár +1927.Budapest /
 
 
0 komment , kategória:  Prohászka Ottokár  
Bibliából és lelkésztől192/533
  2014-11-23 16:40:17, vasárnap
 
  Békesség az isteni élet kialakításán munkálkodásból.
a) Tehetségeinkkel s ösztöneinkkel állunk a nagyvilágban s
érvényesülnünk kell benne. Ki kell azokat fejlesztenünk, vagyis
tudnunk kell sokat (tudomány), alakítanunk kell a világot gondolataink s eszményeink szerint (technika, művészet), jót kell tennünk s nemesen élnünk (erkölcs), Istennel, a Végtelennel viszonyba kell állnunk s isteni életét magunkban ki kell alakítanunk (vallás). Négy eleme a léleknek, négy szeráfszárnya. Mind a négy együttvéve alakítja ki gazdagon s hatalmasan az emberiség életét. Tudni kell az igazat,alakítani a szépet, gyakorolni a jót, félni s szeretni Istent. Nem szabad ezeket szétszakítani vagy egymástól elszigetelni; ha szétszakítjuk, életet rontunk, -- ha elszigeteljük, megbénítjuk. Tehát egyesíteni e fölséges irányokat! Művészet s erkölcs könnyen egyesíthetô a legmélyebb s a legbensôségesebb vallásossággal, sôt ez képezi termékenységük forrását, ez lendületességük s erejük alapját. A művészet, különösen a költészet elmélyed a végtelenségbe, hogy az örök
igazság s szépség reális honából hozzon le tüzet s világosságot, s
ugyancsak az erkölcs, a kötelesség s felelôsség érzetének nyomán, az eszmények kiolthatatlan verôfényében rátalál minden erkölcsi jónak s törvénynek örök forrására, s e csodálatos szellemi világ szemléletétôl kölcsönzi leghathatósabb motívumait, inspirációt, s lendületet merít az önzetlen cselekvésre. Használjuk föl ezt mind; isteni kincsek ezek;Isten adta az észbeli tehetségeket, hogy kifejlesszük, hogy erô s jobblét járjon nyomukban. Isten adta, hogy segítsünk magunkon;technikánkkal meg kell szüntetnünk az árvízveszedelmeket, higiénánk által a ragályokat, forgalmunk tökéletesbítése által az éhhalált.Balesetek ellen küzdenünk kell: villámcsapás ellen villámhárítóval,bacillus ellen szérummal. Kell; Isten is akarja! A gondviselés nehézségeit sok esetben gondviselésünk kifejlesztése által oldjuk meg.Ah, Uram, áraszd ki ránk tehetségeink kifejlesztése által is a te világosságodat, jóságodat, szépségedet; érvényesítsd erônk szárnyabontása által erôdet, hatalmadat! Elôbb e nagy lépéseket prometheuszi lázadásoknak nézték, mi pedig e haladásban a te gondolataidnak mélyebb felértését látjuk s azt hittel s szeretettel párosítjuk. Ôk az ész haladásában pártütést láttak; kicsiny volt a szívük e szellemi nagyságnak s hatalomnak helyes méltatására.Emancipálni akarjuk magunkat a tudatlanságtól, a nyomortól, a bajtól,de nem tôled! Tôled? ugyan hová emancipálnók magunkat? Ha tôled
elszakadnánk, akkor abba az öntudatba emancipálnók magunkat, hogy bele vagyunk kovácsolva a nagy mindenség mechanizmusába, -- emancipálnók magunkat érthetetlen rabságunk öntudatára s szívünk titkos,olthatatlan kínjainak s aggodalmainak s belsô világunk viharos,haragos ürességének érzésére. Ah, ez igazán prometheuszi kín volna s nem boldogság, nem harmónia és szépség. Pedig ha ez a mindenség jellege, a harmónia s a szépség hiányozhatik-e akkor a mindenség
koronájából, az öntudatból? Nem hiányozhatik, s nem fog hiányozni, ha hittel, szeretettel fordulok hozzád, Uram, ha meghódolok neked szívem legbensôbb sugallatából. Megteszem!

