Regisztráció  Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
x
  2011-10-30 04:49:00, vasárnap
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ...... 2011-03-25 09:04:02

Erdélyi János -

IZRÁEL ÉNEKE

1

Hová felejtkezel, Uristen,
Nagy Ábrahám háznépiről?
Ki bírja Juda szent örökjét,
Ő nemzetsége drága földjét,
Melynek határul szirteket,
S minden folyásu vizeket,
Vetél a szomszédok felől?

Holott felépült Jéruzsálem,
A városoknak városa,
Mi sátorokban énekelvén
Az ősök édes hangu nyelvén,
Meggondolók irgalmadat,
Fölszentelők oltárodat,
S löl életünknek paizsa.

Emlékezünk nagy siralomban
Mindenre, amiként vala.
A pap könyörge önmagáért,
Aztán az Izráel fiáért.
Dicsőséged tündökle ránk,
A szombaton megnyugovánk
Dicséretednek általa.

Most minden emberek gyülölnek,
Megháboritván szüntelen.
Biráld meg, isten, a világot,
Töröld el e nagy szolgaságot,
Jőjön szabadság, semmi más,
S eljő az igért Messiás,
Néped kiált - a védtelen.


2

Meghagytad, óh isten! nekünk
A kürtölés esztendejét,
A szolga, melyben lön szabad,
S rab megnyeré bünös fejét.

Megáldozók az aratást,
Hüvelybe rejtők fegyverünk,
De Jéruzsálem elromolt,
S könyhullatás lön kenyerünk.

Te nem, mi hagytunk téged el,
Jákobnak őre, Jehova!
S a nagy világon polyvaként
Elszóratánk ide s tova.

Hajdan Babilon, most a föld
Minden vizénél könnyezünk,
A csúfolódás fiai
Kérdik, hol a mi istenünk?

Felelj meg a hit népeért,
Mert nincs beszédes Árona;
Gunyt űz belőle a világ,
Kérdvén, hol a zsidó hona?

Járj hadnagyúl e nép előtt,
Mert nincs vezérlő Mózese,
Ki általad csudák között
Nekünk szentföldet kerese.

Mi elfelejtők a hadat,
A harsogó rézkürtöket,
Kiknek sinylette Jérikó
Zengésöket, dörgésöket.

(Pest, 1840)


 
 
0 komment , kategória:  Erdélyi János 1.  
x
  2011-09-06 11:14:21, kedd
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ...... 2011-03-25 09:07:00

Erdélyi János -

ALPESEKEN

E vidék-e a szellők hazája,
A források élő csatornája,
Hol világot választó fejével
Szolgál a bérc két tengert vizével?

Itt van-e a sárkányok tanyája,
A tündérek fényes palotája,
Kik nem ismert utakon mozognak,
Cselekedtén bübájos dolognak?

Merre nyúl a sziklák repedéke,
A taréjos kigyók menedéke,
Aholott ők rendes karikában
Alszanak, míg tart a tél fagyában?

Hol van itt a bolygó tüzek útja,
Mely a völgyet, ormot összefutja.
S barlangokba, hol nap sosem égett,
Csábitgat el utazó vendéget?

Hol van itt a mesék almafája
Melynek egy van, egy arany almája,
S aki ezt az egyet leszakítja,
Szerelemtől szívét biztosítja?

Nyílik-e már az a kis virágszál,
Bontakozva a szirtek aljánál,
Mely legelső, mint árva fagyos lány,
Kopogtat be a tavasz ajtóján?

Nem foghatom fel a nagy egészet;
Fejemhez vágják: ez a természet!
Igen! de úgy látszik, mintha benne
Minden egy nagy gondolatra menne.


