Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 18 
x
  2013-10-01 06:40:14, kedd
 
 




Francois Villon - Ballade des menus propos

Je connois bien mouches en lait,
Je connois á la robe l'homme,
Je connois le beau temps du laid,
Je connois au pommier la pomme,
Je connois l'arbre á voir la gomme,
Je connois quand tout est de mémes,
Je connois qui besogne ou chomme,
Je connois tout, fors que moi-mémes.

Je connois pourpoint au collet,
Je connois le moine á la gonne,
Je connois le maître au valet,
Je connois au voile la nonne,
Je connois quand pipeur jargonne,
Je connois fous nourris de crémes,
Je connois le vin á la tonne,
Je connois tout, fors que moi-mémes.

Je connois cheval et mulet,
Je connois leur charge et leur somme,
Je connois Biatris et Belet,
Je connois jet qui nombre et somme,
Je connois vision et somme,
Je connois la faute des Boemes,
Je connois le pouvoir de Rome,
Je connois tout, fors que moi-mêmes.

Prince, je connois tout en somme,
Je connois coulourés et blémes,
Je connois mort qui tout consomme,
Je connois tout, fors que moi-mémes.


Link
Martha Medeiros képe


...... ......Link -




Francois Villon - Apró képek balladája

Tudom, mi a tejben a légy,
tudom, ruha teszi az embert,
tudom, az új tavasz mi szép,
tudom, mely gyümölcs merre termett,
tudom, mely fán mily gyanta serked,
tudom, hogy minden egy dolog,
tudom a munkát, lusta kedvet;
csak azt nem tudom, ki vagyok.

Tudom az urak nyakdíszét,
tudom, melyik ruha mi szerzet,
tudom, ki gazdag, ki cseléd,
tudom, mily fátyolt kik viselnek,
tudom a tolvaj- s kártyanyelvet,
tudom, tortán él sok piszok,
tudom, mely csap mily bort ereszthet,
csak azt nem tudom, ki vagyok.

Tudom ló s öszvér erejét,
tudom, mit érnek, mit cipelnek,
tudom, pénz szava szép beszéd,
tudom, hol mérik a szerelmet,
tudom, mit higgyek a szememnek,
tudom, Róma mit alkotott,
tudom, a cseh mért eretnek,
csak azt nem tudom, ki vagyok.

AJÁNLÁS

Mindent tudok hát, drága herceg,
tudom, mi sápadt, s mi ragyog,
tudom, hogy a férgek megesznek,
csak azt nem tudom, ki vagyok.

Fordította - Szabó Lőrinc


...... ......Link -




 
 
0 komment , kategória:  Francois Villon 1.  
x
  2013-09-26 08:47:07, csütörtök
 
  Villon, François: Ballada tűnt idők lovagjairól (Ballade des seigneurs du temps jadis suyvant le propos precedent Magyar nyelven)

Ballade des seigneurs du temps jadis suyvant le propos precedent (Francia)


Qui plus, ou est le tiers Calixte,
Dernier decedé de ce nom,
Qui quatre ans tint le papaliste?
Alphonce le roy d'Arragon,
Le gracieux duc de Bourbon,
Et Artus le duc de Bretaigne,
Et Charles septiesme le bon?
Mais ou est le preux Charlemaigne?

Semblablement, le roy Scotiste
Qui demy face ot, ce dit on,
Vermeille comme une amatiste
Depuis le front jusqu'au menton?
Le roy de Chippre de renon,
Helas! et le bon roy d'Espaigne
Duquel je ne sçay pas le nom?
Mais ou est le preux Charlemaigne?

D'en plus parler je me desiste;
Le monde n'est qu'abusion.
Il n'est qui contre mort resiste
Ne qu'y treuve provision.
Encor fais une question:
Lancelot le roy de Behaigne,
Ou est il? Ou est son tayon?
Mais ou est le preux Charlemaigne?

Envoi


Ou est Claquin le bon Breton?
Ou le conte Daulphin d'Auvergne
Et le bon feu duc d'Alençon?
Mais ou est le preux Charlemaigne?





Ballada tűnt idők lovagjairól (Magyar)


S ki még? Hova lett harmadik
Callixtus (még a minapon
Pápa volt, négy esztendeig!)
S Alfonz király, az Arragon,
És a szép hercegi Bourbon?
Ki látja Artus herceget?
Hetedik Károly hol vagyon,
S a hős Nagy-Károly hova lett?!

S szintúgy a skót király, akit
A félarcán - ó, Krisztusom! -
Heg födött álltól homlokig
Ametiszt-lilán s vastagon?
S Jánusz, ki úr volt Cipruson?
Vagy kit Spanyolföld szeretett
De már a nevét sem tudom?...
S a hős Nagy-Károly hova lett?

Elhagyom mások neveit,
Létünk ábrándképpel rokon,
Hisz minden a sírba bukik,
S menedékre nincs alkalom.
Még csak egy kérdés van soron:
Hol van Ulászló, a csehek
Ura? S nagyapja? Semmi nyom!...
S a hős Nagy-Károly hova lett?!

Ajánlás


Hol van Clasquin, a jó breton?
S Auvergne gróf, ki trónt keresett?
S néhai jó Duc d'Alençon?...
S a hős Nagy Károly hova lett?!

Szabó Lőrinc

 
 
0 komment , kategória:  Francois Villon 1.  
x
  2013-09-23 12:16:36, hétfő
 
  Villon, François: Végballada (Ballada finale Magyar nyelven)

Ballada finale (Francia)


Ici se clôt le testament
Et finit du pauvre Villon.
Venez à son enterrement,
Quand vous orrez le carillon,
Vêtus rouge com vermillon,
Car en amour mourut martyr :
Ce jura-t-il sur son couillon
Quand de ce monde vout partir.

Et je crois bien que pas n'en ment,
Car chassé fut comme un souillon
De ses amours haineusement,
Tant que, d'ici à Roussillon,
Brosse n'y a ne brossillon
Qui n'eűt, ce dit-il sans mentir,
Un lambeau de son cotillon,
Quand de ce monde vout partir.

Il est ainsi et tellement,
Quand mourut n'avoit qu'un haillon ;
Qui plus, en mourant, malement
L'époignoit d'Amour l'aiguillon ;
Plus aigu que le ranguillon
D'un baudrier lui faisoit sentir
(C'est de quoi nous émerveillon)
Quand de ce monde vout partir.

Envoi

Prince, gent comme émerillon,
Sachez qu'il fit au départir :
Un trait but de vin morillon,
Quand de ce monde vout partir.





Végballada (Magyar)


A Testamentum immár kész,
véget ért Villon élete,
jöjj el, ha lesz a temetés,
harangzúgás hív, gyászzene.
Vörös lepelben teteme,
hiszen ő mártír, áldozat,
a szerelembe halt bele
akit e sír ma befogad.

