Regisztráció  Belépés
lilagondolatok.blog.xfree.hu
Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot.Találd meg azt, akitől s... Papp Györgyné
1944.11.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
Antal Imre: Pami
  2017-01-20 17:34:27, péntek
 
 





Antal Imre: Pami
Részlet

Rio gyönyörű város, de igy november-december táján a klímája nagyon megviseli az olyan Damjanich utcabelieket, mint én magam is vagyok. Csak vánszorogni tudtam. Az első adandó alkalommal el is araszoltam a világhírű Copacabanára, erre a csodás fövenyre. Furcsa, de nincsenek kabinok. Otthon kell fölhúzni a fürdőnadrágot, majd fürdőzés után sós gatyában haza! A perzselő nap elől nem lehet sehova behúzódni, nincs egyetlen nyamvadt pálmafa sem. A homokon nem lehet mezítláb grasszálni, mert hólyagosra ég a talpad. De eme csüggesztő helyzetben enyhet ád az óceán friss vize.

Újdonsült brazil barátaim intettek, legyek óvatos az óceánnal, merthogy az mégse egy lavór lábvíz.
Úgyan már! Mit nekem óceán! A Tisza partján nőttem föl! Jött az első 2-3 méter magas, tarajos hullám. Dübörögve rohant a part felé, s én kacagva dobtam habtestemet a sziporkázó vízgyöngyök közé! Mintha falnak ugrottam volna. A játszi hullám elkapott, s úgy vágott a fenékhez, hogy nyekkentem volna, ha történetesen a szám nincs színig homokkal. Hol a fejem, hol a fenekem volt fölül. Átzúgott fölöttem a roppant víztömeg.

Akkor ebből talán elég is. Elkezdtem a part felé evickélni, de a víz szörcsögve áradt vissza, méghozzá olyan sodrással, hogy lehetetlen volt ellenállni neki. Ekkor csapott rám ordítva, bőgve a kettes számú hullám. Rövidre fogom: hülyére vert az óceán!
Miután valahogy partra vergődtem, jött a következő rémület. Játékos brazil srácok vidáman lóbáltak a kezükben egy 60-70 cm hosszú kis cápábabát, amelyet szigonypuskával lőttek. No lám egy cápuka. S ekkor hasított belém egy gondolat, mi van, ha elcsellengett kicsinyét itt, valahol a közelben keresi aggódó anyukája? Aznap már nem mártóztam meg többé...
Meghívást kaptam egy nagyon kedves, és főleg nagyon gazdag családtól, töltsem náluk a hétvégét. Mint mondják, családias lesz a hangulat, mivel a személyzet mindössze nyolc főből áll. Kiautóztunk hát a városból a közeli Jacarepakuába, mivel ott állt a tízszobás vityilló.
Útközben mondtam a háziasszonynak:
-- Milyen érdekes neve van ennek a környéknek (mivel jacare portugálul kajmánt jelent). Netán vannak itt kajmánok?
-- Ó, hogyne! Hemzsegnek a közeli pocsolyákban, mocsarakban, de nem kell tőlük félni. A kajmán különben is nem a pofájával támad, hanem a farkával. Egyszerűen leüti az áldozatát, s akkor viszi le a víz alá.
-- Ezt jó tudni. Jut eszembe a mérges kígyóval mi a helyzet?
-- Vannak azok is. Multkoriban például egy korallkobra napozott a székemben, de a kígyó is, mint minden vadon élő állat, menekül az ember elől! Ha mégis megmarná valami kígyó, nincs vész. Van ugyanis egy speciális mentőszolgálat, akik azonnal jönnek, és beadják a kombinált szérumot. Beállhat ugyan az időszakos bénulás, vakság, de az biztosan elmúlik.
--Jó kis víkendnek nézek elébe!
-- A fő veszélyt nem is ez jelenti - tartott szóval tovább csacsogva figyelmes háziasszonyom -- , hanem a fekete özvegy! Tudja, ez egy pókfajta! A nőstény azonnal megöli a hímet párosodás után, ezért hívják így. Ennek a marása 8-10 percen belül a biztos halál. Ne menjen a bozótos felé!
Megígértem.

