Regisztráció  Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 19 
Vil
  2011-04-16 15:06:07, szombat
 
  LEVÉL,
melyet Françoise Villon mester, mikor
nem volt már egy büdös vasa, így írt
Jehan de Bourbon herceghez

Tisztelt uram, fenség, vagy mi a fene, bevezetésül
fogadd üdvözletem. Bár nem vagyok ficsúr, kit a babája fésül,
sem gróf, aki a népet nyúzza, sem Monsignor, ki hintón jött az égből.
Nevem kurtán Villon. Szeretőm utcalány. (Úgy hívják: Mirjam.)
És én? Én eddig néhány verset írtam,
persze, csak úgy privát gyönyörűségből.
Máskülönben pedig boldog vagyok,
hogyha vasárnap nem látok papot.

Arról van szó tehát, hogy múltkor este - úgy értem
hajnalfelé, mikor a kocsmából hazatértem -
egy pimasz gavallér belémkötött.
S mikor pisztolyt húzott, én is kivettem övemből
a tőrömet s tiszta önvédelemből
egyszerűen leszúrtam a dögöt.
S most azt harangozzák, hogy bűnbe estem,
s ezért itt rohadok e majomketrecben.

Egy ily bitang, mint én persze, csak szarik rája,
hol éri majd az angyal trombitája.
De szörnyűség, ha nincs egy vasa.
Úgy lóg a levegőben, mint az akasztott ember,
ha a zsaru ráköp, még csak szólni sem mer,
és nadrágjából kiáll a fara.
Szóval, uram, tőled függ a dolog,
ha Villon gyomra többet nem korog.

Világéletemben embert még meg nem vágtam
soha pénzért. A legtöbb, úgy találtam,
túl ordenári ehhez énnekem.
De te ezt a kitüntetést majd csak megbecsülöd...
Úgy ötven fontot gondoltam aranyban. Ha egészségesen kikerülök
a kóterből, vissza persze a dupláját fizetem.
És addig vedd, ha félsz, hogy kitolok veled,
zálogul az akasztófakötelet.


POST SCRIPTUM:

Mint nem tesz egy ily szegény proletár,
ha a prófunttól segge szüretre jár?
Ilyenkor már bagó sem kell neki.
De most, mikor kalapját leveszi,
s a rohadt pénzért térdre állva
úgy mászik eléd, mint a majom:
hát azt hiszed, hogy nem sül ki a pofája,
te barom?




Fordította - Faludy György



BALLADA, MELYBEN VILLON MESTER
EMBERTÁRSAI BOCSÁNATÁT KÉRI

A bitang úr, ki nyakig ül a borban
és szolgáit véresre vereti,
a hájas püspök, ki a kolostorban
a szűzapácát kergeti,
királyok és egyéb zsiványok,
s kopasz ruék, kik csorgó nyállal
röhögnek ronda képeken,
és kocsmahősök, kik az árok
mélyén böfögnek részegen,
stricik, sintérek, ágyrajárók,
kerítőnők és zugbankárok:
bocsássanak meg mind nekem.

Zsidók, kik pénzüket kamatra adják,
hogy a szegényen bőrt se hagyjanak,
és kurvák, akik mellüket mutatják,
hogy a polgárok kedvet kapjanak,
proletárok, akik kijátszva
döglenek meg a híd alatt
és lázadók, akik a nyárfa
ágán a szabadságra várva
fityegnek sárga zsinegen,
királyleányok, grófok, bárók,
klozettosnők és lócsiszárok:
bocsássanak meg mind nekem.

Csak az átkozott polgármester nem!
Annak még egyszer a képére mászok,
mert a zsarukkal pőre seggemen
forgáccsá verte a korbácsot,
elvette pénzemet és ráadásul
ebédre megrohadt kölest adott.
Kóterben várom most a holnapot,
hátam feltört az ágy deszkáján
s nyolcvan font ólom lóg a térdemen,
csak így történt, hogy a pofáján
nem ül még ott a névjegyem,
és ezt bocsássa meg nekem.

A tiszt urak, kik hősi pózzal
csörtetik rozsdás kardjukat,
s a kölykök, kik bársonyzacskóban
hordják körül a farkukat,
a dáma drága bundájában,
ki megfesttette ősz haját,
s a délelőtti napsugárban
büszkén riszálja vén farát:
ti, kik dáridóra vártok,
míg mi vánszorgunk éhesen:
hogy eleget nem köptem rátok,
bocsássátok meg énnekem.

