Regisztráció  Belépés
sacimama.blog.xfree.hu
Fordulj el a rossztól és tégy jót, keresd a békét és azt kövesd!" Zsolt 33,15 Németh Jenőné Saci
1952.06.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 24 
Ne sírj azért, mert szeretsz
  2017-01-30 23:21:22, hétfő
 
  Szent Ágoston: Ne sírj azért, mert szeretsz


A halál nem jelent semmit.
Csupán átmentem a másik oldalra.
Az maradtam, aki vagyok
És te is önmagad vagy.

Akik egymásnak voltunk,
Azok vagyunk mindörökre.
Úgy szólíts, azon a néven,
Ahogy mindig hívtál.

Beszélj velem, ahogy mindig szoktál,
Ne keress új szavakat.
Ne fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal,
Folytasd kacagásod, nevessünk együtt
Mint mindig tettük.

Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts.
Hangozzék a nevem házunkban, ahogy mindig is
Hallható volt, ne árnyékolja be távolságtartó pátosz.
Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más.

A fonalat nem vágta el semmi,
Miért lennék a gondolataidon kívül...
Csak mert a szemed nem lát...
Nem vagyok messze, ne gondold.

Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden.
Meg fogod találni a lelkemet és benne
Egész letisztult szép gyöngéd szeretetemet.
Kérlek, légy szíves... ha lehet, töröld le könnyeidet,
És ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem.

 
 
0 komment , kategória:  Sz - Szent Ágoston  
Bizonyos
  2016-08-20 23:02:38, szombat
 
  "Amikor Istenemet keresem, mégis bizonyos fényt, minden egyéb fénynek fölötte álló fényt keresek, amelyet szem fel nem fog.

Bizonyos minden hang fölött megcsendülő hangot, melyet fül fel nem fog;

bizonyos illatot, mely különb minden egyéb illatnál, melyet az orr nem érez;

bizonyos édességet, mely fölötte áll minden más édességnek, de amelyet az ízlés nem érez,

bizonyos ölelést, mely minden testi ölelés elől kisiklik.

Ott bent a lelkemben sugárzik egy fény, ahol semmi tér nem korlátozza, ez a hang ott hangzik, ahol szellő nem veszi szárnyára, ez az illat ott árad szét, ahol a lehelet el nem fújja, ez az íz ott kellemeskedik, ahol nincs evésvágy, ez az ölelés ott válik valóra, ahol nincs válás többé.

(Szent Ágoston, Vallomások)
 
 
0 komment , kategória:  Sz - Szent Ágoston  
Isten szépségéről
  2016-07-14 22:52:37, csütörtök
 
  Szent Ágoston:
Isten szépségéről

Örök-új Szépség, jaj, későn kezdtelek szeretni! Bennem voltál, én meg kívüled! Künn kerestelek, s torz mivoltommal belerohantam ékes teremtett világodba. Velem voltál, s én nem voltam veled. Teremtmények szakítottak el messze tőled, amik nélküled egyáltalán nem is volnának.

Azután felharsant hívó szózatod; megtörted lelkem süket csendjét, kigyulladt bennem ragyogó világosságod, s elűzted rólam a vakoskodó homályt. Illatod kiáradt, beszívtam s most utánad lelkendezek. Ízleltelek, éhezlek, szomjazlak; megérintettél, s íme áttüzesedtem a vágyakozástól békéd után.

Majd ha egészen beléolvadok, nem bánt engem többé sem fájdalom, sem fáradság; egész életemet azontúl teljességed élteti. Akit te betöltesz, szárnyakat kap tőled; én meg, jaj, nehézkes vagyok, mert még nem vagyok tele tevéled!
Gonosz örömök küszködnek bennem tisztes szomorúságokkal; melyik fél győz majd, nem tudom. Uram, jaj, kérlek, könyörülj rajtam.
Jaj nekem! Íme sebeim! nem rejtegetem őket. Orvos vagy, beteg vagyok. Könyörületes vagy, nyomorult vagyok.

Nem igaz-e, hogy kísértés az ember élete a földön? Bajt és nehézséget ki szeret? De nem is kívánod, hogy szeressük, hanem. hogy tűrjük. Amit tűrök, azt nem szeretem, ha talán készakarattal tűröm is. Mert akinek öröme van is a hosszú tűrésben, jobban szeretné, ha nem volna tűrnivalója.
Bajomban a jobbat várom, jósorsomban bajtól félek. Van-e e kettő között valahol középen olyan pont, ahol az ember élete nem volna kísértés?

