Belépés
lilagondolatok.blog.xfree.hu
Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot.Találd meg azt, akitől s... Papp Györgyné
1944.11.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/32 oldal   Bejegyzések száma: 310 
Aranyosi Ervin – Advent második gyertya
  2021-12-05 11:36:33, vasárnap
 
 




Aranyosi Ervin - Advent második gyertya


A második is fényre lobban,
jelzi, angyal szállt a földre:
- Éljetek méltóbban, jobban,
s várjatok az újszülöttre!

Lelketeket készítsétek,
- a világ újjá születhet!
Szóljon szívből belső ének,
- nyissátok meg szeretetnek!

Legyen bennünk könyörület,
új megváltónk mikor várjuk.
A világ is szebbnek tűnhet,
ha utunkat eképp járjuk.

Találd meg a belső békét,
s majd, ha utad tisztán járod,
élvezheted eredményét,
egy csendes, békés világot...

 
 
0 komment , kategória:  Aranyosi Ervin  
Aranyosi Ervin: Szeretni jöttem
  2021-09-13 13:06:09, hétfő
 
 




Aranyosi Ervin: Szeretni jöttem

.
Szemem csukva, arcom ragyog.
Hahó világ! Hát itt vagyok!
Leszülettem, hogy itt legyek,
hogy jó legyek és jót tegyek.
.
Az arcomon mosoly ragyog,
amit neked tovább adok!
Kérlek, Te is add majd tovább,
hadd mosolyogjon a világ.
.
Lelkem örömmel van teli,
s legyen vidám, ki megleli,
minden szép mosoly üzenet,
mely lángra gyújtja tüzemet.
.
Én szeretettel bélelem,
s nem ronthat rajta félelem.
Ne taníts hát félni engem,
hadd maradjon béke bennem!
.
Élni és szeretni jöttem,
alig pár nap van mögöttem,
Szemem csukva, arcom ragyog.
Hahó világ! Boldog vagyok!

 
 
0 komment , kategória:  Aranyosi Ervin  
Aranyosi Ervin: Üzen az Ősz
  2021-09-04 12:59:22, szombat
 
 




Aranyosi Ervin: Üzen az Ősz


Üzen az Ősz: - Nyugodj le végre!
Minek a lázas rohanás?
Ülj le egy padra, nézz fel az égre,
érintsen meg bűvös varázs.

Ne rohanj el az élet mellett,
engedd a szépet hatni rád.
Akik megállnak, szépre lelnek,
azokkal megáll a világ.

Mikor lassulsz lecsendesülve,
a lelked is életre kel.
Nem erőlködsz nekifeszülve,
a lét értelmét éred el!

Hagyod, hogy vigyen áramlása,
s eljuttat céljaid felé.
Segít a szíved dobbanása,
s vágyad az utat meglelé.

Nem is kell megkeresni módját,
csak csendben, várni, hogy legyen.
Nem kell "harccal legyőzni Tróját",
s átmászni minden gond-hegyen.

Nem kell balgán sikerre törni,
harcban legyőzni másokat.
Elég egy székben hátradőlni,
s teremni hagyni álmokat.

Szebbet teremthetsz szeretettel,
lélekből kapva az erőt.
Szebb világot alkot az ember,
békéset, s tisztán élhetőt.

Nem hajt tatár, anyagi érdek,
szíved csak szépre éhezik.
Érzéseid vonzzák a szépet,
amely úgyis megérkezik.

Engedj el végre minden görcsöt,
s hagyd, hogy a csónakod vigyen.
A pillanat, ha lazán töltöd,
úrrá lesz minden irigyen.

Álmodj nagyot, álmodj merészet,
s figyeld, a gondolat teremt!
Valóra váltja az egészet,
neked adva a végtelent.

Üzen az Ősz: - Nyugodj le végre!
Engedd csak szállni az időt!
Ülj le egy padra, nézz fel az égre,
figyeld a vágyad, s hagyd hatni őt!

 
 
0 komment , kategória:  Aranyosi Ervin  
Aranyosi Ervin: Lesz-e feltámadás?
  2021-04-04 10:57:36, vasárnap
 
 




Aranyosi Ervin: Lesz-e feltámadás?


Töviskoronád most a fejünkre került,
átérezni sorsod sehogy sem sikerült!
Hisz a hatalmasok most rajtunk taposnak,
keresztre szögelnek, gonosz törvényt hoznak.
Csak a szereteted tűnt el a világból,
az is megvezetett, aki lelket ápol!
Vajon, képesekké válunk feltámadni,
nyomodba szegődni, élőn megmaradni?
Visszatérni hittel jó Atyánk házába,
s hinni a Teremtő oly bölcs igazában.
Vagy magunk pusztítjuk, önként a világot,
utat a halálba a hatalom vágott!