Büdös zsaruk, kik minket űznek
a föld felett s a föld alatt,
és hadvezérek, kik vérünkkel
foltozzák meg a várfalat,
de a rongyosat elítélik,
mert a törvény is csak csalás:
vérrel fogunk fizetni nékik,
ha jön a nagy leszámolás.
Hogy ezt a harcot meg nem érem
s mint hadnagy, nem vezethetem,
azt ők mindnyájan, remélem,
könnyen bocsájtják meg nekem.


AJÁNLÁS:

Verjétek nehéz vasbunkókkal
rántottává a képüket;
ruhátokról a nyári zápor
lemossa majd a vérüket.
Egyébként François Villon a nevem,
ezt senki ne bocsássa meg nekem.





Fordította - Faludy György





 
 
0 komment , kategória:  Francois Villon  
Vill
  2011-04-16 14:20:18, szombat
 
  ...... .............



Francois Villon - Chanson a párizsi szépasszonyokról

Szeress brit dámát, régi lordok
utódját, szeplőst, kékruhást:
vagy norvég lánnyal lesd a fjordok
fölött az őszi szélzúgást:
szeress szír asszonyt, lassú tánctól
vonagló, lomha kéjű nőt,
sápadt, görög szajhát Bizáncból,

arany-termekben vénülőt:
szeress nagy mellű, lágy flamandot,
ki úntan s lagymatag mozog:
nem csókol asszony úgy a földön,
mint a párizsi asszonyok.

Keresd szláv hitvesed szemében
alkony táján a nagy talányt:
ölelj cigánylotyót a réten:
szeress arab nőt, perzsa lányt,
borulj sudár s fehér hasára,
mely hűs, akár a gyík hasa:
hágj fel Madonnád ablakára
lajtorján május éjszaka:
hajolj mór rabnőd íriszére,
hol zöldessárga fény lobog:
nem csókol asszony úgy a földön,
mint a párizsi asszonyok.

Utazz, s hajózd be mind a tengert,
kutass fel messze népeket,
imádj kígyójárású berbert,

kívánj nagy lábú németet:
várd hölgyedet brokát ruhában
Toledó őszi lombja közt,
vagy kurtizán a Szuburában
forgasson tejszín combjai közt:
szeress zsidólányt, búst és édest,

mint május éji óborok:
nem csókol asszony úgy a földön,
mint a párizsi asszonyok.

Jegyzet:

Tudom, hogy vannak még ezerszám,
örmények, lappok, négerek,
sárgák, oly aprók, mint az öklöm,
s mindig csak csókra éhesek,
hinduk, litvánok, svédek, írek,
bretónok, szerbek, angolok:
de egy sem csókol úgy a földön,
mint a párizsi asszonyok

Fordította - Faludy György

Link


 
 
0 komment , kategória:  Francois Villon  
François V
  2011-04-16 08:34:47, szombat
 
  François Villon (1430/'31 - 1463?):
Jó tanítás balladája rossz életűeknek

Árulj bűnoldó papi bullát,
csalj kártyán, s ahol csak lehet,
verj hamis pénzt (és máglya gyúl rád,
vagy üstben végzed életed,
mint oly sok, aki esküt szegett!);
rabolj, lopj, fosztogass - hiába:
a sok préda mind mire megy?
Bizony, csak borra, meg leányra!

Járd tréfa, gúny, lant, s nóta útját,
szédítsd rútul, ki lépre megy,
segítsen síp, vagy jós hazugság,
szavalj ripacs, víg rímeket,
moralitást, szent éneket,
pártoljon kocka, kugli, kártya:
fut a pénz - hova? kérdezed?
Elfut mind borra, meg leányra!

Mocskosnak érzed ezt a munkát?
tarts lovat, öszvért, tehenet,
szánts, vess, földed izzadva turkáld,
ha nem tanultál egyebet;
nagy gyötrelem, de jól fizet!
Vagy tilolj lent, kendert... Az ára,
mire megy el a kereset?
Mind-mind korcsmára, meg leányra.

AJÁNLÁS

Gyöngysoros zeke, ékszerek,
csipke, ruha, sok szép topánka -
míg pórul nem jársz így vered,
így vered el mind borra, lányra!