Eljött a vacsora ideje. A háziasszony ajkai között bujkáló mosollyal jelentette be, miszerint ma este igazi brazil csemegét szolgálnak föl a messziről jött kedves vendégnek. Ez utóbbi én lettem volna, s a közlés valóban felvillanyozott. Milyen lesz a szóban forgó csemege? Mielőtt ennek ecsetelésébe kezdenénk, elmondom, hogy addig milyen ismeretlen ízeket kóstoltam Brazíliában, annál is inkább, mert korábban erre ígéretet tettem.

Ettem olyan gyümölcsöket, amelyeket Magyarországon nem ismerünk. Ettem párolt pálmarügyet. Nagyon finom. Ittam kókusztejet. Nagy csalódás volt.
Egy öreg négertől vettem a Copacabanán egy hatalmas kókuszdiót. Ügyesen megskalpolta egy hatalmas késsel, s én felkészültem az élményre. Gyerekkoromban sokszor olvastam Verne Gyula könyveiben, hogy a regényhősök kókusztejjel üdítették föl magukat a dzsungel kellős közepén. Nagyon vágytam felüdülni. A dióba nézve vártam a hófehér ital kellemes látványát. Nem fehér. A lé pontosan olyan szinű volt, mint amikor tejforralás után a gondos gazdasszony ,,első léből" kiöblíti a lábast. Szerintem az íze is pont olyan, bár lábasöblítő vizet még nem ittam.
Ittam cukornádszörpöt. Émelyítően édes, zöld színű ital. Halmazállapota sem volt szimpatikus, nem volt igazán folyékony. Hasonlított a gyomorröntgen előtti bizmutkásához, vagy esetleg híg habarcshoz. Hogy is mondjam, löttyékeny volt.

De elkövetkezett a perc, midőn megismerkedhettem az igazi brazil csemegével. Nyílt az ajtó, s a háziasszony sugárzó arccal hozott be egy hatalmas tálat. Rajta apróra tört jég között egy csomó nyitott kagylóval. Megszólalásig hasonlítottak a magyarországi folyami vagy tavi kagylóhoz, de mint tudjuk, de mint tudjuk, a kagyló nem szokott megszólalni.
Mély lélegzetet vettem.
--Ez brazil csemege?
--Bizony, bizony.
-- És tessék mondani, él a kagyló?
-- Reméljük!
Megtántorodtam. - Miért reméljük?
--Tudja, ha nem élne, ebben a trópusi forróságban azonnal oszlani kezdene.
--Na már most, adódik egy probléma. Alföldi gyerek lévén, mondjuk, egy kiscsirkéről csak úgy, ránézéssel megállapítom, hogy él e, vagy sem. Ha csipog, kapirgál, biztosan jól érzi magát. De egy ilyen kagyló? Se csipogás, se kapirga.
--Ne legyen naiv! Régi jó, bevált módszer. Citromlevet kell a kagylóba csöppenteni, s ha pezsdül, moccan, tekeredik egyet, biztosan él. A savas citromlé marja szegényt, mivel a kagyló teljesen pucér.
Üveges szemmel kivettem egy kagylót. Belecsöppentek, a kagyló bólint. na itt a vacsora - mondtam magamban. Figyeltem a háziakat, hogyan kell kagylót enni. Ők valahogy egyszerűen kihörpölték, kiszürcsentették. Próbálom én is, de nem jön. Az a dög bele van nőve a házába. Szégyenszemre kértem egy villát. Ezzel addig piszkáltam, míg kiszakadt. Ott hintázott a kocsonyás brazil csemege. Nagyon hasonlított valamire!...
Farkasszemet néztünk. Egy élő állat. Nagyon hosszan koncentráltam, s egy őrjítő pillanatban eszelős gyorsasággal bekaptam és lenyeltem. Nem is volt különösebb íze, kicsit sós kicsit keserű, mint a tengervíz.
Mondom is a háziasszonynak:
-- Bizony, nálunk egy jó töltöttkáposzta dagadóval, kolbásszal azért mégiscsak ízletesebb!
-- No de ebből se egyet kell megenni, hanem legalább huszat!
-- Teremtőm! Miért?
-- Mert akkor az ember a szájában érzi az óceán leheletét!
-- Végtelenül költői, de sajnos én nem kedvelem, ha a számba szuszognak!
Így ért véget kalandom a brazil csemegével, de most pironkodva vallom be, hogy azóta nagyon megkedveltem az osztrigát, legutóbb is hatot nyeltem le Párizsban.

