Regisztráció  Belépés
sacimama.blog.xfree.hu
Fordulj el a rossztól és tégy jót, keresd a békét és azt kövesd!" Zsolt 33,15 Németh Jenőné Saci
1952.06.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
Gyönyörű erény a remény, rengeteg erőt ad nekünk
  2016-12-30 02:24:34, péntek
 
  Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Szent Pál a Rómaiaknak írt levelében felidézi Ábrahám kimagasló alakját, hogy megmutassa nekünk a hit és a remény útját. Azt írja róla az apostol: ,,Hitt, szilárdan a reményben minden remény ellenére, és így sok nép atyja lett" (Róm 4,18). ,,Szilárdan a reményben minden remény ellenére" - erős ez a megfogalmazás: akkor remélek, amikor nincs remény. Ilyen volt atyánk, Ábrahám. Szent Pál arra a hitre utal, amellyel Ábrahám hitt Isten szavának, aki gyermeket ígért neki. Ez valóban ,,minden remény ellenére" történő bizakodás volt, annyira valószínűtlennek tűnt, amit az Úr mondott neki, hiszen öreg volt - idestova száz éves -, a felesége pedig meddő. Nem sikerült gyermeket fogannia! De Isten azt mondta neki, hogy fog, Ábrahám pedig hitt neki. Emberi remény már nem volt, mert öreg volt, a felesége pedig meddő: ő azonban hitt!

Ebbe az ígéretbe vetett bizalommal Ábrahám útra kelt, elfogadta, hogy elhagyja földjét, és idegenné váljék, remélt ebben a ,,lehetetlen" gyermekben, akit Istennek kellett neki adnia annak ellenére, hogy Sára méhe foganásra már képtelen volt. Ábrahám hisz, hite megnyílik egy látszólag értelmetlen reményre. Hite az a képesség, amely túllát az emberi okoskodásokon, a világ bölcsességén és okosságán, túl azon, ami megszokott, amit a józan belátás diktál, és hisz a lehetetlenben. A remény új távlatokat nyit, képessé tesz arról álmodni, amit még elképzelni sem lehet. A remény segít belépni a bizonytalan jövő sötétjébe, hogy a világosságban járjunk. Gyönyörű erény a remény, rengeteg erőt ad nekünk, hogy előre tudjunk haladni az életben!

Ez az út azonban nehéz. Egyszer csak elérkezik Ábrahám életében is a válság, az elcsüggedés. Bízott, elhagyta otthonát, földjét, barátait... mindent. Útnak indult, elérkezett arra a földre, amelyet az Úr mutatott neki, az idő meg csak telt: abban a korban ilyen nagy utat megtenni, nem lehetett olyan rövid idő alatt, mint manapság, repülőgépen, pár óra alatt, akkor hónapok, évek kellettek. Az idő telik, de a gyermek csak nem születik, Sára méhe zárva marad, meddően.

És Ábrahám, nem mondom, hogy elveszíti a türelmét, de panaszkodik az Úrnak. Ezt is eltanulhatjuk atyánktól, Ábrahámtól: panaszkodni az Úrnak - ez is egy imamód. Amikor gyóntatok, időnként hallom a gyónóktól: ,,Panaszkodtam az Úrnak..." [Én pedig azt válaszlom:] ,,Nem baj, panaszkodj csak, ő Apa!" Ez is egy imaforma: panaszkodj csak az Úrnak! Ez jó! Ábrahám így panaszkodik az Úrnak: ,,»Uram, Istenem, [...] gyermek nélkül megyek el, és házam örököse a damaszkuszi Eliézer lesz« (Eliézer volt az, aki mindent irányított). Ábrám így folytatta: »Nézd, nem adtál nekem utódot, így szolgám lesz az örökösöm.« Az Úr szava ezt mondta neki: »Nem az lesz az örökösöd, hanem az lesz örökösöd, aki testedből származik.« Aztán kivezette, és ezt mondta neki: »Nézz fel az égre, és számold meg a csillagokat, ha meg tudod számolni!« Majd hozzáfűzte: »Ennyi utódod lesz.« És Ábrám ismét hitt az Úrnak, ő pedig beszámította neki megigazulásul" (Ter 15,2-6).

