Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 18 
x
  2012-05-09 12:20:36, szerda
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ...... 2012-04-22 11:20:12

Fordította - Faludy György fordításai
Uedzsima Onicura -

A patak fölött repülőhalak
ugrálnak, a pisztrángok. Fellegek
folynak mélyen a víztükör alatt.




Uedzsima Onicura -

Kikeletkor az ablak
alatt még csak brekegnek,
de nyáron már ugatnak.


 
 
0 komment , kategória:  Alekszandr Blok 1.  
x
  2012-05-06 08:24:58, vasárnap
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ...... 2012-04-22 11:20:12

Fordította - Kosztolányi Dezső fordításai
Uedzsima Onicura -

CSALOGÁNY

Gyöngyös dalát hogy eldalolta már,
mi ő?
Kis, zöld madár.

Uedzsima Onicura -

INTELEM

Nem senki az, meg is bízhatsz te abba,
ki elvirult
s úgy áll a Földön, mint virágtalan fa.

Uedzsima Onicura -

ÜNNEP

Virágban a cseresnyefák.
Mindenki izzó, víg selyembe pompáz
s benn a ruhákba ott zörög a csontváz.


 
 
0 komment , kategória:  Alekszandr Blok 1.  
Alekszandr Alekszandrovics Blok versei
  2012-01-28 09:39:32, szombat
 
  ALEKSZANDER ALEKSZANDROVICS BLOK -



...... ..............



...... ........... ........... ........... ............Link -



...... ........... ........... ........... ........V E R S G Y Ű J T E M É N Y

...... ............Itt a költő verseit szeretném összegyűjteni!-




.......



...... ..............



...... ........... ........... ........... ........... .........ITT ÍRD A VERSET!...... ........... ........... ........... ........... ........

...... ........... ........... ........... ............Várlak a kommentekben!

CÍMEK....FORDÍTÓ NEVE....HÁNYADIK KOMMENTBEN TALÁLOD?......KI GYŰJTÖTTE?

A létünk gyűrűje olyan szűk____________(#)- Gizella Lapu
A művészet nehéz teher____________(#)- Gizella Lapu
A város egyhangú zajában - Fordította - Baka István____________(#)- Gizella Lapu
Az ismeretlen - Fordította - Veress Miklós___(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Békében nyugszik Teodórik____________(#)- Gizella Lapu
Elmentél - Fordította - Baka István____________(#)- Gizella Lapu
Ez mind oly rég volt, rég volt, oly rég____________(#)- Gizella Lapu
Étteremben____________(#)- Gizella Lapu
Fejünk felett lecsapni készen - Fordította - Lator László___(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Fiesole____________(#)- Gizella Lapu
Firenze____________(#)- Gizella Lapu
Hallgat a lélek - Fordította - Veress Miklós____________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Hasonmás____________(#)- Gizella Lapu
Hóförgeteg örvényesen - Fordította - Lator László____________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Hullj le, védd meg, színevesztett függönyöm____________(#)- Gizella Lapu
Komédiások____________(#)- Gizella Lapu
Kristályos-ködös homályban____________(#)- Gizella Lapu
Lesütve szemeid szerényen____________(#)- Gizella Lapu
Madonna da Settignano____________(#)- Gizella Lapu
Májusi alkonyok, alkonyok - Fordította - Lator László____________(#)- Gizella Lapu
Még látom olykor - Fordította - Lator László____________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Midőn, a nagyvilágba lépve____________(#)- Gizella Lapu
Ne hívj - Fordította - Lator László____________(#)- Gizella Lapu
Oly ismerős vagy - - Fordította - Lator László____________(#)- Gizella Lapu
Ó, mily csodás tekintetemnek____________(#)- Gizella Lapu
Oroszország - Fordította - Lator László____________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Ősz alkony szállt a sápadó____________(#)- Gizella Lapu
Pászmásán dőlt - Fordította - Lator László ____________(#)- Gizella Lapu
Peruggia____________(#)- Gizella Lapu
Ragyoghat hold - Fordította - Veress Miklós ____________(#)- Gizella Lapu
Részegség - Fordította - Végh György____________(#)- Gizella Lapu
S ifjonti lángjaid megint - Fordította - Baka István____________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Sötét toronyban - Fordította - Lator László____________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Spoletói lány____________(#)- Gizella Lapu
Szürke szelíd nap volt - Fordította - Kosztolányi Dezső____________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Teli az este ködgomollyal - Fordította - Veress Miklós____________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Tizenketten - Fordította - Lator László____________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Újesztendő éjszakáján - Fordította - Lator László____________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Végeztem a békés örömökkel____________(#)- Gizella Lapu
Zsenge ágát rázogatta - Fordította - Lator László____________(#)- Juhászné Szunyogh Mária


...... .............



