|
 1/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 20
|
|
|
|
|
|
2023-05-11 22:19:02, csütörtök
|
| |
| |
Aranyketrec
Az Aranyketrec egy elmeosztály életéről szól. Felkavaró történet skizofrénekről, hisztériásokról, alkoholistákról, akikkel együtt Benedek István éveket töltött el a ,,Pusztán".
A szerző orvos, pszichiáter volt, aki legfőbb küldetésének azt tekintette, hogy visszaadja ápoltjai szabadságát, és számukra emberhez méltó életről gondoskodjon.
Módszerét sokan vitatták. Egyszerre kellett szembenéznie a szakma kételkedésével, a Hivatal gáncsoskodásával és az emberekben mélyen gyökerező előítéletekkel, babonákkal.
A szerző Benedek Elek unokája - s egyben maga is tehetséges, vérbeli író. Sodró lendületű, élvezetes, őszinte írása bevonja az olvasót: már magunk is féltjük a fájdalomherceget, Karinthy Gábort. Már aggódva lessük, mikor és milyen állapotban tér újra haza a folyton megszökő Néma Margit... Már megszerettük a ,,Puszta" kibiccent lelkű lakóit. És felemelőnek érezzük, hogy tanúi lehettünk a kísérletnek: hogyan szünteti meg a főorvos és felesége, ,,Mamika" az egészségesek rettegését az ,,őrülttől" s a betegek rettegését az ápolók brutalitásától.
"Önhitt elképzelés, hogy a kultúrát csak magasabb rendű szellemek értik meg. Tudni kell a módját, hogyan közvetítsük, akkor válik igazán közkinccsé."
Benedek István
(privát megjegyzés)
Karinthy Frigyes és első felesége Judik Etel színésznő házasságából született Karinthy Gábor aki az Inta pusztai munkaterápiás osztályon Benedek István családi rokon és barát felügyelete alatt töltötte mindennapjait. Erről írt évekkel később Karinthy Frigyes unokája Karinthy Márton két nagyon érdekes könyvet Ördöggörcs címmel.
Mivel engem mindig foglalkoztatott az elmebetegség az Aranyketrecet és az Ördöggörcs mindkét kötetét kétszer olvastam, mai napig bele lapozok egy-egy számomra érdekes részt újra olvasok. Egy időben gyakran megfordultam női elmeosztályon, munkahelyemen is volt munkaterápiás részleg, a betegek kertben, mosodában dolgoztak, beteghordóként kitűnő munkaerőnek bizonyultak, a röntgenben is.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Olvasni jó! (részletek könyvek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-02-18 18:49:37, szombat
|
| |
| |
Kezdetben arra gondoltam majd itt a blogomba vezetek kis olvasónaplót. Rájöttem nagyon sok időt vesz igénybe, ezért elvetettem a gondolatot. Persze az olvasást nem hagytam abba és most arról fogok írni, ill.másolni ami számomra valamiért érdekes kanyart vett. Gabriel García Márquez: Száz év magány című könyvét nem szerettem és roppantul dühített, hogy mindenki úgy el van ragadtatva, én meg csak forgatom a lapokat. Aztán megvilágosodtam - van ez így, olyan mint a szerelem: nézed, nézed és egyszer csak mellbe vág a nagy érzés.
Nézzük:
E könyvet az író saját gyermekkori emlékeiből, tapasztalataiból kiindulva írta. A regény Kolumbia egy kis eldugott falujában, Macondoban játszódik. Nem jó kifejezés a ,,játszódik", mert ez a mű minden szempontból rendhagyó. Ahogy az író mondja: ,,Macondo nem annyira földrajzi hely, mint inkább lelkiállapot." Ezt a falut sok száz kolumbiai falu hangulatából, az író ezekben töltött gyerekkori emlékeiből ollózta össze. A hangulatot alapvetően meghatározza az éghajlat. Állandóan száraz forróság van, az emberek a napjuk nagy részét árnyékos függőágyakban töltik, hiszen még megmozdulni is nehéz ilyenkor.