A jelenet éjszaka játszódik, kívül sötét van, de Ábrahám szívében is ott a csalódás, a reményvesztettség sötétsége, a lehetetlenben való reménykedés nehézségéé. A pátriárka már túlságosan is előrehaladott korban van, úgy tűnik, nincs több idő gyermekre, és helyette egy szolga örököl mindent.

Ábrahám az Úrhoz beszél, de Isten, még ha ott van is, és beszél hozzá, olyan, mintha eltávolodott volna, mintha nem tartotta volna be a szavát. Ábrahám egyedül érzi magát, öreg és megfáradt, a halál küszöbén. Hogyan bízzon tovább?

Mindazonáltal már ez a panaszkodás a hit egyik formája, imádság! Ábrahám mindennek ellenére továbbra is hisz Istenben, hiszi, hogy történhet még valami. Különben miért vonná kérdőre az Urat, mi értelme lenne panaszkodni neki, emlékeztetni ígéreteire? A hit nem pusztán csend, mely mindent elfogad ellenvetés nélkül, a remény nem olyan bizonyosság, amely megóv a kételytől és az összezavarodástól, hanem a remény nagyon sokszor sötétség, de amelyben ott pislákol a remény, mely továbblökdös téged. A hit Istennel való hadakozás is: kimutatni előtte keserűségünket, ,,jámbor" színlelés nélkül. [Mondhatja valaki:] ,,Haragudtam Istenre, és ezt meg ezt mondtam neki..." [Én erre azt mondom:] ,,De ő apa, ő megértett téged: menj békével!" Ilyen bátraknak kell lennünk! Ez a remény! A reményhez az is hozzátartozik, hogy nem félünk nevükön nevezni a dolgokat, és elfogadjuk a valóság ellentmondásosságát.

Ábrahám tehát hittel Istenhez fordul, és segítségét kéri, hogy tovább tudjon remélni. Milyen érdekes: nem gyermeket kér, hanem azt kéri: ,,Segíts, hogy tovább tudjak remélni!" Azért imádkozik, hogy legyen reménye. Az Úr pedig válaszképpen nyomatékosítja valószínűtlen ígéretét: nem egy szolga lesz az örökös, hanem egy Ábrahám által nemzett, tőle születő gyermek. Isten részéről semmi sem változott. Ő továbbra is azt hangsúlyozza, amit egyszer már kijelentett, és nem ad kapaszkodót Ábrahámnak, hogy ő bebiztosítva érezze magát. Egyetlen biztosítéka az, hogy bízik az Úr szavában, és nem hagy fel a reménnyel.

És a jel, amelyet Isten Ábrahámnak ad, az a kérés, hogy továbbra is higgyen és reméljen: ,,Nézz fel az égre, és számold meg a csillagokat [...]! Ennyi utódod lesz" (Ter 15,5). Még egyszer ígéret, még egyszer valami jövőben várandó hangzik el. Isten kivezeti Ábrahámot a sátorból, voltaképpen a maga szűk látóköréből, és megmutatja neki a csillagokat. Ahhoz, hogy higgyen, tudnia kell a hit szemével látni: azok csak csillagok, melyeket mindenki láthat, de Ábrahám számára Isten hűségének jelévé kell válniuk.

Ez a hit. Ez a reménynek az az útja, amelyet mindannyiunknak végig kell járnia. Ha már nekünk is csak az az egyetlen lehetőségünk maradt, hogy a csillagokra nézzünk, akkor eljött az idő, hogy bízzunk Istenben! Nincs ennél szebb dolog! A remény nem csal meg! Köszönöm!

Fordította: Tőzsér Endre SP
 
 
0 komment , kategória:  Α - Ω Remény  
A remény próbaköve
  2016-01-18 21:18:37, hétfő
 
  A kereszténység nem más, mint az a meggyőződés, hogy Krisztus feltámadásával a világ sorsa már eldőlt.