Jaj, és újra jaj nekünk a sors kedvezései miatt, mert elrettentenek a megpróbáltatásoktól s romlás jár örömeik nyomában!

Jaj, újra és harmadszor is jaj a sors megpróbáltatásai miatt, mert nehéz a baj igája, s jobb utáni vágyakozásunk, jaj, könnyen végét szakítja türelmünknek.

Nem szakadatlan kísértés-e az ember élete a földön?

Nincs nekem másban reményem, mint nagy irgalmasságodban. Add meg, Uram, amit parancsolsz, s követelj tőlem, amit csak akarsz!

Isten iránti szeretet.

Uram, hiszem, tudom és érzem, hogy te vagy a legfőbb jó. Nemcsak a legfőbb jóakarat vagy, hanem a legfőbb, a mindent felülmúló szépség is. Hiszem, hogy bármilyen szép is teremtett világod, Hozzád, minden szépség forrásához és teremtőjéhez hasonlítva, mégis csak por és hamu és semmi, és nem érdemel csodálatot.

Tudom, hogy az angyalok és szentek tökéletes öröme, boldogsága: szemlélni téged, az örökkévaló szépséget. Már a földön is elragadtatásba ejt szent lelkeket dicsőségednek egy-egy sugara. Még én is, az én semmiségemben, érzem ennek igazságát, hiszen irgalmasságból felvetted természetünket és ember módjára jöttél hozzánk, ,,és mi láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttének dicsőségét''.

Ó én drága Megváltóm, minél többet szemlélem szavaidat, tetteidet, műveidet, szenvedéseidet, melyekről az Evangélium értesít bennünket, annál mélyebben megismerem csodálatos dicsőségedet és szépségedet.

Éppen azért, jóságos Megváltóm, mert látom, milyen szép vagy, azért szeretlek és óhajtlak mindig jobban szeretni. Mert az egész létező világon Te vagy az egyetlen jóság, az egyetlen szépség és gyönyörűség, mert semmi sem hasonlítható hozzád, mert Te végtelenül fölségesebb és csodálatosabb vagy, mint a legszebb teremtmények, azért ölellek magamhoz egészen sajátos, semmivel össze nem hasonlítható, egyetlen és valóban szuverén szeretettel. Minden sötét és szomorú nekem Hozzád képest, én Uram, semmit sem tudnék úgy szeretni ezen a földön, mint téged, még azt sem, ami természettől a legkedvesebb nekem. Mindent inkább veszítsek el, csak téged ne, mert Te, ó Isten, Te vagy az én legfőbb Uram, egyetlen szerelmem.

De te, Uram, végtelenül jobban tudod nálam, milyen kevéssé szeretlek valójában. Nem is tudlak szeretni másként, mint kegyelmed segítségével. Csak a kegyelem nyitotta meg lelkemnek szemét, hogy láthassa felségedet. A kegyelem ragadta meg és tette fogékonnyá csodálatos szépséged gyönyörűségei iránt szívemet. Csak az érzékek szörnyű romlottsága tarthatna vissza attól, ó Uram, hogy szeresselek és szemléljelek.

Ki van közelebb hozzám nálad, ó Istenem? És mégis e földnek dolgai, mindaz, ami természettől jól esik nekem, újra, meg újra el akarják fordítani rólad tekintetemet. Csak kegyelmed segíthet rajtam. Óvd hát, ó Uram, szememet, fülemet, szívemet e borzasztó zsarnokságtól! Törd szét bilincseimet, emeld fel szívemet, engedd, hogy egész lényem csak feléd forduljon, hogy soha el ne veszítselek szemem elől, és engedd, hogy szeretetem a te szemlélésedben napról-napra növekedjék. Ámen.

 
 
0 komment , kategória:  Sz - Szent Ágoston  
Feltámadott életünk Krisztusban
  2015-12-26 02:27:41, szombat
 
  A keresztény hit szerint minden egyes ember méltóságát, egyediségét az adja, hogy Isten sajátos, egyedi gondolatából született, aki meghívta szeretetközösségébe. Személyes beteljesülésének egyetlen útja, hogy Krisztussal válik azonossá. ,,Ti Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig Istené" (1Kor 3,23).