De visszatérve a vacsorához, a ,,csemege" mellett egyéb dolgok is fölöttébb nyugtalanítottak. A verandáról s a nyitott ablakon át behatoló természeti zajokra gondolok. Bizonyára hallottál már elektromos transzformátort zúgni, zizegni, kedves Olvasó.
Nos, egyszer csak zúgni kezdett egy ilyen transzformátor odakinn a sötétben. Először csak halkan, finoman, majd erősödni kezdett, s végül valami hihetetlen intenzitással berregett, recsegett.
--Jézusom, mi ez?
-- Á, semmi. Csak egy bizonyos fajta kabóca.
A fene ette rovar még abba se hagyta, mikor a teraszon rázendített valami. Olyan volt, mint egy hisztérikus baritonista kacsa, aki minden dühét beleadja a hápogásba. Ismét megnyugtattak:
--Ez egy teljesen ártalmatlan béka.
Átkozom a percet, amikor elfogadtam ezt a meghívást. Kellett nekem a természet lágy öle! Körülöttem kajmánok, kígyók, pókok, kabócák, békák, titokzatos és ismeretlen zajok, tányéromon élő állatok. Mi jön még? Jött!

Elérkezett a lefekvés ideje. A vacsorát megköszönve, udvariasan jó éjszakát kívántam a háziaknak. Visszavonultam kényelmes szobámba. Az ágy megvetve, azaz egy párna és egy fátyolszerű takaró. Abban a párás hőségben még ez is soknak tünt. Rettegni kezdtem. Van e valami az ágy, a szekrény alatt? Kígyó, netán skorpió? Minden egyes bútordarabba hatalmasat belerúgtam, és vártam a hatást. Hogy közben szegény háziak mit gondoltak rólam, cseppet sem érdekelt. Higgyék azt, hogy egy régi magyar népszokás, a lefekvés előtti esti rugdolózás. Hál' Istennek, nem jött elő semmi.
Figyelmemet eddig a padlóra összpontosítottam, s most ismét megkönnyebbűlve fölnéztem. Isten! Ez nem lehet igaz! A falakon, sőt a mennyezeten is 4-5 igen-igen gusztustalan, piszkosfehér gyík! Olyan 10 cm hosszú! Szó szerint állati pánik tört ki rajtam. Előző életemben talán majom lehettem, mert iszonyodom mindenféle hüllőtől. Ordítva rohantam ki.
-- Segítség! Nem tudom, mi van a szobámban!
Felbolydult a ház. Szaladtak a háziak, meg az egyik néger szobalány. Mikor megtudták riadalmam okát, harsogó nevetésbe törtek ki.
-- De hiszen ezek csak gekkók! Nagyon hasznos állatok, mert összefogdossák a legyeket, szúnyogokat. Tapadókorong van a lábukon, ezért tudnak falon, plafonon vidáman futkározni. Egyetlen esetben valóban kissé zavaróak lehetnek, pláne a hozzá nem szokott ember számára, ha ugyanis véletlenül mégiscsak leesnek, rá az alvó emberre! De ilyenkor az alvó önkéntelenül is odacsap, s mivel az állat gerince rendkívül törékeny, ott azonnal megdöglik!
-- Na nem! Nem és nem! Nem fogok a meztelen hasamon gyíkokat csapdosni! Kérem, zavarják ki ezeket a dögöket!
Nagy nevetéssel partvist, seprőt hoztak, s üggyel-bajjal kizavarták a gekkókat. Én azonnal becsuktam az ablakot, aminek egyenes következménye lett, hogy otthonos kis szobácskámban közel 40 fokra emelkedett a levegő. Mit bántam én! Hőgutát kapok, de nincs gekkó!
A háziak ismét nyugovóra tértek, én pedig verejtéktől lucskosan lerogytam az egyik karosszékbe. Bár ne tettem volna! Az ülőke és a támla közötti résből előugrott egy újabb, jól megtermett gülü szemű légyfogó!