Juhászné Szunyogh Mária
Gizella Lapu - Ausztráliából
 
 
0 komment , kategória:  Alekszandr Blok 1.  
Alekszandr Alekszandrovics B
  2012-01-17 14:47:56, kedd
 
  Szürke szelíd nap volt
szerző: Alekszandr Alekszandrovics Blok, fordító: Kosztolányi Dezső

Szürke, szelíd nap volt, haloványra festve,
mint bágyadt női kéz kelt a beteg estve.

Eldugták a szívük, szobákba siettek,
szomorúak voltak, a gyásztól ijedtek.

Már nem is köszöntek, a szót se akarták,
a kacajt márványló vállal eltakarták.

A kivágott ruhák hideg díszeikkel
fagyosan csillogtak, mint a kigyópikkely.

Asztalra hajoltak és a láz viharzott,
frizurák súroltak egy-egy tüzes arcot.

Szívek-szemek égtek — s a vágyak — ez éjen —
csak a kert, csak a kert, az hallgatott mélyen.

Egyszerre, mint jelre, elment a sereglet.
Hosszú fehér ruhák a lépcsőn lebegtek.

Eltüntek a kertbe, az éjbe reszketeg,
szégyenkező bíbor festette az eget.

Véres csillag lobbant a vén erdő megett.

 
 
0 komment , kategória:  Alekszandr Blok 1.  
x
  2011-10-05 08:37:02, szerda
 
  Blok, Alekszandr: Tizenketten

Tizenketten (Magyar)

7

S mennek megint, tizenketten,
vállukon a fegyverek.
Csak a gyilkos megy esetten,
arcát látni nem lehet.

Egyre jobban szaporázza,
szaporázza lépteit.
Kendőt csavar a nyakára,
sehogyan se nyughatik.

- Mi az, elvtárs, rossz a kedved?
Ugyan mit búsulsz, komám?
- Fejed búnak mért ereszted?
Sajnálod Katykát talán?

- Pajtás, megöl a búbánat,
a halálos szerelem...
Hosszú, részeg éjszakákat
töltött az a lány velem...

Azokban a szép szemekben
égő hetyke tüzekért,
azon a telt, ringó mellen
vereslő anyajegyért
jaj, hogy mire vetemedtem!
Kioltottam életét!

- Meddig fújod még, ebadta?
Tán fehérnép vagy te, mi?
- Ugyan mikor hagyod abba?
Kár magad emészteni!
- Térj eszedre végre, Petyka!
- Pajtás, oda se neki!

- Nehéz idő járja, baj, gyász.
Hogy bajlódjunk most veled?
Te magad is tudod, pajtás,
terhünk egyre nehezebb.

És meglassítja Petrúha
sietős lépéseit...

Felszegi a fejét, újra
jó kedve kerekedik...

Ihaja!
Ha mulatunk - más baja!

Házat-kamrát csukjatok:
rabolnak a rongyosok!

Pinceajtót nyissatok:
mulatunk ma egy nagyot!

8

Haj, keserves-keserű,
bús szívemben támadt
búbánat!

Eltöltöm valahogy
az időt, az időt...

Így-úgy megvagyok
gond között, baj között...

Rágok tökmagot,
köpködök, köpködök..

Fogom a bicsakot,
döfködök, döfködök...

Hordd el, burzsuj, az irhádat!
Megiszom a véred
azért a lányért,
szeme párjáért...
Irgalmazz, Uram, híved lelkének!...

Bánat!


9

Kihalt és néma minden utca,
a Néva-partra csend borult.
Nincs többet rendőr! Mulatunk ma,
fiúk, ha nincsen is borunk!

A sarkon, gallérjába dugva
orrát, a burzsuj ácsorog.
Háta mögött egy sunyi, rusnya
éhenkórász eb sompolyog.

Áll, mint az éhes eb, a burzsuj,
néma kérdőjellé mered.
Mögötte ott mordul-vicsordul
a régi világ - rühes eb.

10

Vihar támadt, vad zimankó,
förgeteg, förgeteg!
A pustuló, felkavargó
hóban látni sem lehet.

Hó kavardul, hó szakad,
forgó hó-tölcsér szalad.
- Haj, segíts meg, Uramisten!
- Hogyha nincsen - hogy segítsen?
Tán segített valaha
arany oltár, Szűzanya?
Öntudatos vagy te, Petyka?
Töprengj csak egy kicsit rajta!
Nem ontottál vért talán,
mert csalárd volt az a lány?
- Ne lankadj, forradalmi menet!
Az ellenség fenyeget!

Előre, előre csak,
forradalmi csapat!