Szívünkben ott a jel, követnünk kell téged,
de a Golgotánkról szólna ez az élet?
Keresztcipelésről, fájdalmas halálról?
Mért veszi az ember szavaid félvállról?
Végigjárjuk utad, koronát viselve,
hazugság vizében lubickol az elme.
Kétezer év alatt semmit nem tanultunk,
üres fecsegéstől visszhangzik a múltunk!
Elvetted bűneink, s büntetéstől félünk,
gyakran szeretetlen, s bezárt szívvel élünk!
Vajon feltámadás is fog reánk várni,
a megértés nélkül kevés csak próbálni.

Egy út vezet hozzád, a szeretet útja,
lelkünk lehet létünk tisztavízű kútja,
de ha hagyjuk azt is méreggel szennyezni,
alig fogunk élni, boldogan szeretni.
Csupán az utadat járjuk együtt végig,
fájdalmunk, jajszavunk száll a magas égig,
de a feloldozást mindig mástól várjuk,
nem csoda, hogy folyton kanosszánkat járjuk.
Vezeklünk olyanért, mit el sem követtünk,
s nem hisszük, hogy Isten gyermekei lettünk,
akik szabad lelkek, bűntelenek, élők,
életre születők, s folyton visszatérők.

Hisz tanulni jövünk erre a világra,
s Atyánk itt van bennünk, a lelkünk nem árva,
csak a figyelmünket elfordítjuk róla,
mintha nem is lenne mondani valója.
Elfordítják fejünk nem látunk, nem érzünk,
haldokolni jövünk, koronától vérzünk.
Csak a kínt éljük át, s csak ritkán szeretünk,
s ritkán adatik meg, hogy lelkek lehetünk.
Lelkek kik szeretnek, s tiszta szívből adnak,
kik csábítás közben a jó úton maradnak,
és ha fénnyé válnak, tükrei a Napnak,
harmadnapra mind-mind, együtt feltámadnak!

 
 
0 komment , kategória:  Aranyosi Ervin  
Aranyosi Ervin: Mi lenne, ha a Karácsony…
  2020-12-25 16:03:43, péntek
 
 




Aranyosi Ervin: Mi lenne, ha a Karácsony...


Mi lenne, ha a Karácsony, a szeretetről szólna?
Ha minden ember szívében egy apró gyertya volna?
Mi lenne, ha meggyújtanánk, s fénye mást elérne?
Mi lenne, ha a fény körül mindenki elférne?

Mi lenne, ha így, közösen, őriznénk a lángot,
szeretettel beragyognánk az egész világot?
Az ajándék, a szeretet, s a kedvesség lenne,
ha világunk Karácsonykor, újjá is születne.

Mi lenne, ha a Karácsony sosem érne véget?
Szeretetben és békében kezdenénk új évet?
Mi lenne, ha megváltoznánk, s emberibbé válnánk?
Mi lenne, ha meg is tennénk, nem csak megpróbálnánk?

Mi lenne, ha nem vennénk el, s megpróbálnánk adni,
s mindenkit, ki emberré lett, el tudnánk fogadni?
Mi lenne, ha megélhetnénk, mind a boldogságot,
s szeretettel jobbá tennénk az egész világot?

 
 
0 komment , kategória:  Aranyosi Ervin  
Aranyosi Ervin: Advent – harmadik gyertya
  2020-12-13 09:19:57, vasárnap
 
 




Aranyosi Ervin: Advent - harmadik gyertya


Advent, harmadik vasárnap
örömgyertyát gyújtunk,
rózsaszínre vált a lelkünk,
nem nyomaszt a múltunk.

Közeledik a Karácsony,
öröm gyúl lelkünkben,
a szeretet és a hála
vendég életünkben.

Az Adventi várakozást
még az is fokozza,
hogy minden nap, a Karácsonyt,
még közelebb hozza.

A szeretet ünnepére
készül minden lélek.
Három gyertya lángja fénylik,
s hálatelt az ének.


 
 
0 komment , kategória:  Aranyosi Ervin  
Aranyosi Ervin: December köszöntő
  2020-12-01 17:01:03, kedd
 
 




Aranyosi Ervin: December köszöntő


Nézze meg az ember!
Eljött a december,
hűvös, hideg szélbe
burkolt szeretettel.

Ám, ha ez is tetszik,
szívünk felmelegszik,
a hideg helyére,
a jóság telepszik.

Tárd csak ki a szíved,
másét szelídítsd meg,
legyél édessége
a keserű íznek.

Legyél fénylő lámpa,
s ebbe a világba,
szórd szeretet fényed!
Örüljön, ki látja!


 
 
0 komment , kategória:  Aranyosi Ervin  
Aranyosi Ervin: Márton napi hagyomány
  2020-11-11 08:44:24, szerda
 
 




Aranyosi Ervin: Márton napi hagyomány


Márton napkor minden háznál libát szokás enni,
mert aki nem eszik ludat, annak azt jelenti:
hogy jövőre éhezni fog, szűk esztendő vár rá.
jobb lenne, ha a lúd evést inkább kipróbálná.