Ezekben a falvakban mindent vastag por lep, amit a szél felkavar - de nincs eső, ami lemosná. Az élet hihetetlenül monoton, még az évszakok is csak alig észrevehetően változnak. Az eldugott falvacskákban semmi sem történik. Ilyen körülmények között követhetjük végig egy család történetének száz évét.
A hatalmas házban, ahol a Buendíák élnek, minden megtörténhet. Az öt generáció életét végigköveti a magány. Nincs olyan tagja a családnak, aki életét valamilyen módon ne magányosan élné le. Van, amelyikük a tengert járja, másikuk szerzetes módjára elvonul a világtól, de híres, forradalmár katona is található közöttük. A család férfitagjainak két közös vonásuk van, az egyik a nevük: csak két variáció fordul elő José Arcadio és Aureliano. Ez azért is fontos, mert csak az Aureliánok magva termékeny, és viszi tovább a családot. A másik közös vonás a magány, amelynek oka abban keresendő, hogy nem tudnak szeretni. Egyikük sem szerelemből született és egyikük sem tanult meg szeretni. Ahogy az író mondja: ,,A magány az én szememben a szolidaritás ellentéte."
Végeredményben e család történetének nincs optimista kicsengése. Egyikük sem tud boldogan élni, nem találják meg helyüket a világban. Talán olyan emberekből állt az öt generáció, akiknek nincs is dolguk itt a földön, csak véletlenül pottyantak ide. Ennek ellenére a Száz év magány fantasztikus könyv. Minden megtörténhet és minden meg is történik benne. Gyerekek születnek malacfarokkal, egy asszony egész életében földet eszik, és szülei csontjait a nyakában hordja, az első José Arcadio felesége, Ursula pedig legalább 120 évig él. És történik mindez teljesen természetesen.
és egy idézet a könyvből:
S bár négy éven keresztül bizonygatta szerelmét, Amaranta mindig megtalálta a módját, hogy nemet mondjon, de ne bántsa meg, mert szeretni nem tudta ugyan, de élni sem tudott már nélküle.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Olvasni jó! (részletek könyvek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-11-14 17:08:13, hétfő
|
| |
| |
A mi időnk és terünk az éjszaka. A sötét, nedves és kiismerhetetlen. A mélység, ahol az érzések, vágyak és ösztönök születnek. A nagy anyaméh, ahol mindnyájan formálódunk. A csend, a várakozás, a türelem. A föld mélye, amely elrothasztja a mag héját, hogy kitörhessen belőle a csíra. A halál, ami az életet szüli.
Az emberek félnek a sötétségtől, mert elfelejtették, hogy az árnyékok csak a fényben jelennek meg,és minden árnyékot vet, amire fény esik. Behatoltak az éjszakába, a csendbe, a sötétbe. Fényszennyezés és zajszennyezés betegít és pusztít. A nappal lerombolja az éjszakát, mi pedig azt szeretnénk, ha több áradna a mi éjszakánkból a nappalaitokba. Több csönd, és több türelem. Több várakozás, és több formálódás. Nem kellenek mindig célok és projektek. Nyitott szívű és csöndes elméjű várakozás kell.
Az éjszaka a befogadásé, a foganásé, a megtermékenyülésé.
Kiss Judit Ágnes : Bűbájoskönyv
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Olvasni jó! (részletek könyvek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-10-18 21:03:49, kedd
|
| |
| |
"... kora ősz volt, amikor utazni a legkellemesebb, midőn Szindbád az asszonyokat érettgyümölcs-szagúnak érezte, és két kerek, barna kart kezdett gyakran látni képzeletében, búskomoly szemeket, és a szélben érett mákfejeket hallott csörögni a zöldségeskertben. A szarka tarkán és fontoskodva barangol a megszedett gyümölcsfákon, és cseregve jelenti a közelgő vendégeket."