11

S mennek, szentek nélkül, tizenketten,
újra, mint előbb.
Mennek rettenthetetlen,
semmit se szánva ők.

A puskát a láthatatlan
ellenségre szegzik - ott
a kihalt sikátorokban
csak a szélvész háborog.
És a lábuk puha hóban
süppedezik, botolog...

Zászló lobban
pirosan.

Lépés dobban
hangosan.

Zabolátlan
szél rohan.

S csak mennek a fergetegbe,
szél zúg egyre,
szembe csap.

Előre csak,
forradalmi csapat!

12

Ott mennek a messzeségben...
- Hej, ki van ott? Gyere ki!
Csak a zászló leng a szélben,
szélvész tépi-lengeti.

Nagy hóbucka ott előttük.
- Ki bujkál ott? Gyere ki!
Csak egy kóbor kutya ődöng,
csak egy éhes kutya nyí.

- Hordd el innen az irhádat!
Kiontom a béledet!
Takarodj, mert odavágok,
régi világ - rühes eb!

...Fordul-mordul - éhes ordas,
nem és nem kotródik el.
Kóbor kutya, mit vicsorgatsz?
Hej, ki járkál ott? Felelj!

- Kilenget ott vörös zászlót?
- Ez a sötét, ez a köd!
- Mit bujkálsz ott, mit csinálsz ott
a sötét házak között?

- Elvtárs, úgyis megtalállak!
Ne kukoricázz velünk!
- Megütheted a bokádat!
Gyere elő, vagy lövünk!

Tra-ta-tak! De néma házban
visszhang csattan zengve csak...
Csak a szél a hófuvásban,
csak a vad szél, az kacag...

Tra-ta-tak!
Tra-ta-tak!

...Igy vonulnak a nagy éjben,
nyomukban az éhes eb,
előttük a hóesésben,
- véres zászló a kezében,
a golyó nem sebzi meg -

vad viharban, mord borúban,
fehér rózsa-koszorúsan,
hógyöngyösen hófehéren
Jézus Krisztus megy az élen.

Lator, László


 
 
0 komment , kategória:  Alekszandr Blok 1.  
x
  2011-10-01 03:39:39, szombat
 
  Blok, Alekszandr: Az ismeretlen

Az ismeretlen (Magyar)

A vendéglők fölött a levegő
esténként forróvá vadul.
Már részegek zsivaját terelő
lelkek mámora ott az úr.

A városszél sok szürke portanya,
falakról unalom pereg.
Villan csak pékperecek aranya,
és messze fölsír egy gyerek.

Sorompón túl, kanálisok között
vidám had jár a vizekig,
mulattatják derűs, jólöltözött
urak sétáló hölgyeik.

Csikordulnak a tavi evezők,
a víz fölött asszony visong,
és végiggörgi az égi mezőt
közönyösen a holdkorong.

Már egy barátom van csupán velem,
kit visszatükröz poharam,
fanyar és néma minden éjjelen,
titokzatos, mint énmagam.

De lármásak a szomszéd asztalok,
álmos lakájsereg vitáz,
nyúlszemű részeg kiált és dadog,
mondja: In vino veritas.

És egy órában minden éjszakán
(bár lehet, hogy csak álmodom)
selyemruhában föltűnik a lány
a füstopálú ablakon.

Nem zavarják a lármás részegek,
áthalad köztük egyedül,
párát lehelve lassan lépeget,
aztán az ablaknál leül.

Suhognak szép, babonás selymei,
mint a mesékben valahol,
keskeny kis keze gyűrűvel teli,
és kalapján fekete toll.

És dermedek sötét varázs alatt,
fátyola mögött bús mesék:
látok már, látok bűvös partokat,
szememben tündér messzeség.

Titkokkal áldott az én életem,
s egy másik nap ragyog, mikor
átzuhog fáradt, néma lelkemen
ez a fanyaritalu bor.

Sötét strucctollak egyre lengenek,
vágynak agyamba hajlani,
s a mérhetetlen mélyű kék szemek
egy messzi part virágai.

Lelkembe zárva kincs van rengeteg.
De föl csupán én nyithatom.
Igazad van, te részeg szörnyeteg!
Borban az igazság - tudom.

Veress Miklós


 
 
0 komment , kategória:  Alekszandr Blok 1.  
x
  2011-09-26 20:41:36, hétfő
 
  Blok, Alekszandr: Oroszország

Oroszország (Magyar)

Mint hajdan, arany éveimben,
laffog a három nyűtt iga,
a festett kerék sírva döccen
kerékvágásba, kátyuba.

Oroszország, ó, Oroszország,
szélfútt dalaid, nincstelen,
süppedt kunyhóid, könnyes orcád,
akár az első szerelem!

