Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Akit a rigók elkísérnek
  2011-07-04 01:16:21, hétfő
 
  Faller János

AKIT A RIGÓK ELKÍSÉRNEK

Engem mindig rigók kísértek:
már gyermekkorom udvarán
rigó rikkantott reggelente
a kert végében, kinn a fán;

diákkoromban, csavarogva
a hajnali parkokon át,
hányszor hallgattam szívdobogva
az ujjongó rigó dalát!

A falusi száműzetésben
hányszor vigasztalt ez a dal,
a rigófütty, a mindig-harsány,
mindig-jókedvű, fiatal;

a tó partján, egyedüllétem
egyetlen társa, gyógyszere
volt a diófán dalra gyújtó
feketerigó éneke.

S akit a rigók elkísérnek,
az sohasem lesz hontalan,
akit mindig rigók kísérnek,
annak halálig társa van,
kézről-kézre adják a tájak,
és otthona lesz a világ,
s örül, hogy amíg csak áll, játszhat,
mint egy önfeledt kisdiák.

Akit útján rigók kísérnek,
az mindig fiatal marad,
haja hiába lett fehérebb,
hitében töretlen marad.

Jóbarátként köszönti őt a
pirkadat s az alkonyat
s hiába-volt vértanúsága
legenda lesz - s az is marad.

Akit a rigók elkísérnek,
az holtából is visszajár,
köztetek lépked, mint kísértet,
téged keres - és rádtalál.
 
 
0 komment , kategória:  Faller János versei  
Mérleg
  2011-07-04 01:14:53, hétfő
 
  Faller János

Mérleg

A sorsom kettős könyvelését
hiába is rovancsolom,
mindig csak ugyanaz a mérleg:
ő követel - én tartozom...
 
 
0 komment , kategória:  Faller János versei  
Ars poetica
  2011-07-04 01:13:52, hétfő
 
  Faller János

ARS POETICA

Nekem mindegy, hogy melyik istent
s melyik bálványt ki s hogy imádja:
én annak vagyok az utóda,
aki a füttyöt kitalálta!
 
 
0 komment , kategória:  Faller János versei  
Imádság
  2011-07-04 01:12:03, hétfő
 
  Faller János

Imádság

Én Istenem, ki pontosan kimérted
a bolygók röptét, csillagok futását,
kinek kezében halál és az élet,
aki méred a kontinensek lázát,

spirálködökbe rejteztél előlünk,
eltakarnak a tág galaktikák.
Figyelsz még ránk? S vajon mit tudsz felőlünk?
Hisz mindegyikünk egy külön világ...

Sejtjeink szédült bolygórendszerében
ott lüktet-árad a múlt s a jövő.
Determináltan élünk s minden génben
munkálkodik a megrontó idő.

Micsoda rejtett félelmek feszülnek
gyermekkorunkból jelenünkbe át?
Hétköznapok közt hány és milyen ünnep,
ha ránkköszön a régvolt ifjúság?

Lázadoznak már tán a bomlott sejtek,
ellenünk rontó, ártó enzimek:
a napjaink tudatlanságban telnek
és sorsunk titkát ki sem fejti meg.

Kényszerből élünk és hány vélt parancsra
mozdul a tett és szólal meg a szánk,
hogy képernyőnkön néha felvillantsa
az emlékezés katódsugarát?

Szemünk előtt elfutnak még a tájak,
hallunk még néha távol hangokat,
de a szív már csak maga ellen lázad,
nem oszt parancsot - és nem is fogad.

Készülünk már a végső számadásra,
ahol nem segít semmi szerelem.
Köröttünk nő a csend s a szív magánya.
Akad-e még számunkra kegyelem?

Mert vétkeztünk, mivel álmodni mertünk
s ezért lázadtunk, Uram, oly sokat.
Sokszor átkoztuk, amiért megszülettünk,
sokszor kerestük az igaz utat,

de tévutakon botolt csak a lábunk,
hamis imákat dadogott a szánk.
Bocsáss meg hát, hogy mi is megbocsássunk
s áldásod add a távozókra - ránk.
 
 
0 komment , kategória:  Faller János versei  
Csodát ne várj
  2011-07-04 01:10:41, hétfő
 
  Faller János

Csodát ne várj

Ötven elmúltál. Mondd hát, mire vársz még?
Ötvenen túl már nincsenek csodák.
Amerre mégy, csak egyre nő az árnyék.
Idegen lett körötted a világ.

Barátod nincs. A szerelem elárult.
Megsebeztek és belehalsz majd lassan.
Kapuk csukódnak, de egy még kitárul.
Vándor vadludak húznak a magasban.
 