"... csöndes és halk teremtésnek szokta elképzelni Málcsit, mint a hosszú, őszi délutánokat, midőn a napocska már csak látogatóba járkál el a piros levelű lugas közé, ahol szép és hosszú regényt olvas egy szomorú ember. (...) Az álmaiban ott élt Málcsi együtt azokkal a vágyódásokkal, amelyek a nagyvárosból néha-néha csendes kisvárosi cukrászboltokba, a sötét sikátorban állongó, régi házban varrogató leányokhoz és régi, bolthajtásos kőhidakra vezették Szindbádot, hol a folyó álmodozva siklik tovább a híd alatt, míg a távolban, a tisztára mosott torony körül galambok repkednek karikába. Az ingaóra, amely a sarokban zengő, muzsikás hangon üti az időt, az időjelző házikó a baráttal és az elhagyott kert pirosló sövényével: mindez Málcsi volt Szindbád részére..."
Krúdy Gyula: Szindbád őszi útja, 1911;
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Olvasni jó! (részletek könyvek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-04-10 10:11:17, vasárnap
|
| |
| |
Néztem magam a tükörben, és felfedeztem, hogy ráncaim vannak...
Sok ránc van a szemem körül, a számon, a homlokomon.
Azért vannak ráncaim, mert voltak barátaim, és nevettünk.. sokat nevettünk, könnycsordulásig.
És találkoztam a szerelemmel, amitől örömömben pislogtam.
Azért vannak ráncaim, mert gyerekeim vannak, és aggódtam értük egészen a fogantatástól, és mosolyogtam minden új felfedezésükön, és éjszakákat töltöttem mellettük ébren.
Aztán sírtam..
Sírtam azokért az emberekért, akiket szerettem és elhagytak, rövid időre, vagy örökre, néha anélkül, hogy tudtam volna, miért.
Ébren maradtam, álmatlan órákat töltöttem olyan tervekkel, amelyek jól mentek, vagy rosszul sültek el, vagy soha el sem indultak a gyerekek láza miatt..
Nem aludtam, mert könyvet olvastam, vagy szeretkeztem.
Csodálatos, új helyeket láttam, amelyektől tátva maradt a szám a csodálkozástól, és felkerestem régi, ősi helyeket, amelyek mozgásra késztettek.
Az arcomon, a testemen minden barázdában benne rejtőzik a történetem, az átélt érzelmek, a legbensőségesebb szépségem, és ha ezt lemondnám, lemondnék magamról.
Minden ránc egy anekdota az életemből, a szívem dobbanása, a legfontosabb emlékeim fotóalbuma.
Marinella Canu
( forrás:Egész-ség)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Olvasni jó! (részletek könyvek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-09-06 10:02:42, hétfő
|
| |
| |
Minél jobban fáj valami, annál inkább megtalálom a módját, hogy miként lehet lehasítani, leszakítani magamról azt a részemet, ami fáj. Ha azonban soha nem találom meg vele az összeköttetést, akkor attól fogva az a részem vezérli az életemet, amitől elválasztottam magam. Ekkor folyton csak csodálkozni fogok, hogy nahát, megint mi történik velem! Freud ezt ismétlési kényszernek nevezi. Hogyan lehet újra megölelni azt a részemet, amitől elválasztottam magam? Ez azon múlik, hogy a túlélési problémáim meg vannak-e már oldva. Addig, amíg azzal küszködöm, hogy életben maradjak, nagyon is jó, hogy leválasztom azt a részemet, amelyik fáj, mert ha elveszítem magam a fájdalmamban, akkor nem tudok túlélni. Az ember csak akkor tudja megölelni azt a részét, amelyet lecsatolt, ha már úgy érzi, elmúlt a veszély, újra tud élni. De ehhez kell egy olyan társadalom, vagy legalább egy olyan család, társ vagy terapeuta, akire emberileg számítani lehet. Ez egyedül nem megy, ehhez egy másik is kell, valaki, aki karban tud tartani, meg tud ölelni - legalábbis addig, amíg megsiratom azt, ami történt velem. Mert azért csatoltam le magamról azt a részemet, hogy ne kelljen belehalnom a bánatba. Ahhoz, hogy újra magamhoz öleljem, olyan környezet szükséges, ahol nem kell magamra vigyáznom."