Amennyiben tudatosan vagy öntudatlanul mint keresztények, azaz ,,Krisztusban" élünk, megtéveszthetetlenül a mennyország felé haladunk.

A világ minden ,,esetlegességé"-ben már a végleges munkálkodik.

Nincs keresés, amely ürességben tapogatna. ,,Semmi sem választhat el minket Krisztus szeretetétől". Semmi, egyedül ennek a szeretetnek elutasítása.

Végérvényesen megérkeztünk oda, ahol minden szabad, nyílt és örömteli. ,,Nyitott ajtót bíztam rád, amelyet senki sem nyithat ki" - mondja Krisztus a Jelenések könyvében. Ahol tehát a reménységnek mégoly kicsi lángja is ég, ott már láthatóvá lett az ég fénye. Egyetlen vágyat sem érhet csalódás. Senkit sem veszíthetünk el, legkevésbé azt, amiről földi életünkben lemondtunk. Ilyen világban nincs ok a kétségbeesésre és kishitűségre. A keresztény ,,élő reménységre született". Innen fakad a keresztény követelmény: egyszeri életednek sikerülnie kell, hogy az emberiség és a világ általad több fényt és több beteljesülést kapjon; életeddel felelős vagy a világ boldogságáért.

Boros László:
Reményből élünk - A keresztények reménysége (4. fejezet)Link

Link



 
 
0 komment , kategória:  Α - Ω Remény  
A kérdezni-tudás
  2015-09-29 09:30:06, kedd
 
  A keresztény reményben való gondolkodás néhány előfeltétele:
- a kérdezni-tudás
- az elnémulni-tudás

Az első a kérdezni-tudás.

Hogy az ember kitörhessen a puszta ,,létért való küzdelem" korlátai közül, ismét és ismét arra kell törekednie, hogy megtapasztalja életének és gondolkodásának törékeny voltát. Be kell látnia, hogy az emberi éleslátásnak semmiféle törekvése, semmiféle ,,számítás" és ,,tervezés" nem tud felvilágosítást adni arról a mély értelemről, amely a világmindenségben uralkodik. A kiszámíthatatlan, a távoli és elérhetetlen az, ami a tulajdonképpeni értelmet adja. A válasz utáni kutatás felemeli az embert az ,,esetleges" fölé, általa kezd ,,reménykedő ember"-ként élni, és általa áll a ,,kiszámíthatatlan" elé.

A ,,felelet" mindig személyes élményt jelent, amely azonban mindig telve van bizonytalansággal és veszéllyel is. Sokszor mélyértelmű, de nem vállalhatunk érte garanciát. Az a törekvés, hogy az ember ,,befogja" gondolataiba a ,,reménység Istené"-t, olyan kisérlet, amely az embert mindig valami új, valami meglepő, valami egyszeri elé állítja, sőt képes őt egészen a lét széléig sodorni. Az ilyen ember a lét ,,terra incognita"-ja felé fordítja tekintetét. Az emberi válasz azonban sohasem jelent ,,birtoklás"-t, hanem állandó fejlődést és útonlevést.

Ezzel a titkunkról szóló elmélkedésünk egyik leglényegesebb elemére bukkantunk. A "látás"-t nem lehet egyes tapasztalatokból összerakni, nem lehet tanítani, sem másnak átadni, hanem őseredeti valóságként bele van ágyazva az emberi lélekbe. Nem részlet-összefüggésekre vonatkozik, hanem a reményben horgonyzó ígéret egészére és egyszeriségére. Nem bizonyít semmit, de utat nyit a meg-nem-ismerhető felé. Az ember a világ legegyszerűbb dolgaiban és mozdulataiban valami olyasmit tapasztal meg, ami magában véve már tökéletes. Így alakul ki imádságos szemléletünkből az, amit minden bensőséges ember ismer: Isten országa, a veszély és a kockázat, a mindig újrakezdés és újjálevés, a nyílt szellem és bensőség, egyszóval: a remény országa. Ez az ország a ,,szent bizonytalanság" országa.

