Regisztráció  Belépés
lambert.blog.xfree.hu
Bár úgy tűnik ma, mintha csak a hamisak, a gazok és gonoszok számára gyümölcsözne az élet; ne irigyeld őket! Összeomlik alattuk a csalásra épült világ. A jövend... Magyar Anya
2006.07.04
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/38 oldal   Bejegyzések száma: 378 
Holnap vasárnap! (évközi 27. vas.)
  2017-10-07 23:30:07, szombat
 
  Az én Jézusom a Krisztus,
aki a gonosz szőlőművesekről
mondott példabeszédében valójában arról szól,
hogy Isten, - a szőlőültetvény tulajdonosa, -
bérbe adta szőlőjét népének.
Ezért elvárja tőlük, hogy teljesítsék mindazt,
mit meg kell tenniük a jó termés érdekében.
Népe mint régen, - sajnos ma sem törődik
üzenetével és a hozzájuk küldöttekkel.
Sőt még legkedvesebb Küldöttjét,
- egyszülött Fiát, - meg is ölték.
Ám akit elvetettek, - ,,a kő..., szegletkővé lett
az Úr tette azzá, s ez csodálatos
a szemünkben." (Mt 21, 42)

Ez után az Úr más népet választott magának.
A krisztus-követőket, - Isten keresztény népét.
Ebbe a közösségbe minden ember
meghívást kapott.
Ezután a meghívás után a keresztény nép lett
Isten szőlőjének bérlője.
A gonoszság azonban
a kereszténység századaiban is jelen van.
Máig sem szűnt meg.
Magunkra alkalmazva ez azt jelenti,
szüntelenül kísért bennünket is
a hűtlenség Isten iránt.
Ugyanakkor tagadhatatlan tény,
hogy a kereszténység,
az egész emberiséggel összefogva
mindig fáradozik a jó termés betakarításán.
Sok-sok hűtlenségünk, engedetlenségünk
sőt bűneink ellenére is,
Isten kegyelméből mi is tudunk jót tenni.
Ki kell józanodjunk
a mai keresztényeket is megkísértő
öntelt, beképzelt gondolkodásból.

Az Úr szőlőjének termést kell hoznia.
Kiválasztottságunk
nem emel bennünket mások fölé.
Általa sokkal nagyobb a felelősségünk,
hogy szolgáljuk az Urat
és szeressük az embertársat.
Ha semmibe vesszük ezt a felelősséget,
akkor számíthatunk arra,
hogy Isten országát is elveszik tőlünk
és egy olyan népnek adják,
amely meghozza gyümölcsét.
A mai vasárnap evangéliuma
erre akar figyelmeztetni bennünket.
Elmondja, hogy a szőlőjének gazdája
nem mi vagyunk, hanem Isten.
Aki egyszer és utoljára,
elküldte hozzánk, - szőlőjébe, -
Szent Fiát, Jézus Krisztust.
Vele utolsó üzenetet intézett hozzánk:
Isten országa közel van! Térjetek meg!
Tartsátok meg Isten akaratát,
mert csak így hozhat a világ bőséges termést.
Szilárd békét, őszinte kiengesztelődést
és megbocsátást, - vagyis igazi boldogságot.
Ennek végiggondolása és nyomában
az elhatározás, hogy kitartunk a jó mellett,
- hogy bő termést hozzunk, -
tegye széppé vasárnapunkat!

Szeretettel: Árpád


VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM: Tranzitus, - a ferencesek legnagyobb ünnepe:


Link


Csíksomlyón, - október 3-án este ünnepi szentmise keretében emlékeztek meg Assisi Szent Ferenc tranzitusáról, égbe költözéséről:


Link







Szerkesztett képemet itt nagyobb méretben is megtekinthetik: Link
 
 
0 komment , kategória:  Csukor Árpád áhítatai  
Holnap vasárnap (évközi 25. vas. A év)
  2017-09-23 21:58:04, szombat
 
  Az én Jézusom a Krisztus, aki érdekes dologra
világít rá, - a felfogadott munkásokról szóló
példabeszédében. (Mt 20, 1-16a)
Rámutat arra, - mennyire kicsinyes tud lenni
az emberi természet. Minden munkás,
a megállapodás szerint kapta bérét...
A gazda egyáltalán nem volt igazságtalan.
Hisz mindenkinek egy dénárt ígért.
Az elsőknek sem többet,
- s az utolsóknak sem kevesebbet.