Feldmár András: Belső utakon c könyvéből részlet. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Olvasni jó! (részletek könyvek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-07-26 17:28:27, hétfő
|
| |
| |
Németh István: Arcizomlázadás
Van olyan ember a földön, aki jó néven veszi, ha hajnalok hajnalán ráte−
nyerelnek a lakáscsengőjére?
- No de fiatalember! - mondta Debrőiné Egri Leonóra, miután álmos sze−
mekkel ajtót nyitott. - Maga azt ígérte, hogy éjfélre hazahozza a lányomat!
Szemölcs nagyot pislantott, kissé megkapaszkodott a liftajtó fémfogan−
tyújában, rendezte arcvonásait, majd legmagabiztosabb ábrázatát magára erőltetve őszintén bólintott.
- Igen, mama. Nem értem, mi a probléma.
Az anyósjelölt kissé összeráncolta a homlokát.
- Most egyrészt hajnali fél négy van, másrészt pedig ez nem is az én lá−
nyom!
- Tessék? - lepődött meg Szemölcs, majd jobban szemügyre vette, hogy
kit is ölel magához olyan hevesen. - Nem a magáé?
A kínos csöndet végül a fiatalember rekedtes hangja törte meg.
- Hát... Ahogy így jobban elnézem a lámpafényben, ez tényleg nem a
Klári.
Vállat vont, lebiggyesztette az ajkát, de továbbra is magához szorította az álmosan pislogó leányzót.
- Tudja, hogy van ez manapság, kedves asszonyom! Zsúfolt a diszkó, vil−
lognak a fények, bömböl a zene, a macák pedig csak abban különböznek,
hogy az egyiknek az orrában van a piercing, a másiknak a szemöldökében, a Klárinak meg a...
Leonóra gyorsan közbevágott.
- Honnét tudja, hogy a köldökében hordja?
Szemölcs hatalmasat csuklott.
- Megittam ugyan már két liter kakaót, de a tapintásom még teljesen jó
zan. Most, hogy egyre csúnyábban tetszik rám nézni, ez a bájos micimaca tényleg nem hasonlít a Klárira. Talán kérdezzük meg erről őt magát.
- Kérdezzük - helyeselt Leonóra.
- Szia! Én Szemölcs vagyok. Te pedig ugye, nem a Klári...
A lány, aki nem a Klári volt, ártatlanul mosolygott.
- Nem. Én Milena vagyok. Csokinszky Milena. De ezek szerint hasonlí−
tok a Klárira.
- Igen. Sok közös vonás van bennetek. Mind a ketten lányok vagytok,
meg ilyesmi.
- Hogyan is téveszthetted össze őket?! - dohogott Leonóra, miközben a
hajcsavarók ide−oda himbálództak a hajában. - Hiszen ez a lány szőke, a
Klári meg barna!
- Most, hogy mondja: tényleg! - nevetett Szemölcs. - És a Klári nem is
hord szemüveget! Persze jól áll Milenának ez a fehér keretes cucc. Sőt! Egészen csinossá teszi az arcát...
- Nézzenek oda! - méltatlankodott az anyósjelölt. - A lányomat elhagy−
ja valahol az éjszakában, idehoz helyette egy ismeretlen nőt, ráadásul még udvarol is neki! Jó, hogy rögtön nem veszi el feleségül!