Nem tudlak szánni! A keresztet
vállamra emelem, megyek...
Add hát boszorkánymestereknek
haramia-szépségedet!

S ha elcsábítva, megcsalatva
búsongsz - nem pusztulsz el te, csak
a gond felhőzi borusabbra
gyönyörűséges arcodat.

S ha egy gonddal több is, ha zúgóbb
is egy könnycseppel a folyam:
erdőd, meződ, szemedre húzott
hímzett kendőd mint volt, olyan.

És lehető a lehetetlen,
a hosszú út is könnyű, ha
kendőd felém virít, szemedben
fény gyúl, rámvillan sugara,
s börtönbánattal száll felettem
a postakocsis bús dala.

Lator, László


 
 
0 komment , kategória:  Alekszandr Blok 1.  
Bl
  2011-09-25 18:48:47, vasárnap
 
  Alekszandr Blok: Sötét toronyban

SÖTÉT TORONYBAN

Sötét toronyban néma árny,
az átkos vér fekete rabja,
vigyázok a szűz nyoszolyán
szendergő mennyei alakra.

Őrzöm a csöndet és az éjt,
és vele vagyok láthatatlan,
ha az Elérhetetlenért
két kard szikrája összecsattan.

Hangom fakó, ősz a hajam,
merev kőarcom meg se rebben.
Létemnek egy értelme van:
szolgálni az Elérhetetlent.

( Lator László fordítása)




 
 
0 komment , kategória:  Alekszandr Blok 1.  
Alekszandr B
  2011-03-24 13:22:24, csütörtök
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ...... 2011-03-24 09:00:02


Alekszandr Blok: Újesztendő éjszakáján


Hideg ködök kúsznak lebegve,
körül tüzek piroslanak.
Szvetlana dérütötte lelke
sző tarka,titkos álmokat.
Roppan a hó- lángra lobban
a szív,szelíd holdsugár.
Kacarásznak a kapukban,
kinn az utcán kék homály.
Lemegyek- a boldog ünnep
úgy vonz, arcom elfedem.
Mennyi szalag! Hova tűnjek?
Idenéz a kedvesem.
De a köd csak száll tömötten.
Várom itt az éjfelet.
Halk szó, nevetés a ködben,
nagy tüzek vöröslenek.
Roppan a hó- pusztaságon,
fagyban pisla fény remeg.
Jön valaki könnyű szánon...
"Ki maga?"- S az felnevet.
Hóförgeteg kavarog be
a tornácra, ott marad
fehér nyoma, enyelegve
elborítja arcomat.
Hideg ködök kúsznak lebegve,
sápadtan bújdokol a hold.
A tűnődő Szvetlana lelke
csodás ábrándokon borong.

/Ford.: Lator László


Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ...... 2011-03-24 09:00:02


Alekszandr Blok: Májusi alkonyok, alkonyok


Májusi alkonyok, alkonyok,
hűs vízek árja dagad,
szívben új égi remény lobog,
partra türemlik a hab.

Halkszavú távoli dallamot
sejdít a szélben a fül.
Társtalan asszonyi bú zokog
túl a folyón egyedül.

Nem szívem óhaja teljesül?
Nem te kiáltsz-e felém?
Bukdos a csónak, el- elmerül,
árad a víz feketén.

Szívembe új égi remény lobog,
jön, közelg valaki.
Májusi kékarany alkonyok,
asszonyi vágy szava hí.

/Ford.: Lator László



Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ...... 2011-03-24 09:00:02


Alekszandr Blok: Ragyoghat hold


Ragyoghat hold- az éj sötét.
Köszönthet öröm emberekre-
lelkemből esők idejét
nem űzi ki tavasz szerelme.
Lelkembe néz az éjszaka,
és gyáván visszanéz a lélek,
beteg és nincs válaszszava,
emészti édestitkú méreg.
Hideg s homályos hajnalon
az emberárba beleveszve
viszem, de nincsen oltalom,
hiába az a szent, nagyeszme:
ragyoghat hold- az éj sötét.
Köszönthet öröm emberekre,
lelkemből esők idejét
nem űzi ki a tavasz szerelme.

/Ford.: Veress Miklós


 
 
0 komment , kategória:  Alekszandr Blok 1.  
A Bl
  2011-03-20 15:21:26, vasárnap
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ...... (#1) 2011-03-20 15:07:10

ALEKSZANDR BLOK


KOMÉDIÁSOK

Vén gebém, gyerünk, nosza,
Elripacskodni Shakespeare-ünket.
&nb sp; Kean

Sötét, latyakos út, fölötte
A köd sem oszlik szerteszét.
Fakó bódémat nyöszörögve
Vonszolja négy rozzant kerék.