 
 
0 komment , kategória:  Erdélyi János 1.  
E János
  2011-03-25 09:24:56, péntek
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ...... 2011-03-25 09:08:20

Erdélyi János -

VÖRÖSMARTYHOZ
(Mikor híre járt, hogy letette a tollat)

Még egyszer emeld föl Sár róna vidékén,
Utána viharnak, zengő szózatodat,
Hagyj minket a sírba leszállani békén,
Ha újra hallók még fönséges dalodat.

Mit használ most neked romokra kiállnod,
Szórva keserves gúnyt a végzetek ellen?
Mi haszna bánatban örömet találnod?
Meg kell annak törni, meg, a férfimellen.

Oh, ne dúlj magadon, nemzet építője,
És hallgatásoddal ne segíts romlani.
Régi dicsőségünk édes hitetője,
Így fogsz-e magadban mindegyre aggani?

Maradsz-e csendesen, mint az Aral tónak
Eget mutogató, zaj nélküli árja,
Vagy mint az a mező, hol nincs híre szónak.
Mert vad sem üvölti, madárka se szállja.

Vagy állsz-e hidegen, mint ama fénytető,
Mely magát az égbe határul fölveti,
Ahová nem ér föl még emberi erő,
De a kora sugárt először tünteti?

Nem téssz-e inkább úgy, mint amaz ősz bajnok,
Ki menten azért ült még harci lovára,
Mert hallá olasznál címerét magyarnak,
És győze és úgy ment halál végharcára?

Dalolj még, dalolj még! hadd halljuk szép szót,
Lepjen meg az újra minket valahonnan,
Mint meglep imádság harangja utazót
Remete tornyáról süketes vadonban. -

Állítsa meg érted folyását az idő,
Forduljon arcával még a régi felé;
Mert mintha a multban volna csak a jövő:
Te annyi szellemet raktál egykor belé.

Ott fiatalságod szentté lett országa,
Ott a patakoknak felköltött regéi,
A szerelem, a szép lelkek boldogsága
És az előidők komoly leventéi.

Emeld föl még egyszer Sár róna vidékén,
Utána viharnak, zengő szózatodat,
Hagyj minket a sírba leszállani békén,
Ha újra hallók még fönséges dalodat!


 
 
1 komment , kategória:  Erdélyi János 1.  
E János
  2011-03-25 09:16:17, péntek
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ...... 2011-03-25 09:04:02

Erdélyi János -

EGY BITÓRA

Tizenkilencedik század? gyalázat
Láthatni ily förtelmi vázat!
Ki fúrja, vési, önti, rakja,
Emberre száll az ég haragja.
Cégére a bűnnek, vidéknek.
Borzalma szent emberiségnek!

Óh! én midőn mellette járok,
- Körülte éhes varju károg -
Tépődöm ily rémgondolattal:
Tán néha itt ártatlan is hal.
A süvegem ekkor levészem,
S fejemre, jót haladva tészem;
Hogy ártatlant ne öljön átok,
Egekbe szót, fohászt bocsátok.
Volt is, ki elhalt itt nyugottan,
Mig vérbirája ottan-ottan
Lelkében oly mozgalmat érzett,
S vádat, mitől halálra vérzett. -

Van, ami rettent, nincs, mi lágyit,
Emelve a szív büszke vágyit.
Nincs érdemoszlop, van bitófa,
Jégborzalom kacag le róla.
Itt a tudás: épűletére
A kor saját lelkét tevé le.
Egyipti gúlák üregében,
A zárdaboltok éjjelében,
A nyilt görög sikátorokból
Hozzánk az ős kor, régi nyelv szól.
Mint óvilági óriások
Csontján a nagy szörnyű vonások
Halálban életről regélnek,
Ó s új idő együtt beszélnek:
Igy a jövőnek ferde hírrel
Mi a bitókban éledünk fel?