Mint ahogyan Istenünk sem nézi,
közülünk ki tért meg előbb vagy utóbb.
Azt nézi, - ki fordul Hozzá bizalommal,
szeretettel és bűneit bánva.
Ha őszinték vagyunk magunkhoz,
be kell lássuk,
mi is beleesünk abba a hibába,
amibe az elsőként munkába állók.
Mi, gyakorló keresztények, hitvalló életet élők,
oly sokszor értékesebbeknek hisszük magunkat
a később megtérteknél.
S annyiszor nem akarjuk elfogadni azt,
hogy Isten kivétel nélkül szeret mindenkit!
Nem tesz különbséget az Őt keresők között.
Ha mégis megtenné,
hogy egyikünknek kevesebb kegyelmet,
- ingyenes ajándékot, - ad,
mint másikunknak, -
Őt senkinek sincs jogában
felelősségre vonni.
Oly nagylelkű az Isten,
hogy Őt meg sem közelítheti
a mi emberi méricskélésünk.
Mindenkit tetszése szerint
halmoz el ajándékaival.

Aki azt hiszi, hogy valamiért is,
neki több járna,
- az súlyosan becsapja önmagát.
Mert ha valakit korábban hívott
az Isten Országáért való munkára az Úr:
az ajándék, isteni kegyelem,
- nem pedig érdem.
Az igaz, hogy vannak munkát keresők
és vannak ácsorgók.
Ez utóbbiak vannak többen.
Vannak, akik a munkára rögtön mozdulnak
s vannak restek is.
Mindig vegyük észre a saját ácsorgásainkat!
Ne keressünk igazolást tétlenségeinkre.
Ne várjuk másoktól, hogy igent mondjanak arra,
amire elfogadásunkat, - tőlünk várja az Úr!
Főleg ne legyünk megszólítottan is tétlenkedők!
Isten mindenkit hív Országába.
Nem egyszerre és nem egyenlőképpen.
Szabadon osztogatja kegyelmi adományait.
Ez azonban soha sem teszi kétségessé és kérdéssé
igazságosságát és végtelen szerető irgalmát.
Éljünk úgy, hogy felénk soha se hangozzék:
,,Talán rossz szemmel nézed,
hogy én jó vagyok?" (Mt 20, 15)
Szép vasárnapot!

Szeretettel: Árpád



VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM: MEDJUGORJE - pillanatképek 2017. 09. 11-14.


Link




 
 
0 komment , kategória:  Csukor Árpád áhítatai  
Holnap vasárnap! (évközi 24. vas A év)
  2017-09-16 23:43:21, szombat
 
  Az én Jézusom a Krisztus, kinek határozott
és megfellebbezhetetlen parancsa így szól:
,,Nem mondom, hogy hétszer,
hanem hetvenszer hétszer!" (Mt 18, 22) -
- kell megbocsátani annak, aki megbántott.
Csak a megbocsátás lehet a helyes megoldás.
Csak Isten segítségével tudunk
ebben a helyzetben helyesen cselekedni,
és megszabadulni a megbántás
és megbántódás nehéz terhétől.
Csak a megbocsátó lelkület
segíthet a bennünk lévő feszültséget oldani.
Szinte fizikai megkönnyebbülést is adva.
Nem egyszer és nem kétszer, -
hanem hetvenszer hétszer,
ami a keleti gondolkodásban
a teljességet, - a mindig -et jelenti

Ezzel a mondatával az Úr, - Péternek válaszol.
Aki arról érdeklődött,
hányszor kell megbocsátani
a másik embertől elszenvedett megbántást.
Jézus szerint nincs határ,
- mindig meg kell bocsátani.
Ő a szüntelen, a feltétel nélküli megbocsátást kéri,
mert csak ez képes megszakítani
a gyűlölködés ördögi körét.
A megbocsátás nem egyenlő az elfelejtéssel,
melynek úgy tűnik, valóban nem vagyunk urai.
Nem valamiféle gyengeség, mely félelemből
nem akar tudomást szerezni az igaztalanságról..
A megbocsátás nem egyfajta közömbösség,
hanem tudatos és szabad tett.
Azt, aki rosszat tett nekünk,
- ennek ellenére, - elfogadjuk olyannak, amilyen.
Mint ahogyan a jó Isten is elfogad bennünket,
ellene vétő bűnösöket.