A teremtőerő mindig valahol a lét szélén található meg. Aki nem adja oda lelkét, nem juthat el még saját lelkéig sem, s nem adhatja Istennek sem. A reménynek ilyen megfontolása és szemlélete talán a ,,ma" kereszténységének legkeresztényibb feladata. Vagyis: gondolkodásunk és szemlélődésünk által egységet teremteni a felületes kettősségből; értelmet hordozó egységet hozni a világba; ismét és mindig mélyebben leszállni a dolgoknak abba a hatalmasan váltakozó mélységébe, amelyet Istennek nevezünk.

A gondolkodó keresztény embernek imádságos kérdésfeltevése mindig újra olyan mondatokban kristályosodik ki, amelyek az emberi nyelvnek ezt a két, sorstól sújtott szavát tartalmazzák: ,,miért" és ,,Én" (számos variációjukkal együtt). ,,Miért kényszerítették rám a létet? Miért nem kérdeztek meg engem? Miért ragadja el a halál életem végén mindazt, amit egész idő alatt építettem, amiért dolgoztam és amit megszerettem? Miért enged Isten ennyi szenvedést? Miért nem segít éppen akkor, amikor legjobban rászorulunk segítségére? Miért kell tehetetlenül néznünk, hogyan gyötrődnek a kín és kétségbeesés, a félelem és aggódás óceánján - talán egy örökkévalóságon - keresztül azok, akiket annyira szerettünk? Van még ebben az életben egyáltalán valami ígéretes? Milyen Isten az, akinek ilyen megaláztatások árán ki vagyunk szolgáltatva?!"
S a kérdések így mennek tovább, így dolgoznak bennünk, s így zavarják biztonságunkat. Annyira eluralkodnak rajtunk, hogy hitünk ingadozni kezd, hogy bolondoknak tartjuk önmagunkat, ha továbbra is hiszünk. De éppen a megdöbbent, kétkedő és kereső kérdezésnek ez a keserűsége, - éppen ez a titkon való elgondolkodni-tudás, a reményben való gondolkodás előfeltétele. A kérdezésre való állandó ösztönzés igazi kiválasztottságot jelent: kegyelem is, feladat is egyszerre. Mint valamiféle végzet, olyan érthetetlen és mégis bizalmatkeltő hatalomként nehezedik ránk. A tudattalan mélyéből száll fel bennünk. Olyan, mint a szeretet: belső szükségesség, önként magunkra vállalt kényszerűség, amely az embert - ha egyszer megtapasztalta - teljesen hatalmába keríti és nem ereszti el többé. Így az a belátás is, hogy a lényeget, a lényegileg megválaszolhatót illetően nincs véglegesség, vagyis a kétség is hozzátartozik az ilyen egzisztencia lényegéhez. A keresztény gondolkodónak minden válaszra a lelkét kell rátennie. És még akkor sem tudja, igaz-e felelete. Néma imája mindig ez marad: ,,Uram, hiszek, segíts hitetlenségemen!"

Forrás: Boros László:
Reményből élünk - A keresztények reménysége (4. fejezet) [link]Boros László:
Reményből élünk - A keresztények reménysége (4. fejezet)[/link]
 
 
0 komment , kategória:  Α - Ω Remény  
Reményből élünk
  2015-09-29 09:14:27, kedd
 
  Az Újszövetség üzenete lényegében ez:

Krisztusban teljesen új létdimenzió nyílt meg, a mennyország.


Link



Ez a mennyország nő és érlelődik Isten gyermekeiben, Krisztus testvéreiben. Ettől kezdve az ember nem érthető meg egyszerűen földön való létezéséből. Isten az embert a mennyországra tervezte, vagyis egy olyan állapotra, amely közel van ugyan, s mégis távol.

Mindaz, ami a mennyország előtt történik, az a keresés és tapogatódzás, amely az emberiség és minden egyes ember történetét alkotja, csak születés. A világ a maga teljességében csak akkor jön majd létre, ha az ember átlépte a mennyország küszöbét.
A szó igazi értelmében tehát még nem élünk. A lényeget még nem látjuk, nem halljuk és nem értjük. Az élet még nincs ,,itt", csak reményként közeledik felénk. A ,,remény teológiájá"-nak egzisztenciális előfeltételeit megfontolni, nem jelent kevesebbet, mint felvázolni azt a dinamikát, amely az egész keresztény mivoltot eltölti.

