Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
1955.05.17
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
L' adieu
  2011-02-24 14:42:37, csütörtök
 
  Imre Flóra

L'ADIEU

letéptem ezt már tudhatod
az ösvény itt sötétbe téved
a rím tudja a mondatot
halott az ősz és várni téged

és várni itt a fák alatt
a Dunakorzó gesztenyéi
kis Lou egy levél sem marad
fekete-fehérre cseréli

az ősz az ősz a nyár hevét
kialszik minden nemsokára
a víz elfolyó messzeség
az ősz halott hó hull a fára

levert diófa bánata
az öröm ráadás a jajra
mi volt csak volt idő szaga
a szót sincs ami visszacsalja

az éj leszáll a rúd mihez
a csillagok vannak kikötve
halott az ősz a hó neszez
többé sose és mindörökre
 
 
0 komment , kategória:  Imre Flóra versei  
Tiszafa
  2010-09-12 14:01:04, vasárnap
 
  Imre Flóra

Tiszafa

Madárhozta magról kelt észrevétlen,
Míg egyszer ott állt, mint az ifjúság,
Két kő között, a rózsák közelében;
Térdig sem ért, kis törzsén öt-hat ág.

Halvány volt, mint egy felhő álmaimból
Egy pillanattal ébredés előtt,
Mégis éreztem átvillanni olykor
Vézna testén a gyönyörű erőt.

Nem is tudom, azóta mennyit éltem,
Ő nagyobb lett, mint felnyújtott kezem;
Gyöngéden zöld levelei tövében
Mérges, piroshúsú bogyó terem.
 
 
0 komment , kategória:  Imre Flóra versei  
A kapu
  2010-09-04 13:06:30, szombat
 
  Imre Flóra

A kapu

Így állunk némán, bronzba öntve,
Annak a kapunak két oldalán.
Opálos ég fekszik a csöndre,
A homokon lustán kúszik a láng.

Tudjuk, érezzük mind a ketten.
Üvegesen vibrál a levegő.
A fény mindegyre élesebben
Rajzolja vázunk vonalát elő.

Kétfelől feszítve az íven.
Végtelen messze sólyom árnya ing.
Állunk higgadtan, gyönyörűen,
S a lépésről álmodnak izmaink.
 
 
0 komment , kategória:  Imre Flóra versei  
Ballada az időről
  2010-09-04 13:05:31, szombat
 
  Imre Flóra

Ballada az időről

Mint ama Villon hajdanában,
Kivégzésünkre várva itt
Énekelgetjük balladásan
Az időt s foszló tagjait.
Egy jóformájú comb s a többi,
Anatómiai lelet -
Nem sok kell fényét összetörni;
Szerelmeink ki érti meg?

Mert nincs ítélőszék, se törvény,
S fellebbezésnek nincs helye;
Instanciázunk az öröknél,
S reménykedünk. Pedig, mire?
Nem őrzi meg a rímes írás
Testem szikráztató kezed,
S hangod változását, ha meglátsz -
Szerelmeink ki érti meg?

Fejed tétova köszöntését,
A felszivárványló mosolyt,
A fulladást az ölelésért,
Mikor erünkbe vágy osont;
A ritkán engedő szorongást
- Holnap a végleg nem lehet -
Őrző szemmel igézzük egymást.
Szerelmeink ki érti meg?

Ajánlás:

Herceg, nevess, hisz másod úgysincs ;
Testünkre föld hull és kövek,
Szavad se lesz, hogy újrahódíts:
Szerelmeink ki érti meg?
 
 
0 komment , kategória:  Imre Flóra versei  
Magányos éjszaka
  2010-09-04 13:04:04, szombat
 
  Imre Flóra

Magányos éjszaka

Ez egy magányos éjszaka
úgy rémlik, nem találsz haza
a város, mintha ismerős
későnyár vagy koraősz
sikátorok a hegyre fel
találkoznál valakivel
de minden utca elhagyott
függőleges lámpasorok
lépések zaját hallani
megfordulsz, ott áll valaki
ott áll, de hát nem az, akit
ez már egy másik város itt
mikor kilépsz a folyosón
egy váll, egy arc feléd hajol
egy száj, vársz valakire, rád
betölti a Nap udvarát
és visszhangzik a tereken
könnyű lábbal futsz
végtelen homokpartokon tűz a Nap
lobog a csönd, zúg a hajad
és egy torony, a vízesés
csipkéire tűnődve néz
ilyen magasról csupa kék
a folyó mögött a vidék
de mintha tisztul, a füvön
az út mellett valaki jön
lassanként kiélesedik
a kép, a háttér, szürke sík
csak az a magányos alak
közeledik a fény alatt
s ahogy megfogja a kezed
fellobban az emlékezet
és rendeződnek a szavak
a látvány és a mozdulat
és a tárgyak felületén
végigtapogat az a fény
az évek sugaraiban
formára talál, ami van.
 
 
0 komment , kategória:  Imre Flóra versei  
Szakítani
  2010-09-01 12:30:01, szerda
 
  Imre Flóra

Szakítani

szerelmet vallunk francia szonettben
szakítani a shakespeare-i a jobb
ki tudja mért talán mivel az ember
elvárja ilyenkor a csattanót

pedig nem látványos az elmúlás itt
csupán az évszak lassacskán lehűl
és nem is az számít hogy az a másik
én maradtam belülről egyedül

valaki azt mondta hogy szép a lábad
meglepett hogy nemcsak én láttam így
valami vágy fog néha el utánad
bejárni még mellkasod dombjait

mint kék kristályt őrzöm emlékedet
mit mondhatnék kibírom nélküled
 
 
0 komment , kategória:  Imre Flóra versei  
Sanzon
  2010-09-01 12:28:58, szerda
 
  Imre Flóra

Sanzon

Mi lett a szőke férfiból,
Kit láttak nyájas antikok?
Mint mésznek égetett idol,
Trágya lett, szétboncolt titok.
A combján vándorolt kezem,
És szembejött a fájdalom.
De nem tanulta meg sosem,
Hogy kell sírni a színpadon.
És a másik, ki józanul
Sóhajtott, míg szeme dalolt,
Mint egy bánatos trubadúr,
S orrsövényferdülése volt.
Csak hallgatott türelmesen,
És nem volt már mit mondanom,
De nem tanultam meg sosem,
Hogy kell sírni a színpadon.

Most úgy vagy bennem valahol,
Mint kőszénben levélnyomat -
Ha rám néhány szót áldozol,
Elfordítom az arcomat.
Mert testeden ha jár szemem,
Fölfut a láz a combomon...
De nem tanultam meg sosem,
Hogy kell sírni a színpadon.
 
 
0 komment , kategória:  Imre Flóra versei  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
2017.02 2017. Március 2017.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 253 db bejegyzés
e év: 507 db bejegyzés
Összes: 7137 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1076
  • e Hét: 2817
  • e Hónap: 64318
  • e Év: 153606
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.