A sértésre nem sértéssel válaszolunk,
hanem a sértésen felülemelkedő megbocsátással.
Ezzel ő is aki megbántott, - de mi magunk is,
újra és újra, - új életet kezdünk.
Olyan jövő következik be erre,
amiben már nem a rosszé az utolsó szó,
hanem a jóé.
A minket megbántó gesztust,
vagy akár egy-egy szúrós megjegyzést,
nem viszonozzuk sértéssel.
Azokkal kell elsősorban így tennünk,
- családunkban, munkahelyünkön,
iskolában vagy közösségeinkben, -
akikkel összeköt az egymás melletti élet.
Ekkor kell előttünk álljon a jézusi parancs,
mert csakis úgy tartható fenn a béke és egység,
ha újra meg újra megbocsátunk.
Ez nem könnyű?
Valóban nem könnyű!
Ám pont ebben van kereszténységünk szépsége.
Újra és újra kezdve, - éljünk így, -
ennek szellemében.
A szív békéje és túlcsorduló,
eddig ismeretlen öröm tölt el majd bennünket.


Szeretettel: Árpád




Újra ott jártam, - hol találkozik az ég a földdel. Régi útjaim beszámolója:


Link




 
 
0 komment , kategória:  Csukor Árpád áhítatai  
Holnap vasárnap! (évközi 23. vas. A év)
  2017-09-09 23:16:21, szombat
 
  Az én Jézusom a Krisztus, aki kijelentette:
,,Ahol ketten vagy hárman összejönnek
az én nevemben, ott vagyok közöttük."
(Mt 18, 20)
Ha így van közöttünk,
az azt jelenti, hogy a nevében alkotott közösség
rendkívül fontos együttlét.

Ezekben a közösségekben, - hol Jézus jelen van, -
otthonra, szeretetre, barátságra lelhetnek
az életük értelmét keresők.
Ilyen közösségek jelentik az Egyház jövőjét.
Hisz eleve az ember üdvössége nem magánügy,
amit manapság annyira szeretnek hangsúlyozni.
Istennek emberre bízott országa
akkor tud létre jönni a világban,
ha vannak akik a közösséget
az egymással való szeretetben úgy tudják megélni,
hogy Krisztus jelen legyen közöttük.
Ehhez akár naponta kell meghalniuk
önmaguknak, önzéseiknek és
Jézus mértékével kell szeressék egymást.
Sosem volt szükségesebb ez, mint manapság.
Éppen az Egyház túlélésének
és töretlen haladásának szempontjából.

Az ember valójában semmiben
és semmikor sem lehet boldog, - egyedül.
Istennel való kapcsolatában különösen nem!
Ha gondolnád, hogy ,,nézd a remetéket!"
- megsúgom, - ők azután,
a legtökéletesebb közösségben vannak Istennel, -
és szüntelen imáik által embertársaikkal is.
De ahol az egyén szinte meggyőződésből
különíti el magát és önmagába zárkózottan akarja
megélni ,,vallásos" életét, - ott Jézus nincs jelen.

Sajnos - a keresztények sokszor összejönnek,
de ritkán jönnek össze, - igazán Jézus nevében.
Jézus nevében összejönni azt jelenti,
hogy Jézus lelkülete van bennünk,
azaz úgy próbáljuk szeretni Istent és embertársainkat,
ahogyan Jézus szeretett.
Ha ebben a szeretetben jövünk össze,
akkor Jézus ott lesz a közösségünkben.

Jézusunk valóságos jelenléti formája,
a nevében összegyűltek közössége.
Tehát ilyen, - nem kézzel épített
templomokat kell emelnünk Jézus számára,
- közösségeink által.
S ha sok ilyen nem kőből alkotott templom épül,
akkor fognak újra megtelni
a ma egyre jobban üresedő templomaink.
Végiggondoltuk, csak egyszer is,
hogy Jézus nem az Eucharisztiáról,
hanem a nevében összegyűlt szeretetközösségekről ígérte,
hogy a világ róluk fogja felismerni az Atyát?
Aki áldón nyújtja fölénk gondviselő karját,
s megáldja megszentelt vasárnapunkat!