Én tudom jól, hogy nem hazug,
dárdája űzte pocsolyába,
aki ekként él ide jut,
börtönbe, sírba visz a lába.
Hajtott nappal, s az éjszakába',
higgyétek el, mert így igaz,
megoldott minden alsószoknyát
akit e sír ma befogad

Így élt, és ahogy általában',
jött a vég, nem volt rongya se,
nem volt ki a szemét lezárja.
Szerelemtől immár messzire,
reménytelenség hált vele;
s most puskaszíjon lóg a rab,
(Ő, kiről csodákat mesélnek,)
akit e sír ma befogad.

Ajánlás

Herceg, az ember mint sólyom
visszatér, ahonnan elszakadt:
Kortyol a holtak borából
akit e sír ma befogad.

Koosán Ildikó

 
 
1 komment , kategória:  Francois Villon 1.  
François Villon
  2012-01-08 13:10:48, vasárnap
 
  FRANCOIS VILLON versei :

.......



...... ..............



.Itt a beírt versek címe van.A versei című lap kommentjeiben elolvashatod a verseket!
Kérlek oda a kommentbe, írd be a verset, amit hoztál!...... .............. Előre is köszönöm!


...... ..............



.....




CÍMEK....FORDÍTÓ NEVE....HÁNYADIK KOMMENTBEN TALÁLOD?......KI GYŰJTÖTTE?

A felakasztását váró Villon négy sora -- Fordította - Illyés Gyula__(#)- Juhászné Szunyogh M
A haláltánc ballada - Fordította - Faludy György____________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
A jó tanács balladája- Fordította - Kálnoky László__(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Apró képek balladája - Fordította - Szabó Lőrinc_____(#)- Juhászné Szunyogh Mária
A testamentum - Fordította - Faludy György____________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Az akasztófavirágok balladája - Fordította - Faludy György__(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Az akasztottak balladája - Fordította - Szabó Lőrinc___________(#)- Gizella Lapu
Ballada- Szomjan veszek - Fordította - Baranyi Ferenc__(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Ballada a hajdani hölgyekről - Fordította - Szabó Lőrinc___________(#)- Gizella Lapu
Ballada a hajdani idők dámáiról,-Ford. - József Attila_(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Ballada a hajdan való idők szépasszonyairól - Fordította - Kosztolányi Dezső__(#)- Jné Sz M
Ballada a múlt idők dámáiról - Fordította - Faludy György__(#)- Bakacsné Kerek Éva
Ballada a párizsi nőkről - Fordította - Szabó Lőrinc_____(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Ballada és könyörgés Cotard mesterért - Ford - Szabó Lőrinc_(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Ballada melyet Villon készített, anyja kérésére, hogy ,-Ford. -Tóth Árpád _(#)- Jné Sz M
Ballada melyet Villon szerzett édesanyja kérésére,-Ford. - József Attila_(#)- Jné Sz M
Ballada tűnt idők lovagjairól- Fordította - Szabó Lőrinc_____(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Gyász-irat, melyet maga s társai számára szerzett a költő,- Fordította - Illyés Gyula__(#)- Jné
Haláltánc-ballada - Fordította - Faludy György__(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Itt kezdődik Villon Ferencnek a Nagy Testamentuma,- Fordította - József Attila __(#)- Jné
Kerítőballada Villonról és kövér Margotjáról - Fordította - Faludy György__(#)- Juhászné Sz M
Négysoros - Fordította - Baranyi Ferenc_____(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Négysoros vers, amelyet Villon halálraítélése előtt írt - Fordította -Sütő Tamás _(#)- Jné Sz M
Négysoros vers - Fordította - Faludy György__(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Négysoros versezet a szegény Villon bitófájára - Fordította - Mészöly Dezső_(#)- Jné Sz M
Nyugasztaló, melyet Villon szerzett önmagáért és cimboráiért-Ford. - József Attila_(#)- Jné Sz M
Rondó az elsiratott szerelemről - Fordította - Szabó Lőrinc_____(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Rondó- Fordította - Mészöly Dezső____________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Végballada - Fordította - Koosán Ildikó____________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Villonról, meg a Vastag Margot-ról szóló ballada-Ford.-József Attila__(#)- Sipos Lajosnéné





A szép fegyverkovácsné panasza mikor már vénségre jutott - Ford. - Vas István_(#)- G Lapu
A szív és a test vitája____________(#)- Juhászné Szunyogh Mária

Ballada - Fordította - Tóth Árpád__(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Ballada a Brabanti borbélyról - Fordította - Faludy György__(#)- Juhászné Szunyogh Mária


Ballada hűtlen barátnőmről, Cileáról - Fordította - Faludy György_(#)- Juhászné Szunyogh Mária

Ballada a kalózok szeretőjéről - Fordította - Faludy György__(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Ballada melyben Villon mester embertársai bocsánatát kéri-Ford.-Faludy György__(#)- Juhászné


Ballada a parlamenthez - Fordította - Faludy György____(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Ballada a senki fiáról - Fordította - Faludy György_________(#)- Bakacsné Kerek Éva
Ballada a szép fegyvermesterné vénségéről - Fordította - Faludy György__(#)- Juhászné Sz M
Búcsú - Faludy György____________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Chanson a párizsi szépasszonyokról - Fordította - Faludy György__(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Ellentétek balladája - Fordította - Szabó Lőrinc____________(#)- Bakacsné Kerek Éva
Epitaphium - Fordította - Tóth Árpád__(#)- Juhászné Szunyogh Mária

Jó tanítás balladája rossz életűeknek - Fordította - Kosztolányi Dezső__(#)- Jné Szunyogh Mária

Könyörgő ballada szegény borissza Jehen Cotart lelkéért-Fordította-Faludy György_(#)- Juhászné
Levél - Fordította - Faludy György____________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Nászének - Fordította - Mészöly Dezső___________(#)- Bakacsné Kerek Éva
Nászének egy új házas nemes úrnak___________(#)- Bakacsné Kerek Éva


Rablóballada a vörös Coquillard-ról - Fordította - Faludy György__(#)- Bakacsné Kerek Éva
Rondó- Fordította - Mészöly Dezső____________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Szerelmes ballada D'aussigny Yssabeau-nak - Fordította - Faludy György__(#)- Bakacsné K Éva
Tanulságos utóirat - Fordította - Faludy György__(#)- Juhászné Szunyogh Mária







FRANCIA NYELVEN

Ballade - Ballada
Ballade de bon conseil - A jó tanács balladája
Ballade des dames du temps jadis -Ballada a hajdani idők dámáiról
Ballade des femmes de Paris -Ballada a párizsi nőkről
Ballade des menus propos - Apró képek balladája____________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Ballade des seigneurs du temps jadis suyvant le propos precedent -Ballada tűnt idők lovagjairól
Ballade et oroison - Ballada és könyörgés Cotard mesterért
Ballada finale - Végballada
L'epitaphe en forme de ballade que feit Villon pour luy et ses compagnons, s'attendant estre pendu avec eulx - Az akasztottak balladája
Quatrain - A felakasztását váró Villon négy sora
Rondeau - Rondó az elsiratott szerelemről







Gyűjtők névsora :

Bakacsné Kerek Éva
Juhászné Szunyogh Mária
Gizella Lapu - Ausztráliából
Sipos Lajosné



Link
 
 
0 komment , kategória:  Francois Villon 1.  
x
  2012-01-08 11:59:46, vasárnap
 
  Villon, François: A felakasztását váró Villon négy sora (Quatrain Magyar nyelven)

Quatrain (Francia)


Je suis François, dont il me poise,
Né de Paris emprès Pontoise,
Et de la corde d'une toise
Saura mon col que mon cul poise.