(Kosztolányi Dezső fordítása )









 
 
0 komment , kategória:  Francois Villon  
Francois Vil
  2011-03-25 11:15:48, péntek
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ...... 2011-03-25 09:36:52


François Villon - Ballada a Kalózok Szeretőjéről

Jennynek hívták, szőke volt és éhes,
s a szállodában üveget mosott,
hol elhamarkodott szeretkezések
szagát árasztották a bútorok.
S mikor szitkokkal teltek meg az éjek,
s csiklandott ringyók részeg sikolyával:
ő a hajóra gondolt
nyolc ágyúval s tizenhét vitorlával.

S ha ágyazni ment, mert már a párok vártak,
vagy hajnaltájt meleg vizet hozott:
megtörtént néha, hogy egy vendég vasárnap
markába titkon egy dénárt nyomott.
Ilyenkor mindig némán megköszönte
alázatosan vézna mosolyával,
és a hajóra gondolt
nyolc ágyúval s tizenhét vitorlával.

És éjjel, ha kiment a folyosóra,
egy-egy éhes hím gyakran rálesett,
ki ott mindjárt a bűzhödt kőpadlóra
teperte le: s ő mindent engedett.
S mikor a férfi vállait harapta,
s mellét kereste borgőzös szájával:
ő a hajóra gondolt
nyolc ágyúval s tizenhét vitorlával.

S egy délben zaj támadt a tengerparton,
s találgatták mindnyájan az okát,
de ő felkacagott az utcasarkon,
és még otthon is nevetett tovább.
S hogy mosogatni hívták a konyhába,
a tányérokat eltolta karjával -
és a hajóra gondolt
nyolc ágyúval s tizenhét vitorlával.

S mikor félreverték a vészharangot,
s a kikötőben üvöltött a nép,
ő lassan elfütyült egy hosszú tangót
és hófehérre mosta a kezét,
s új ruhájában a párkányra hágott,
s a tengert nézte gonosz mosolyával,
hol a város előtt egy hajó állott,
nyolc ágyúval és tizenhét vitorlával.

S a hajó nyolc ágyúval lőni kezdte
rőt bombákkal akkor a várfalat,
és nem maradt, mikor leszállt az este,
kastély a várban s ház a vár alatt,
ledőlt a bazár, a fárosz és a zárda,
s a bronzoszlop a helytartó szobrával,
és nem maradt, csupán egy piszkos szálló
nyolc ággyal és tizenhét utcalánnyal.

De ő még mindig az ablaknál állott,
s az éjszakába egy dalt énekelt,
és reggel a matróznép partraszállott,
és minden embert sorra láncra vert.
És akkor a hajósok vezetője
így szólt hozzá: "Kalózok szeretője,
kit öljünk meg kívánságod szerint?"
S ő azt felelte: "Mind!"

S a tengerparton aznap alkonyatra
minden fán ötven ember lebegett,
és szemüket a héják csőre marta,
mint lógombócot éhes verebek.
S a hajó, míg a hullák rút farával
halotti táncot járt az est szele,
nyolc ágyúval s tizenhét vitorlával
eltűnt vele.






 
 
0 komment , kategória:  Francois Villon  
François V
  2010-07-03 13:27:50, szombat
 
  Epitaphium
szerző: François Villon, fordító: Tóth Árpád

Melyet Villon készített a maga és cimborái számára, mikor együtt való felakasztásukat várták.

Társak, kik még világtok élitek,
Legyen mihozzánk szívetek szelíd,
Az Úr is majd enyhén ítéli meg,
Ki bús fejünkhöz szánva közelít.
Ím öt-hatával függünk körben itt
S már rothadó és tépett tetemeinket
Nem töltözi se dáridó, se ünnep,
Csak csont vagyunk már s por s hamu a végünk!
Gonosz teszen, ki ránk gúnnyal tekinget,
Kérjétek Istent, irgalmazzon nékünk!

Oh testvérek, ne légyen senkinek
Csúfság e jaj, bár átkos végre vitt
A törvény! Oh de hisz mindenkinek
A bölcs virtus szívében úgyse nyit.
Kérjétek hát ti, kikben él a hit,
A Szűz fiát, ne nézze vétkeinket,
Örök kegyelme tán nekünk is inthet,
S megóv: ne kelljen a pokolban égnünk!
Meghaltunk már, ne bántsanak már minket
Kérjétek Istent, irgalmazzon nékünk!