Ha azt hiszed, Kedves Olvasó,hogy eltúlozva, a komikum felé kihegyezve adom elő ennek a hétvégének a történetét, hát tévedsz! Szóról szóra így történt. Három napig nem aludtam. Az üdítő kikapcsolódás után testben és lélekben összetörve tértem vissza Rioba. Egyébként már hazatértem után, a karácsonyi vacsora közben is idegesen rángattam a fejem ide-oda, hol tünik föl egy gekko!
Említettem korábban, hogy szólóesteket adtam Brazíliában. Így aztán egy szép napon repülőre ültem, hogy az ország fővárosába, Brasiliába utazzam. Szép verőfényben szeltük a levegőt. Egyszerre, minden előzmény és átmenet nélkül egy iszonyatos, igazi trópusi vihar kapta el a gépet. Még ma sem értem a személyzetet. Közel négyszázszor repültem már, nem egyszer viharban is, sajnos, de ilyen esetben nyugtatgatni próbálják az utasokat, beszól a kapitány: ,,egy kis turbulencia van, de mindjárt oké lesz" hoznak egy italt, valamit, akármit.

No, itt nem! A gép billent jobbra, balra, orra bukott, ágaskodott, s minden eresztékében recsegett-ropogott. Úgy hánykolódtunk az ülésekben, mintha nagyon erős földrengés lenne. Ömlött rólam a veríték, bár nem sírtam, csorogtak a könnyeim. Öt perc. Tíz perc. Pokolian hosszú idő ilyen szituációban. Meddig még? Tudtam, nincs alattunk egyetlen repülőtér sem, ahova szükség esetén le lehetne szállni. Csak a dzsungel. Egy légy mászkált előttem. Iszonyúan irigyeltem, hogy nem tud semmiről. S ekkor a mellettem ülő brazil úr hangosan rákezdett a Miatyánkra...
Húsz kemény percig tartott a pokol, a halálfélelem, s amilyen váratlanul jött, olyan váratlanul megszűnt. Leszállás után előrementem a pilótához.
--Hogy érezte magát? Mire gondolt közben?
Azt vártam, olyasmit mondom hogy á, ez semmi, mindennapos ügy, múló kellemetlenség.
Ehelyett ezt mondta:
--Arra gondoltam, hogy a kislányom még csak két éves. Hogyan neveli majd föl az asszony?
Ekkor telt meg tökéletesen a gatyám, s visszafelé - akár hiszed, akár nem, Kedves Olvasó - autóbusszal tettem meg az utat, pedig két napig tartott.
1968






 
 
0 komment , kategória:  Nagy nevettetőink!  
Antal Imre emlékére
  2017-01-20 17:26:22, péntek
 
 




Antal Imre (Hódmezővásárhely, 1935. július 31. - Budapest, 2008. április 15.) Erkel Ferenc-díjas magyar zongoraművész, televíziós személyiség, színész, humorista, érdemes művész. Zongoristaként - mint az Országos Filharmónia szólistája - a világ minden szegletében föllépett. Számos nemzetközi versenyt megnyert, 1966-ban pedig a budapesti Liszt Ferenc-verseny II. helyezettje lett. Országos ismertséget azonban a televíziós pálya hozott számára. Első nagy sikerét a Halló fiúk, halló lányok! műsorvezetőjeként aratta. Ezt követően a szilveszteri műsorok, Ki mit tud?-ok, Röpülj pávák és a - MTV égisze alatt megrendezett - Nemzetközi Karmesterversenyek állandó konferansziéja volt, majd az évtizedeken át futó, rendkívül népszerű Szeszélyes évszakok emblematikus műsorvezetője lett. Több filmszerepet is játszott - legjelentősebb alakítása Dániel Ede a Bors című sorozatban.

