Belépés
sacimama.blog.xfree.hu
Fordulj el a rossztól és tégy jót, keresd a békét és azt kövesd!" Zsolt 33,15 Németh Jenőné Saci
1952.06.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
A világ útvesztője és a szív paradicsoma
  2013-09-04 01:28:40, szerda
 
  Milyen boldogságot kínál a földi világ, és milyen boldogságot Isten? Comenius előszavát idézve: "Ezen a világon és minden dolgaiban egyéb sincs, mint tévelygés és tántorgás, tülekedés és törtetés, csalárdság és álnokság, nyomorúság és bánat, s a vége mindennek csömör és csüggedés; de aki visszavonul szíve-hajlékába, s ott egyedül az Úristennel lakozik, az megtalálja az igazi, tökéletes lelki békét és boldogságot.



Link



A valódi kereszténység nem utópikus leírás, nem álom, nem mély felsóhajtás arról, aminek "így kellene lennie". A valódi keresztény közösségben mindez a szabadság, a rend, egység, békesség és boldogság - azért valósulhat meg, mert a bibliai alapon épülő egyházban minden egyes ember személyes ismerettel, hittel és hálával rendelkezi az ő Megmentője, Megváltója iránt.
Ahol pedig igazi, rendíthetetlen és állhatatos Krisztus-szeretet, Krisztus-vezetés van: az a világ valóban "más világ". Arról maga Krisztus is ilyen kérdésfelvetésével kezdi példázatait: "Mihez hasonlítsuk az Isten országát és milyen példázatban példázzuk azt?" (Mk 4.30)
Az elveszített paradicsom utáni földi életben Jézus Krisztus által megtalálhatjuk szívünk paradicsomát, a belső erőt, a magunka és másokat is boldoggá tevő jellemátformádást.
 
 
0 komment , kategória:  - Comenius  
Comenius: A világ útvesztője és a szív paradicsoma (1-7)
  2013-09-04 01:14:15, szerda
 
  I. fejezet

A VILÁGBAN VALÓ VÁNDORLÁS OKAIRÓL

Amikor életem útján eljutottam oda, ahol értelmünk már megkülönböztetni kezdi a jót és a rosszat, felismertem, mennyire eltérők az emberek közti csoportok, rendek, hivatások, munkák és szándékok; ekkor nagy szükségét éreztem, hogy alaposan meggondoljam, melyik csoporthoz csatlakozzam, és mily dolgok közepette töltsem el életemet.

Erről én sokat és gyakran gondolkodtam, eszem tanácsát vizsgálgattam, végül aztán abban állapodtam meg, hogy olyan életmódot kell megkedvelnem, amelyben minél kevesebb legyen a gond és törtetés s minél több a szemlélődés, a béke, a lélek derűje.

Csakhogy ismét nehéznek látszott megismernem, melyik hivatásban találjam meg ezt; és nem tudtam, kihez fordulhatnék kielégítő tanácsért; de nem is volt sok kedvem bárkivel is tanácskoznom, mert azt gondoltam, mindenki csak a saját dolgát fogja dicsérni. Magam pedig nem mertem csak úgy átabotában bármihez is hozzákezdeni, mivel féltem, hogy helytelenül cselekszem.
Mégis, megvallom, titokban nem átallottam belekapni ebbe is, abba is, ámde mindent rögtön félbehagytam; hiszen valamennyinél csak nehézséget és hiábavalóságot éreztem. S eközben még féltem is, hogy állhatatlanságom szégyenbe hozhat; nem tudtam hát, mit cselekedjem.

Végül aztán, miután már eleget töprengtem és tétováztam, arra az elhatározásra jutottam, hogy előbb meg kell vizsgálnom minden emberi dolgot, ami a nap alatt van, s ha majd egyiket a másikkal okosan összevetem, akkor választhatok csak hivatást az emberek közt, akkor rendezhetem el dolgaimat olyképpen, hogy békésen élhessek világunkban. S minél többet gondoltam erre, annál jobban tetszett az így megnyíló út.

Teljes szöveg itt: Link
 
 
0 komment , kategória:  - Comenius  
A szív paradicsoma
  2013-09-04 00:45:20, szerda
 
 