A libából a püspöknek is küldtek ebédre,
ezért a falat darabért, hullt a liba vére.
Ezt a részét úgy nevezik, a püspökfalatja,
ebből látszik, hogy az ember nem szívesen adja.

Aztán, aki spicces lett a frissen fejtett bortól,
az új évben nem fáj feje, akármennyit kortyol.
Az újborról most derül ki, milyen finomsága,
úgy is mondják, Márton nap az újborok bírája


 
 
0 komment , kategória:  Aranyosi Ervin  
Aranyosi Ervin: Halottaknak napján
  2020-11-02 11:06:06, hétfő
 
 




Aranyosi Ervin: Halottaknak napján


Halottaknak napján,
gondolkozz el, kérlek!
Mennyire fontosak
azok, akik élnek?
Milyen gyakran gondolsz
rájuk szeretettel?
Jelenthet-e annyit,
mint ki régen ment el?

Ilyenkor az ember
temetőbe jár ki,
Elmúlt szeretteit
véli megtalálni.
Közben annyin élnek
magányosan, távol,
kire nem jut idő,
kit a szív nem ápol.

Pedig a halottak
a szívünkben élnek.
A hétköznapokba
bőven beleférnek.
M'ért nincs az élőkért
ugyanilyen ünnep,
ami lángra gyújtja
apró mécsesünket.

Aki elment, jól van,
csak egy más világon,
s nem tud örvendezni
levágott virágon.
Földdé porladt testet
látogatsz a sírnál.
Élőkért tehetnél,
ahelyett, hogy sírnál!

Oly sok a magányos,
kinek nem jut semmi.
Ki örülni tudna,
ha tudnák szeretni.
Ám ezt meg se látod
-- tudod -- attól félek.
Megbékélni kéne,
s nem visz rá a lélek.

Vársz, amíg késő lesz,
mikor már nem bánthat,
akkor száll szívedre,
majd a gyász, a bánat.
S jön halottak napja,
s mész a temetőbe,
bocsánatot kérni,
s elbúcsúzni tőle...


Aranyosi Ervin © 2011-10-31.
A vers és festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 
 
0 komment , kategória:  Aranyosi Ervin  
Aranyosi Ervin: Háladal
  2020-08-24 10:51:23, hétfő
 
 




Aranyosi Ervin: Háladal


Felébredtem, hát itt vagyok,
s tudom a Nap most is ragyog,
mikor felhő takarja el,
de élek én, s nem érdekel,
hogy borús kint a földi lét!
Csak megélem a magamét!

Megélem én, s hálás vagyok,
hisz kaptam újra egy napot.
Hát életem viszem tovább,
nyílt szívvel várok új csodát,
megtalálom a szépet itt,
hiszen mindennap érkezik!

Persze, sírhatnék szüntelen,
mik is történnek én velem,
hogy nem mindig van benne báj,
hogy néha bús, hogy néha fáj.
Ám amíg nem vagyok halott,
hálás leszek, hisz itt vagyok!

Nézem a szálló felleget,
fentről, az égről integet,
aztán sírósan megy tovább,
s viszi tovább a bánatát,
és ettől vidámabb vagyok,
mert nem cipelek bánatot.

A fákon ázott levelek,
az eső róluk lepereg,
mennyi zöld, mennyi árnyalat?
Vajon színük miből fakad?
A fa zöldje a szeretet,
ebből fon nekünk levelet.

Lám nő a fű, nyílik virág,
színessé válik a világ,
mit esőcseppje simogat,
mert kósza felhőnk sírogat.
Vízcseppben élet ébredez,
amint a felhő lét ereszt.

Levelek ernyőt tartanak,
alattuk apró madarak,
éltetik méltón a tavaszt,
s dalolják mindig ugyanazt,
trillájuk drága háladal,
amit a szív kitárva hall!

Hozzám elérnek a dalok,
s értük én oly hálás vagyok,
mert mindenben ott van a szép,
ez adja szép természetét.
Csupán figyelni kellene,
s nem halni mindennap bele.

Lásd meg a fényt, keresd, kutasd,
és másoknak is ezt mutasd,
ragyogjon azért mosolyod,
mert önmagadban hordozod,
háladalod add csak tovább,
szebbüljön tőle a világ!


Aranyosi Ervin 2017-04-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva




 
 
0 komment , kategória:  Aranyosi Ervin  
     1/32 oldal   Bejegyzések száma: 310 
2021.11 2021. December 2022.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 17 db bejegyzés
e év: 411 db bejegyzés
Összes: 10931 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1617
  • e Hét: 8832
  • e Hónap: 13236
  • e Év: 347087
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2021 TVN.HU Kft.