Regisztráció  Belépés
pircsi09.blog.xfree.hu
"Érkezz sírva, majd gyakorold a nevetést s mosollyal távozz" /Fodor Ákos/ Papp Irén
1936.09.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
Nem titkolózom
  2017-06-05 15:33:38, hétfő
 
 
Erdős Renée:
...... .........Nem titkolózom.


Nem titkolózom, oh ne féljetek !
Megtudjátok ha újra szeretek.
Idők múltán, ha majd csók éri ajkam ;
Elmondom újra hangos, büszke dalban,
Hogy mindnyájan örüljetek velem.
Oh mert hideg és szomorú a föld !
Kevés rajta a dal, a szerelem.
És kevesen értik meg a gyönyört,
A nagy gyönyört, mely imádság és szentség
Mit lélek és test együtt érez át.
Két szív hatalmas összedobbanását
Két fiatal száj csókokba forrását,
Mely ha remeg, úgy érezi:
Vele megremeg az egész mindenség
S a néma légben izzó dalok kelnek !

Óh elmondom, ha pihenő lelkemnek
Új tavasza kél, új virága nyit !
A légbe szórom piros szirmait
Reményeimnek, vágyaimnak,
Hogy töltse be a fázós szíveket
A melegség, a fény, az illat !
Azt akarom, hogy üdvöm jöttivel
Minden szív az üdvet kivánja.
Azt akarom:
Hogy asszonyi könny vágytól hulljon
Hogy férfi arca kipiruljon
Hogy a fagyos föld keljen nászra
Ha megcsendül nászi dalom.

Ha megcsendül nászi dalom !
Ha még megérem, hogy fejem
Egy kéz - erős, puha, fehér
Megsimogassa lágyan, melegen,
s a rámboruló komor éj
Csillagözönnel gyúljon ki fölöttem,
Hogy egy szerelmes ajk feligya könnyem
S egy erős vágy lelkemig égjen -
Oh ha megérem !

Most még úgy gondolok rá mint mesére,
Ma még, ha szól valaki róla
Nemet intek az első szóra .
Ma még úgy érzem magamat,
Mint aki távol vidékekről tért meg
Egyhangú, szürke otthonába,
Hol kötelesség, munka várja,
S lelkén a nagy látások, elmúlt képek
Hangulatok, álmok, emlékek
Idegen ragyogása ég -
S a jelent többe nem találja
Ami körötte van : nem látja -
Csak vissza néz, csak vissza néz.

Most még úgy érzem rnagamat,
Mint ki kedves halottat temetett
Aki, bár nyugszik, nem múlt el egészen.
Ezer apró emlékezésben
Szemébe sir, vagy ránevet.

És meglehet: egy életen keresztül
Közelebb lesz hozzám egy halott emlék
Mely lelkem húrján fájva rezdül :
Mint a jövőnek színes, gazdag álma.
És ahelyett, hogy útra kelnék
A boldogság felé : itt maradok.
Várva csodára és feltámadásra,
S nem kell a felvirradó élet :
Csak visszanézek, visszanézek . . .

S akkor, hiába tavaszi sugár
Virágcsók, selymes fuvalom:
Nem halljátok többé nászi dalom.
Reám új szerelem hiába vár !
Leszek magányos álmok álmodója
Leszek a gyönyör örök tagadója.
Elmúlt dalok szótlan szerelmese
Egy halott emlék élő hitvese.

Írások_könyve_1905. julius
 
 
0 komment , kategória:  Erdős Renée  
Nem titkolózom
  2017-06-05 15:33:33, hétfő
 
 
Erdős Renée:
...... .........Nem titkolózom.


Nem titkolózom, oh ne féljetek !
Megtudjátok ha újra szeretek.
Idők múltán, ha majd csók éri ajkam ;
Elmondom újra hangos, büszke dalban,
Hogy mindnyájan örüljetek velem.
Oh mert hideg és szomorú a föld !
Kevés rajta a dal, a szerelem.
És kevesen értik meg a gyönyört,
A nagy gyönyört, mely imádság és szentség
Mit lélek és test együtt érez át.
Két szív hatalmas összedobbanását
Két fiatal száj csókokba forrását,
Mely ha remeg, úgy érezi:
Vele megremeg az egész mindenség
S a néma légben izzó dalok kelnek !

Óh elmondom, ha pihenő lelkemnek
Új tavasza kél, új virága nyit !
A légbe szórom piros szirmait
Reményeimnek, vágyaimnak,
Hogy töltse be a fázós szíveket
A melegség, a fény, az illat !
Azt akarom, hogy üdvöm jöttivel
Minden szív az üdvet kivánja.
Azt akarom:
Hogy asszonyi könny vágytól hulljon
Hogy férfi arca kipiruljon
Hogy a fagyos föld keljen nászra
Ha megcsendül nászi dalom.