Az első keresztény közösségek a teljes azonosulásra törekszenek Krisztussal, vele egyesülve élnek: ők Krisztusban, Krisztus bennük. Pál saját identitását is a Krisztussal azonosulásban
határozza meg. ,,Aki az Úrral egyesül, egy lélek vele" (1Kor 6,15). ,,Krisztus gondolatainak birtokában vagyunk" (1Kor 2,16). Erre buzdítja követőit is: ,,Ugyanaz az érzés legyen bennetek, mint Krisztus Jézusban volt" (Fil 2,5). ,,A Lélek szerint éljetek" (Gal 5,16).

Akik így élnek, azok között eltűnik minden etnikai, társadalmi, sőt egyéni különbség: ,,Nincs többé zsidó vagy pogány, mindnyájan egy személy vagytok Krisztus Jézusban" (Gal 3,28). Eggyé válnak
egymással, ahogyan Jézus egy az Atyával. Jézus ezt az örökséget hagyja övéire főpapi imájában: ,,Amint te atyám, bennem vagy, és én tebenned, úgy legyenek egyek ők is mibennünk. Egyek legyenek, amint mi egyek vagyunk: én őbennük, te énbennem, hogy így tökéletesen egyek legyenek ők is" (Jn 17,21-23).

Hogyan lehetünk sokan sokfélék, mégis egyek Krisztusban, sőt válhatunk Krisztussá? Ha mindnyájan külön-külön személyiségek vagyunk, hogyan találhatjuk meg az önazonosságunkat mindnyájan Krisztusban? Hogyan maradhat meg az egyediségünk, ha mindegyikünknek Krisztussal kell azonossá válnia? A Krisztussal való egyesülésre két módon is felhatalmazást kapnak a keresztények: a Szentlélek és az Eucharisztia által. A feltámadt Krisztus a Lelkét adja oda, feltámadott testét pedig az Eucharisztiában.

A Lélek bennünk lakása

A Lélek bennünk lakása Krisztus megváltó művének folytatása: az incarnatio, a megtestesülés, halála és feltámadása által az in habitatióban, a Lélek bennünk lakásában folytatódik. ,,Isten szeretete kiáradt szívünkbe a bennünk lakó Szentlélek által" (Róm 5,5). János apostol ezt a folyamatot a szeretethez köti. Három egymást követő állítása: ,,Ha szeretjük egymást, bennünk marad az Isten." - ,,Isten a szeretet, aki kitart a szeretetben, az Istenben marad, és Isten is
benne marad." - ,,Abból tudjuk, hogy benne maradunk, ő meg bennünk, hogy a Lelkéből adott nekünk" (1Jn 4,6-16). Szent Ágoston ehhez hozzáfűzi: ,,A Szentlélek, akiből adott nekünk, műveli azt, hogy Istenben maradunk, és Isten mibennünk; ezt azonban a szeretet viszi végbe. Ő maga, a Lélek tehát Isten mint szeretet."

Eucharisztia

Hasonlóan nyomatékos állításokat találunk az Eucharisztiával kapcsolatban: aki magához veszi Krisztus testét, az maga is Krisztus testévé, testének tagjává lesz. ,,A kenyér, amelyet megtörünk, nemde a Krisztus testében való részesedés? Mi ugyanis sokan egy kenyér, egy test vagyunk, mivel mindnyájan egy kenyérből részesülünk" (1Kor 10,16-17). II. János Pál pápa írja: ,,Nemcsak mi vesszük magunkhoz Krisztust, hanem Krisztus is magához vesz mindegyikünket. (...) A szentáldozásban titokzatos módon megvalósul Krisztus és a tanítvány 'egymásban léte': 'Maradjatok énbennem és én tibennetek'".16 Ez a tudat mélyen átjárta az első századok egyházát. Az enciklika idézi Szír Szent Efrémet: ,,A kenyeret saját élő testének mondta, s betöltötte önmagával és az ő Lelkével... És az, aki hittel eszi őt, Tüzet és Szentlelket vesz magához...