Forrás:Boros László:
Reményből élünk - A keresztények reménysége (4. fejezet) Link

 
 
0 komment , kategória:  Α - Ω Remény  
Milyen az igazi reménység Isten szemszögéből nézve
  2015-08-13 23:40:04, csütörtök
 
  Link



1. Az igazi reménység Istenben gyökerezik. Az olyan igeversek, mint pl. a Mt 12:21, Róm 15:12, 1Tim 4:10, 5:5, 1Pt 3:5 mind hangsúlyozzák, hogy Istenben kell reménykednünk. Reményünk akkor nem fog csalódást okozni, és akkor lesz lelkünknek erős, biztos és megtartó horgonya, ha Istenből merít erőt, belőle táplálkozik, és benne bizakodik.

2. Az igazi reménység nem vágyálom - nagyon is valóságos. Aquinói Szent Tamás ezt mondta a hitről és reménységről: "A hit azokkal a dolgokkal foglalkozik, amelyek nem láthatók, a remény pedig azokkal, amelyek nincsenek a kezünkben." Bár a reménységünk valóban láthatatlan, még nincs a kezünkben (Róm 8:24), mégis a hit bizonyosságát adja számunkra (Zsid 11:1). Általa teljes bizonyosságunk van. Péter apostol ezért erre szólít fel: "teljes bizonyossággal reménykedjetek" (1Pt 1:13,).

3. Az igazi reménység üdvösséget jelent. Pál apostol összekapcsolja a reményt az üdvösséggel, amikor így ír: "Mi azonban, akik a nappal fiai vagyunk, legyünk józanok, vegyük magunkra a hit és a szeretet páncélját és mint sisakot, az üdvösség reménységét" (1Thessz 5:8). Az üdvösség görög szava ( szótéria) megmenekülést, megszabadulást, kiszabadulást jelent. A jó irányba mutató, vagyis Istenben gyökerező reménység kiment minket a kilátástalanság és reménytelenség állapotából.

4. Az igazi reménység egységbe kovácsol össze. "Egy a test, és egy a Lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást" - írja Pál apostol (Ef 4:4, RÚF). Olyan dolgokat sorol fel, amelyek az egyházon belüli egységet hivatottak megerősíteni: egy test vagyunk, egy Lélek vezet bennünket, és egy reménységünk van. Az igazi egység alapja az, hogy egy irányba nézünk (Zsolt 121:1, Zsid 3:1), tekintetünk pedig a közös reménységünkben, Istenben találkozik egymással.

5. Az igazi reménység a bizonyságtételben ölt testet. Ugyancsak Pál írja egy másik levelében a következőket: "Ha ugyan megmaradtok a hitben szilárdan és egyenesen, el nem tántorodva az evangélium reménységétől, amelyet hallottatok, amely hirdettetett minden teremtménynek az ég alatt, és amelynek én, Pál, szolgájává lettem" (Kol 1:23, ). Az apostol itt összekapcsolja a reménységet az evangélium hirdetésével. Az igazi reménység kétféle módon nyilvánulhat meg az életünkben: (1) a bűn fogságából való megváltás által - az erről szóló örömüzenetet pedig hirdetjük másoknak; (2) Istennek az életünkben való munkálkodása által - erről pedig bizonyságot teszünk másoknak, hálaadásként megosztjuk a gyülekezettel is.

6. Az igazi reménység tiszta élethez vezet. A reménységünk akkor valódi, ha a várakozás megmutatkozik az életmódunkban is. Mivel tisztában vagyunk vele, hogy Istennek mely ígéreteire várakozunk reményteljesen, mivel tudjuk, hogy reménységünk be fog teljesedni, ezért megtisztítjuk magunkat, és tisztán élünk, ahogyan azt János apostol is megfogalmazza: "Ezért aki így reménykedik benne, az megtisztítja magát, mint ahogyan ő is tiszta" (1Jn 3:3,).