Szeretettel: Árpád



VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM: Őszeleji, - emlékező sétám 2017.


Link


Közös sétánk 2015 - kora őszén


Link




 
 
1 komment , kategória:  Csukor Árpád áhítatai  
Holnap vasárnap! (évközi 22. vas. A év)
  2017-09-02 22:36:56, szombat
 
  Az én Jézusom a Krisztus, aki követőit
kereszthordozásra szólítja:
,,Aki követni akar engem, tagadja meg magát,
vegye fel keresztjét és kövessen." (Mt 16, 24)
S amit kell tegyünk, egész életünkben,
azt tettük az elmúlt hét szombatján.
Életünket példázóan, Máriát köszöntően
követtük az Urat, - felvéve a Keresztet.

ZARÁNDOKOLTUNK,

az 1Úton Nemzetközi Zarándoknap - 2017.
programjába kapcsolódva, egy közös célért,
a megbékélésért és az egységért.
Ez a minden évben megrendezendő zarándoknap
az 1Úton nevet viseli
és több száz települést érint Ausztriában,
Erdélyben és Magyarországon egyaránt.
Sok ezer ember számára nyújt
igazi zarándokélményt,
melyen keresztül életre kel a csoda:
a különféle nemzetiségű, világnézetű emberek
egymáshoz, egymás mellett
és egymásért zarándokolnak.
A mai széthúzó világban átélik az egységet,
mely hatalmas lelki jelentőséggel bír.

Ezen a napon, - zarándoklatunkban, -
a gyermekre várókért,
gyermekáldásért fohászkodtunk.
Házaspárokért, akiknek kérése
gyermekért, gyermekekért esedezik.
Nagyszülőkért, akiknek az unokák
aranyoznák be, - életüket.
Szülőkért, akik azt tervezik, hogy gyermeket,
gyermekeket fogadnak örökbe, - családjaikba.
Adja az Úr, hogy a gyermekeket,
mindenütt a világon,
- de különösen édes hazánkban, -
nyitott szívvel és örömmel fogadják.
Mint az Úrtól kapható legdrágább ajándékot.
Mi pedig valamennyien,
minden gyermekben,
- már az édesanyák szíve alatt élőkben is, -
az Isten képmását tiszteljük és szeressük.

Adja az Úr, hogy gyermekeinket tudatosan,
szeretettel és biztos kézzel vezessük Feléje.
Ők pedig növekedjenek és gyarapodjanak
élő hitükben és szívüknek
Isten elgondolta és alkotta jóságban.

Vértessomlón, - a Sarlós Boldogasszonyban,
a Gyermekét hordozó Édesanyát tiszteltük.
Aki utat mutat nekünk, hitünk újra felfedezéséhez.
Kinek közbenjárására visszakaphatjuk a reményt,
mely őseinket is mindig éltette.
Reményt abban,
hogy életünk egyedüli ura, - az Isten!
A teremtő, és gondviselő Úr!
Akihez minden ügyünkben fordulhatunk.

Ma is, amikor annyi aggasztó hír
vesz körül bennünket.
Amikor újkori népvándorlás tanúi vagyunk.
Ma nagyon nagy szükségünk van
Mária példájára és közbenjárására.
Máriáéra, aki egész életével azt üzeni
minden 21. századi magyar családnak,
hogy minden körülmények között,
csak Istenben bízva élhetjük életünket.
Ő vállalta, gondozta és nevelte Gyermekét,
minden fenyegető veszély ellenére.
Nekünk is, - éppen ma, amikor
Európában a házasságot,
a családot, - megkérdőjelezik.
Amikor egy
népünkért aggódó püspöknek ajkáról
elhangzó figyelmeztetés nyomán
szinte felzúdítják a fél országot,
rossz szándékú félremagyarázók,
és olyan nyilatkozók,
akiknek fogalmuk sincs arról,
miről is van valójában szó,
- s ezt ,,dühtől lihegve" teszik, -
nekünk ki kell állnunk
a keresztény értékek mellett!
Meg kell védenünk az Isten elgondolását,
amely minket, családjainkat,
gyermekeinket és unokáinkat
van hivatva védeni.
Mindennap hordozott
keresztjeink terhe mellett is örömben,
- az Úr örömében megélt vasárnapot!