Arlecchino nappali arca,
Mint Pierrot, sápadt-beteg.
S Colombina sarokba rakja
A tarka foltos göncöket...

Gyászos gebék, kullogjatok hát!
Színészek, ripacskodjatok!
Osszon a kóborló igazság
Mindenkinek fényt s bánatot!

A lelket a penész belepte,
De sírni kell s dalolni úgy,
Hogy édenkerti énekembe
Vezessen végül minden út.

1906. november

ELMENTÉL

Elmentél, s én a sivatagban
Lábnyomaidat csókolom.
De gőgös büszke szót az ajkam
Nem ejt ki többé már, tudom.

Abból, mi történt, mit se bánva,
Megértettem magaslatod:
Igen. Te a Galileám vagy,
S én fel nem támadt Krisztusod.

S becézzen bárki másnak ujja,
Gyalázzon bármi szóbeszéd:
Az Ember Fia már nem tudja,
Hová is hajthatná fejét.

1907. május 30.

HULLJ LE, VÉDD MEG,
SZÍNEVESZTETT FÜGGÖNYÖM

Hullj le, védd meg, színevesztett függönyöm,
Hervadt gerániumaimat!
Múlj, cigányos élet, elhazudt öröm,
Zárd le, oltsd ki szemsugaradat!

Sztyeppi árvalányhajjal, te, életem,
Csinosítottad hitvány zugom?
Vagy te, éltem, álmom mélyes-mélyiben
Zöld boroddal mérgeztél vajon?

Mint cigánylány, hímezett kendőivel,
Úgy terültél énelőttem el,
Jaj, hajadnak kékes-éjlő fürtjivel,
Jaj, viharzó vágy tüzeivel!

Ájulásomban mit is zokogtam én,
Mily nem evilági szavakat?
Nem tudhattam, mint ki nincs eszméletén,
Mint kit elfogott a kábulat...

Felperzselték fűvel ékes sztyeppemet,
Nincs se út, se csillag, sem parázs...
S bárkit csókolgattam - nézd el vétkemet,
Választottad lettem, - megbocsáss...

1908. december 30.

A VÁROS EGYHANGÚ ZAJÁBAN

A város egyhangú zajában,
Zsibongó zűrzavar felett,
Pusztába, éjbe, hófúvásba,
Kiszikkadt lélekkel megyek.

Értelmem szálát elszakítva,
Mindent felejtek: mit s miért...
Körül hó, vágány, házkulissza,
Előttem lángok és sötét.

Mi volna, ha megbabonázva,
Kit elhagyott az értelem,
Hazatalálnék megalázva, -
Te megbocsátanál nekem?

Te, aki távol-messze látod
Utam vezérlő fároszát,
Hóviharom mind megbocsátod,
Lázálmom éj-poézisát?

Vagy jobbat tudsz: meg sem bocsátva,
Megkongatod harangjaim,
Ne vesszenek az éjszakába
Hazámtól messze útjaim?

1909. február 2.

MIDÕN, A NAGYVILÁGBA LÉPVE

Midőn, a nagyvilágba lépve,
Egységet benne nem találsz;
Ha nézel a sarok-sötétbe,
S az éjben a halálra vársz;

Dühöngő őrült vagy beteg légy,
Vágy éget, bánat fojtogat,
Hidd el: akkor dicsérheted még
A földi boldogságodat.

Ha már se unalom, se vágyak
S félelmek sem hevítenek,
Ha álmod is beszennyezett,
S véred se fürge-ifjan árad, -

Akkor loptak meg tégedet:
Halálod telve gyötrelemmel,
S élted gyors pusztulást nem ismer,
Csak - még lassabban lépeget.

1909. március

Ó, MILY CSODÁS TEKINTETEMNEK

Ó, mily csodás tekintetemnek
Zord északomnak tája mind!
A sík, hol semmi sem terem meg,
Oly puszta, mint az álmaim!

Itt szellemem konok-dühödten,
A némaságban felnevet;
S egy holló árnya égbe röppen,
S a holt fenyőág megremeg.

Alant a vízesés csobog csak,
Kivájva gyökeret s követ;
S szűz-nemtelen himnuszt dalolnak
Najádok a habok felett.

S e jéghideg vizek neszében
Hollóhad károg élesen,
S a meddő szűzek halszemében
Enyészik lassan életem.

1909. március

BÉKÉBEN NYUGSZIK TEODÓRIK

Békében nyugszik Teodórik,
És Dante csendesen pihen.
Valaha tenger árja forrt itt,
Ma - csend van és szőlő terem.
S Ravenna minden lánya hódít
Tavasz-szemével, édesen.

Elnémul itt a szenvedélyem!
Nem hallhatom válaszodat!
Előtted semmiség a lényem!
Csupán irigylem sorsodat,
Ó, Galla! - égten égve nékem
Maga a szenvedély te vagy.