Élete

Pedagógus szülei orvosnak szánták, de zongoratanárnője tanácsára más irányt vett az élete. 1947-ben a szegedi konzervatórium igazgatója, Kollár Pál felvette az intézménybe, ahol 1951-ben végzett. A család ezután felköltözött Budapestre, hogy fiuk a Nagymező utcai Erkel Ferenc Zeneművészeti Szakiskolában tanulhasson. (Ötvenéves érettségi találkozóját akkori törzshelyén, a Fészek Klubban tartotta.) A szakiskola után 1954 és 1959 között a Zeneakadémián folytatta tanulmányait Antal Istvánnál és Hernádi Lajosnál, majd az Országos Filharmónia szólistája lett. Mivel diplomamunkájához oktatási gyakorlat is kellett, tanítványt vett maga mellé, az akkor nyolcéves Presser Gábort.
Antal Imre szenvedélyesen dohányzott és az italt sem vetette meg. Családja nem volt. Édesanyjával élt, akinek halála után élete lejtőre került: magányosan, elhagyatottan, egyre betegebben tengette napjait. Elesettségében többen próbálták támogatni, kevés sikerrel. Végül régi barátja, Jenei József segített rajta azzal, hogy szentendrei házába fogadta.[4][5]
A Zeneművészeti Főiskolán 1959-ben végzett, majd zongoristaként beutazta a világot. 1966-ban második helyezést ért el a budapesti Liszt-Bartók Zongoraversenyen. Jobb kezének hirtelen fellépő ízületi gyulladása miatt azonban ezt a pályát nem folytathatta, s élete a hatvanas évek végén egzisztenciális válságba jutott. Ezután jelentős váltás következett: a Magyar Televízióhoz került. Első műsora egy ,,házaspárbaj" volt, melynek hatalmas sikere nyomán rábízták a Halló fiúk, halló lányok! című nemzetközi ifjúsági vetélkedő vezetését. Hosszú ideig Vitray Tamással közösen vezették a szilveszteri műsorokat. 1980-ban elindult a magyar televíziózás egyik legnépszerűbb sorozata, a Szeszélyes évszakok, amelyet eleinte Kudlik Júliával közösen vezetett.[6]
Rajongással szeretett édesanyjával élt együtt, akinek 1988-ban bekövetkezett halála rendkívül megviselte, s a traumát soha nem tudta feldolgozni: élete megroppant, testi-lelki állapota egyre rosszabbá vált, krónikus ízületi fájdalmain túl egyéb betegségek is gyötörni kezdték, trombózist kapott, orra deformálódott. A Szeszélyes évszakok gyártója, a Szféra TV sietett a művész segítségére: speciális műtéttel - melyet részben külföldön végeztek el - új orrot kapott, ami átmenetileg visszaadta életkedvét. Ekkor azonban az MTV hirtelen levette műsoráról legnépszerűbb produkcióját, s Antal munka nélkül maradt. Jó barátja, Jenei József karolta fel, szentendrei házába fogadva és ápolva a humoristát, akinek erős kötődése volt a városhoz és környékéhez, hiszen évtizedeken át itt volt nyaralója.
2006 őszén, miután sikeresen zárultak az RTL Klub és a Szféra TV tárgyalásai, Antal Imre ismét kamerák elé állhatott a Szeszélyessel, ám öt adás leforgatása után, betegségére hivatkozva visszavonult a műsor vezetésétől.[8] 2008-ban a műsort végleg befejezték, s a 28 éven át tartó Szeszélyes évszakok ezzel megszűnt.





Antal Imre sírja (Farkasréti temető, 10/1-1-38)
Antal Imrét élete végén daganatos betegséggel két hónapon át a Hospice alapítvány kórházában kezelték, sikertelenül. Elhunyta estéjén az MTV és az RTL Klub is emlékműsort sugárzott róla - a művészt mindkét csatorna saját halottjának tekintette. 2008. április 26-án kísérték utolsó útjára a Farkasréti temetőben. Végakaratát, mely szerint halála után édesanyjának féltve őrzött hamvait is temessék mellé, barátja, Jenei József teljesítette. (Imádott édesanyja hamvvedrét a művész a Damjanich utcai lakásában őrizte, megfogadva, hogy ha egyszer ő is elmegy, a sírban újra együtt lesznek.)



Antal Imre - Körmendi János: Lőrincz Miklós - Makacs beteg /kabaré ...

Link


Antal Imre - Kabarétréfák

Link


Antal Imre, Pécsi Ildikó - Hipnózis 1/2

Link


Antal Imre, Körmendi János, Bajor Imre - A csillár

Link


Antal Imre - Szombathy Gyula - Kovács Zsuzsa: bohózat

Link


 
 
0 komment , kategória:  Nagy nevettetőink!  
Zágon István - A nyuszi
  2016-03-28 18:21:09, hétfő
 
 




Zágon István - A nyuszi Link


A húsvéti nyulak titkos élete Link




 
 
0 komment , kategória:  Nagy nevettetőink!  
Egy intelligens humoristától
  2016-01-09 11:13:58, szombat
 
  Sándor György (előadóművész) (Budapest, 1938. április 4. -) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Jászai Mari-díjas író, előadóművész, ,,humoralista".