Szeretettel: Árpád



VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM: Zarándoklat: Majk - Vértessomló 2017.08.26.


Link




 
 
0 komment , kategória:  Csukor Árpád áhítatai  
Holnap vasárnap! (évközi 21. vas. A év)
  2017-08-26 23:53:29, szombat
 
  Az én Jézusom a Krisztus, aki megkérdezte
tanítványaitól: ,,Kinek tartják
az emberek az Emberfiát?" (Mt 16, 13)
Miért kellett ez a kérdés és erre a válasz?
Hisz Ő mindig jól tudta, - kicsoda.
Földi éltének minden pillanatában átélte,
- gúnyt, meg nem értést, sőt még a halált is
vállalva érte, - hogy Ő, - az Isten Fia.

A kérdést azért tette fel és teszi fel ma is,
hogy övéi döbbenjenek rá valódi énjére.
Kérdésének elhangzása óta hány és hány
kötetet tenne ki, ha leírnák, mit tartottak felőle
filozófusok, teológusok, tudósok!
A barátai, ellenségei, - az évszázadok folyamán!
Mondták róla, hogy világbarát,
mások azt, hogy világgyűlölő.
Társadalmi forradalmár. Igazi proletár vértanú.
Rajongó. Mítosz a mítoszok között.
Gyermek- és ifjúkorunk ,,tudományos"
állítása volt Róla, - hogy nem is létezett.
De nem is az a lényeg, hogy mit állítottak
és mit állítanak Róla.
A lényeg, - ,,Ti kinek tartotok, - engem?"
Ez minden kor minden emberéhez szól.
De a még fontosabb kérdés:
,,Te kinek tartasz engem?"
A válasz pedig, - mindnyájunk számára, -
sorsdöntő.
Ez a kérdés éppen a mi érdekünkben hangzik föl
szívünk legmélyén.
Ember- és istenkereső gyötrelmes
és boldogító legmélyünkben.
Válaszomon múlik, van-e igaz Istenem,
megtalálom-e az embertársamat,
és megtalálom-e, - önmagamat.
Ha tudom vallani és hinni,
s ha még nem tudom kimondani és hinni,
akkor pedig, - még inkább,
szükséges keresnem a választ:
miért is történt,
hogy az Isten emberré lett,
és az ember Isten életébe,
- Jézus Krisztus által, - felvétetett?

Életemben kell megmutatkozzon az,
hogy számomra Jézus
a világ világossága, a jó pásztor,
az igazi szőlőtő, az Élet Kenyere,
a Feltámadás és az Élet.
Aki arra született és azért jött a világra,
hogy tanúságot tegyen az igazságról.
Kérdése alól
egyikünk sem vonhatja ki magát.
A keresztény közösség,
és az egyes ember sem mondhat le
a kérdésre adott válasz megfogalmazásáról.
A választ, mint újra és újra felelevenített vallomást,
ismételten tudatosítanunk kell magunkban.
Így vezet el bennünket
a Jézussal való személyes találkozáshoz,
a Vele való boldog Élethez.

Szép vasárnapot!

Szeretettel: Árpád


VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM: Egy éve már...


Link






Szerkesztett képemet itt nagyobb méretben is megtekinthetik: Link
 
 
0 komment , kategória:  Csukor Árpád áhítatai  
Holnap vasárnap! (évközi 20. vas A év)
  2017-08-19 21:19:04, szombat
 
  Az én Jézusom a Krisztus, aki a kánaáni
asszonynak mondta: ,,Asszony!
Nagy a te hited! Legyen úgy,
amint szeretnéd!" (Mt 15, 28)
Ez az asszony nem fogadta el
Jézustól az elutasítást,
hanem kitartóan, - hittel, -
kérte segítségét.
Örök érvényű tanítás ez számunkra is.
Újra és újra megtapasztaljuk mi is
hitünk gyümölcseként az Úr segítségét.
Az asszonynak hite sugallja,
hogy Jézus tud segíteni.
Jézus ezt látva mondja ki a szavakat:
,,Asszony! Nagy a te hited!
Legyen úgy, amint szeretnéd!"