A felakasztását váró Villon négy sora (Magyar)


Francia vagyok, csak ez kellett,

Párizs szült (Ponthoise mellett):

Rőf kötél súgja majd fejemnek,

Hogy mi a súlya fenekemnek.

Illyés Gyula





Négysoros (Magyar)


Francia vagyok - s ez nagy bajom,
Párizsban, Pontoise táján lakom,
most a kötél vár rám: nyakamon
méri fejem, hogy mit nyom farom.

Baranyi Ferenc





Négysoros vers, amelyet Villon halálraítélése előtt írt (Magyar)


Francia volnék Párizs utcájából,
mely lábam alatt mocskos mélybe vagyon,
s most hosszan lógok egy hűs akasztófáról,
s nyakamon érzem, mily nehéz alsó tagom.

Sütő Tamás





NÉGYSOROS VERS,
melyet Villon halálítélete szélére írt

Francia vagyok Párizs városából,
mely lábam alatt a piszkos mélybe vész,
s most méterhosszan lógok egy nyárfaágról,
és nyakamon érzem, hogy seggem míly nehéz


Fordította - Faludy György




Négysoros versezet a szegény Villon bitófájára (Magyar)


Francia voltam - megbántam nagyon -

Párizs szült, ott, hol Pontoise vagyon.

Egy jó öles kötéllel nyakamon,

Immáron seggem súlyát latolom.

Mészöly Dezső

 
 
0 komment , kategória:  Francois Villon 1.  
François V
  2012-01-08 11:44:46, vasárnap
 
  Ballade des dames du temps jadis (Francia)


Dictes-moy où, n'en quel pays,
Est Flora, la belle Romaine?
Archipiade, ne Thaïs,
Qui fut sa cousine germaine?
Echo, parlant quand bruyt on maine
Dessus rivière ou sus estan,
Qui beaulté eut trop plus qu'humaine?...
Mais où' sont les neiges d'antan!

Où est la très-sage Heloïs,
Pour qui fut chastré et puis moyne
Pierre Esbaillart, à Sainct-Denys?
Pour son amour eut cest essoyne.
Semblablement, où est la Royne
Qui commanda que Buridan
Fust fetté en ung sac en Seine?
Mais où sont les neiges d'antan!

La royne Blanche comme ung lys,
Qui chantoit à voix de seraine,
Berthe au grand pied, Beatrix, Allys,
Haremburgis, qui tint le Mayne,
Et Jehanne, la bonne Lorraine,
Qu'Anglois bruslerent à Rouen:
Où sont-ils? Vierge souveraine?...
Mais où sont les neiges d'antan!

Envoi

Prince, n'enquerez, de sepmaine,
Où elles sont, ne de cest an,
Car ce refrain le vous remaine:
Mais où sont les neiges d'antan!






Ballada a hajdani idők dámáiról
szerző: François Villon, fordító: József Attila

Mondd, hol is van, mely földön is
Flóra, a szép római dáma?
Archippiada és Thais,
hol az ő édes nénje-ángya?
S folyón, tavon ha kél a lárma,
szólal, de hol is van Echó?
Embernek túlszép volt az árva...
De hol van a tavalyi hó?

Hol van a tudós Helois,
ki miatt herélt voltát bánta
Esbaillart Péter s Sainct Denys
rendjében is szerelmét szánta?
S a királyné, ki Buridant a
Szajnába volt parancsoló!
Hogy zsákba kössék, úgy kivánta...
De hol van a tavalyi hó!

A maine-i Harembourges, Alisz,
Nagylábú Berta,Beatrix,
Blanka -liljom szinű volt maga is, -
Szűzanyám, hol van szirénhangja?
S akit az angolokRouenba'
megégetének, ő, a jó,
a lorraine-vidéki Johanna?
De hol van a tavalyi hó?

Ajánlás
Herceg, hogy hol vannak, hétszámra
ezidén firtatni se jó,
nehogy a nóta ujra járja:
de hol van a tavalyi hó!





Ballada a hajdan való idők szépasszonyairól
szerző: François Villon, fordító: Kosztolányi Dezső

Mondd, hol van és melyik országban él
Flóra, a híres római csuda?
S Archippa hol, ki szebb mindenkinél.
Hol van Thaisz, kis unokahuga?
Hol van Ekho, a zengő és dicső,
kit hallgatott a csermely, esti tó,
mert még különb nem élt itt földi nő?...
Hová lett a tavalyi hó?

Heloise, a tudós apáca hol,
kiért Abelár életet cserélt,
s aztán csupán szerelméért lakol,
klastromba buj, csuhába, mint herélt?
Hol a királyné most, ki Buridánt
egy durva zsákba varrva a siró
Szajnába dobta, a folyás iránt...?
Hová lett a tavalyi hó?

Hol Blanka királyné, e liliom,
ki énekelt-dalolt - mint egy szirén,
Nagylábu Berta és még milliom,
Beatrix, Mayne urnője és Irén,
Johanna hol, kit angol hitszegők
égettek el, hol az angyali-jó:
Boldogságos Szűz, jaj, hol vannak ők...?
Hová lett a tavalyi hó!

Ajánlás:

Herceg, ne kérdezd sem most, sem utóbb,
hol vannak ők, nem kell itt semmi szó,
hisz ez utolsó sorból megtudod:
hová lett a tavalyi hó!



Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ...... .. 2011-01-10 07:12:06
BALLADA
A HAJDANI HÖLGYEKRŐL

Villon

Mondjátok, hol van, hova lett
Flóra, a szép nő, Róma fénye?
Archipiada hol lehet
s Thais, vele egy anya vére?
Hol a tapsra, szóra, zenére
tó fölött ébredő Echó
emberfölötti tünde lénye?
De hol van a tavalyi hó?!