- Nézze, mama! - puszilta meg lazán Szemölcs a magát Milenának
valló lány homlokát. - A Klári már nagykislány! Jól kitanulta az aprást
és a cseprést a dolgok között, nem veszik el csak úgy, hoci−nesze... De
nézze meg ezt az árvát! Szederjes a szája, ahogy a didergés gyakorlatozik rajta!
- Didereg? - legyintett Debrőiné. - Be van ez drogozva, édes fiam!
- Dehogyis! Csupán átjárta a hideg pincétől padlásig! Ólomnehezek a
tagjai!
- Miért, talán lemérted őket patikamérlegen? - bökött Leonóra a lány fe
lé. - Mondd csak, kislányom, nem kéne neked már otthon lenned? Nem keresnek a szüleid?
Milena imádta a kényes helyzeteket. Halvány csókot lehelt újdonsült lo−
vagja szemöldökére, majd a hölgy felé fordult.
- De igen. Ami azt illeti, elég jól keresnek.
Szemölcs ismét csuklott, de rögtön utána kissé lágyabbá vált a hangja.
- Ejnye no, Milenka, hát nem így értette azt a mama. De ha már szóba került: mondd csak, mivel foglalkoznak az őseid?
- Az apukám bankigazgató, az anyukám pedig Hallali Leila, a közismert
fotómodell.
A fiatalemberen furcsa izgatottság vett erőt.
- Tényleg nem hasonlít a Klárira.
Amikor Szemölcs a liftajtó után nyúlt, Debrőiné Egri Leonóra éles sas−
szemével azonnal felismerte a vészhelyzetet.
- Na, de fiam... Várj egy kicsit! A lányom éppen most küldött egy esemest, hogy veled van és remekül érzi magát!
Szemölcs megvakarta a fejét.
- Ezek szerint a Klári nemcsak színtévesztő...
- ...és nemcsak a macák, hanem a pacák is annyira egyformák tudnak len
ni... - szólt vissza Milena a liftből. - Na gyere, te paca! A néninek meg további szép éjszakát kívánunk!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Olvasni jó! (részletek könyvek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-08-11 17:26:55, kedd
|
| |
| |
Dragomán György írása
Finnországban történt idén tavasszal. Három tudóssal ültem egy kocsiban, egy román szociológus, egy flamand antropológus és egy izraeli filozófus ült mellettem, mentünk épp valahova. Esőre állt, az alacsonyan lógó felhőkről eszembe jutott egy vers, és ahogy erről beszélgetni kezdtünk, kiderült, hogy egyikük sem olvas verseket. Ez annyira meglepett, hogy szinte meg sem tudtam szólalni, aztán persze gyorsan megtaláltam a hangom.
Mi a franc van veletek, kérdeztem, tudósok vagytok, mindenetek a gondolkodás, az agyatokból éltek, mi az, hogy nem olvastok verseket, hát ki, ha ti nem? Mi az, hogy nincs időtök, egy vers az két perc, három perc, ennyi ideje mindenkinek kell hogy legyen, és amúgy semmi a világon úgy meg nem éri a ráfordított időt, mint a vers, mert ez alatt a két perc alatt megváltozhat az életed, ha hagyod, hogy a szöveg megérintsen, ha megfelelő pillanatban és lelkiállapotban talál el, valósággal átprogramozza az agyad, jobban, mint bármilyen drog vagy bármilyen gyógyszer, kiránt a valóságból, felráz, magadhoz térít, egy pillanatra átröppent valaki másnak az agyába, egy villanásnyira másként fogsz gondolkozni, olyat látsz és érzel, amit egyénként sosem láttál és éreztél volna, és utána ez az élmény is veled marad, úgy fogsz emlékezni a pillanatra, ahogy egyébként nem emlékeznél rá. Gazdagabb leszel, mert a vers a mindennapi megvilágosodás eszköze, sokszor olyasmire ismersz rá általa, amit mindig is éreztél, csak éppen nem tudtál soha rendesen megfogalmazni. Ne mondjátok, hogy nem értitek, elég, ha elolvassátok, nem elemezni kell, elégodafigyelni