Reánk rohasztó bús eső pereg
S a hév nap szikkaszt és megfeketít,
Szemünk szedi holló- s varjúsereg
S szaggatja bajszunk s pillánk szőreit.
Nincs nyugovásunk percre sem! - repít
A változó szél s kedvére keringtet
S a sok csőrcsípés sebbel úgy behintett,
Hogy gyűszűlyuknál sűrűbb már a lékünk!
Utáljátok hát hirhedt tetteinket
S kérjétek Istent, irgalmazzon nékünk!

Ajánlás

Ég hercege! te ki vezérelsz mindent,
Őrizz: ne jussunk a Sátánhoz innét,
Ne légyen véle alkunk s fizetségünk!
S te nép! immár ne szidj, hogy végünk mint lett,
Hanem kérd Istent, irgalmazzon nékünk!


 
 
0 komment , kategória:  Francois Villon  
Francois Vil
  2010-06-24 15:12:07, csütörtök
 
 
154.
Item, meghagyom, hogy Lomert
(Jó tündér dajkált - úgye? - engem)
Lángolva szeressék a nők;
Őt magát mérsékletre intem:
Ne üzze vágyak tüze minden
Dáma és utcalány után;
Inkább egyék százannyit, ingyen,
Mint amennyit Oger,a dán.

155.
A szerelem betegei
Alain Chartier mester dalát
Kapják s egy könnyekkel teli
Szenteltvíztartó vigaszát;
Ágyuk fejénél rózsaág
Viruljon lombos legyezőnek
S ajkukról zengjen szent imát
A szegény Villonért az ének.

156.
Item, Jacques James, ki mihasznán
Vagyont vagyonra gyűjtöget,
Kapjon arának lányt tucatszám,
De ne nősüljön soha meg.
Kinek gyűjt? Az övéinek.
S hogy örül, ha mi megmarad!
Mi a disznónak jólesett,
Joggal hazsolja a malac.

157.
Item, ki számlám egykoron
Kifizette, legyesn a Várnagy
Nagykovács - ez a jutalom -
S patkoljon libákat, kacsákat.
Küldöm neki e léhaságot,
Hogy ne legyen olyan unott.
Vesse tűzre, ha belefárad:
Jó dalból is megárt a sok.

158.
Item, a főbakterra két
Csinos kis apródot hagyok,
Philibert-t meg a Nagy Marquet-t:
Életüknek immár nagyobb
Felén át - attól okosak! -
A Fő-Marsall inasa voltak...
Ha az felmond, kell félni, hogy
A pár meztélláb kutyagolhat!

159.
Item, Chapelaine-re kispapi
Kápolnám s tunzurám hagyom;
Száraz miséhez valami
Textus jár - nem nehéz dolog;
Ráhagytam volna templomom,
De lelkekre nem nagy a gondja.
Megbánt vétkekre sem nagyon,
Csak ha hölgy gyónja vagy komorna.

160.
Szivem bizalmasát, a tisztes
Jean Calais-t - kivel, gondolom
Lassan már harminc éve is lesz,
Hogy nem láttuk egymást s bizony
Nevem se tudja - megbizom,
Hogy e Végrendelet-emet,
Ha fikarcnyi bonyodalom
Támadna, semmisítse meg.

161.
Magyarázza, definiálja,
Értelmezze, ahogy neki
Tetszik, toldja, diminuálja,
Saját kezűleg töltse ki;
S ha a betűt nem ismeri,
Szentesítse szóbelileg:
Összerakja vagy szétszedi,
Mindenbe beleegyezek.

162.
S ha bárki tudtomon kivűl
Elhalálozott volna közben,
Tegye meg azt feltétlenül,
Hogy mindent gondos rendbe kötve
Vagyontárgyaimra jelölje
Ki új s méltó örökösöm;
Őt magát önzés ne vezesse,
Ezt jól a lelkére kötöm.

163.
Item, az Avoye-kápolnába
S ne máshova temessenek,
És valaki - hogy bárki lássa
Nem husom, de a képemet -
Az alakomat fesse meg,
Csak tntával... úgy a legolcsóbb...
Sírkő? Nem, az nem kell. Minek?
Még beszakasztaná padlót.