(Pelsőc, 1839)


 
 
0 komment , kategória:  Erdélyi János 1.  
x
  2011-03-21 13:08:09, hétfő
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ...... 2011-03-25 09:04:02

Erdélyi János -

XIX. SZÁZAD

Némely fej a tizenkilencedik
Század hirével úgy hetvenkedik,
Miként ha itten volna a határ,
Min túlhaladni nem lehetne már.
Az ily fejeknek dolga széltiben
Könnyen halad le a víz mentiben,
S fordul, hová a fő szelek verik,
Az óperenci mondás tengerig.
Ilyen halandó nem tesz örömet,
Az ily fejekben nincsen köszönet;
Mert semmi másról nem gondoltanak,
Mint amiről itt-ott hallottanak.
Fülökbe jött két-három kósza hang,
De nem gyanitják, mit zúg a harang,
Halottat-e vagy ünnepet jelent,
Vagy égi vészre kong sikertelent. -

Miért, hogy a tizenkilencedik
Század magasra földicsértetik?
Talán ki e jelszóval sikra áll,
A sült galamb önként szájába száll?
Keresztbe dugván munkátlan kezét,
Magába szívja a világ eszét?
Mert megsegíti bűvös Sámiel,
Leírhatatlan dolgokat mivel?
Igen! magáról némely azt hiszi,
Hogy a világot tenyerén viszi.
S nem gondolóknak, amit betanul,
Fülökbe zúgja irgalmatlanul.
És okra nem hajt, mely ész fegyvere,
Okos beszéd nem az ő kenyere;
Azért is, amit csak hasból beszél,
Elfujja könnyen, mint pehelyt a szél.

Miért, hogy a tizenkilencedik
Század magasra földicsértetik?
Várjunk jövendő egy-két századot,
Melyen, ki most hal meg, feltámadott,
Ha e világra majd ráösmer-e,
S mikép lesz élő század embere?
Tehát belátni nem szörnyű nehéz,
Hogy még ezentúl is munkál az ész.
Mi fő igazság és imádtatik,
Igaz lesz az, bármikor mondatik.
Ki a jelenkort, mely csak egy darab
Időcske s elfoly, mint a könnyü hab,
Hinné igaz jó, szép bölcsőjeül,
Csalatni fogna mértéken felül.
Az eszme áll, mióta e világ
Felé a kor csak fokrul fokra hág.
Ekként az eszme úr, a kor pedig
Erős urától függ s vezettetik.
S ha ellenére jár gondatlanúl,
Megsínyli egy más kor mondhatlanúl.
Igy láttam én nagy bús történetet,
Ha Nemesis, hol kelle, büntetett,
Midőn a népek s nemzetek közé
Feddő haragját lángban küldözé.
És folyt a vér, mint víz, fogyott a nép,
Pusztult az élet mindenfélekép.
Egy szócskaért, mely eszmévé növe,
Jött trónok ellen a had mennyköve.
Erős a szó, ha eszme s nem hal el,
De áll fölöttünk fenyitékivel.

Miért, hogy a tizenkilencedik
Század magasra földicsértetik?
Megmondva, téve minden? úgy miért
Áll a világ, mint egy nagy - semmiért?
Belőle még csak töredék darab
Szabad, de a nagy rész, a régi rab,
Van még, hol ál hit pókhálóskodik,
Az éj javában most uralkodik.
Még nincs elérve a csillagtető,
Mert a biró megvesztegethető.
Még él az önzés s meddig élni fog
Törvénnyel óva, nem lesz jó dolog.
Igazra, jóra látszat ösztönöz,
Egyik sem kell, ha mázt nem kölcsönöz.
Szépnek magában olcsó kelete,
Kacérnak inkább van tekintete.

Miért, hogy a tizenkilencedik
Század magasra földicsértetik?
Nincs ennek árnyas, ferde oldala,
Mi korszakoknak egyiránt vala?
Mily ráfogás! és mily badar beszéd?
Pangásba tenné a világ eszét,
Ha a jövendő-mondás süvege
Lehetne a lángésznek bélyege.
Azért, komácskám, szállj kissé alább,
Hogy a szemedbe lássunk legalább,
Ki múlt- s jövőre nagy tekinteted
A kis jelenből látnokként veted.
Vakandturányon áll így a bogár,
S úgy véli: álláspontja sziklavár,
S az ész előtt levévén kalapod,
Majd csak lemenve dicsérd a napot.