rá, hagyni, hogy működjön, hogy hasson. A vers olyan, mint a káromkodás, vagy az imádság, vagy az átok, vagy a jó zene, akkor is veled van, amikor meztelenül állsz és szembe kell nézned a halállal, a születéssel, a bánattal, az örömmel, a szerelemmel. A vers az önreflexió legjobb eszköze, segít abban, hogy megértsd a saját érzelmeidet, segít abban, hogy megtudd, hogy ki vagy. A vers a legjobb meditációs tárgy, mondtam felhevülten, ha kell, megtölti, ha kell, kiüríti az agyat. És nem kell megijedni, nemcsak a nagy dolgokról lehet verset írni, hanem olyan apróságokról is, hogy mit érez az ember, amikor, mondjuk, egy hosszú utazás végén csomagolja befele a bőröndjét, egy pillanatra elkapja a honvágy, menne már, de még maradna is.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Olvasni jó! (részletek könyvek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-06-04 18:31:41, csütörtök
|
| |
| |
Bucsi Mariann - Házassági évforduló
,,A jó olvasó nem az írót keresi a műben, hanem saját magát. S a műnek, ha valóban mű, annyi jelentése van, ahány olvasója. Ezért kimeríthetetlen." Tőzsér Árpád
A gyönyörűen megterített asztal mellett ültek és csendben kanalazták a fácánlevest. Pillantása az ezüst gyertyatartóra esett. Nászajándékba kapták. Benne egy szál fehér gyertya. Ahogy a férje szereti. Nézte a pislákoló lángot. Szinte megbűvölte.
- Igazán finom ez a leves, kedvesem - mondta a férje. Összerezzent. Tekintetét a tányérra ejtette és halkan felelt:
- Köszönöm.
- És szép a teríték, meghitt a gyertya - folytatta a férje - látszik, hogy sokat fáradtál vele - Újabb adag levest merített a kanalába, miközben zavartan elmosolyodott és szinte hangtalan suttogta:
- Semmiség - A férje megsimogatta a kezét és ő kényszerítette magát, hogy ne rántsa el.
- Valami baj van, kedvesem? - kérdezte a férje.
- Nem, dehogy - felelete, szinte túl gyorsan - Hozom a második fogást. Ossu Buccot készítettem. A kedvencedet - állt fel az asztaltól.
- Nagyon figyelmes vagy, Drágám - mosolygott rá a férje. Különös volt a hangja, ami... Egy pillanatra megdermedt, majd a válla felett ránézett. Mosolya közben kilátszott az ínye és hófehéren villogtak a fogai. Sötét szemében megcsillant valami. Önkéntelen összerándult és visszafordult a tűzhelyhez. Hőálló kesztyűt vett fel és lehajolt, hogy kivegye a borjút a sütőből. A hőálló tálat a pultra tette.
- Isteni illata van! - mondta a férje - Kérlek kedvesem, tölts egy pohár bort nekem.
- Máris - felelte ő, levette a kesztyűt és az üvegért nyúlt.
- Nagyon szép vagy ebben a ruhában - mondta a férje. Hiszen ő vette neki, mint az összes többit. És meghagyta, hogy ma ezt vegye fel... - Ebben voltál az orvosnál is? - Leblokkolt. Honnan tud az orvosról? Miért kérdezi? Hogy jön ez ide? Hirtelen összeszűkült a világ. Nem volt mit felelnie. Dermedten állt a tűzhely mellett, kezében az üveg borral. Hallotta, ahogy a férje hátratolja a széket és feláll. Mögé lépett, egészen közel hozzá. Érezte a teste melegét, majd a forró leheletét a fülében, ahogy odahajolt hozzá és nagyon halk hangon azt kérdezte:
- Mi szükséged neked nőgyógyászra? - Hallotta a saját szíve dobogását a fülében, érezte, ahogy az izmai kocsonyássá válnak és remegni kezd. A férje gyengéden megcsókolta a fülét. Megborzongott. Erősen megkapaszkodott a szabad kezével a konyhapultban, másik kezével még mindig a borosüveget markolta.