Sándor György humora olyan, mintha angol
humor lenne, azzal a különbséggel, hogy sokkal jobb.


- Becsaptam
egy ajtót. Azt mondtam neki, hogy nyitva van.

- Ma reggel arra
ébredtem, hogy már nem alszom.

- Neked, mint kívülállónak mi a
véleményed az intelligenciáról?

- Az embernek három korszaka van:
ifjúság, felnőttkor és a "remekül nézel ki".

- Hatalmas
kagylógyűjteményem van, amit csak úgy elszórva tartok a világ
tengerpartjain. Talán már láttad.

- A kenderkötéllel való akasztás
függőséget okoz.

- A cukrász a selejtet habbal takarja be, a kőműves
habarccsal, az orvos meg földdel.

- Isten jól sikerült alkotása
vagyok, elvégre rögtön bőrkötésben adott ki...

- Az élet olyan
tragikus, az egyik nap még itt van az ember, a másik nap meg
szintén.

- Rómában a papi nőtlenség apáról fiúra szállt.

- Magyarországon azért ilyen lassú a vasúti közlekedés, mert meg
kell őriznünk a nagy ország látszatát!

- Ha három madár lennék,
látnám magam felülről, amint magam után repülök.

- A második házasság
az optimizmus győzelme a tapasztalat felett!

- A kisbaba olyan, mint a
Nescafé. Könnyű megcsinálni és egész éjjel ébren tart!

- Akkora köd
van, hogy a rendőrök ülnek a jelzőlámpán és kiabálják a színeket!

- A gazdaság a szakadék szélén áll, de jövőre egy nagy lépést teszünk
előre.

- Az öregségnek két fő tünete van : az egyik a memóriazavar, a
másikat elfelejtettem.








Sándor György - El vagyok tévedve.wmv Link


Sándor György eladói szerepekben Link


Sándor György Ugye milyen ronda esős idő van Link


Sándor György szilveszteri TV-műsor (ca.1987-1993) Link


Sándor György - A taxis.wmv Link


Sándor György Mindenki rohan WC jelenet Link
 
 
0 komment , kategória:  Nagy nevettetőink!  
Kellér Dezső: Öregek - bohózat
  2015-04-12 15:14:18, vasárnap
 
 




Kellér Dezső: Öregek - bohózat Link







 
 
0 komment , kategória:  Nagy nevettetőink!  
Zseniális Hofi Géza idézetek...
  2015-01-06 13:11:31, kedd
 
 




Zseniális Hofi Géza idézetek: Link
 
 
0 komment , kategória:  Nagy nevettetőink!  
Kazal László
  2014-11-25 23:20:32, kedd
 
  Kazal László






Kazal László (Budapest, 1911. február 27. - Budapest, 1983. május 10.) magyar színész, énekes, dalszerző, komikus, érdemes művész (1966).

Kazal László első házasságából 1960-ban született gyermeke, Kazal Kinga. A Vidám Színpadnál dolgozva ismerkedett meg második feleségével, Balogh Erzsi komikával, aki az 1959-ben indult és 2007-ig futott A Szabó család című rádiós sorozatban Bandi feleségét, végig Irént alakította. Balogh Erzsi 2008-ban hunyt el. Közös gyermekük nincs.

Kazal László rosszul tanult. Később maga mesélte el, hogy a második osztályban 12 tárgyból bukott és csak testnevelésből és énekből ment át. A bukás után édesanyja nem tudta tovább fizetni az iskoláztatását, így kimaradt és újságkihordónak állt, később egy divatkereskedésben lett kifutófiú, majd borfiú, még később borpincér a Gellért Szállóban. Innen elbocsátották, mert visszafeleselt a főpincérnek. Évekkel később a Barta és Társa Elektromos Műveknél dolgozott, ahová már azért szegődött, hogy színésznek tanulhasson. Esténként, munka után Rákosi Szidi színiakadémiájára kezdett el járni, amit 1929-ben végzett el.