Hol van Héloise, akinek
olyan tiszta volt az erénye,
hogy Abélard kést szenvedett
és lett végűl szerzetes érte?
Hol a királynő, kinek kénye
zsákban dobatta a bohó
Buridánt a Szajna vizébe?
De hol van a tavalyi hó?!

Haremburgis! és a remek
Blanche királynő, dalok sziréne,
Nagylábú Berta s a szivek
Allis-a és Beatricé-je,
s Johanna, kit, Rouenban, élve
tűzre vitt az angol bakó:
hová jutott, Szent Szűz, mi végre?
De hol van a tavalyi hó?!

AJÁNLÁS

Herceg, ne gondolj napra, évre,
hol vannak ők, ne kérdje szó;
felel a refrén, visszakérdve:
de hol van a tavalyi hó?!

(Szabó Lőrinc)



Bakacsné Kerek Éva [Évus] küldte az IWIW-en...... ........... .......2009. október 31., 10:25 | 5096.
BALLADA A MÚLT IDŐK DÁMÁIRÓL

Ha az útkereszten május alkonyatkor
én, a csavargó egy percre megállok:
akkor halkan megkérdem önmagamtól,
hogy Thaisz vagy Heléna merre jár most?
Hol van Sabina, a szőke császárné,
aki előtt fél Róma térdepelt,
s hol a nimfa, ki a tó vizéből
fehér testének választ énekelt?
Hova lettek a csókok és a vágyak,
az alkonyattól piros szénaágyak,
a pásztorórák, a szerelmi szó?
De hova lett a tavalyi hó?

És aztán, napszálltakor, újra kérdem,
hogy szőke volt, vagy barna volt a lány,
kinek fehér válláért minden éjjel
felsírt a ciszternából Johanán?
Hol van a melle, mely kígyózva táncolt,
hol van az öle, melyen aranylánc volt,
és hol van teste, mely olyan halvány volt,
mint ezüsttükörben a liliom?
Hova lettek a csókok és a vágyak,
az alkonyattól narancs szénaágyak,
a pásztorórák, a szerelmi szó?
De hova lett a tavalyi hó?

Hol vannak a tébai királylányok,
s mellbimbóikról hova lett a rúzs,
s ámbrától még illatos múmiájuk
fehér csontjáról hova lett a hús?
S a szír nők, kik görög hajósok ölében
feküdtek tarka bambuszágyakon,
s a hetérák, kik kis mellüket nézve
álltak a korinthusi várfalon?
Hova lettek a csókok és a vágyak,
az alkonyattól sárga szénaágyak,
a pásztorórák, a szerelmi szó?
De hova lett a tavalyi hó?

Hol van Heloise, kiért a szarkofágban
Abelard szíve még most is dobog,
s hol van a szűz, akit Rouen várában
égettek meg nemrég az angolok?
Odaadnám érte fél életem:
ha a kezét kezembe tudnám venni,
s csak egyszer tudnék vele végigmenni
az alkonyattól lila réteken...
De nyomukat hiába kutatom,
mert hol van a fekete ugaron
a pásztoróra, a szerelmi szó?
De hova lett a tavalyi hó?


TANULSÁGOS UTÓIRAT

Ezért, ha májusban egy lánnyal járkálsz,
és nem tudod, hogy Pláton vén szamár,
s ha a parkban csiklandó nevetése
mögött nem érzed meg, hogy mire vár,
akkor, ha egy nap otthagyott, ne kérdezd,
hogy hova lett és kivel merre jár?
Mert megtudod, hogy a szerelmi szó
számodra volt - mint a tavalyi hó.

Fordította - Faludy György


 
 
0 komment , kategória:  Francois Villon 1.  
François V
  2012-01-08 11:43:01, vasárnap
 
  Ballada melyet Villon szerzett édesanyja kérésére, Szüzanyánkhoz való könyörgéseképpen
szerző: François Villon, fordító: József Attila

Királyné, akit fél a poklok szennye,
Ég hölgye s földünk Urasszonya ott,
Tekints rám, ájtatos keresztényedre,
Fogadj, mint választottid fogadod,
Bár érdemes kegyedre nem vagyok.
Oly nagy a száma, Urnőm, jóságodnak,
Hogy vétkeim kicsinnyé zsugorodnak
S a lélek nélkülük érdemtelen
A mennybe jutni, ne vedd tréfaszónak, -
Élten és holtan ez az én hitem.

A romlást küldje mindenki vétkemre,
Mondd meg Fiadnak, én övé vagyok,
Szálljon meg, mint a Szent Annát kegyelme,
Vagy mint Theophilust, a kispapot,
Aki általad feloldoztatott.
Mennyit fogadkozott ő a Gonosznak!
Ójj, hogy ilyenben én ne fáradozzak,
Töretlen Szűz, aki szeplőtelen
Misénk szentségét méhedben hordoztad.
Élten és holtan ez az én hitem.

Asszony vagyok én, szegény és vénecske,
Mit sem tudok, betűt nem olvasok,
Látom az édent templomunkban, festve,
Ott hárfák vannak, lantok, kobozok.
S a poklot, hol sok elitélt rotyog:
Ez elkomorít, az mosolyra oktat.
Az örömet add, Szűzanyám, azoknak,
Kik hozzád futnak vélem vétkesen
S csordultig hittel, buzgón iparkodnak.
Élten és holtan ez az én hitem.

Ajánlás

V árunk, Szüzünk, Királyasszony, ki hordtad
J ézust, az örököt, Mindenhatónkat,
L ejött, fölvéve gyenge mivalónkat,
L ejött, segitni rajtunk idelenn,
O dadta ifjuságát a bitónak,
N em más ő, mintahogy igéim szólnak,
Élten és holtan ez az én hitem.




Ballada
szerző: François Villon, fordító: Tóth Árpád

Ballada
Melyet Villon készített, anyja kérésére, hogy imádhatná a szent Szüzet.

Óh Föld úrnője, Égnek asszonya
S kit retteg a Pokol, a bús mocsár,
Jámbor leányod majd fogadd oda,
Hol drága kört kedveltid népe zár,
Bár érdemem ezektől messzi jár.
Ám égi jód, Úrnőm, a szent vagyon,
Vétkem fölött is bővséggel vagyon
S e jók nélkül nem jut föl senki sem
Az égbe - Én e jusst hát nem hagyom:
Óh, élve s halva ez az én hitem!

Fiadnak mondd, hogy íme övé ez a
Törődött szív és irgalmára vár,
Ő nőszemélyt nagy bűnből oldoza
Egyiptom földjén és nem érte kár
Teofilusz frátert sem, lelke bár
Az ördögökkel cimborált vakon,
Óvj: én ne tégyek ily balgatagon,
Szent Szűz, kinek szeplőtlen méhiben
Misénk szentsége nyugvék egykoron...
Óh élve s halva ez az én hitem!