b) Mily hatalmas eleme s ösztöne az emberi léleknek a vallásos,
az isteni élet. A történelem leghatalmasabb s legmelegebb árama.
Titáni s démoni harcokban akarták kipusztítani. Égették mint fekélyt s megvetették mint elmaradt szellemi inferioritást. A kritika s a gúny savaival akarták kiölni... Ó, vak filozófok s kontár kultúrférfiak!Hisz tévelyeiben s abnormitásaiban is fölismerhették volna a kipusztíthatlan ôserôt, mely benne érvényesül! Igaz, hogy tévely s homály kíséri; de az kikerülhetetlen, miután az élet problémáját legmélyebb gyökerén fogja meg s túlra mutatván, az emberi érzések s szenvedélyek világát is felkölti s azok behatása alól ki nem vonhatja magát. -- Nem félelem, nem kellem, nem szeretet teremtette meg a vallást, de félelem, kellem, szeretet, ész és szív működött közre,hogy megismerjük a lét s az élet ez örök s végtelen vonatkozását. Nem kellett ,,kitalálni'', hanem meg kellett találni; nem kellett ,,kikölteni'', hanem inspirált szívvel meg kellett látni. Ó Uram,látom, nem menekülhetünk meg tôled; annyi a szöktetônk, a kerítônk, s lelkünk még sem szabadulhat ki ölelésedbôl. Add kegyelmedet, hogy lázas álmainkat kidörzsölhessük szemeinkbôl s hogy rád vetve bízó s
szeretô tekintetünket, örömmel mondhassuk: Atyám, Istenem, szeretsz,mert alkottál, ó vezess, hogy hozzád érjek s benned megnyugodhassam!/Prohászka Ottokár +1927.Budapest /

 
 
0 komment , kategória:  Prohászka Ottokár  
Bibliából és lelkésztől191/529
  2014-11-09 13:14:31, vasárnap
 
  Békesség az evangéliumért végzett munkából.
a) Jézus kevés érzéket talált evangéliuma iránt, s dolgoznia
kellett, hogy annak utat vájjon tanítványai szívében is. Dolgozott
ezen kitartóan; buzgalmának gyökere az ô erôs, lelkes, odaadó akarata volt. Gyôzzön az Isten... Neki gyôznie kell. ,,Törjön össze a bűnösök íja''. -- Nem zavarodik meg a viszontagságban, ,,in tempore malo''.Van rossz idô, van rossz út, ,,via mala''; látja az Isten ellenfelét,,,qui prosperatur in via sua'', ki szerencsés és boldogul. Sebaj; csak elôre; kiált, fárad, dolgozik s e föladatán nem csodálkozik. -- Uram,itt vagyok, szolgád, harcosod vagyok; dolgozom s küzdök; kifáradni nem akarok.

b) Mint ahogy a fatörzs száz meg száz galyba ágazik s ezer meg ezer levelet s virágot hajt: úgy a buzgó lélek is kiterjeszti karjait,vágyait; feszül, fakad, terjeszkedik; érzékeny is, búsul is; hevül is,lehűl is; kiderül és elsötétül. Ezer meg ezer lelket lát, akin segítenie, sokféle bajt és botrányt, melyet megszűntetnie kellene.
Építi az Isten templomát s ugyanakkor követ fejt, meszet éget, homokot hord; mindent megmozgat, vagyis dolgozik önmagán s buzgólkodik a világban; semmit sem tart magához nem tartozónak. S ez a munkája nem kín, nem napszám, hanem a szeretet ösztönzése; ily erô s kitartás csak a szeretetben van. Azért tehát ne törj, ne szakíts, hanem mosolyogva dolgozzál.

c) Vannak a buzgalomnak betegségei is; ezek a harag,
bosszankodás: ,,Szűnj meg a haragtól és hadd el a búsulást; ne
bosszankodjál, hogy rosszat is cselekedjél'' (Zsolt. 36,8). Azután a kedvetlenség, mely a prófétákat is megszállja: Mózest, Illést... A
szentírás bíztat: ,,Ne bosszankodjál a gonosztevôkre, ne irígykedjél a hamisságot cselekvôkre'' (Zsolt. 36,1). Ezek mind üres, széllel bélelt emberek; céltalanul futók. -- Továbbá az egyoldalúság, mely csak egyet rögzít; csak a rosszat látja, s attól elkeseredik, elégiás, siralmas lélekké lesz. -- Van ezeknek gyógyszere is: ne zsugorodjál össze,hanem ,,gyönyörködjél az Úrban és megadja neked szíved kívánságát.Bízzál az Úrban és cselekedjél jót, és megadja neked szíved kívánságát; lakjál a földön, és gazdagságaival tápláltatni fogsz''.Jézus velünk; motívumaink az örökkévalóság mélységeibôl valók; vér,Jézus vére táplál és gyujt tüzet szívünkben./Prohászka Ottokár +1927.Budapest /
 
 
0 komment , kategória:  Prohászka Ottokár  
     1/20 oldal   Bejegyzések száma: 192 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 5 db bejegyzés
e év: 92 db bejegyzés
Összes: 841 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 14
  • e Hét: 1045
  • e Hónap: 2940
  • e Év: 44358
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.