Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
1955.05.17
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
Húsvéti körmenet
  2017-04-29 15:42:49, szombat
 
  Simon István

Húsvéti körmenet

A fű zöldbe s fehérbe
öltöztek a fák.
A meggyvirágszagú égre
Parabolát, száz karikát
Rajzolsz, pogány duhajunk,
szél, szél, áprilisi,
míg a baldahin lengő
aranysátrát dalárda, gyertya és csengő
kíséri,
s négy ember a magasba tartva viszi.
Elöl a gyerekek párja csoszog,
aztán a lányok fehérben,
s talpig feketében
iparosok -
s végül árad a görbe-utu,
kék hegyek alatti tiszta falu
megfáradt, áhítatos
kimosdott népe.
Áldott szombati este!
A harangszó aranyos felhőkig evezve
duhaj nótát csap a téres világnak.
Mennek, mennek, fölcsap a por,
a tömzsi labdarózsabokor,
az alma-, a körtefa ágak
mind, mind, mint a csokor.
Énekelnek istállók, pajták,
fészerek közt, a hosszú úton.
Fehér ingük alatt az ér
kötélként kidagad nyakukon.
Törtek sok századon át,
pestisen át,
háborún át,
de évenként egyszer csak vígan kidalolják
teli torokból,
világgá szórják a tavaszi porból
a nagy himnuszt, az álleluját.
S addig a tavasz - zöld és fehér
keveréke -
Áldást ad a dűlőkre, ekékre,
hersen Ceres dárdás búzája,
elbujhat már benne a nyúl.
A menet utolsót kanyarul
állelujázva,
mert itt a tavasz,
s egy verejtékes nyár jön a virágsugaras,
minden éven halottaiból
feltámadó, ős mezei világra...
 
 
0 komment , kategória:  Simon István versei  
Mécsvirág
  2011-06-06 11:21:54, hétfő
 
  Simon István

Mécsvirág

Szőlőhegyen
a kaszálón
bőven terem
a virágom.

Nem is virág
talán mégse,
inkább a fák
örökmécse.

Zöldfehéren
szemlehúnyva
olyan délben
mint egy urna.

Zárt födéllel
olyan ősi -
még az éjjel
hamvát őrzi.

Vagy mintha így
takargatná
lángját, amíg
süt a nap rá.

Bólog, alszik,
milyen kedves,
idehajlik
a kezemhez.

Darázs is dong,
száll körüle,
keresi, hogy
hol a füle.

Tán azt hiszi,
halványzöldre
mázolt kicsi
parasztbögre,

nappal szirma
a fedője,
csillag ihat
csak belőle.
 
 
0 komment , kategória:  Simon István versei  
Csillagot láttam
  2011-06-06 09:53:49, hétfő
 
  Simon István

Csillagot láttam

Csillagot láttam a szemedben -
egy könnycsepp volt kibuggyanóban,
még rá is csodálkoztam hosszan,
és fájdalmasan megszerettem,
mert én okoztam.

Mert az életem annyi botlás,
és mennyi álmom a romhalmaz;
a könnyed kellett, amíg hallgatsz,
egy tiszta csillag, hogy azon láss
és légy irgalmas

Kis csepp, a harmaté ha ennyi,
ám benne fájdalmad a tenger,
mégis tűrted, hogy hideg szemmel
ne ítéld azt, akit szeretni
akarsz, mert ember.

S éreztem, megszorítva formás
kezedet - mellyel letörölted -
hogy oly kapocs rajta a könnyed,
mint ami kicsi hegyi forrást
óceánokkal összeköthet.
 
 
0 komment , kategória:  Simon István versei  
Virágzó cseresznyefa
  2011-06-02 14:45:32, csütörtök
 
  Simon István

Virágzó cseresznyefa

Mandula-utcán az éjjel
láttam egy nyíló kicsi fát,
épp rásütött a Hold,
fehérlett rajta a virág.
Azt hittem, hogy mandulafa,
pedig cseresznye volt.

Magasbanyúló házfalak között,
fényes ablak alatt
lebegtette a szél.
Megálltam, néztem egy kicsit,
míg elsuhant a gépkocsi
az utca véginél.

Jólesett látni ezt a fát,
millió zsibongó virág
tündöklő seregét.
S egyszerre lassú, halk kopaj
susogó hullámaival jött
kúszott közelébb.

Két holdfénybe burkolt alak
épp a cseresznyefa alatt
állt meg s összebújt;
s a csillagos fehér szirom
ott pettyegett a vállukon,
ahogy libegve hullt.

Gyönyörű kép. A költő,
ha a boldogság hű piktora,
álljon meg, fesse le.
Két önfeledt, szép fiatal,
kiket virággal betakart
a tavasz éjjele,

a ringó fát, a fa alatt
testen a karnyi kapcsokat,
míg egymást ölelik.
Virágszóró cseresznyefa:
ő ringatja majd a tavasz
első gyümölcseit.

Holdfényben ballagtam tovább
s a szívemből a számon át
hullt ki pár tiszta szÓ:
hogy szorosan így álljanak
negyven év múlva is,
ha majd fejökre hull a hó.
 
 
0 komment , kategória:  Simon István versei  
Késő ősz
  2010-10-11 01:07:02, hétfő
 
  Simon István

Késő ősz

Aranyszegélyű fellegek
között szállnak a vadludak.
Alkonyul,-látni sem lehet
őket, csak hangjukat
hallani.
Nincsen már hegedűs tücsök,
csak kósza eső van, ami
csipeg-csöpög a fű között.
Ezüstös dér, vagy ropogó
hóharmat lesz reggelre itt.
A vetésekre takaró,
bizony az kell kikeletig.
A fának ködszakálla van,
Meglengetik a szelek,
s így hajtogatja hasztalan,
hogy esik, szédül lefele
utolsó
ágrólszakadt levele.
 