1909. június

SPOLETÓI LÁNY

Karcsu, akárcsak a templomi gyertya,
Ám a tekintete tőre hegyes.
Szűz, a találka csodája se kell ma,
Mártírt, máglya tüzére vezess!

Boldogságra, kegyedre se vágyom.
Sértene téged a férfiuvágy.
Nékem elég, ha benézek a rácson,
S gyűlik öledben a kerti virág.

Minden elillan - a nap tüze perzsel -,
Hajszol a szél - de te, Mária! Fenn,
Ím, kerubodnak a szárnya lebeg fel,
Sajdul a kín s a gyönyör szivemen.

Éjszinü fürtjeidet telefontam
Gyémánttal, mi a verseimé.
Még szerető szivem is beledobtam, -
Hadd tüzesítse szemedben az éjt!

1909. június 3.

PERUGGIA

Félig vidám, félig szomorú nap,
Kék füst Umbria csúcsairól.
Hirtelen a földre zivatar csap,
Ablakom mögött kórus dalol.

Peruggino freskója alatt, túl,
Sötét szem nevet, kebel piheg:
Barna kézzel nagy kosarat vonszol,
útját félve mégse teszi meg.

A kosáron... hófehér papírról:
„Questa sera*... Ferences kolostor.”

1909. június

*Ma este (olasz)

FIRENZE

1.

Pusztulj el Júdásként, Firenze,
Korok sötétjébe merülj!
Szerelmem óráján feledlek,
Halálom óráján kerülj!

O, Bella, gúnynak tárgya vagy ma,
Elvesztegetted bájaid!
Koporsó-éjedben rohadva
Torzultak el vonásaid!

Autómobiljaid robognak,
Nézem a torz, új házakat,
Az össz-európai pornak
Te magad adtad el magad!

Biciklik csöngetnek a téren,
Ahol a szent elhamvadott,
Hol Vinci kutatott az éjben,
Beato kéket álmodott.

Mediciek nyugalmát dúlva,
Liliomaid taposod,
Nem támaszthat fel téged újra
Poros, zsibongó piacod!

Orrhangú nép tereferéje,
Sokszintes bánat, templomok,
Holt rózsaszag - merülj el végre!
Tisztítsanak meg új korok!

1909. május-június

2.

Firenze, írisz gyönge kelyhe;
Kiért egész napokon át,
Reménytelen vággyal betelve,
Szívtam be Cascinéd porát.

Oly édes képtelen reményem:
Álmodni, élni is veled;
Már vénülő szivemmel érzem
Õsi varázsodat s heved...

De mégis el kell tőled válnom,
És messzi-messzi tájakon
Füstszínü íriszed - az álmom -
Átfénylik ifjúságomon.

1909. június

3.

Múlhatatlan vágyaimmal
Lelkemet telítve most,
Füstös írisz gyönge szirma
Áraszt édes illatot,
És vitorlám vízre lökve,
Széllel hajszol engemet,
S ha megunta már, örökre
Esti égbe eltemet,
És ha izzó esti kéknek
Magamat megadtam én,
Elterel - a kékbe kéket -
Tengere hullámaként.

1909. június

4.

Perzseli naphevitett köved
Láza tekintetemet,
Látom: a füstszinü íriszek
Lángja a légbe lebeg.
Búslakodás, fura ária,
Jól betanultalak itt!
Égszin egedbe, Itália,
Lelkemnek éje tekint.

1909. június

5.

Hamis ablakok éjszinü égen,
Villanyfényben a vén palota.
Átmegy ő - csupa csipke az éke
Meg az arca sötét mosolya.

Ám a bortól a szem zavaros ma,
S ereimbe lobot vet a vér...
Mit daloljak ma este, signora,
Az ön édesebb álmaiért?

1909. június

6.

A firenzei délidőben
Még inkább kiürül szivem:
Némák a templomok, s a zöldben
Minden virág örömtelen.

Õrizd érzéseid, vigyázva
Művész-hazugságaidat:
Csak lenge csolnakukba szállva
Hagyhatod el világodat!

1909. május 17.

7.

Toszkán völgyek királya:
Fölszáll az esti lágy meleg
Kéményfüst-kék szinün...

És bőregérként lámpa-
Lángok között kereng-kereng
Az oszlopok körül...

És ím a völgyeken már
Fényeknek ezre gyúl,
S kirakatokban immár
Kő csillan válaszul,

S a városra borulnak
Kék árnnyal a hegyek,
S signoráknak dalolnak
Canzonét a terek...

Füstöl porlepte írisz,
S a serlegben felhabzanak
A Krisztus Könnyei...

