Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Virág-ballada
  2018-06-28 22:03:04, csütörtök
 
  Sinka István

Virág-ballada

Szil-Tarcsán az őszi erdőn hét nagy erős kondás
vacsorázott s velük együtt Eső-Virág András,
aki jött csak valahonnan, maga se tudta,. hogy honnan.

Oldalt varrott csizmájára port rakott a messze
s mutatta az útja hosszát, s azt, hogy nem kereste:
Falevélként, irgalombul hajtja a szél, ha elindul...?

...Ült az erős hét kondással, szalonnát sütöttek
s körülöttük láthatatlan harangok ütöttek.
Tudatták, hogy jön az óra s hamarosan koporsóba

fektetik Virág Andrást az erdei kondások.
- A csend nyelvén üzentek a puha csobbanások.
Bennük tán a táj riadt fel halált sejtő kis jelekkel

Mikor a szalonna megsült: tölgyfa-csobolyóból
nagyot ittak... nyolc ember egy fadongájú tóból.
Azután meg rádudáltak. Máskor úgyis csak bút láttak.

Kivált Eső-Virág András, kinek fél kenyere
se volt soha... s mint a puszta, puszta a tenyere.
Abba borult ő csak, hogyha pihenni a vágy elfogta.

Volt neki egy citerája: akár annyi ezüst -
pedig barnára fogta már az idő meg a füst.
Oldalán a csillag, a hold, s rá volt faragva a mennybolt.

S volt egy aranyszín tolla is. Mérhetetlenségből
szállt az a toll... úgy szedte fel fütyölve a rétről.
Fütyölt bizony, mert nem tudta: attól nem lesz többé nyugta

Citerával, a szép tollal lett aztán elveszett.
- Megnőtt benne minden dal és minden emlékezet.
S szegény... egyre hordta őket, mint az ég a nagy esőket.

Mondom: a hét nagy kondással ültek a fák alatt
kinn Szil-Tarcsán és dudáltak, és az idő haladt.
Virág ekkor elővette tollát s a húrokra tette.

A húrokon egy hős ország támadt fel dalolva,
- a hét kondás hallgatta csak egymásra hajolva.
S összesúgtak, hogy megölik: leszúrják, vagy agyonlövik.

Hát mért játszik sokkal szebben, s más búron a bolond.
- Testét majd a disznófertő belepi, vagy a lomb.
Hallgatták a húr pengését s elővette mind a kését.

Azután körülvették Andrást, mint herceget álnok,
bosszús, irigy, erdőtnyövő, nagyhajú királyok.
S mire odanézett a hold: Eső-Virág András csak - volt.

Testét fertőbe vetették, rácsaltak vagy hat kant;
pengették a citeráját, de az széjjelpattant;
oldaláról lehullt a hold, s kétfelé hasadt a mennybolt.

A tolla meg elszállott, el a messzeségbe,
hét nagyhajú gonosz elől mérhetetlenségbe.
Akkor szólott a legvénebb: - átka ne legyen a vérnek!

Temessük el Virág Andrást, nőjön mező rajta -
s ha tavasz jön: nagy nyáját a pásztor ide hajtja.
Bizony mondom: jövendőre tej lesz és méz őbelőle.

Amikor hátjött a hajnal: a hét gonosz kondás
kikereste a sár alól, s így lett Virág András
televényföldje a fának, s ágya száz új ibolyának
 
 
0 komment , kategória:  Sinka István versei  
Pusztai karácsony
  2017-12-24 15:22:05, vasárnap
 
  Sinka István

PUSZTAI KARÁCSONY

A tél, mint egy öreg anyóka
jön, zsémbel. Megáll a folyóka.
Nagy batyuja van, mint anyámnak
Az is, szegény törten, fehéren
szívétől a szívemig fáradt.
Kis pásztorasszony... Békével jött
a nagy, magyar Ámenok között.