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  Α - Ω Remény  
Aki mindvégig kitart, az üdvözül
  2015-05-16 14:23:45, szombat
 
  Amikor nyomorúságos helyzetben lesztek, tegyetek úgy, mint a jégmadár, amely a hajó vitorlarúdjára rak fészket; rugaszkodjatok el földtől, gondolataitokat és szíveteket fordítsátok Isten felé, mert csak Ő adhat nektek vigaszt és erőt, hogy szentül kiálljátok a próbát. (Szent Pio atya)

*
EGYHÁZATYÁK ÍRÁSAIBÓL

Urunk és Mesterünk üdvös parancsa így hangzik: Aki mindvégig kitart, az üdvözül (Mt 24,13). Majd ismét: Ha kitartotok tanításomban, valóban tanítványaim lesztek, megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket (Jn 8,31-32).
Türelemre és kitartásra van tehát szükség, szeretett testvérek, hogy miután a z igazság s szabadság reménye megnyílt előttünk, valóban el is juthassunk az igazságra és a szabadságra. Keresztény voltunk a hit, s remény kérdése. Hogy azonban e hit és remény megteremje gyümölcsét, türelemre van szükség.

Nem a jelen dicsőségét keressük, hanem a jövendőt. Pál apostol is erre figyelmeztet: Megváltásunk még reménybeli. Az a remény viszont, amit már teljesedni látunk, többé nem remény. Hiszen ki remélné azt, amit lát? Ha tehát reméljük, amit nem látunk, várjuk állhatatosan (Róm 8,24-25). Vágyakozás és türelem szükséges, hogy ami bennünk elkezdődött, azt be is töltsük, és amit remélünk és hiszünk, azt Isten segítségével el is nyerjük.
(Szent Ciprián püspök és vértanúnak ,,A türelem hasznáról" szóló értekezéséből)
 
 
0 komment , kategória:  Α - Ω Remény  
A keresztény remény igazi természetrajza
  2015-02-08 00:15:42, vasárnap
 
  Link




Mi is valójában az örök élet, a keresztény remény individualista-e, valamint korunk eszmei irányzatai között milyen hatások érik a keresztény hit-reményt?
A megváltás, az üdvösség a keresztény hit szerint nem pusztán tényadat. A számunkra Krisztus által felajánlott megváltást tőle kapott reményként birtokoljuk.

Mindannyiunknak szüksége van kisebb-nagyobb reményekre mindennapi életünkben, de ezek a remények nem elegendők a nagy remény nélkül, ami nem más, mint maga a világmindenséget magához ölelő személyes Isten. Mert kizárólag tőle kaphatjuk meg mindazt, amit önmagunktól el nem érhetünk. Az emberarcú Isten tehát a reménységünk alapja.

A remény gyakorlásának és megtanulásának ,,helyszínei":
- az imádság, mint a remény iskolája,
- a cselekvést és a szenvedés, mint a remény elmélyítésének lehetősége.
- Az utolsó ítéletre készülés a keresztény ember életében szintén a remény iskolája.

,,Nekünk keresztényeknek sosem szabad kizárólag azt kérdeznünk, hogy önmagunk hogyan üdvözülhetünk. Hanem azt a kérdést is meg kell fogalmaznunk, hogy mit tehetünk mások üdvösségéért, s kérnünk kell, hogy mások számára is felragyogjon a remény csillaga.

XVI. Benedek pápa Spe Salvi kezdetű új enciklikája
Link
 
 
0 komment , kategória:  Α - Ω Remény  
A remény próbaköve
  2014-12-07 02:00:52, vasárnap
 
 


Link

"A kereszténység nem más, mint az a meggyőződés, hogy Krisztus feltámadásával a világ sorsa már eldőlt. Amennyiben tudatosan vagy öntudatlanul mint keresztények, azaz ,,Krisztusban" élünk, megtéveszthetetlenül a mennyország felé haladunk. A világ minden ,,esetlegességé"-ben már a végleges munkálkodik. Nincs keresés, amely ürességben tapogatna.
,,Semmi sem választhat el minket Krisztus szeretetétől".

