Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 15 
Karaffa Gyula: Ima volt?
  2014-11-24 06:57:37, hétfő
 
  Karaffa Gyula:

Ima volt?


Csak halkan szólva térdepelt,
(Nem nyomta akkor térdét szét a fa.)
fejét lehajtva, míg betelt,
s már nem volt egy szava.

Azt is hihették, tán dadog,
(De csak az angyalok nyelvén beszélt)
nem vették körül csillagok,
dicsfény sem fonta be fejét.

Templomnak érezte magát,
(Bár épülete már gyengécske volt.)
a felhők fésülték haját,
s lelkéről eltűnt a folt.

Ima volt-e, mit ellehelt?
(Mert az ember csak makogni képes.)
Szavára senki sem felelt,
de mégsem volt nevetséges. 

*
Ima volt-e, mit ellehelt?
Azt is hihették tán dadog.
Templomnak érezte magát.
Nem feleltek az angyalok.
 
 
0 komment , kategória:  Karaffa Gyula  
Karaffa Gyula: Rám hullott az éjszaka
  2014-10-04 05:10:51, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Karaffa Gyula  
Karaffa Gyula: Azon az esten
  2014-10-01 07:49:45, szerda
 
  Karaffa Gyula:

Azon az esten


a szoba melegében
egymáshoz gömbölyödtünk
a takarók alatti csöndben.
Lihegve egymás tarkójára,
langymeleg pára szállt
a majdani álom-tájra
s vágyunk szépséges képe
az éj vadságát elleplezte
szemeink elől.
Szuszogásunk szerelmetes
sóhajokkal terhesen szállt
s vitte el árulkodón
boldogságunk hangjait
kíváncsi fülek prédája gyanánt.

Ne szégyelld Kedves
a hangod
a vágyad
a tested,
ha szégyellni kéne,
nem teremtetett volna ilyenné a korpusz.
Szerelemre születtél,
gyönyörre,
befogadásra,
s
képesen a csodára;
megsokszorozni az életet,
a teremtést ismételni meg
elbújtatva
Kettőnk lelkét az Egyben.

Azon az esten
irigyen lestek be
a pislákoló szentjánosbogár-csillagok
ablakunk tábláin keresztül szobánkba;
Tán most sajnálták először,
hogy oly hatalmasok
és a távolság oly sok
közöttük,
s cserélték volna el a kozmoszt
is velünk
picinyke
szobánkra.
 
 
0 komment , kategória:  Karaffa Gyula  
Kraffa Gyula: Mostanra tudom...
  2014-06-10 05:14:47, kedd
 
  Kraffa Gyula:

Mostanra tudom...

(Nem akartál nagysokáig élni.)

Ha élnél, lennél százhárom éves,
aszottképű, fogatlan kis öreg,
tán szenilis is és nevetséges,
akit mindenki csak magázni mer?
Már ha megszólítják egyáltalán.

Nem csodálom, ha ezt nem akartad!
Mondhatom, épp jókor jött a halál,
mondhatom, éppen a jó időben,
mikor még tisztán megláttál mindent,
mikor még szeretni is akartál,
mikor még nem utáltad az Istent.

Így maradtál mindenki barátja,
lázas tekintetű virággyerek,
maradtál mindenki Attilája,
kit megdobognak ifjúi szívek,
és a véneknek is szól az ének,
mit egykoron papírra vetettél.

(Mint ahogyan minden embernek jár
a meleg nyár is és a hideg tél.)

Mostanra tudom: Menetrend szerint
jött az a vonat az állomásra,
mert az ember sem az életét, sem
a halálát nem bízhatja másra...
 
 
0 komment , kategória:  Karaffa Gyula  
Karaffa Gyula: Miért én?
  2013-09-24 07:30:39, kedd
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Karaffa Gyula  
Karaffa Gyula: Pannonia
  2013-08-11 18:55:15, vasárnap
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Karaffa Gyula  
Karaffa Gyula: Végjáték
  2013-08-01 19:13:03, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Karaffa Gyula  
Karaffa Gyula: Egykor
  2013-06-09 17:36:19, vasárnap
 
  Karaffa Gyula:

Egykor


Oly messze van az ég!
Kékségében hogy vágtatnak a felhők,
mint megvadult lovak a semmi puszta prérin.

Suhognak a kékség
végtelenén, ezernyi felhő-erdők,
és szinte elvesznek e színes szépség szélin.

Egykor tiszta voltam.
Még nem tapadt rám a kívánság szennye,
még nem tanított senki emberi beszédre.

Ám felnő a gyermek.
Dzsungelharcoktól edződik a teste,
sebeket ad és kap, nincs idő kegyelemre,

mert ilyen az ember.
Rég elvált már teste a szellemétől,
de lelketlen húscafat lehet csak e nélkül!

Egykor tiszta voltam,
tiszta, mint a felhők!
 
 
0 komment , kategória:  Karaffa Gyula  
Karaffa Gyula: Fabula rasa...
  2013-05-28 17:54:18, kedd
 
  Karaffa Gyula:

Fabula rasa...


régóta unott történetekben élek
ideje lenne újat kitalálni már
mielőtt kényszerből bogyókat kell kérjek
vagy rám talál valahol a tréfás halál

mert meguntam a tanmeséket jócskán
hát az én mesémre sem kíváncsi senki
pedig boldog az kinek morzsa bajszán
miközben a jövő nemzedéket nemzi

egy ember volt csak ki meghallgatott engem
ám ahogy más az is bambán bámult reám
mert halálra unta saját magát bennem
csak nézett rám s kérdezte ez itt a hazám

oda fel vágyott aztán egy szép hajnalon
egy fabula rasat csinált önmagának
most ott fenn mocskolja tovább a lapokat
hol csak élet van meg bűn meg bűnbocsánat
 
 
0 komment , kategória:  Karaffa Gyula  
Karaffa Gyula: Rejtegettem...
  2013-05-25 09:41:52, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Karaffa Gyula  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 15 
2017.08 2017. Szeptember 2017.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 233 db bejegyzés
e év: 2494 db bejegyzés
Összes: 28923 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4067
  • e Hét: 10674
  • e Hónap: 125919
  • e Év: 1350124
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.