Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
Míg jöttöd várom
  2017-08-30 14:42:57, szerda
 
  Kiss Jenő

MÍG JÖTTÖD VÁROM

Rád gondolok, te csöppnyi ismeretlen,
ki élsz már, bár még nem vagy a világon,
ki vagy már, noha lényed még titok,
éber valóság s mégis félig álom,
rád gondolok, míg jöttöd várva várom.
Ha sejtenéd, mi ez a néhány óra!
Ha sejtenéd, mi nékünk és neked!
Ez az, mikor már nem embrióra
tekintünk rád. Már ember a neved!
Ember, ki a fejlődés kezéből
átvette már a talentumokat.
Szobor, mely várja fölszakadni leplét,
még ki nem mondott zengő gondolat.
De hát mit tudhatsz erről, te kisember!
Csak én csodálom lám az életet,
én ujjongok fel, hogy már él az ember,
amikor még meg sem született!
Él, él az ember, még mindenek előtte
az anyakönyvbe írnák a nevét.
Túl minden szürke földi valóságon.
Félig való csak, félig édes álom.

Él az ember! Körötte ős setét.
Sötét az őrző anyaméh sötétje,
az idő méhének ősmelege.
öröktől fogva abban él a lélek:
az Isten hasonmása, gyermeke.
Csodás titok! E zengő égi titkot,
csöpp ismeretlen, köszönöm neked!
A bizonyosságot, hogy él az ember,
amikor még meg sem született!
A születés nem kezdete a létnek,
csak bizonyossága annak, hogy vagyunk,
megmutatjuk magunkat: íme, élek!
és hogy tovább élhessünk, meghalunk.
 
 
0 komment , kategória:  Kiss Jenő versei  
Meghajtom magamat
  2017-05-06 22:57:19, szombat
 
  Kiss Jenő

Meghajtom magamat

Meghajtom magamat most
friss csokor kezembe,
sose vert a szívem
ennél hevesebben.

Nyújtom kicsi csokrom
édes, jó anyámnak
s töröm a fejem: néki
mi mindent kívánjak?

Gyöngyöt a nyakába?
Sok zsírt a bödönbe?
Mosógépet, hogy magát ne törje?
Azt is, de leginkább
hogy sokáig éljen,
s boldog legyen,
boldog, egész életében! Fel

 
 
0 komment , kategória:  Kiss Jenő versei  
Idegenben
  2010-10-06 02:10:16, szerda
 
  Kiss Jenő

Idegenben

Ha otthon, ha idegenben,
jó heverészni őszi csendben:
szemem léggömbjeit eloldom,
hadd szálljanak, túl síkon, dombon.

Nézelődöm, de eszem máshol -
Mire is gondolna, ki távol?
Arra, mi közel áll szívéhez,
arra, mit magáénak érez.

Ó, mily fájó, ó, milyen szép
a messzeségben e közelség!
A sok halk emlékkel mi ér föl? - -
Szinte fáj fölkelni a rétről.

A rétről, melyet lám, csak mostan,
csak most veszek szemügyre jobban -
de hát nincsen mit látni rajta,
néhány virág, útszéli fajta -

Leszakítok egyet, egy kéket,
nézem, mily gyöngéden csipkézett,
s magyarul ejtem a nevét ki:
katáng...katáng...Vajon megérti?
 
 
0 komment , kategória:  Kiss Jenő versei  
Folyó és tó
  2010-10-06 02:09:24, szerda
 
  Kiss Jenő

Folyó és tó

Hol születtem, folyó nem volt,
árok vize tóba halt -
nem is szeretem a folyót,
annál inkább a tavat.
Ó, a folyó vize hűtlen,
megcsillan s tovább megy innen.
Ó, hétszínű a folyó:
a talajjal változó.

Mennyivel más, mennyivel szebb,
nemesebb a tó! - habár
távol jobb vidék kecsegtet,
néki drágább ez a táj.
Partját kardos sás igázza,
mégis: százszor is hiába
hívja átszelő patak,
hol született, ott marad.

Folyó és tó - Jaj, a példa
meggondolkoztat nagyon -
menjenek, kik mennek! én a
tavak sorsát vállalom.
Állóvizek büszke sorsa
legyen példaképem, hogyha
mind fojtóbb a szorítás,
a mind bennebb törő sás.

Tudjam: ily esetben mint kell
duzzasztanom vizemet -
az erőszak sekély vizében
foghat csupán gyökeret.
Tanuljam meg: tó, amely mély,
kardvillantó sástól nem fél -
míg posványodó tavat
minden gaz igába hajt!

Van nemesebb ellenállás,
mint amit a tó mutat?
nékem se, nékem se kell más,
ezzel úr leszek: szabad!
Min tó: élek, hol születtem -
s azt, ki megfürdik vizemben
( vagy fölészáll csónakon )
nem sodrom - de ringatom!
 