(Pest, 1840)


 
 
0 komment , kategória:  Erdélyi János 1.  
x
  2011-03-20 10:21:40, vasárnap
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ...... 2011-03-25 09:07:00

Erdélyi János -

A HAZA ÁRVÁI

Szegényeket látok mindenfelé,
S mondom: nehéz idő fordult reájuk!
Mértékit a nyomor már megtelé,
Alig, alig hogy van testi ruhájuk.
Boldog, kinek még van fölöslege,
Hogy asztalát most oltárrá tegye.

Egymás után jő a színhagyta nép,
Egymás kezébe adván a kilincset.
Az a szerencsés, aki jött elébb,
Míg el nem untuk már a jótettinket.
Én is velök szerencsétlen vagyok,
Szerencsések csupán a gazdagok!

"Ki jár megint ott?" Oh! ne kérdjük azt:
Csak szomorítjuk a szűkölködőket.
Nem az koldul, ki nyárt, dolgot mulaszt,
Csapás ez rajtunk, - a sors küldi őket.
S ha tán kezökbe egy fillért adunk,
A gondolattal együtt maradunk,

A gondolattal: hová lőn a vér
Ez ifju arcból, mely koldulva büszke?
Mi az, mi őt e kínos jelenért
Veszélyre, bajra, dicsőségre űzte?
Nem bánta-é meg, nincs-e rá oka,
Hogy szíve egykor fennen doboga?

A gondolattal: hol volt, merre járt,
Hol hullatá el szép élte virágit?
S imé, leírják a nyomorra vált
Vonások ifjusága bizonyságit.
Ez neki minden, minden útlevél,
És minden ajtót, szívet nyitva lél.

Tagot, kezet mi nem kölcsönzhetünk,
De mit beszerzénk a kéz iparával;
Abból kevést ha félretehetünk,
Osszuk meg a baj szenvedő fiával:
Hogy ápolója legyen a szegénynek,
S magva ne vesszen földön az erénynek.


 
 
4 komment , kategória:  Erdélyi János 1.  
x
  2011-02-04 15:31:38, péntek
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ...... 2011-03-25 09:04:02

Erdélyi János -

ÚJ MÓZES

Magas hegyen fent száll a képzelet,
Csak végtelenben lel határt a szem.
Az ihletés szent lángját érezem,
Ellátva széles e világ felett.

Országutak, mint annyi hangyanyom,
Távolba s hosszant fölfehérlenek,
Kis pontok itt és ott sötétlenek,
- Kis pont az ember, ha meggondolom.

Jőnek naponként új-új gondjai,
S földhöz leszögzik célra-lépteit;
Titkolja kalmár és bölcs terveit.
Zajt ütnek a hír fényes rabjai.

Mint a tücsökhang széled el pedig
Kürtölt dicsőség áros érdeme,
Mint porba írt betű s pornak szeme,
Mihelyt a szélvész fölkerekedik.

Ki áll viharnak ellent mellivel?
S villámba bátran néz, nem hunyorít?
Dörgés az éjben kit nem háborít?
Harcát elemnek vajh ki bírja el?

Hallottam én, hogy isten népinek
Szeret viharban, vészben látszani,
És rendkívűli dolgot szólani
Lángnyelven a nép s hit vezérinek.

Emberrel im, nem állok szóba én,
- A nép ügyében fordúlok meg itt,
Hogy hallanám a törvény szózatit,
Mint Mózes a nyilatkozás hegyén.

Ki e világ törvényhozója vagy,
Lángban, viharban fogj még látszani.
Sok tizparancs, nehéz megtartani,
Nekünk, a két hazának - egyet adj.