Vajon én mennyire vagyok kitartó
az imádságban,
hitem növelésének ügyében?
Hiszem-e, hogy Jézus az én megváltóm?
Hiszem-e, hogy vezet engem
az Országa felé vezető úton?
Kérem-e bocsánatát,
hogy úgy hittem a szeretetben,
hogy nem az Ő szeretetében
hittem elsősorban?
Úgy hittem a jóságban,
hogy nem az Ő jóságában hittem.
Rácsodálkoztam ugyan Isten szép világára,
anélkül, - hogy határozottan
indultam volna Feléje...

Jézus a benne bízó hitet,
- mindig megdicséri.
Mert a hit,- ha nem is a legnagyobb,
(a szeretet ugyanis megelőzi),
de a legfontosabb erény.
Minden erénynek az alapja,
még a szeretetet is ideszámítva.
Az igazi hit átlelkesíti tetteinket.
Megmutatja a világ álnokságát,
s minden dologban rámutat Istenre.
Számára semmi sem lehetetlen.
Erőt vesz a nyugtalanságon,
veszélyeken, félelmeken.
Eltölt békével és a szív igaz örömével.
Úgy vezet át az életen,
mint anya a gyermekét,
- kézen fogva.
Mindent fényben láttat.
Az embereket is, mint Isten képmásait,
akiket szeretnünk, tisztelnünk kell.
Hitünk segít abban,
hogy a teremtményeket
úgy lássuk,
mint amelyek abban segítenek,
hogy megnyerjük a mennyet.
Felismerteti velünk saját kicsinységünket
és megsejteti velünk Isten nagyságát.
A hitet nem lehet kiérdemelni,
de lehet kérni Istentől, az Atyától,
aki azt akarja, hogy a hit által
mindenki üdvözüljön.
Jézus a hitnek erre az igényére,
mint a jó tanár a jól felelő gyerek válaszára,
helyeslő jóváhagyással válaszol:
,,Mondom nektek,
nagyszerű dolgot kértek,
mert óriási a hit ereje!"
Szinte a lehetetlenre is képes
az ember, - a hit birtokában!

Hitünkben megerősítő szép vasárnapot!

Szeretettel: Árpád


VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM: Boldogasszonynapi búcsú, - Máriapócson:


Link




 
 
0 komment , kategória:  Csukor Árpád áhítatai  
Holnap vasárnap! (évközi 19. vas A év)
  2017-08-12 20:59:46, szombat
 
  Az én Jézusom a Krisztus, aki
a kenyérszaporítás csodája után
fölmegy a hegyre,
hogy ott egyedül imádkozzék.
A tanítványok pedig Jézus kérésére
a tavon vannak.
Míg Jézus a hegyen keresi az Atyával
az imádságos közösséget,
- ezt az állandó erőforrást, -
addig tanítványai
messze eltávolodnak a tó partjától,
és a kedvezőtlen szélviszonyok közt
nem tudnak uraivá lenni hajójuknak.
A negyedik éjszakai őrváltás idején
a vízen járva, - megjelenik Jézus
a hajó közelében.
Úgy tűnik, - nem is azért jött,
hogy segítsen a viharba kerülteken.
A tanítványok nem is ismerik fel.
Azt hiszik, kísértetet látnak.
Kiáltozni kezdenek,
- pánik tör ki közöttük.
Ekkor szólítja meg őket Jézus:
,,Bátorság! Én vagyok!
Ne féljetek!" (Mt 14, 27)

Felismerve az Urat, Péter azonnal
szeretne hozzá menni a vízen.
Jézus szavára, félelme legyőzésével
megkockáztatja a döntő lépést:
kilép a csónakból.
Hite lehetővé is teszi vízen járását.
Néhány lépés után azonban az erős szél
hatalma erőt vesz rajta.
Már nem Jézusra néz.
Kételkedése pedig,
- a hullámokba süllyeszti.
Ekkor felkiált, - ,,Uram ments meg!"
S a megmentő kéz és hatalom
megőrzi őt az elsüllyedéstől.
Amikor Jézus és Péter
belépnek a csónakba,
a vihar teljesen lecsendesedik.
Az Úr hatalma nyilvánvalóvá lesz
a minden életet fenyegető erő felett.
Ezt ismeri el a csónakban levők leborulása,
és hittel teli vallomásuk:
,,Valóban Isten Fia vagy!" (Mt 14, 33)

