Regisztráció  Belépés
pircsi09.blog.xfree.hu
"Érkezz sírva, majd gyakorold a nevetést s mosollyal távozz" /Fodor Ákos/ Papp Irén
1936.09.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
Talált vers
  2013-10-04 22:34:16, péntek
 
  ...... ........... ........... ......


Faller János
........Talált vers
.
Csikorgó napjaim futószalagján járva,
ahol az agy kifárad, ahol a szív kiég,
amikor a szabadság kapuit már kitárja,
hallgatom a vigaszt: a rigók énekét.
.
Hajnalban, hat felé, harmatos pirkadatban,
álmaim zeg-zugos útjait járva még,
hallom: a bodzafán megint rigódal harsan
s idézi régenvolt éveim reggelét.
.
Tudom, napjaim homályba hullnak már
s meg-megbotlik szívem, az örök zaklatott,
lapjait sebesebben pergeti rám a naptár
s ritkulnak benne a pirosbetűs napok.
.
És mégis, mégis: a rigódal hallatára
a lélek újra s újra felszárnyal, nyugtalan.
Nehéz fizetni bár: ez az emlékek ára
- és újra fogadom: nem adom meg magam.

 
 
0 komment , kategória:  Faller János  
Az emlékek megvédenek
  2013-10-04 22:24:14, péntek
 
  ...... ........... .........


Faller János
...... ........Az emlékek megvédenek....


Nem hiába kiáltok.
a visszhang még felel.
Legyen örökre áldott,
ki vissza-énekel!
.
Amikor tegnap este
olvastam versedet,
éreztem: ,,Nincsen veszve
még minden, hisz szeret!"
.
Vigasztalás volt nékem
szelíd-szép válaszod,
megértem, hogy miért nem
lettem kitaszított.
.
Nyitogatják az évek
sorra kapuikat,
és más csillagok égnek,
mutatva más utat,
.
másképpen szól az ének,
és másképp cseng a rím,
de Te talán megérted,
hogy az emlékeim,
.
amiket gyűjtögettem
egy fél századon át,
elmondják majd helyettem,
mi volt az ifjúság.
.
Te érted tán, miért lett
ilyen az életem
- s Te érted, hogy Teérted
vállaltam szívesen.
.
Felidézi az ének
múltunkat, múltamat.
Az emlékek megvédnek
- s holtomig így marad...
.
Székesfehérvár, 1981. júliusa
 
 
0 komment , kategória:  Faller János  
Mezőszél utca
  2013-10-04 19:56:50, péntek
 
  Gászpor Vince: Falu vége
...... .........


Faller János
...... ........Mezőszél utca

......... Mezőszél utca, te, diákkorom
vidéke, szép, sokszor-megénekelt,
frissen kaszált fű illatát idéző:
nevedből most is szénaszag lobog.

......... Hová is tűntek gazvert útjaid,
árokpartodról a sok kék katáng,
kamaszlépteim nyomai a porban,
omladozó, kis, kertes házaid?

......... Akik itt éltek most, ti emberek,
sorsotokkal a vasbetonba zárva,
a szívszorító, kollektív magányban,
néztek-e még, mint én, az ég felé?

......... Őrizzétek, égre-mutató ujjak,
toronyházak, álmatlan bérkaszárnyák,
azt, akinek nem hagyom örökül
csak felettetek a szélfútt ég kékjét!

 
 
0 komment , kategória:  Faller János  
Száll a kakukk
  2013-10-04 19:08:38, péntek
 
  ..


Faller János
...... .......Száll a kakukk

Rácsai mögött a neurózisoknak
a szótlanság ver bilincset reánk
Megaláztak és megszomorítottak
Már átokra sem nyílik ki a szánk

Depressziókkal hálunk évek óta
Kísértenek lidércek mániák
Reánkrakódott a szolgaság mocska
és dadogunk sok unt litániát

A kenyerünk a kiszolgáltatottság
Alázat lett immár az italunk
Hová is tűntél szép angyal szabadság
Magunkénak már sosem mondhatunk

Aki még szólhat már a tettre gyáva
Megbénult már a kéz a gondolat
Ó bátor szívek szép vértanúsága
Mivé is lett a híres akarat

Csak szimbólumok nyelvén szólhatunk
de van-e még aki érti a szót
Hisz kibicsaklik minden mondatunk
s letagadják a kézzel foghatót

Lassan körénk nő a reménytelenség
mint fán a kéreg mint az évgyűrűk
Aki azt várja csak hogy hitegessék
az már csak állja Vissza sose üt

Csordává nőtt az emberek magánya
Szabadulásra hol van még remény
Tűzoszlopok Csipkebokor varázsa
Szeretném tudni hogy mért éltem én

Amíg nem dobbant ez a szív utolsót
amíg nem reccsent végsőt az agyam
ki kell hogy mondjam a megtagadott szót
Holtom után sem adom meg magam

 
 
0 komment , kategória:  Faller János  
Ki ment meg engem?
  2013-09-30 10:34:15, hétfő
 
  ...... ..........