 
0 komment , kategória:  Faller János versei  
Hajnalban, hatkor
  2011-07-04 01:09:11, hétfő
 
  Faller János

Hajnalban, hatkor

Hajnalban, hatkor, így szólt a rigó:
,,Emlékezz! Ami szép volt, ami jó,
a maradandó és a nem-múló,
romolhatatlan s olyan egyszerű,
mint fán a gyümölcs, réteken a fű:
mind mihozzánk köt.
Fák és madarak
jelképezik még ifjúságodat,
és ami voltál, azt a gyermeket
megőrizték a völgyek és hegyek.
Emlékezz! Jött s múlt mennyi szerelem,
s te nem törődtél mivelünk, velem,
pedig hirdettem - és hány hajnalon! -
hogy mulandó a hír s a hatalom,
s bár felvázoltad, ki sem érti meg
a képletet, mely rejti életed.

Kergettél, bolond, délibábokat,
pazaroltad az arany napokat.
Kezed közül kihullott, ami szép,
de nem találtad a varázsigét.

Kincset kerestél, ami sose volt
s bár a szerencse is hozzád hajolt,
most, hogy közeleg már a számvetés,
most döbbensz rá: a sok milyen kevés...

Mit őriztél meg? Csak emlék marad:
kamaszkorodból a Réka-patak;
mohák és zuzmók tündér-csillaga,
lekaszált rétek széna-illata;

páfrányok kardja, tűzliliomok
lángnyelve, mely a kertekben lobog;
az akácvirág és az orgona
megsebzett szívre hulló balzsama;

fátylas hegyek a szivárvány mögött;
lepkék szárnyára rajzolt örömök;
tavasszal feslő barkák bársonya;
a csipkerózsa és az áfonya;
fecskék csivittje, a pacsirtaszó;
ezüstfenyőkön vatta-puha hó;
kerítésen vadrózsák sortüze;
a leánderek lila őrtüze;

egy régi dal, mit a hullám dalol,
távol partokon, messze, valahol;
szikkadt alfa-fű, kopár hammada;
szél-kuszált dűnék, ködös Kerrata;

Ziamában a Holtak szigete
s egy virág, melynek nincs tán neve se;
régen elhervadt leány-mosolyok;
augusztus éji hullócsillagok;

vérszint villantó, kivont kardvirág,
szél-zokogású, ó litániák;
csillagképek az őszi egeken,
sohasem-volt s nem-múló szerelem;

fábavésett, régen heges szívek -

gyűjtsd össze már az emlékeidet!

Még várunk rád. De nincs már sok időd.
Légy hát olyan, mint voltál azelőtt:
játékos-kedvű, dacból daloló,
szívvel lázadó, szóval lobogó"
Hajnalban, hatkor, így szólt a rigó.
 
 
0 komment , kategória:  Faller János versei  
Egyszer volt...
  2011-07-04 01:05:27, hétfő
 
  Faller János

Egyszer volt...

Válasz

Verset nem írtam évek óta már,
hisz szomorú sem voltam rég.
De ilyen bús-borús sorokra
hadd válaszoljak.
Csak így, rímtelen-ráncbaszedetlen.

Elfut előttem ez a negyedszázad,
az életem.
Szamócaillat száll az évek felett.
Emlékek, képek, színek forgataga:
vadvirágos rétek, estike-illatú éjek,
buzogányok bársony-kalapja, törökszegfű bíbora,
ablakomból a Zengő kékje,
bokasuhintó kamilla-fejecskék,
tigrisbundájú dongók, méhek duruzsolása,
tavaszthozó mandulavirágzás.

Varázslatok, csodák -
gyerekkorom gyönyörűségei.

Vérehulló fecskefű virágzik a templom alatti köveken,
hajnali harmatban gázolunk,
motorozás lefelé gurulva Kövestetőről...
No meg ,,az alma szép",
uborka Novaja Zemljáért,
Chaperon Rouge és a sok sziget,
Szumátra, Jáva, Borneó, Celebesz.
Gyűlnek az emlékek körém.
Hullámok hátán ,,kis barátom" hozza őket:
a Napsütötte Évek!
Narancsszín-hajnalok hazája, Algéria.

Igen. Én változtam csak.
Dundi gyerekből anya lettem.
Téged úgy látlak, deresedő halántékkal,
mint régen, ahogy mesélsz:
okos Odüsszeuszról, aranyalmáról,
trójaiak, görögök sorsáról,
Nyusszancs Baltazárról, Boldizsárról
és Tobler Tobiról.

S aztán a kamaszkor -
ki szereti Babitsot,
s vajon Aragon vagy Apollinaire az első?

Megadhatom-e, ha nem is ugyanígy, ugyanezt,
a kislányunknak?
Fehérvár szép.
De hol van itt rét, sárkányt eregetni?
Patak, ahol rákászni lehet,
s napraforgót szedni, pipacsot, búzavirágot?
Mit adhatok majd én neki?
Magamból azt, amit én kaptam - Tőletek.