Link

A szöveg egy mestert s egy gyermeket állít elénk, csakúgy, mint a kép. A pozíció, az attribútumok megfelelnek a 17. század előírásainak: a gyermek fejfedőjét levéve alázatosan áll a tanító előtt, akit megfelelő eszközzel - pálca - és kéztartással, státusát jelző ruházatban, életkorát, s ezzel együtt minőségét (idős, bölcs) is jelző fehér szakállal látunk. Szakállát tekintve akár Comenius maga is lehetne. Ebben az olvasatban a Gyermek és a Mester ideáltipikus képét látjuk, kapcsolatuk paradigma értékű ábrázolását, mely arra tanít, hogy miképpen illik a gyermeknek magát a mester alá rendelnie.
Túl a verbális és morális értelmezésen lássuk az allegóriát. Még érdekesebb ugyanis a hely, ahol vannak. Valahol vannak. Nem falu, nem város, inkább a város felé vezető út, kívül a társadalmi léten. Nem együtt mennek, inkább a találkozás, a szembe-kerülés pillanatát látjuk. A 16-17. századi ,,bemutatás-festményeken", ahol valamilyen gyermek valamilyen tanítóval kerül kontaktusba - melyeknek antik archetípusa Achilles bemutatása Kheirónnak - általában jelen van a ,,bemutató", egy szülő - Péleusz -, aki elvezeti a gyermeket a mesterhez. Rendesen a 17. században ez valóban a szülő dolga volt. Ezen a képen azonban senki sincs jelen a gyermeken és a mesteren kívül. A gyermek magára maradt, szemben a mesterrel. A pozíció az ún. átmeneti rítusokat, közülük is kiemelten a beavatásokat idézi. S valóban, tipikus beavatás-helyzetről van itt szó. A gyermek az iskolába kerülve megszűnik természetes élete számára s beavatást nyer a kultúra magasabb régióiba, hogy aztán eléfoglalja kijelölt helyét a társadalomban. Ennek a beavatás-koncepciónak most csupán három vonatkozására hívom fel a figyelmet:

a) a beavatási szertartás során a beavatandó megtanulja a dolgok megnevezését, bevezetést nyer azok összefüggésrendszerébe, a közösség világképébe. Comenius a mester által ugyanezt ígéri a gyermeknek. Az Orbis pictus ezen felül egyfajta bevezetés a latin nyelv világába is, méghozzá kettős értelemben, hiszen egyfelől ténylegesen megismertet a dolgok latin megnevezéseivel, másfelől viszont a könyv a ,,Janua kapuja" is. A latin nyelv tanulása a középkor századaiban egyfajta beavatássá vált, s még Comenius korában is az volt. Nem csupán természetes nehézsége okán, sokkal inkább azért, mert tudása belépőt jelentett a kultúra magasabb régióiba. Sőt, miután sokáig az Írás is alapvetően latin nyelven volt hozzáférhető, illetve az Írás tanulmányozásának közege, melyben az efféle tevékenység elképzelhető, a humanizmus majd a reformáció kibontakozásáig a kijelentés nyelvévé előlépett latin volt, ezáltal ismerete az isteni titkok szférájába való behatolás kapuját is szinte kulcsként megnyitotta. A latin nyelvnek ezt a szerepét jól példázza a chartres-i katedrális nyugati kapujának 12. századi szoboregyüttese, mely a hét szabad művészet allegorikus alakjait ábrázolja. Rajtuk keresztül az iskola tananyaga mintegy a mennyországot a földön reprezentáló szent térbe, a szentségbe, a Szent közelségébe vezető útként jelenik meg. A szentség természetesen élesen elkülönül a profántól, hiszen ebben a világképben az épületen belül található. Comenius könyvében a nyelv a látható, tapasztalható világba vezet, melyet - a reformáció szellemében gondolkozva - mint alkotását áthatja az Isten szentsége.

b) A természetfelettivel történő találkozás - mely a beavatási szertartásoknak is sokszor fontos eleme - azonban magában a műben is megtörténik, hiszen az alfabétum után az első fejezet az Istenről szól. Az istennel való találkozás ezen felül tulajdonképpen közvetlenül is jelen van az Invitatio képi megformálásában. A civilizációtól eltávolodva a természetben vagyunk. Comenius az imént idézte fel a bibliai elbeszélést, melyben a kezdetekkor Ádám megnevezi az állatokat, melyeket Isten eléje visz, s ez tulajdonképpen a nyelv kezdeteit is jelöli. A következő lapon pedig a gyermek éppen az állatoktól tanulja az alfabétum hangjait, melyekkel megnevezheti a világ dolgait, amiket a mester majd megmutat neki. Az ádámi helyzet, mint egyfajta utalás jön itt elő.[7]

c) Végül a beavatás célja, hogy a gyermek - megismerve a közösség világképének összefüggésrendszerét - immáron új státuszban épüljön vissza a társadalomba. Ez az iskola és a comeniusi pedagógia célja is. Comenius tisztában van azzal, hogy nebulói közül sokan, akik az ,,eke szarva mellől" jöttek az iskolába, néhány esztendei tanulás után oda is térnek vissza. Célja az, hogy ezek is jobban eligazodva a világ dolgaiban jobban tudják tenni a dolgukat. A dolgukat, amit nem csupán a társadalom vár el tőlük, de amire az Isten is elrendelte őket.[8]
A célok, intenciók egymásba fonódnak. Comenius műve gyakorlatilag nyelvkönyv, s - tulajdonképpen a szerzőn kívül - a későbbiekben mindenki akként is kezelte. Ő azonban az Invitatioban nem nyelvtanulásra, hanem a bölcselkedés megtanulására hívja a gyermeket. Éppen ezért választja anyagát a mindennapi életből, s ez által a nyelv labirintusán túl a világ labirintusában való eligazodásra is tanítani akar. Itt kapcsolódik az Orbis pictus a labirintusregényhez. ,,A világ útvesztője" egy kvázidantei pozícióban indul; ez a pozíció pedig potenciálisan mindannyiunké. Olyan helyzet, melyben az alapokhoz kell visszatérnünk, a dolgok megnevezéséhez, hogy tudjuk: mi micsoda.

