Regisztráció  Belépés
lilagondolatok.blog.xfree.hu
Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot.Találd meg azt, akitől s... Papp Györgyné
1944.11.25
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 28 
Béres Andrea (Virág): Megbocsájtok neked
  2017-04-27 11:11:16, csütörtök
 
 





Andrea Béres (Virág)

Megbocsájtok neked



Elengedem minden vétkedet...
ellenem szórt száz szilánkodat,
ki nem mondott szavaid csendjét,
át nem adott öleléseid, halott hamvát.

Összes elfojtott könnyem zúduló árját,
tajtékzó indulatom kövekkel zárt árkát,
bénult mozdulataimnak néma jajgatását,
magányos utamnak, halk cipőkopogását.

Elengedem minden vétkedet...
mert én is vétkezem Te ellened,
összeforrt ajkaim rég nem lázonganak,
s már nem rázzák fel a falakon túli csendet.

A világ elveszi úgyis egyszer a létezők fájdalmát
s ki nem hall dallamot ideát, lel máshol majd ideát
ahol él az élet, mert szeretni lenni kész
s nem tartja foglyul, hogy nem mer érezni az ész .

Elengedem minden vétkünket...
én fűszert ontok minden nap mégis,
hogy érezz, láss, dobbanj tovább,
el nem hal a remény, hogy bűnünk vétetik,
s meglátod az ész mellett a szív a lélek is létezik.
 
 
0 komment , kategória:  Gádoros Andrea Virág  
Béres Andrea (Virág): Ébredések
  2017-04-27 11:04:06, csütörtök
 
 





Andrea Béres (Virág)

Ébredések



Lepd be a létem ködfátyol,
járd el nekem az éjtáncot.
Ébredő Énem, egy más világból,
nyújtsd láthatatlan kezed a fénysugárból.

Halkítsd le lépteim, hogy csak látsszon ,
erős a szívem , mint régi jászol .
Nyisd fel a szemem a félhomályból,
had égjen hitem , hiszen lángol.

Gyűrd össze arcom föld porából ,
tégy reá ráncokat , hegyek magasáról .
Füröszd meg fényem tenger áradásból ,
fésülj majd a réten nyíló fű szálából.

Csordulj a hegynek fölfelé ,föld mocsarából ,
húzd magaddal az embert mély álmából.
Égig ér a szívem , ha már hajnalt játszol,
megkötöttem ott fenn ,néma fogadásom .

Eszmélő reggelem, hagyd meg a szép álmom ,
add meg,hogy a szeretet a szívekre szálljon .
A holnap szórjon ránk békét, az út porából,
türelemhegyeken túl ,a Szerető Szív ,lángol.
 
 
0 komment , kategória:  Gádoros Andrea Virág  
Béres Andrea (Virág)
  2017-04-27 10:53:46, csütörtök
 
 





Andrea Béres (Virág)

Kinn a padon



Elmerengve a fák alatt,
sorra veszem a gondokat.
Homlokomra gyűlt ráncokat,
most az elmém táncoltat.
Fejem felett kopasz ág,
csak némán felém bólogat.
S egy kósza pihe a pad alatt
a szellőben táncolgat.
Csupasz kezem zsebre teszem,
ne érjen el hozzám e hódolat.
Szürke színben dédelgetem,
egy kicsit a fakó sorsomat.
De hej e pihe, fel nem adja,
egy kanyar szél, nyakamba kapja.
S ott ficánkol kacér kézzel,
míg el nem simítja ráncomat.
Az évek repedése lassan kisimul,
mély árka a messzi lejtőn elindul.
S a Nap a szürkeségbe felragyog,
elindulok s a gondokat, a padon otthagyom.



 
 
0 komment , kategória:  Gádoros Andrea Virág  
Béres Andrea (Virág): Éberálom
  2017-04-27 10:47:48, csütörtök
 
 





Andrea Béres (Virág)
Éberálom



Csak villanás vagyok, csak ábránd...
Egy halk sóhaja valék Istennek!
Egyetlen repedés az én létem,
Forrásban lelem igaz tükörképem.
Nem csalóka égi tükör,
Nem hamis csalogány,
Megbúvó a csillag rejtjel
Fénye ott nem halovány.
Letérdelek e világban,
Kezemet fény-imára fonom
Lomb közt rejlő gyertyafénnyel
Lehunyt szemmel utazom.
Lángot vet az éjmadár fent
S álmot hint szememre,
Tűnő fényű holddal jár
És búvik be a szívembe.
Csillagszikra villanás
Serceg élő emlékemben,
s hajnalt, keltegető félhomályt szór
Az ébredő lelkemre.
A horizonton a kelő nap
Ébresztgeti létem,
Hogy csak apró sóhaj vagyok
Feledjem egészen.
Égi madár vijjogva száll,
És fejem felett köröz.
Napforduló útján járva
Egy gyűrűt koronához kötöz.
Összeforrva betakarja
Fehér fátyolával,
Őrzi, s védi országát
Néma szárnycsapással.
Álom ez vagy éberélet,
Hogy emígyen látom.
S az égbe írt repte útját
Egy írásba zárom.
Vigyázza azt földi létem
És segíti azt széllel
Ha indulnom kell bármerre is
Elhív majd egy fényjel.
De addig, amíg emitt vagyok,
Átölelem vállad,
Híd leszek két part között
Hol csak a szeretet járhat.