Vegyétek és egyetek belőle mindnyájan, és egyétek vele együtt a Szentlelket. Mert valóban az én testem, és aki eszi, örökké élni fog." Majd hivatkozik Aranyszájú Szent Jánosra is: ,,Mert mi a kenyér? Krisztus teste. Mivé lesznek azok, akik magukhoz veszik? Krisztus testévé; de nem sok test lesz, hanem csak egy." Ugyanezt kérjük a szentmise 3. eucharisztikus imájában: ,,Küldd el Szentlelkedet, hogy mindnyájan, akik Krisztus testét és vérét magunkhoz vesszük, egy test, egy lélek legyünk Krisztusban."

LUKÁCS LÁSZLÓ A krisztusi identitás
 
 
0 komment , kategória:  Sz - Szent Ágoston  
Önmegvalósítás vagy Krisztus-követés?
  2015-12-26 01:37:50, szombat
 
  Az Isten és ember között oda-vissza áramló szeretet nemcsak ismereteinket gazdagítja Istenről és rajta keresztül önmagunkról, hanem előmozdítja igazi lényünk kibontakozását is. Minél teljesebben eggyé válik Istennel az ember, annál teljesebben válik önmagává.

Sőt: nem csupán azért válik jobban önmagává, mert pontosabban, hibátlanabbul megvalósította Alkotója tervét, hanem azért, mert teljesebben eggyé vált vele. Az ember nem csupán alkotása Istennek, hanem szeretetének meghívottja, aki csak ebben a szeretetben tud egészen önmagává lenni. Önmagává pedig úgy válhat, ha képes túllépni önmagán, és átadni magát az őt befogadó szeretetnek.

A döntések jelentősége

Az időben élő ember fokozatosan valósítja meg önmagát (ahogy mondani szokták: énje nincs készen, nem ,,van", hanem válik önmagává).
Ebben szerepet játszanak az öröklött tulajdonságok és a környezeti hatások, a legfontosabb szerep mégis a döntéseknek jut.
Életünk kronológiai folyama megállíthatatlanul és visszafordíthatatlanul hozza elénk életünk perceit, egymást követő helyzeteit, amelyekben valamilyen módon állást kell foglalnunk. Ennek következményeit akarva-akaratlanul vállalnunk kell: meghatározzák további sorsunkat. Nemcsak a különleges határhelyzetekre érvényes ez: valamilyen formában előbb-utóbb mindenkinek az életében megjelenik.

Krisztus, a követendő példa

A Krisztus hitében élő ember nem csupán saját rejtett lehetőségeinek kiaknázásával vagy akár az "örök emberi" értékek elsajátításával valósítja meg önmagát, hanem Krisztust, a "tökéletes embert"
választja követendő példaként. Annál hitelesebben válik önmagává, éri el saját identitását, minél hűségesebben követi Krisztust. Az evangéliumok Jézus számos mondását idézik, amelyekben saját példájának követésére hívja hallgatóit.
"Egy a ti tanítótok, Krisztus" (Mt 23,10).
"Tanuljatok tőlem..." (Mt 11,29).
"Aki nem követ engem, nem lehet az én tanítványom" (Mt 10,38).

LUKÁCS LÁSZLÓ A krisztusi identitás
 
 
0 komment , kategória:  Sz - Szent Ágoston  
Az ember énje és kiteljesedett önmaga
  2015-12-26 01:28:53, szombat
 
 
Önismeret - Isten ismerete: úton magunkhoz - és hozzá

A szeretetben történő megismerés, az ismeretben felgyulladó szeretet teszi képessé az embert arra, hogy őszintén, kétségbeesés és szépítgetés nélkül szembenézzen tényleges énjével, de meglássa valódi, Isten szeretetében kiteljesedett önmagát is, és az Ő szeretetének erejével törekedjen megvalósítani istenképmás-önmagát.

A lélek kétfelé vágyik: befelé és fölfelé.

* "Miféle hely volna bennem, ahová eljöjjön hozzám Istenem? Ugyan hova jöjjön hozzám az Úr, a mennyet és a földet teremtő Isten? Uram Istenem, mi van bennem, hogy befogadjon Téged? Vagy a Tőled alkotott ég és föld, s bennük magam is, kicsiny teremtményed, elégséges talán befogadásodra?"

LUKÁCS LÁSZLÓ A krisztusi identitás

* Szent Ágoston: Vallomások 24
 
 
0 komment , kategória:  Sz - Szent Ágoston  
Az önismeret egyedüli forrása: Isten
  2015-12-26 01:20:32, szombat
 
  ,,Ki vagyok én? Mi vagyok én?", teszi fel a kérdést Szent Ágoston is.
Válaszért Istenhez fordul, aki így felel: ,,Üdvösséged én vagyok".