164.
Item, nyolc sort, más semmi sem kell,
Írják köréje ezt a nyolcat
Síromnak, elég nagy betűkkel,
Szénnek vagy más híján agyagnak
Írásával, ami nyomot hagy,
De nem húz mély karcot a falban -
Legalább lesz emléke annak,
A víg bolondnak, aki voltam:

*
154. Lomer, Pierre: a Notre-Dame káptalanjától azt a megbízást kapta, hogy a belvásorból telepítse ki az utcanőket. Villon nagy sikert kíván neki a nők közt.
Oger: dán lovag, a szép Gloriande-ádal töltött éjszaka szerelmi hőse. Nagyevő is volt.
155. Alain Chartier (1394-1440): a Villon előtti nemzedék ünnepelt költője.
156. Jacques James: gazdag és fukar párizsi háztulajdonos. Apja a város első építőmestere volt.
158. Philibert és Marquet: két kiszolgált öreg darabont.
159. Chapelaine drabont neve, szójátékra csábítja a költőt: egy kápolnát hagy rá örökségül, valamint papi rangját, mely ugyan a legegyszerűbb papi feladatok végzésére jogosít csupán: szárazmise mondására, vagyis a miseszöveg puszta elrecitálására.
160. Jean Calais: törvényszéki tisztviselő, a végrendeletek hitelesítője.
163. Avoye-kápolna: a beginák félig romba dőlt, elhanyagolt kolostortemploma a rue du Temple-ban. Öregasszonyok menhelye és kórháza is tartozott hozzá. A nagyon szegényesen ellátott apácarend romos kápolnájába való temetését Villon bizonyára nem minden irónia nélkül kérte. Az említett kápolna ugyanis az első emeleten volt, s broggyant padlójára semmiféle síremléket nem lehetett volna építeni.
 
 
0 komment , kategória:  Francois Villon  
Francois Vil
  2010-04-01 05:09:07, csütörtök
 
  Francois Villon: A szív és a test vitája

"-Ki szólít?
-Én vagyok.
-Ki?
-A szíved,
melyet alig tart már egy vézna szál:
vér és erő mind elhagy engemet,
ha látom, mi vagy, félig meggebedt
vert kutya, amely lapúl és zihál.
-Mi tett így tönkre?
-Kéjek vad vigalma.
-Mi közöd hozzá?
-Gyötrődöm miatta.
-Hagyj békén!
-Miért?
-Tűnődni mindezen.
-Mikor?
-Majd, ha megértem komolyabbra.
-Többet nem mondok.
-S én nem sürgetem.

-Mit remélsz?
-Hogy derék ember leszek.
-S harminc éved?
-Csak csikó-korhatár
-Gyerek vagy hát?
-Nem.
-Akkor őrület
Szállt meg!
-Engem?
-Ugy van, a fejedet!
Mit tudsz?
-Tudom, mi tejben a bogár.
Különbség: csak, hogy ez fekete-fajta,
Az meg fehér.
-Csak?
-Mit vitázni rajta?
Ha nem elég, elölről kezdhetem.
-Elvesztél!
-Még nem; aki bírja, marja.
-Többet nem mondok.
-S én nem sürgetem.

-Én gyász vagyok; te kín és rémület.
Ha bolond lennél, hülye vagy szamár,
Talán tudnám, hogy mivel mentselek.
De nekem jó s rossz, minden egyre megy:
Vagy a koponyád túlontúl tatár,
Vagy züllésed az erényt is tagadja?
Nos, mit felelhetsz e fürkész szavakra?
-Azt, hogy a halál túlvisz mindenen.
-Gyenge vigasz! Mégis bölcs, aki vallja.
Többet nem mondok.
-S én nem sürgetem.

-Miért vagy ily rossz?
-Rossz csillagom vezet:
Szaturnuszromboló jegyében áll
Az életem.
-Micsoda őrület:
Ura vagy s ő szolgálja életed!
Nézd meg, mit mond Salamon király:
˝A planétáknak mind legyőzi csalfa
Rendelését a bölcsesség hatalma.˝
-Én nem hiszem. Nem változom sosem.
-Pedig hihetnéd.
-Eh!
-Csak szállj magadba!
Többet nem mondok
-S én nem sürgetem.




-Van kedved élni?
-Míg Isten Akarja.
Így hát...
-Nos?
-Vezekelj! Olvasni volna
Legjobb!
-Mit?
-Jó könyvet! Sokat! De hagyd a
Ledéreket!
-Akarom, úgy legyen.
-Oly könnyen felejtesz!
-Könnyen, de nem ma.
-Ne várd, míg lesújt rád a bosszu karja!
Többet nem mondok
-S én nem sürgetem."
 