Jézus tanítványai számára
a legnagyobb veszélyt
mindig a kishitűség jelenti. Jézus követőjének, - mint Péternek is, -
a hit és a bizalom kockázatát kell
újra és újra vállalnia.
Éppen az élet viharaiban,
a veszedelmekben,
a szenvedésben veheti észre,
hogy valaki tartja őt, - jóságos kezében.
Hogy valaki oltalmazza őt,
és meghallgatja kéréseit.
Jóságos tekintetével
őrködik békessége felett.
Nem engedi, hogy nagyobb kísértés érje,
mint amilyent el tud viselni.
És felemeli, ha életútján elesik.
Teljes biztonsággal kell
az Úrra hagyatkozzunk!
Mert Ő a mi erős szabadítónk
és megmentőnk.
Mint Péternek,
életünk csapkodó hullámai közt
felénk is nyújtja megmentő
és segítő karjait.
Ne féljünk megragadni, - állandóan, -
ezt a felénk nyújtott Jóságos Kezet!
Szép vasárnapot!

Szeretettel: Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM: Csíksomlyói pünkösdi zarándoklatunk 2012.


Link


Megfakult képek, emlékfoszlányok, egy negyven évvel ezelőtti zarándokútról:


Link






Szerkesztett képemet itt nagyobb méretben is megtekinthetik: Link
 
 
0 komment , kategória:  Csukor Árpád áhítatai  
Holnap Urunk színeváltozásának ünnepe! (A év)
  2017-08-05 22:06:43, szombat
 
  Az én Jézusom a Krisztus, aki tudta,
hogy övéinek mennyire szüksége van arra,
hogy megmutassa nekik dicsőségét.
Ezzel adott erőt már jó előre,
a reá váró szenvedések elfogadására.
,, Ott elváltozott előttük: az arca ragyogni kezdett,
mint a nap, ruhája pedig vakítóan fehér lett,
mint a fény" (Mt 17, 2)
Ennek tanúi majd látni fogják Őt
tövissel koronázottan, sebzett testtel,
vérző arccal. Színeváltozásával
megerősíti őket az Úr.

Ragyogóan fényes ez a történet
és ugyanakkor nagyon titokzatos.
Titokzatos a velünk,
hívő emberekkel való kapcsolatában.
Csak három apostolt vett maga mellé az Úr.
Mi pedig, amikor olvassuk ezt a történetet,
- mégis reménnyel elteltek vagyunk.
Reménykedünk, hogy egyszer majd mi is
a kiválasztottak közé fogunk tartozni.
Mi is átváltozunk, s majd egykor
ránk is kerül abból a fényességből és dicsőségből,
ami Jézusunknak és a szenteknek már sajátja.

Ami ott fenn a hegyen történt
az sokkal fenségesebb ahhoz, hogy pusztán
a kiválasztott apostolok megerősítését szolgálja.
Túl fényes és világító ahhoz,
hogy ne adjon ragyogó útmutatást
a következő évezredek hívő emberének.
A dicsőséges és színében ragyogóvá vált Krisztus
lámpásként tündöklik felettünk.
Soha le nem nyugvó napként mutatja Arcát.
Ettől hitünk, - mindig újra kell éledjen.
És mint a kiválasztott apostoloknak,
a mi ajkunkra is kell jöjjön a szó:
,,Uram, jó nekünk itt lennünk!"

Bennünket is annyiszor felvisz Krisztusunk
a hegyre! Annyiszor megjelenik előttünk
színében ragyogva!
Az újabb és újabb szentáldozásaink
Találkozásaiban, - újra és újra
ránk nyitja az ég ablakát.
S amikor lejövünk erről a csodálatos hegyről,
mindig Ő hoz vissza minket úgy,
hogy velünk is tart, - idelent a mélyben.
A kérdés számunkra, - ezen a szép nyári ünnepen, -
tudjuk-e méltón fogadni és köszönteni Őt?
Őt, - Aki nem csak a fenti és hegyi
perceinkben van velünk,
hanem ,,vándorlásunk társa lett!"
Itt jár velünk a völgyben,
itt rejtezik társainkban életútjainkon.
Kísér bennünket a kenyér és bor színe alatt.
Az Oltáriszentségben!
A feltámadott, átváltozott Testben és Vérben!
Melynek világra szóló ünneplésére,
- a 2020-as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus
megünneplésére készülünk már.