Ágoston szerint Ő ad választ az identitását kereső embernek.

Az önismeret egyedüli forrása: Isten ismerete rólunk. Helyes önismeretre az vezet el, hogy úgy ismerjük meg magunkat, ahogyan Isten ismer bennünket.

Az Ószövetség embere abban a meggyőződésben élt, hogy Istennel való kapcsolata határozza meg az életét. Erre talán a 139. zsoltár kínálja a legmegrendítőbb példát. ,,Uram, te megvizsgálsz és ismersz engem, tudod, hogy ülök-e vagy állok. Gondolataimat már látod messziről. (...) A szó még nincs nyelvemen, s lám, az Úr már tud mindent. (...) Csodálatos ezt tudnom, olyan magas, hogy meg sem értem." A zsoltáros meg is indokolja, miért ismerheti ennyire Isten: ,,Te alkottad veséimet, anyám méhében te szőtted testem. Áldalak, amiért csodálatosan megalkottál... Lelkem ismered a legmélyéig, létem soha nem volt rejtve előtted."

Azért érzi magát biztonságban, mert Isten jobban ismeri, mint ő saját magát, de azért is, mert Isten tudja azt is, merre kell haladnia az élet útján. ,,Nézd meg, nem járok-e a gonoszság útján, és vezess el az örök útra!"

Az Újszövetség megmutatja, hogy identitásunk kibontakozásában mi a szerepe Krisztusnak és a Szentléleknek. Jézusról ismételten említik az evangéliumok, hogy belélátott az emberek bensejébe: ,,tudta, mi lakik az emberben". Maguk az apostolok is nemegyszer zavarba jöttek, amikor Jézus a gondolataikban olvasott. Feltámadása után az apostolok a saját sorsukon keresztül reflektálva élik át, mit jelent számukra, hogy tudhatják: Krisztus ismeri őket. Ahogy Péter mondja Jézus hármas kérdésére: ,,Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek." Az efezusiakhoz írt levél így bíztat: ,,Adja meg nektek, (...)hogy Lelke által megerősödjetek benső emberré, hogy a hittel Krisztus lakjék szívetekben. (...) Akkor majd (...) megismeritek Krisztusnak minden értelmet meghaladó szeretetét, és beteltek Isten egész teljességével" (Ef 3,18-19).

A Lélek és Krisztus által tehát megismerhetjük magunkat, és eljuthatunk legigazibb önmagunkhoz, azonosságunkhoz - Istenben. Ez a bizonyosság ad biztonságot János apostolnak is. ,,Ha vádol a szívünk, Isten nagyobb szívünknél: ő mindent tud" (1Jn 3,20). ,,Isten szemében az ember rejtett énje az értékes" (1Pét 3,4).

 
 
0 komment , kategória:  Sz - Szent Ágoston  
Aki bennem lakozik
  2015-07-31 00:28:58, péntek
 
 
Uram, mint elkóborolt bárány, szorongva kerestelek magam körül, míg Te mindvégig bennem lakoztál. Vándoroltam városok utcáin, terein, sehol sem leltelek, mert nem találhatom meg kívül azt, aki mindig bennem lakozott.


Szent Ágoston
 
 
0 komment , kategória:  Sz - Szent Ágoston  
Istenem! Vétkeztem, és eltűrted
  2015-07-11 13:45:23, szombat
 
 
Link




"Istenem!
Vétkeztem, és eltűrted.
Elhagytalak, és még mindig fönntartasz.
Ha bánkódom, megbocsátasz.
Ha visszatérek, ismét befogadsz"

/ Szent Ágoston /
 
 
0 komment , kategória:  Sz - Szent Ágoston  
Szeressük embertársunkat
  2015-05-11 08:46:54, hétfő
 
  Link




,, Szeressük embertársunkat, vagy azért mert jó, vagy azért, hogy jó legyen."

Szent Ágoston
 
 
0 komment , kategória:  Sz - Szent Ágoston  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 24 
2018.04 2018. Május 2018.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 26 db bejegyzés
Összes: 3945 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 187
  • e Hét: 187
  • e Hónap: 38575
  • e Év: 168774
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.