Csend volt. És egy mécs duruzsolt akkor.
Tanyák pihentek. És messze este hatkor
kürtöltek valahol. A pusztai kúton
hintált az ostorfa, és egy szán
danoló kocsissal suhant el az úton.
Kinn hullt a hó. Benn a vén cselédek
a puszta bánatáról meg miről beszéltek

Úgy hullt a hó s kavarták a szelek,
aztán szelídültek, mint az emlékezet.
Foglyok pityegtek. S búzaföldben lent
nőttek a magvak, nőttek a remények
s közöttük szép Magyarország pihent.
Rongy vándor köhécselt, a tájakat rótta,
s útba igazgatta havas mutatófa.

A tél, mint egy öreg anyóka,
jön, zsémbel. Megáll a folyóka.
Megállt a vándor is. Varnyú szállott messze.
Majd falu következett. Halkan békopogott
ajtaján egy háznak S benn már a szenteste
fényében fogadták. Kapott kalácsot, bort...
S kinn a csillagokra lompos kutya csaholt.
 
 
0 komment , kategória:  Sinka István versei  
Végy karjaidba, idő
  2017-09-18 11:33:16, hétfő
 
  Sinka István

Végy karjaidba, idő

Be jó is lesz megbékülni
s megbékülten megszépülni.
Úgy, mint a pusztán a messzi
s hanyatló viola esti.
Mint ég alján az őszi kékség,
mint a kunnyói szegénység.
Megbékülni majd a tájban
s megszépülni a halálban...
Végy hát karjaidra, idő!
S míg az estém árnyéka nő,
ringass, mintha fiad lennék,
s mintha már békülni mennék.
 
 
0 komment , kategória:  Sinka István versei  
Szállnak a vadlibák
  2011-07-19 13:42:34, kedd
 
  Sinka István

Szállnak a vadlibák

Bocskoros, rongyos nagyapám,
hogy nem szólhatott a világnak,
elsírta hát panaszait
az égbeszálló vadlibáknak.

Ősz volt talán s hold fürdette
rőt haját a puszta csendjén,
míg a libák messzi, magosan
úsztak a csillagos estén.

Ő csak állott...haján a fény,
bocskorán meg csillant a por
s körötte a csorda álmát
ringatta halkan az akol.

S panaszkodott...szakállas álla
szinte lángolt a hold fényén,
ahogy állt az akol előtt
ezeréves sorsa mélyén.

Két nagy jobbágykeze ingott,
hangját csendbe fútta a szél
- a vadlibák tovatűntek
s csörgött a fákon a levél.

Avval felelt neki a táj,
s panaszával maradt maga
- helyette most én várom, én,
hogy hátha felel az éjszaka.

...Csörögjetek sárga lombok,
csörögjetek ma énnekem,
mert hiába futnék tőletek,
jön az erdő s rét velem.

És legyek döngnek és dong a szél,
a puszta mélyén éj a világ,
s mint a lelkem a semmibe,
szállnak ma is a vadlibák.
 
 
0 komment , kategória:  Sinka István versei  
Arany volt a mennybolt
  2011-07-08 02:34:30, péntek
 
  Sinka István

Arany volt a mennybolt

A völgyben már óriás árnyék
volt, de fény még a hegytetőn,
és lombok és arannyá vált ég;
esti sugárnak halk dicsőségénél
magjait vén virág szórta szét reszketőn.

Álltunk egymás mellett, ruhád rózsaszín volt,
s tudtuk: szemünk most idők tengerébe lát.
Éna, igen: arany volt a mennybolt.
S megnyílt bennünk az esti fények lelke
s ragyogott, s ragyogtunk, és tőlünk a világ.
 
 
0 komment , kategória:  Sinka István versei  
Fohász
  2011-07-06 15:14:24, szerda
 
  Sinka István

Fohász

Kihoztál bennünket
Uram, Ázsiából,
s százszor azóta az
ellenség szájából.

Adtál itt e tájon
eddig ezer évet -
igaz, hogy másoknak
kaszáltuk a rétet.