 
0 komment , kategória:  Francois Villon  
Francois Vil
  2010-03-08 14:25:16, hétfő
 
  Bakacsné Kerek Éva [Évus]...... ........... .......2010.február 9., 07:12 |
5202.

Francois Villon:
Nászének
Amint a sólyom reggel égre lebben,
Mert hajtja vére, hogy kitárja szárnyát,
Boldogságban egyre kényesebben
Repes, rikoltva, és súrolja párját -
Oh így kínálom szívem ritka lángját:
Imé, minden tiéd, mi az enyém!
Sorsunkat ámor írta, o vigyáz ránk:
Evégre élünk együtt, te meg én.
Drágám te leszel úr az én szívemben.
Egyedül csak te érdemled a hálát.
Leszel babér, gyozelmes küzdelemben s
Olajfaág, mely gondok közt hoz majd áldást.
Rám bízd magad: nem fogsz csalódni, meglásd,
Éretted élek- így van ez helyén,
Hogy ne szolgáljak soha többet itt mást!
E végre élünk együtt, te meg én.
S ha gyászba borul olykor majd a lelkem,
Mikor gonosz kedvu Fortuna rám hág:
Mint pihe messze száll, szello, ha rebben,
Szelíd szemed eluzi támadását.
Magom se vésze el: végzem majd a szántást,
S vetek mezodbe: a termés enyém,
Mert rám üt, s Isten áldja dús kalászát -
E végre élünk együtt, te meg én.


Bakacsné Kerek Éva [Évus] ...... ........... ........2010február 9., 07:18 | 5203.

A Villon vers másik fordítása, ahogy én lánykoromban megismertem és máig így Tetszik jobban, bár a Mészöly fordítás is jó.

Francois Villon: Nászének egy új házas nemes úrnak
Amint a sólyom hajnalban viháncol,
Mert hajtja vére, hogy kitárja szárnyát,
Boldogságában úgy száll, szinte táncol,
Rikolt röptében, úgy köszönti párját:
Oh, vinném eléd én is szívem lángját -
Ime minden tiéd, mi az enyém!
Sorsunkat Ámor írta, ő vigyáz ránk.
E végre élünk együtt, te meg én.

Drágám, te leszel úr az én szívemben,
Egészen, míg csak utolsót nem dobban.
Leszel babér győzelmes küzdelemben,
Olajfaág, jó hír kemény bajomban.
Rám bízd magad: szolgállak egyre jobban,
Éretted élek: - így van ez helyén -
Míg van erő - csak szemernyi - karomban.
E végre élünk együtt, te meg én.

S mikor majd homlokom felhőzi bánat,
Mikor gonosz Fortuna nem segít meg:
Mint szerte száll a füt, ha szellő támad,
Elűzi búm az a szelíd tekintet...
Magom se vész el, mit meződbe hintek:
Érő gyümölcse rámüt és enyém.
Hogy szántsak, vessek, Isten adta mindezt:
E végre élünk együtt, te meg én.

Ajánlás
Úrasszonyom, hallgasd meg énekem:
Nem hűthet semmi sem szívem hevén,
Te vagy, s te leszel minden énnekem,
E végre élünk együtt, te meg én.


 
 
0 komment , kategória:  Francois Villon  
Vill
  2010-01-20 13:41:09, szerda
 
  Bakacsné Kerek Éva [Évus] küldte az IWIW-en...... ........... ......2009. szeptember 24., 07:21 | 5020.

Faludy György
SZERELMES BALLADA D'AUSSIGNY YSSABEAU-NAK

A dombtetőn a sziklák, mint a nyársak
merednek, lassú szél nyög és a hársak
hasadt odvából tejszín nedv csorog;
a tar bozót mélyén szerelmes árnyak
ölelkeznek s a holdas fák úgy állnak
tótágast, mint mezítlen asszonyok.
Öledre vágyom sírva itt e holt
avarban, hol szerelmünk fészke volt,
s vonagló, izzadt testedért üvöltök.
...Vérembe folyt a vörös telihold.

Emlékszel még? bimbók fakadtak, lanyha
est volt s a fény utolsó sáv aranyja
halódott fenn egy vattafellegen;
bíbor hajad sovány válladra lógott,
minden fűszál bokád köré fonódott,
langyos szellő bujkált a melleden,
s hogy ajkaimra éhes szád tapadt,
s belémcsorgattad édes nyáladat:
két testünk volt, de már csak egy szívünk,
s az alkony ránkborult a fák alatt.