(Szilice, 1839)


 
 
1 komment , kategória:  Erdélyi János 1.  
x
  2010-11-17 09:32:31, szerda
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ...... 2011-03-25 09:08:20

Erdélyi János -

PESTI ÉLET

Mióta kijöttem Pestnek városából,
Sokat gondolkoztam magam jószántából:
Így vagyon-e jobban, vagy amugy volna jól?
Azért is én lantom ilyen verseket szól:

Minő boldogtalan, aki ott Pesten él,
Lárma közt alszik el, csak új lármára kél,
Házi kenyér helyett vékony zsemlyével él,
Azonkivül pedig négy-öt nyelven beszél.

Egyik nyelven beszél úrfi- s nevelővel,
Másikon paraszttal és kályha-fütővel,
Harmad, negyediken úr- s hitelezővel,
Ki jár mindig reá, mint felhő mennykővel.

Ha pénze nincs, apró levélkét irogat,
Hogy kapna valahol néhány forintokat,
Hogy bál- és színházban elköltse azokat;
Magáról keserves váltókat adogat.

Lakik felházban, tart utcára ablakot,
Ablakra függönyt, a szobában pamlagot,
Lovára cafrangot, magára kalapot,
Járja a farsangot, minden bolondságot.

Kell menni terembe, ott szépet mondani,
Amelybe semmi sincs, de mégis valami.
Szőnyegre tapodni, gyakran hajlongani,
De a szőnyegben nem illik megbotlani.

Ha sétálni megyen, csak azt kérdezgeti,
Mi légyen az ujság idebenn, odaki.
Aztán siet mindjárt, sok a dolga neki,
Pedig csak a Váci utcát szemlélgeti. -

Bezzeg így volt hajdan, de nincs mostanában;
Szemlélgettem én is a Váci utcában,
De most megülök egy kis szoba zúgában,
Hallgatom a vihart sebes zúgásában.

Imígy csendelegvén, a multra gondolok,
A kandallóra egy fával többet tolok;
Tudván, ember sorsa minő kockán forog,
Semmi sincs már nekem csodálatos dolog.

Hiába hajtod a megélemedett fát,
Törik, szakad: visszapattantja ő magát.
Szeretem a voltat, a multat, azért hát
Megbocsátjátok a gúny kifakadását.


 
 
0 komment , kategória:  Erdélyi János 1.  
x
  2010-10-22 09:58:52, péntek
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ...... 2011-03-25 09:07:00

Erdélyi János -

PIROS A TE KENDŐD...

Piros a te kendőd, lobog is.
Fényes a te szemed, ragyog is.
Eszem a szép szemed, be bogár,
De a szíved, kislány, csapodár.

Gondolnád azt, mit én, angyalom,
Szeress belém, én azt gondolom.
Szeress belém, kedves, ha lehet;
Nem kívánok aztán egyebet.

(Pest, 1843)


 
 
0 komment , kategória:  Erdélyi János 1.  
x
  2010-10-17 19:57:50, vasárnap
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ...... 2011-03-25 09:07:00

Erdélyi János -

CIVILIZÁCIÓNK

Verset, de nyerset írok, mert e hon
A nyers terméknek bővében vagyon.
Én Istenemnek áldott szent fia!
Való, hogy úgy kifejlett Hunnia?
Hogy oly nagy a civilizáció,
Mint ábrándozva elmondjuk?

Echó Ó! Ó!