Azt mondod, megbocsátás.
Nem értem.
Hogyan bocsássak én meg?
Csalódást okoztam,
s ha nekem jobb is így, biztosan fájt.

Hiszen tudom már,
mennyi mindent vár az ember,
ha gyermeke születik.
Hogy majd minden álmát-vágyát Ő valóra váltja!
De hidd el, boldogabban élek így.
Ugye ez a fontos?
S őrzöm a békét,
most már csak a magam békéjét,
s ameddig tudom, Orsiét.
Aztán ő is felnő,
elragadják tőlem az évek.
Hát mondd, ez miért szomorú?
Magadra maradtál?!
Én tudom, nem így van.

Ez a versféle irkafirka napokig készült.
Ha Orsi alszik, akkor van időm.
Ha felébred, játszik, vele kell lennem,
beszélni, mesélni sokat,
elmondani mindent a világról,
erről a nagy-nagy csodáról.
Látod, ilyen a szülő-szerep,
örökül kaptam Tőled, Tőletek,
folytatni kell.

(S hogy vidámabb legyél, mesélek Neked is, egy kis mesét,
régen tanultam, valahogy így:

,,Egyszer volt egy kicsi bolt,
fogkefét is árultak ott,
de a fogkefe elfogyott...")
 
 
0 komment , kategória:  Faller János versei  
Reggeli imádság
  2011-07-04 01:01:09, hétfő
 
  Faller János

Reggeli imádság

Lásd, felvázolta már a láthatárra
a hegyek vonalát a pirkadat,
szobámból surran, ím, az éjjel árnya,
derengenek a jól ismert falak,
olszlik az álom zavaros világa
és visszatér a száműzött tudat.
Te még alszol, az álom árja ellep,
feledtél vágyat,bánatot, szerelmet.

Az én szívemben lassan felremegnek
dadogva a dédelgetett szavak
s melengetve, mint takaród a tested,
szelíden-halkan megszólítanak.
Mint gyerekkori, régi ima, reszket
szívemben a rorátés áhítat
és míg a nap kel és oszlik az éjjel.
így szólongatlak szívem szép hitével:
Üdvözlégy nékem feleségem, párom,
ki áldott vagy az asszonyok között,
dajkáljon szelíd anyaként az álom
és béke lengjen hunyt pillád mögött.
Az ébredésed, kedves, egyre várom,
mert véled életembe költözött
a szeretet, amelyben hajdan hitte
és ott fénylik hűséges szemeidben.

Felvillannak a friss hajnali fények,
az új nap itt áll, ím, a küszöbön.
Ki benned hisz csak, adj erőt szívének
s én elviselem könnyen, bármi jön.
Megtanultam, hogy mégis szép az élet
s e tanulságot néked köszönöm.
Maradj meg mindig, életemnek párja,
az én világom szép világossága.
 
 
0 komment , kategória:  Faller János versei  
Hajnali koncert
  2010-08-26 13:04:08, csütörtök
 
  Faller János

HAJNALI KONCERT

Utoljára tán húszéves koromban
jártam így a hajnali parkon át,
valami régi kisvárosban,
hallgatva a rigó dalát,

kadenciáit, trioláit,
fel-felujjongó füttyszavát,
mely olyan édes, olyan tiszta
volt, mint maga az ifjúság.

Bizony, több mint tíz éve ennek
s most, hogy megint a pirkadat
kísér át a park fái közt és
ébredeznek a madarak,

és felharsan a rigó füttye,
épp úgy mint akkor, az a dal
ujjong most, feledhetetlen,
trillázó, örök-fiatal

dallamával körülbecézve,
megsimogatva a szívem,
úgy, hogy magam egy percre újra
vidám diáknak képzelem.

Igen: ez a dal, ez a drága
rigófütty mit sem változott,
ugyanazok a trillák szállnak,
ugyanazok a futamok,

fáradhatatlan kedvvel fújja
a virtuóz kis énekes
- és én hallgatom szívdobogva,
szinte félve, hogy vége lesz.

Még egy ujjongó és kitartott
füttyszó - és elszáll a madár.
A hajnali koncertnek vége.
A nap kezdődik: munka vár.

De ma, míg járok jobbra-balra,
itt hallom egész napon át
zengeni szívemben az
ujjongó kis rigó dalát.

Valamire lám megtanított
a rigószavú pirkadat
- s egy napra újra fiatalnak
s boldognak érzem magamat.
 
 
0 komment , kategória:  Faller János versei  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2017.05 2017. Június 2017.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 28 db bejegyzés
e év: 965 db bejegyzés
Összes: 7432 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 318
  • e Hét: 12846
  • e Hónap: 58276
  • e Év: 350570
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.