Táncolj csak, énekelj is,
Firenze, áruló ki vagy,
Perzselnek rózsaszimaid!...

Õrjítsd meg canzonéddel
Szerelmes szívemet,
S elvéve álmom éjjel,
Gitárod félretedd,
És könnyed eltitkolva,
Csak rázz csörgődobot!
Üres sikátorokban
Daloljon bánatod...

1909. augusztus

MADONNA DA SETTIGNANO

Nézve, ahogy mész átal a hágón,
Látta tekintetem át
Ködbe vesző Toszkánia távol
Ormai lágy vonalát.

Sárga a vállkendőd, cicomája:
Pírja-fakult pipacsok.
Nagy szemeiddel nézed az árva
Külhoni átutazót.

Tiltod-e, kit vándornak örökre
Ítélt sorsa - nekem,
Mária, vetve e távoli földre,
Méláznom neveden?

1909. június 3.

FIESOLE

Szekerce csattog, s messzi a
Völgyön harangok szava száll át,
Úszik felénk s fölkelti a
Régmúlt idők aranyló álmát...
Nem ily szekercecsattogástól
Visszhangzottak-e a hegyek,
Midőn az ormokról Beato
Firenzét pillantotta meg?

1909. június

LESÜTVE SZEMEID SZERÉNYEN

Lesütve szemeid szerényen,
Fátyollal fedve válladat...
Szentek szentjének tartanak,
De mégis hitszegő vagy, érzem...

A szűzzel lenni - Máriával,
A tenger édes éje ez...
Világiakra nemhiába
Gyanakodott a szerzetes:

Falmélyedésbe, félhomályba
Rejtették a barátok őt -
Hogy fel ne dúlja bűnös álma
Az imába feledkezőt...

De ezt a fráterek megunták
...... ........... ...........
...... ........... ...........
...... ........... ...........

Vége ködöknek, hagyománynak!
Ma már a templomokban ő
Egyként világinak, barátnak
Szentségtelen-elérhető...

A költő - titkos hódolója
Szépségednek - csak ő lehet,
Mária, aki nem múlónak
Láthatja még a fényedet!

Õ, a sötét falmélyedésben
Térdelve, bánja vétkeit,
Megbánja dölyfös szenvedélyben
Fogant és bűnös verseit!

S te, szíved jóságos kegyével,
Ne haragudj, ha lánggal ég,
S ha néha tán szerelmi hévvel
Néz az egekbe föl, feléd!

1909. június 12.

A MÛVÉSZET NEHÉZ TEHER

A művészet nehéz teher,
Ám minekünk, költőknek, érték
A lét, perc-örömeivel!
Ó, ha a dolce far nientét
Érezzük, amikor a vér
Dalolva ereinkbe árad,
S a lángoló szerelemért
Felhők közt röpköd már a vágyad,
S azt álmodod, mintha maga
Az élet pezsgő-csillogása
Nem volna más - a cinéma
Lágy, pislogó dorombolása!
S év múltán - egy másik haza,
Fáradtság, ismeretlen város,
S a moziban ugyanaz a
Francia nő, s éppoly varázsos!...

1909. június. Foligno

A LÉTÜNK GYÛRÜJE OLYAN SZÛK

A létünk gyűrüje olyan szűk:
Lásd, minden út Rómába visz,
Szolgaian, előre sejtjük,
Mindent ismételünk mi is.

Bús végzetem jövőm ködében
Dereng, úgy mint akárkinek:
Ismét szeretni Õt az égben
S megcsalni újra idelent.

1909. július

EZ MIND OLY RÉG VOLT, OLY RÉG

Ez mind oly rég volt, rég volt, oly rég,
Bejárták a napok körük.
Milyen erő, illúzió még
Idézhetné, mi messze tűnt.

Kristályos-tiszta hajnalórán,
Moszkva Kreml-falai alatt,
Talán a földem visszahozná
Régmúlt rajongásaimat?

Vagy Húsvétkor, a Néva-parton,
A szélben, fagyban, jég alól -
Kampós botjával koldusasszony,
Nyugodt hullát, előkotor?

Vagy tán megőszült őszidőben,
Tisztás fakó, nyirkos füvén,
Permetező esőben, ködben
Egy ifjú kánya tép belém?

Vagy csak bús, csillagtalan éjen,
Négy fal közé elrejtezőn,
Vas-szükségszerüség nevében
Elszunnyadok a lepedőn?

S az új létben, mely más egészen,
Felejtem, mit ma álmodok,
S dózsékra úgy emlészem éppen,
Ahogyan Kalitára most?

De hiszem - el nem múlhat végleg,
Mit úgy szerettem, sohasem,
E nyomorú lét szívverése
S felfoghatatlan álma sem.