Aztán a hold úgy bukdácsolt a görbe
fatönkök közt, mint rőtszakállú törpe,
s bárhogy kérleltél, megtörtént a nász,
a bokrokon minden rügy arcom mellett
meleg harmattól duzzadt, mint a melled,
s halántékunkon lüktetett a láz,
kemény földágyunk lágy lett, mint a gyolcs,
s nem hallott ember még olyan sikolyt,
mint mellyel izzadt testünk összeforrt.
...Vérembe folyt a vörös telihold.

Majd föltérdeltem és úgy néztelek:
a tengerről sós illat érkezett,
s öledbe épp egy kis virág szorult;
jó volna - súgtam - mindig már így lenni,
és így hallgatni mindörökre semmi
beszédedet. Fejünkre mézga hullt.
Megosztottam veled a kortynyi bort
s a kenyeret, mely tarisznyámban volt:
ez lett lakománk s az ég a nászi fáklyánk,
hol a csillagok örök árja folyt.

A csillagok s egy bimbós ág: a vőfély,
két melled úgy állt, mint két gonosz nővér,
egymásnak háttal. A hold hidegen
sütött s ahogy kékes testedhez értem,
azt gondoltam: talán még ezt sem értem,
s oly messze vagy tőlem és oly idegen.
Aztán hűs ajkad búcsúzón hajolt
fölém s a fákon túl az égi bolt
szélén pirosan megrepedt a hajnal.
...Vérembe folyt a vörös telihold.

És így bolyongok most a téli erdőn,
és várok rá, hogy izzadt tested eljön;
ágyunk füvét felverte rég a fagy,
s az orkánban vonagló fák alatt
űzöm fehér, mezítlen árnyadat,
s a fellegektől kérdem, merre vagy;
hol melled, mely ruhádon átdagadt,
s csípőd, amelyre gyöngyvirág tapadt,
s a dús bozót s az eprek a bozótban?
Mért nem jössz? Várlak még a fák alatt.

A dombon, nézd, a sziklák, mint a nyársak
merednek, lassú szél nyög és a hársak
hasadt odvából tejszín nyál csorog;
a tar bozót mélyében párzó árnyak
inognak s a fák széttárt lábbal állnak
tótágast, mint mezítlen asszonyok,
s én tébolyodva hempergek a holt
avarban, hol szerelmünk fészke volt,
s vonagló, izzadt testedért üvöltök.
...Vérembe folyt a vörös telihold.
 
 
0 komment , kategória:  Francois Villon  
Francois Vil
  2010-01-20 07:46:20, szerda
 
  Bakacsné Kerek Éva [Évus] küldte az IWIW-en...... .............2009. augusztus 5., 07:09 | 4924.

Francois Villon:
Nászének egy újházas nemes úrnak

Amint a sólyom reggel égre lebben,
Mert hajtja vére, hogy kitárja szárnyát,
Boldogságban egyre kényesebben
Repes, rikoltva, és súrolja párját -
Oh így kínálom szívem ritka lángját:
Imé, minden tiéd, mi az enyém!
Sorsunkat ámor írta, o vigyáz ránk:
Evégre élünk együtt, te meg én.
Drágám te leszel úr az én szívemben.
Egyedül csak te érdemled a hálát.
Leszel babér, gyozelmes küzdelemben s
Olajfaág, mely gondok közt hoz majd áldást.
Rám bízd magad: nem fogsz csalódni, meglásd,
Éretted élek- így van ez helyén,
Hogy ne szolgáljak soha többet itt mást!
E végre élünk együtt, te meg én.
S ha gyászba borul olykor majd a lelkem,
Mikor gonosz kedvu Fortuna rám hág:
Mint pihe messze száll, szello, ha rebben,
Szelíd szemed eluzi támadását.
Magom se vésze el: végzem majd a szántást,
S vetek mezodbe: a termés enyém,
Mert rám üt, s Isten áldja dús kalászát -
E végre élünk együtt, te meg én.
 
 
0 komment , kategória:  Francois Villon  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 19 
2018.03 2018. április 2018.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 1 db bejegyzés
e év: 10 db bejegyzés
Összes: 68304 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2740
  • e Hét: 46259
  • e Hónap: 277403
  • e Év: 1068267
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.