Faller János
...... .......Ki ment meg engem ?
.
Már botladozva, néha, meg-megállva
egy pillanatra, jár, csak jár tovább
e zaklatott szív. Bordáim börtönrácsa
bezárta rabját. Kemény porkoláb,
.
kegyetlen élet: nincsen kegyelem?
Sikoltva szólok: mindig szállni vágytam
- de nem repít már semmi szerelem.
Ki ment meg engem? Hol vagy, drága társam?
.
Árnyak lopóznak már a szemhatárra,
a lélek végső jeladásra vár.
A szívemet keményen markolássza,
kegyetlen kézzel fogja a halál.

 
 
0 komment , kategória:  Faller János  
A rigó a kertben
  2013-09-30 10:16:57, hétfő
 
  ...... ...........


Faller János
...... .......Rigó a kertben

Ma hajnal óta egyre zeng
a kertben kinn, a vén dió-
fa ágai közt egy vidám,
kiáltozó sárgarigó.

Sárgamellényes fuvolás,
fáradhatatlan énekes,
mi ez a víg kiáltozás?
Milyen ujjongó ének ez?

Szívemben egyre zeng dalod
s egy egész emlék-zenekar
kísér: fiatal tavaszok
kórusa, mély csellóival,

az emlékezés kürtjei
riasztják múltam vadonát
és sugarasan, szárnyalón
dalol, dalol az ifjúság.

Már értem dalod: üzenet,
hívnak a hegyek és a fák,
a gyermekkor dzsungele hív,
a Réka-völgy, a Tiliták,

szél zendül erdeiken át,
morajlanak a patakok
- s gyermekkorom emlékei
felett a régi fény ragyog.

1950

 
 
0 komment , kategória:  Faller János  
Reggeli imádság
  2013-09-30 10:06:44, hétfő
 
  ...... ........... ........


Faller Jáno
...... .......Reggeli imádság
.
Lásd, felvázolta már a láthatárra
a hegyek vonalát a pirkadat,
szobámból surran, ím, az éjjel árnya,
derengenek a jól ismert falak,
olszlik az álom zavaros világa
és visszatér a száműzött tudat.
Te még alszol, az álom árja ellep,
feledtél vágyat,bánatot, szerelmet.
.
Az én szívemben lassan felremegnek
dadogva a dédelgetett szavak
s melengetve, mint takaród a tested,
szelíden-halkan megszólítanak.
Mint gyerekkori, régi ima, reszket
szívemben a rorátés áhítat
és míg a nap kel és oszlik az éjjel.
így szólongatlak szívem szép hitével:

Üdvözlégy nékem feleségem, párom,
ki áldott vagy az asszonyok között,
dajkáljon szelíd anyaként az álom
és béke lengjen hunyt pillád mögött.
Az ébredésed, kedves, egyre várom,
mert véled életembe költözött
a szeretet, amelyben hajdan hitte
és ott fénylik hűséges szemeidben.
.
Felvillannak a friss hajnali fények,
az új nap itt áll, ím, a küszöbön.
Ki benned hisz csak, adj erőt szívének
s én elviselem könnyen, bármi jön.
Megtanultam, hogy mégis szép az élet
s e tanulságot néked köszönöm.
Maradj meg mindig, életemnek párja,
az én világom szép világossága.
 
 
0 komment , kategória:  Faller János  
Imádság
  2013-09-30 09:58:40, hétfő
 
  ...... ........... .........


Faller János
...... .........Imádság

Én Istenem, ki pontosan kimérted
a bolygók röptét, csillagok futását,
kinek kezében halál és az élet,
aki méred a kontinensek lázát,

spirálködökbe rejteztél előlünk,
eltakarnak a tág galaktikák.
Figyelsz még ránk? S vajon mit tudsz felőlünk?
Hisz mindegyikünk egy külön világ...

Sejtjeink szédült bolygórendszerében
ott lüktet-árad a múlt s a jövő.
Determináltan élünk s minden génben
munkálkodik a megrontó idő.

Micsoda rejtett félelmek feszülnek
gyermekkorunkból jelenünkbe át?
Hétköznapok közt hány és milyen ünnep,
ha ránkköszön a régvolt ifjúság?

Lázadoznak már tán a bomlott sejtek,
ellenünk rontó, ártó enzimek:
a napjaink tudatlanságban telnek
és sorsunk titkát ki sem fejti meg.