1909. augusztus

KRISTÁLYOS-KÖDÖS HOMÁLYBAN

Kristályos-ködös homályban,
Álomi káprázatom:
Ismeretlen arca-árnya...
(Étterem-különszobában
Asztalon palack borom.)

Cigánydalok vijjogása
Távolabbról szállt ide,
Hegedűk ködös siráma...
Szél hatol s szüzek virága
Karcos tükrök mélyibe.

Szemtől szemben - s égve-kéken
Megmutatkozott a tér.
Ó, Magdolna! Ó, Magdolna!
Sivatag sunyó tüzében
Lángokat lobbant a szél.

Szűk kupád s a téli éjnek
Ablakán túl hó vakít -
Csak az élet fele volna!
S viharon túl - dél hevében
Perzselődnek tájaid!

Minden kínzást megbocsátva,
Becsmérlést, dicséretet,
Vipera-mosolyokat, s a
Koldulást is, - törd szilánkra
Serlegként az életet!

Hogy a hosszú éjek ágyát,
Meg ne töltse vágy s a kéj!
S ha a hegedű visítna,
Megriadt szemek világát
Oltsa ki halálos éj!

1909. október 6.

HASONMÁS

Egyszer, vak október ködében,
Ballagtam, dúdolgatva én.
(Ó, fizetetlen csókok éje
Nem pénzen vett leány ölén!)
S ím - még sűrűbb ködökbe érve,
Rég elfeledt dal szállt felém.

S feltámadt ifjuságom álma,
S te, mintha élnél, mintha még...
S elragadott az álmok álma,
Eltűnt a szél, vihar, sötét...
(Így ébred a kamaszkor álma.
De, mondd, ó, visszatérsz-e még?)

Váratlan - éjszaka ködéből
Elémbe imbolyogva lép
Egy vénülő ifjú (de rémlő:
Nem volt-e álombéli kép?),
Kilép az éjszaka ködéből,
És egyenest elémbe lép.

S így suttog: „Unok lődörögni,
Szippantani ködök dohát,
Más-más tükrökben tükröződni,
S csókolni mások asszonyát...”
S furcsának tetszett nékem ő is,
Összeakadtunk újra hát...

Majd - pimaszul elvigyorodva -
Mellőlem eltűnt hirtelen...
Oly ismerős-bús ez az orca,
Valahol láttam már, igen...
Talán a tükörüvegen
Magammal találkoztam volna?

1909. október

VÉGEZTEM A BÉKÉS ÖRÖMÖKKEL

Végeztem a békés örömökkel,
Bosszant kései nyugalmam is.
Mindenünnen sajgó ének tölt el,
És magányba, pusztaságba hív.

Hontalan s otthontalan az élet,
Megértettem ezt valamikor,
Hogy - szirén szerelmeként - az éjet
Átdalolta-szállta egy motor.

1910. február 11.

ÕSZ ALKONY SZÁLLT A SÁPADÓ

Õsz alkony szállt a sápadó
Városra tavaszesten.
Távolról autókürt dalolt
Győztes-rekedten.

Nézz ki a sápadt abalakon,
Az üveghez tapadva...
Csak nézz! Megcsaltál egykoron,
Visszavonhatatlan.

1910. február 11.

ÉTTEREMBEN

Sohasem feledem (igazán volt vagy mégsem
Az az este?): az alkony tüzén
Fellobogtak a lángok a sápatag égen,
S lenn kigyulladt az utcai fény.

A teremben az ablak elébe leültem,
Hegedűk szerelemdala szállt.
És egy éjszinü rózsát a serlegbe tűztem,
Rálocsolva ayim aranyát.

Odaküldtem neked zavarodva-eszetlen,
De megláttam a gőgödet is.
Lovagodhoz fordulva kimérve-kegyetlen,
Csak ezt mondtad: „Szerelmes ez is.”

S belevágtak - akár felelet - a zenészek,
Eszelősen a húr rezegett...
Lebecsülte szerelmemet ifjui lényed,
De picit remegett a kezed...

El is tűntél, akár rebbenve madárhad,
S mint az álom, olyan sebesen...
S lecsukódik a pilla, a parfümöd árad,
Már elsuhogott a selyem.

De te visszatekintve a tükrökből énrám,
Kiabáltad: „Akarsz? Ne latold!...”
S a terem közepén táncolt a cigánylány,
S visitó szerelemdala szólt.

1910. április 19.
 
 
0 komment , kategória:  Alekszandr Blok 1.  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 18 
2018.09 2018. Október 2018.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 1 db bejegyzés
e év: 12 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4546
  • e Hét: 33260
  • e Hónap: 98439
  • e Év: 2265700
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.