A műipart mi nézi, illeti:
Szemünkre senki nem térítheti,
Hogy ebbe nem mi állnánk legelől,
Kivált ha tud a kutyabőr felől,
Ezt oly jól tudjuk elkészíteni,
Hogy aki merne kisebbíteni;
Majd megmutatnók,
Hogy a gúny nem bók.
Ki a magyarnak bókocskát csinál,
Annak díjában kutyabőrt kinál. -
Látjátok azt a viszketeg
Embert? az arca, mint a pöfeteg;
Az törvénytudó,
Ez országfutó.
Nagy könyv előtte,
Ebbőrbe kötve;
Abból egész nap mormol bő igét,
Védvén a jogok legszentebbikét;
Mi volna más e
Nagyszívű bátor,
Mint egy prókátor?
Míg fedte a bőr a jó állatot,
Az élő állat föl nem kaphatott.
Kenyérhaj s üres konc jutott neki,
A rosz cseléd ebrúdon hányta ki:
Hűséges voltát el nem ismerék,
Bár volt az udvar leghivebb őre;
Ha rút idő volt, házból kiverék:
S őriztetik most ereklyebőre.
Ha életében őrzé javaid,
És halva bőrén írnák jogaid,
Kiméld, ha látod, a szegény ebet,
Hisz ez amannak utóda lehet.

A műiparból a kereskedés
Fejlik, mint szóból a verekedés,
De a magyar nem úgy tesz, mint a britt,
Melyet szigetjén nagy tenger körit;
S egész világra portékát viszen,
Ha vette egyen, árulja tizen.
Mert rajta hagyja nem szennyét kezének,
De csínyját-bínyját alkotó eszének.
Nem, a magyar nem úgy kereskedik;
Ő házasul avagy pereskedik.
Nincs pénz? vagyon leány gazdag, akivel
Boldog lehet, bár semmit nem mivel.
Mert élre vannak verve aranyi,
Polgárleányka s tud zsugorgani.
Az apja mindig egyfélével élt,
Egy öltözetben töltött nyarat-télt;
Ingén kabátján porzott a tobák;
Az ilyen lények nemde ostobák? -
Minden kis fillért, melyet kiadott
Előbb fogához vert, kocogtatott.
Minden garasra, amelyet bevett,
Miként a rabra, kettős zárt vetett.
Igy a leányka jól áll, s a mami
Egyet sohajt, "még kéne valami!"
És lelke-teste vágya úri rang,
Ez akinek nincs, félbitang, csatang.
S jő egy fiscalis,
Egy talis qualis;
S mily szép a jövő!
Mert úri a vő.
És megvan a rang, megvan kelleme,
Igen, de melytől futni kellene.
Most a nagyasszony, ha nem éhezik,
A tensurral egy tálból sem eszik.

Más mód magyarnak pénzre tenni szert,
Vén leveleikből kezdni perre pert.
Hány jó magyarnak van bőven pere,
S nincs naprul napra biztos kenyere.
A sok akció,
Egzecutió.
Oppozició,
Repozició,
Mindannyi ó! ó!
A vér a vérrel mindig háborog,
"Enyim, tiéd" mi kérdésben forog.
S az a tulajdon legszentebb joga,
Hogy várhat addig gyermek s unoka,
Míg ami rája néz, kezébe jő.
- Ördög, prókátor egy bordába sző -
Igy akinek ősökrül volna, sincs;
Igaz jószág! de melynek párja nincs.
Törvénykezünk rá, s vesztünk általa;
Ez az igazság szép diadala!

Rossz gazda vagy te, fajtám, nemzetem!
Mulatságod sehogy sem szeretem.
Törvényed oszt, mint kártyakeverő;
Mindenki azzal játszik, ami jő.
Pörlő beszéd már régi rossz szokásod,
Természeteddé vála, véredbe vásott.
És terjed a szó,
A szélbe való.
Van morgadalom
És dörgedelem.
És a magyar ember,
Ki szólni sokat mer,
Mindig bele nyer,
S ím, itt a süker!
Mondják, prókátor nép vagy, nemzetem,
Mulatságod sehogy sem szeretem.


 
 
0 komment , kategória:  Erdélyi János 1.  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 1 db bejegyzés
e év: 11 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 274
  • e Hét: 274
  • e Hónap: 91374
  • e Év: 1787259
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.