Kényszerből élünk és hány vélt parancsra
mozdul a tett és szólal meg a szánk,
hogy képernyőnkön néha felvillantsa
az emlékezés katódsugarát?

Szemünk előtt elfutnak még a tájak,
hallunk még néha távol hangokat,
de a szív már csak maga ellen lázad,
nem oszt parancsot - és nem is fogad.

Készülünk már a végső számadásra,
ahol nem segít semmi szerelem.
Köröttünk nő a csend s a szív magánya.
Akad-e még számunkra kegyelem?

Mert vétkeztünk, mivel álmodni mertünk
s ezért lázadtunk, Uram, oly sokat.
Sokszor átkoztuk, amiért megszülettünk,
sokszor kerestük az igaz utat,

de tévutakon botolt csak a lábunk,
hamis imákat dadogott a szánk.
Bocsáss meg hát, hogy mi is megbocsássunk
s áldásod add a távozókra - ránk.
 
 
0 komment , kategória:  Faller János  
Búcsú az ittmaradóktól
  2013-09-30 09:54:12, hétfő
 
  ...... ..........


Faller János
........ Búcsú az ittmaradóktól

Búcsúzom fáktól, fénytől, fellegektől,
búcsút mondok madárnak és virágnak.
Én hamarosan a mennybe megyek föl,
hanyagul félrecsapva glóriámat

s játszom tovább: elíziumi rétek
pitypangját fújva, mint a gyermekek
várnak rám illatos estebédek,
melyekhez habos sört vedelek;

Göncölszekéren járok majd s nem Fordon,
és a Tejúton száguldok tovább,
csak nevetek a sok sznobon és lordon
s nem játszom tovább már az ostobát.

Bizony, elmegyek, túl a hét határon,
ahová nem követhet senki se,
ahol már vár rám sok régi barátom,
jó Francois, tőr és rím mestere,

s egy szőlőfürtös csapszék mélyén ülve,
borostás arcú, pityókos clochard,
valami trágár dallamot fütyülve,
borok tudósa, a vén Jean Cotard.

Úgy élek majd mint költők és királyok,
hálóruhámhoz is jár majd babér,
mindig mesélek, sokat hahotázok
és legendám a Szíriuszig ér.

Nektek pedig, akik itt lenn maradtok,
és akiket -valljam be? - szeretek,
néha-néha majd, őszi alkonyatkor,
az Alkonycsillag fényén üzenek.

Hogy emlékeztek még rám vagy az emlék
már elfakult mint régi metszetek:
nem érdekel - hisz ha köztetek lennék
sem tudhatnátok igaz nevemet

s nem láthatnátok csillagos glóriámat,
mit oly hetykén s hanyagul viselek
- mert búcsút mondtam minden fénysugárnak
s játékos lettem, mint a gyermekek...

1977

 
 
0 komment , kategória:  Faller János  
Számadás
  2013-09-30 08:03:57, hétfő
 
  ...... ......


Faller János
......... Számadás

Ötven felé, most, hogy a naptár
az év végéhez közeleg,
emlékkel telve, mint a kaptár,
elnézem a minden kalandnál
izgatóbbat, az életet

s készülve újabb számadásra
megmérek s megmérettetek,
mögöttem minden múltam árnya
és a szív örök lázadása
s ím, újra hitvallást teszek:

,,Boldog vagyok, hogy bár az évek
szálltak és őrölt a robot,
nem halt ki bennem még az ének,
lelkem kohói egyre égnek
s kedvemnek lángja még lobog.

Boldog, hogy dogmák kéz-bilincse,
spanyol-csizmás elméletek
hagytak még bennem életet
s agyamból képet, képzetet,
nem öltek ki a képletek.

Boldog, hogy szolga sose lettem,
se talpnyaló, se bamba báb,
se fanatikus, vakhit fattya,
ki első szóra úgy hullatja
el énjét, mint a bélsarát.

Boldog, hogy ahogy kell, élek:
járok, álmodom és mesélek,
költő, vad, büszke, csupa láz
- s bár annyi minden megkísértett,
hitem több mint realitás.

Boldog, hogy elmondhatnák rólam,
ha rámnéznek, az emberek:
van benne abból egy kevéske,
mi fajtánk rajza, eszményképe,
ős dúca volt, de elveszett;

nézzen hát rá, ki idelát,
mert megy, miként jött, messze helyről,
torzó lett ő is ideát,
torzó - de őrzi az emberről
való plátói ideát!"

1976
 
 
0 komment , kategória:  Faller János  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
2017.05 2017. Június 2017.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 45 db bejegyzés
e év: 243 db bejegyzés
Összes: 4985 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 242
  • e Hét: 242
  • e Hónap: 47099
  • e Év: 243253
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.