Kazal László sírja a Farkasréti temetőben:






Kazal László - Egy százlábú lesántulása: Link


Kazal László: Cipzár: Link


Kazal László - Telefonkönyv polka: Link


Tudományos borkóstolás - Kazal László: Link


Kazal László -Sundám-bundám csóresz...- 70': Link





 
 
0 komment , kategória:  Nagy nevettetőink!  
A legnagyobb humoristánk volt! Hofi Géza!
  2014-09-24 10:13:01, szerda
 
 





Hofi Géza


Hofi Géza (eredeti nevén Hoffmann[1] Géza) (Budapest, 1936. július 2. - Budapest, 2002. április 10.)

Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar humorista, előadóművész, színművész, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, a magyar kabaré történetének egyik leghíresebb és legtöbbet emlegetett alakja. A magyar kabaréműfaj külön úton járó, kiemelkedő népszerűségű mestere, aki önálló produkcióival egyéni stílust teremtett.

Wikipédiában bővebben: Link


Hofi eredeti sírja, amit megrongáltak!




2007. július 15-ről 16-ra virradóan megrongálták Farkasréti temetőben lévő sírját. A tettes ellopta a sírt díszítő bronzszobrokat, (melyek a humorista életútját szimbolizálták) úgymint a bakancsot, palástot és a babérkoszorút. 2007. november 2-án átadták a felújított síremléket, melyen a szimbólumok immár kőből faragva láthatók.






Kisbolygót neveztek el tiszteletére 180857 Hofigeza néven.


Hofi Géza - Az anyós CENZÚRÁZATLAN változat Link


HOFI GÉZA LEGJOBB MŰSORAI (1.rész) Link


HOFI GÉZA LEGJOBB MŰSORAI (2.rész) Link


HOFI ÚJABB DURVA TITKOS HANGFELVÉTELE!!! Link


HOFI GÉZA LEGJOBB MŰSORAI (4.rész) Link


HOFI GÉZA LEGJOBB MŰSORAI (5.rész) Link


HOFI GÉZA LEGJOBB MŰSORAI (6.rész) Link









Most mennyi témája lenne....csak beszélhetne e róla?









 
 
0 komment , kategória:  Nagy nevettetőink!  
Arkagyij Rajkin: A nyúl
  2014-08-27 13:08:47, szerda
 
 
Arkagyij Iszaakovics Rajkin orosz színművész, rendező, konferanszié. Wikipédia
Született: 1911. október 24., Riga, Lettország
Meghalt: 1987. december 17., Moszkva, Oroszország







Nagyon régen volt, talán igaz sem volt, amikor láttam, de ez a felvétel, amint ő mondaná: Válámi ván, dé ném áz igázi'

Katt a linkre!
Link

 
 
0 komment , kategória:  Nagy nevettetőink!  
Salamon Béla
  2014-08-16 15:42:14, szombat
 
 





Salamon Béla, Saly Béla (Beregrákos, 1885. március 4. - Budapest, 1965. június 15.) magyar színész, színházigazgató, humorista, karcolat- és élcíró.



A 20. század közepének egyik legismertebb magyar komikusa, a túlélni iparkodó-ügyeskedő budapesti kisember alakjának klasszikus alakítója színpadon és a filmvásznon. Felvett alakításait máig játsszák, szerepmondatai közt voltak olyanok, amelyek őt magát is túlélő szállóigévé váltak. (,,Ha én egyszer kinyitom a számat, ha én egyszer elkezdek beszélni", ,,Lepsénynél még megvolt"[1], ,,Vigyázz Malvin, jön a kanyar", ,,szintén zenész".)
Egyedi jelenség volt, vérbeli, ösztönös komikus, jellegzetes, utánozhatatlan, éneklő hanghordozással. ,,Színésznek kegyetlenül rossz volt. Salamon Bélának: egyedülálló zseni," - mondta róla színpadi partnere, Szuhay Balázs.[2]

Sírja, a feleségével együtt a Kozma úti temetőben:







Salamon Bélának sok kabaréja kering a fejemben szállóigéivel együtt, de itt most csak kettőt emelek ki!

Lepsénynél még meg volt!
Katt a linkre!

Link


Ha én egyszer kinyitom a számat!
Katt a linkre!

Link









 
 
0 komment , kategória:  Nagy nevettetőink!  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 59 db bejegyzés
e év: 439 db bejegyzés
Összes: 6305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 189
  • e Hét: 1366
  • e Hónap: 32069
  • e Év: 154505
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.