 
 
0 komment , kategória:  Gádoros Andrea Virág  
Béres Andrea (Virág): Hajnali erdő
  2017-04-26 11:16:29, szerda
 
 





Béres Andrea (Virág)
Hajnali erdő



Ha a sötétség fénnyé derül,
S elhozza vágyott perceit,
Bíborfalak omlanak,
S az ég fátylát emeli.
Elfoszlik az éj semmivé,
Derengve ezüst hajnal kél,
Álmából ocsúdva,
Megborzong egy levél.
Rázkódva róla,
Egy harmat sírón földet ér.
Szellő friss táncát járja,
Egy sziklaszírt tetején,
Vidáman nyargal onnan,
Előle sehol nincs menedék.
Felszáradnak a földön,
Az ott rekedt könnycseppek,
A hűvös éjben bűvölt,
Égi göngyszemek.
Felszakadó sejtelem,
Büszke törzsek alján,
Nyirkos sóhaja elszökken,
Egy forrást találván.
Napfürdőbe nyújtja,
A fáknak ágait,
Tüzes fényben ringó,
Játszi szálait.
Ébredező világ,
S hangjait nem rejti,
Minden szavát a Fénybe ereszti.






 
 
0 komment , kategória:  Gádoros Andrea Virág  
Béres Andrea Virág: Csendünnep
  2017-04-26 10:59:31, szerda
 
 





Csendünnep



Csendünnep kérlek, ne halkan jöjj,
Zörgess meg jól minden háztetőt!
S Te gyertyának fénye, láng lobogj,
Hordjanak szét az angyalok!

Csendünnep, Te vagy nép koldusa.
Szegénynek jut majd Úrvacsora.
Izzó Nap, fényes csillaga,
Tárja ki ajtaját előtted, ki gazdagabb!

Csendünnep s díszes szalagok,
Fahéj illatú asztalok...
Belülről ontsd a meleged
Eltévedt a világ, sötétben didereg.

Csendünnep fehérben járó láb.
Zengjék jöttödnek neszét a harsonák!
S ki hitében már vesztett ne kapjon mást,
Mint gyermeki szempárt, s látomást.

Csendünnep mindennap áldalak!
Szent Akarat, mely bennünk vagy.
Táplálsz, hogy tápláljunk másokat.
A Szeretet nevében kopogtatsz!







 
 
0 komment , kategória:  Gádoros Andrea Virág  
Béres Andrea (Virág): Emeld az arcod
  2017-04-26 10:14:27, szerda
 
 





Andrea Béres (Virág)

Emeld az arcod



Leszegett fejjel a léted mond, hogyan látod
Emeld fel az arcod, a fény Terád vár ott
Engedd magadba ölelő létét
Érezd át, Téged szerető égi fényét
Fúdd el a bánatod, küld el a felhőkbe
Küld el a magányod, hogy társra leljen
Add útravalóul minden szeretésed
Hozzád a térből vissza ne egyedül térjen
Kívánd a léttől a lépteid, védje
Szíved forró vágya a csillagokat érje
Had lásson a hold összekulcsolt kézzel
Remegőn, térdeplőn, egy végtelen térben
Engedd, hogy könnyeid a nap száríthassa
A vén Földnek rögei magába ihassa
Hagyd meg a szívnek, hogy összeroskadjon
Vén idő kell hozzá, hogy a mindenen túl jusson
Új erőre kapva ismét felálljon
Nyitott szíveddel megint láthasson.
 
 
0 komment , kategória:  Gádoros Andrea Virág  
Béres Andrea (Virág): Keresők
  2017-04-26 09:52:20, szerda
 
 





Andrea Béres (Virág)
Keresők



A fény megvilágolja az utat és az elmét
megtölti a szívet és helyén tartja a lelket
engedd ember, magad járataiba
hunyd le a szemed, hogy láss,
takard el füled, hogy halljon
és csendet őrizzen a szád
hogy tudd, mikor mit érdemes szólni
mert szólni csak fényesen szabad...
hogy megvilágoljon utakat
a tiédet és másokét egyaránt
hogy ne romboljon, hanem építsen
tekintetet földtől-égig emeljen
eredj ember, ki az ég alá
hol sűrű a lombozat
moha őrzi a gyűrött köveket
tekergő gyökerek közt
szalad a fény s a források vize
örökké rohanva integet
ott a te templomod ember
mely a csendben születik
minden szívdobbanásban érted létezik
ott borulj térdre, hol kiváncsi szemek
nem követik kérdőn kereső léptedet...