Lásd, együgyű, agg szolgálód, soha
Meg nem tanulok én olvasni már,
De templomunk falán képek sora,
S ott láttam: a menny csupa lant s gitár,
A pokol meg szurok, tűz, ronda sár:
Emettől félek, az tetszik nagyon
S tudom, kegyes Szűz, én a jót kapom,
Mert kedveled a bűnöst, ha hiven
Tér trónusodhoz s kér éjen s napon...
Óh élve s halva ez az én hitem!

Ajánlás

Szent hercegnő! te méhedben s karon
Hordád örök Fiad, ki akkoron,
Ámbár övé az ország s hatalom,
Jött, bűneink közt élni, idelenn,
És kínhalált halt szép fiatalon,
Óh áldott Úr ő, vallom jámboron
És élve s halva ez az én hitem!




 
 
0 komment , kategória:  Francois Villon 1.  
x
  2011-11-17 19:10:08, csütörtök
 
  Villon, François: Ballada (Ballade Magyar nyelven)

Ballade (Francia)


Je meurs de soif emprès de la fontaine,
Suffisance ay, et si suis convoiteux;
Une heure m'est plus d'une quarantaine;
Droit et parfait je chemine en boiteux
Très pacient plus que nul despiteux,
Je retiens tout et ce que j'ay despars,
A moy cruel et aux autres piteux,
Le neutre suis et si tiens les deux pars!

En doubte suis de chose très certaine;
Infortuné je me répute eureux,
Vraye conclus une chose incertaine,
Rien je n'y fois et suis adventureux.
Flebe me tiens quant me sens vigoreux,
Plain de moisteur, tout tremblant, au feu ars;
Doulx et begnin, de semblant rigoreux;
Le neutre suis et si tiens le deux pars!

Quant dueil me prent, grant joye me demaine;
Par grant plaisir je deviens langoreux;
Indigent suis possident grant domaine;
Qui n'a nul goust je le tiens savoreux;
Qui m'est amer de lui suis amoureux;
Ignorant suis et si sçay les sept ars;
En grant seurté fort craintif et paoureux;
Le neutre suis et si tiens les deux pars!

Qui me loue il m'est injurieux,
Je ne bouge quant d'un lieu je me pars;
Pour bien ouvrer en vain labourieux;
Le neutre suis et si tiens les deux parts!





Ballada (Magyar)


Szomjan veszek a forrás vize mellett,
jóllakva is örökkön éhezem,
legalább negyven órát érzek egynek,
bicegve járok s mégis délcegen,
nem sürget engem, csak a türelem.
Birtokolom, amit elhullatok,
csak másokhoz - magamhoz nincs szivem,
pártatlan és kétkulacsos vagyok.

Kétes nekem, amit biztosra vesznek,
boldognak látnak - s létem gyötrelem,
az igazat ítélem tévetegnek,
mi megesik velem, azt sem hiszem,
mindent lebírok s nincs erőm sosem.
Ázottan reszketek, hol tűz lobog,
nagy a jóságom, kemény a szivem -
pártatlan és kétkulacsos vagyok.

Öröm hevít, mikor bánat diderget,
sóvárgok ott, ahol gyönyör terem,
szűkölködöm s Dárius kincse felvet,
a sótalant tetszéssel ízlelem,
ki megkeserít, azt megkedvelem.
Bölcs nem vagyok s mégis mindent tudok,
biztonságban szorongok szüntelen -
pártatlan és kétkulacsos vagyok.

Aki dicsér, csúnyán bánik velem,
nem lép a lábam s messzire jutok,
mit mívelek, azt hiába teszem -
pártatlan és kétkulacsos vagyok.

Baranyi Ferenc

 
 
0 komment , kategória:  Francois Villon 1.  
Vil
  2011-04-16 15:03:30, szombat
 
  Francois Villon - A testamentum

I.

Az őszi sárban már magamban járok,
s lábam nyomában a Kaszás üget,
hajam deres lett és az utcalányok
másnak mutatják már a mellüket,
s a csillagok is már fakóbban égnek,
mint egykor égtek, mikor este lett:
ajánlom bűnös lelkemet az égnek,
s az út sarának vézna testemet.

II.

Pedig: hogy féltem egykor a haláltól,
emlékszem, mint kamasz vagy kisdiák,
mikor félig fejemre szállt az álom,
s elmorzsoltam már rég az estimát:
hirtelen belémnyilalt a sötétben
a rémület, hogy egyszer meghalok,
s azt sem tudom már akkor majd, hogy éltem,
s hogy fákat láttam, holdat és napot,

III.

hogy nemzedékek fognak jönni-menni,
de nekem nem lesz szavam és dalom,
és a bitang sors, mely nem adott enni,
végül sarat dagaszt az ajkamon:
hogy mint a barmok döglünk meg mindnyájan,
s ha már a sírba tettek, e kevés
örömtől sem lesz édes lenn a szájam,
s nem lesz soha, de soha ébredés.

IV.

E félelem úgy fúrt, mint vágóhídon
fúrják bikák agyába a karót,
a verejték nyakamig elborított,
s hörögve haraptam a takarót,
görcsös kézzel gyújtottam meg a mécsest,
s hogy elkergessem ezt a látomást:
könyvet fogtam s olvasni kezdtem révedt
szememmel Vallát vagy a Gorgiászt...

V.

Azóta a pimasz nők, a rideg
barátok, a polgárok közönye,
a hosszú vándorutak a hideg
erdőkben és a hóhér kötele
másra tanított; s mert kiürítettem
a mély pincék minden lőre-borát:
nem félek többé s a halállal ketten
régen vagyunk már pertucimborák.

VI.

Mert korbáccsal vert engemet az élet,
s nem voltam Isten választott fia,
egy tál lencsémben hányszor ült a féreg,
s lábamnak hányszor kellett futnia,
és mégis: most is gúnyra ferdül szájam,
s az urak hiába fennek rám fogat,
ollójával e rút Kor és az Állam
nem nyírt meg, mint kertész a bokrokat.

VII.

Úgy volt tehát, hogy épp karácsony esten,
harmincegyben ezernégyszáz után
szalmán hevert, borjak között a testem,
melyek szemembe leheltek puhán,
apám némán állt, mint cölöp a tóban,
s anyám fáradtan súgta: "Jézus, Jézus",
mert én is egy vén, korhadt istállóban
születtem egykor, mint a Nazarénus.

VIII.

És hogy mégsem lett Megváltó belőlem:
az első követ te emeld reám.
E földre gondban és nyomorban nőttem,
istállószolga volt szegény apám,
nagyapám zsoldos s varros homlokára
az évek húztak dühös boronát,
és őseim jeltelen sírhalmára
sohsem ragyogtak gőgös koronák.

IX.