Semmi, egyedül ennek a szeretetnek elutasítása. Végérvényesen megérkeztünk oda, ahol minden szabad, nyílt és örömteli. ,,Nyitott ajtót bíztam rád, amelyet senki sem nyithat ki" - mondja Krisztus a Jelenések könyvében. Ahol tehát a reménységnek mégoly kicsi lángja is ég, ott már láthatóvá lett az ég fénye. Egyetlen vágyat sem érhet csalódás. Senkit sem veszíthetünk el, legkevésbé azt, amiről földi életünkben lemondtunk. Ilyen világban nincs ok a kétségbeesésre és kishitűségre. A keresztény ,,élő reménységre született".

Innen fakad a keresztény követelmény: egyszeri életednek sikerülnie kell, hogy az emberiség és a világ általad több fényt és több beteljesülést kapjon; életeddel felelős vagy a világ boldogságáért...."

Forrás: Boros László:
Reményből élünk - A keresztények reménysége (4. fejezet)Link
 
 
0 komment , kategória:  Α - Ω Remény  
A remény mindig egy ígéretre irányul.
  2014-12-03 01:59:04, szerda
 
 


Link

Ennek az ígéretnek a lényege, hogy maga Isten lesz az ember társa és beteljesedése. Louis Lallement (XVII. sz.) ezt így fejezi ki:

"Szívünkben van egy űr, amit az összes teremtmény sem tudna betölteni. Ezt egyedül csak Isten képes betölteni, aki kezdetünk és végünk. Isten birtoklása betölti ezt az ürességet és boldoggá tesz. Az Istentől való megfosztottság ürességérzetben hagy minket és boldogtalanná tesz."

Isten ígérete és a mindennapi élet között azonban szakadék tátong Az egyik oldalon az ígéret, amely növeli bennünk a bizalmat és a bátorságot. A másik oldalon, ahonnan el kell indulnunk, megtapasztaljuk a félelmet, a szorongást, bűnösségünket, életünk hétköznapi kihívásait stb. A két oldal között feszül egy híd, amely maga a remény.

A remény nem tesz úgy, mintha nem lenne félelem, mintha nem lenne szorongás, szomorúság, bűntudat bennünk. Nem feledkezik el a valóságról. Ugyanakkor nem feledkezik el az ígéretről sem.
A híd feszül, feszültséget jelent; a reménykedő ember ebben a feszültségben él: nem tesz úgy, mintha minden békés, nyugodt és kiegyensúlyozott lenne. S nem tesz úgy sem, mintha Isten békéjét, nyugalmát és egyensúlyát lehetetlen lenne megtalálni, megélni olykor-olykor.

Megkérdezhetem tehát magamtól: őrzöm-e magamban korlátaim és szorongásaim közepette azt az istenvágyat, amely erősebb, mint az életem árnyoldalival való szembesülés nehézsége, vagy tekintetem nem merem egy kicsit följebb emelni saját magamnál?

Forrás: http://manreza.hu/Link
 
 
0 komment , kategória:  Α - Ω Remény  
Nem a törvényhez való ragaszkodás nyitja a kaput
  2014-11-08 22:23:31, szombat
 
 
A szeretet, nem pedig a törvényhez való ragaszkodás nyitja meg a remény kapuit



Link

" A Szentatya nem azt mondja, hogy nem kell ragaszkodni a törvényhez, hanem hogy a szeretet az alap és abból kell következnie a törvényhez való ragaszkodásnak. Pünkösd a zsidóknál a Tóra átadásának ünnepe volt, a keresztény pünkösd pedig a Szentlélek átadásának ünnepe. Ő a mi Törvényünk, a Szentlélek."
K.G.
 
 
0 komment , kategória:  Α - Ω Remény  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
2018.01 2018. Február 2018.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 3 db bejegyzés
e év: 26 db bejegyzés
Összes: 3945 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 225
  • e Hét: 225
  • e Hónap: 26160
  • e Év: 56804
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.