 
 
0 komment , kategória:  Gádoros Andrea Virág  
Gádoros Andrea Virág: Születések
  2017-03-16 19:55:45, csütörtök
 
 





Gádoros Andrea Virág
Születések



Mag vagyok.
Egy parányi kezdete az öröklétnek.
Szunnyadón élem a fagyot, a jeget,
A naptalan eget, a föld mélyében.
Körülöttem, ezernyi dermedt rög és morzsa,
Mind a tél csípős álmát alussza.

De ládd!
A Föld, lerúgva hótakaróját,
Már hevíti testét a Nappal..
S forró szeretkezésük, a földön rést ütött.
A Nap lágyan ölelő csókjaitól
A Föld elgyengült,
S láthatatlan magába vonja a Fényt.
Kettejük násztáncában, megszületek Én.

Csíra vagyok.
Gyökeret ereszték, hol honom
Eleddig, mint bölcső ringatott.
Karjaim a Fény felé kinyújtom.
Ládd, itt VAGYOK!
A Föld szerető, óvó ölelésében,
A Nap hívó fényében,
Felszínre tőr a bennem rejlő erő.

Növény vagyok.
Középpontom erős,
S titokban őrzi valós voltát
Csak rejtőzködő szívem-lelkem érzi,
Az életre születő virág sóhaját.
Ha vihar tép és szél csavar,
Eső ver vagy felhő, takar,
A Földet el nem hagyom,
S hiszem, hogy a Napot,
Majd Újra láthatom.

Bimbó vagyok.
Zárt rendem számlálhatatlan
Szirmot rejt.
Mint a mondanivalókban,
Egy-egy szórend,
Úgy fejti egyenként le
Középről a Fény.
Hagyom, hogy nyithassa-bonthassa,
Szívemről s lelkemről, mint
Remény.

Hervadok...
Igen, ha itt az ideje
Akkor majd hervadok.
Kérem, hogy majd ne sajnáljatok.
Mert a Föld erejét s a Nap fényét
Oldottam fel magamban s őrzőm.
Egy lettem velük, hogy egymást kiegészítve
Értelmet próbáljunk adni e világnak.
Szirmaim hullásával,
Csak az idő múlását mutatom.
Az irányt, mely innen hol a VÉG
Újból Útnak ered, hol a KEZDET.






 
 
0 komment , kategória:  Gádoros Andrea Virág  
Béres Andrea Virág: Tavaszi ébredés
  2017-03-10 10:57:08, péntek
 
 




Béres Andrea Virág
Tavaszi ébredés



Az újjászülető Fény vagyok...
magam mögött hagyom télárnyékom,
levetett gyolcsom, mely hűs homályba fagyott.
Beégetve lett mára a múlt irgalom
és rügyfakasztó lesz az égi oltalom.
Az alázat egyre növekedik bennem,
mert viszem még tovább,
tövisekkel mart tölgyfakeresztem.
Viselem gondját a még ásító Földnek,
avarízű nedűit csordítom szomjas gyökereknek.
Az örök Hit vagyok...
ha fogadnak, ha tagadnak egyaránt.
S nem kételkedem abban,
hogy sok elfordított orcát látok,
tágra nyílt tekintetek s szívek mellett.
S én mégis minden nap jelen vagyok.
A remény vagyok, a kikelet...
a lehetőség az ébredő léleknek.
Megfürösztöm égi harmattal
az alvó, álomittas rügyeket.
A színek vagyok, a ragyogás...
az ég feletti Napkorong.
Az áldás, aki hozzád letérdel,
hogy megláthasd és felemelkedhess.
Egyenlők vagyunk...
És az egyenlőség éjjelén
eget nyitunk a jövőnek.
S a hajnalt már tavasztáncba hívjuk.
Szerelmes bódulat csörgedezik az erekben
és megnyilatkoznak a zárt rendek.
Befogadják Fényemet, és akkor, s ott,...
Én teremtek!








 
 
0 komment , kategória:  Gádoros Andrea Virág  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 28 
2017.08 2017. Szeptember 2017.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 68 db bejegyzés
e év: 783 db bejegyzés
Összes: 6649 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 410
  • e Hét: 410
  • e Hónap: 26270
  • e Év: 296902
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.