Ha megcsendül nászi dalom !
Ha még megérem, hogy fejem
Egy kéz - erős, puha, fehér
Megsimogassa lágyan, melegen,
s a rámboruló komor éj
Csillagözönnel gyúljon ki fölöttem,
Hogy egy szerelmes ajk feligya könnyem
S egy erős vágy lelkemig égjen -
Oh ha megérem !

Most még úgy gondolok rá mint mesére,
Ma még, ha szól valaki róla
Nemet intek az első szóra .
Ma még úgy érzem magamat,
Mint aki távol vidékekről tért meg
Egyhangú, szürke otthonába,
Hol kötelesség, munka várja,
S lelkén a nagy látások, elmúlt képek
Hangulatok, álmok, emlékek
Idegen ragyogása ég -
S a jelent többe nem találja
Ami körötte van : nem látja -
Csak vissza néz, csak vissza néz.

Most még úgy érzem rnagamat,
Mint ki kedves halottat temetett
Aki, bár nyugszik, nem múlt el egészen.
Ezer apró emlékezésben
Szemébe sir, vagy ránevet.

És meglehet: egy életen keresztül
Közelebb lesz hozzám egy halott emlék
Mely lelkem húrján fájva rezdül :
Mint a jövőnek színes, gazdag álma.
És ahelyett, hogy útra kelnék
A boldogság felé : itt maradok.
Várva csodára és feltámadásra,
S nem kell a felvirradó élet :
Csak visszanézek, visszanézek . . .

S akkor, hiába tavaszi sugár
Virágcsók, selymes fuvalom:
Nem halljátok többé nászi dalom.
Reám új szerelem hiába vár !
Leszek magányos álmok álmodója
Leszek a gyönyör örök tagadója.
Elmúlt dalok szótlan szerelmese
Egy halott emlék élő hitvese.

Írások_könyve_1905. julius
 
 
0 komment , kategória:  Erdős Renée  
Sappho
  2016-05-10 19:27:09, kedd
 
  Hegedűs Bertalan festménye:



Erdős Renée:
...... .............. Sappho


Te vagy a párom. Te forró, te szép.
Hallgasson el most a langyos beszéd,
Csak takarjon el az ébenhajad.
A tested kell csak! Te kellesz magad!

Te vagy a párom. Te hiú, te nagy;
Te keleti véremnek vére vagy,
Csókolj, ahogy bírsz. Én hagyom magam,
Alázatosan, némán, ittasan!

Te vagy a párom. Kergess el, ha tudsz!
Mondd, hogy gyűlölsz! Én azt mondom: hazudsz!
Tied a vágyam, titkos ölelésem,
De hej, sokáig te se kellesz nékem!

1907
 
 
0 komment , kategória:  Erdős Renée  
Álom
  2016-03-03 07:20:09, csütörtök
 
 


Erdős Renée:
...... ..............Álom


Nekem szárnyam volt, villámlóan kékes.
És nagy sugárzó tollazatom.
S leszálltam csúcsára egy jegenyének
- Erős, magányos bús madár -
S pihentem azon.

Karjaim voltak, vakító fehérek,
Zománcos pihe födte be őket.
Fejemről a fürtök szálltak a szélnek,
S ágai közt az ős jegenyének
Nagy hirtelen elhallgatott az ének.

S rikoltó hangom belesírt az éjbe
Hívogatón, félelmesen
És nem felelt rá senki sem.
Gyötört szerelmes epedésnek láza
S a nagy természet társat nem adott.

Hová fekete szárnyam lecsapott,
Ott volt a halál vad, szomorú násza.
Minden leégett, minden megfagyott,
Hová sima, hideg kezem ért
S szemeim égő pillantása.

És mégis vártam. S nem vártam sokáig.
Lassú szárnyveréssel jött - lassan - a másik.
Nekem méltó, nagy, gyönyörű társam,
Akit kívántam, akire vártam.
Jött, jött felém s leszállt a fa alatt.

S én szóltam hozzá: "Jer föl, ide várlak!"
Ő szólni akart - szava elakadt -
S nem rebbentek a fáradt, lomha szárnyak.
Nagysokára szólt. Nehéz volt megértnem:
"Ha akarsz engem, szállj le ide értem,
Én nem tudok fölebb, fáradt vagyok!"

"De én szeretni itt fönn akarok.
Szomszédságában felhőnek, viharnak.
A port útálom, a fekete földet!
Az én vágyaim a magasba törnek.
Csókom az ég hallja!
Vigye szerteszét a hegyek visszhangja,
Ölelésem lássa a csillag, a nap!
Égessenek össze forró sugarak,
Míg ajkam ajkadra tapasztom.
A fonnyadt, a szürke haraszton
Szeressen a gyík, a vakond
Örök homályban, örök remegésben,
Én, ég madara, az ég közelében."