Igaz, hogy idegen
ispánokat adtál,
s volt, hogy közel jöttél,
s volt, hogy eltávoztál.

Míveltük e földet
ekével, ásóval,
s hintettük vérünkkel,
szép bő, piros sóval.

Szép bő, piros sóból
nagy virágok nőttek,
és új áldozatként
hervadtak előtted.

Most, hogy igazítod
végre útjainkat,
vér nélkül győzzed le
hamis urainkat.

Kérünk, sebet ne nyiss,
volt már annyi sebünk -
Erős Isten vagy Te,
s Te vagy az Istenünk...
 
 
0 komment , kategória:  Sinka István versei  
Sötét esztendők
  2011-06-17 16:34:33, péntek
 
  Sinka István

Sötét esztendők

Csillag voltam előbb,
aztán gyermek lettem,
s gyertyaként a szívem a
tenyerembe vettem.

Sötét esztendőkben
úgy néztem a tájat
s Isten simogatta
gyönge kis gyertyámat.

Ment előttem farkas,
jött utánam bárány
- kastélyt vehettem vón'
gyertyám fénye árán.

Kastélyt vehettem vón'
nem vitt rá a lélek.
Végtelenből így is
végtelenbe érek.
 
 
0 komment , kategória:  Sinka István versei  
Íme a hazám
  2011-06-02 16:16:33, csütörtök
 
  Sinka István

Íme a hazám

Ez az ország Magyarország:
itt a jókat szembe köpik.
Ez az ország az én hazám,
itt az álom összetörik.
Ha könny nem hullna e földre,
a szív is mind összetörne.

Ha majd a vár
miértünk áll,
s nekünk szól a rigó Budán,
majd hogyha a svábhercegek
sírnak egy tál leves után:
nekik is jut szeges borsó,
s egyszer korai koporsó.
 
 
0 komment , kategória:  Sinka István versei  
Ősz...
  2010-09-10 16:47:03, péntek
 
  Sinka István

Ősz...

Fű, fa, virág, dal ma mind olyan szomorú,
Ó, ősz rőthajú Október, te zöld aranyú
pergesd csak, pergesd ezernyi sárga, holt
leveledet s mondd nekik így: Hullongjatok!
S míg édes mákonyoddal ízesül új borod
s drága, ritka fényt szór hideg, kába hold,
jöjj, hervadt ősz s hallgasd: sír az őszi síp.
Ma még úgyis szeretlek, ma még úgyis imádlak,
te rőthajú kedves, képe a méla bájnak.
Mert holnap már, lehet: egy holt sziget
leszel te is s körötted néma roncsok
vergődnek majd, te szép, te múló! Sárguló lombot,
piros levelet adsz most nekem? A nyár, úgye, messze ment?
Csatold le hát ragyogó övedet s várj míg lehet,
Ó, ősz, te szép, te múló, te hervadt, te szent.
 
 
0 komment , kategória:  Sinka István versei  
Fekete ősz
  2010-09-10 15:37:57, péntek
 
  Sinka István

FEKETE ŐSZ

Őszi égen őszi csillag
lobog szegény, aztán lehull.
Magyar csillag magyar estén
halálosan lángba borul.

Őszi csendben őszi estén
két nagy szempár összelobban,
mégis halott fekete ősz
s halál sétál a falumban.

Őszi estén a sors ölel:
fekete ősz, fekete kín.
S fenn az égen, lenn a földön
kihunynak a csillagaim.

Őszi estén meg - meghajlok,
mint a vén fa, mozdúlatlan.
Csillag volnék, hogyha volnék,
s temetők sírnak alattam.
 
 
0 komment , kategória:  Sinka István versei  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.07 2018. Augusztus 2018.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 106 db bejegyzés
e év: 1665 db bejegyzés
Összes: 10746 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1666
  • e Hét: 5364
  • e Hónap: 38851
  • e Év: 675662
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.