S ezért most, vénen, még két térdre esve
köszönöm Néked, Uram, a nyomort,
hogy nem lettem ficsúr, ki délben, este
mindenre pökve, szürcsöli a bort,
hogy mámoraim keserűk és búsak
voltak s utam az éj aljába vitt,
hol a sötétben megláttam a dúsak
hatalmát s a szegények titkait.

X.

Köszönöm Néked a kenyér csodáját,
s az éhes gyomor lázadt vágyait,
a tömegszállás fuldokló homályát,
s a vén kórházak sápadt ágyait,
köszönöm Néked álmom lágy varázsát,
s lyukas cipőmben a hideg sarat,
és köszönöm a meddő vágy darázsát,
s a szél zúgását a hidak alatt.

XI.

Köszönöm Néked, hogy szememnek tárva
nyílt meg az Ember, e szörnyű bozót,
mert így nem lettem az urak szolgája,
sem népkertekben rizsporos bohóc;
köszönöm, hogy az Ember szenvedését
mind a fülembe súgtad egy napon,
mert így történt, hogy minden versem mélyén
azóta egy húr szól: a szánalom...

XII.

De akkor még minderről mit sem tudva,
üvegből ittam, ha volt, a levest,
és lágy porával megcsókolt az utca,
és rőt borával meglocsolt az est.
Oly szimpla volt minden: a nap, a rétek,
a játékok, az ég és a folyó,
s az út sarából úgy gurult az élet
cipőm elé, mint egy üveggolyó.

XIII.

Aztán meghalt apám s mi ültünk szótlan,
s az éhségtől állunk már felkopott,
s így jött, hogy nyolc évvel kenyeret csórtam
a pék előtt. S a strázsa elfogott.
Huszonöt botütés jutott ki nékem,
s a kis Montcorbier sovány farát
röhögték éppen a dámák a téren,
hogy ott jött Guillaume de Villon apát.

XIV.

Magához vett és nékem adta lelkét
és címerpajzsa minden csillagát,
és papszívének vénülő szerelmét,
és vén könyvtára ódon illatát,
amelyben annyi titkot magyarázott
kamaszfülemnek ő, a mesterem,
míg kinn a fákon nyári zápor ázott,
vagy tar gallyak hintáztak meztelen.

XV.

Emlékszem: mindig az ablaknál állott,
és elfordítva tőlem mély szemét,
úgy nézett ki az udvarra a pállott
üvegen át, hol lim-lom és szemét
közt gyöngyöket fogott a levegőben,
s aztán megfordult s úgy, mellékesen,
úgy félhalkan és félig elmenőben
marokra szórta őket énnekem.

XVI.

Mert ő tudta a századok múlását,
s régholt bölcsészek minden bánatát,
ő mondta el nekem Róma bukását,
Pláton álmát s a husziták tanát,
hogy Gil de Rais-t, a Kékszakállt, mért húzták
bitóra és a britek a szegény
Johannára miért gyújtottak máglyát
Rouen várának sárga főterén?

XVII.

És így volt, hogy tizenhat éves lettem,
s a pandekták közt ültem, kisdiák,
és számra a lihegő nyári estben
mézet csorgattak az akáciák,
s az álmos denevérek lassú kéjjel
ölelgették már kinn a házfalat,
midőn Celeste, a szolgáló, a méccsel
bejött, szőkén, mint az erdei nap.

XVIII.

És akkor persze megtanított arra,
amit egyébként ő már rég tudott,
és a falakról Occam, Zéno, Valla,
az orvosok s az asztrológusok,
Demokritosz, Protágorász és Pláton,
Lucanus, Szent Tamás és Livius,
Áverrhoész, Ptolemeusz és Strabo,
Terrentius, Seneca, Plinius,

XIX.

az írók, az atyák és a bölcsészek,
a tanítványok és a mesterek
pergamen arcuk pusztuló és vénhedt
gőgjével bámulták szerelmemet...
S ezentúl minden éjjel vele háltam,
a Champs de Mars vizes lapályain,
és néztem, míg a harmat hajnaltájban
kék lámpákat gyújtott a vállain.

XX.

És bár a nőknél sok babért arattam,
s a vágy bőrömbe csontig harapott:
a vén könyvekhez is csak hű maradtam
és elnyertem a doktorkalapot:
és akkor a magam lábára álltam,
s úgy éltem már, hol vízen, hol boron,
akárcsak most és nyelvem a vitában
minden tanárt megvert a Sorbonne-on.

XXI.

És akkortájt rímeim már bejárták
az országot meg Párizs városát,
és a barátok régen bennem látták
az új költőt, a héroszt, a csodát,
mert előd nélkül jöttem, mint Homérosz,
s ha versem átszállna jövő korokba,
úgy megsúgom: hogy azért lettem hérosz,
mert fütyülni tudtam a héroszokra.

XXII.

De megvallom, bár száz rímet faragtam:
koldustarisznya jutott énnekem,
gazdag versek között is szegény maradtam,
s fanyar gondok közt folyt az életem,
s csak titkon csókolództam az örömmel,
míg a züllés mocskos kocsmákba vitt,
és asszonyok közé, kik száz körömmel
fogták kabátom foltos szárnyait.

XXIII.

A szép Gantière asszony, kit annyit vártam,
s akit hajnalig korbácsolt a vágy,
s a szőke Blanche, aki szemét az ágyban
mindjárt lezárta, mint a gipszbabák,
Catherine la Bourcière, ki zsivány argót
beszélt s a piszkos Marion l'Idole:
de legjobban mégis a kövér Margót
szerettem, kiről annyi versem szól.

XXIV.

Együtt laktunk s ő vitt a bűn útjára,
mert Villon akkor késelt és lopott,
hogy Margónak pénze legyen ruhára
s átlátszó ingre, de az átkozott
minden áldott nap megcsalt egy hülyével,
kit orrom előtt a kapualjba vitt,
és máskülönben is gyűlölt s csak éjjel
békültünk össze néha egy kicsit.

XXV.

Mindent, amit magamról s a világról
tudtam, néki, csak néki mondtam el,
felszedtem volna lábnyomát a sárból,
s a holdat néki loptam volna el:
s egy éjjel eszembe jutott: megkérdem,
mért nem szeret és mért nem szeretett?
S akkor felült a pamlagon fehéren,
s így szólt: Unom, Villon, az eszedet.

XXVI.

És akkor mentem, le az éjszakába,
és egyszer lépve minden járdakőre,
alvó koldusok s rongyszedők közt kába
fejjel előre, mindig csak előre,
a rétekig, s ott néztem vizes arccal:
a téli felhők alján, hogy terül
el, mint megromlott, lila hús, a hajnal,
ólmosan, szürkén, reménytelenül.

XXVII.