Szólt újra, s hangja olyan búsan csengett:
"Teneked könnyű, fiatal vagy, bátor!
Jössz egy erős, szabad világból
S csupa hit, csupa fényesség a lelked.
Engem megtörtek. Engem kiraboltak
Apró madarak, könnyű dallal -
Kilopták szárnyamból a legragyogóbb tollat
S tovább szálltak ledér kacajjal.

Mit tudtam, hogy te vagy
S hogy eljössz egyszer értem!
Azt hittem: úgy kell élnem, ahogy éltem.
És rosszul éltem, látod.
Mire te jöttél, nem szeretem többé
Sem magamat, sem a világot!"

Elhallgatott. S e hallgatás
Fájóbb volt minden bús beszédnél.
Fájóbb a síró őszi szélnél,
Mely sírok fölött rohan át.
Oly bús volt, hogy dacos fejem
Lehajtva sírtam - együtt véle.
S kihamvadt vérem szenvedélye,
S nem kellett többé szerelem...

S a nagy, rejtelmes éjszakában
Ott álltunk ketten egymásnak teremtve
S egymástól távol...
Idegenül egész világtól
S egymásnak mindörökre veszve.
Nem volt mienk se föld, se ég -
A titokzatos messzeség
Nem hintett ránk egyetlen sugarat.
S hogy jött a hajnal: csiripelve keltek
Köröttünk apró, tarka madarak.
Mi akkor is szótlan tűnődve álltunk.
Az Isten tudja mire vártunk -
Én a fa csúcsán, ő a fa alatt...
 
 
0 komment , kategória:  Erdős Renée  
.Vannak leányok...
  2016-03-03 07:17:26, csütörtök
 
 
Erdős Renée:
...... ......Vannak leányok...


Vannak leányok, remegő szüzek,
Csókot nem adnak soha senkinek.
Vágyuk fehér, miként az imádságuk,
Őrangyal őrizi az álmuk,
S tavaszszal, ha a hóvirágok nyílnak
S ébred a kert: magukban sirnak.
Ilyenkor szomoruk, halványak
És vőlegényre várnak.

Vannak asszonyok, szomorúk, szüzek,
Csókot nem adnak soha senkinek.
Vágyuk biboros, mint az alkonyég,
Szemükben hideg, szent csillaga ég
Az eltemetett, elfeledett multnak,
Ritkán mosolyognak. Sok titkot tudnak,
A szavuk zengő, mint egy régi óra
Finom ütése. Kedves, szép halottak.

Becsukott kertek...alvó paloták...
Lelkükben egy színes mesevilág
Csodái múlnak és fakulnak...
Fák, mikről ismeretlen, nagy virágok
Hímporos szirmai hullnak...
Bennök minden áldás - és minden átok.
Csak nagyon jót és nagyon rosszat láttak,
Korán őszültek, korán elfáradtak,
És bucsut mondtak a világnak...

Vannak leányok, remegő szüzek ...
S asszonyok, a kik semmire se várnak...

 
 
0 komment , kategória:  Erdős Renée  
Különös álmom volt...
  2016-02-12 07:03:29, péntek
 
 


Erdős Renée:
...... .......Különös álmom volt . . .


Különös álmom volt az éjjel,
Láttam magam, mint nagymamát.
Fehér hajjal, nagy pápaszemmel!
Olvasgattam a bibliát.

Egyszerre ott terem mellettem
Egy rózsás arczu, ifjú lány,
Sötét szemekkel, szőke hajjal:
A legnagyobbik unokám.

Körölduruzsol mint a macska,
S megárad ajkán a beszéd :
>Óh nagymamácska - hogyha tudnád! -
Mi szép az élet! óh mi szép! ...<

>Miért, leánykám ? mondd, beszéld el !<
S fürkészve rávetem szemem.
Ő félénken suttogja vissza :
>Nem nagymamácskám, nem merem!<

De mégis, mégis elmond mindent,
A hangja reszket, arcza ég,
S a hő szerelmi vallomástól
Köröttem izzó lesz a lég.

S im reszkető, ránczos kezemből
A biblia a földre hull,
S ülök előtte halvány arczczal,
Könnyekben úszva szótlanul.

S mig ö csak állt és bámulattal
Függeszté két szemét reám :
A szivem ugy fájt! Irigyeltem
Az unokám . . . az unokám . . .

1900.
 
 
0 komment , kategória:  Erdős Renée  
Sappho
  2012-07-29 18:30:22, vasárnap
 
  ...... ........... ........... ......