Szép vasárnapot!

Szeretettel: Árpád



VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:

Hittel hiszem 10. A keresztény, - diadalmas világnézet alapjait!



Link


Győzelemről énekeljen!


Link




 
 
0 komment , kategória:  Csukor Árpád áhítatai  
Ma vasárnap van! (évközi 17. vas. A év)
  2017-07-30 13:31:25, vasárnap
 
  Az én Jézusom a Krisztus, aki elmondta

nekünk a földbe rejtett kincsről
és az igazgyöngyről szóló hasonlatát.
(Mt 13, 44-46)
Figyelmeztetve ezzel bennünket arra,
hogy készek legyünk
minden áldozat meghozatalára,
ha felismertük a hitünk tanítása szerinti
legnagyobb értéket.

Sokan az gondolják, hogy a mennyek országa
a mennyország, - ahová
az igaz emberek kerülnek haláluk után.
A mennyek országa azonban,
vagy más néven Isten Országa
nagyon is evilági valóság, - jelenünk része.
A példabeszéd nagyon jól megvilágítja azt,
hogy hogyan kell viszonyulnunk ehhez az országhoz.
Két igével teszi ezt. Keresni és megtalálni.
Mi szüntelenül keresünk,
- sokszor magunk sem tudjuk, hogy mit.
Néha valamit találunk,
miről azt hisszük, hogy azt kerestük.
Azután kiderül, hogy mégsem azt.
Egyszer csak rábukkanunk, -
az Isten országára és tisztán érezzük,
ez az amit kerestünk.
Amiért érdemes mindent odaadnunk.
Hogy csak ez, -
az ember igazi boldogsága.
A hívő ember igazi boldogságát
csak Istenben találhatja meg.
A mennyek országa a keresett boldogság,
amely már itt van közöttünk a jelenben.
Amikor ezt a kincset felfedezzük,
az oly világos, örömteli esemény,
amit nem lehet nem észrevenni.
A kérdés csak az,
hogy merek-e ekkor mindent feláldozni,
érte mindent odaadni.
Hiszem-e, hogy ebben a ,,kincsben"
benne van minden, ami számomra
az életet teljessé, értelmessé
és örömtelivé tudja tenni...

Tudatos, célzott, egész figyelmünket lekötő
keresésre van szükség, ha eredményt akarunk.
S ha megtaláltuk, - érte mindent oda kell adjunk.

Az elrejtett kincsről szóló tanítás
nagyon is élethű, életszerű.
Jézus két kérdést intéz hallgatóságához,
jelen esetben hozzánk.
Keresésben vagyunk-e éltünk kincse után?
S mennyit vagyunk hajlandók adni érte?
A valóság az, hogy még a keresés útján vagyunk.
De fontosabb a kérdés második fele.
A rejtett kincsért,
- mennyi áldozatra vagyok hajlandó?
A hasonlat embere, - mindenét odaadta.
Nálam, - minek van elsőbbsége?
Jól nézzünk körül a kincsünk után,
mert ha nem találjuk, - az a mi nagy
és elmulasztott felelősségünk.

Ha pedig rátalálunk?
Tudjuk, - mi a teendőnk!
Szép vasárnapot!

Szeretettel: Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM: Hittel hiszem 1.
Az Ország pillanata, - a kicsiny pillangó:



Link


Dicsérjétek az Urat!
Mozart: Laudate Dominum - K. 339.



Link






Szerkesztett képemet itt nagyobb méretben is megtekinthetik: Link
 
 
0 komment , kategória:  Csukor Árpád áhítatai  
     1/38 oldal   Bejegyzések száma: 378 
2017.09 2017. Október 2017.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 40 db bejegyzés
e év: 1186 db bejegyzés
Összes: 22634 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2348
  • e Hét: 38966
  • e Hónap: 148323
  • e Év: 1807690
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.