 
0 komment , kategória:  Simon István versei  
Ősz felé
  2010-09-10 18:37:49, péntek
 
  Simon István

Ősz felé

Korán alkonyul, ősz lesz újra.
Csatáit a nyár rég lefújta.
Jön október szín-légiója,
s megverten susog a diófa.

Már a tücsök utolsó tust húz,
megkezdődik a tarka cirkusz,
s vén , hűvös napok úsznak lassan
velem, hol vérben, hol aranyban.

S rázendít az eső is végre -
táncol majd millió kezével,
tar mezőkön tótágast állva,
az ég végtelen óceánja...
 
 
0 komment , kategória:  Simon István versei  
Szavakból élet
  2010-09-02 20:08:07, csütörtök
 
  Simon István

Szavakból élet

Szavakból is a létező világ
egy-egy látható darabja kiált
felém már egyre tüntetőbben:
kiindulhatnál kezdésül belőlem!
S tolakodón a többi jön vele,
gyerekkorom ringató bölcseje
kis fiókái, egész fészekalja
csicsijjától a férfigyötrelem
vércséjéig mind - s a szó összerakva
még nem a lét, sorokba öntve sem.

Köztük sebnél is sajgóbb hézagok;
s csak úgy szünnek meg, ha mind én vagyok.
Hogy egybeálljon a dirib-darab,
már vérem s velőm a kötőanyag.
A szenvedéllyel vív az értelem
s nem kontyosával hősi Dugovics
kel-hull naponta, csak én énvelem;
s közben a vérem, ha nem csurog is,
elfogy lassan; a gond egy életen
keresztül szívja észrevétlen,
mint áldozata torkán a menyét -

s mivel nem látni nyílt sebet, se vért,
fejfámra írják: ettől eddig élt.
 
 
0 komment , kategória:  Simon István versei  
Virágzó cseresznyefa
  2010-09-02 20:07:06, csütörtök
 
  Simon István

Virágzó cseresznyefa

Mandula-utcán az éjjel
láttam egy nyíló kicsi fát,
épp rásütött a Hold,
fehérlett rajta a virág.
Azt hittem, hogy mandulafa,
pedig cseresznye volt.

Magasbanyúló házfalak között,
fényes ablak alatt
lebegtette a szél.
Megálltam, néztem egy kicsit,
míg elsuhant a gépkocsi
az utca véginél.

Jólesett látni ezt a fát,
millió zsibongó virág
tündöklő seregét.
S egyszerre lassú, halk kopaj
susogó hullámaival jött
kúszott közelébb.

Két holdfénybe burkolt alak
épp a cseresznyefa alatt
állt meg s összebújt;
s a csillagos fehér szirom
ott pettyegett a vállukon,
ahogy libegve hullt.

Gyönyörű kép. A költő,
ha a boldogság hű piktora,
álljon meg, fesse le.
Két önfeledt, szép fiatal,
kiket virággal betakart
a tavasz éjjele,

a ringó fát, a fa alatt
testen a karnyi kapcsokat,
míg egymást ölelik.
Virágszóró cseresznyefa:
ő ringatja majd a tavasz
első gyümölcseit.

Holdfényben ballagtam tovább
s a szívemből a számon át
hullt ki pár tiszta szÓ:
hogy szorosan így álljanak
negyven év múlva is,
ha majd fejökre hull a hó.
 
 
0 komment , kategória:  Simon István versei  
Dióhéjban
  2010-09-02 20:06:15, csütörtök
 
  Simon István

Dióhéjban

Az élet felén túl vagyok már
emberi számítás szerint
de se jobb, se rosszabb másoknál
nem vagyok, s ha hitted, ne hidd.

Talán csak zártabb, bonyolultabb,
mint maga is e nemzedék;
sebét hordja egy háborúnak
és mindent még, amit megélt.

S ha gyógyul a seb, már keményebb
a hegedés, mi rajta van.
S mit hogyan formál a természet
az sose lehet céltalan.

Nézd csak, az egyik fa gyümölcse
alig is ád tennivalót,
de kéz kell ahhoz, hogy feltörje
a páncélba bújt diót.
 
 
0 komment , kategória:  Simon István versei  
Csendes nyári ének
  2010-09-02 20:02:55, csütörtök
 
  Simon István

Csendes nyári ének

Szép most a nyár. A virág
virít kinn a dombon,
üldögélek és merengek
száraz fűz dorongon.

Engem perzsel itt minden
sugara a napnak.
Furulyázó kukoricák
búsan pislogatnak.

Bánatomat, ami nagy,
elfújom a szélnek,
csengő-bongó harangocskák
mind rólam mesélnek.

Sütkérezek a nyári nap
rekkenő hevében...
Ezer szirmú dalvirágok
szállnak el a légben.

Hűs, borongós, bús világ
a szívemre lépett,
engem paskolsz én pedig most
kikacaglak élet...!
 
 
0 komment , kategória:  Simon István versei  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
2017.03 2017. április 2017.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 259 db bejegyzés
e év: 817 db bejegyzés
Összes: 7303 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2296
  • e Hét: 2296
  • e Hónap: 60575
  • e Év: 224186
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.