A labirintusregény és a Világ labirintusában eligazodást segíteni kívánó Orbis pictus közt a következő összecsengés az intencionáltságban van.
Mindkét esetben egy cél felé haladunk s a cél mindkét esetben ugyanaz: a szív paradicsoma, ami itt e világon abban a bölcs és kegyes életben élhető meg, mely felé a ,,Bérekesztés"-ben terelgeti az Orbis pictus gyermekét a mester.

Végül a harmadik rokon vonás a vándorút, illetve zarándoklat. Ayers Bagley felfigyelt arra, hogy az első - 1659-es - angol kiadásban nyitó és záró fejezetben a Mester más-más fejfedőt hord. A többi elem egyezése miatt ennek a momentumnak jelentést tulajdonít, s azzal magyarázza, hogy a záró fejezetben a szakállas Mester jellegzetes kalapjával a zarándok szerepben ábrázolt Szent Jakabot idézi (ugyanez a kalapváltozat megjelenik a kortárs nürnbergi kiadáson is). Ebben az időben pedig szerte Európában újraéledtek e szent Santiago de Compostella-beli templomába irányuló zarándokutak.
Ezek alapján az úton találkozó Mester és Gyermek, valamint a zarándokként búcsút intő Mester az élet - a tanulás - zarándokútként történő interpretációját is lehetővé teszi. Érdekes módon az Orbis pictus két szélső fejezetének megegyező képe egyfajta ciklikusságot sugall; az út talán sosem ér véget. Ugyanakkor az egész olyan, mint egy ,,virtuális utazás"...

Cikk folytatása és forrása: Link




Link




Link
 
 
0 komment , kategória:  - Comenius  
Orbis sensualium pictus - A látható világ képekben
  2013-09-04 00:31:25, szerda
 
 

Link

Comenius, Johannes Amos: Orbis sensualium pictus ( A látható világ képekben)
(Lőcse, 1728)

Adatassék a' Gyermekek' kezeikbe, hadd gyönyörködtessék magokat a' Képeknek meg-nézésével kedvek szerint, hogy azokat vóltaképpen meg-ismerhessék, még otthon-is, minekelötte az Oskolában elküldettetnének - írja Comenius az Orbis pictus előszavában.

A mű Comenius magyarországi működésének legjelentősebb terméke, az olvasás, nyelvtanulás tankönyve, a különböző ismeretek képes gyermekkönyvbe foglalt tárháza. Tartalmának elméleti alapját a pánszofikus-enciklopédikus jelleg, módszertani felfogását pedig a természetesség, az egyszerűség és a szemléletesség szabja meg.

Az Orbis pictusnak Comenius szerint hármas haszna van:
- segíti a bevésést,
- megkedvelteti az olvasást és
- esztétikai élvezetet nyújt,
hogy a gyermekek a "könyvekben keressék a gyönyörűséget".

A mű első kiadása 1658-ban Nürnbergben jelent meg, Magyarországon pedig 1685-ben hagyta el először Samuel Brewer lőcsei nyomdáját. Az első és további német kiadások illusztrációinak alkotója ismeretlen, ám a lőcsei kiadás 151 fametszetének készítője a lőcsei evangélikus iskola latin tanára, Bubenka Jónás volt. Képecskéi - csakúgy, mint az Egyetemi Könyvtárban őrzött 1728. évi lőcsei editióban - a nürnbergi kiadás ábráinak puszta tükörképei, a metszést tehát közvetlenül a német kiadások képeiről végezte. Bár gyakorta hibázott, hiszen amíg a kép egyes részleteit a nyomtatás követelményeinek megfelelően ellenkező értelemben másolja a dúcra, addig másutt megfeledkezik erről a szabályról - metszetei nagyban hozzájárultak a mű magyarországi sikeréhez.
 
 
1 komment , kategória:  - Comenius  
Comenius idézet
  2013-09-04 00:24:53, szerda
 
  Nem lehet annál nagyobb rabszolgaság, minthogy az ember Istennel nem törődve nyomorult módon más egyebektől engedi magát leigázni, azaz behódol olyan teremtett dolgoknak, amelyeken uralkodnia kellene, s dacol Istennel, akinek engedelmességgel tartozik. Ó, halandók, értsük meg, hogy csak egy, egyetlen lény van felettünk, a mi teremtő Urunk és majdan bíránk: egyedül neki van hatalma nekünk parancsolni, de nem úgy parancsol, mint rabszolgáknak, hanem gyermekeiként szólít engedelmességre, azt akarván, hogy engedelmeskedve is szabadok és kötetlenek legyünk.


Johannes Amos Comenius
 
 
0 komment , kategória:  - Comenius  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 26 db bejegyzés
Összes: 3945 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 177
  • e Hét: 2073
  • e Hónap: 9347
  • e Év: 275368
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.