- Mi szükséged nőgyógyászra? - kérdezte újra a férje - Tudod, hogy nekem mindent elmondhatsz, szépségem... - Fenyegetőnek érezte a suttogását. Nem bírt megszólalni. És akkor a férfi hirtelen hátulról megragadta a karját és maga felé fordította - Megvizsgált? Milyen érzés volt? - ordította a férfi és közben nyál fröcsögött az arcába. Olyan erővel szorította a karját, hogy sikoltani szeretett volna a fájdalomtól, de nem jött ki hang a torkán. A férje tovább ordított - Megnéztem a honlapját. Jóképű férfi! Te meg levetkőztél neki!
- Én nem, én... - kezdte halkan, miközben könnyek gyűltek a szemébe. A férje ekkor meglökte és ő a padlóra zuhant. A vörösboros üveg, hangosan csattant a konyhakövön és üvegszilánkok repkedtek vörösbor cseppekkel keveredve. Tudta mi következik, úgyhogy igyekezett összegömbölyödni, de elkésett. A férje a combjába rúgott. A fájdalomtól elsírta magát. Pedig nem akarta. Jött is az újabb rúgás, ami a bordáit találta el. Védekezően maga elé kapta a kezét.
- Élvezed, ha megalázhatsz? - ordította a férje, miközben záporoztak a rúgások. Teljesen összegömbölyödött. Az egész olyan hirtelen maradt abba, ahogy elkezdődött. A férje ott térdelt mellette és magához húzta. - Jaj, kedvesem, ne sírj - szorította magához - Most pityeregni fogsz és tönkreteszed ezt a gyönyörű vacsorát és a meghitt hangulatot? - kérdezte, miközben ringatta és a haját simogatta. Ő a fejét rázta:
- Nem, dehogy... - suttogta halkan.
- Kis bogaram, milyen ügyetlen vagy - mondta a férje - Gyere, segítek ezt összetakarítani és fejezzük be ezt a szép évfordulós vacsorát - mondta kedvesen, miközben megtörölgette a szemét - Látod, elestél - folytatta, miközben felsegítette a padlóról - Majd a vacsora után teszek rá jeget, bekrémezem, ahol megütötted magad és nyoma sem lesz - Közben elkezdte összeszedegetni az üvegcserepeket. Ő remegő kézzel igyekezett segíteni.
- Ugyan, hagyd csak kedvesem. Öltözz át, moss arcot és fésülködj meg, én meg ezt itt rendbe teszem - A fürdőbe ment. Öklét a szájába dugta, hogy vissza tudja tartania a sikoltozását. Mély levegőket vett. Tudta, össze kell szednie magát. Arcot mosott, átöltözött, megfésülködött, feltett egy leheletnyi sminket és a konyhába indult. Fájt a combja és nehezére esett minden lélegzetvétel, de erőt vett magán. Mosolyogva lépett a konyhába és feltálalta a borjút.
- Látod, mennyivel jobb, ha mosolyogsz? - mondta kedvesen a férje és megcsókolta a kezét. Ő visszamosolygott és szedett mindkettőjüknek, majd helyet foglalt. A férje pezsgőt töltött és felé nyújtotta.
- Ez jobban is illik egy tizedik évfordulóhoz, mint a bor. Csirió szerelmem!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Olvasni jó! (részletek könyvek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 20
|
|
|
|
2023. Május
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
206 db bejegyzés |
| e év: |
989 db bejegyzés |
| Összes: |
8058 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 42
- e Hét: 488
- e Hónap: 26985
- e Év: 153849
|
|
|
Offline