Mint tudjátok, ekkor volt, hogy leszúrtam
boros fejjel a rendőrfőnököt,
miért kötél járt volna; de az udvar
s a parlament kegyelme száműzött,
és ott bolyongtam, hol az erdők vadja
között az éjben csak a glóriás
Szent Szűz kísért és Ő, mindnyájunk apja,
aki a fák alatt is óriás.

XXVIII.

Köszönöm Néki, hogy dús álom-mákot
hintett, ha fáradt voltam, el nekem,
és köszönöm a bágyadt holdvilágot,
mely ott kísért a téli kerteken,
amíg magánosan és számkivetve
a Saint Avayl-i kis faluba értem,
hol egy gyönyörű parasztlány nevetve
rég várt a réten a tavaszi szélben.

XXIX.

Fehér csípője ringott, mint a bölcső,
fáradt testemnek drága Ararát,
s mikor megtudta, hogy Villon, a költő
csókolja haja sápadt aranyát:
mint széttépett, langyos barack, úgy ömlött
szájamba szája s teste lángra gyúlt,
s mellbimbója az éjben úgy vöröslött,
mint málna, mely márványra hullt.

XXX.

Mint harapófogó, ölelt a karja,
asszony még így sohasem szeretett,
fázó testemet testével takarta,
tenyerén vitt, szájából etetett,
s éppen ezért volt, hogy egy éjjel, lopva
elszöktem, mint a tolvaj, nesztelen:
szegény gyermek, hogy is sejthette volna,
hogy sok lesz nékem ennyi szerelem...

XXXI.

De mikor ősz lett, nem tudta ölében
már eltitkolni őt, a gyermeket,
s akkor nem kellett senkinek cselédnek,
s ott járt a réteken kikergetett
testével és úgy gondolt rám, lágyan
és harag nélkül; s hogy tél lett, szegény
fiúnkat egy fekete éjszakában
ott szülte meg az udvarunk jegén.

XXXII.

De akkor én már régen messze jártam,
és megláttam az Alpok ormait,
láttam gyöngyöt zsákszámra Génuában,
s láttam Velence gőgös tornyait,
láttam bűnbánóan térdelni a népet
a lateráni szent lépcső tövén,
láttam nyomort s elefántcsont-csipkéket
Bianca d'Este bársonyköntösén.

XXXIII.

Láttam Cumaet s a vörös lángokat
éjjel Nápoly váránál a hegyen,
s fürdő, meztelen, görög lányokat
Palermónál az azúr tengeren,
láttam Brunelleschit az esthomályban,
amint a Dómnál a meszet keverte,
s láttam költőket, kik ezüsttentával
írtak szonettet bíbor pergamenre.

XXXIV.

És így, megöregedve, végigjártam
Germániának minden vén, sötét
gót templomát és aztán megcsodáltam
Ypern csipkéit és London ködét,
míg végül a krétapartokról néztem,
hogy repül Calais felé a sirály,
s matrózok hozták a hírt arra nékem,
mikor kegyelmet adott a király.

XXXV.

S ezért dicsérje néktek most e rímem
hetedik Károlyt, francia királyt,
ragyogjon trónján a liljomos címer,
s övezzen az Úr homlokán gloárt;
a sors útjában csak rózsát fakasszon,
és még hírből se ismerje a bút,
és szüljön néki a királyi asszony
húsz gyermeket. És persze: mind fiút.

XXXVI.

S így értem haza egy nap, hajnaltájban:
a Szajna csendes volt és hófehér,
s legott a hírhedt házhoz vitt a lábam,
hová annyiszor vitt a szenvedély.
És mint szerelmes kamasz: lopva néztem
be a nyitott ablakon - hol tátott
szájjal, zsíros, piszkos pofával, vénen
aludtak: Margó meg a többi lányok...

XXXVII.

Továbbmentem s kiköptem a járdára,
s a kút vizében néztem arcomat,
hajamat, melyet az idő sárgára
mázolt, s a furcsa, hosszú karcokat
a homlokon és aztán felnevettem,
s nem néztem már a víztükröt tovább,
sem a nőket és még azt sem kerestem,
hol vannak már a régi cimborák.

XXXVIII.

Az egyik szolga lett, lovász vagy béres,
vagy az utcán túrja a szemetet;
a másik zöld esernyővel kezében
sétáltat vasárnap nyolc gyereket;
a harmadik nagy úr és hét lovon jár,
s fülébe három prímás hegedül;
de én nem lettem szolga, úr, se polgár,
s így maradtam magamnak egyedül.

XXXIX.

Lelkemet tehát az Úrnak ajánlom
(vedd tolladat és írd, Frémin papom),
a többit a sárnak és azt kívánom,
ha elköltöznék innen egy napon:
hogy minden cókmókomat pénzzé téve
temessetek el s azt, mi megmarad,
dobjátok az első koldus kezébe,
ki elétek akad.

XL.

De addig, kérlek, hagyjatok magamra,
hogy néhány órát hadd ülhessek én,
amíg az ősz ködöt szitál hajamra
még itt, parányi kertem közepén.
A rózsa már lehullt, a szegfű sárgul,
s a bokrokon fütyülnek a rigók;
s a tölgy alatt egy vén Priapus bámul,
kit Rómából hoztak a légiók.

XLI.

S ha megrepedt és megkopott is, mégse
tört össze másfélezer év alatt...
Csend van köröttem s a sápadó égre
vörös felhőket gyújt az alkonyat.
Négyoldalt borzalmas házfalak barnán
merednek a haldokló kert felett.
Lassan sötét lett. Priapusra tarkán
csavarodnak az ázott levelek.


UTÓIRAT, MELY TEMETÉSEMET ILLETI:

XLII.

Ha visszatérek majd a barna földbe,
amelyből gyomnak nőttem egykoron:
azt kérem, hogy a Saint Avayl-i völgyben
pihenjen egykor elfeledt porom.
E temető már régen drága nékem:
oly csendes, mint egy álmos, zöld öböl,
s két összehajló, selymes domb tövében
puhábban vár rám, mint az anyaöl.

XLIII.

És olcsó könnyeket senki se ríjon,
ha majd a sírba tesznek egy napon,
szegény fiam, Pierre Armand de Villon
is ott pihen, ki bénán és vakon
jött a világra: de az Úr kitárta
feléje lágy kezét harmadnapon,
s el nem játszott játékait ott játssza
valahol a cukorszín csillagon.

XLIV.

De mégis azt kérném, hogy ne tegyétek
Armand fiam mellé testem porát:
ott szeretnék pihenni, hol a rétek
benőnek már a korhadt lécen át
a sírdombokra: a temető szélén,
s ott nézném, mint fáradt, vén szerető,
amint az évekkel lassan és békén
a búzaföldbe vész a temető.

XLV.