 
0 komment , kategória:  Kiss Jenő versei  
Vers a bibliafordítókról
  2010-09-13 00:10:51, hétfő
 
  Kiss Jenő erdélyi költő verse a bibliafordítókról

"Magyarul szólalt meg a Biblia
s a zsoltár. Zord, nehéz időkben.
A lélek beledöbben.
Nehéz idő, aj, vassal szigorú kor,
mely, mégis, mégis szent volt és dicső:
biblia- s zsoltárfordító idő.
A magyart megtanították Istenre,
s Őt magyarra -
szent és dicső idők kellettek arra.
Magasztos évek és évtizedek -
s Károlik, Szenci Molnárok - nos, ilyenek.
A fordítók.
Kik által a titok
nemzeti közkinccsé lesz,
s a Való Létre mindenki fölérez.
A szóhoz ének, Bibliához zsoltár.
Károli mellé társként Szenci Molnár.
A fordítók. Kik roppant lelkeket
álmodtak új nyelvre, és roppant verseket.
Kik, bármily idegen volt is e nyelv,
rá megtanították a jövevényt:
a messzi Írást és a Költeményt.
S egybeforrtak velünk e jövevények:
e fájó földé lettek, a miénkek.
Segítő bátyánk lett a Biblia,
és minden zsoltár jó atyánkfia.
Minthogyha nem is éltek volna máshol,
minthogyha itt, miköztünk, mivelünk
születtek volna testből, látomásból...
Fennen dicsértessék a Fordító,
a vágó fegyver nélkül hódító.
Dicsértessék a szent, dicső idő,
mely fénylő könyvek által lett dicső,
a lélek által győző s gyarapító.
A meg-nem-nyugvó békére tanító."
 
 
0 komment , kategória:  Kiss Jenő versei  
Tóban tükröző szonett
  2010-09-01 12:37:31, szerda
 
  Kiss Jenő

Tóban tükröző szonett

Mint félig vízzel telt, rozzant ladik,
korhadok zsombék közt, a partra húzva,
nem lendít már a nyúlt evezők rúdja
a tövén hódot rejtő nádasig.

Szellő ha érint, s az is csak alig -
Hol a vihar, mely bordám zengve dúlta?
Már többé nem ringok át oda túlra?
S hol révészem, a gondtalan, a víg?

Hő víz mállaszt és éles fagy hasít -
reám már nem vár parttalan, csak partos!
Mi köt ide? Békanyál vagy balsors?

Untan megoldom habok csokrait,
a víz nem mozdul, csak csillan tükörként,
a sorsom megfordul benne, mint tükörkép.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Sorsom megfordul benne, mint tükörkép.
A víz nem mozdul, csak csillan tükörként,
untan megoldom habok csokrait.

Mi köt ide? Békanyál vagy balsors?
Reám már nem vár parttalan, csak partos,
hő víz mállaszt és éles fagy hasít.

Hol révészem, a gondtalan, a víg?
Már többé nem ringok át oda túlra?
Hol a vihar, mely bordám zengve dúlta?
Szellő ha érint s az is csak alig -

A tövén hódot rejtő nádasig
nem lendít már nyúlt evezők rúdja -
korhadok zsombék közt, a partra húzva,
mint félig vízzel telt, rozzant ladik.
 
 
0 komment , kategória:  Kiss Jenő versei  
Tönkből sarjadt vesszők
  2010-09-01 12:36:45, szerda
 
  Kiss Jenő

Tönkből sarjadt vesszők

Mint fatönkből gyenge vessző,
nemzedékünk szerteszét nő:
tarolt erdőn kusza cseplesz -
Hős sudár belőle nem lesz.

A fát, szüntén vad viharnak,
felvágták fejszés hatalmak,
csak a csonkja maradt itt meg,
ebből hajtjuk vesszeinket.

Mért kárhoztunk cserje-sorsra?
Csak olyan sarj nő magosra,
melyet múltak roncsa nem köt -
Egy gyökérből ki vár erdőt?

Úgy kéne: külön - de egyért!
S nem így: együtt, de csepleszként,
nem vesszőként, melynek árthat
minden korcs nyúl, belerághat.

Álmunk más volt: szálfa-álom,
de már késő, vége, látom -
csonkát szül a csonka élet,
koronánk, ég, el nem érhet!
 
 
0 komment , kategória:  Kiss Jenő versei  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
2017.08 2017. Szeptember 2017.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 217 db bejegyzés
e év: 1888 db bejegyzés
Összes: 8292 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 671
  • e Hét: 15603
  • e Hónap: 55841
  • e Év: 613119
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.