Erdős Renée
...... ....... Sappho

Te vagy a párom. Te forró, te szép.
Hallgasson el most a langyos beszéd,
Csak takarjon el az ébenhajad.
A tested kell csak! Te kellesz magad!

Te vagy a párom. Te hiú, te nagy;
Te keleti véremnek vére vagy,
Csókolj, ahogy bírsz. Én hagyom magam,
Alázatosan, némán, ittasan!

Te vagy a párom. Kergess el, ha tudsz!
Mondd, hogy gyűlölsz! Én azt mondom: hazudsz!
Tied a vágyam, titkos ölelésem,
De hej, sokáig te se kellesz nékem!

...... ........... ......

 
 
0 komment , kategória:  Erdős Renée  
Kék pillangók
  2012-07-29 18:27:23, vasárnap
 
  ...... ........... ........... .......


Erdős Renée
...... ...........Kék pillangók



Kék pillangók szálltak fölöttem,
Hogy a réten keresztül jöttem
S incselkedve, tánczolva félig:
Elkisértek az erdőszélig.

S hogy utam az árnyékba tévedt;
Riadtan, némán összenéztek.
Félték a lombok hűs homályát,
A rengeteg halk mormolását.

A mig arany napfényben jártam,
Gázoltam színes vadvirágban,
S felém a rózsák integettek:
A kék pillangók hogy szerettek!

De csalt a sötét erdő mélye,
A vízmoraj, a lomb zenéje.
Csalt a magány. Egy titkos ének-
S a sohsem ismert szenvedések.

Magányos erdő útját járom
S nincs vezetőm és nincsen párom.
Tövises ágak meg-megtépnek.
De még dalolok, de még élek.

Hangomat a szűz magány hallja,
Rám simul a csend puha karja.
De tudják e a rétek, kertek:
A kék pillangók hova lettek?

...... ........... ............

 
 
0 komment , kategória:  Erdős Renée  
Uram, Uram!
  2012-07-29 18:21:46, vasárnap
 
  ...... ........... ......


Erdős Renée.
...... ...........Uram, Uram!


Uram, Uram, nem kérek ajándékot,
Sem dús fizetést, sem ami megillet -
Én és a lelkem, most már arra várunk,
Hogy megnyithassuk aranykertjeinket;

Hogy rajta belépj ünnepi pompában
És megízleld termésünk és tudásunk -
Mert földnek idegen már a mi létünk,
S világnak idegen a virulásunk.

Uram, ezer éjszaka könnye hullott,
Míg megérett a szőlőtőn gerezdünk.
Féltünk a téli hideg harmatoktól,
Uram, őrt álltunk és verejtékeztünk...

Gonddal neveltünk Te tiszteletedre
Minden virágot - s eleget gyomláltunk -
Korán kelők és hallgatagok lettünk,
S míg nőtt a munkánk: elfogyott az álmunk.

Uram, Uram, mi jó kertészek voltunk,
S ha mi imánk volt: azt dalolva valltuk.
S ha készülődtünk hangos ünnepekre:
Nem a magunk dicsőségét akartuk.

S hogy ünnepünket Te visszavetetted:
Belenyugodtunk és panaszt nem tettünk.
Mentől kevesebb helyünk a világban:
Annál nagyobb és virulóbb a kertünk...

Uram, minden nap egy-egy új barázda,
Amit így vágunk - s míg elfogy az élet:
Készen leszünk s méltók, hogy befogadjunk
Téged, Uram és a végtelenséget.

...... ..........

 
 
0 komment , kategória:  Erdős Renée  
Jer idegenbe
  2012-07-29 18:16:51, vasárnap
 
  Mág Tamás: Barnagi öreg porta
...... ..........


Erdős Renée
...... ........Jer idegenbe

Jer idegenbe, keressünk egy kunyhót,
Kicsinyke kunyhót, szalmafödelest.
Te végy kapát és ásót a kezedbe
Én a tűzhelynél keresek helyet.

Csak hadd csurogjon rólad a veríték,
Csak hadd marja a konyhafüst szemem.
Boldog leszek, ha foltos rokolyában
Ringathatom majd síró gyermekem.

Boldog leszek, ha esti pihenőre
Ölembe hajtod elfáradt fejed,
Ha eléd tálalom majd vacsorádat,
A fehér tejet, barna kenyeret.

Ha dolgoznom kell reggeltől napestig,
És dolgozom majd édes-örömest -
Jer idegenbe, keressünk egy kunyhót,
Kicsinyke kunyhót, szalmafödelest.
...... ........... ............

 
 
0 komment , kategória:  Erdős Renée  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
2017.06 2017. Július 2017.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 18 db bejegyzés
e év: 261 db bejegyzés
Összes: 5003 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1579
  • e Hét: 8673
  • e Hónap: 37061
  • e Év: 291742
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.