Meg aztán a kocsma sincs onnan messze,
hol jó bornál egy kis kvartett zenél
gonosz nótákat minden nyári este,
s daluk botrányos szövegét a szél
a zöld sírokig hozza el magával.
Ne szóljatok meg: ki tudja, halott
szívem egy csendes május éjszakában
talán meghallja még a dallamot.

XLVI.

Ültessetek fejem fölé egy árva
kis szilvafát s mellemre pázsitot,
de a kék ég szerelméért ne drága
márványtömböt vagy gőgös gránitot:
rendjeleket s díszsírhelyt sohse kértem,
s bár hóhérkézben lengett életem:
az úgynevezett úri tisztességhez
mégis túl tiszta volt az én nevem.

XLVII.

S ne törődjetek halotti torommal,
jó lesz nektek, ha van, dohos kenyér,
s ha nem nagy munka, írjátok korommal
vagy kátránnyal egy szürke vagy fehér
középnagy kőre, amilyen a réten
a lábatok alatt ezer akad:
hogy úgy ki és mi volt az életében,
ki itt enyészik lenn a föld alatt.

XLVIII.

S menjetek, hátat fordítva a sírnak,
oda, hol szebben szaglik a virág;
s talán, ha majdan kettőezret írnak
Krisztus után, még tudja a világ,
hogy csókolt egykor Villon, a csavargó,
s mély serlegekből hogy itta a bút,
s hogy indult végül álmos és kanyargó
vizekre, honnan nincsen visszaút.


Fordította- Faludi György




Villon Ferenc Nagy Testamentuma
szerző: François Villon, fordító: József Attila

1461-ben

Itt kezdődik
Villon Ferencnek a
Nagy Testamentuma

1

Im, harminc esztendős koromban,
Nem egész bölcsen s nem bolondul,
Már minden szégyenem megittam.
Jóllehet d'Aussigny Tibortul,
Az uccán áldó püspök úrtul
Volt vala rengeteg bajom.
Ha püspök is az egyházambul,
Hogy enyém lenne, tagadom.

2

Ha mit adott, ugarban adta;
Nem uram ő és püspököm se;
Hitemnek nincs rá gondolatja;
Nem vagyok szarvassa sem őze;
Egy nyáron át, hideg vízből se
Adott a fösvény eleget.
Nem szánja őt a Teremtő se
Másként, mint ő szánt engemet.

3

És, ha valaki a választ adja
S állítaná, hogy átkozom,
Nem teszem, hiszen beláthatja,
Nincs róla rossz gondolatom.
Csak: Jézus, a paradicsom
Királya, testi-lelki bajban
Legyen hozzá a szánalom,
Amellyel ő könyörült rajtam.

4

S ha kemény volt hozzám s kegyetlen,
Keményebb, semmint itt mesélem,
Akarom, hogy az örök Isten

(A fordítás befejezetlen)

 
 
0 komment , kategória:  Francois Villon 1.  
x
  2011-04-12 21:36:37, kedd
 
  Villon, François: A jó tanács balladája (Ballade de bon conseil Magyar nyelven)

Ballade de bon conseil (Francia)


Hommes faillis, bertaudés de raison,

Dénaturés et hors de connoissance,

Démis du sens, comblés de déraison,

Fous abusés, pleins de déconnoissance,

Qui procurez contre votre naissance,

Vous soumettant à détestable mort

Par lâcheté, las ! que ne vous remord

L'horribleté qui à honte vous mène ?

Voyez comment maint jeunes homs est mort

Par offenser et prendre autrui demaine.



Chacun en soi voie sa méprison,

Ne nous vengeons, prenons en patience ;

Nous connoissons que ce monde est prison

Aux vertueux franchis d'impatience ;

Battre, rouiller pour ce n'est pas science,

Tollir, ravir, piller, meurtrir à tort.

De Dieu ne chaut, trop de verté se tort

Qui en tels faits sa jeunesse démène,

Dont à la fin ses poings doloreux tord

Par offenser et prendre autrui demaine.



Que vaut piper, flatter, rire en traison,

Quêter, mentir, affirmer sans fiance,

Farcer, tromper, artifier poison,

Vivre en péché, dormir en défiance

De son prouchain sans avoir confiance ?

Pour ce conclus : de bien faisons effort,

Reprenons coeur, ayons en Dieu confort,

Nous n'avons jour certain en la semaine ;

De nos maux ont nos parents le ressort

Par offenser et prendre autrui demaine.



Envoi

Vivons en paix, exterminons discord ;

Ieunes et vieux, soyons tous d'un accord :

La loi le veut, l'apôtre le ramène

Licitement en l'épître romaine ;

Ordre nous faut, état ou aucun port.

Notons ces points ; ne laissons le vrai port

Par offenser et prendre autrui demaine.





A jó tanács balladája (Magyar)


Bűnösök, kiket elhagyott az ész,

Lélekben elfajzottak és sötétek,

Kiknek az agya torz és csenevész,

Balgák, kiket befontak tévedések,

Kik származástok megcsúfolva éltek,

Főt hajtva a szégyenhalál előtt,

S a lelkiismeretfurdalás sem ád erőt,

Gyávák, szégyenbe buktok, meg nem állva!

Hányan haltak meg ifjú vakmerők,

Reátörvén a más tulajdonára!



Ki-ki lássa be, ha szívébe néz:

Tűrni erény, bosszút szomjazni vétek.

Ki béketűrő s mindig jóra kész,

Annak börtön csupán e földi élet.

Nem helyes ütni, vágni, ez a lényeg:

Balgák a gyilkosok, rablók, csenők.

Istent, igazságot nem ismerők

Az ifjan bűnben élők, s nemsokára

Kezük tördelik: mért vétkeztek ők,

Reátörvén a más tulajdonára!



Mit ér a csel, csalás és hitszegés,

Furfang, hazugság, hamis esküvések,

A rászedés, a méregkeverés,

A bűnös nappalok, álmatlan éjjelek,

Míg embertársatoktól egyre féltek?

Javallom hát: legyünk jóra törők,

Istenben bízzunk mindenek előtt:

Rövidre szabva életünk határa,

S bánatba döntünk két öreg szülőt,

Reátörvén a más tulajdonára.



Ajánlás

Viszályt kerülve, legyünk mielőbb,

Ifjak, vének, mind békeszeretők.

Lám, a rómaiaknak ezt ajánlja

Levelében az apostol tanácsa.

Okosak legyünk, révet keresők,

Ne hagyjuk el az igaz kikötőt,

Reátörvén a más tulajdonára.

Kálnoky, László

 
 
0 komment , kategória:  Francois Villon 1.  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 18 
2018.09 2018. Október 2018.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 1 db bejegyzés
e év: 12 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4322
  • e Hét: 33036
  • e Hónap: 98215
  • e Év: 2265476
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.